Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-10 / 135. szám

Csak bosszantsuk egymást! Tulajdonképpen az a né­hány példa, amit most fel sze­retnénk sorolni, csak azokat érinti, akik szenvedő hősei ezeknek az eseményeknek. Ál­talánosításra egyik sem alkal­mas. Nem társadalmi rendünk nagy kérdései ezek, de azért jelenlévő hiányosságok. Bősz. szántó hiányosságok. Mintha néha megfeledkeznénk arról, hogy a természettől fogva az együttélésre vagyunk kénysze­rítve. Mintha időnként kimondot­tan kellemetlenkedni akar­nánk másoknak. Vajon miért? Diófa - fülemüle nélkül Azonnal Arany közismert verse jutott az eszembe, ami­kor egy régi ismerősöm meg­állított a háza kapuja előtt. Menjek már be az udvarra, és nézzem meg, milyen kárt okozhat az ő diófája a szom­szédnak. Mert feljelentette a diófa miatt a szomszéd. Azt akarja elérni, hogy a hatóság hozzon határozatot: a diófát ki kell vágni, mert árnyékolja a szomszéd kert egy részét, te­hát kárt okoz a szomszédnak. Lehet ilyet csinálni'» Már­mint a hatóságnak, hogy elren­delje a diófa kivágását? És egyáltalán: fordulhat' ilyen üggyel a hatósághoz a szom­széd? Mindezt az idős ember kérdezte tőlem, bizonyos fokú megbotránkozással, értetlen­séggel. Hát a hatóságnak nincs más dolga, mint hogy a diófát ..helyszínelje” — vajon milyen mértékben hágja át a fa a pa­ragrafusok szabta határokat? Nem nevetséges? De — az. Viszont demokratikus állam­formában élünk, amelyben az egyéni érdekek védelmét a törvények sora biztosítja. Még a diófa-ügyben rejlő egyéni érdekekét is. Kerítés a folyosón A sérthetetlen személyi hasz. nálat jogát hivatott hirdetni az a kerítés, amit az egyik társasház .lakója építtetett a nyitott folyosón. így akarja mindenki tudtára adni, hogy a folyosónak ez az elkerített része kizárólag az ő lakásához tartozik. Azt mások csak az ő engedélyével használhatják. Mivel azonban esze ágában sincs másoknak erre a haszná­latra engedélyt adni, ott a ke­rítés. — Kérem, a gyerekek az ud­varon nem játszhatnak, mert azt az egyik vállalat gépkocsijai használják. Már csak a baleset­védelem miatt sem engednek az udvarra gyerekeket. Ez érthe­tő. A közelben nincs játszó­tér. Az utcán szaladgáljanak a gyerekek? Vagy kössük meg őket az asztal lábához? A fo­lyosón miért nem játszhatnak? Miért kell elzárni előlük a fo­lyosónak egy részét? Ki törő­dik a gyerekek érdekével? A kérdések sora a kétség- beesett segélykérést sugallja. Kimondatlanul is arra kíván­csiak: melyik az a hatóság, amelyik a gyerekek védelmére kelhetne a szigorú kerítés el­lenében? Akad egyáltalán ilyen hatóság? Ki fizessen ? Végül a harmadik eset: a körzeti orvos, miután a köz­ségből nem tudott kapcsolatot találni a mentőszolgálattal, a gyomorvérzéses beteget taxi­val szállíttatta be a kórházba. Nem feledkezett meg azonban az igazolásról sem, amely ta­núsítja, hogy a kényszerű kö­rülmények miatt volt kényte­len a taxit igénybe venni a betegszállításhoz. Most már hetek óta folyik a vita az SZTK-val: ki az, aki­nek a taxit ki kell fizetnie. A mentősszolgálatnak vagy az SZTK-nak? Egyelőre a beteg pénze bánja a vitát. Érthető módon ez a körülmény sem az SZTK-t, sem a mentőszolgála­tot nem zavarja. Viszont a betegeti sem érdekli a vita, ne­ki csak az a fontos, hogy a pénzét, amit a fuvarköltség kiegyenlítésére adott ki, mi­előbb megkapja. Mire való ez a huzavona? Nincs érvényes rendelet az ilyen esetek elbírá­lására? Vagy a körzeti orvos igazolása nem megfelelő érté­kű dokumentum? Nézzünk a tükörbe! Bizonyára még sok, az előb. biekhez hasonló példát lehetne egymás után felsorakoztatni. Mindegyik úgy nevezett apró, egyéni töltésű bosszúságot ta­karna. Ez a sok, azonos tartalmú, egyéni sérelem azonban már jelenséggé sűrűsödik össze a gyakorisága miatt. Mert tu­dunk mi nagyon furcsán, meg­hökkentően is viselkedni időn. ként. Olykor az okát megtalál­ni is nehéz az ilyen rendha­gyó magatartásnak, aminek következtében másoknak tu­dunk fölösleges bosszúságot okozni. . Rosszul aludtunk? Csúnyán nézett ránk a főnökünk? Nem fogadta elég szívélyesen a kö­szönésünket a szomszédasz- szony? Ezek a hangúlati gör­csök munkálkodnak a mások­kal szembeni zord szigorúsá­gunk mögött? Mert ha arról van szó, hogy valakit meg kell mentenünk a vérünkkel: egyszerre több tí­zen jelentkezünk. Ha össze fogunk a váratlan természeti csapás enyhítésére, százezrek mozdulnak meg, és még azt sem kérdezik: az álmatlan, tal­pon, munkával töltött fárado­zásért milyen ellenszolgáltatás jár. Ilyenkor természetes, hogy mindenki, segíteni akar és se­gít. De diófa-, kerítés- és taxi­ügyben már kérlelhetelenek vagyunk. Fontoskodunk,' sze­mélyes hatalmunkkal kérke. dünk, és a.másik „mehet az atyauristenhez”, akkor is meg­mutatjuk. .. ! Mit mutatunk meg? Azt, hogy milyen nevetsége­sen kicsinyesek tudunk lenni? Igaz, a hétköznapok szürke eseményeiben nincs is módunk hősködni, bocsánat: hősies se- gítőkészségünket bizonyítani. Mert ha kell, csakugyan — gondolkodás nélkül tesszük még az életünket is kockára azért a szomszédért, akinek a diófáját akarjuk kivágatni, akinek a gyereke elől a folyo­sót elkeríttetjük, akinek a taxi­költségét nem vagyunk hajlan­dóak kifizetni. Mert ez is más. Hát, csak bosszantsuk egy­mást. ..! Jó ez? G. Molnár Ferenc LIOÍCE: a Ultra mosókrém Az Egyesült Vegyiművekben ezen a héten új külföldi auto­mata-gépsor kezdte meg mun­káját. A berendezés hófehér műanyagfóliából háromszögű dobozokat formál, pontosan fél kilós adagokban betölti az új­fajta mosószert, majd légmen­tesen lezárja a dobozokat egy- egy vékony alumíniumlerrfez- zel, amelyen már rajta van az új gyártmány neve: ultra mo­sókrém. Az új, univerzális finom mo­sószer tisztítói hatása tizenöt —húsz százalékkal nagyobb az eddigi ultra pasztáénál. Egy­formán jól moshatók vele a pamut, a gyapjú, a selyem és a műszálból készült textíliák, akár kézzel, akár géppel. A minőségileg jobb szert a gyár az új gépsor segítségével jóval kevesebb fizikai munka felhasználásával állítja elő, mint az ultra-pasztát. 1942. május 27-én csehszlovák hazafiak Prá­ga mellett bombát dobtak a náci biztonsági szolgálat főnöke, a hírhedt SS-hóhér, a Cseh­ek Morvaország birodalmi protektörává nem sokkal korábban kinevezett Rienhard Heyd- rich autójára. A tömeggyilkos berlini temeté­se után a nácik bosszúból, elrettentésül paran­csot adtak a Kladno melletti kis bányaközség, Lidice elpusztítására. így is történt: A fasiszta hóhérok 1942. június 10-én eltüntették a föld színéről Lidicét. Helyben kivégeztek 173 