Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

Gondolatok az egri

C¥ÖlG¥UiZEKROL

Több országos kiadványban érdekes és tanulságos ismertetések jelentek meg a magyarországi gyógyfürdőkről és gyógyvizekről. Mi, egriek, különös figyelemmel olvastuk az itt lefektetett adatokat és elgondolásokat, amelyek nagyon sok — részben nevezetes, részben azonban alig ismert vagy mostanában „felfedezett” — gyógyhelyről, illetőleg gyógyforrásról emlékeztek meg. Igen érdekelt bennünket mindez, — ám szomorúan kellett tudomásul venni, hogy Eger ötszáz éve használt gyógyvizeiről — különösképpen — egy szó említés sem történt. Pedig ezekről beszélni kell!

★

Az egri gyógyfürdőkről az első írott adat a XV. századból származik: 1448-ban oklevelek tesznek említést az akkor a karthausi barátok kezelésében állott „Balneum Carthau- sianum” fürdőkről. Valamivel több mint kétszáz esztendővel később, az 1664—65-ben nálunk járt híres török világutazó, Evlia Cselebi dicséri az itteni meleg vizeket:„...hasznosnak bizonyultak, a rühes- séget és a frengi (azaz a „francos” vérbajos, lueszos!) megbetegedéseket gyógyítják... Tehát már akkor is sejtettek valamit az egri források gyógyhatásúról! A következő időkben azután mind több, és mind alaposabb leírás keletkezett a város gyógyvizeiről, — így Bél Mátyás, a híres földrajzi író 1735-ben, Markhót Ferenc, Heves megye doktora 1764-ben, Dombi Sámuel, Borsod megye tiszti főorvosa 1766- ban (1807-ig Eger patakon túli része, tehát a fürdők még Borsod megyéhez tartoztak!), Fejes Mihály, az első egri fürdőorvos 1839-ben részletesen elemezve dicsérik a gyógyfürdőket. Az új, tudományos vizsgálatok azután a XX. században kezdődtek, amelyek most már biztos alapokon állva rögzítették Eger gyógyvizeinek jelentőségét.

Az új megállapítások szerint is a város gyógytényezői között, vezető helyet foglalnak el a különböző termálvizek. Igen jelentős az a tény is, hogy az egri gyógyvíz hatszor nagyobb radioaktivitást tartalmaz, mint a közismert hévízi gyógyforrás. Ami a mennyiséget illeti, szinte korlátlan igények kielégítésére alkalmas. A Rudas-fürdő egynapi hozama felél meg az egri félórás vízhozamnak. Hogy külföldi példát is említsünk: az egyik legnagyobb forgalmú gyógyfürdő, a Bécs melletti Baden is csak kb. feleannyi vízmennyiséggel gazdálkodik, mint az egri gyógyfürdő.

Űjabb nyereségünk a közeli Andornaktályán fúrások útján nyert meleg, 49 C fokos szénsavas és kénes víz, amelynek bevezetése a fürdőtelepre már megtörtént. A harmadik fajta az ugyancsak a város közvetlen területén feltörő, jód- és brómtartalmú „Dobó- fprrás”.

★

Ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi ellen és hogyan lehet hasznosítani az egri gyógyvizeket?

A radioaktív termálvizwk mindenek előtt a mozgásszervi betegségek (különböző izületi, izom, ideg, reumás bántalmak) regenerációs problémák, bőr- bántaimaik, nőgyógyászati betegségek esetén hozhatnak

gyógyulást. Felhasználásuk módját tekintve elsősorban

fürdőkezelés jöhet szóba, amelyhez ivókúra, illetve in- haláció is csatlakozhat. Mindezekhez társulhat még a módén fizikoterápiás kezelések sok módozata. A meleg, szénsava® víz felhasználása is sokoldalú, a „Dobó-forrás” vize pedig pajzsmirígy bántalmak- nál és bizonyos szemészeti

esetekben lehet kedvező.

Az elméleti kérdések tisztázása után felmerült az igény egy „kísérleti gyógyfürdő- részleg” kialakítására. Célja ennek gyakorlati alapon megállapítani a gyógyvizeink hatását a gyógyítás módszereit, a lehetőségeket. így készült el azután a szükséges épület, és nyüt meg 1965. májusában a 25 ágyas kórházi osztály.

Milyenek voltak itt az eredmények? Az első évben felvételre került 438 beteg. Ezek közül a távozásig kifejezetten javult 42 százalék, javúlt 40 százalék, kissé javult 16 százalék, nem javult 2 százalék.

Ez is bizonyítja tehát, hogy

az állítások a termálvizeink gyógyító hatását illetően teljesen megalapozottak!

★

Mik ezek után az igények?

Az egri gyógyvizek fentiek szerint tudott és most már a kísérleti kórházi osztály eredményeivel is bizonyított kiváló értékének hasznosítására feltétlen kívánatos Egerben egy korszerű gyógyfürdő kórház építése. A kórház befogadóképességét részben Eger idegen- forgalma, részben a város környékének elismert igénye határozza meg. (így pl. csak Heves megyében körülbelül 20 000 a reumatikus mozgás- szervi bántalmakban szenvedők száma!). Ennek megfelelően a szakemberek a kórház méretét 300—400 ágy nagyságrenddel gondolják megállapítani. A kórház helye a gyógyforrások közelében a város- rendezési tervek szerint is biztosított.

A gyógyfürdő-kórház fekvő betegek gyógyítását szolgálná. Szükség volna azonban arra is, hogy a gyógykezelésben részt vevő, de járóképes egyének a fürdőterület közelében találjanak elhelyezést. Ezért jelöltünk ki hölyet egy kb. 200 férőhelyes gyógyfürdő-szálló részére.

A kimondottan gyógyfürdő

létesítményeken túl pedig gondolunk Eger igen lényeges „fürdőváros” szerepkörének bővítése érdekében a már így is nagyon keresett strand (1966-ban a látogatók száma 356 ezer vol) fejlesztésére, — új tisztasági fürdő és „üdülő- fürdő” (utóbbiban fedett fürdő- medencék, tükörfürdők, pihenő, sétáló, olvasó és játéktermek, társalgók, büfék stb.), valamint üdülők megépítésére! ★

Mi, egriek, mindent megteszünk gyógyfürdőink fejlesztéséért, de ezúton is kérjük a felettes szerveket: ne feledkezzenek meg rólunk, segítsenek hasznos elképzeléseink megvalósításában!

Hevessy Sándor

Üj táncot tanultak a minap azok

a járókelők, akik az egri Dobó térről az autóbuszmegálló felé gyalogoltak. A táncot ott kezdték a Bisztróval szemben, minden zenekari segédlet nélkül. A figura a következő volt: egyetlen zajra, amelyet a fejük felől zúduló víz okozott, teljes erővel elrugaszkodtak a földről, pontosabban a járdáról és egyetlen lendülettel kivágódtak az úttestre, vagy be a kirakatüvegbe, a szerencsésebbek a szomszéd lábára, attól függően, kinek milyen ugrásra telt erejéből. Ezután akképp folytatódott a tánc, hogy apró, topogó, dobbantó mozdulatokkal verték cipőjüket enyhén csobogó hangot hallatva, hogy kipréseljék belőle a vizet. Ugyanezt a figurát váUrázással és hajsi- m ugatással kombinálták, amelynek a célja hasonló volt: megszabadulni a rájuk zúduló víztől. A rájuk zúduló víztől, amely lehetett jő 15—20 liternyi, s amelyet két férfiú indított el a járda mellett álldogáló teherautó ponyvamélyedéséből, anélkül, hogy figyelmes- tettek volna a járókelőket a várható „vízözőnre”.

Nem tudjuk, hogyha az SA 50—i 81. rendszámú teherautó „tánctanáraival” is megismételtették volna ezt az ngratós táncot, mit szólnának hozzá.

