Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

TENK, a fejlődő falu A Magyarország 20. számában a Törékeny tankok c. fegyverkezési botrányról olvastunk. Az NSZK hadserege ré­szére rendeltek 10 680 db (!) HS 30 típusú tankot. Megtekin­tették a páncélos első modelljét, amit fából és kartonpapír­ból készített el egy ácsmester (!) ...A megrendelést nyélbe ütötték a HS-céggel és kifizettek 200 millió márkát. De alapos a gyanú, hogy ebből 25 százalékot a CDU pártpénztá­rába fizettek be és még 18 millióval megvesztegettek sok embert, akik elősegítették a nagy üzlet megkötését a HS- cég részére... A tankokból aztán selejt lett... Ez bizony nagy botrány, ha így van... De mi tovább bonyolítjuk ezt az izgalmas krimit A cikk adatai közül kinyomozandók még a következők: 1. A HS-cég 1954-ben tett javaslatot az NSZK-nak. Szál­lítási szerződést kötöttek 1957-ben. A famodellt miért csak jó nyolc év múlva, 1965-ben tekintették meg az illetékesek? 2. A nyolc év alatt már folyt a szállítás, érkeztek a páncélosok, miért kellett még mindig ezt a trójai fatankot vizsgálgatni?... 3. Ha a 200 millióból 25 százalékot (50 milliót) leadtak és még 18 millióval vesztegettek is, akkor a tankokért csak 132 millió folyt‘be... A 10 680 tank darabja csak 12 360 már­kába került volna... Olcsó húsnak híg a leve, nem lehet csodálkozni, hogy a tankok rosszak... 4. Lehet, hogy 200 milliárdról volt szó? De annak a 25 százaléka viszont nem 50 millió.„ Hol van akkor a többi pénz?... Szóval a HS-ügyben volna még nyomozni való... Ekkora nagy panamában érdemes lenne pontosan számolni... (DR. SZ.) Elég gyakran hivatkozunk nehéz helyzetekben az emberi akarat erejére. Különösen, ha másoknak kell tanácsot ad­nunk. Igen, ez a könnyebb: bölcsnek lenni, ha nem rólunk van szó. Most azt szeretnénk bizonyítani, hogy az elhatá­rozás az egyén sorsát hogyan tudja kilendíteni abból a lefe­lé mutató irányból, ahonnan olyan nehéz visszatérni. A példánk egyetlen sze­mélyt mutat be, de nem kivé­teles esetet bizonyít AHOGY VOLT A börtön volt a végállomás. Kezdődött a könnyű pénzszer­zés lehetőségével. Mert az em­beri hiszékenység szinte ha­tártalan. Elég csak valami jó­nak ígérkező üzletet megcsil­lantani: hogyan lehet a for­galmi árnál jóval olcsóbban hozzájutni valamilyen keresett anyaghoz. Ennek a kedvező ajánlatnak csak nagyon keve­sen tudnak ellenállni. Előkerülnek a százasok, az­tán várják a boldog vevők, hogy a megkötött üzlet való­sággá váljék. De az ajánlattevő nem jelentkezik. Eltelik egy hét. kettő, egy hónap és — se pénz, posztó. Rohanás a rend­őrségre, hátha tudnak segíteni. Vissza a társadalomba 1967. június 4., vasárai« És mindez hányszor ismétlő­dött meg! Hosszú-hosszú évek teltek el, amiknek egy része a börtön­ben múlt el a feje fölött Ügy tartották nyilván a bűnüldöző szervek, mint „régi motorost”. AHOGY m Mutatós kis ház: frissen cse- repezett tetővel, a falakon a festék is a gondosságról árul­kodik. Az udvar rendezett, ap­ró virágágyak díszítik. Aki itt körülnéz, csak azt állapíthatja meg, hogy a ház gazdái ki­egyensúlyozott, boldog embe­rek. Amikor találkozunk, az el­ső percek még feszültséggel telítettek. Bizalmatlanul mé­regetik az újságírót: mit akar, miért érdeklődik a múlt iránt. Lezárt ügyet nem szokás boly­gatni. Aztán lassan feloldódik a hangulat. — Szóval: mi van azóta, hogy az „akadémiát” megjár­tam? — kérdezi a ház gazdája. — Minden rendben van. Azóta egy korty ital nem ment le a torkomon. Ha a haverok hív­nak, bemegyek velük a kocs­mába. Mit isztok? Rendelek nekik két liter bort, magamnak pedig málnát. — Nem erőszakolják, hogy igyék velük? — Hiába erőszakolnának. Ha én nem akarok, akkor mondhatnak, amit akarnak. És már tudják, hogy én nem iszom szeszt. — Valamikor nem is álmod­tam, hogy ilyen lesz az éle­tünk, mint amilyen most — kapcsolódik be a háziasszony a beszélgetésbe. — Mennyit szenvedtünk mi, a család. Mindent elvitt még itthonról is, még a befőttesüvegeket is eladta, hogy legyen miből in­nia. A gyerekek rettegtek tő­le. Én folyton sírtam. Azt mondtam, nem bírom már to­vább. — Hogyan élnek most? — Nézzen szét. Amit lát, mind azóta vettük, amióta ... Szóval: most már érdemes a holnapra is gondolni. Már én kérhetek az ur, utói tíz forin­tot kölcsön, ha úgy alakul. — Persze, soha sem adja meg — nevet a férfi. AZ EMBEREK Senki sem tartja csodának azt a változást, ami tavaly év elején következett be. Attól a perctől kezdve, hogy a „régi motoros” utoljára kilépett a börtön kapuján. A szomszé­dok, az ismerősök örülnek en­nek a változásnak. Ismerik a férfit, itt született ebben a házban, itt nőtt fel. A föld­szintes kis házakat ugyan ke­rítés választja el egymástól, de titkokat nem tud eltakarni; Antal László, a téglagyár vezetője ezt mondotta: — Semmi kifogás nincs el­lene. Ügy végzi a munkáját, hogy példát lehet róla venni mindenkinek. A múltat senki sem emlegeti, mert azt lezár­tuk. Olyan ember, akire min­dig lehet számítani. Sok i munka, rá kellene húzni'. Ö itt marad az első szóra a mű­szak után is. Havi átlagban tavaly 2600 forintot keresett. Ez a szám is bizonyít. Mint ahogy mellette állt ki mindenki, akit megkér­deztünk felőle. Rosszat senki sem mondott róla; ÚJ EMBER ? „Beszélő” egri utcanevek: II. A rác név az egri helynevekben — A gyerekek mit tudnak a múltról? — Mindent A lányom már maholnap férjhez megy, fiam is idestova nagy gj erek lesz. Nem beszélünk arról, ami volt. Beláttam, érdemes becsü­letesen élni. Nem megv más­ként. Az ital mindent és min­denkit tönkretesz, ha nem tud magának parancsolni az em­ber. Erről van szó. — Megírhatom a nevét? — Nézze, mindenki tud rólam mindent. Azt is. ami volt azt is, ami van. Nincs mit titkolnom. Galambos T, ászló­nak hívnak. N^^vvenkét éves vagvok. És boldog ember A feiecéop ptt áll a tűzhely mellett, kezében laii p szál 7Öldség pmi* ez elöW-* +-’t;7fo­gatot; meg mnsn'vog G. Molnár Ferenc A rác népnév sem véletlenül szerepel az egri helynevekben. A rác nevezettel különben a hazánkban élő szerbeket ille­tik. Nyelvünkben ilyen tolda- lékos alakokban és összetéte­lekben szerepel ez a szó a leg­gyakrabban: rácos, rácosan, rá­cul, rácság, róleország, rácasz- tag, rácborsó, rácviselet, rác­templom, rácoltár stb. A nyel­vészeti szakirodalom ezzel a szóval hozza kapcsolatba az egri nép ajkán régebben gyak­rabban jelentkező rocó gúny­nevet is. A következő egri helynevek­ben található meg a rác nép­név: Ráchóstya, Ráckapu tér, Ráchegy utca, Rác utca, Rác hegy, Ráchegy oldal. Rác lápa, Rác kaszálás, Rác kőbánya. Az 1880-as években először, s az 1900-as évek elején má­sodszor „az utcaneveik rendezé­sére alakult bizottság” ezeket a neveket is meg akarta vál­toztatni. (Vő. „Eger”, 1911, 69. sz.) Nagy kár lett volna, mert ezek a helynevek az Egerbe be­települt szerbek, illetőleg rcb . cok emlékét őrzik. I Az egri görög származású j nemzetség mellett a szerbek, a rácok is nagy szerepet Ját— I saottak Eger város életében, i kereskedelmében. Az egri „rác 1 kereskedő kompánia” tagjai , tehetős egri „purgerek”, pol­gárok voltak. A régi városi I jegyzőkönyvekbe« sokszor ol­vashatunk várost fejlesztő ténykedéseikről is, de találha­tók olyan bejegyzések is, ame­lyekben az egri magyar keres­kedők elkeseredetten panasz­kodnak „a kapzsi-rácz látások­ra”. Az egri rácoknak vidékünk bortermelésében és a borke­reskedelem fejlesztésében is je­lentős szerepük volt. Az sem véletlen, hogy az egri szőlő- művelés szakszavai között is szerepel a rác név. A nyitás egyik módjának neve: rácos nyitás, illetőleg rácosan nyit­ni. Az „egries nyitással” ellen­tétben az egri rácok hozták gyakorlatba azt a módot, hogy a munkás nem megy kétszer végig ugyanazon az egy so­ron, hanem a nagyolást és a tisztázást egyszerre végzi. Az egri rácok városunkban sokáig megtartották nyelvüket és eredeti szerb családi nevü­ket is. Különösen sokat harcolt a „rácz náció” saját iskolájá­ért és a „rácz templomért Az egri rácok leszármazottja Vitkovits Mihály író és műfor­dító, aki 1819-ben a Tudomá­nyos Gyűjtemény hasábjain „A rácz nyelvről” c. tanulmá­nyában is szeretettel szól ősei­ről, a hazánkba s Egerbe is betelepült „rácz nációróV’ ie. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa tervezik a középületeket és néhány üzletet. A templomot is ide építették volna, de csak néhány kőhalom jelzi a he­lyét. Az iskolában tartják az oltárt, a pap meg Erdőtelekről jár át. Ha ezért mondanák rá, hogy „nem igazi falu ez a Tenk”, nem lenne baj. Külön­ben ez nem is állja meg a helyét, mert igazi falu még akkor is, ha saját orvosa és állatorvosa — ami elég nagy hátrány — még nincs. Az utóbbi két évtizedben a szemünk előtt vált jejlődő községgé ez a hajdani cseléd­tanyaközpont. A tsz erős, elég jól fizet, egy munkaegvségre általában 40 forint körül. Többen dolgoznak itt — 183 a tagok száma, — mint ahányan eljárnak. 153-an keresik más­hol a kenyerüket S hadd álljon itt egy mai történet, amelyet úgy lestem el az autóbuszmegállónál. Egy jól megtermett, vagy száz ki­lós asszony mesélte egy má­siknak, a mellette álló 14 éves forma lányáról: — Állandóan kirándulnak. Naponta egy tízés kell, most ide egy kerékpártúra, most oda. Nyáron a Balatonra men­nek. Csíkos köpeny kell neki. frottírból, most vettük meg Egerben. Ez lesz az első für­dőköpeny a házban. Na, meg gumipapucsot is vettünk. Me­zítláb már nem is jó. Nem is emlékszem, hogy annak ide­jén az uraságnak volt-e ilyen gumipapucsa. Mindenki szívélyesen foga­dott Tenken, a vezetőtől a leg­egyszerűbb emberig. Senki sem panaszkodott és senki sem dicsekedett, a legegysze­rűbb embertől a vezetőig. Egy egészséges falu fejlődött ki itt a szemünk előtt, egy gyarapo­dó falu, létszámban, munka* kedvben egyaránt. A Hajdani cselédek és utódaik a saját 1 bőrükön érzik az óriási kü­lönbséget, a jelen lehetőségeit, amely igazi emberi kibontako- . záshoz segíti őket. S a két évtized elejének és ; végének az ellentéte olyan nagy, hogy további hajtóerőt t jelenthet még mindig. (B. Gy.) nek. Megvettünk egy házat húszezerért, itt lakunk kilen­cen, hét gyerek, meg az uram és én. Az uram csordás a tsz- ben, egyik 19 éves lányom is a tsz-ben, a másik 18 éves a Füzesbonyi Állami Gazda­ságban dolgozik. Tizenhat éves fiam az apja mellett van. Én meg ezeknek a kicsiknek itt kenyeret, meg lángost sütök. Bizony, nincs állatunk most, mindenből kiköltekeztünk, hogy megvehessük ezt a há­zat. Ügy számoljuk, hogy jö­vőre egyenesbe kerülünk. Tud­ja, itt jobb a tsz, mint Dor- mándon, mert havonta fizet Készpénzben előleget. Ezért jöttünk át — meséli az Ötvös család asszonvfeje, miközben kukoricaszár-tűzön hatalmas lángost süt. — Augusztusban lesz egy éve, hogy eljöttünk Kétkút- közröl. A férjem az állami gazdaságban dolgozott. Most a füzesabonyiban dolgozik. Én még soha nem éltem faluban. Hevesi szőlőkből való vagyok, aztán a kétútközi tanyákon laktunk. Itt más, a faluban. Alkal­mazkodni kell a szomszédok­hoz, a többi emberhez. De kezdem megszokni. Ügy néz ki, hogy beválik nekünk Tenk, de be is kell, hogy váltsa a reményeket, hiszen ezt a há­zat, amiben laktunk, hatvan­ezerért vettük — mutat a ta­karos házra, amelynek udva­rán éppen mosásban van egy másik „bevándorolt” család asszonytagja, Törőcsikné. Tenk számunkra a remé­nyek beváltását jelenti. Vajon mi emelte ezt a hajdani cse­lédtelepülést, négy földbirto­kos tulajdonát, fejlődő falu­vá? Tenket még mindig sokan csak tanyaközpontnak tekin­tik. A falut könnyű bejárni, nem nagy. Kevés szabályos utcája van. Régi örökség ez. 1947— 4848-ban felparcellázták a te­lepülést, új házhelyeket álla­pítottak meg s mindenki tel­kének arra a részére építette a házát, ahová akarta. A leg­régebbi házak sem idősebbek húsz évesnél. A faluközpont egyelőre üres telek, amely be van vetve. Ide A végeredménnyel kezdem: Tenk lakóinak száma az utób­bi időben növekedett. A heve­si járás 17 községe közül egye­dül Tenk az, amely ezt el­mondhatja magáról. A lakosság számszerű gya­rapodása nem is annyira a termesztés szaporodásból adó­dik, (bár az elmúlt évben a négy halálozással szemben nyolcán születtek), mint in­kább a beköltözésből. A köze­lebbi és távolabbi községek­ből az utóbbi évben két csa­lád költözött ide. (Bár négy négy família elment a falu­ból, mindannyian Pesthez kö­zel, Kistarcsára.) — Eddig úgy tudtuk, hogy Tenk a legkisebb község a já­rásban, de most már nem az, mivel 972 lakosa van. Meg­előztük Tamabodot — mond­ja a tanácselnök, Korózs Ist­ván. Elmentem két „bevándorolt” családhoz: — Ősszel jöttünk Tenkre Dormándról. Én itt jártam is­kolába, sokan ismertek, nem éreztem magam olyan idegen­lyukkártyagépek helyett be­állították az ország első elekt­ronikus adatfeldolgozó beren­dezését. Ery másod tere: 25 ezer szorzás A több százezer dollár érté­kű, angol gyártmányú elektro­nikus adatfeldolgozó, egy kü­lön erre a célra épült, patika tisztaságú légkondicionáló ké­szülékkel működű, állandó pá­ratartalmú épületrészben dol­gozik. Égy másodperc alatt 150 ezer összeadást, több mint 25 ezer szorzást végez el, s per­cenként 70 ezer számot (jelet) lehet a berendezésbe „betáplál­ni”. Szükség esetén egyébként két-három hasonló teljesítmé­nyű berendezést is hozzá le­het kapcsolni; erre azonban egyelőre nincs szükség. A fő probléma ma jelenleg ugyanis az, hogy a remek berendezést „táplálni” tudják: szinte éjjel- nappali munkával állítják ösz- sze a statisztikusok a különbö­ző vizsgálati anyagokat, az úgynevezett programokat, és a több hónapi előkészítő munka alapján az elektronikus adat- feldolgozó rövid idő alatt pro­dukálja a megbízható, részle­tes eredményt. Ha pedig vala­hol hiba csúszik a programba, a gép azonnal jelzi és kéri a hiba kijavítását Üjlaki László ten jubilálnák: tíz evvel ezelőtt jelentek meg első kötetei. Az utóbbi néhány hónap í „terméséből” érdemes megem­líteni a Beruházási adattárt, amely 1960-tól napjainkig tar- j talmazza a megvalósított be­ruházásokat, azt, hogy mire költöttük a milliárdokat. A statisztikusok tevékenysé­ge felöleli a társadalmi-gazda­sági élet valamennyi területét Folyamatosan vizsgálják a la­kosság jövedelmi viszonyainak, életkörülményeik alakulását, j az egyes társadalmi rétegek helyzetét és általában a társa- , dalom „átrétegeződését”. A , vizsgálatokhoz nagy segítséget nyújt az a mintegy 4000 ház­tartás, amely rendszeresen jegyzi jövedelmét és kiadásait A községeink főbb adatait ismertető 350 oldalas kötet sokoldalúan jellemzi a magyar falvakat, s megbízhatóan doku­mentálja, milyen különbségek mutatkoznak a községek fej­lettségében és ellátottságában. A területi, a népességi, a la­kosság foglalkoztatási összeté- : telét bemutató adatokon kívül áttekintést nyerhetünk ebből a statisztikai felmérésből a bolt­hálózatról, az oktatási és a népművelési intézmények sű­rűségéről, az egészségügyi el­látottságról, a lakáshelyzetről, a közművesítésről. Egy másik felmérés összegezéseként nyil­vánosságra hozták 2000 mun­kás, illetve alkalmazott, vala­mint 2000 paraszti és kettős jövedelmű család véleményét életszínvonaluk alakulásáról. Mibe kerül a gyerek ? Rendkívül érdekes anyagot tartalmaz a 15 000 háztartás statisztikai vizsgálata alapján készült Társadalmi rétegződés Magyarországon címmel meg­jelent kiadvány. Ez alkalommal a statisztikusok arta kerestek választ: milyen főbb rétegek alkotják a mai magyar társa­dalmat, milyen fontosabb vo­nások jellemzik ezeket. Egy másik statisztikai felmérés azt vizsgálta meg, hogy mennyit költünk a gyermekekre. A sta­tisztikai felmérés természete­sen szemügyre vette a gyer­meknevelés valamennyi költsé­gét, ezen belül a szülőkre há­ruló terheket és a társadalmi juttatásokat is. Fejlődtek a statisztikai szám­bavételek, adatfeldolgozások és elemzések módszerei is. Ko­rábban az úgynevezett lyuk- kártyarendszerű gépesítés jel­lemezte az adatfeldolgozást; ezt első alkalommal az 1949-es népszámlálás anyagának fel­dolgozásánál alkalmazták. Az igények azonban már ezeken a gépeken is túlléptek. Ezért 1967. január 1-től a meglevő A napokban ünnepelte a Központi Statisztikai Hivatal az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat létrejöt­tének centenáriumát: száz esz­tendővel ezelőtt kelt a Ma­gyar Statisztikai Hivatal ala­pító okmánya Az évforduló alkalmából ér­demes utalni arra, hogy ha­zánkban először 1848-ban ala­kult statisztikai szervezet, ez azonban a szabadságharc bu­kásával megszűnt. Téma: a gazdasági élet Az önálló magyar statiszti­kai szolgálat felállítása hosszú ideig váratott magára. A Ma­gyar Statisztikai Hivatal első vezetőjének Keleti Károlyt ne­vezték ki, 1867 májusában. Ve­zetésével a hivatal jelentős eredményeket ért el; 1869-ben például sikeresen bonyolította le a népszámlálást, számos adatgyűjtést szervezett és meg­kezdődött a hivatalos statisz­tikai adatok publikálása. Fejlődött, nemzetközi rangot vívott ki magának a magyar statisztika, de a két világhá­ború között visszaesett és újabb fellendülésére csak a felszaba­dulás után kerülhetett sor, amikor az eddiginél sokkal nagyobb követelményeket tá­masztott vele szemben a szo­cialista társadalmi és gazda­sági fejlődés. Ennek megfele­lően 1948—49 után a hivatal munkájában előtérbe került a különböző gazdasági folyama­tok egységes és rendszeres megfigyelése; az ipari és építő­ipari termelés csaknem teljes számbavétele, a beruházások folyamatos statisztikája, a jö­vedelmi viszonyok, az életkö­rülmények alakulásának folya­matos és részletes felmérése. Évkönyvek, zsebkönyvek, adattárak A Statiszkai Hivatal munká­ját elsősorban a statisztikai publikációk tükrözik. Ezek közül a legismertebbek a sta­tisztikai évkönyvek, zsebköny­vek, a népszámlálásokról ki­adott kötetek. Az első évkönyv 1872-ben jelent meg, s azóta — kisebb megszakításokkal — összesen 70 alkalommal látott napvilágot. Az utóbbi években fokozódott a hivatal publiká­ciós tevékenysége: az évköny­vekkel, zsebkönyvekkel, nép­számlálási kötetekkel, különbö­ző adattárakkal együtt tíz év alatt mintegy 500 témajelen­tés, közlemény, tanulmány je­lent meg. Havonta rendszere­sen kiadják a Statisztikai Havi Közleményeket, amelyek szin­JuMlá! a magyar Mafi^íika Mii tud az elekirontkus adaijeidol■ ozo i 4 Nemzetközi rangon 4 2000 munkás és 2000 paraszt háztartása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents