Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-09 / 134. szám
• • Ünnep a határban Maszek vagy kisiparos ? V*' Az élete virágának illatát már csak kölnivel pótolni tudó nő és partnere, a festett halán- tékú, vastaggyűrűe úr, félhangosan csevegnek a presszó sarkában. Nem vagyok hallgatódzó természetű, de hát nem tehetek róla, ha részletesen tájékozódom egy bizonyos svájci útról, melyre nem lehet ráfizetni, valami Anniról — pardon „valaki” —, aki palira vette az osztrákot és most megvan a kocsija és egy Csuti nevezetű valakiről, akinek „óriásian megy a dolga odakint”... Két fiatalember jön be harsány derűvel, leülnek, két konyakot kérnek, csupa egészséges harsogás, kedély körülöttük a levegő. Még csak nem is spiccesek: jókedvük van. ök sem éppen halk beszédűek. — Jó fej ez a mérnök... Az anyját, ha nem segít, nincs meg a szoc.-cím, az egyszer szent — így az egyik, a másik csippent a szemével: — A pénz se kutya... Kapjuk be — csendül a pohár, félhangú megjegyzés és nagy nevetés. A hölgy és az úr először körülnéznek, honnan e hangpárbaj, aztán a férfi rezignáltan megjegyzi: — Borzalmasak ezek a mai kölykök... Azt hiszik, hogy övéké a világ! (-Ó) Hovatovább kezd valami kellemetlen mellékíze lenni ennek a kifejezésnek: maszekL Bár eredetileg a magánszektor rövidítésére szolgált csupán ez az új keletű összevonás, rövidítés, de a nyelv olyan gazdag az árnyalatokba^, hogy képes a változatok sorát adni. A magánszektorból kiszűrt maszek ma mór a könnyű pénzszerzés formáját takarja. De nem nyelvészkedni akarunk, hanem csupán a magánkisipar becsületét szeretnénk hangsúlyozni a maszekolás mellőzésével. Olyan kérdés ez, amihez bizonyára sokaknak van hozzáfűznivalójuk, hiszen rengeteg tapasztalattal rendelkeznek az élet jóvoltából ebben a tárgykörben. Mi hát a helyset? Gyöngyösön hcLzá vetőlegesen kétszázötven a/ magánkisiparosok száma. Ennyi iparengedélyt tartanak számon a tanácson. A foglalkozás szerinti megoszlásuk is a szélsőségekig változatos. Orthopéd fűzőkészítő, fegyverkovács, mézeskalács-készítő, fazekas tartozik a soraikba. Ezek a kevésbé szokásos szakmák. Mert a kőműves, a villanyszerelő, a bádogos, a bőröndös, a cipész — az magától értetődik. Megkérdezhetjük: a kétszázötven kisiparos sok-e vagy kevés Gyöngyösön? önmagában a szám ugyanis semmit sem mond. Minden attól függ. mennyire képesek a lakosság igényeit kielégíteni, az úgynevezett szolgáltatásokat maradéktalanul ellátni. Honnan lehet azonban az ilyen kérdésekre megnyugtató választ kapni? Kérdőívet nem tudunk kibocsátani, el kell tehát fogadnunk a tapasztalati következtetést, méghozzá a városi tanács ipari előadójának tolmácsolásában. Szerinte a gyöngyösi kisiparosok képesek a lakosság kívánságainak megfelelni, persze, tette hozzá: a szocialista szektor mellett. Gyakorlatilag hogyan fest a helyzet? Elromlott egy zár? A kisiparos vállalja a javítását Ruhát szeretne valaki csináltatni? Találhat kisiparost is erre a célra, ha valamilyen oknál fogva nem akarja igénybe venni a ktsz-t. És így tovább hozhatnánk a példákat. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kisebb javításokat: kályha, esőcsatorna, bútor, cipő, ruha és sok más egyéb esetében — hamarabb megcsinálja a kisiparos, mint a ktsz. Hogy árban van-e különbség köztük — ezen már többet lehetne vitatkozni. A kisiparos sem kalkulálhat tetszése szerint, hiszen nála is a rendelkezések szabta árak az érvényesek. De hogy a rezsi következtében tud-e olcsóbban kalkulálni, az már kérdéses. Történt már, hogy egy egészen egyszerű alkatrészt, aminek az üzletben kettő-öt.ven az ára, az egyik jónevű gyöngyösi kisiparos harminchat forintért állított elő. Másik esetben: hegesztésért, formázásért az egyik kisiparos nem kórt semmit, pedig a ktsz nehány tízest fizettetett volna érte. Ja, a kisiparos teheti? Nincs főkönyvelője, aki ellenőrizné? Lehet. Sok múlik az ismeretségen is, erről se feledkezzünk meg. A régi kuncsaftnak mindig előnye van, megkülönböztetett bánásmódban részesül. Tálán neki még a minőséget is jobban figyelembe veszi a mester. Nemegyszer megtörtént, hogy a ktsz-ben javított cipő rövid életűnek bizonyult. A cipész kisiparos tartósabb munkát végzett. Bizonyára olyanok is vannak, akik az ellenkező esetre is tudnának példát mondani. Egyezzünk meg abban, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. A% igények szerint Mindenki emlékszik azokra az időkre, amikor igyekeztünk a magánszektort mielőbb jobb belátásra bírni: a szövetkezetekbe tömöríteni. Egyes iparágakban a tanácsi vagy az állami vállalatba bevonni. Igv szűntek meg a kis pékségek a kisközségektől kezdve a nagy városokig egyaránt. A cipész és a szabó kisiparosokból is csak mutatóban maradt. És i fodrászok? Az ő sorsuk: serr. volt másabbt Egy sor elhamarkodott dolgot ma már rendeztünk. De eszünkbe jut: miért kellett például a kisközségekben a péket kikapcsolni az ellátás biztosításából? Mennyivel jobb ezeket a kis lélekszámú településeket a jókora távolságban lévő városokból ellátni kenyérrel, péksüteménnyel? Lehet-e ezt nagyobb megerőltetés, sőt: ráfizetés nélkül, fölöslegesen aránytalan erőfeszítések igénybevétele nélkül, hiánytalanul ellátni? Ki számította már ki, hogy a faluról a városba beutazó emberek, vagy a városban dolgozó falusi munkások naponta hány mázsa kenyeret visznek magukkal haza a városból? A lakosság ellátásának feladatát hogyan befolyásolja ez a körülmény? Mit mondhatunk tehát ösz- szegezésül? Annyit, a gyöngyösi kisiparosok jó hírnevet vívtak ki maguknak. Betöltik feladatukat, sok gondot vesznek le a lakók válláról. Elvétve köztük is akad olyan, aki lazít az önmagával szemben támasztott követelményeken: De a kivétel csak arra jó, hogy erősítse a szabályt. És még annyit: nem akarunk mi „maszek-szocializmust”, a kisiparra azonban még valószínűleg sokáig szükségünk lesz. G. Molnár Ferenc ypníiitütt. 3 1967. június 9., pen te* den negyven katasztrális hold berendezett területre egy szakmunkást számítanak. Négyszáz holdanként egy technikus és ezerötszáz holdanként egy öntözőmérnök foglalkoztatása válik szükségessé. A jelenlegi lészámot figyelembe véve az öntözőrendszer teljes területére hozzávetőlegesen 2700 öntö- zö-szakmunkást, 1900 öntözőmestert, 1900 technikust és 630 speciális mezőgazdasági mérnököt kel biztosítani. A SZEMLEBIZOTTSÁG tagjai több fontos javaslatot tettek a vízügyi létesítménnyel összefüggő kérdésekre, a terület-kisajátításokat a lehetőség szerint még ebben az évben végrehajtják, gondoskodnak a Heves és Szolnok megye határán épülő létesítmény dolgozóinak egészségügyi, szociális és kultúrán« ellátottságáról. Az érdekelt tsz-ekben már a közeljövőben megkezdik az öntözéses szakmunkások képzését. Felmérik azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a helyzetét, amelyek ^-területileg lényegesen csökkennek és távlati üzemfejlesztési tervet készítenek a részükre. Endrész Sándor dálkodási helyzetét. A feltáró és elemző munka után az iroda gondoskodik az üzemfejlesztési tervek előkészítéséről, a legszükségesebb beruházások megvalósításáról, koordinálja az érintett üzemek, vállalatok, hivatali szervek tevékenységét. A Tiszavidéki Mezőgazdaság-fejlesztési Iroda programja alapján már az elmúlt évben megkezdte a helyzetfelmérését. Az Agrárgazdasági Kutató Intézettel, a Nagykún- sági Mezőgazdasági Kísérleti Intézettel, valamint