Lehet, hogy nem is nevetnének olyan jóízűen, mint akkor tették.

K. E.

Bizonyára ismerik ezt a hír-viccet: ,Jtovács Bendegúz égő gyufával nézte meg, hogy van-e még benzin a tartályban. Volt! Temetése holnap délután 5 órakor...” Aki azonban azt hiszi, hogy ez válóban csak vicc, hogy az emberi felületességnek és könnyelműségnek — ostobaságnak csak természetes tapintatból nem nevezem — csak a humorban van és lehet helye, — az téved. Most olvastam, hogy egy szobafestő Kazincbarcikán a benzingőzös raktárban érzett ellenállhatatlan vágyat a dohányzásra. Ebben az esetben ő megúszta, de a raktár nem. Rendben van — már amennyire rendben lehet egy ilyen ügy —, a szobafestő megkapta méltó büntetését. Epen és egészségesen vonulhat be néhány hónapra azon tűnődni, vajon mi lett volna, ha hosszas kórházi ápolás után kellene büntetését letöltenie. S vajon mi: ha nem is lett volna szükség már bírósági tárgyalásra.

...mert milliós károknak, emberi életeknek a legtöbbször apró, ostoba pillanatnyi felelőtlenség az oka! (—ó)

Közreműködik i

Mező László gordonkaművész

(Hangverseny előtti beszélgetés)

Az Egri nyár programja szerint ma este 8 órakor kerül sor arra a hangversenyre, melyen a világhírű, fiatal gordonkaművész, Mező László működik közre, többek között Dvorzsák h- moll Gordonka- versenyének előadásával. — Immár a harmadik eset, hogy az Egri Szimfonikus Zenekar rövid fennállása óta világhírű művész vállalkozik készségesen e fiatal zenekarral játszani együtt Pénteken délelőtt érkezett meg

Van Breughelnek egy Ikarus című festménye. Ha rár illanunk, egy parasztot látunk, amint a földjét szántja, egy pásztor őrzi a nyáját, a halász éppen most emeli ki evezőrúdját a vízből, és a háttérben álmosan szendereg a város. A tenger hullámain kibontott vitorlákkal halad egy hajó, fedélzetén kereskedők vitatkoznak. Egyszóval a mindennapi élet gondjaiba, foglalatosságaiba merült embereket láthatjuk csupán és Ikarust sehol. Csak alapos szemlélődés után vesszük észre a két lábat, amint előmered a habokból és néhány tollat szétszórva a víz felszínén, melyeket az esés ereje szakított ki a zseniálisan megalkotott szárnyakból. Egy pillanattal azelőtt zuhant a tengerbe Ikarus, ez a fe. negyerek, aki — a görög legenda szerint — szárnyakat erősített a hátára, és olyan magasra szállt, hogy majdnem el_ érte a napot. Ám ekkor a nap sugarai megolvasztották a szárny tolláit összetartó viaszt, és az ifjú alázuhant. Megtörtént a tragédia, Ikarus éppen most merült a tengerbe, de senki sem vette észre. Sem a paraszt, sem a vitorláson utazó kereskedők, sem az égre bámuló juhász — csupán a költő, vagy a festő látta halálát, és megörökítve továbbadta az utókornak.

Mindig ez a festrr>" " jut eszembe, valab szór felidézem mat ban életem egyik epi •• ját 1942, vagy t;:' n 1943 júniusából. Sz--p gyári este volt, a nap

éppen lenyugodott Varsó felett és a vöröses sugarak szeszélyes árnyékokat vetettek a romos házakra. Hullámzó tömeg lepte el az utcákat, a járművek sűrű sorokban haladtak, és az élénk forgalom láttán egy pillanatra azt képzelhette az ember, hogy szabad városban él. De csak egy pillanatra...

A Trebacka és a Kra- kowskie Przedmiescie sarkán /álltam a villamosmegállóban. A csilingelő villamosok szinte fáradtan vánszorogtak a hatalmas embertömeg súlya alatt: a várakozók megrohanták a kocsikat, mindenki haza akart érni a kijárási tilalom órája előtt. Lépcsőkön, ütközőkön csüngtek az utasok, mint a szőlőfürtök. Néha-néha feltűnt egy vörös O-jelzésű kocsi is, „Nur für Deutsche” (Csak németeknek) felirattal, üresen.

A villamos, amire vártam, sokáig nem jött, s éppen amikor befutott, meggondoltam magam. Egyszer csak jólesett ott .lennem a tömegben, amely magábafogadott, öntudatlanul, tudomást sem véve rólam. Előttem Adam Mickiewicz szobra magasodott, körülötte virágok nyíltak, merészen illatozva. A kocs K csikorogva fordultak be a karmeliták templománál, az újságárusok hangosan kiabálták a címeket, s a verebek népes rajokban lepték el a fák ?ait. Ügy éreztem, hogy írsó dobogó szívét 1 Ugatom, ha elidőzöm c ,v kicsit az utcasarkon , élvezem a nyári este Különös szépségét.

Ekkor hirtelen íelfi0 ÁROS law iwAsz/oewicz:

gyeltem egy 'kisfiúra, aki a Bednarska utca felől jött. Vigyázatlanul kilépett egy mozgó villamos mögül, fel a járdaszigetre, majd a kocsiknak háttal állva olvasni kezdett. Talán tizenöt, legfeljebb tizenhat éves lehetett. A homlokába szemtelenkedő fürtöt időről időre hátrasími- totta, de közben le , sem vette szemét a könyvről. Bizonyára épp akkor

kapta kölcsön barátjától, vagy valamilyen titkos könyvtárból és képtelen volt kivárni, míg

hazaér: ott, rögtön, a forgalmas utca kellős közepén tudni akarta, miről szól. Mesz- sziről tankönyvnek látszott, de kétlem, hogy tankönyv ekkora érdeklődést ébreszthet egy fiatalemberben. Lehet, bogv verscskötet volt, lehet, hogy valami más,

ki tudja?

Egy másik könyv csücske kikandikált a zsebéből, ezt pedig csak fogta mindkét kézévé*, szeme rátapadt a sorokra. Ügy látszott, észre sem veszi a lökdösődő tömeget, a zajosan tovahaladó járműveket, meg. szűnt körülötte a világ. Azután mégis elindult, hirtelen vágytól hajtva, hogy otthon teljes nyugalommal szentelje magát a műnek. Elindult lefelé nézve, egyenesen egy arra jövő kocsi elé.

Élesen csikorogtak a fékek, s a kocsi megállt, ügyesen kikerülve a fiút a Trebacka sarkán. Borzadva vettem észre, hogy a Gestapo autója volt. Kicsapódtak az ajtók és két szürkezubbonyos, halálfejes sisakot viselő katona ugrott ki belőle. Egyikük torokhangon ordítozott a fiúra, a másik széles mozdulatok, kai és gúnyos fölénynyel tessékelte be a kocsiba. Ma is látom a fiatal gyerek megrettent arcát, azt a gyerekes mosolyt, amellyel tiltakozni próbált, s mintha azt mondaná, többé nem teszem. Védekezőén és magyarázkodóan a

könyvre mutatott, hogy csupán az okozta elővigyázatlanságát — de a magyarázat itt nem segített.

Az egyik szürkeruhás a papírjait kérte, kikapta a kezéből a személyi igazolványát, a másik nedig durva mozdulattal belökte a kocsiba és már csapták is az ajtót. Felberregett a motor és az autó hamarosan eltűnt a Szucha körút, a varsói Gestapo-főhadi. szállás irányába.

Körülnéztem, s az együttérzés jeleit kerestem az arcokon. És azt kellett tapasztalnom, hogy senki sem látta, mi történt. Hiszen gyorsan és váratlanul jött, mint a villám, és mindenkit elfoglaltak a ma. ga apró ügyei. Mellettem két nő állt, s azt vitatták, melyik villamossal utazhatnának célszerűbben; egy férfi tüzet kért a másiktól, a fal tövében pedig egy öregasz- szony ült a kosara mellett és egyre csak ismételgette, kántálva, mint valami buddhista imádságot: „Citromot, citromot, finom citromot tessék. ..” Mickiewicz nyu. godtan állt magas talapzatán, a virágok bódí- tóan illatoztak, s a falevelek meg-meglebben. tek az esti fuvalattól. A fiatalember eltűnése mit sem jelentett az embereknek, egyedül én vettem észre Ikarus hálál it.

Még sokáig ott: maradtam, s néztem, ahogy lassan gyérül a tömeg. Tudtam, a fiú soha többé nem fog visszatérni. Elképzeltem az otthonát, a szüleit, azt, hogy édesanyja talán éppen most főzi a vacsoráját és sohasem fogja megtudni, hogyan pusztult el a fia.

Mai napig kísért ennek a gyermeknek a tragédiája. Azoknak, akik harc közben hulltak el, talán vigasztalást nyújthatott, hogy haláluknak értelme van. De hányán akadtak olyanok, mint az én Iltarusom.

Leszállt az est, a város aludni tért, nyugtalan. lázas álmát aludta. Hazaindultam én is.

Egerbe, majdnem közvetlenül New Yorkból...

— A Kulturális Kapcsolatok Intézetén keresztül _ a *Ford-ösztöndíjjal* sikerült nyolchónapos tanulmányúton részt venni az Egyesült Államokban. Ez a nyolc hónap elég volt ahhoz, hogy az ottani zenei életet figyelemmel kísérjem; koncertekkel, neves professzorokkal való találkozások alkalmával és a zenei intézmények látogatásával. Los Angelesben Gregor Pjatigorszkival, Puerto Ricóban Pablo Casals- szál találkoztam. Az idősebb generáció legnagyobbjai tanítottak. adtak néhány órát. Különösebben nem kell szólnom arról a megilletődésről, amit akkor éreztem, amikor Casals- nak, a nagy mesternek játszottam. Közvetlen emberi hangja* magatartása azonban legyőzte a zavaromat, és — sokat, nagyon sokat tanultam tőle.

— Hogyan indult a pályán?

— Békéstarhoson tanultam hegedülni, zongorázni, azután csellóztam, s ez a hangszer meg is maradt nekem. Aztán Budapestre kerültem, előbb konzervatóriumba, majd a zeneművészeti főiskolára. Ezt 1962-ben végeztem el.

Ugyanebben az évben volt a Csajkovszkij-verseny, ahonnan cselló játékával a negyedik helyezést hozta el. A következő évben, a Casals-versenyen már az első díj tulajdonosa lett

— Nagyon sokat köszönhetek Friss Antal professzomok, aki szinte végig kísért pályámon. Nemcsak tanított, hanem a versenyeken is mellettem volt

Sokszor vett részt külföldi turnén, Ausztriában, Jugoszláviában, Olaszországban, Svájcban, az NSZK-ban, Finnországban és szinte valamennyi népi demokratikus országban. Az Országos Filharmónia szólistája és tanár a zeneművészeti főiskolán.

— Igen sokat kell gyakorolnom. Általában napi öt órát, de ha valami újat tanulok, mint például most a Tiscsenko-. csellóversenyt és Benjamin Britten Cselló szólószvitjét, még ennyi idő is kevés.

Két éve, egy ifjúsági hangverseny alkalmával járt utoljára Egerben Mező László, nem sokkal az amerikai tanulmányút előtt Amerikában is többször fellépett, egyszer a Cselló-klubban, egyszer a ro- cnesteri főiskolán, s nagy sikerrel Blumingtonban.

Ma este — Egerben játszik.

K. G.

Ugrató