Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-14 / 138. szám
A fiataloknak a fiatalokért „Kenyérkereső" csecsemő... Sokféleképpen szokás a fiatalokról beszélni, viselkedésüket, magatartásukat megítélni. Ebben a vitában nem akarunk most újabb hullámokat kelteni. Nem is általában a fiatalokról akarunk néhány mondatot felsorakoztatni, hanem arról a tevékenységről szeretnénk szólni, ami a gyöngyösi művelődési ház keretében élő ifjúsági klubot jellemzi. Mit csinál ez a klub, kiknek és kikkel csinálja azt, amit tesz? Alapvetően ez a kérdés foglalkoztat most bennünket. Hetenként egyszer Egy kupacban ölik körül a rádiót azok, akik már Korábban érkeztek. Várják a társaikat, hogy a mai klubfoglalkozást elkezdhessék. Néhányan a fotel karjára telepedtek, onnan lógatják le a lábukat — Hetenként egyszer jövünk ésszé — mondja Deszecsár Edit á kérdésünkre. — Jó itt. Ez a heti egy délután biztos program. Már az is jó, hogy együtt lehetünk. — De mi azt szeretnénk, ha lenne egy saját helyiségünk, Bhol otthon érezhetnénk ma- - unkat ilyen keretben — toldja meg az előbbi kijelentést Ducza Zsuzsa. — Ha minden jól megy, sikerül talán egy pincehelyiséget kapunk. Az csak a miénk lenne. Már sorolják is, milyen módon rendeznék be azt a bizonyos pince-klubot. Először is csinálnának egy büfét: hűsítő italokkal, szendviccsel, feketével. Mindig mások lennének a felelősök a büféért. Aztán hangszerek kellenének. Egy jó rádió, magnetofon is, természetesen. És társasjátékok. De nem heti egy alkalomra csupán, hanem minden napra. Ki lehet a klub tagja ? Tavaly ősszel vált valóra a gondolat: a fiatalok részére klubot szervezett a művelődési ház. A vezetését Püspöki Győzőre bízták. Eleinte alig voltak többen, mint húszán. Aztán jöttek a többiek. Ma már az öt- venet éri el a tagság létszáma. Ennél többen viszont nem lehetnek, mert a keret...! Nem a klubhelyiség befogadóképessége, hanem a pénzügyi keret makaccsága szab határt a létszám emelésének. — Aki a klub tagja akar lenni — magyarázza Pelyhe Sándor nagy komolyan —, annak két ajánlót kell szereznie a régi tagok közül. Ök vállalA körülmények teljes Ismerete nélkül soha nem szabad ítélni. Azon sem szabad meg- botránkozni, hogy a fiatalok maguknak akarnak foglalkozási lehetőséget biztosítani. Természetes törekvés ez'náluk. A nyári programból Soha nem fogadták még olyan örömmel a fiatalok egy szünet elmaradását, mint az ifjúsági klub tagjai. Ügy volt, hogy a nyári hónapokra bezár a klub, az anyagi keret merevsége miatt. Aztán találtak mégis megoldást Már a program is összeállt a nyárra. Ilyeneket találunk a tervben: közös klubfoglalkozás a karácsondiakkal, társastánc, verseny a járásban működő klubok bevonásával, névadó ünnepség, amelyen a budapesti II. kerület ifjúsági klubja is részt venne, és ekkor neveznék el a gyöngyösi klubot aztán két délután a város valamelyik tsz-ében társadalmi munkában és találkozás tábortűznél egy fiatal íróval. Ennyire csak a komoly dolgok kötnék le a fiatalokat’ Nem túlzás ez a program? A foglalkozásoknak csak az egyik részét adnák ezek a tervek, hiszen a vidámságot, a táncot sem nélkülözhetik a fiatalok. Arról nem feledkeznek meg. És végül: valamit tenni kellenne Gyöngyösön — tanácsnak, KISZ-nek, vállalatoknak —, hogy legalább a több ezer fiatal jó része jusson olyan körülmények közé, amit a saját klubjuk nyújthat nekik. Gondoljuk meg — a fiatalok nem bírják a tétlenséget. Ha mi nem nyújtunk nekik tevékenységi alkalmat, másutt keresik és találják meg. Az a kérdés: hol? G. Molnár Ferenc FELEDT ISTVÁN JÓZSEF jelen pillanatban még csak Istike, hét kilót megt aladó, nagyszemű pelenkalovag, aki immár kenyérkereső is, annál a kedves ténynél fogva, nogy: van... Ezt hivatalos nyelven is megfogalmazták, ami az általa biztosított hatszáz forintot illeti, ezen a néven: gyermekgondozási segély, amelynek folyósítását az illetékes szervek a rendeletek alapján már elkezdték. Az első kifizetés alkalmával az SZTK egri igazgatóságának területén még csupán 22 kismama kapott segélyt, ez azonban hónapról hónapra nő, ahogy befejeződnek a szülési szabadságok. Istike édesanyja, Feledy Fe- rencné is az elsők között kapta a segélyt. Amikor felkerestük, a leendő István József (nevét a két nagyapa után kapta) éppen kacagott a kiságyban, bátyja, aki a Ferkő névre hallgat és már három és fél esztendős, sürgető szavakkal invitált, hogy vadonatúj bútorszállító autóját tekintsem meg. — Most még egészben van az autó — mosolygott Feledy Fe- rencné, aki egyébként a gyermekgondozásban is szakember, az egri Ságvári bölcsőde dolgozója —, de nemsokára kíváncsi lesz, hogy mi van — belül... Az autó addig tart. Aztán a segélyre terelődik a szó. — A hatszáz forintot mindig egy hónappal később kapjuk, így a májusi június elején érkezett. — Jobb így? Válaszként elmondta^ hogy amikor az első gyerek, Ferkó született, a szülési szabadság után többször is kiesett a munkából — ez nagyobbrészt fizetésnélküli szabadságot, sok nehézséget jelentett. — JÁRTAM DOLGOZNI, s egyszer a kicsi egy hónapig beteg volt. Természetesen mellette kellett lenni. Aztán két hétig újra csend volt, majd újabb hat hétig betegeskedett Ferike. Három nap „szünet” után megint egy hónap... Képzelheti azt az izgalmat, idegeskedést. Torokgyulladás, tüdőgyulladás ... Nagyon nehéz volt. Később próbálkoztunk úgy is. hogy ötszáz forintért egy asszonyt fogadtunk a gyerek mellé, de ezt sem bírtuk sokáig. Aztán jött Istike, eleven cáfolataként a jelen borúlátásainak, aki azon kívül, hogy 1969. május 30-ig havi hatszáz forintot biztosított a szüleinek, féléves korára már súlyban a duplájára gyarapodott — jelenleg hét kiló ötven deka — még nem volt beteg — Amikor Ferike volt pici, akkor is el kellett végezni mindent — mondta az anya. — Persze, inkább kapkodás volt az. Most nyugodtabban megy minden, van időm velük törődni. Kitakarítok, megetetem őket, mosok, és még arra is van időm, hogy délután kimen- jek velük a strandra, a jó levegőre. Istikét lefoglalja a csörgő, Ferike pedig kedvére hancúrozhat. Férjemet pedig este friss vacsorával várom. Jobb, sokkal jobb így. ISTIKE MOST IS a csörgővel volt elfoglalva, szájában a cuclival, ami nem akadályozta meg abban, hogy a riporterre mosolyogjon, nyílt, kíváncsi tekintettel. Aztán így szólt: — Aaaa .. .aaa.. .e;.. Tiszta derű csillogott a szemében, bátyja pedig, Ferkó, nagy zúgással útjára indította a bútorszállító teherautót (kátal) Betegtornászhaf-ó...(?) Meg jelent a Jelenkor júniusi száma Egyik idős olvasónk azzal a panasszal kereste fei a szerkesztőséget, hogy a megyei SZTK rendelőintézetet látogató reumás betegek részére a rendelést az épület második emeletén tartják; igen sok az idős, reumás beteg, akiknek nem elég a saját betegségük, még a kezelésért nagy kínnai-keservvel másszák meg a meredek lépcsőket is!... Nemrégiben alakították át az épületet, korszerűsítették, s való igaz, hogy éppen a reumatológiát nem a legpraktikusabb ötlet volt a második emeletre helyezni. Annak idején az „elsőn” volt, s akkor a betegek reménykedtek — egy reumásnak egy emelet is sok —, majd ezután másképp lesz... Az egyik asszisztens- nő — igaz, nem ő volt sem a tervező, sem a kivitelező —, azzal próbált kétes értékű vigasztalást nyújtani a panaszkodó betegeknek, hogy: »Vem árt egy kis torna...” Az alaposan és korszerűen felszerelt reumatológia újbóli áthelyezése bizonyára felbolygatná az egész épületet. Vajon annak idején meg lehetett volna előzni ennyi panaszt? Biztos. Hiszen az egész épület a betegek érekében „üzemel” ... k. g. DILEMMA rumlim 1867. június 14., szerda • •• »- Tudja maga, mi egy nagy disznóság? — Hát például az, hogy újabban megint keményre töltik a Fecskét — Bagatell, uram, ez baga- tell. Látom, hogy magának halvány sejtelme since az igazi disznóságok mibenlétéről. — No, akkor mondok mást, Spéciéi az sem tetszik, hogy időnként csak másnapos kenyeret kapni a boltban. — Nevetnem kell a maga fantáziaszegénységén. Az az igazi disznóság, uram, hogy egyesek verébnek nézik a dolgozót. — Nocsak, nocsak. — Látom, hogy maga hitetlenkedik, ezért kénytelen vagyok konkretizálni. — Na látja, ezt szeretem. — Uram, én az ősszel kaptam egy állami lakást. — És mi ebben a disznóság? Kétszobásat? — De még mennyire. Két szoba, beépített bútorok, 0áz.~ — Hiszen akkor maga megfogta az isten lábát. — Várja meg a végét. A disznóság az, hogy ezt a lakást trehányul készítették el. — Sajnos, ilyen még néha van. Mozog a parketta? — Fel sem tudnám vésni. a— Letörtek a kilincsek? — A gyerek azon szokott hintázni. Le se lehetne verni. — Talán csöpögnek a csapok? — Azok? Soha! — Akkor hát mi a baj? — Mondtam már, hogy tre- hány munkát végeztek. Az egyik ablakkeret feézül, alig lehet kinyitni, a másiknál meg ujjnyi rés van alul. Hát látja, ez az igazi disznóság. Ezért mondtam, hogy verébnek nézik a dolgozót. Egyesek azt hiszik, hogy nekünk minden jó. — Na és nem lehet megcsináltatni? — Höhö, de még mennyire lehetne, csak nem csinálják. — Talán szólt már valakinek? — Hajaj. Felsorolni is nehéz lenne. Elmentem a múlt héten a tanácstagi fogadóórára. Elmondtam. Szóvá tettem a lakógyűlésen. Még mindig semmi. Panaszt tettem a megyei vezetőknél, beadvánnyal fordultam az Építésügyi Minisztériumhoz, megírtam a rádiónak, a tévének, az összes országom lapnak és megírtam a Nők Lapjában az Okos Katának. Teljes két napom ment rá. — Ez bizony sok. — De még mennyire, hiszen az egész javítás tízperces munka lenne azon a két ablakkereten. — Nono, talán valamivel több. — Uram, nekem mondja, hogy mennyi ideig tartana ez a munka? Én csak tudom! — Honnan? — Onnan, hogy épületasztalos vagyok... Baloghy Zoltán ( nak érte felelősséget. Tagsági igazolványt kap és havonta három forint tagdíjat fizet — Megéri a klub tagjának lenni? — Nagyon — adja a választ Aradi Erzsébet. — Itt azzal foglalkozunk, ami érdekel bennünket. Vitát folytatunk az irodalomról, a közösen látott filmről, de van saját iroda’ mi színpadunk, tánczenekarunk. Táncolni' is szeretünk. — Még olyanok is vannak közöttünk, akik írni szoktak: verset, novellát — folytatja Grébecz Katalin. — Tartottunk már felolvasóestet, amikor a saját műveinket vitattuk meg. — Nagyon szeretnénk fiatal írókkal, költőkkel is találkozni, beszélgetni velük — ezt a kívánságot Szepesi Rozália tolmácsolja. — Berkesi, Váczi, Baranyi, Nagy László: jó volna, ha eljönnének hozzánk. A kevés nem elég A klub tagságának összetétele elég vegyes: gimnazisták, ipari tanulók, adminisztrátor és egy valódi értelmiségi is tartozik a soraikba. A fiúk és a lányok aránya is jó. ötven fiatal van itt együtt. És hány ezer nincs itt? Akik nem tagjai ennek a klubnak, hol kaphatnak szervezett és — uram bocsá’! — tervezett programot szabad idejük hasznos eltöltésére? Hány klub névtábláját olvashatjuk a városban, és ezekben az üzemi klubokban milyen lehetőséget kapnak a fiatalok? Mi lett a sorsa a szeszmentes szórakozóhelynek, amit olyan nagy lelkesedéssel nyitott meg a KISZ? Költői kérdéseknek hatnak ezek, mert a válasz mindre nagyon is egysíkú: jóindulatú, de gyorsan alábbhagyó lelkesedésnél több nincs sehol. Most a középiskolák ilyen irányú tevékenységét ne nézzük, Azokban az osztálykeretekben rendezett délutánok nagyon ritka alkalmat adnak csak. Persze, a szülők között is találni ellenállást az ifjúsági klubokkal szemben. Elmondták, egy esetben a foglalkozás után néhány szülő ott várta a gyermekét a művelődési ház udvarán. És azt látták, hogy az előcsarnokból beszivárgó, nagy hajú „huligánok” csatlakoztak a klubból távozó lányokhoz. Molesztálták a lányokat. Mindjárt megszületett a szülőkben az ítélet: ilyen helyre az ő lányuk nem jöhet többé. álló fiatalok ugyanis közvetlenül átléphetnek a szakközép- iskola harmadik évfolyamára, s két év múlva érettségizhetnek. Mód nyílik arra is, hogy különbözeti vizsga után a dolgozók gimnáziuma esti vagy levelező tagozatának harmadik — saját kívánságukra második — osztályában folytathassák tanulmányaikat. Legalább egy hónappal a tanév kezdete előtt kell jelentkezni különbözeti vizsgára, abban a gimnáziumban, amelynek esti vagy levelező tagozatán folytatni kívánják tanulmányaikat. Az 1967—68-as tanévben a Munkaügyi Minisztérium szakmunkástanuló iskoláinak mái csaknem 300 osztályában kezdődik meg az emelt szintű képzés. (MTI) A Munkaügyi Minisztérium szakmunkástanuló-intézeteinek emelt szintű osztályaiban csaknem ötezer első, másod- és harmadéves fiatal tanult az 1966—67-es oktatási évben. A harmadévesek, az emelt szintű szakmunkásképzésben elsőnek végző fiatalok most a szakmunkásvizsgára készülnek. Csaknem százötven fiatal: a csepeli 1., az újpesti 24. és a dunaújvárosi 316. számú intézet első hat emelt szintű osztályának végzősei tesznek szakmunkásvizsgát június 15 és július 15 között. Az eredményes szakmunkás- vizsga alapján elhelyezkedhetnek szakmájukban és a termelő munkával egy időben, rövidített úton elvégezhetik a szak- középiskolát és érettségit tehetnek. A munkaviszonyban Először tesznek szakmunkásvizsgát az emeltszintű szakmunkásképzésben tanulók képviselői közül több mint 19 000-en kapnak beutalót, fiúk mindössze 9600 helyen osztoznak. Az ifjúsági építőtáborok idei jubileumi esztendejében a tervek szerint 2,5 millió munkaórát teljesítenek a fiatalok. Az elmúlt 9 esztendőben kevés híján 200 000 középiskolás, egyetemista és főiskolás mintegy 13 millió órát dolgozott a különböző feladatok megoldásán. Egyebek között a Hanság és a Bodrog-zug egy részének le- csapolásával, mintegy 300 kilométer csatorna megépítésével és csaknem 200 000 köbméter föld megmozgatásával 35 000 holdat tettek megművelhetővé. Azt az iskolát, ahonnan a legjobban dolgozó fiatalok kerülnek ki, a KISZ központi bizottságának emlékzászlajával, illetve oklevelével tüntetik ki. Azok az ifjú kommunisták, akik immár negyedik éve elnyerték a beutalót, a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét, akik pedig ötödször vállaltak részt a feladatokból, a KISZ aranykoszorús jelvényét kapják meg. Az idén körülbelül 700—800 szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár, NDK-beli fiatalt hívnak meg hazánkba és ugyanannyi KISZ-ista dolgozik majd az ottani építőtáborokban. A tervek szerint nemzetközi fiú- és lánytábort szerveznek a nyáron, s ezekbe 25 ország diákjait várják. Az építőtáborozás 10. évfordulója alkalmából a Hanság lecsapólósában részt vett fiatalok tiszteletére márványtól lát állítanak. (MTI) Július 2-től augusztus 26-ig — négy csoportban — csaknem 29 000 egyetemista és középiskolás népesíti majd be a KISZ 32 központi és nyolc egyetemi ifjúsági építőtáborát. A jelentkezések lezárultak. Már augusztusra is minden hely foglalt a táborokban. Az előzetes adatok szerint a gyengébb nem Kapunyitás július 2-án mai bestsellerek és különösen a nőolvasók ízlésének összefüggését. Gazdag, változatos tartalommal, színvonalas szépirodalmi és kritikai írásokkal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A versek közül kiemelkednek Fodor József, Simor András, Takáts Gyula és Vihar Béla költeményei. A szépprózai írások sorában olvashatjuk Bertha Bulcsu A nyár utolsó napja című új elbeszélését, továbbá Kampis Péter és László Anna novelláját. Figyelemre méltók a szám irodalmi tanulmányai. Bajomi Lázár Endre francia krónikája könnyed, szellemes beszámoló a közelmúltban magyarra fordított, s megjelent francia könyvekről, s a francia irodalmi élet nálunk jórészt ismeretlen érdekességeiről. Lóránd Imre Elfújta a szél címen Margaret Mitchell világhírű regénye máig tartó példátlan népszerűségének okait kutatja, s az ország legnagyobb antikváriumában szerzett tapasztalatai alapján elemzi a