fér­fit, Prágában utólag 19 férfit és 7 nőt, 195 nót a ravensbrücki koncentrációs táborba hur­coltak, 52-en ott is pusztultak. A gyermekek­nek sem kegyelmeztek: 91 gyermeket a meg­szállt Lengyelországba szállítottak, közülük 82-t Chelmnoban megöltek vagy a gázba küld­tek. Kilenc gyermeket német családoknál he­lyeztek el „átnevelékre”, hat gyermek kon­centrációs táborban született. A háború után mindössze 17 gyermeket találtak meg. A köz­séget a nácik felégették és a föld színével egyenlővé tették. ★ A neves csehszlovák újságíró, Jiri Hronek — saját élményei alapján — így emlékezik vissza arra a visszhangra, amelyet Lidice tragédiája keltett a világon: A tények ismeretesek: Ez a tert-orcseleke- det, amely az ellenálló cseh lakosság megfé­lemlítését szolgálta, távolról sem volt az egyet­len, amelyet a nácik az elfoglalt területeken elkövettek. És mégis — talán azért, mert át­gondolt és hidegvérűen végrehajtott akcióról volt szó, a háború színterétől távol eső terü­leten — a világ lelkiismerete megszólalt és elemi erővel ítélte el ezt a brutális tettet. Rádiók jelentették a hírt Lidice megsemmi­sítéséről,, s néhány óra alatt az egész világ megismerte a kis csehszlovák község nevét. Brit bányászok álltak annak a mozgalom­nak az élére, amelynek gyakorlati célját a „Lidice élni fog” jelszó tűzte ki. E sorok írója átélte a lidicei tragédia visszhangját a brit bányászok között egész sor községben és vá­rosban: nagyszerűen és rendkívüli kifejezése volt ez az emberi szolidaritásnak. Nemsokára szerte a világon községeket, la­kótelepeket, kerületeket, utcákat, tereket és parkokat neveztek el a városkáról. 1942 júniu­sában Lidice után nevezték el az Illinois ál­lambeli kis Stern Park Gardens községet. Roosevelt elnök akkor üzenetet küldött, amely ma is időszerű. „A tavak és a Mississippi tá­gas völgyében Lidice neve mától emlékeztetni fog arra, hogy a náci erő nem tudta megsem­misíteni az emberek szabadságszeretetét, sem elszántságát annak megvédésére”. Lidice ne­ve feltűnik az utcakéresztezódéseken és te­reken, a lakótelepek és járások térképein. Em­lékműveket emelnek, emléktáblát lepleznek le szerte a világon. Művészek Lidice tiszteletére alkotnak: Heinrich Mann könyvet, St. Vincent Millay költőnő nagy eposzt ír Lidicéról. Egész vers- gyűjtemények jelennek meg, filmeket forgat­nak, képzőművészeti alkotások születnek, amlyeket a tragédia inspirált... Válaszolt a világ lelkiismerete. Lidice, Közép-Csehország békés faluja a nácik által megsemmisített sok ezer Lidicét képviseli, a náci bestialitás szimbólumává változott. És bár az esemény óta már negyedszázad múlt el — a már régen felépített és élő Lidice mindmáig a világ lelkiismeretének a szimbó­luma. John Donne angol költő, aki háromszáz év­vel ezelőtt élt, írta e szavakat, amelyeket ko­runkban Hemingway idézett: „Minden ember halálával én leszek kisebb, mivel része vagyok az emberiségnek. Ezért sohase kérdezd, kinek szólnak a harangok. Neked szólnak”. Kinek szól a harang, ha a világon véres háborúk vannak? Neked szól! Méz&yfijfó pihenés Kődobásnyira Egerbakta szélső házaitól, akáierdő ölén vert tanyát jó másfél hete há­rom tiszafüredi vasutas és hat­Kint a földeken' szépen zöl­den a búza, a rozs, az árpa. Az eső, a