a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet bevonásával megindult a fölmérő munka. Több mint harminc közös gazdaság területén végeztek elemzést és ezt a munkát június végére be is fejezik. Az öntözéses gazdálkodásra alkalmas üzemek kiválasztásával kapcsolatos javaslatot ez év november 30-ig dolgozzák ki és ennek alapján kezdik meg a meghatározott üzemekben a komplex mezőgazdaságfejlesztési terv elkészítését. Az egyes üzemek és öntözőfürtök mezőgazdaság-fejlesztési tervezésével párhúzamosan készülnek a fürtök műszaki tervei is. A kiviteli tervdokumentációk 1969. végére készülnek el. AZ ÉRINTETT TERMELŐSZÖVETKEZETEK nagy segíti séget igényelnek majd a jelentős természetátalakító munkához. A mezőgazdaság-fej leszté, si iroda erre is gondolt, ezért megbízta az Agrárgazdasági Kutató Intézetet a megfelelő módszerek kidolgozására, ame. lyet az illetékes szervek és intézmények bevonásával vitatnak majd meg. A Tiszavidéki Mezőgazdaság-fejlesztési Iroda feladatai között lényeges helyet foglal el a mintaüzemek létesítése. Az érdekelt főhatóságok koncepciója alapján néhány mintaüzemet hoznak létre, amelyeknek az lesz a feladata, hogy az adott megyékre jellemző adottságok mellett vizsgálják az öntözéses gazdálkodás hatásait és eredményeit. A kiskörei vízlépcső és öntözőrendszereinek építése, valamint a gazdálkodás belterjességének fokozása, a nagyarányú öntözés bevezetése jelentős számú munkaerő foglalkoztatását is igényli Az idén mintegy ötszáz, jövőre hatszáz, 1970-ben pedig a vízlépcső megépítéséig körülbelül ezerháromszáz munkaerőre lesz szükség. A kivitelező vállalatok a munkásgárdának kétharmadát Heves és Szolnok megye környező községe'bői kívánják biztosítani. Számvetést készítettek a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok öntözési szakemberszükségletét illetően is. Öntöző szakmunkásokból minÄ KISKÖREI VÍZLÉPCSŐ, az Alföld épülő komplex vízgazdálkodási létesítményének helyzete, egyre inkább az érintett megyék érdeklődésének középpontjába került. A Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottsága a héten a vízlépcső előkészítő munkálatainál tartott helyszíni szemlét, elemezte a kivitelezést és az azzal összefüggő részletkérdéseket. A szemlén a Heves megyei Tanács részéről jelen volt Kéri István, a megyei tanács vb- elnökhelyettes, megjelent Százhelyi Pál, az Országos Vízügyi Főigazgatóság helyettes vezetője és több más vízügyi szak- tekintély, az építési irányító szervek képviselői. A szemlebizottság tagjai körüljárták a kibontakozó új létesítmény kijelölt területeit, térképek, rajzok alapján körvonalazták a gigantikus létesítményt, amely elkészülte után félmillió katasztrális hold föld öntözését, nagy mennyiségű villamos energia termelését, a vízi közlekedés javítását teszi majd lehetővé. Megállapították, hogy az 1967. évi építési szakasz kiviteli tervei elkészültek, a területfelhasználási engedélye kiadásra került és kisajátítás is folyamatban van. A kivitelezés a terv szerinti ütemben halad, az első negyedévben mintegy hét és fél millió forint termelési érték realizálódott. Megépült a körtöltés, amely a vízlépcső munkagödrét védi az árvíztől, a legnagyobb árvízszint fölött még másfél méterre. Megindult a felvonulási létesítmények építése, elkészült a felvonulási telepre vezető bekötő út, a terület víztelenítő, lecsapoló rendszere. Hozzáláttak a csatornázási és vízellátási feladatok megoldásához is. EBBEN AZ ÉVBEN egyébként a következő fontosabb munkákat végzik el: befejezik a munkagödör első-második ütemének építését. Bővítik az állomást, iparvágányokat telepítenek, megoldják a vízellátást, a villamosítást és a csatornázást. A fölvonulási