Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

a pártsanrezet a helyin van Félévi hajrá az Izzóban Beszélgetés a feldebrői kommunisták munkájáról wéfa az új városban Kirándultunk. Nem mentünk messzire, amolyan délelőtti ki­rándulást tettünk De megérte, jól szórakoztunk, kedves emlé­kekkel tértünk vissza. Mit láttunk? Sokszínű, szép házakat Volt közöttük négy-, sőt még kilencemeletes is. Nem is egy. Láttunk szobrokat, csi­nos parkokat, és sok-sok vi­dám, jókedvű, játszadozó gye­Kitalálták, hol jártunk? Hát persze, az új egri lakótelepre ruccantunk ki egy kicsit Re­méljük, nem haragszanak meg a néhány soros útiélményért..^ A világért sem akarjuk meg­sérteni a minaretet, a várat a főiskolát, a székesegyházat, de nekünk nagyon tetszenek ezek az új házak. Nem lettünk hűt­lenek: a régiek is a szívünkhöz nőttek, de valahogy most mé­gis az újaknak örülünk. Miért? Nagyon egyszerű oka van: hogy épültek. Már kilencszúz­nál is több a számuk. A csalá­doknak is, akik itt élnek, akik lakást kaptak. Űj, modern, ké­nyelmes lakást. Tőlük senki sem tudja jobban, hogy mit ér az új pánoráma, tőlük senki sem szereti jobban ezt az új városrészt. Nini, ez itt iskola. Nyolc tan­terem van benne. Többre egyelőre nem jutott. Majd. — Gyere csak ide, öcskös! Melyik iskolába jársz? — Ebbe. — Ki építtette ezt az iskolát? — Hát az állam .. j Nem foglalkozott tovább ve­lünk, már szünidő van. De azért még visszaszólt: — Tessenek bemenni, nekem tetszik ... Továbbmegyünk. Pszt, hal­kan. Ne zavarjuk a kicsiket. Pihennek az óvodások. Az új óvodában. Mert az is van. Sőt, bölcsőde is le»z nemsokára. Még ebben az évben. Cigarettára gyújtanánk. El­fogyott. Sebaj, pár lépés a Szuperéit. Szuperett? Hát per­sze. tessék csak nyugodtan be­menni, csak el ne döntse a tarka oszlopokat. Ugyanis kon- zervekből álltak össze. dokumentációt. De az ellenőr­zése, műszaki előkészítése, anyagigénylés, a szükséges szerszámok biztosítása: mind időbe telik. Egy kicsit kifu­tottunk vele. Az anyagot sem tudtuk megkapni arra az idő­re, amire jó lett volna. Ebben az anyaghiányban azonban sem a szállitó cég nem ludas, sem mi. Nem volt kezdetben elegendő forgácsoló kapacitá­sunk sem. Hiájea lett volna te­hát meg az anyag. Közben el­kerülhetetlen a gyártási se­lejt, akármilyen csekély szá­zalékot is tesz ez ki, de időt és munkát veszítünk vele. Az­tán a szakmunkás-létszám. Ezt is csak az első félévtől tudjuk fejleszteni, főleg a felszabadí­tott szakmunkástanulókból. — Egy megjegyzést: nem az idén fordul elő először, hogy a vállalat szállítási gondokkal küzd. Rendszer lesz ebből már ezentúl? — Nem hiszem. Hogy mi a bizonyíték erre? Az egyik leg­fontosabb változás nálunk a múlthoz képest: már most tudjuk, mit fogunk gyártani jövőre. Tehát fel tudunk rá ké­szülni. A múltban ilyen nem­igen volt. És a munk&sok ... A csarnokban valóban a Iá* zas munka fogadott bennün­ket. Nem üres szólam: min­denki dolgozott, teljes figye­lemmel, odaadással. Ne tűn­jön rosszmájúnak a megjegy­zés: amíg korábban sok jövő­menő munkással, beszélgetők kisebb-nagyobb csoportjával találkozhattunk a hatalmas csarnokban, most mindenki el­foglalta magát. Üres járat se­hol. — Mi a véleménye a mun­kásoknak a mostani helyzet­ről? — kérdeztük meg Szigeti Lászlót, a háromszoros szocia­lista címet viselő Osztyapenko- brigád vezetőjét. — Semmi különös. Dolgo­zunk, mert így kívánja meg a gyár érdeke. Eleget akarunk tenni a kötelezettségünknek. — És a feszítettség? — Nézze: nekünk sem mind­egy, mi van a borítékban. A teljesítményünk növekszik, a túlórák is hoznak valamit, miért ne csinálnánk. Ilyenkor még az asszonyok sem veszek­szenek, ha később érünk haza, mint máskor. — Hogy látja ezt a műveze­tő, Tichy Gyula? — Jó a hangulat, csak azt tudom mondani — kapjuk a választ a kérdésünkre. — A brigádok egymást figyelik, me­lyikük csinál többet, mert egyikük sem akar lemaradni. És a feszítettségről: az tulaj­donképpen nincs. A normákat nem emeltük erre a mostani időszakra. Senkitől sem kívá­nunk többet a műszak alatt, mint amennyi a megszabott teljesítménye. Csak az van, hogy most minden percet ki­használunk. Ha nem lenne túl­óra, azt mondhatnám, most van normális termelési ütem nálunk. Mindenki kitölti a 8 órát munkával. Az igaz: az üzemben sem idegeskedést, sem elkeseredést nem tapasztaltunk. Sőt, mint­ha a versenyláz jót tett volna, mert mindenki bizonyítani akar. Ami pedig á jövőt érinti: ha a gyöngyösi izzósok csakugyan el tudják érni, hogy a követ­kező évi feladataikat már kel­lő időben megismerjék, akkor megszabadulhatnak egyetlen idegeskedési lehetőségüktől: az idővel való versenyfutástól. Mert amit készítenek, annak a minősége jó. A túlórázás vi­szont nemcsak azért rossz, mert megnöveli a költségeket, hanem azért is, mert a meg­engedettnél jobban igénybe ve­szi az embereket. Hogy a jövőben a nyugodt termelési ütemet tudják bizto­sítani az izzósok, ezért is ad1 tűk ezt a mostani helyzetjelen­tésünket, törekedve az okok és az okozatok összefüggéseinek felfedezésére. G. Molnár Ferenc NwiUsw3 1963- június T2* szombat — Mit tetszik mondani? Hogy egy étterem is elkelne már ide? Jól figyeljen: az is lesz nemsokára. Egyszerre 120-an ülhetnek majd asztal­hoz. Csak nyugalom, nem sza­bad annyira szaladni. Számoljunk egy kicsit: egy, kettő, három, négy, öt, hat. No, melyiket választaná? Hogy mindegy? Azt elhisszük. De már elkésett. A hat kilenceme­letes épületben már nincs ki­adó hely, minden szoba fog­lalt. k v B ' De fel a fejjel, összesen ti­zennégy épül, öt még hátra van. — Stimmel. A kilencemeletes épületek helyett még szebb, még csinosabb házak épülnek majd. — Az más i.. Elszaladt az idő, visszatér­tünk az öreg városba. Jó kis kirándulás volt Máskor is el­megyünk. Mert nekünk na­gyon tetszik ez az új városrész. , • —taáa * mindenben teljes felvilágosí­tást tud adni. — Mi lesz az aluminizáló gépsorral? — tettük fel tehát a fődiszpécsernek a kérdést. — Ennek a kötelezettségünk­nek eleget fogunk tenni. — Ez csupán kívánság, vagy reális lehetőség? — Most már nyugodtan ál­líthatjuk, hogy reális lehető­ség. A bizonyíték erre az üzem teljesítménye. Hogy világos le­gyen minden: összeállítottunk egy tervet, amely szinte sze­mélyekre, illetve munkafázi­sokra lebontva jelöli meg a napi feladatokat. Egy alumi­nizáló géphez 36 kocsit kell el­készítenünk a tartalékokkal együtt. Június 12-től kezdve naponta tizenöt kocsi szerelé­sét kell elvégezni. Az első két napon még volt miért izgul­nunk, csak este hat órára lett meg az előírt mennyiség. Most már délután két órára teljesí­tik dolgozóink a napi tervet, tehát még előre is tudnak dol­gozni. — Semmi nehézség nem jött közbe? Megy minden si­mán? — Hát... nem egészen. A pró­batermi mérések eleinte nem adták azt az értéket, amit kel­lett volna. Adott időre kell a képcsövekben vákuumot pro­dukálni. Ez nem ment eleinte. Most már viszont rendben van. 19-én megkezdhetjük az üzemszerű próbákat. Mi okozta a hajrát? Mondjuk meg: a szereidének erre a hónapra mintegy har­mincötezer forint értékű túl­órakeretet adtak — éppen az aluminizáló gépsorok miatt A feszítettséget a túlórák fejezik ki. De ott marad adósságnak még a normállámpa- és az ampullázó gép. Ezt már nem bírja el a vállalat. — Miért következett be ez a helyzet? — Nem olyan egyszerű a magyarázat. Igaz, erre a most készülő aluminizáló gépsorra, amely különbözik azoktól, amiket a múltban csináltunk, már tavaly megkaptuk a terv­Minden összejött és a mun­ka a körmükre égett. A szál­lítási kötelezettségeknek pedig eleget kell tenniük. Június 30-ig alig néhány nap van csak hátra. Ezen a mintegy kéthetes időszakaszon sok mú­lik. Ahogy mondták az Izzó­ban: ha törik, ha szakad, a tv- képcső aluminizáló gépsornak a hó végéig el kell hagynia az országhatárt. Csupán az elhatározás kér­dése az egész? Mi lesz ebből, és egyáltalán hogyan lesz be­lőle valami? Milliók forognak kockán Nézzük a tételeket, amik még ehhez a félévhez tartoz­nak. Először is a nyolc és fél mil­liót érő, három MTE 30-as alu­minizáló berendezés. Aztán ott van a kétezres normállámpa- gép. A sort még az ÜO—7-es ampullázó gépsorral sem lehet bezárni, mert a kisebb egyedi gépek szállítási kötelezettsége is húzza a vállukat Mindez június 30-ig. Alig két hét alatt. Meg lehet ezt valósítani? Nem. Őszintén bevallják ezt az izzósok is. Már most tudják, hogy a normállámpa-gépsor legalább egy hónapot csúszik majd határidőben, de az am­pullázó sem lesz készen a hó végére. És ezzel a kissé lezsernek tűnő megállapítással máris el­intéztek mindent? Kötbér ide vagy oda: nem számít? Korántsem így állnak a dol­gok. Fő a fejük eleget a ve­zetőknek. de a munkásoknak is. Keresik a megoldás lehető­ségét, ha nem is mindenben a siker reményében. Mi a magyarázat? Fontos tárgyalás kötötte le a vállalat igazgatóját és főmér­nökét, amikor az Izzóban jár­tunk. De a főmérnök ajánlot­ta: beszéljünk Petrahai Fe­renccel, a fődiszpécserrel, ő kalmazni. Együtt magyaráz­zuk, vitatjuk, hogy milyen le­hetősségei lesznek a közössé­günknek az új gazdasági mechanizmusban. Nemrég pél_ dául azt kellett bebizonyítani, mennyire hasznos nálunk a juhtenyésztés, hogy az eddigi példák alapján szinte egy év alatt meghozza az árát min­den birka. Azelőtt meg a gépi fejés bevezetésének hasznáról győztük meg az embereket. Most már minden tehenet ez­zel fejnek s az asszonyok meg­szabadultak az erőltető, nehéz munkától. — Megszüntek-e azok az utánpótlási gondok, amelyek között szerepelt, hogy a fia­talok, értelmiségiek nem na­gyon közeledtek a párthoz’ — Most már mindjobban le­het rájuk számítani. Sárközi József főagronómus előadáso­kat tart s jelentkezett közép­fokú politikai iskolára. Elér­tük, hogy van már kommunis­ta pedagógus is a faluban s más foglalkozásúak is jönrek közénk. Az utóbbi időben ki­lenc párttaggal gyarapodtunk: Kiss György, Pál Zoltán trak­toros, Katona László fogatos és a többiek, reméljük, sokat se­gítenek majd munkánkon. De most már a pártonkívüliekről is elmondhatjuk-, ők is igazod­nak a pártszervezethez, amely­ről most már azt látják, hogy a helyén van. A HOSSZÜRA NYÜLT be­szélgetés summájaként —- és ezt a falubeli kommunisták véleménye is alátámasztotta — azt lehet elmondani, hogy si­került a bizalmatlanság, kö­zömbösség jegét megtörni a feldebrői pártszervezetben, sok téves nézetet cáfoltak meg, nö­vekedett a tekintélyük, mun­kájuk hatékonysága és ez na­gyon biztató a félszáznyi em­bert tömörítő kommunista kö­zösség jövőjére nézve. Kovács Endre dolgozó nőt küldje ki a közös­ség külföldi utazásra. Akkor ebben maradtunk, most meg hallom, hogy megint vita tá­madt körülötte. — A TITKÁR ELVTÁRS is panaszkodott, hogy azelőtt az apró-cseprő — másra tartozó — munkák végzése nehezítette vezetői munkáját, valósággal a pártszervezetre hárult a tsz fegyelmi bizottsága teendőitől kezdve a panaszos ügyek inté­zéséig sok feladat Változott-e azóta e helyzet? — Nem túl sokat. Most is sok erőt, időt leköt a panaszok intézése, ugyanis, ha a gazda­sági vezetők közül valaki nem intézkedik, még a pártonkívü- liek is hozzánk fordulnak. Legutóbb a háztáji-elosztással kapcsolatban jöttek, mert a vezetőség írásos határozata el­lenére sem intézkedtek. Más esetben azt kellett bizonyítani, elérni, hogy ne hagyják fele­lősségre vonás nélkül a szö­vetkezeti vagyon megkárosítá­sát. Ugyanis az ültetésnél 59 zsáknak nyoma veszett. — Hogyan győzik ezt a szer­teágazó munkát? Van-e segít­ség? Mert abban a jelentésben arról is olvashattunk, hogy Riba elvtárs túl sokat vállal magára. — Való igaz, nem megy még olyan szálán a munka, mint szeretnénk. De a vezetőség tagjai már jobban támogatnak. Veres Béla a mezőgazdasági ügyekben, Hudák Pál a propa­gandamunkában, Bernát Imre szinte mindenben segít. — És a tagság? — TERMÉSZETESEN NÉL­KÜLÜK semmire se mennénk. Most már nemcsak határozot­tan foglalnak állást egy-egy politikai, gazdasági ügyben, de nem engedik, hogy csak pa­pír maradjon a döntésük. Ma­gyarázzák a külpolitikai hely­zetet, tanulnak — 34-en fejez­ték be sikeresen a gazdaság­politikai tanfolyamot, — mel­lé állnak a gazdasági vezetők­nek, ha valami új, hasznos ter_ melési módszert akarnak al­A KÖZÖS GAZDASÁG ta­nyáján a darálóban leltük meg Riba Kálmánt, a tsz párt­szervezet titkárát, akivel utói-, jára a télen beszélgettünk. A téma akkor az volt,, hogy mennyiben van igaza annak a jelentésnek, amely a feldeb­rői kommunisták tevékenysé­géről szólt, amelynek egyik ki­tétele így hangzott: „a part­s' rvezet nincs a helyén”. Ab­ban az időben valóban sok gonddal küszködött ez a kom­munista közösség, de erősen bizakodtak, hogy az új vezető­séggel kilábolnak a gondok tengeréből. — Miként váltak be az ak­kori remények? — Sokat javult a helyzet. El­sősorban azzal lehetne talán lemérni, hogy megváltozott a hangulat a pártszervezetben és a pártszervezet körül is. — Miben mutatkozik ez meg? — A kommunisták és pár- tonkívüliek összehasonlíthatat­lanul jobb hangulatában. Na­gyobb kedvvel végzik munká­jukat, örülnek a gazdagnak ígérkező termésnek. Nemrég arra kapacitáltak: fogadjak velük, hogy az őszi árpa töb­bet ad holdanként 20 mázsá­nál. A megváltozott hangulat a szorgalomban is megmutat­kozik. Kétszer kapáltuk, per­meteztük a szőlőt, a többi munkával sem vagyunk lema­radva s az emberek gondolko­dását, idejét nem a belső vi­ták, intrikák emésztik fel, minden figyelem a munkára fordult. — Annak idején — úgy hal­lottuk — a pártszervezetnek sokszor elkeseredetten kellett csatázni, hogy elfogadják a véleményét s növekedjék a te­kintélye. Mint mondták: so­kan tartottak attól, hogy „a párt belenéz a dolgaikba”. — Most már kevésbé tarta­nak tőle s remélhetőleg tovább növekszik a párttagok szama a szövetkezet vezetésében. De azért még nincs minden rend­ben. A közös megegyezést időnként még „elfelejt’k”. Legutóbb is így volt ez a kül­földi utazásokkal kapcsolat­ban. A pártszervezet azt ja­vasolta, hogy a két legjobban gyobb mennyiségben ontja az , anyagot, a nyersáruval nehe- ' zen férünk. Az egyik műszak , gárdája hetenként kétszer fog- j lalkozik azzal, hogy férőhelyet . biztosítson a téglának. A kislakásépítőknek szállítanak — Égetett téglából sok a készlet? : — Amióta pótlólag 500 ezer darabos rendkívüli diszpozíciót kaptunk, kislakásépítőknek szállítunk a TÜZÉP-re, úgy­szólván állandóan kocsira ter­melünk. Ahogy szedjük a tég­lát a kemencéből, úgy viszik azt a telepről. Alig győzzük. Persze napopta jóval többet is adhatnánk, ha emberünk len­ne. Legalább húsz munkásra lenne szükségünk, de nem jönnek. Valami harminc diá­kot ugyan már felvettünk a nyári idényre, de ezek jobbá­ra egészen fiatalok, csak hat­órás munkára alkalmazhatók, Kazlazni idősebbek, erősebb fizikumú emberek kellenének. Megfizetnénk őket. Az állomá­nyon kívüli béralapból heten­ként is kaphatnának fizetést. Létszámhiány a téglagyárban — Csak a létszámhiány okoz gondot — Meg az esők. Inkább az esőtől félünk, ez befolyásol­hatja leginkább a félévi terv­teljesítést. — Versenyeznek? — Természetesen. Legújab­ban „az NB II-ben”. A nagy vállalat ugyanis kategorizálta a téglagyárakat, s mi a máso­dik csoportba kerültünk. Itt a második-harmadik helyre szá­míthatunk hat üzem versenyé­ben... (gyóni) A tavalyinál nagyobb terv­vel dolgoznak, így az idén 13 milliónál több nyerstéglát kell készíteni a gyöngyösi gyárban. — Megbírkóznak-e a feladat­tal? — kérdeztük a minap An­tal László művezetőt. — Reméljük — válaszolta az ideiglenesen gyárvezetővé „előlépett” fiatalember —, mi­vel a kezdet meglehetősen biz­tató. Az első negyedévet 122 ezer nyers- s ennek a felénél valamivel több égetett-tégla- többlettel zártuk, s a júniusi első dekád is többletet hozott, jóllehet a medárdi esők na­gyon visszavetették a terme­lést. Sokat segít valameny- nyiünknek a homokbányában munkába állított E 652-es ex­kavátor, amelyik egyetlen la­páttal megtölt egy csillét. Így a korábbi 70—75 helyett száz­ezer téglát is kihozunk a prés­gép alól. Lényegesen javult a keverés, s ennélfogva a minő­ség is, amíg tavaly még nem tudtuk betartani az előírt kö­vetelményt, most már jóval alatta vagyunk a megengedett selejtszázaléknak. A tégla minősége javul — Talán már nem is kapnak minőségi reklamációt? — Az idei gyártmányokra eddig mindössze kétszer kap­tunk panaszt. A tavalyiakra, amelyeket nemrég bontottunk ki, azonban valószínű, hogy reklamációk érkeznek. Sajnos, várjuk ezt, nem tehetünk már ellene semmit. Mindenesetre nem árulunk zsákbamacskát: harmadosztályú áruvá minősí­tettük a tavalyi hibás téglá­kat... — Hogyan boldogulnak a hellyel, tudnak-e tárolni? — Tekintve, hogy a gépesí­tett banya a korábbinál na­Csak az esőtői félnek Téglagyár „az NB //-ben”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents