Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
Ami kedvet ad Egerszóláton Kezdetiben nem értettem, hogy az egerszólátiák, de maga Dér József tsz-elnök sem beszél szívesen a múltról. Azokról az évekről, amikor kezdeti nehézségekkel küszködtek, a mérleghiánnyal, a rossz munkakedvvel, a mostoha földdel, a hegyvidéki termelőszövetkezetek szokásos „rémeivel”. — Ami volt, elmúlt, most már jó nyomon vagyunk, ösz- szetartanak a vezetők, a tagok s ez a fontos, meg az, hogy az idén rekordjävedelem lesz, jóval több, mint amennyit az év elején vártunk. — Ezt mondják a szólátiak. Jó, akkor nézzük a jelent. Ezzel fogadtuk el az invitálást, hogy képet kapjunk arról, hogyan sikerült ezt a kedvező változást elérni. A termelőszövetkezet irodájából kilépve sereg fiatal lányra, asszonyra leltünk, akik naposlibákat raktak kosaraikba. — Jó az, hogy nem kell Egerbe a piacra menni érte. Az elnök ide hozatta nekünk, — így voltunk a kukoricával is. Felhozatott Kunbajáról vagy száz mázsát, megfizettük a fuvart és nem kellett mindenkinek külön-külön bekajtatnia a fél Alföldet, hogy legyen egy kis abrak. Dolgozhattunk a határban. így vélekednek az asszonyok, aztán amint megkapták a kislibákat, iparkodnak, hogy mielőbb kint lehessenek a határban. — Nem kár eladni ezeket a remek rajnai libákat? — Marad itt bőven! Ez csak a felesleg — magyarázza Bata József elnökhelyettes, majd néhány házzal odább egy földszintes, fehérre meszelt épülethez kalauzol, ahol a faháncson nyüzsgő, sárga pihés kis libák futkároznak. — Ez a mi tőkénk! — veszi ót a szót az elnök. — Az idén százezer libatojást I mindenki a fedélzeten j -----------------Sz ezon után. csúcsszezon előtt IGAZÁN NEM panaszkodhatnak a Hatvani Konzervgyár dolgozói: a gyár szezon- prognózisa bő, változatos programot biztosít számukra. Csak bírják lelkesedéssel, erővel, a következő napokban, hetekben bőven lesz lehetőségük a bizonyításra. Bár nem kell félteni a konzervgyáriakat, a szezonprognózis eddig még mindig beadta a „derekát” a kitűnő kollektívának. Ha valaki, hát Szekszárdi Dezső, a termelési osztály vezetője igazán nem bánná, ha minden így történne. Bár még elég sok aha válaszában .;. — Hajó lesz az idő, h a lesz elég bab, uborka, paradicsom, paprika, ha jól megy a szállítás és h a mi is jól dolgozunk. Ha ezek mind „bejönnek”, akkor biztosan szép eredményeket mondhatunk majd a szezon befejeztével magunkénak. — A zöldborsó gyártását már befejezték? — Igen. Nagyon jől sikerült. Szép termés volt, a feldolgozás is jól ment. Jelentősen túlteljesítettük borsótervünket: 560 vagon helyett 778 vagon borsót gyártottunk. Ha télen mégsem lenne majd zöldborsó az üzletekben, ezek után a kritikákat, a megjegyzéseket tehát nem a Hatvani Konzervgyárnak kell címezni ;.. — Most mit gyártanak? — A szezon prognózis a borsó után a zöldbab és az uborka gyártását írja elő. Sajnos az időjárás elég mostohán bánik velünk. Eddig a sok eső, most pedig a nagy szárazság nehezíti munkánkat. A nagy melegtől összezsugorodott a bab, így pillanatnyilag a gyártás is kisebb kapacitással megy, mint ahogy terveztük. — Mennyi a babtervük? — 230 vagon, jelenleg 149 vagonnál tartunk. — Uborkából? — 380 vagon, 46 vagonnal már legyártottunk. Nincs baj, bőven van idő, az uborkát júliusban, augusztusban, sőt még szeptemberben is gyártjuk. MÉG NÉHÁNY NAP és itt a csúcsszezon: következik a paprika, a paradicsom, a lecsó. Ezek gyártása jelent igazi erőpróbát.;. — Nem panaszolkodhatunk, paradicsomból nagyon szép termés mutatkozik és úgy néz ki, hogy paprikából sem lesz hiány. A gyártási sorrend: először a