Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

A Meteorológiai Intézet (e>enti: Nehéz előre jósolni — Tessék, ez itt Európa teg­napi időjárása! — Elég súlyos. Legalább másfél kiló. Kezemben tartom a felhőket, szeleket, Celsius-fokokat, eső­ket és havat — számokban. A gondosan összegöngyölt papír- tekercs — Európa tegnapi idő­járása — a beavatatlannak nem több, mint végtelen hosz- szúságú számoszlopok sora. Papírkígyón titokzatos jelek, amelyek ezer kilométerekről érkeztek Budapestre, az Orszá­gos Meteorológiai Intézet te­lexszobájába. A meteorológu­soknak ebből a titokzatos esz­perantójából lesz a mindany- nyiunk számára érthető idő­járásjelentés és előrejelzés is. Táviratok 60Q városból A hosszú, keskeny terem­ben éjjel-nappal kattognak a telexgépek. Dr. Kardos Béla, az előrejelző osztály meteoro­lógusa, a falon függő térképre mutat. Vastag vonalak futnak Budapestről Moszkvába, Prá­gába, Belgrádba és Majna- Frankfurtba. Ezekkel a váro­sokkal tart közvetlen kapcsola­tot az intézet. A vékony vona­lak egész Európát átszövő pók­hálója Párizstól Stockholmig, Génitől Londonig minden nagyvárost érint: ezekből ér­keznek az adatok. A táviratok Európa mintegy 600 városának, körzetének időjárási jellem­zőit juttatják Budapestre. — Az intézetben működő há­lózattal minden szükséges adat beszerezhető a szél irányáról, sebességéről, a hőmérsékletről, légnyomásról, légnedvességről, a felhőzet szintjéről és fajtá­járól — mondja a meteoroló­gus. — Sőt, van egy készülé­künk, amely azonnal meg is rajzolja az átlagos hőmérsék­leti térképet. A moszkvai és a Majna-Frankfurt-i adóból rá­dión kapjuk a teljes északi fél­gömb hőmérsékleti értékeit. Légtömegek a térképen A Meteorológiai Intézet elő­rejelző osztályán is megszakí­tás nélküli a munka. A kül­földi központból három-, hat- tizenkét óránként az ország 22 városából pedig minden órá­ban jönnek a táviratok. A táv­iratokat itt fordítják le — idő­járási térképekre. A fordítások sokféle „műfajban” készülnek: a legalacsonyabb éjszakai és legmagasabb nappali hőmér­sékletekről talajszinti térké­pek, magaslégköri és szél­diagrammok, a légtömegek vándorlását jelölő térképek. Mind között a legfontosabb az a négy térkép, amely az Atlanti-óceán keleti felétől az Uraiig, Grönlandtól Észak- Afrikáig terjedő terület idő­járásjellemzőit mutatja. Az egész világon azonos időpontokban, a greenwichi idő szerint minden 6 órában végeznek meteorológiai méré­seket, s a külföldi központoktól kapott adatok alapján készül el mindennap négyszer a me­teorológiai nagytérkép. — Ezek a térképek olyanok, mint egy film különálló koc­kái. S mint a filmen a moz­gást, az időjárás folyamatát js csak úgy látjuk, ha ezeket a kockákat egymás mellé tesz- szük. Ezekből történik az elő­rejelzés. 75 százalékban beválik Az előrejelzés 75—85 száza­lékban válik be. Hivatalosan 36 órára jelzik előre a várható időjárást, de előfordult már az is, hogy kétszeres időtartamra előre látják a folyamatokat — viszont nemegyszer még 24 órán belül is nehéz „jósolni”. A hazai állomáshálózat egyes pontjai ugyanis távol esnek egymástól, s az állomások közti területek időjárási viszonyai — „láthatatlanok”. Olyan „va­rázsszem” kell tehát, amely itt is látóvá teszi a meteorológust, ez pedig az időjárási radar lesz. Az idén állítják fel a Ferihe­gyen, s ez majd 100—200 ki­lométeres körzetből ad tájé­koztatást a légkörben kicsapó­dó termékekről. A távprognózis-osztályon egy bécsi biztosítási társaság meg­rendelésére készült időjárási naptárát teszi elém dr. Berkes Zoltán. — Magyar lapok is átvették — pedig közönséges szélhámos­ság. Tudományosan teljesen lehetetlen egy évre előre je­lezni, melyik napon mennyi eső esik. Ez, Magyarország földrajzi fekvése miatt, még egy hónapra sem lehetséges. Rendkívül változékony idő­járásunkban — Európában miénk a pálma ebben a tekin­tetben — az atlanti-óceáni, a földközi-tengeri ég a szárazföl­di éghajlat egyenlő súlyban ör­vényesül; negyedik hatásnak pedig itt van a legközelebbi, — a Kárpátok. Az összes ren­delkezésre álló adatokat, a száz évre visszamenően vizs­gált éghajlati valószínűséget, a tihanyi Geofizikai Obszervató­riumból naponta jelentett mág­neses változásokat figyelembe véve, legfeljebb két hétre je­lezhető előre az időjárás — 70—75 százalékos pontossággal. A jövö a műholdban — A fejlődést a műholdak „bevetésétől” várjuk. A terv: a légtérben 2000 léggömb vé­gezné a méréseket, az adato­kat a meteorológiai műhold venné fel és közvetítené a földi megfigyelőállomásokra. Dr. Tänczer Tibor, a műhold­meteorológia kutatója szerint Magyarország talán már az idén bekapcsolódik a műhold­meteorológiai hálózatba, s föl­dünk „útitársainak” méré­seit nálunk is felhasználják a prognózishoz. A műhold — az atomkor meteorológiai varázs­szeme — 600 és 1400 kilométer közötti magasságból teszi lát­hatóvá a meteorológus számá­ra a földi felhőzetet. — Milyen lesz az idei nyár? A távprognosztizőr széttárja karját Bársony Éva Kstrrs SZEKÉRREL BÉCSIBE Két évtzed után is — örök téma marad ez! — lehet és kell újat írni és vallani erről a második vlágháborúról, amely annyi ember tragédiáját okoz­ta. Láttunk már nagy filme­ket, amelyek nagy csatajelene­tekkel, a tömegek és az anyag irtózatos birkózásával kápráz­tattak el, az európai csatate­rek mögötti lázadások epizód­jait, sikeres vállalkozásait hol Csehszlovák film tartozás. De egyértelműen ad-e választ a bosszú kérdésében csupán ez a front? Aki az el­lenség köpenyét hordja, az mind rossz ember, vagy úgy kell tennünk, mintha az ellen­ség soraiban mind-mind csak rossz ember sorakozna? Ami­kor egészen közel jut két em­ber a látható front két oldalá­ról, van-e egyiknek is, másik­nak is tóga vasv erkölcsi ha­komoly, hol vígjátéki formá­ban. Mindig és mindenütt a pusztítást kaptuk, mert a há­ború esztelen és kiagyalt me­rényletsorozat: ölni, pusztítani, érdekekért halálba küldeni em­bereket, akik a döntéseknek engedelmeskednek. Keresheti-e valaki ebben a nagy pusztító jogtalanságban és emberi meg­rendülésben a maga kicsi iga­ziát, a maga kicsi bosszúját, vagy emberi megtorlását a raj­ta esett sérelem miatt? S ha igen, hol keresse, kik ellen menjen és mikor? A külső frontot felismerhe­tővé teszi a mundér, a hova­ooöozy i/vipe KEZDENI 6. Kavargóit a gyomrom. Ban. da ez csakugyan, Desőt kivé­ve, de micsoda banda. Közös­séget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kolomeától vissza nem hoz a sebesültszállító vonat? — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki haramiadü­hét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák és hazameh esse­nek. Azt se tagadom, hogy légtöbb tiszttársam a zászló­aljnál inkább félt egy új hely­zet bizonytalanságaitól, mint a megszokott rossz folytatásá­tól. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Is­tenem, ha ott vagy, te sem te­hettél volna mást. Ha csak öl percig is, de végre rólunk volt szó. Magyarországról... Óriá­si erkölcsi tőkénk gyülemlett fel, egyik pilanattól a másik­ra. El is tékozoltuk, egyik pil­lanatról a másikra. Micsoda tűz fulladt hamuba. Ha szét­terjedt körös-körül... Ne mondj semmit. Tudom. Mégse bánom. Pedig a végén ma­gunkra maradtunk, iszonyúan egyedül. De két napig, vagy háromig . .. igen, tizennyolca- dikáig bennünk testesült meg, amit sokan szerettek volna, de nem moriek. Csak akkor, tizennyolcadika után ritkult el körülöttünk a leve­MémisiE 1967. június ZU szombat gő, amikor a németek meg­kapták a szükséges garanciát, hogy marad minden a regi­ben, pusztulunk tovább ide­gen parancsra: elszalasztva a nagy lehetőséget, melyet fel­kínált az idő. Nem tudtam követni gon­dolatmenetét. Nem is akar­tam. Kaland, mondtam volna, de valahogy mégse vitt rá □ lelkem, pedig az volt, eszeve­szetten szép és siralmas re­ménytelen kaland: egy szá­zad, egyetlen felbuzdult szá­zad tüzet nyit a németekre, mozdulatlan zászlóaljak, ezre- dek, hadosztályok, gyűrűjébe szorítva, hát ez halálos huszár, csíny, vagyis őrültség. Idegesí­tett az egész. Még inkább, ami mögötte kirajzolódott Deső fantaszta koncepciója: ma­gyar ügy, magyar erővel, el­rugaszkodva attól a mindent meghatározó és eldöntő reali­tástól, melyet a két szemben álló óriás birkózása jelent, immár a mi földünkön. — Hogyan gondolhattad egy percig is? Két ekkora ma­lomkő agyonőröl... Vagy a német, vagy az orosz, harma­dik lehetőség nincs. — Lehetne. — Nem! Elméletben... de nem, az csak ábránd! , Én is gyűlölöm á németeket... — Ez csak szó. Amíg belé­jük nem lősz, ez semmi. — És én se tudom, hogy az oroszok mivelünk ... — Nézd, én tizenhatodikén ha inaiban a század első ütkö­zetére emlékeztettem katonái­mat. Két nanpal Gyerehovó után kerültünk tűzbe. Szárny- Vüztosítás volt a dolgunk, ké- nvelmes ál'ásban. eleinte jó messze a hadosztály támadó műveletének centrumától. Em­bereim gondtalanul sütkérez­tek a napon, én Janus Panno- niust skandáltam félhangon, fűszálat rágcsálva. Ez mind megmaradt bennem, minden részlet. Hiszen az életre csak ráfogják, hogy egység, nem igaz, csupa részlet, egymástól különböző és egymásnak ellent­mondó részlet... Egy várat­lan ellenlökés elfordította a frontszakasz tengelyét, száza, dóm heves fegyvertüzet ka­pott. Olyan hirtelen jött az egész, a félsszel ismerkedni se volt időm. Meglepően nyugodt fővel vezényeltem a századot, viszonoztatva az oroszok tü- zét. A támadást elhárítottuk. Utána tizenegy halottat, tizen­hét sebesültet számláltam ösz- sze. A század egynegyede el­veszett, pillanatok alatt. — Hátrább vontak bennün­ket, pihenőbe. A kötözősátor szomszédságában ültünk, ott­felejtett rönkökön, fiatal kato­nám vonyított hörögve oda­bent. Mintha ráléptek volna a torkára. El akartunk menni onnan, de senki sem merte kezdeni, ott maradtunk mind­nyájan. Valaki azt mondta, már nem is tudom ki: itt csak a jajgatás magyar. Hallgat­tam. Néztem a furcsa formá­jú kazlakat, a nyírfákat, a szokatlan vonalú háztetőket, a palaszürke földet. Görgettem magamban a nehéz mondatot, mint a többiek, itt csak a jajgatás magyar. Egészségügyi katona szaladt ki a sátorból, kötényébe törölve véres kezét: századparancsnok úr, magá­val szeretne beszélni, haza izenne. Mire odaértem, csend volt a sátorban. Hát ennyi az egész. Lövés, vonyítás, csend. Salomhegyen, amibor Thulo őrnagy egysége fenyege­tően szétterült, az iskolával szemközt, kiabálni kezdtem. Fiúk, itt nemcsak a jajgatás magyar... a föld, a házak, a fák, minden... Én is tudom, ne bizonygasd: a dráma, ha nincsenek igazi szereplői, gro­teszkbe vált át. Ellenállás he­lyett végül is csak kvártély­vitába keveredtünk. Magunk helyett a szalmazsákot védtük a németektől. — De akkor..; — Te csak azt látod, ami volt. Én azt is, ami lehetett volna. — De nem lehetett! Hát semmiképp nem alkarod meg érteni? Elmosolyodott, aznap elő­ször. — Recrudescunt diutina inelytae gentis Hungáriáé vul- nera — mondta csendesen. — öreg fiú, mi sohasem tudunk győzni. Csak verekedni, és meghalni. A kuruc szabadság- harcból nemcsak Rákóczi bre- záni kiáltványa igaz. Majthény is. Negyvennyolcból nemcsak a Talpra magyar. Világos is. De ennyi most is telt volna tőlünk. És ha igen, szégyenünk helyett megint, még egyszer megmarad a szép legenda. Nem volt értelme vitatkoz­ni. Eszembe jutott a legelső nap, a gimnázium kezdetén. Mándoki osztályfőnök úr ün­nepélyes bemutatkozása után sorban fel kellett állanunk, és elmondani, ki fia-bornya va­gyunk, mit csináltunk eddig. Nagy nevetések estek, erre senki sem készült, nehéz volt rendbe szedni a niondandót, összehordtunk egy csomó je­lentéktelen ostobaságot. Ami. kor Deső került sorra, az osz­tályfőnök odaszólt neki: mondj el szépen mindent. De­ső sötétkék ruhában, véko- nvan, meghökkenve állt egy pillanatig, haja nedvesen fénylett, szeme nagyra tágult. Pö«tön megértette, mit köve­telnek tőle. (Folytatjuk^ talma ezen a másikon egy ko­rábban, másoktól elszenvedett gyötrelmet megtorolná? Joga van-e jogot érezni az előbb még kiszolgáltatott cseh pa­rasztasszonynak az alkalom miatt arra, hogy fegyvert fog­va gyilkoljon, vagy e helyett az emberi részvét és megbocsátás mellett megérezni a szoronga- tottban az embert, aki nem akar áldozat lenni, aki semmi mást nem akar, csak azt sze­retné, ha emberként élhetne tovább? Mint ahogy mundér­ban is, a háború lelki gye­hennájában is gyermekien tisz­ta szemekkel és tiszta szívvel ember tudott maradni, úgy akarna élni. Mi is az élet egy adott pilla­natban? Csak néhány vázlatos kérdés a sok közül, amik megfogalma­zódnak ebben a három sors köré fonódó cseh filmben. Va­lójában kétszemélyes dráma ez. e képekben fogalmazott, két nyelven beszélő két hős eggyé- zártságáról. A német katona és a férjéért bosszúra készülő parasztasszony egymás fog­lyai abban a nagyobb csapdá­ban megszorulva, amit a hábo­rú végső napjai készítettek számukra. A balta és a pus­ka segíthetne egyiknek is. má­siknak s, ha belül nem irtóz­nának mindketten az öldök­léstől. Krista sok-sok alkalmat szalaszt el, pedig fohászkodása néha erősnek látszik az ölésre. A katonának ölnie kellene, mert az asszony árulója lehet, le nincs benne gyengeség és ostobaság a tényék kétszer- cettő-négy-képletéig eljutni. A catena Bécsbe akar jutni a csa­ládjához, az asszony szeretne eljutni a bosszúig, aminek nincs térképdleg pontos helye ezen a földön. Ki értheti meg ezt a bolyongást, ezt a vias- kodást, amely kettőjüket ösz- szekötötte? A partizáncsoport csak a németet látja a kato­nában, a mundért, s mindazt, amit a mundér az agonizáló háború utolsó szakaszában je­lenthet annak, akit a fegyver és cél bátorít. Más törvény uralkodik a tömegekben, mint az egyeseidben? Jan Procházka forgatóköny­vének és Karel Kachyna ren­dezői munkájának éppen az ad különleges varázst, hogy meri és tudja a háború szennyes tengeréből kiemelni ezt a két sorsot és tudatosan azt vallják a filmjükkel, hogy a háború­ban nemcsak olyan gyötrelmek vannak, amiket a hadseregek szenvednék el hadseregektől, hanem azok a kínlódások ta­lán még igazabbak, emberibbek és mélyebbek, amikben az em­beri értelem és az egészséges emberi lélek szenvedi el ha­lálát. Néhány jelenet a filmben mintha az idegek extatikus ál­lapotára utalna és a mai néző, mai szemmel az idegi rövid­zárlatoknak ezt az orvosilag is igazolható sorozatát nehezen érti, a film mégis megfog ben­nünket őszinteségével és ne­mes emberségével. A film kapcsán jutott eszünkbe, hogy Szokrátesz is részt vett hábo­rúban. Ugyan milyen gondo­latai lehettek akkor? Jan Novak zenéje fontos szerepet kap ebben a filmben. A barokk mesterek széles ívű dal lamszerkesztésével megérez­tet valamit abból is, amiről a képek már nem vallhatnak. Iva J amur óvá és Lttdefc Munzar rokonszenves hősöket alakítanak ebben az igényes pszichológiai drámában. Farkas András A Művészeti Lexikon harmadik kötetéről Négy kötetben öt világrész művészetének története — nem könnyű feladat. Erre vál­lalkozik a Művészeti Lexikon. Harminc év óta hasonló vállal­kozás nem volt Magyarorszá­gon és a jelen mű monumenta­litását tekintve érthető, hogy ilyen összeállítás szerkesztését és kivitelezését egy-egy gene- reóció csak egyszer vállalja. A lexikon szerzőinek szem­lélete mai és modem, ebben természetesen minden hasonló jellegű műnél frissebb, értéke­sebb és tanulságosabb szá­munkra. A művészetek törté­netének az őskortól napjain­kig terjedő témája, megjelené­sét még időszerűbbé teszi. A terjedelmet tekintve, anyagá­ban érthetően a múlt dominál, de jelentős részek szólnak szá­zadunk legmodernebb művészi irányzatairól is. Foglalkozik a művészettörténet minden ne­ves alakjával, fontosságuk és szerepük arányában. A Művészettörténeti Lexi­kon III. kötete — csaknem ezer oldalon — az eddigi kö­tetek közül számunkra talán a legérdekesebb és legfontosabb részeket tartalmazza. Magyar- ország művészete mintegy 60 oldalon szerepel a kötetben, az első hazai képzőművészeti em­lékektől a modern festészetig, szobrászatig, építészetig. A képanyagot kísérő szöveg kü­lönös értéke az összhatásra tö­rekvés, amellyel a magyar kép­zőművészetet minden időben korához kapcsolja, megmutat­va a hazai stílusirányzatok kapcsolatát a művészet általá­nos, európai vonulatához. Eb­ben az értelemben sokatmondó, hogy a lexikális szövegen is átüt a magyar képzőművészet egyetemes értéke és vitathatat­lan európai színvonala. A kötetbén találhatók töb­bek között a lengyel és az orosz képzőművészet új alko­tásai mellett London építészeti remekművei. Ebben a kötet­ben kap rangjához ülő helyet és terjedelmet Olaszország mű­vészete, Leonardo és Michel­angelo, Róma és Velence, az etruszk és a modem olasz épí­tészet reprezentánsai. Nem mellékes erénye a III. kötetnek, hogy rendkívül gaz­dag a képanyaga és ezzel az olvasót nagymértékben segíti a bonyolult anyag megértésé­ben és megismerésében. Lexi­konnál talán furcsa megje­gyezni, itt mégis érdemes, hogy hangvétele a szerkesztők szemléletének megfelelően tár­gyilagos, elfogulatlan. Ennek alapja elsősorban, hogy a cik­kek és tanulmányok írói a képzőművészet különböző te­rületeinek szaktudósai és leg­többjük képessége, hogv nem­csak tudományosan, hanem ol­vasmányosan tudják nyújtani az ismeretanyagot a régóta nél­külözött modern Művészeti Le­xikon bizonyára széles olvasd táborának. M

Next

/
Thumbnails
Contents