telepen ideiglenesen éttermet, élelmiszerüzletet nyitnak. Sor kerül az aranyosi kísérleti szakasz megépítésére is. A kiskörei vízlépcső és öntözőrendszerei elsősorban a mezőgazdaság számára jelent majd nagy előrehaladást. Ezért szolnoki székhellyel életre hívták a Tiszavidéki Mezőgazdaság-fejlesztési Irodát. Ez az in. tézmény hivatott arra, hogy komplexen előkészítse a mező- gazdaságot az öntözővíz fogadására. Feltárja az érintett mintegy másfél millió katasztrális hold mezőgazdasági mii- velt területen elhelyezkedő tsz-ek, állami gazdaságok, közgazdaságig termelési és gazMegkezdődött a kisköre; vízlépcső mezőgazdasági hasznosításának előkészítése Szemle az építkezésnél A Szurdok-tetőről, Abasár H felől és a 3-as főútról is látszik, hogy a visontai beruházás szemlátomást” növekszik. Az új vasútvonalon túl, n széles betonú tak mellett újabb épületek tűnnek elő, messzire látszik a daruk teteje, az épülő kémény és a főépület fala. De akadályokról, bosszantó hibákról és tervsze- rűtlenségekről is beszélnek. Hol a hibák forrása, milyen mértékűek ezek, és mit lehet tenni, hogy az ákadályokat elhárítsák és tervszerűen megvalósítsák a merész célkitűzéseket? A létesítendő erőmű főépületének 1966. évi programja 41.5 millió forint volt, tavaly 46.5 millió forint értéket valósítottak meg. Visontán jelenleg egyik legnagyobb kivitelező az ÉM. 22-es számú Állami Építőipari Vállalat. Tavaly 105,4 millió forint helyett 120 milliót teljesítettek és az idén is kielégítően halad a munka. De elegendő egy pillantás az építési naplóba, a jegyzőkönyvekbe és a jelentésekbe, máris a tervmódosítások sokaságába bonyolódunk. Ezek közül a segédépülettömb okozza a legnagyobb gondot, de említhetnénk a gépház-kazánház I— II. blokk módosított statikai terveit és egyéb kiegészítéseket és módosításokat Gyakorlott szakemberek állítják, hogy a visontai tervdokumentációk minősége az eddigi erőművi tapasztalatokhoz képest nem javult, hanem romlott, egyre inkább túllépik a tervdokumentációk szállításának határidejét. Ilyen körülmények között nem tud idejében anyagot rendelni és felkészülni a kivitelező. Ha nem változtatnak az áldatlan helyzeten, abból késedelem, bonyodalom és tetemes kár származik. A gyöngyös—visontai be*"* ruházá® méretei és technikai újdonsága minden eddiginél nagyobb és bonyolultabb feladatokat adott a tervezőknek, a beruházóknak és kivitelező vállalatoknak. Méghozzá nem lehetett megvárni a teljes tervdokumentációt, az idő és az energiahiány sürgette, hogy külön felhatalmazás alapján folyamatosan szolgáltassák a terveket, de közben hozzáfogjanak és teljes ütemben dolgozzanak az ország legnagyobb erőművének építésén, valamint a korszerű külszíni bányanyitáson. Így fordulhat elő, hogy Visomtán alapoznak, tartószerkezeteket betonoznak, de az erre kerülő gépeket még Pesten tervezik. Gyakori, hogy a gépeken, berendezéséken változtatni kell és ez módosítja az építészeti terveket is. De ebből az is következik, hogy a módosításokat minél előbb közölni kell. Nem elegendő a levelezés, a bürokratikus ügyintézés, operatív munkakapcsolatot kell kiépíteni az Erőmű Beruházási Vállalat és a 22-es Állami Építőipari Vállalat, valamint a fő- és az alvállalkozók között. Visontán elismerik, hogy időhiány miatt az ERBE érdemi felülvizsgálat nélkül a kivitelezőnek adja tovább a terveket és módosításokat, vagy azok egy részét. Vajon a kivitelezőnél az esetek többségében van-e megfelelő szakember és idő az érdemi felülvizsgálatra, a hibák és a tévedések észrevételezésére? A példák azt mutatják, hogy nincs. A budapesti központban és Visontán áj javítani kell a tervezői munkán, minőségileg' és létszámban erősíteni kell