napfény hatására erő­södnek a kalászok, néhol már a sárga szín váltja fel a zöl­det. Az aratás ugyan még hát­rább van, de megyénk terme­lőszövetkezetei már készülnek a termés betakarítására. Utunk során néhány közös gazdaságot kerestünk fel — milyen előké­születeket tettek meg eddig az aratásra. I Füzesabony gabonafelvásárló vállalatnak. Végezetül még azt mondanám el, hogy az aratás idején a ter­melőszövetkezet gondoskodik a tagok húsellátásáról, a földmű­vesszövetkezet pedig hűsítő italokat árul a földeken. I Tisstsnána előtt... tói is szállítják a gabonát a gabonafelvásárló vállalatnak. I Sarud A Petőfi Termelőszövetke­zetben Gál János főmezőgaz­dász tájékoztat. — Szövetkezetünknek 980 hold kenyérgabonája van, s még közel ötszáz hold az árpa és a zab területe. Ezenkívül még 120 hold borsót s mintegy száz hold bükkönyt kell beta­karítanunk. A munkákhoz négy kombájnunk, két arató és két borsóarató gépünk van. Ha szükségesnek mutatkozik, úgy nyolcvan aratópár is mun­kába áll. A gabonák szépek, holdanként 15 mázsás átlagter­mésre számítunk. Ügy tervez­zük, hogy 200—250 hold termé­sét rendrevágóval takaríta­nánk be, s ezzel négy-öt nap­pal előbb megkezdhetnénk az aratást. — Tárolótér? — A szükséges tárolótér ren­delkezésünkre áll. de úgy is se­gítünk. hogy közvetlenül a kombájnoktól is szállítunk a A megye egyik legnagyobb gabonatermelő szövetkezeté­ben, a Petőfiben is megtörtén­tek már az előkészületek. A közös gazdaságban 2515 hold­ról kell betakarítani a búzát, 846 holdról az őszi és 630 hold­ról a tavaszi árpát. Az ara­tást a szövetkezet hat kom­bájnja végzi s a gépjavító ál­lomástól is négy, vagy hat kombájn áll munkába. Búzák­nál, a hazai fajták 11, a Be- zosztája pedig 14 mázsás hol- dankénti átlagtermést Ígér. Az őszi árpa a tervezettnél keve­sebbet, a tavaszi árpa pedig többet mutat. A gépek javítása zömmel megtörtént, az aratás kezdeté­re pedig teljes készen lesz. Az elmúlt évben a gépjavító állomás gépeinél kisebb alkat­részhiány mutatkozott, remé­lik, az idén ez nem gátolja a munkát. A termelőszövetkezet­nek mintegy 190 vagonnyi táró. lóhelyisége van s az idén elő­ször közvetlenül a kombájnok­A Ti számén te Termelőszö­vetkezetnek az aratás idejen 1620 holdról kell betakarítania a kenyérgabonát, 450 holdról az őszi, 430 holdról a tavaszi árpát. — A jelenlegi helyzetet fi­gyelembe véve jó termésre számíthatunk — mondja He­rényi Zsigmondi termelőszövet­kezeti elnök. — A búza 14 má­zsás átlagtermést Ígér, kedve­zőek a kilátások őszi árpából is. Egyedül a tavaszi árpa fe­le gyengébb. — Gépek? — Kilenc kombájnunk áll munkába, az összes aratniva- lót tekintve mintegy négyszáz hold jut egy gépre. Alkatrész- problémánk nincs, remélem, nem is lesz fennakadás. — Tárolótér? — Az idén kapunk egy 160 vagonos magtárt. A tisztítást helyben végezzük, megvannak hozzá a cséplőgépek. — A szalmalehúzás? — A szalmalehúzást és a kazlazást a lehető leggyorsab­ban elvégezzük, hogy a terüle­tek minél előbb szabaddá vál­janak. Raját S'/p'malehűzó né­peink vannak s egy bálázó is. Ügy gondoljuk, ezzel nem lesz probléma. | Besenyőtelek A Lenin Termelőszövetke­zetnek 2170 hold aratnivalója lesz, többek között 1350 hold búza, 261 hold őszi és 400 hold tavaszi árpa. —Négy kombájnunk