Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-27 / 149. szám

A KlSZ-hongressxtts jegyében t Knie, Tagy kín Irodalmi képeskönyv Volt szerencsém megtekinte­ni a Katharina Knie című — számomra bizony kint jelentő — nyugatnémet televíziós fil­met. A film maga olyan csap­nivalóan rossz és olyan unal­mas, amilyen hosszú — érde­kes, hogy az unalmas filmek mind hosszúak —, így tehát maximálisan három mondattal el lehetne intézni e bárgyú, történet nem képernyőre, ha­nem sokkal inkább színpadra dermesztett Knie-jét, akarom mondani kínját, ha... Igen, ha nem ajánlkozna most és itt al­kalom, hogy ha röviden is, de ejtsünk egy-két szót a giccsről. Mert, ha a filmnek volt vala­mi értéke — mert nem volt —, akkor csak az lehetett, hogy általános iskola felső tagoza­tában kitűnően felhasználható a giccs megmagyarázására. Cirkusz. Már gyanakodtam. Nem mintha nem lehetne meg­rázó és igaz drámát írni a cir­kusz életéről, de az eddigi pél­dák inkább azt igazolták, hogy a „cirkusz” voltaképpen ho­rog, amelyre kap a naív és iz­galmat váró néző. Nos, itt még izgalom sem volt, mert cirkusz sem, produkció sem volt a ma- nézsben. A cirkusz természete­sen vándorcirkusz, amelynek tagjai szerelmesek szakmájuk­ba. Elhiszem, hogyne hinném el, ha valamiképpen indokol­ta volna a film: mi a fészkes fenének szerelmes a cirkuszba ez a tehetségtelen, éhenkórász gyülekezet? De a film nem in­dokolt, csak kijelentett. Tessék tudomásul venni, hogy ezek igenis szerelmesek a hivatá­sukba! Aztán volt ugye az apa, aki az erkölcs mintaképe, egy nagy generáció satnya sarja; aztán volt a brutális légtor­nász, aki a híg kávétól és a- karéj kenyértől olyan kondíció­ban volt, hogy „lég” legyen a talpán, amelyik eltartja; volt a nyomorék nem tudom milyen artista, aztán az öreg és bölcs — természetes, hogy bölcs! — bohóc, a kivénült cirkuszosnő, és ami legjobban volt, a drá­mai mag: elhagyja-e a cirkuszt Katherina vagy sem. Nem hagyta el. A gicos törvényei szerint kellő időben és tragiku­san ágyban meghalt kötéltán­cos apa halála rádöbbentette Katherinát, hogy neki nem gyermeket szülni, családot ne­velni a hivatása, hanem ezt a csepürágó, semmire sem jó, ki­öregedett társulatot kell tovább vezetnie a giccs országútján... Brrr! Ebben a filmben állan­dóan facsarni akarták a nézők könnyzacskóját, helyette azon­ban csak az ásításra ingerlő idegközpont került a rendező és a forgatókönyv írójának markába. A Belphegórhoz ha­sonlító anyósj elölt, a nyomo­rék légtornász, az elhízott idegenlégionistának tűnő férj­jelölt, — az egész társulat, úgy ahogy volt, a giccs nem is tűz­ről, hanem a manézsról pat­tant „menyecskéje”. Ügy vélem, hogy a Magyar Televíziónak erőt és időt nem kímélő fáradságába kerülhetett ezt a filmet megtalálni. Nem azért, hogy giccs, hanem azért, hogy még annak is bárgyú és bárgyúságában kótségbeejtően unalmas is. Irodalmi képeskönyv j Tájékoztatni akart a televí­zió? Ismeretet terjeszteni? Be­bizonyítani, hegy klasszikuso­kat sem lehet és szabad be­skatulyázni? Végeredményben is mindez sikerült. Doszto­jevszkij új, s az átlag „olvasó” számára ismeretlen arca — a szatirikus arcú író — jelent meg a képernyőn A nagybácsi álma keretében. Nyilvánvaló történt egy s más a televízióra való alkalmazás során e Dosz- tojevszkij-alkotással: veszített a klasszikus orosz író egyéni­ségéből, pluszt kapott — nem utolsósorban Horváth Jenő rendezésével — ritmusában. Dayku Margit, Feleki Kamill és a többiek játéka derűs és egységesnek bizonyult, bár a rendezés is, a játék is helyen­ként mintha megfeledkezett volna, — az eredeti műről. Az is igaz viszont, hogy Doszto­jevszkij szatirikus arca sápadt és vértelen arc — még ha itt- ott felismerhetők is a klasszi­kus vonások a — Bűn és bün- hődés tragikus veretű művész- portréjához képest. (gyurkó) EGRI NYÁR Neményi Lili sanzonestjéről Végre berobbant az egri nyár és a kánikulai hőség esteledő csillapultával szombaton az egri vár püspöki palotájának kivilágított homlokzata előtt, vasárnap a három oldalról is nyitott Földbástyán találkozott az egri közönség meghívott művészeivel. És a zenével... A vasárnap estivel, a na­gyobb művészi élménnyel kez­denénk. Neményi Lilit, az ope­raénekest nem kell különöseb­ben bemutatni az egri közön­ségnek. Azt addig is tudtuk, hogy kitűnő énekesnő, az ope­rairodalom sok-sok áriáját ele­ven erővel interpretálja, de ezen az estén megismerhettük azt a színészi technikát is, aho­gyan a művésznő az apró san­zonokat virágénekeket, megze­nésített verseket pódiumra komponálja. Nemcsak a hang­ja lobog, miközben a dallam finom hullámverését érzékel­teti, de sok-sok apró gesztusa, arcának játéka kíséri minden átélten előadott számát, min­den ritmusban más hangulat uralkodik, csak észre kell ven­ni azokat a finom különbsé­geket, amiket az érzelmek szabnak meg. Egyetlen példá­val igazoljuk ezt a megállapí­tásunkat. József Attila Mama című dalának hangulatát idéz­zük ebből az estéből. József At­tilánál az anyjára néző prole­tárgyerek izgalma-hevülete és késői bánata teszi felhőssé az eget, míg Dunajevszkijnél a szláv érzelmek finom, köny- nyed, csillogó hangjai simo­gatnak. Két külön világ, pedig mindkettőben az anya iránti szeretet dobog. Neményi Lili értékes prog­ramját a virágénekekkel kezd­te, Kodály-dalokkal folytatta. Arany János megzenésített ver­sei hangzottak el, Ady—Rei- nitz-dalok, majd Musszorgsz- kij Gopakja, Garcia Lorca há­rom verse Tibor György zené­jével, Gershwin Altatódala a Porgy and Bess operából, a Párizsban élő magyar szárma­zású muzsikus, Kozma József két világhírű száma, majd az ismert Sartre-sanzon (Régi Pá­rizs főterén...) és Bertold Brechtnek a Kereskedő dala című songja alkották ennek a változatos, mindvégig hangula­tot árasztó műsornak a gerin­cét: Burns sem maradt ki a sanzonok közül — John An­derson, szívem, John című da­lát a nagy skót költő érzelem­világát ébresztgetően, halkan ható pantomim-játékossággal adta elő Neményi Bili. A XIX. századi magyar ka­tonadal remekbe szabott paró­diája, a Babits—Szirmai-szám: A minet, a humort kölcsönöz­te ennek a kellemes egri nyári estének a szónak valóban leg­jobb értelmében romantikus Földbástyán. Neményi Lili műsorát zon­gorán Arató Pál, gitáron Nyúl István, nagybőgőn Ungvári Ta­más kísérte. Ez a pómumsikier ismét bizonyíték arra, milyen változatos hangulati hatást le­het elérni azzal n. ha egy hangszer a megfelelő pillanat­ban „lép be”. Szombat este Eger, Debrecen, Nyíregyháza honvéd helyőrsé­geinek egyesített fúvószeneka- ra Markó József karmesteri közreműködésével adott hang­versenyt a vár püspöki palo­tája előtt. (farkas) Nyárfák a puszta A TARN AZS AD ANTI ha­tárban messzire virít az Egyetértés Tsz tanyája. Kö­rötte pusztaság pontosabban alig látni egy-egy fát. Ez a puszta szik nem nagyon tűri se az akácot, se más fát, mé­gis a tanya körül szépen fej­lődő nyár leveleit borzolgatja a feltámadó szél. Ezek a fák szimbólumok; egy fiatalember akaraterejé­nek, tennivágyásának jelké­pei, aki nem elégedett meg azzal a régi „igazsággal”, hogy a puszta szik nem bírja a nyárfát, elültette, gondoz­ta a csemetéket és most Ur- bán András baromfitenyésztő e fák árnyékában szerényen hallgatja a tsz párttitkárnak elismerő szavait. De nemcsak a szik . makacs­ságát törte meg ez a fiatal­ember. Sikerült bebizonyíta­ni, hogy a falusi közömbös­ség készrevárás „szike” is megváltoztatható a minimális lehetőségekből is olyan pro­duktumot lehet kihozni, mint ő és társai Tamazsa- dányban. Mégis talán először Urbán Andrásról ejtsünk néhány szót, akit társai küldöttnek választottak a KISZ kong­resszusára. Fiatal kora elle­nére komoly múlttal rendel­kezik az ifjúsági munkában. Előbb, mint úttörő csapatve­zető, majd KISZ-titkár Cse­pelen, aztán itthon a falu­ban, ahol szinte minden funkciót végigpróbált. Sport-, gazdasági felelős, agit-propos, most pedig a járási KISZ-vb tagja, pártvezetőségi tag s mint ilyen, segítője az ifjú­sági mozgalomnak. Ezenkívül könyvpropagandista, tanács­tag, a szövetkezet kiváló dol­gozója ... és hirtelenjéböl elég ennyi a megbizatások- ' ból, amelyeket Urbán András lelkiismeretesen ellát évek óta. És most a nyárfákról, pon­tosabban a változásokról be­széljünk. Azt vallja, és erről szeretne szólni a kongresszu­son is, hogy nincs olyan el­maradott falu, olyan mini­mális lehetőség, ahol és amelyből ne lehetne virágzó Hét vasarnap Uisontán A KISZ központi bizottsága és a 22-es számú Állami Épí­tőipari Vállalat között megál­lapodás történt,_hogy a KISZ- komgresszus jegyében július 4- től szeptember 3-ig, hét va­sárnap, a megye más-más te­öltözetben és szalmakalapban ássuk a kemény talajt. — Mintha vasbetont csáká­nyoznánk, visszapattan az ásó a kötött talajról — emelkedik fel a munkából Répánszki Ró­bert KlSZ-titkár. — Azért csináljuk ezt a ke­rítést, hogy a libák le ne le­geljék az áramot — kedélyes- kedik Tóth István technikus. — Hideg a víz —* kínálja hús italát Rózsa Kati gépírónő. Nagy keletje van az italnak, mert úgy hírlik, a visomtai for­rás vize 2 százalék szeszt tar­talmaz ... Farkas Ferenc ipari tanuló a munka befejezése után csz- szeszedte az oszlopok helyét kijelölő cövekeket. — Jó lesz még ez a következő erőmű épí­téséhez — ugratják a társai. Forgó Béla építésvezető elé­gedett a végzett munkával. A bervai fiatalok a megbeszélés értelmében igaz, főleg szak­munkára készültek fel, hegesz­tés, vasbetonszerelés művele­tek végzésére. — Na, de egy-két törés a csá­kányok nyelétől a tenyereken, nem olyan vészes... Az építésvezető megígérte, hogy július 23-án a finomsze- relvénygyári fiatalok újabb csoportjának már szakkép­zettségüknek megfelelő mun­kát biztosítanak, így tudásukat jobban tudják kamatoztatni a nagy építkezésein. A bervai társadalmi munká­sokat hét-vasárnapon a megye területéről újabb és újabb munkabrigádok követik. Simon Imre rületeiről önkéntes társadalmi munkások érkeznek Visontára. ★ Vasárnap reggel két teher­gépkocsin az egri Finomsze- relvénygyárból ötven fiatal érkezett a gyöngyösi hőerőmű építéséhez. • Schultz István százados, megbízott propagandista ka­lauzolta az egri fiatalokat az építkezés központjába, majd a helyszínen mutatta be a má­sodik ötéves terv legnagyobb beruházásának monumentális méretű építkezését, Ároulva csodáltuk a Thorez külszíni bánya előkészítése so­rán az 1200-as marótércsás kotrógépet. Az 1345 tonna sú­lyú gépóriás 98 méter hosszú, 32 méter magas monstrum. A Heller-féle víztároló, konzolok között magasodó centrálé, mindenfelé vasbeton építmé­nyek törnek az ég felé. Egy kis gimnasztika árán tudjuk csak követni vezetőnket, hol a ma­gasban, hol a mélyben baran­golunk. — Vadonatúj salgótarjáni ásók — adja át a szerszámokat Faragó Béla építésvezető. Földmunkát végzünk. A tik­kasztó hőségben a leglengébb sziken ifjúsági életet teremteni. És erre igen jó példa a tarna- zsadányi. Azelőtt a szülők nem engedték lányaikat, fiai­kat a KISZ-be, olyan rossz hírük volt az összejövetelek­nek. Most el sem tudnák képzelni másképp, minthogy a gyerekek ott táncoljanak, sportoljanak, tanuljanak a KISZ klubhelyiségeiben ... és dolgozzanak a határban, kü­lönböző ifjúsági brigádokba tömörülve, vagy szüleiknek segítve. — A SIRÁNKOZÁS sem­mit sem old meg az ifjúsági mozgalomban és nálunk ezt vettük figyelembe. Nem azt vártuk mint néhány helyen, hogy szórakoztassanak ben­nünket, fiatalokat, hanem mi gondoskodtunk arról, hogy kulturáltan szórakozhassór^ Most már van irodalmi szín­padunk, sportkör, ifjúsági klub, kamarakórus, tánczene­kar ... és szinte alig tudjuk beosztani, hogy melyik cso­port mikor uralhassa a KISZ-helyiséget. Az első időkben ketten-hárman jöt­tek csak és ma már szűk két terem is számunkra. Egyszó­val. ígv is lehet. Azt szeret­nénk. ha máshol is kimoz­dulnának a készrevárás ál­lapotából és a miénkhez ha­sonló mozgalmas KISZ-életet teremtenének. Ennek szeretnék hangot ad­ni a kongresszuson is. i . K. E. Fiatalok és a közélet Az utóbbi hónapokban na­" gyón sokszor került szó­ba nálunk az ifjúság munkája, s főként politikai, társadalmi aktivitása. Voltak és vannak, akiket ko­rábbi — kissé elmarasztaló — ítéletük újraértékelésére kész­tetett a „Vádoljuk az imperia­lizmust!” tömegpolitikai ak­ció sikere, az idei forradalmi ifjúsági napok sokrétűsége, a közügyek iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés, amely kifejezésre jut a különféle if­júsági parlamentek, ünnepi és alkalmai találkozók, termelési és kulturális versenyek pezsgő légkörében, a választott szer­vek fiatalodásában, vagy ép­pen a politikai, társadalmi is­meretek gyarapításában. Szép számmal akadnak, akik csodálkozással vegyes kí­váncsisággal kutatják: mivel magyarázható ez az eleven közéletiség, mi ad szárnyat a fiatalok zömének, elsősorban az ifjúkommunistáknak. Aki a forrást keresi, az a párt politikájában, a szocializmus ügye melletti helytállásban ta­lálja meg azokat. Ezt a poli­tikát, ezt a nagyszerű ügyet azért vállaljál? és támogatják a fiatalok, mert érvényesülni látják alapvető érdekeiket, mert bizalom és megértő gondosko­dás, egyengeti, segíti jövőre való készülődésüket. A szocia­lizmus teljes felépítéséhez egyéni és társadalmi életcélt kapnak, hazafias, internacio- j nallsta kötelességet éreznek, (ez megsokszorozza alkotó ere­jüket, aktivitásukat. Mind töb­ben és mind tudatosabban vallják szóval is, tettel is, hogy érdemes harcolni, küzdeni a holnapért, hisz előnyeit, gyü­mölcsét ők maguk is élvezik. A jövő tudatos munkálása nem képzelhető el a felnőtt társadalom bizalma és segítsé­ge nélkül. Útmutatására és biz­tatására mindig szükség lesz. Aki az utóbbi hónapok­ban hetekben, ifjúsági parlament, politikai demonst­ráció, szolidaritási munkaak­ció, tanácstagi jelölő gyűlés termelési tanácskozás, vagy KISZ-küldöttértekezlet rész­vevője volt, az meggyőződhe­tett arról, hogy mennyi ener­gia, jó szándék, okos meglá­tás és tenni akarás, közéleti fűtöttség munkál a fiatalok többségében. Az élénkülő közéletiséggel járt együtt az elmúlt években, hónapokban a KlSZ-szerveze- tek, bizottságok tekintélyének, súlyának, szerepének növeke­dése. Azzal, hogy igényes kö­vetkezetességgel végzik ideo­lógiai, politikai, társadalmi nevelőmunkájukat, mozgó­sítják a fiatalokat a minden­napi építőmunkára, bevonják őket a politikai, gazdasági, szociális és más kérdések vi­tájába, még a döntések előtt, s védik — mind több lelkiisme­retességgel, hozzáértéssel — érdekeiket. Manapság gyakran lehet hal­lani arról, hogy él és hatéko­nyan irányít az üzemi, vállala­ti „négyszög”, kikérik a KISZ- vezetők véleményét, méltá­nyolják, elfogadják jó javas­lataikat. Az ifjak legjobbjai jól dolgoznak képviselőként, tanácstagként, a „felnőtt” szer­vekben, a közélet magas fó­rumain. • A KISZ központi bizott­" sága egy évvel ezelőtt így fogalmazta meg a legfon­tosabb teendőket. „Ne tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a közösség érdekeiért!” A fiatalok körében értő visszhangra talált a felhívás, amely azt sugallja, hogy min­denhez van közük, minden fó­rumon hallatni kell szavukat, küzdeni kell a párt politikájá­ért, minden gond, probléma, az ő gondjuk, problémájuk is, A javaslatok, kezdeményezé­sek, de főként a tettek fém­jelzik: a bizalom légkörében erőteljesen bontakozik felelős­ségérzetük, elkötelezettségük. Pallag Róbert, a KISZ-kb munlcatársa 1967. június 27., ked#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents