Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
Az új mechanizmustól a gazdasági élet fellendítését várjuk 11 Lesz-e foglalkoztatási gond f 13 Mi történik a népes korosztályokkal ? Az elmúlt vasárnap azzal a kérdéssel foglalkoztunk lapunkban, hogy az új mechanizmus időszakában főleg a vállalati nyereségtől. vagy veszteségtől függ majd, menynyi béremelésre, prémiumra és Qgvéb juttatásra számíthatunk. A jobban dolgozó, a több nyereséget elérő üzemek munkásai jobban keresnek majd, mint a gyengébbeké. Ebből következik, hogy a rossz vállalattól a jóhoz igyekszenek bejutni az emberek. De ez még nehezebb helyzetbe hozza a veszteséges vállalatokat, sor kerülhet a termelés csökkentésére, azaz munkáselbocsátásokra. A piaci szempontok, a vállalati nyereség erőteljesebb érvényesülése vajon nem vezet majd túlzott munKaerő- vándoriásra? Ez a folyamat nem okoz majd munkanélküli, séget? Eddig az állami dotáció elködösítette a jól és a rosszul dolgozó vállalat közötti különbséget. Az új mechanizmusban a nyereség, vagy a veszteség sokkal erőteljesebben kitűnik majd. A dolgozók érdeke diktálja, hogy a veszteség megszüntetésére, vagy az alacsony nyereség növelésére késztessék a vezetőket és ebben az egész kollektíva közreműködik. Ebből következik, hogy a vállalatok elenyésző kis része mehet tönkre, kevés helyen küldhetik el felszámolás miatt a dolgozókat. Ha erre mégis sor kerülne, nálunk minden üzemben az állam a gazda, tehát gondoskodni fognak arról, hogy az egyik helyen felszabaduló munkaerőt másutt foglalkoztassák. Heves megyében 1960-től 1966-ig több mint 20 ezer fővel csökkent a munkaerő-forrás. Ennek oka az elvándorlás, másrészt 1,7-szeresére nőtt a 14 évnél idősebb iskolai tanulók száma és megkétszereződött a nyugdíjasok létszáma. Megyénk állami és szövetkezeti ipara évről éyre több embert foglalkoztat. A*z ipar egyes területein szakmunkáshiány jelentkezik, a mezőgazdaságban több férfierőre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy nálunk megvalósult a teljes foglalkoztatottság? A kérdésre adandó választ az dönti el, hogy ki, hogyan értelmezi a teljes foglalkoztatottságot. Korábban sokan azt kívánták, hogy a szocialista állam mindenkit mindig alkalmazzon, méghozzá ott és olyan munkakörben, ami a munka- vállaló igényének legjobban megfelel. Nos, ilyen értelmű teljes foglalkoztatottság a világon sehol nincs, ilyet az új mechanizmus sem fog teremteni. A technika gyors fejlődése, a piac igényeihez való rugalmas alkalmazkodás egyre inkább szükségessé teszi a termelés átszervezését, a munkaerő átcsoportosítását. Egyes szakmák visszafejlődnek, mások gyors iramban előretörnek. A vállalat vezetőit, de az egész kollektívát az anyagi ösztönzés arra készteti majd, hogy a fegyelmezetlen, a hanyag és a gyenge munkaerőtől megszabaduljanak, de a jó munkásokhoz ragaszkodni fognak. A technika fejlődése országos méretekben csökkenti a munkaerőszükségletet, egy-egy iparág, vagy közigazgatási terület eltérő fejlődése, vagy esetleges visszafejlesztése különböző mennyiségű és szak- képzettségű munkaerőt kíván. Mindezek a tények egyre inkább jelzik a dolgozók átcsoportosítását Az új mechanizmustól a gazdasági élet fellendülését várjuk, de jogos reményeink nem feledtethetik el, hogy a gazdaságirányítási reform átmeneti nehézségeket is hozhat. Akiket az átcsoportosítás érint, egy ideig hátrányos helyzetbe kerülhetnek, de a mi államunk és társadalmi rendünk nem tűrheti a munkanélküliséget, gondoskodik az emberekről. Sokan nem is vonják kétségbe államunk szociális, humánus szándékát, de aggódva kérdezik, hogy hol helyezik el az általános iskolából most kikerülő népes korosztályokat. Ebben az évben közel 5200-an végeznek a megye általános iskoláinak 8. osztályaiban, 1968-ban 700-zal, 1969-ben 800 fővel lesz több az általános iskolát végzők száma mint 1967- ben. Heves megye gimnáziumaiban az idén 1200 tanuló, a szakközépiskolákban és technikumokban közel 300, összesen 1500 fiatal érettségizik. Ezeknek alig egyötöde tanulhat tovább. A problémát tetézi, hogy az érettségizettek kis része akar csak fizikai munkát végezni és vállalataink mindösz- sze 376 általános iskolát végzett lányt szándékoznak szakmunkástanulónak szerződtetni. Jelenleg úgy alakult a helyzet, hogy 800 lány nem fog tudni tovább tanulni. Világosan látni ketl, hogy a fiatalok elhelyezési problémáit nem az új mechanizmus okoz-i za. a gazdaságirányítási reformnak semmi köze a demográfiai hullámhoz, hacsak az nem, hogy a népszaporulat tervszerűtlenségének problémáját most az új mechanizmusban kell megoldani. A kiugró népszaporulatot jelenleg túlzottnak tűnő szakemberképzéssel kell áthidalni, mert a későbbi években kis létszámú korosztályok következnek és akkor munkaerőhiány lesz. A megye munkaerő-gazdálkodási helyzetét tárgyalta pénteki ülésén a megyei tanács. Alapos elemzés, a tendenciák kutatása és felelősséget tükröző felszólalások után a megyei tanács megállapította, hogy a munkaerőgazdálkodással, az igényeknek megfelelő szakem- bérképzéssel fokozott mértékben foglalkozni kell. Ez nem könnyű, de hálás tanácsi feladat. Nemcsak a helyi, hanem az országos helyzetet is ismerni kell, de a munkaerő-kereslet és kínálat kérdésében gyorsain és hatékonyan intézkedni csak ott lehet, ahol a problémák eleven valóságként jelentkeznek. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az új mechanizmus szabadabb, önállóbb gazdálkodása lehetőséget ad új munkaalkalmak létesítésére. Ha a vállalat terméke jó minőségű és korszerű, akkor vevőre talál, érdemes lesz több munkást foglalkoztatni. Ha a vezetőket anyagilag érdekeltté teszik, az eddiginél is jobban fognak törekedni a gondosabb csomagolásira, a mezőgazdasági termékek feldolgozására. Ha a vállalati és a személyes érdekeltség a hajtóerő, akkor a gazdasági vezetők a vállalaton belül is keresni fogják és meg is találják az emberek foglalkoztatásának bővítését. Az egri és a hevesi háziipari szövetkezet példája, több fejlett ipari ország tapasztalata bizonyítja, hogy fokozni lehet a bedolgozó rendszert. A jövőben sok új munkaerőt szívhat fel a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom és a különböző szolgáltatás. A népgazdaság több ágában és sok vállalatnál most is van munkaerőhiány. Az ilyen üzemek száma a piac serkentő hatására növekedni fog és ez további munkaalkalmat teremt. Az új mechanizmustól nem a foglalkoztatottság csökkentését, hanem azt lehet várni, hogy fokozottabb mértékben gondoskodjék az emberről. Dr. Fazekas László Dx v eit yy IV éhánv éve —, amikor a népi zene és ez esti mese között bátortalanul elhangzott a rádióban egy-egy gazdaságpolitika- jellegű műsor, a rádióhallgató automatikusan kikapcsolta a készüléket. — Kit érdekel a közgazdaság? — kérdezték —, legfeljebb a szakembereket. Aki ma fellapozza a rádióműsort, vagy megnézi a könyvesboltokban az új könyvek jegyzékét, egyre sűrűbben találkozik olyan előadásokkal, műsorokkal, könyvekkel, kiadványokkal, amelyek gazdasági életünk egy- egy területét, vagy általában a közgazdaság tudományok jelentőségét analizálják. Nem véletlen, hogy a napi- és hetilapokban is egyre több és egyre sokoldalúbb információ, cikk és tanulmány jelenik meg arról, mi a jelentősége a gazdaságpolitikában egy-egy változásnak, vágy mi a szerepe a statisztikának a gazdasági életben, milyen feladatok várnak a közgazdászokra. Divatba jött a közgazdaságtan, A tudomány nagyon sok ágazata társul ahhoz, hogy a gazdaság; kérdések nyilvános, szakszerű megvitatása ne csak számszerűségben, hanem érdekességben is szolgálója legyen ennek a divatnak. A szakemberek mögé felsorakoztak a minden generációból való amatőr közgazdászok: az a lehetőség, hogy a gazdasági vezetés új módszerei tág teret nyitnak az önálló