Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
- i ;s■;Viíl®í::í:>. Blaskó János: Tokaj (rézkarc) II „Tízezer nap" Franciaországban Kósa Ferenc nyilatkozata DONKÖ LÁSZLÓ: Ragyogva reng... Tanyadöntők bontják ütik szét mint félresikerült fészküket Ragyogva reng a harmat és a nyári reggel, Kirándulásra ébredünk a két gyerekkel. Ok nyűgölödnek, nógatnak: Mikor már? A Bükkben minden fű, fa, rét, bokor vár! mint vak szem Aztán az út elindul, s röppenni kezd a játék,az abiak, s még egy ablak Forrásvizet iszunk, harapunk csokoládét, , __... _ Uj jongunk is, virágra is vadászunk, *** vaksi muUban kutatnaI Az ég aljáig minden a mi házunk. n(jvar, a gaz benőtte a fecskék most dereng föl hozzá az út, de görbe S mire az óra ránk borítja már az estét, Velünk és bennünk megtörtént a sok gyerekség, S mikor az álmok vize öntözi a percet, Nem tudjuk már, hogy ez a" nap kinek szebb?"® 8 mezsgye másik vége elvezet a fényes faluvégre KAUM JANOS: Anyai nagyszüleim képe alá Süt a hold most is azonképpen, s ti ott ültök a holdsütésben több mint húsz évnyi távolságban a lugas alatt ág-soványan, Öltök dermed ten, elmosódva, előttetek a kert bozótja folyik az útra, s meglebegve készül — hogy szálljon — az egekbe. A régvolt kunyhó — amint láttam — fulladozik a félhomályban. 0, halott két kis öregecske, elmúlt holdsütiás, emlék, este! Csak a szívemben, messze, mélyen, ott éltek sápadt derengésben, Csont-kezetek, mint tört növényke, lehanyatlik a semmiségbe. A szátok olykor — rózsa szélben — meg-megmozdul, de észrevétlen. FORGÁCS KAROLY; Napfénnyel bőven Az élet lent a földszinten folyik. Tisztit és szennyez apályban, dagályban. Az emeleten fény és lent homály van. Fent kétkedés, lent elhódító hit. Itt fenn a hegyen kötés nem szorít. A hold ha nőtt: arcom eléje tártam, Ha keserű nap volt: sápadtra váltam, De sohasem esve le a porig: Látom, igaz: ki a magasban élhet, Kevesebb rajta a húzó teher. Magasban van, ha földön is hever, Tisztábban, csengőn szól benne az ének, Mert kevesebb por van a levegőben És megtöltekezhet napfénnyel bőven! mint három Herkules rombol mind a három örömmel és dühvei nevetve és fájón omlik a fal hull az asszonyok könnye a kamasz lesi őket röhögve KARÁCSONYI REZSŐ: 1966 OfLyxvc Füvek hajolnak előttem amikor lépek de meg egy sem ért, lyukas garast nem adna a tigrisek tanácsa a szívemért Kelő napba egyre többször nézek; vörös szememhez árkot húz a gond, s ki üvegzöld értelemmel mélyvizekben éltem lettem bőrömet mentő rossz bolond. Rossz nyár izzik felettem és bár a kert alján csurrannak álmos, délutáni mérek az ismétlődő égben sohasem azúrok lobbannak de agresszív penge-kékek. A sárga fény barátja meg sem érti, hogy ébredt és bölcs színe a lilával mért komáz csak sandít zavartan, ha az arcokra felhordja bíbor látomásait a sűrű láz. Nyirkos gödrök alján félelem szivárog és poshadt vízként a gödrök aljára ül szavak hullajtják terhes értelmüket és számos rendszerünk egymással elvegyül, Csak egy fintor a bére az évekbe kövesült lázak termesz—logikus munkáinak b mivel augusztus a hulló csillagok évadja az értelem helyett e múló csillagok mindent elmondanak. S a vigaszt ne keresd, mely lezárja ezt az ellenem kijátszott évet talán majd néhány újra fogalmazás hoz számomra redukált emberséget, JURIJ XAfiinrV: HA KILENCÉVES AZ LM CET! FRIDECZKY FRIGYES: «ESTE Hegyek egymáshoz bújva szén detegnek, zizegve hulló neszt szitál a szél, veres szemekkel néz a nap keletnek, s az est, miközben csillagot se perget, esett gyereknek csendesen mesél, Mogorva házak halkan füstölögnek, sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, a hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnek s habár bozontos felhők sündörögnek, örömre lobbant sok-sok ablakot, Éjjé sötétül lassacskán az este, tévé szemekkel nézi már magát, akác áll sűrű kontyát leeresztve. — Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát. könnyű nyaraló-barátság. A kert minden sarkában vendégek voltak: a gombához hasonlító egylábú asztalnál, a sötét, bolyhos fenyő alatt, a nyíres mentén, ahol egyenest a fűre terítették az abroszt, s a gorodkipálya melletti padokon is. A m Vászja senkit sem “ érdekelt, hasztalanul járkált a nyírestől a fenyőig, s a fenyőtől a gorodkipályáig. Különösképp a férfiakat irigyelte nagyon. Mert bár egyikük sem tudott volna fölmászni a csupasz, árbocegyenes fenyő csúcsára, fejest ugrani a fekete örvénybe, vagy izzó petákot szorítani a markába kivagyiságból: és nem is voltak valami szépek, hiszen a színészformának, amikor levette a zakóját, mintha a nyakából nőtt volna ki a keze, a legvidámabb vendégnek meg, akit mindenki csak Kosztya bácsinak szólított, nagy, húsos orra, s vörös színű melle volt De valamennyien felnőttek* nagy hangon beszélhettek, nevethettek, bort ihattak és nem kellett megbotlaniuk, ha Tá- nyát meglátják. Kosztya bácsi asztaltól asztalig vándorolt, s mindenütt szívesen vettélfc Mind ezt kiabálták: berek élnék. Meghívtak bennünket és kíváncsiam utaztunk a 300 lakosú faluba. Tanulmányoztuk a régi iratokat és feljegyzéseket. Kiderült, hogy Roguse lakosságát a XVI. században elpuszí tóttá a pestis és teljesen elnéptelenedett A franciák a törököktől magyar rabszolgákat vásároltak, ezeket telepítették le a faluba. Az egykori feljegyzések megőrizték a neveket ia: Pap, Kutas, Kis, Ökrös... Az utódok közül sokan még ma is viselik a hajdani magyar neveket A falu vezetői arra kértek, hogy készítsünk egy kisfilmet Re- guse múltjáról és mai éleiéről. — Milyen játékfilm rendezésére készül a Tízezer nap sikere utáni — Dózsa Györgyről szeretnék filmet rendezni. Nem a monumentalitásokat kívánnám bemutatni, nem a nagy csatákat hanem a magyar történelem egyik legbátrabb alakját szeretném emberközelbe hozni. — Más terveiT — Nyáron Sándor Sándorral a Maros vizén tutajozunk. Már tavaly így töltöttünk el három hetet Akkor a Tiszán ereszkedtünk lefelé, Tunyog- matolostól Csongrádig. Az idén pedig a Maros két partjával szeretnénk megismerkedni. Ütközően fényképezünk, filmezünk. Hosszú élménygyűjtés előzte meg a Tízezer napot is. Talán ez az út sem lesz haszontalan. (m. k.) szágnnk. Vényképezőgépet, filmfelvevőt és magnetofont vittek magukkal. Emberi sorsokat jellemző történeteket kerestek. — Gyűlt ez anyag — mondja Kosa Ferenc —, azután leültünk és hárman: Gyöngyösi Imre, Csőért Sándor és én, megírtuk a forgatókönyvet Még a címet is a gyűjtésünk közben hallottuk, valahol a Nyírségben. Egy parasztember mondta a nagy melegre: Olyan, mintha ötven nap lenne az égen. Filmünk címe, a »Tízezer nap”, ugyanis nemcsak azt Jelenti, hogy története csaknem harminc esztendő alatt Játszódik le, hanem az elmúlt történelmi esztendők harcainak hevületét Is. Egyszerű, szegény emberekről szól a film. Természetesen nem dokumentum-jelleggel és objektív hűséggel A képek nemcsak egyszerűen rögzítik a történést, hanem akt többsíkú an igyekeznék bemutatni az emberi érzések prizmáján át. Féltem, hogy Franciaországban, « cannes-i filmfesztiválon nem értik meg ezt a filmet. Ezt éreztem akkor is, amikor ott álltam a nagy, 2500 személyes vetítőterem előtt és figyeltem az érkező, elegáns közönséget. Akadt néhány részlet, amit valóban nem értettek. Például, hogy filmemben az emberek miért viszik a jeget a Tiszából? De érdeklődéssel figyeltek, s a végén tetszésüket nyilvánították. A sikert tükrözi, hogy a Cannes! filmfesztivál bírálóbizottsága a Tízezer napnak adta a legjobb rendezés diját — Milyenek voltak a francia lapok kritikái? — ötven-hatvan kritika került a kezembe, közülük legalább negyven elismerő volt A film jó híre hamar elterjedt Franciaországban. Például Provence-ból küldöttség kereste fel a magyar delegáció tagjait. Eljöttek hozzánk Re- guse falu vezetői és elmondták: mi nem is tudunk arról, hogy náluk magyar nevű emKősa Ferenc legelőször huszonegy esztendővel ezelőtt tájékozott a film élményével. Ott ült a nyíregyházi mozi első sorában és csodálkozott Kilencéves vott, mégis jól emlékszik, egy francia film pergett, a főszerepet Jean Gabln játszotta... Ugyanebben a móriban, huszonegy esztendő múlva azt a filmet játszották, amelyet 6 rendezett Nem lehetett szülővárosában az ünnepélyes bemutatón, mert éppen Franciaországból utazott hazafelé, a cannes-i filmfesztiválon nyert díjjal. Mi minden történt az első mozi élmény és a világraszóló külföldi siker között? Kósa Ferenc gyerekkorában egyáltalán nem gondolt arra, hogy filmrendező lesz. Egy Ids, csendes, nyírségi tanyán élt szerette a természetet erdész akart lenni. Egyszer azonban olvasott egy hirdetést felvétett hirdettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. — Mi lenne, fiam, ha te is megpróbálnád? — kérdezte az anyja. — Megpróbálhatom — mondta a fid és az érettségi után Pestre utazott Felvették a főiskolára. Ez kilenc esztendővel ezelőtt történt Figyelte és elemezte Eisenstein, Fellini, Wajda, Fábry, Jancsó és más neves rendezők filmjeit. Megsejtette, hogy az ismeretlen világban egyedül nem boldogulhat. Mint a Bálám Béla Stúdió fiatal rendező jelöltje^ 1962- ben azt a feladatot kapta, hegy készítse él diplomafilmjét. Kósa olyan nagy feladatra vállalkozott, amit egyedül nem tudott volna megoldani: a magyar parasztság történetének elmúlt harminc esztendejét akarta feldolgozni. — Nemcsak egyetlen filmnek tekintettem a készülő művet — mondja Kósa Ferenc —, hanem egy Jövendő rendező alapélményének. Es nyolc fiatalember, valamennyien a Balázs Béla Stúdió tagjai, nekiindultak az ortyájuk. A magas, gondosan borotvált férj, aki színészre hasonlított, rákiáltott a kutyájára, egy sötétszürke, lusta buldogra, melynek hosszú csíkban folyt a nyála a szája sarkából. A kutya nyugodtan állt gazdája lábánál, nehezen szedte a levegőt, sípolva szür- csölte vissza a nyálát, s egy csöppet sem érdekelte, hogy körülötte mi történik. Amikor azonban egy-egy nyaraló elment mellettük, a gazdája mindannyiszor megrántotta a pórázt, s rákiáltott: — Kuss, kuss, azt mondtam! Ez rendkívül férfiasán hangzott, s ezt a nyaralók hálás mosollyal nyugtázták. S Vászja szinte belenémult az elragadtatásba, bár gyanította, hogy mindez csupán játék. Aztán újabb vendégek tűntek föl, túlnyomórészt férfiak, vidáman, zajosan. A gazdaasszony és a Muromec lány vendégei vegyesen. Eleinte valamennyien külön húzódtak egymástól, de hamarosan megköttetett a gyors és rencsétlennek, sutának és nehézkesnek érezte magát, az egész világot ellenségének vélte. Mert a keskeny ösvényen is azért volt egy láthatatlan gyökér, hogy abban kimondottan Vászja essen hasra. A máskor oly szerény és csöndes ágak is valami gonosz és érthetetlen pillanatban az ő arcába csaptak, rajtuk a leg- szánalomraméltóbb kis görcs is azon igyekezett, hogy kiverje a szemét. Még a kedves padja is, ahol úgy szeretett megpihenni az elgyötört Vászja, hegyes szöggel fogadta... Vászja, a kert, s a porban, fűben Levő ezernyi holmi teljhatalmú gazdája, Tánya mellett úgy érezte, nem több egy aprócska bogárnál. Ám mégis, amikor azt kérdezték tőle, hogy a Muromec-nővérek közül melyik tetszik neki a legjobban, habozás nélkül rávágta: Ólja, valami különös kis hazugságot érzett benne. M egjöttek’ a vendégek. El- " ■ sóként hárman érkeztek: a férj, a feleség és a kuwendégeket várták abban * a nyaralóban, ahol Vászja, ez a kilencéves emberke, az új iskolaévhez gyűjtött erőt. Két ünnepelt is volt itt egyszerre: Olga Saergejevna, a gazdaasszony, s a legidősebb Muromec lány: Ólja. A Muromec lányok már felnőtt emberek voltak: diákok, ám ez nem volt akadálya annak, hogy Vászjával barátkozzanak. Bár az igazat megvallva, Vászja úgy számolta, hogy egyedül Óljával játszik. Együtt szedtek jagodát, gombát, éretlen erdei mogyorót, s együtt mentek el a távoli fenyőer- iőbe tobozt szedni a szamovár alá, s felkutatták a pacsirtafészkeket. Ólja megtanította Vászját, hogyan lehet i szájába venni a jéghideg, újszülött békákat, megkeresni a rendkívülien édes szárú, nedvfüveket. Megtanította arra is Vászját, hogy a fehér gyűrűsgomba ehető, s ízletes, ha jól elkészítik. Mikor Tányával kellett lennie, Vászja mélységesen sze-