zakuszka-hü- velyt, majd a paradicsomot, a paprikát és végül a lecsót gyártjuk. Paradicsomból 943 vagon tervünk van, reméljük sikerül teljesíteni. Ml mindent elkövetünk, hogy így történjen, csak legyen elég alapanyag és zökkenőmentesen menjen a szállítás. És egy kicsit az időjárás is szimpatizáljon velünk. — Tavaly két „lévonala” volt a gyárnak, az idén már négy üzemel. — Zsámbokon, Jászfénysza- run és Horton van ilyen lévonalunk. Ezeken az állomásokon összezúzzák a paradicsomot és tartálykocsiban szállítják be a paradicsomlevet a gyárba. Ez gyorsabb és gazdaságosabb is, mivel így nincs szükség a sok munkaerőt és időt igénylő ládás szállításra. Naponta körülbelül 60 vagon zúzalék érkezik majd a gyárba az említett feldolgozó állomásokról. — Honnan vásárolják az alapanyagokat? — Tei ;i lelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól és a MÉK-től. — Külföldön is nagyon szeretik, s keresik a Hatvani Konzervgyár termékeit. Az idén hova exportálnak? — Szovjetunióba, NDK-ba, Nyugat-Németországba, Angliába és más szocialista és kapitalista országokba. — MI ÜGY KÉSZÍTJÜK el, ahogyan kérik. Az idén jelentős mennyiségben exportálunk csemegeuborkát Szovjetuniónak. Kérésük: a hagyományos fűszerezés mellett tegyünk még bele fokhagymát, tormalevelet, csöves piros paprikát, petrezselymet, zellert és ne legyen nagyon savanyú... — Nagyon sok szezonmunkás dolgozik most a gyárban. Hogyan váltak be? — Eddig nagyon jól dolgozlak, reméljük, a csúcsszezonban is helytállnak :.. Nyugodtan kitehetnék az tizem bejáratához, hogy „minden jegy elkelt”. Koós József Újraértékelik az ország ásványi nyersanyagkészleteit Az 1967 Január 1-i állapotnak megfelelően elkészült az ország ásványi nyersanyag- mérlege, amelyet most is a Központi Földtani Hivatal keretében működő Országos Ásványvagyon Bizottság állított össze. A régebbi összeállításokban a korábbi mennyiségi szemléletnek megfelelően állandóan szerepeltek olyan nyersanyagkészletek is, amelyek ugyan valóban léteztek és lé* teznek, de adottságaiknál fogva kitermelésük mindenképpen gazdaságtalan. Az idei mérleg elkészítésénél viszont végigvizsgálták az összes tételeket és az ilyen, tulajdonképpen csak látszatértéket törölték az aktívák közül. így aztán a mérleg az eddigieknél jóval reálisabb lett, aminek következtében azonban bizonyos ásványi nyersanyagokban némileg szegényebbek lettünk, — bár természetesen csak papíron. Lignitben például ez a látszólagos elszegényedés megközelíti az egy milliárd tonnát. Az ásván yvagyon-mérl égben jelentkeznek a tavalyi kutatások eredményei is. Ennek köszönhető például, hogy bár az új értékelés folytán látszólagos csökkenés következett be, az észak-magyarországi gyenge minőségű barnaszénkészleteinkben, országosan tekintve, a tavalyi kitermelés ellenére ma reálisan is gazdagabbak vagyunk barna kőszénben, mint egy évvel ezelőtt és a mecseki fekete kő-' szén is nagyobb mennyiséggel szerepel a mérlegben, mint tavaly. Az elmúlt év legeredményesebb kutatásainak egyikét az Oroszlány környéki Márkus-hegyen folytatták geológusaink. Itt az eddig nyilvántartott bama-kőszén- készlet 19 millió tonnáról 45 millió tonnára nőtt, míg a dorogi medencében, a Lencsehegyen az 1965 végén ismert 15,5 millió tonnáról több mint 30 millió tonnára egészült ki az értékes, 4640 kaló- riás barna-kőszénkészlet mennyisége. Tavaly is növekedtek a bauxitkészletet mutató adatok. Az elmúlt évi kutatások 6,5 millió tonnával növelték ismert bauxitvagyonunkat, ami azt jelenti, hogy kutatóink tavaly négyszer annyi bauxitot találtak, mint amennyivel készleteinket a kitermelés csökkentette. örvendetes fejlődésről számol be a mérleg az építőipar nyersanyagai tekintetében is* Cementioari mészkővagyo- nunk például 415 millió tonnáról 431 millió tonnára, a tégla- és cseréDipar alapanyagainak készlete pedig 116 millió köbméterről 125 millió köbméterre nőtt. (MTI) ján másfél millió forintot kaptunk érte. Juhász János főkönyvelő tovább érzékelteti, mit is jelent a libatenyésztés a szólátiaknak: — Legalább 20 forinttal emeli a munkaegység értékét a liba. S mindezt néhány asz- 6Zony elvégzi. Ahogy számoltuk, fejenként majdnem félmillió forintot produkálnak. Ennél ékesebb bizonyíték nem is kell sem a falusiaknak, sem az idegeneknek a libatenyésztés hasznosságát illetően. Védik, óvják és már szeretik is... Mert korábban itt is idegenkedtek a nagy hangú, fehér tollú, óriás libáktól. És ami a legfontosabb, most már értenek is hozzá. Sike Margit, aki a kis libákat gondozza, így beszél erről: — Három évig tanultam, miként lehet jól felnevelni őket. Most már fejemben van minden. Két deka „indítótáppal” kezdem a nevelésüket, aztán paprikás szalonnát adok nekik étvágygerjesztőnek. Később Uitraseptylt is kapnak a vizükbe. Állandóan nézzük a hőmérsékletet, az élelmet, vizet. Itt vagyunk velük éjjel is ... egy hónapig. Jó lenne éjjeliőr, de hát mi jobban segítünk, ha baj van. És kibírjuk azt a rövid időt. Most kétezer kisliba hangoskodik, futkároz, eszik-iszik körülötte. Jól fizetik érte, hogy ilyen gondosan bánik a libaapróságokkal: két forint 30 fillért kap darabonként azért, hogy átmenti őket az élet első. kritikus napjain, hetein. Aztán továbbmegyünk, más tanyákra. Fél óra múlva már valósággá} Káprázik a szemem a sok libától. Végignézzük a majd háromezres törzsállományt, a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű növendéklibát és a harmadik tanyán is gágogás fogad. Kopasz hasú, fosztott libák kerengtek az ólban, most adták le „tolipénzüket” a közösségnek. A fosztó asszonyok panaszkodnak a nagy meleg, a kemény munka, a kezet felhólya gosító fosztás gyötrelmei miatt. De aztán, hogy szóba kerül a Pokoli nyári zivatar tombolt. Tizenegy órakor történt, este. Sfax, a mes- terdetektív élvezte a színjátékot. Elterpeszkedett karosszékében, pipázott, időnként kortyolgatott száraz Bing- rove keverékéből, amelynek barna felszínén jégkockák csillogtak. V trage regényét olvasta, a Kék titok című izgalmas történetet. Nem messze, az esőfüg- göny mögött, túl az égi- háború ijesztő zajain, ütött a Szent Eustach toronyórája. És ekkor becsöngettek hozzá. Sfax ajtót nyitott. Azott, rejtelmesen villogó, fekete esőkabátban egy magas növésű, termetes férfi lépett be. Azt mondta: — Al Touns a nevem. Öcsémet ma reggel meggyilkolták a villámban. Teteme eltűnt. Nyomozza ki a tettest: ötvenezer gul- dot fizetek érte. Ezer guldot most azonnal leszurkolok önnek, a többit a nyomozás befejezésekor kapja meg. De a csekket letétbe helyezem. Rendben van? — Tökéletesen. — Akkor induljunk. Vonaton utazunk, hálókocsiban, reggelre Ribbons városában leszünk. Cégem és villám van ott. Biztosi- tom, a gyilkosság felettébb rejtelmes. Sőt, ré- mületes elemek sem hiányoznak belőle, majd meglátja. Gyerünk, vár a taxi. Pontosan indult a vonat. Elhelyezkedtek a kétszemélyes fülkében. Touns a felső ágyat választotta, Sfax az alsót. Mindent tudott már a mester, amit előzetesen tudnia kellett. Al Tounsnak semmiféle előnye nem származhatott öccse halálából. Inkább kára. mert i mm- , WEJcnv Krimi—paródia életbiztosítása gyilkosság esetére nem szólt. Al Touns különben dúsgazdag temetkezési vállalkozó volt, feltalálóféle bogaras ember. Éppen nyugalomba készült. Üzletét közjegyzőileg az öccséré hagyta. öccse gyilkosán bosszút akart állni. Azért fordult a mester- detektívhez, meri a helyi rendőrnyomozókat tehetetlennek tartotta. Touns hamar elaludt. Sfax szemére nem jött álom. Csodálatos reggelen érkeztek meg Ribbons ódon városába, ebbe az óriási, szabadtéri múzeumba. Touns villájába hajtattak. Sfax megállapította: ízlés, gazdagság, mesebeli kényelem jellemzi az egyemeletes remek építményt kívül-belül. A házigazda nyomban öccse szobájába vezette hírneves vendégét, az emeletre. Két urat találtak ott, a helybeli rendőrség két nyomozóját, akik a bűntény bejelentése óta egyfolytában foglalkoztak az esettel. Mindketten ismerték Sfaxot. Szakmai irigykedés nélkül méltatták sikereit és szívélyesen üdvözölve őt, bevallották: — Kifog rajtunk az ügy. Tehetetlenek vagyunk. És gondterhelten hozzátették: — ön sem lesz szerencsésebb, mester. Előre sajnáljuk... Sfax rágyújtott a pipájára, s megkérte az egyik nyomozót, tájékoztassa a tényállásról. — Tegnap reggel ölték meg Ob Tounst — hangzott az összefoglaló. — Kilenc órakor. Erre vall az asztali porcelán óra, amelyet az áldozat estében levert, s ezzel megállított. Ob Touns testéből Made in India tőr állt ki. Ezt Al Tcuns úr állapította meg, amikor a gyilkos eszközt öccse melléből kirántotta. Touns úr egyébként a gyilkosságot megelőző másfél órában a földszinten tartózkodott, ahol egy új találmányán törte a fejét. Senki sem távozhatott az emeletről az ő tudta nélkül. Megjegyzem: a villa összes ablakát erős vasrács védi. Hová tűnt hát a gyilkos? öngyilkosságról nem lehetett szó, mert a hulla eltűnt, mialatt Touns úr nekünk telefonált. 0 persze, bátor ember lévén, átkutatta az egész házat. Se tetem, se tettes. És nincs meg a tör sem. A nyomSzó tehetetlenül széttárta a két karját: — Vaskos a rejtély és megoldhatatlan... Sfax bólintott. — Néhány perc és megnevezem a gyilkost — pöfékelt, s megnyomta a szót: — Akkor aztán letartóztathatják. . Al Touns boldogan mosolygott a két nyomozó megrököjiyödé- sén, a mester pedig kinézett a rácsos ablakon és így szólt: — Kék szeme van a gyilkosnak. Kopasz feje. Bika ereje. Felső, második zápfoga hiányzik. Szeretője, egy fekete hajú, Indiából származó hölgy, jelenleg útban van Amerika felé. De nem ö a tettes. Sfax letérdelt a padlóra, s a nagyítóját ráirányította: — A gyilkos szívesen olvassa Utrage regényeit. Ebben azonos az ízlése az enyémmel. Kalapját, lábbelijét, fehérneműjét külföldről hozatja. Jól érti az anatómiát, örömérzettel töltik el a hullák. Egyetlen szúrással oltotta ki áldozata életét. Al Touns elragadtatva szorította meg Sfax kezét. De a helyi nyomozók nem akartak hinni a fülüknek. Végre az egyik nagy ügygyel-bajjal megtalálta a hangját: — Fölséges elme — mondotta. — De hol a hulla? — Igen, hol a hulla? — követelődzőit a másik. Sfax megértőén bólintott, s odalépett a falburkolathoz. Nagyítója segítségével hosz- szasan keresgélt rajta valamit, s akkor megnyomta az egyik cirádát. Erre feltárult egy olyasféle nagyságú és rendeltetésű üreg, mint aminőkbe hajdan a római katakombákban tßmetkeztek. Es lám, valamennyien megpillantottak a nyílásban egy miniatűr koporsót, benne — Ob Touns miniatűr tetemével. — íme, a hulla — magyarázta Sfax. — Koporsója olyan anyagból készült, amely elektromosság hatására gyorsan összezsugorodik, a belétett hullával együtt. Sátáni találmány. Csak egy temetkezési vállalkozó agyában születhetett meg az efféle gondolat... Ebben a pillanatban Al Touns előrántotta Made in India tőrét. Azt, amellyel szerelemféltésből megölte az öccsét. Es mielőtt lefoghatták volna, a szívébe döfött. Valóban jól értette az anatómiát. Koporsója működésének titkát elvitte magával. — Mester — lelkendezett az egyik nyomozó —, az ön zsenialitása már csaknem boszorkánysági Könyör- günk. árulja el a titkát! Sfax újra megtömte a pipáját, rágyújtott és így szólt: — Titok? Szó sincs róla. Mindössze az történt, hogy a hálókocsi ban ébren töltöttem az éjszakát, Al Touns pedig álmában kifecsegte a titkait... Földes Mihály ,Hémísm 1967. Július 20„ csütörtöT fizetség, egyetértenek: mégis megéri. S bár a háztáji szőlő is nagyon áhítozik a kapa után, azért holnap is idejönnek. Mert hát a liba... elsőbb itt mindennél. Ez hozza a pénzt és egy kicsit erre akarják alapozni a jövőt is. — Azon töprengünk — mondja Dér József —, hogyan lehetne tízezerre növelni a törzsállományt. Jó hárommillió forint hitel és tíz—tizenkét könnyű épület kellene hozzá és ahogy számítottuk, egy év alatt hárommillió forinttal növekedhetne bevételünk. Elláthatnánk kislibával szinte az egész országot. Már az első időben 360 ezret tudnánk eladni. Azonkívül kisérletezünk máj libával is. — Jó, jó — vetem közbe —, de nem lesz-e így egyoldalú a gazdálkodás. És ha betegség csap a libára? Az elnök a szóbeli válaszhoz —, amelyet a meredek domboldalt is jól bíró terepjárón ad — rövidesen másféle bizonyítékot is szolgáltat. — A liba mellett szőlővel és gyümölccsel érdemes itt foglalkozni. Ügy terveztük: 400 holdnyit kellene telepíteni. Hatvan hold már megvan belőle. Ez itt... ez a tábla, már terem is. Az autóról lekászálódva valóban elfogadható bizonyítékot láthatunk az új telepítésű szőlőben. Tiszta, frissen kapált sorok, széles távú telepítés, feszes, kemény bogyókkal tele fürtök. — Épp most kaptunk dicséretet érte — nézi kedvtelve a betonoszlopok között kínálkozó, jó termést Prokai LAszló szőlészeti brigádvezető s mondja, milyen szívesen jönnek ide dolgozni az emberek. Van, aki 150 forintnál is többet keres itt naponta. Itt, ahol mindig gond volt a pénz, ahol a mostoha körülmények között alig sikerült a máról holnapra valót kigazdálkodni s ahol az emberek valósággal szökdastek a közös munka előL Az elnök és munkatársai nem elégednek meg ezzel a bizonyítással sem. Végigmutatják a határt, mely az öregek megítélése szerint talán sohasem volt még ilyen szép. Befordulunk a központi tanyára, ahol évekkel korábban olyan állapotok uralkodtak, hogy amint mondták: „Az állat is megszökött innen”. Csak ölték bele a pénzt, de haszon vajmi kevés származott az itt nevelt, hizlalt jószágokból. Most? — Az olaszoknak eladott tíz hízóbikáért 170 ezer forintot kaptunk. — A borjúelhullás 20 százalékról a 0-ára ment le. — A mi száz tehenünk nyerte a járási versenyt. 2600 liternél is többet adnak évenként Szinte egymás szavába vágva sorolják e tényeket, de hozzáteszik: koránt sincs még minden rendben az állattenyésztésnél. Lehel ez még jobb is. Hisz épp az előbb szólt az egyik állatgondozó —, aki több társával együtt a bányából jött ide dolgozni —, hogy megint rossz volt a takarmány és így nehezen tudnak eleget tenni ígéretüknek, hogy olcsóbban, 6zebb állatokat neveljenek, mint régebben. Ám az összhatást nézve és az emberek véleményét hallgatva, azt lehetett leszűrni a szóláti tapasztalatokból, hogy kezd jó vágányra állni a közös gazdaság, hogy annyi év nehézségei, munkája, kudarcai után most tisztességes jövedelemre számíthatnak és ez kedvet ad a munkához. — Nekem pedig az ad kedvet, hogy az emberek jól érzik magukat a szövetkezetben — mondja az elnök búcsúzóul, a fárasztó határjárás után. Kovács Endre