koncepcióknak, felszította a közgazdaságtan iránti érdeklődést. Évekkel ezelőtt szinte magától értetődőnek tartottuk, hogy baráti beszélgetésekben a munkával kapcsolatos reflexiók között szinte banálisán tért vissza a megállapítás: több szakértelem, több felelősségtudat* szubjéktíve és objektíve nagyobb sikereket eredményezne az ország gazdasági életében. Mindjére ötletek, javaslatok, példázatok is elhangzottak, szinte úgy tűnt, hogy ahány kör* ahány fehérasztal, annyi ötletforrás, annyi hozszükséglet ? záégtő szellem és kéz akad az országban. Most elkövetkezett társadalmi életünkben az a történelmi pillanat, amikor intézményesen szabad utat nyitottunk azok véleményének, akik az országépítés bármilyen területén valami okosabbat, hasznosabbat, olcsóbbat tudnak kitalálni, létrehozni. Igen ám, de a közgazdaságnak, mint minden szaktudománynak szigorú törvényei vannak; múltja és jelene, ágazatai roppant sok alágazatra bomlanak, igazán átlátni az egészet ma már a szakember sem képes, legfeljebb egy-egy területnek lehet jó ismerője. Aki .tehát őszinte érdeklődéssel és a siker reményében óhajt változtatni bármit is saját, vagy mások munkamódszerén, óhatatlanul arra kényszerül, hogy nyitva hagyja a rádiót, megvásárolja a könyvet, meghallgassa a kiselőadást, ha gazdasági kérdésekről van szó. A divatot, amely az érdeklődés előterébe állította ezt a tudományágat, természetesen nemcsak az magyarázza, hogy kellő fel- készültség nélkül úgyis hiába lenne minden cselekvésvágy vagy az, hogy egyszerűen kiváncsivá lett az egész ország: miért olyan fontos tudemány a közgazdaság, hogy annyit beszélünk róla, miért olyan nagy horderejű valami a gazdaság új mechanizmusa. Ez a kíváncsiság értékes kamatokat hozó tőke. Arra kell hogy inspirálja a társadalmi szervezetek munkásait: minél változatosabb, ötletesebb módszereket keressenek, hogy ezt a kíváncsiságot kielégítsék. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a messziről elvontalak és ezért talán érdektelennek tűnő közgazdaságtan közelről rendkívül izgalmas, érdekes, sói néha drámai. Egy-egy szakterület képviselőjének beszámolója, vagy egy szociológiai kísérlet, tanulmány összeállításának a folyamata, metodikája, s végül eredményei felérnek néha egy kalandregény feszültségével — és meglepetéseivel. Nóti Ilona A gépjavító állomások ígérik Ä gépjavító állomások megyénkben is nagy részt vállalnak abban, hogy a földművelőket mentesítsék a nehéz fizikai munka végzésétől. Teszik ezt a gépek lelkiismeretesebb javításával, kombájnok, szántótraktorok biztosításával. Munkájukban azonban jó néhány hibát is felfedeztek az utóbbi időben amelynek feltárása után kedvező híreket kaphatnak megyénk termelőszövetkezetei a helyzet javulásától. Örömmel fogadhatták a közös gazdaságok, hogy kívánságukra a javítás idejére hasonló típusú cseregépet kaphatnak, sőt a kijelölt, állomásokon olyan készleteket állítottak ösz- sze, amelyekből a traktorok egy-egy fődarabját i* azonnal ki tudják cserélni. A legtöbbször hiányzó és be- szerezhetetlen alkatrészek felújítására újabb berendezéseket állítottak munkába a gépjavító állomások, közte rezgő elektródákat és műanyag feltöltő berendezést. Intézkedés történt arra is, hogy a gépjavító állomások eí— Traktoreserc a javítás idejére — Elsősorban a mezőgazdaságnak dolgoznak — Alkatrészgyártás helyben sősorban a mezőgazdasági. gépek gyors rendbe hozását tartsák legfontosabb feladatuknak, ügyeljenek arra, hogy az egyéb ipari tevékenységük ne a mezőgazdasági gépjavítások rovására történjen. Miközben ezeket — a termelőszövetkezet számára kedvező — intézkedéseket hozták, arra kérik a közös gazdaságokat, hogy a gépjavítási tervüket sokkal gondosabban készítsék el, törekedjenek árra, hogy hasonló típusú gépeket vásároljanak. Minden bizonnyal kedvező hatással lesz a mezőgazdasági munkák és a karbantartások minőségének javulására az a továbbképzés, amelyet a traktorosok, szerelők számára tartanak, valamint az a törekvés is, hogy a termelőszövetkezeteknél nagyobb gondot fordítanak a gépek szakszerű tárolására, megóvására. Mivel az utóbbi időben azok a közös gazdaságok is saját gépjavítót akarnak létesíteni, amelyek ezt még nem tudják megfelelően kihasználni, a gépjavító állomások megyei igazgatósága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is azt javasolja: amennyiben gazdaságosabb a traktorok, munkagépek javítása a gépjavító állomásoknál, úgy ne törekedjenek mindenáron saját gépjavító műhely létrehozására. Remélhetőleg, ezek az intézkedések, a közös gazdaságok és a gépjavító állomások javuló kapcsolata megfelelő biztosítékot nyújt majd a földművelő és szállító gépek gyors és szakszerű javításához, amely egyaránt célja a gépjavító állomásoknak és a termelőszövetkezeteknek is. Indokolatlan bosszúság; A 80-as után/a 600-as előtt az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói új városrészt építettek tíz év alatt Gyöngyösön Nagyjából tíz évvel ezelőtt készült el az első nyolcvan lakásos épület Gyöngyösön, az akkori vásártér mögött. Valahol, az isten háta mögött* ahogy szokás ezt mondani. A nyers szántóföldek szélén* úttalan úton lehetett megközelíteni. Majdnem büntetésszámba ment ide költözni. Kárpótlást csak a modern lakás kényelme nyújtott. Azóta is nyolcvanasként nevezik a gyöngyösiek az új városrészt, amely az elmúlt évtized során úgy megváltozott, mint amilyen meghökkentő változáson csak egy kamasz tud keresztül esni. Hiába: tíz év ma már egy város életében is nagy idő. A hajdan volt serdülő városrész ez alatt a tíz év alatt a szó mind a két értelmében felnőtt És akinek a keze nyomán alakult ki a modem városrész új arculata, az,ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat -dolgozói azok. Szó szerint: úttörők voltak Ennek a kifejezésnek egy régebbi alakja fedi valójában az építőmunkások tevékenységét: pionírok — úttörők, akik az első kapavágásokat végezték el, az első falakat húzták fel, az első járdát tűzték ki. A mostani gyöngyösi déli városrész esetében mindez a munka szó szerint értendő. 1956-ban készült el az első, nyolcvan lakásos épület. Még a legbizakodóbbak sem merték remélni, hogy tíz évvel később, már üzletek, iskolák, óvodák, fénycső-világítás, zöl- delő parkok, gyermekzsivajtól hangos játszóterek hódítják el a barázdák, a kukoricaföldek elől a városszéli tájat. Ki ne emlékeznék még azokra az évekre, amikor az új épületek között nemcsak kocsival,- de még gyalogszerrel sem nagyon lehetett közlekedni. Amikor az eső után bokáig süllyedt a sárban az óvatosan keresgélő láb, s a levesbe való zöldségtől kezdve a cipőfűzőig mindent a városból kellett hazacipelni. Reggelenként karavánok indultak meg a város felé: gyerekeket cipeltek a szülők a karjukon, mert a gyerekkocsit nem lehetett használni a nyers földeken. Estefelé ugyanilyen karavánok meneteltek az új házak irányába, csak most már tömött szatyrokkal, kosarakkal a gyerek mellett. Nem volt diszmenet A vállalat rengeteg gonddal küzdött kezdetben. A hirtelen összeverbuvált munkásgárdában sokfajta embert lehetett megtalálni. Egy részüket nem az izgatta, milyen munkát adnak ki a kezükből, hanem < sak a boríték tartalma érdekelte. Az volt a legfontosabb, hogy minél kisebb erőfeszítéssel, minél többet keressenek. A mennyiségi tervet fétisnek tartották. A lazább szervezettség, a megalkuvó ellenőrzés, az anyagellátásban lévő nehézségek is mind azt sugallták, hogy a tervezett lakásszám biztosítása a fontos. Az új lakók már szinte meg sem lepődtek hajdanán, ha a vízcsap nem működött, ha az ajtót nem lehetett bezárni, ha az ablakok hullámpalához hasonlítottak, ha a parkett a befagyott tenger képét mutatta. A közvélemény úgy könyvelte el, hogy az építőktől nem lehet jó munkát várni. Az új épületek csak külsőre vonzóak, mutatósak, de a falakon belül a bosszúságok sorát rejtegetik. Az Ingatlankezelő Vállalat a megmondhatója, milyen hatalmas összegeket kellett áldoznia az új lakások hibáinak eltüntetésére. És ma már? Megtalálták önmagukat Az utóbbi két-három évben jelentős változást kísérhettek nyomon az új lakások bérlői, tulajdonosai. Egyre több dicséret hangzik el a növeknő jó minőség elismerésére. égj re többen fejezik ki elégedettségüket az építpk iránt. A fejlődést az adatok is bizonyítják. Amíg 1960-ban a vállalat a megyében összesen mintegy 250 lakást épített meg, tavaly már az 550 lakás számát is meghaladta a teljesítményük. Még az építkezések technológiájának aránya is megváltozott: 1963-ban csupán az összes lakások valamivel több mint a tíz százaléka tért el a hagyományos építkezési módtól, tavaly pedig már a korszerű technológia az összes lakásoknak több mint a kilencven százalékát ölelte fel. Ezzel is magyarázható, miért sikerült az 1960-as lakásszámnak több mint a kétszeresét elérniük. Mi történt az építőknél? Mindenekelőtt szemléleti változás. Valahogy úgy kell ezt felfognunk, hogy most már egyre érzékenyebbek lettek a róluk alkotott véleményekre. Persze ez nem elhatározás kérdése csupán. A szervezés, az ellenőrzés, a fegyelem megszilárdítása kellett hozzá. Miuián a jövedelem is megnövekedett, lehetőségük nyílt a munkások szigorúbb elbírálására. Lényeges mozgósító erőt képviselt a munkaverseny életre keltése, aminek szép példája volt tavaly a kongresszusi, az idén pedig a jubileumi munkaverseny. Egyre több brigád jutott a szocialista cím birtokába, és ma már erkölcsileg is elismerik a dolgozók ennek a versenynek az értékét Nyomában pedig növekedik a gazdaságosság, a takarékosságra való törekvés, amit az újítások számának emelkedése is kifejez, H 600-as elölt A vállalat dolgozóira ma már a jobb munkára való törekvés a jellemző. Az idén — várhatóan az eredeti határidő előtt néhány hónappal — befejezik a 8-a^tömb építkezését. És ezzel re 56-tól kezdve összesen több mint ezerötszáz családnak tették lehetővé, hogy Gyöngyösön kényelmes lakásba költözhessen. Egy egész kis település nőtt fel már a kezük nyomán. Hetekkel ezelőtt hozzákezdtek a déli városrész új tömbjének az építéséhez. Ebben a 8/A tömbben az eredeti terv szerint a mostani ötéves terv időszakában hatszáz lakást kell elkészíteniük. Itt is a középblokkos megoldást alkalmazzák. Most már azonban azt szeretnék elérni, hogy a hejyi anyagok felhasználásával készítsék el a blokkokat, ne kelljen azt nagy tavolság- gokról szállítani. Ha az önköltséget sikerül tovább csökkenteniük, ha a minőség fokozása egyenletesen emelkedik majd tovább, a vállalat dolgozói büszkén tekinthetnek vissza a tervidőszak végén munkájuk egyik eredményére, Gyöngyös új város részére. G. Molnár Ferenc Nemrég Budapesten jártam. Hazafelé jövet 21 óra 30 perckor érkeztem a vámos- györki vasútállomásra. Már a vonatban Kellemetlen érzésem támadt, amikor arra gondoltam, hogy másfél órát kell várnom Vánios- györkön a csatlakozásra. Csupán abban reménykedtem, hogy a büfében vagy az étteremben majd elütöm, aránylag kényelmes körülmények között a várakozás hosszú perceit. Megvacsorázom, megiszom egy pohár sört, ha már így alakult a helyzet. Előbb a büfében próbálkoztam. Bár ablakai még világosak voltak, de már nem lehetett bemenni, mert takarítottak. Záróra után érkeztem én is, rajtam kívül pedig még legalább harminc útiíársam. Az állomás mögött lévő étteremmel sem volt több szerencsénk. Azon tanakodtunk, volt rá időnk bőven: vajon miért zárják be a büfét is, az éttermet is aránylag ilyen korán. Mit csináljanak azok az utasok, akik a gyöngyösi csatlakozásra várva még szeretnének valamit enni vagy inni — hiszen volna rá idejük elég? A feleletet a büfé, illetve az étterem vezetőjétől várjuk — nagyon kíváncsian. (Szalai S.) Mmism 3 1967. június 11., vasára*!'
