Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

fl Roszfgin—Johnson találkozó francia, angol és amerikai visszhangja The Aew York 1 inte»: A béke kilátásai jobbak, mint 24 órával ezelőtt PÁRIZS (MTI): A pénteki glass borói első Koszigtn—Johnson találkozót, de különösen a vasárnap esti újabb szovjet—amerikai meg­beszélés bejelentését nagy ér­deklődéssel fogadta a francia közvélemény. Az Aurore érdékes fordulat­nak ítéli a vasárnapi újabb ta­lálkozó kitűzését Az Humanité vezércikke re­ménykeltőnek tartja a tárgya­lások folytatásának hírét Bi­zonyos értelemben véve azon­ban — írja a lap — a realitá­sok ma sokkal drámaibbak, mait nyolc évvel ezelőtt, a Camp Davídben tartott szovjet —amerikai találkozó alkalmá­val voltak. A glass borói szel­lem aggodalommal van tele. A lap Washington agresszív politikáját és globális straté­giáját, de különösen a közel- keleti válsággal kapcsolatos amerikai elgondolásokat ele­mezve megállapítja, hogy Kö­zel-Keleten a hadműveletek mérlege nem százszázalékosan kedvező az Egyesült Államok számára. Az eredetileg kitűzött célok — hangsúlyozza az Hu­manité — esik részben való­sultak meg. Az EAK és Szíria imperialistaellenes kormány­rendszerét nem dönthettek meg. A szolidaritás, amely egymáshoz fűzi a szocialista országokat, a nemzetközi mun­kásosztályt és az arab népe­ket, kitűnően kiállta a próbát LONDON: Valamennyi angol lap első oldalas főcímek alatt oldala­kat betöltő tudósításokban és képriportokban számol be a Koszigin—Johnson csúcstalál­kozó első menetéről. „Repedés a jégen” — című vezércikkében a Sun hangoz­tatja: „Annak a két férfiúnak, akiknek együttesen hatalmuk­ban áll, hogy józanságot hoz­zanak a világra, végre alkal­muk van, hogy „megmérjék” egymást A jég megtörésére már évek óta szükség volt Vietnamban folytatódik a há­ború, egy olyan háború, amely­ben az amerikaiak — bármi legyen is szándékuk — egy egész népet pusztítanak, nem pedig védelmeznek. Amíg ez a háború tart, megmérgezi a ke­let—nyugati kapcsolatokat, s helyzet most még baljóslatúb- bé vált Kína sikeres hidrogén- bomba-robbantási kísérlete Események _ ,árnhhnn STRASBOURG: A közös piaci országok parla­menti szerve, az Európa Par­lament befejezte ötnapos ülésszakát A közös piaci tör­vényhozók sürgették a nyugat­európai politikai egység meg­teremtését * indítványozták: a „Hatok” külügyminiszterei sürgősen vitassák meg a kö­zel-keleti problémát és ezen belül a Közös Piac országai­nak szerepét MONTEVIDEO: ■ Kétezerötszázra emelkedett azoknak a száma, akiket az el­múlt napokban szükséglak­helyre kellett telepíteni az Uruguay középső részén pusz­tító árvíz nyomán. A természe­ti csapás elsősorban a Monte- videótól kétszáz kilométernyire északira fekvő Durazno várost sújtotta. PÁRIZS: Az AFP francia hírügynök­ség hírszolgálata kétszer is el­akadt a szombatra virradó éj­jel az éjszakai és a vasárnapi ügyeletért magasabb djat kö­vetelő telex-kezelőik sztrájkja miatt. STOCKHOLM: A közel-keleti események kö­vetkeztében Svédországban jú­nius 23-tól kedve a fűtőolaj ára köbméterenként két dolár- ral emelkedett VLAGYIVOSZTOK: A Dél-Kínai-tengeren a Koglujev szovjet motoroshajó megmentette a zátonyra futott Tihmer nevű libériái hajó 27 tengerészét SAN SEBASTIAN: Herskó János „Szevasz Ve­ra” című filmje a San Sebas­tian-! filmfesztiválon a Fipres- cin nemzetközi filmkritikusok díját nyerte el. A fesztiválon részt vett Herskó János, a film rendezője és Neményi Mária, a női filmszereplő. NEW YORK: Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­kán részt vevő bolgár kül­döttség vezetője elutazott New YorkbóL folytán. A Közel-Keleten még semmi haladás sem történt afelé, hogy a tűzszünet tartós békerendezéssé váljék. John­son elnök és Koszigin minisz­terelnök, bármilyen nagyha­talmú emberek is, egyetlen találkozón még csak meg sem kezdhetik mindezeknek a problémáknak a rendezését. Ügy tűnik azonban, hogy a hasznos kezdet megtörtént”. „A Johnson—Koszigin csúcs- találkozó” című vezércikké­ben a Times hangoztatja: „Na­gyon jó dolog, hogy Johnson és Koszigin le tudta küzdeni a protokolláris akadályokat és találkozott egymással. Senki sem várja tőlük, hogy a talál­kozó eredményeként megold­ják a világ valamennyi prob­lémáját” NEW YORK (MTI): A The New York Times és a Chicago American péntek esti, illetve szombat reggeli számai­ban óvatos optimizmussal mér­legeli a Koszigin—Johnson ta­lálkozót A The New York Times töb­bek között megállapítja: „Az események még félúton van­nak, de máris nyilvánvaló, hegy a glass borói találkozó a várakozásokat meghaladta. A Johnson elnök és Koszigtn mi- nisizterelnök között lefolyt tár­gyalások hosszúsága, az a meg­állapodásuk, hogy ugyanazon a helyen vasárnap folytatják az eszmecserét valamint félre­érthetetlenül jé hangulatuk a tárgyalások után — mind arra vall, hogy az alkalom építő jelleget öltött" „A vasárnap estére a világ feltehetően már jobban meg­ismeri a glassborói konkrét eredményeket ha egyáltalán lesznek ilyenek. De mialatt a világ várakozik, a légkör drá­mai megváltozása ténnyé vált, s a béke kilátásai jobbak an­nál, mint amilyenek 24 órával ezelőtt voltak — írj® a The New York Times. A Cihacago American töb­bek között kiemeli, hogy le­hetséges: a glassborói tárgya­lások eredményeit hosszú ideig talán még maguk a részvevők sem tudják felmérni „De akár jó, akár rossz lesz a tárgyalá­sok kimenetele, s még akkor is, ha eredmény egyáltalán nem mutatkozik, a kísérlet megtörtént” — írja a lap, majd rámutat: kétségbeesésre az adott volna okot, ha a világ két leghatalmasabb nemzeté­nek vezetője nem vállalkozott volna a találkozásra. Ahogy a szemtanú látta így él a karcolé Vietnam Amióta egyesztendei munka után nemrég hazajöttem Viet­namból, a leggyakoribb kér­dés, amire ismerőseim, bará­taim választ kémek tőlem: mi ad erőt e népnek, hogy ilyen szilárdan és hősiesen el­lenálljon a világ legerősebb tőkés hadserege ekkora nyo­másának? Válaszul, nagy szavak he­lyett, inkább egy-két szemé­lyes benyomásomról számol­nék be. Hanoiban voltam azon az emlékezetes tavalyi nyári napon, amikor az amerikaiak első ízben intéztek súlyos lé­gitámadást a főváros ellen. A vietnamiaknak bőséges ta­pasztalataik voltak már az­előtt is az amerikaiak barbár­ságáról, mégis sokan jóhisze­műen úgy gondolták, hogy az amerikaiak talán megkímélik a nagyon sűrűn lakott fővá­rost. A támadás súlyos káro­kat, nagy tüzeket okozott és polgári lakosság köréből sok áldozatot is szedett. Már a légitámadást követő órában megindult a romeltakarítás, a helyreállítás és a munka. A következő napokban gyorsí­tott ütemben hozzákezdtek a főváros veszélyeztetett lakos­ságának kitelepítéséhez. Na­gyon súlyos időszak volt ez. A Hanoiból kivezető utak, a vonatok és a vasútállomások zsúfoltak voltak, a hatóságok nehezen birkóztak az ember- feletti munkával. Nem volt elég a szállítóeszköz, akado­zott az élelmiszerszállítás, a kitelepülök — érthetően — nehezen váltak el ottmaradó hozzátartozóiktól. Az egyéb­ként nyugodt természetű és rendkívül fegyelmezett viet­namiak körében is bizonyos nyugtalanság volt észlelhető, így volt ez a VDK többi nagyvárosában is. Fegyelem és szervezettség Belőlünk, Hanoiban dolgo­zó külföldiekből csak csodála­tot váltott ki az a magas fo­kú öntudat és fegyelem, aho­gyan a hanoiak ezt a megpró­báltatást és áldozatot kívánó feladatot, a nagy nehézségek ellenére végrehajtották. Ha­noi most az újabb és már rendszeressé vált légitámadá­sok alatt sokkal nyugodtabb- nak tűnik. A kitelepítést lé­nyegében végrehajtották. El­költöztették az öregeket, a gyerekeket — az utóbbiakat iskoláikkal és pedagógusaik­kal együtt — továbbá min­denkit, akit munkája nem köt feltétlenül a fővároshoz. Ha­noi korábban túlzsúfolt volt. Voltak kerületek, ahol egy négyzetkilométerre 15 ezer ember jutott. Jelenleg az ere­detileg háromnegyedmillió la­kosnak mintegy 35 százaléka lakik a fővárosban. Az átuta­zó forgalom változatlanul nagy, sőt még fokozódott is, ennek ellenére azonnal szem­betűnik, hogy a forgalom erő­sen megcsappant Az éleimi- szerelosztók előtt ugyan most is sorok állnak, de az ellátás szervezett és mindenki hozzá­jut a legfontosabb cikkekből a megszabott mennyiséghez. Hanoinak azonban nem egyedül, s nem is elsősorban a gyérebb lakosság kölcsönöz nyugodtabb külsőt. Két másik tényező játszik ebben fontos szerepet. Az egyik — s ez döntő — a főváros légvédel­me, akárcsak az egész országé, jelentősen megerősödött. Az emberekre nagyon megnyug­tatóan hat, hogy a főváros fe­lett gyakran őrjáratoznak MÍG vadászgépek. A járóke­lők ilyenkor mindig megáll­nak egy pillanatra, s követik tekintetükkel a ragyogó kék égen nagy sebességgel átsu­hanó repülőgépeket. A Hanoi nyugodtságát meghatározó másik tényező pedig az, hogy az emberek megtanulták és megszokták, hogyan éljenek háborús körülmények között. Eszerint szervezik meg mun­kájukat, rendezik be életüket, ügyesen és rugalmasan alkal­mazkodnak hozzá. Iparcikkek, élelmiszer Legjellemzőbb vonása en­nek az alkalmazkodásnak, hogy a vidék ellátását Ipar­cikkekkel a helyi ipar gyors kifejlesztésével nagyrészt megoldották. Eszak-Vietnam ipara eddig elsősorban Hanoi­ban, Haiphongban és még há­rom városban összpontosult. Iparcikkekkel való ellátásban a vidék teljesen a várostól függött. A nagy iparcentru­mok bombázása, különösen pedig a közlekedési vonalak rendszeres rombolása nagyon megnehezítette a szállítást és a falu számára kritikus hely­zetet teremtett. A legutóbbi néhány hónap alatt a me­gyékben és a járásokban kis üzemek egész sorát hozták létre. Ezekben műtrágyát, ro­varirtó és növényvédő szere­ket, építőanyagot, edényt, por­celán és faárut, gyufát, sört, textíliát, egyszerűbb teher­szállító eszközöket gyártanak, gépeket javítanak, mezőgaz­dasági termékeket dolgoznak fel. E kis üzemeket a hábo­rús helyzetnek megfelelően szétszórtan telepítik, s minde­nekelőtt helyileg található nyersanyagokra, valamint a környékbeli munkaerőre szá­mítanak. Szorgalomban és helytállás­ban a gyárak munkásai mö­gött nem maradnak el a pa­rasztok sem. Tavaly Igen ne­héz évet zárt a mezőgazdaság. Mind a tavaszi, mind az őszi aratást megelőzően nagyon kedvezőtlen volt az időjárás. A mezőgazdasági év az idén sem indult jól. Januárban és február első felében szokatla­nul hideg volt, előfordult, hogy a hőmérő plusz 5—8 fo­ra is leszállt. Ez Vietnamban télen Is ritkaság. A rizst ilyen időben nem lehet palántálni. Éppen ezért február utolsó és március első heteit a parasz­tokból, diákokból és a hadse­reg egységeiből alakult mun­kacsapatok segítségével maxi­málisan kihasználták, és a most kezdődő első rizsaratás kedvező eredményekkel biz­tat. Víztárolók — a béke éveire A háborús nehézségek elle­nére a napi munkájukon kí­vül a parasztoknak másra is jut erejük. Észak-Vietnam fő terméke a rizs és ennek árasz- tásához rengeteg víz kell. Az amerikai légiháború tüze alatt Észak-Vietnamban most sok új víztárolót is építenek. Áp­rilisban fejezték be 19 még ta­valy megkezdett víztárolót és további 18 építése folyik. Ezek a víztárolók már az elkövet­kező évekre — a béke éveire készülnek. — A háború múló dolog — mondják a vietnamiak. — A háború egyszer majd véget ér és csak a békés építés marad feladatunkul, a jobb élet, az öröm, az ember szolgálatába. Ahogyan a munkát, a terme­lést nem szabad abbahagyni egy percre, egy pillnatra, — még a bombá’k zuhogása köz­ben sem, — éppúgy nem fe­ledkezhetünk meg a harc ne­héz idején sem mindarról, amit majd a béke jelent szá­munkra. Fábián Ferenc két a világpolitikában Kosziéin—Johnson találkozó — Podgornij Kairóban Brit mesterkedések Aden körül — A francia „nem” Vietnamban minden változatlan BLOSSBURG: Az FBI nyomozói vizsgála­tot indítottak a Mohawk ame­rikai belföldi légiforgalmi tár­saság gépének pénteki szeren­csétlensége ügyében. A 34. ha­lálos áldozatot követelő ka­tasztrófa mögött a repülőtársa­ság szabotázst gyanít PRÁGA: Fogadást rendeztek a prágai magyar nagykövetségen abból az alkalomból hogy Cséby La­jos nagykövet véglegesen távo­zik állomáshelyéről. Nagykö­vetünk tiszteletére — aki az elmúlt napokban magas cseh­szlovák kitüntetésben részesült — Vaclac David, külügymi­niszter távollétében, dr. Jan Pudlák, a miniszter első he­lyettese ebédet adott. Cséby Lajos búcsúlátogatást tett a CSKP KB titkáránál, a kor­mány több tagjánál, a nemzet- gyűlés elnökénél és a nemzeti front nártiainak vezetőinél. TEHERÁN: Irán 13.800.000 dollár össze­gű hitelt adott Marokkónak az Ajat Adel-gát építésére. E gát éoítését hat évre tervezik. A hitelt a gát elkészülésétől szá­mított 15 éven belül kell visz- eza fizetni. ROMA: Olaszország külkereskedelmi deficitje az 1967. év első négy hónapjában 218,1 milliárd lí­ra volt. 2 Nmüsäf 1967, június 25., vasárnap Napjainkban a diplomácia nemzetközi gépezete a közel- keleti problémacsoport körül forog. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa — miután kétségtelen szolgálatot tett a világnak azzal, hogy ha a ne­gyedik határozatával is, de vé­gül mégis csak elérte a tűzszü­netet — a továbbiakban már képtelennek bizonyult a kö­zel-keleti rendezés módjainak megtalálására. A Szovjetunió kezdeménye­zése az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésének sürgős összehívá­sára azért is talált oly nagy és kedvező visszhangra —, hiába ellenezte ezt az Egye­sült Államok és Izrael kormá­nya —, mert nyilvánvaló volt, hogy a világszervezet legfőbb fóruma lehetőséget nyújt a problémacsoport alapos és részletes megvitatására, alkal­mat ad a világ országainak, hogy valamennyien kifejtsék véleményüket. Mindemellett pedig kézenfekvőnek tűnt, hogy az ENSZ-közgyűlésre New Yorkba érkezett állam­férfiak két- és többoldalú kü­lön tanácskozásokon is keres­hetik a kivezető utat A hét legfontosabb nemzet­közi eseményére is így került sor: szinte félúton New York és Washington között, egy amerikai kisvárosban pénte­ken találkozott Koszigin szov­jet kormányfő és Johnson, az Egyesült Államok elnöke. Ép­pen hat esztendő telt el az­óta, hogy szovjet kormányfő és amerikai elnök személyes ta­lálkozón fejthette ki a maga álláspontját. A világ mai meg­oldatlan és súlyos nemzetközi problémái: a közel-keleti vál­ságtól az amerikaiak vietnami agressziójáig, az atomfegyve­rek elterjedésének megakadá­lyozását célzó nemzetközi szer­ződés létrejötte körüli huza­vonától az európai problémá­kig mindennek a megvitatá­sára alkalom adódott ezzel. Érdemes felhívni a figyel­met arra, hogy míg a közel- keleti kérdések látszanak el­sősorban gyors megoldásra vá­róknak, a nyugati országokban is sok helyütt (Franciaország­tól Dániáig) a vezető államfér­fiak összekapcsolják a közel- keleti rendezést a többi nagy nemzetközi probléma megol­dási kísérletével, így elsősor­ban a vietnami háború befeje­zésével. Az ENSZ közgyűlésén nagy figyelemmel fogadták a tag­államok küldöttségei a Koszi­gin miniszterelnök előterjesz­tette szovjet javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy az ENSZ ítélje el az izraeli agressziót, s akadályozza meg, hogy a támadó hódításra használhassa ki katonai sikereit. El kell ér­ni hogy haladéktalanul, min­den feltétel nélkül vonják visz- sza a fegyverszüneti vonal mö­gé az izraeli csapatokat, Izrael állam pedig térítse meg az Egyesült Arab Köztársaságnak* Szíriának és Jordániának az okozott károkat. A szovjet ha­tározati javaslattal szemben az amerikai küldöttség javas­lata —, ha elvileg nem is aján­lotta az izraeli területi köve­telések elfogadását — jogászi csűrés-csavarással lehetőséget kívánt teremteni arra, hogy a későbbi tárgyalásokon kielégít­sék az izraeli igényeket. A megfigyelők véleménye szerint hosszú diplomáciai küz­delemre van kilátás, mind az ENSZ-ben, mind a világszer­vezeten kívül. Eközben a Szov­jetunió és a haladó arab Or­szágok kapcsolatai szorosabb­ra fonódnak. Ezt jelzi Pod­gornij szovjet államelnök kai­rói, útja és rendkívül részle­tes, hosszan tartó megbeszélés­sorozata Nasszer elnökkel és más egyiptomi vezetőkkel. (Itt említjük meg, hogy Nasszer átalakította kormányát a hé­ten, ő maga pedig átvette az Arab Szocialista Unió főtitkári tisztségét is.) Az arab orszá­gok sajtója nagyra értékeli a Szovjetunió segítségét és mél­tatja azt a világméretű diplo­máciai akciót, amelybn a szo­cialista országok erőfeszítése­ket tesznek az agresszió kö­vetkezményeinek elhárításá­ra. A közel-keleti válsággal függ össze, hogy Adenben, a brit gyarmatosítók egyik utolsó fel­legvárában a nemzeti felszaba­dító mozgalom harcosai fokoz­ták tevékenységüket, s nőtt az angol megszállók nyomása is. Nagy-Britannia egyidejűleg újabb gyanús manőverekbe kezdett az Adentől északra lévő Jemen jelenlegi rendszrének megdöntése céljából. Köztudo­mású, hogy a jemeni nép Adent az országhoz tartozó­nak tekinti. A Gibraltártól Szingapúrig tedjedő brit „stra­tégiai lánc” fontos láncszeme a támaszpont-város, amelyet a londoni kormány a jelek sze­rint úgy akar megőrizni, hogy Jemenben vissza akarja fordí­tani a történelem menetét... Jemen kormánya U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához fordult és felhívta a világszervezet fi­gyelmét az angol aknamunká­ra. Természetesen a Közel-Ke­let ügye is napirenden szere­pelt azokon a megbeszélése­ken, amelyeket Wilson brit miniszterelnök és De Gaulle francia köztársasági elnök a hét elején Versailles-ban, a trianoni palotában folytatott A francia álláspont hatása ér­ződhetett később az ENSZ-ben, Brown angol külügyminiszter felszólalásában is* amikor London képviselője az izraeli területi követelések elfogad­hatatlanságáról beszélt. De Gaulle tábornok ugyanis — a szerdai francia minisztertaná­csi ülésen — újból határozot­tan leszögezte, hogy az erő­szakot nem jutalmazhatja a világ területek odaítélésével ... De Gaulle és Wilson talál­kozóján a fő téma mégis az Európai Gazdasági Közösség­hez való angol csatlakozás volt. A Párizsból és a Londonból származó értesülések egybe­hangzóan azt mondják, hogy a francia elnök változatlanul nem mondott sem igent, sem nemet az angolok belépésére a Közös Piacba. Párizs való­színűleg tovább akarja húzni- halasztani az ügyben hozandó döntést. S nemcsak július el­sejét akarja megvárni, amikor a „hatok Európájában” a há­rom intézmény (a Közös Piac, a Montán Unió és az Euratom) végrehajtó szerve egy közös, úgynevezett „európai bizott­ságba” olvad össze. Párizs megnyugtatására szolgál, hogy az összeolvadó végrehajtó szervnek az elnöke már nem a nyugatnémet Hallstein pro­fesszor, hanem a belga Jean Rey lesz. A közel-keleti válság sem feledtetheti a világgal, hogy az első számú nemzetközi prob­léma az Egyesült Államok ke­gyetlen vietnami agressziója. A vietnami háború változatlan hevességgel folyik. A hét nagy kérdése éppen az, hogy a Ko­szigin—Johnson találkozó hoz-e változást az USA vietnami po litikájában? Pálly József

Next

/
Thumbnails
Contents