a tervezői apparátust, mert ez gyorsítja és könnyíti a kivitelező helyzetét. |ű| i úgy véljük, hogy nem- ’ ■ csak a Nehézipari Minisztérium ügye, nemcsak a kötbér kérdése a segédépülettömb szembetűnő tervezési hibája. Nem elegendő „általában” levonni a következtetéseket, hanem konkrét vizsgálattal kell megállapítani, hogy ki követte el a mulasztást és milyen mértékben terheli személyes felelősség. A fokozatos tervszolgáltatás, a visontai beruházás méretei és bonyolultsága fokozott mértékben teszi szükségessé az alapos munkahelyi koordinációt. Ki kezdeményezze, ki teremtse ezt meg? Mi úgy véljük, hogy minden érdekeltnek feladata és kötelessége. Ha erre nem elegendő az ERBE, a főépítésvezető, vagy a generálkivitelező vállalat igazgatója, akkor a miniszteri biztos vegye kezébe az ügyet és teremtsen eredményesebb együttműködést. A kettő, közül melyik? A Nehézipari Minisztérium, vagy az Építésügyi Minisztérium miniszteri biztosa? A kettő együtt, vagy felváltva. A lényeg az, hogy az akadályokat idejében eltávolítsák, a tervezési hiányosságokat és a kivitelezési mulasztásokat csökkentsék. Jobb együttműködésre van szükség és akkor az idei év sikert hoz Vison- tán. Dr. Fazekas László rint előleget ezekre az ünnepségekre. Máshol a munkacsapatok, brigádok tagjai „összepótolják” az ajándékra szánt pénzt s úgy lepik meg az ünnepeltet. Ha jól emlékszem, szintén a gyöngyösi járásban mesélte az egyik idős férfi, hogy névnapjára életében először egy ilyen munkaközi szünetben megrendezett kis ün- .nepségen kapott ajándékot. Azelőtt még a gyerekeinek sem jutott eszükbe meglepni öt. De a brigád meglepte, és ez végtelenül jólesett neki. Azóta nem marad el egyetlen ilyen összejövetelről sem. Ezért hát senki se rója meg a tábla szélén pár percre leülő asszonyokat, akik látszólag „mulatnak”, férfiakat, akik a szántás, vetés, vagy aratás nehéz perceit feloldják ezzel a kedves ünnepségekkel. Mert százszorosán megtérül ennek a „haszna”, az emberi együvé tartozás, a közösségi érzés növekedésében. K. E. a munkát, a gondot osszák meg egymás közt, de az örömet is. Mesélik a domoszlói asszonyok, hogy náluk szokássá vált az a módi, hogy a munkacsapatban nyilvántartják, kinek mikor van névnapja, kinél adódik olyan fontos családi esemény, amelyet meg keli ünnepelni. Ilyenkor aztán a munka szünetében felköszön- tik a Máriákat, Évákat, Zsuzsannákat. Horváthné a harmonikáját is elhozza, alkalmanként egy-egy pohár bor is akad koccintásra. Az ünnepelt pedig fehér kendőbe kötött nápolyival, egyéb édességgel „váltja ki magát”. Mind többet hallunk tsz-la- kodalmakról, közös névadókról, s Andornaktályától Apcig sok ilyen kedves, hangulatos emberi megnyilvánulásról. Gyöngyöstarjánban —, ha éppen szűkét mutat az otthoni kassza — a tsz vezetőit kérik meg, adjanak néhány száz foKöztudott, hogy adódnak olyan időszakok a földművelő munkánál, amikor nem nézhetik a . naptár piros betűit és ünnepnapon is ki kell menni a határba, menteni eső elől a takarmányt, védeni a szőlőt, gyümölcsöst, vagy éppen betakarítani az aprómagot, amely nem bírta volna ki a hétköznapok elérkeztét. A cím mégsem ezekre az ünnepekre utal, amikor vasárnap is benépesül a határ, inkább arra az egyre jobban terjedő jelenségre, mikor a hétköznapok óráit az ünnep percei váltják fel... a határban. Amióta a szűke n vett családok helyett a p sztemberek munkacsapatokba, brigádokba tömörülve végzik munkájúkat, mindjobban feloldódik magukra utaltságuk érzése, egyre inkább nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy közösen jobban boldogulnak a munkában s mintegy ennek folytatásaként természetszerűleg jött: ne csak de mi akadályozza a tervszerű munkát?