Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
Miért merev derék ? Ritmusra mozognak. Egyetek szerint undorítóan rángatóznak. Ezek már kinőttek a ritmusból. Mások szerint a legdivatosabb táncokat járják. Ezek még benne vannak a ritmusban. De az utóbbiak sincsenek mindig benne. Nagy rendezvények, mondjuk bálok alkalmával és kis összejövetelek, például házibulik alkalmával bátran tejtenek, „kiélik magukat”. Esztétikailag furcsán és csúnyán táncolnak, de élvezettek S amikor szépen, diszting- váltan mozognak a parketton, az nem bálon és házibulin történik, hanem rendszerint egy szórakozóhelyen. Ilyenkor unalom és feszültség tükröződik az arcukon. Az új ritmusok és mozgások tulajdonosai a fiatalok mindenhol, Hatvanban is. Hatvan kis város és a kisvárosi szórakozóhelyeken gyakran látni üres táncparkettet és félszeg párokat Miért? Q — Nézze, hogyan néznek bennünket. Minden lépésünket figyelemmel kísérik. Utálok itt táncolni. Mindenki ismer gyerekkorom óta. Nem pillantok semerre, még a zenekarra sem. Mintha légüres térben topognék. S mégis érzem, hogy rám tapadnak a pillantások. Jaj, de megmerevedtem, mint a cövek, olyan a derekam. — Nem táncolok nagyon gyors számot. Akkor még jobban néznének. Az Éva hogy táhcol. Pedig milyen jó ez a szám. Legutóbb a tv-ben valami istenien mozgott erre a Koncz Zsuzsa. Rögtön kipróbáltam otthon a tükör előtt. Nem nehéz, nekem is ment. De nem, nem táncolom itt. Pedig erre a zenére csak úgy lehetne táncolni. Mint ahogy a kerin- gőre keringőt, a tangóra tangót, a shakere ehaket. Majd ha rendezünk egy házibulit. Ott magunk között vagyunk, senki sem látja. Ott nem merev a derekam. — Kár is ide zene. Az ember úgy sem szórakozik. Még ha többen táncolnának. Az ember akkor elveszne a tömegben. — Középen szeretek táncolni, eltűnni a kiváncsi szemek élői. De olyankor is hiába. Azt nem merem táncolni, amit szeretnék, mert a körülöttem lévő párok megmosolyognak, s nemhogy magukkal, vagy a zenével, meg a tánccal törődnének, hanem velem. — Látja, már tíz perce ugyanazt a lépést tesszük. Azóta ötféle zeneszám is volt, különböző jellegű és ritmusú. S mi nem reagálunk egyikre sem. Csak az emberekre reagálunk. Nem tudok ebből kiszabadulni. Megszóljanak, mint múltkor, hogy az Évikének igazán nem illik már mindenki szeme láttára vonagland. Elmúlt húszéves, nagy, komoly lány, biztos nemsokára férjhez megy és gyereket fog nevelni, leszokhatna már erről. Hát leszoktam. De kár vodt táncolni, üljünk le. b Milliók lesték izgalommal a tv első táncdalfesztiváljának végeredményét. Ezekre szóltak hozzá levélben a zsűri döntéséhez. A helyeslők között fiatalok és nem fiatalok, a bírálók között fiatalok és nem fiatalok voltak. A tánczenéhez hozzászólt minden korosztály, az új magyar tánczenét élvezettel vagy dühösen hallgatta öreges fiatal. Ebben — a hallgatásban és a figyelemben — nem volt különbség korosztályok között. Csak egyről feledkeztek el né- hányan, hogy a tánczenét nem csak hallgatni, hanem táncolni is lehet, hogy a tánczene, bár különböző hangulatokat is ébreszt, de elsősorban a ritmus kiélésére serkent. Viszont egy bizonyos életkoron túl a közvélemény az emberekbe fojtja ezt a ritmust. Ha valaki elmúlt húszéves, nyilvánosan — főleg egy kisvárosban, így például Hatvan ismert milliőjé- ben — már gátlást érez, hogy a megfelelő ritmusra megfelelően mozogjon. s — Azt mondják, hogy ez szórakozóhely. De miért az? Azért, mert beülünk a barátaimmal és megiszunk egy kávét? Vagy azért, mert eljövök egy lánnyal, ülünk, de nem szívesen táncolunk? Inkább rendezünk egy házibulit. Vagy azért szórakozóhely, mert ha egyikünknek eszébe jut, akkor konyakot rendel, utána a másik is rendel, majd a harmadik és sorban a többi is? Aztán kezdjük élőiről. Érdekes, hogy nem tűnik fel senkinek, ha akár húsz konyakospohár is van az asztalunkon. De ez lenne a szórakozás? — Néha szeretnék felkérni egy lányt. De hát nem teszem ki annak magam, hogy én legyek a középpont. Ezt úgy értem, hogy akkor mindenki bennünket figyel: most ismerkedtek meg, hogyan tovább? Ha nem jön el? Mert sokszor fel sem mer állni egy ismeretlen fiatalemberrel táncolni, nehogy azt mondják rá, hogy na, eljött ismerkedni. Ha kosarat kapok, visszakullogok a kárörvendő, helyeslő, elítélő pillantások kereszttüzében. Ezt úgy könyvelik el, hogy nem sikerült nőt fogni. Pedig az ember sokszor van úgy, hogy csak táncolni akar. Nemrég voltam Lengyelországban. Csak bámultam, hogy ott a szórakozóhelyken nemre és korra való tekintet nélkül mindenki egyformán és felszabadultan táncol. — Azelőtt többször összejöttünk és magnóra szórakoztunk. Amíg iskolába jártam, a rendezvényeken vidáman és felszabadultan töltöttük el az időit Mivel hogy elmúltam húsz éves, „öregnek” számítok, néha már magamnak is bebeszélem ezt. Nem marad más hátra, iszunk egy kis konyakot Hátha akkor „fiatalabb- nak” érzem magam. És különbem is, ma hallgattam a rádióban a „Csak fiataloknak.. tánczenei műsort. Ezután egy ilyen ósdi zenére kinek van kedve megmozdulni? s Ä rádió és a tv — sőt, a hang- és a képhullámokat több ezer kilométerről is továbbító mesterséges híradástechnikai műbolygók — korszakában bizony az egész ország egy ország: mindenhová egyformán, egy időben érkeznek el az események, a hírek, a divat, a zene stb. És ezzel számolni kell a kisvárosban, de nagyvárosiban és faluban is egyaránt Berkovits György Kuíyabőr helyett - diploma Egy bús taxi vidám utasainak tanulságos története TEMETÉS, NÉVADÓ, vagy házasság: túlugrik a létközna- pon a köréjük rakott szép misztikum miatt, a szokások miatt; mindazért, amiért az ember valamilyen eseményt emlékezetessé akar tenni. Ezért is érdekes, ha valamelyik ezek közül a legszürkébben megy végbe. A szürkeség azonban történetet takar, például egy bús taxi vidám utasainak történetét. A végső eseménynek, a „poén”-nek én is aktív résztvevője voltam, így a hitelességért vállalhatom a kezességet. Hogy a neveket miért nem írom ki? Az eseményben a név nem lényeges egyrészt, másrészt pedig tiszteiéiben tartom az ifjú pár inkognítóját — melyet még ma is, amikor e sorokat írom, teljesem megőriztek, különösképpen a . v. szülőkkel szemben. Az egri Sándor Imre utcán jártam, amikor egy régi, kedves barátom — hajdan együtt farigcsáltuk a gimnázium padjait éretlenségünk megnyugtató tudatában, most állattenyésztési felügyelő — „leszólított” egy kis beszélgetésre. A Fö TÉMA: ő és a kislány, illetve: a kislány és ő. Roppant ideges volt, ki akarta önteni a szivét. — Éppen most érettségizik — mesélte a kislányról. — Talán ebben a pillanatban már. felel is ... Most hazaszaladok, aztán sietek vissza, hogy mi az eredmény. Csak tudod, ott lesz az anyja is. — Legalább ketten izgultok, úgy könnyebb — mondtam. — Ez nem olyan egyszerű — mondta szomorúan. — Az anyja száműzött a környezetéből. * Mnfdrm 1967. június 11„ vasárnap — Csak nem vesztél össze vele? — Én nem ;.. Tudod, valamikor náluk laktam albérletben, ... nos, elkövettem azt a baklövést, hogy parasztgyerekként születtem. A pénzem jó volt ugyan, de amikor észrevette, hogy megértjük egymást a lányával, felmondott. — Féltette... — De nem úgy, ahogy te gondolod — legyintett. — Hanem úgy, hogy‘égy olyan fiút akinek nincs diplomája, ne szeressen a lánya. Képzeld el, mennyire szerencsétlenné tenném az egész életét a lánynak, ha diploma nélkül vezetem az anyakönyvvezető elé...! Persze elköltöztem — folytatta a barátom —, de mint valami bélpoklostól, legalább annyira undorodott tőlém az anyja. — És a kislány? — Azt mondta, hogy minden úgy lesz, ahogy én akarom, csak előbb leérettségizik. — S ő mit akar? — Hozzám akar jönni feleségül. Az utóbbi időben már csupán leeresztett redőny mögül beszélgethetett velem, szűkre szabott ideig. Mit tegyek? ... Ahogy nézem, csak magunkra lehetünk utalva, már ami a szándékot illeti, azt a szándékot, hogy a továbbiakban együtt folytatjuk az életet. — De hol laktok? — értettem el a leányszök+etés gondolatát. — Soroli fel fiatal lázasokat. akiknek van és akiknek nincs lakásuk. Persze nogy albérletben. — És miből éltek? — Kétezren felül keresek, valahol ő is el tud helyezkedni. Nemsokára egy faluban állást kapok, mint agronómus, és lakást Is ígértek. Közben pedig elvégzem az agrárt, de nem a kutyabőrt helyettesítő diploma miatt, hanem n ért a szakmámban képezni akarom magam tovább is. NÉHÁNY SZÓ UTÁN elbúcsúztunk, s a barátom Kisietett az életemből. Így gondoltam akkor. Furcsa eset, de csak azért furcsa, mert a XX. század második felében történik, csökevényes maradványaként a Csokonai énekelte „tyrann tör- vény”-nek. A szülői szeretet alkalmas arra, hogy visszájára forduljon, különösen akkor, ha durván avatkozik bele fia, vagy lánya leghatározottabb, leghőbb kívánságába. A nemesi kutyabőr elavult, de szellemi maradványa a furcsán értelmezett diplomába költözött Nos, a fiatalok döntöttek. Ezt akkor tudtam meg, amikor a minap Szilvásváradon jártam egy riport ügyében. A tanács előtt elhaladva rozoga, bus taxi jött szembe velem, megállt az épület előtt, és egy vidám fiatal pár ugrott ki belőle. A barátom volt, szíve szép szemű, hosszú hajú választottjával. Meglátott, nagy szemeket meresztett, aztán vidáman intett: —• Szevasz!.. Nincs feeder"'! tanúskodni? Így hát én voltam esküvőYost Mici karrierje Igaz mesék a százéves írógépről MÁR LASSÚ AZ EMBER! Versenyt rendeztek 1907-ben Párizsban, amelyen a gépírónők mellett egy írnok is helyet foglalt az asztalnál, aki azt akarta bebizonyítani, hogy kézzel gyorsában lehet írni, mint a gép segítségével Az írnok utolsó lett a versenyben, az írógépben azonban még sokan és sokáig kételkedtek. Turpisságot sejtett a bonyolult bil- lentyűzetű masinában a híres amerikai író, Mark Twain is. Kipróbálásra hazavitt lakására egy írógépet, s két napig vizs- gálgatta a szerkezetet, figyelte a gépírónő munkáját, míg kétségei elmúltak, s megvásárolta a masinát. Cikket is írt erről, s ez a több lapban megjelent tudósítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az írógép széles körben elterjedjen. percenkénti 200—250 leütéssel ír, a világversenyek sztárjai 500—600 leütéssel dolgoznak, így a kutatók ma már azt keresik miként lehetne gyorsabbá tenni — az embert? KEVESEBB A VEZÉRIGAZGATÓ ... Kezdetben inkább férfiak dolgoztak az írógéppel, mégpedig a kenyerüket féltő írnokok ás Arnold készítette, nevénél többet azonban hazánkban sem tudunk róla. Kosztolányi így ír a gépírónőről: „Gondolatom feleségei lelkem hitvese...” Magyarországon jelenleg a „lelki feleségek” szakmai színvonala az átlag leütéseket tekintve elmarad a nemzetközi szinttől. De a versenygépírók mindenütt jól szerepelnek. A gép segítségével történő írás gondolata már régóta foglalkoztatta a feltalálókat Az elsők közül való a híres magyar mechanikus, Kempelen Farkas, aki 1779-ben konstruált ilyen gépet egy barátja vak lánya részére. Az első gépein írt levelet egy bécsi múzeumban őrzik. Ezután egyidejűleg többen is feltaláltak hasonló elven működő berendezéseket a mai írógép ősének azonban a most száz éve, 1867-ben Amerikában szabadalmazott konstrukció tekinthető. Készítői: Latham Sholes nyomdász és Charles Gliden mechanikus. Az ő szabadalmuk tökéletesítése nyomán kezdte meg a Remington fegyvergyár az írógépek sorozatgyártását A százéves múltra visszatekintő írógép mai teljesítőképességét így jellemzi Kökény Sándor, a Magyar Gyors- és Gépírók Szövetségének titkára: — Egy jó írógéppel percenként 7—800 betűt, illetve jelet lehet leütni. A legújabb típusú gömbbetűs géppel, amelyet az idei BNV-n is bemutattak, — Gépíró-világbajnokság versenyre kelt az írógéppel. Becsben. 1907-ben egy írnok 1200-nál is többet. Az ember azonban nem képes erre a tempóra. Egy átlagos gépírónő jük egyik tanúja, a másik a községi tanács alkalmazottja. Hamar ment minden, mert az anyakönyvvezetőnő látta a sietős lelkesedést. A bürokrácia fél órája alatt beszélgettünk. — De hirtelen — mondom. — így jött ki — ragyog mindkettőnek az arca. A lány még hozzáteszi, kissé idegesen: — (Jó volna hamar túl lenni rajta, mert bevásárolni indultam az ebédhez..« ÍGY INDULTAK. A hétköznapok leghétköznapibb céljával, amiből esküvő lett, egy kicsi, kedves virágcsokorral. Egerben hamar elintézték a hivatalos „kikérőt”, majd taxiba ültek, és irány Szilvásvárad. — Miért pont itt? erős tiltakozása közepette. Több helyen „géprombolók” is akadtak, akik homokot szórtak a szerkezetbe vagy másként igyekeztek bizonyítani a gép alkalmatlanságát. Magyarországon Fabró Henrik érdeme az írógép elterjesztése: ő „alkalmazta” először a parlamentben is. A női egyenjogúsítás terén is vitathatatlan érdemeket szerzett az írógép. A,gép vitte be a nőket a hivatalokba, azelőtt ugyanis el sem tudták volna képzelni, hogy nő is alkalmas irodai munkára. A gépírás hamarosan jellegzetesen női munka lett. Az első gépírónőket a kezdetben használt Yost márkájú gépek Után Yost Micinek nevezték. „Mici” gyorsan karriert csinált. Júliusban lesz a gépíró világbajnokság, melyen magyar versenyzők is részt vesznek. Világversenyen a gépírás gyorsasága már lélektani tényezők- tőlő függ: az edző is úgy segít* hogy a technikai tanácsok mellett a versenyzőket leginkább „pszichológiailag dresszírozza”. A PROFIT KÖZBESZÓL A gépek alkalmasak a nagy teljesítményre. Hogyan érhető el viszont az ember „felgyorsítása”? A betűk csoportosítása, amely csaknem egyidős az írógéppel, ma már túlhaladott. A magyar nyelv sajátosságainak jobban megfelelő billentyűzet kidolgozása a feladat, annál is inkább, hiszen Gsollány Ferenc, — Egerben sokan ismernek bennünket, a családot... s még idő előtt érkeznének a gratulációk, aztán — legalább egy ilyen szép kis falu helyettesítse az ünneplő közönséget.:. — Kijelenti-e ön ...? — kérdezte az anyakönyvvezetőnő a szokásos kíváncsisággal, s a feleletek: —■ Igen! —... Igen! Gratuláció, aztán a taxi fordult vissza, hogy az ebédhez való még idejében hazaérjen. Ezután? Az érettségi bankettről autó viszi őket a fiú testvéréhez, két hétre. Onnan küldik maid a levelet, hogy immár önálló életet kezdenek, saját szakállukra, saját boldogságukért Hirtelen volt? ELÉGGÉ. MÁS választást nem tudtak kitalálni. A makacs tiltakozás a makacs ellenállást hozta világra, a fiatalság heves vérmérséklete azonnal reagált. Mi bírálhatjuk. vagy bólinthatunk, kinek tetszése szerint. A fő azonban: most már boldogok legyenek. F-z az ő életük. Krtai Gábor Regények, filmek főhőse, s a 30-ás évek táján giccses törté- .netek százai hitegetik a gépírólányokat, hogy a gazdag vezér- igazgatók csak arra várnak, hogy ókét feleségül vegyék. Egy-két ilyen eset valóban előfordult. A gépírólányoknak azonban ha mással nem, hát azzal csakhamar számolniuk kellett, hogy sokkal több a gépírónő, mint a vezérigazgató... A gépírás, bármennyire is hihetetlenül hangzik, — nehéz fizikai munka. Egy betű leütése két három apró mozdulatot igényel; egy percig tartó gépelés már 600—8Ó0-at Ezért igaz, hogy a folyamatos gépírás kalóriaszükséglete megegyezik a nehéz fizikai munkát végzők igényeivel. A század elején feltalált villanyírógép éppen ezt a nehéz fizikai munkát könnyíti meg. Az első villanyírógépet külföldi szakkönyvek állítása szerint egy magyar műszerész, Jeremia szövetség elnöke megjegyezte, hogy a magyar nyelv egyetlen nyelv, amely nem tud helyesen írni a gépen, hiszen a hosszú nagy „I” nem szerepel a betűk között. Van olyan1 elképzelés, hogy átcsoportosítják majd a betűket, s az egyik oldalra a magánhangzók, a másik oldalra pedig a mássalhangzók kerülnek. Ez a kutatások szerint jól illeszkedik nyelvünk sajátosságaihoz. Amerikában is kidolgozták már az új elrendezést, amelyről kimutatták, hogy alkalmazásában mintegy 20 százalékkal nőne a gépírónők teljesítménye. Szép századik születésnapi ajándék lenne az újítás bevezetése, a nagy irógépgyárak azonban nem hajlandók erre. Az ok érthető, ha már árusítanák a gyorsabban dolgozó gépet, akkor kevesebb régi típusú írógépet tudnának értékesíteni. Benedek B. István