és há­rom aratógépünk van — mond­ja Dobó József főmezőgazdász —, de szükség esetén a kézika­szások is munkába állnak. A gépek javítása megtörtént, al­katrészhiány nincs. Adottsá­gainkat figyelembe véve ked­vező kilátásaink vannak, jó termés mutatkozik. — Tárolás? — Fedett kombájnszérünk van, de szabadtérit is csiná­lunk. Tizenöt vagon búzát pe­dig közvetlenül a kombájnok­tól szállítunk el. — Gazdaságos-e a gabona- termelés? — Mi mindig szívesen fog­lalkoztunk vele. A felvásárlási árak emelése azonban még jobban ösztönöz bennünket. Az aratási és cséplési mun­kákra felkészült az ÁFOR is. A telepek biztosítják a szük­séges üzemanyagot, azonban arra kérik a közös gazdaságo­kat, hogy a fennakadások el­kerülése végett a munkák előtt töltsék fel raktáraikat s a ké­sőbbiekben pedig folyamato­san gondoskodjanak a pótlás­ról. Kaposi Levente. Délutáni kaptárkezelés. vanhat család méh, hogy a hosszúpályi virágosok után a Mátra szélén keressenek sze­rencsét. Az éppen „ügyeletes” Remé­li yik András ezerkilencszáz- ötvenkettő óta járja ilyentájt az országot, többnyire a Heves megyei tájakat, mostani tá­borhelyére már másodszor ér­kezett a jászsági nagyközség­ből. Hasznos időöltésnek tartja a méhészkedést, kiváltképpen jelenleg, amikor a csendes kör­nyezetben nagyszerű alkalma nyílik a tanulásra is. Tizenkét napos szabadságát ugyanis nemcsak a méz 'kedvéért vette ki, hanem inkább azért, hogy alaposan előkészülhessen a bu­dapesti tízhónapos, zárt tago­zatú vasutas tisztképző iskola vizsgáira. — A méhek nyugtón hagy­ják ..? — A velük való munka nem jelent állandó elfoglaltságot, csak a pergetés alkalmával. Egyébként egy-másfél órát vesznek el a napomból. — Hogy fizet az idei sze­zon? — Hosszúpályinál tizenhat- tizenhét kiló mézet gyűjtött egy-egy méhcsalád, itt húszra számítunk ... Évenként egyéb­ként átlagosan hatvan-hatvan- két kilót hord össze 22 kaptá­rain minden családja. Tavaly, összesen 9,5 mázsával zártam az évet.:. Kollégáival együtt tagja a ti­szafüredi méhész szakcsoport­nak, ezért az országos kedvez­ményből is részesedett: a» AKÖV negyvenszázalékos ár­engedménnyel szállította a HÍ (Foto: Kiss Béla) kaptárait. Sőt! További húszon, ötöt azért kapott, mert már há­rom nappal az indulás előtt bejelentette fuvarigényét. Sze­rencsés ember! — Már amennyire szeren­csésnek lehet nevezni azt, akit a saját méhecskéi is megcsíp­nek ... — hárítja el magától mosolyogva a megállapítást. — Tegnapelőtt kaptam a szúrást a szemem alá, még mindig lát­szik. No, de talán csak nem tart örökké?!..; Persze, felve- hetném a védősisakot, ám ab­ban ilyenkor olyan meleg van, hogy talán ki sem bírnám ... Reményik, a vándorméhész, most sátorban lakik, pár na­pig konzerven él, meg leb­bencslevesen, krumplin. Évek óta így szokta meg, tavasszal, nyáron, így szereti. — Meddig maradnak? — Megvárjuk még a szöszös bükkönyt is. — Futja abból a tizenkét napból..? — Nekünk már nem. De majd jönnek az asszonyaink, gyerekeink, s felváltanak bennünket: átveszik a kaptá- rakat. Mi hárman legfeljebb már csak látogatóba ruccanunk le, vagy talán csupán a sátor­bontásra, pakolásra érkezünk vissza... — Viszontlátásra! (gyón!) Mmwm3 1967. június 10., szombat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents