Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

V

Raktár helyett — fürdő ?

méltatlankodtak az emberek.

— Ennyi pénzt beleölni... És nézze a betanaljat, teljesen átitatta a víz.

— Tél elején bokáig, térdig ért itt az iszap és a víz. Hogy tegyünk ebbe műtrágyát? Rög. tön tönkremegy.

— Tudhatták volna, hogy bánya fölé épült, hogy vizenyős ez a domboldal.

— Most megint elviszi félévi jövedelmünket ez az építkezés.

A szövetkezeti tagok keserű kifakadásaira közelebb jönnek az építők is, a hatvani ktsz emberei, s magyarázzák, milyen szigeteléssel próbálják útját állni a víznek és miként

mentik a menthetőt.

Most már valóban csak ezt lehet tenni, mert nem tudni, milyen elgondolás alapján, a

A gyöngyösi Szurdok-parton

utazóknak egy idő óta —, hogy a tavasz, a szabad ég alá is kiengedte a munkát — szokatlan látványban, van részük: a mezőgazdasági gépjavító állomás nyitott, nagy csarnokában és előtte, kinn a tágas udvaron autóbuszok, teherautók várakoznak .gyógyulásukra”.

Mi történhetett — kérdezgetik az idegenek —, vajon megváltozott az üzem profilja?

A telepen mosolyogva tiltakoznak: szó sincs ilyesmiről, csupán egy újabb szolgáltatást vezettek be kapacitásuk teljes lekötésére, az úgynevezett „holt szezon” áthidalására. A január elsejétől „átvett” gépkocsijavítás így tavasztól őszig is munkát ad az embereknek, nem kell várakozniuk szüntelenül a mezőgazdasági megrendelésekre.

A tulajdonképpeni feladat végzése mellett természetesen az új szolgáltatással is elsősorban a termelőszövetkezeteket segítik, a közös gazdaságok minden esetben elsőbbséget élveznek az állami vállalatokkal szemben.

Hogyan télnek mostanában

a műszakok?

Megnyugodva újságolják, hogy egyre biztatóbban. Az állomás —, amely esztendeje traktorok, kombájnok részére készült — már majdnem minden tekintetben állja a versenyt az autószervizekkel is. Pedig annak idején valami három karosszéria-lakatos kezdte itt a munkát s sok más mellett például az alumíniumhegesztést is tanulniuk kellett a dolgozóknak. S a zsúfolt munkahelyeken még mindig meglehetősen hiányos a felszerelés, nem egy esetben várakozni kell az anyagra, néha helyben kényszerülnek előállítani különféle alkatrészeket.

Ebben az évben — főleg Miskolcról, Egerből, Nyíregyházáról — kereken félszáz Ikarus 31-es, 311-es autóbusz főjavítására kaptak megbízást a gyöngyösiek, s ha a kezdeti, meg a jelenlegi nehézségeket is figyelembe vesszük, elég megnyugtató, hogy már a 20. kocsit „fiatalítják”. Tartani tudják az egy-egy autóbuszra előirt 1050 órás határidőt, ami semmivel sem kevesebb az Autóközlekedési Vezérigazgatóság műhelyeiben érvényes követelményeknél. Ami pedig még inkább növeli az állomás eddigi érdemeit, s ezt már nem Toldi Antal főmérnök, hanem a KPM éppen helyszínen tartózkodott megbízottja, Zakariás Béla modta: A szűkre szabott határidő mellett a minőség is elfogadható.

Egyébként az autóbuszok teljes főjavítása mellett Gyöngyösön történik a megye ösz- szes karambolos tehergépkocsijának nagyobb felújítása, a környező községek és a hatvani járás tsz-teherautóinak egyes, kettes szemléje s hasonló munkát végeznek néhány más vállalatnak is. A megrendelőkkel szerződést kötöttek — s a szerelők állják a szavaikat.

vizes domboldalba tetomagas- ságig besüllyesztették a raktárt, mintha pincének készült volna. Ahelyett, hogy a vizes talaj fölé emelve biztosították volna, hogy száraz fedél alá kerülhessen az értékes műtrágya.

Ez a raktár azonban em száraz és még pillanatnyilag is közelebb áll a levélből említett „fürdőhöz”, mint az eredeti céljának megfelelő műtrágyatároló helyiséghez. Az épület mögött ma is iszapos tavacska áll, a domb valósággal rácsúszott a raktár^. Próbálták gáttal megfogni az előretörő vizet és az iszapos domboldalt, hiába.

Perelték a tervezőket, akik arra hivatkoztak, hogy ók oda tervezték az épületet, ahol a kitűzés mutatta. Különben is — mondták — típusterv ez, és a tsz nem igényelte a „művezetést”, ami abból állt volna, hogy kiderítsék, vajon a talaj geológiai viszonyai és más tényezők megegyeznek-e a terv- nő figyelembe vett adatokkal.

Ezután a ktsz-t perelték, ők azzal védekeztek, hogy a tervtől nem tértek ő, ők nem hibásak, szerződésszegés nem történt, a vízbetörés nem az 6 hanyagságuk műve és majd építenek támfalat, hogy a víz útját elzárják — természetesen a szövetkezet költségére.

Eddig még nem sikerült megtalálni a felelőst a határidő eltolódásáért, a többlet- költségért és az elhibázott építkezésért Pillanatnyilag a perek is szünetelnek. A már félmilliót megemésztő raktárépft- kezésen néhány ember tesz- vesz, próbálnak ellenszert találni a víznek s ígérik, hogy még e hónapban végeznek a munkával —, ha semmi akadály nem jön közbe. De

a raktár sorsa még mindig bizonytalan.

Ha kész is lesz, utána olyan „apróság” bosszantja majd a szövetkezetieket, hogy pótkocsival oda se lehet állni melléje, ha külön — újabb tetemes költséggel — utat nem vágnak a domboldalba, fgy aztán hordhatják vállon a zsákokat a .félmilliós temetőbe”, ahogy keserűen nevezik e sok vitát kavaró lapos épületet

A per szünetel. Lehet, hogy aktáit véglegesen irattárba teszik De a tsz-tagoknak az a véleményük, hogy ez az ügy még nem érett meg az irattározásra, csak azuitán, ha kiderítik, ki, vagy kik a felelősek a jövedelmüket erősen csökkentő, elrontott épület sorsáért

K. E.

Történelmi tanulság

[V em szürkülnek ed soha a nagy történel- mi igazságok, sőt, a múló idővel új meg új oldalukat mutatják meg az emberiségnek. Hitler azonban lenézte a tanulságokat. Szovjetellenes orvtámadásának percében határtalan gőggel nyilatkozott: „Nem ismétlem meg Napóleon hibáját, idejében támadok, télig befejezem.” És Henry L. Simpson, az USA akkori hadügyminisztere, hitt neki. Legfeljebb három hónapra becsülte az 1941. június 22-én megindított hadjárat időtartamát

Mussolini, Horthy, Antonescu és a quislin- gek egész sora önfeledten tapsolt a nácik első és gyors sikereinek. Dicsőítették a hadüzenet nélküli rajtaütést, a villámháborút, a teuton felsőbbrendűséget, amely új Európát ígért a világnak és egy egész világot a „Herrenvolk”- nak. Akkor már Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia, Franciaország, Jugoszlávia, Görögország és a csatlósok minden erőforrása a német hadigépezetet szolgálta. Tetézte mindezt a Wehrmacht diadalittassága, legyőzhetetlenségének hite, s az „élettér" kitágulása.

De aztán a barna Sátán megkapta Moszkva előtt az első „horgot”. Sztálingrádnál a másodikat Majd a többit. És egy napon nyüszítve rogyott térdre Berlinben, ahol a Reichstag ormán vörös lobogót lengetett a lőporfüstös széL Az a pillanat az emberiség békés jövendőjét hirdette.

Hitler nem győzhetett Nem győzhetett, mert fegyverei a haladást akarták megölni és évezredekkel visszavetni az emberiséget. Eleve megássa a sírját az a „rend”, amely a nyers erőt és az erőszakot a népek szabadságvágya és erkölcse fölé helyezi. Ez a tanulság ma nyilvánvalóbb, mint bármikor korábban. Az emberiség békében akar élni, s fegyver nélküli világot óhajt Világos, minden agresszió vége csak dicstelen bukás lehet Azóta törvény ez, amióta világméretekben létezik a szocializmus, s amióta létezésének az egész földkerekségre kiható morálja van.

¥ egyőzhetetlen erőt fejez ki ez az erkol- csiség. Olyan hatalmat, amelyet a szocialista közösség hadi potenciálja, a gyarmati rabságból felszabadult népek nemzeti érdeke.

a világszerte kivirult békemozgalom, a *** zetközi munkásosztály politikai izmosodás« és a kapitalizmus életerejét őrlő belső ellentmondások eléggé érzékeltetnek.

Persze, történelmi automatizmus nincs. Erőfeszítések nélkül nem diadalmaskodháttk a béke. Ezt tanítja a szovjet honvédő háború és ezt hirdeti az a határozat, amelyet ez év áprilisában írt alá 24 kommunista és munkáspárt Karlovy Varyban. Ez a dokumentum a történelmi helyzet elemzése alapján kimondja: „Az Egyesült Államok — az agresszió és a reakció fő ereje — vissza akarja fordítón! a történelem kerekét és semmissé akarja tenni a népeknek azt a jogát, hogy önállóan döntsék el sorsukat. Az Egyesült Államók durván beavatkozik Latin-Amerika, Ázsia és Afrika államainak belügyeibe, kiterjeszti a barbár agressziós háborút a vietnami nép ellen. Ez a háború ma komolyan fenyegeti a világbékét."

Ezeket a megállapításokat újra igazolják a közel-keleti fejlemények, s azok következményei. Ezért oly nagy jelentőségű az idézett nyilatkozat végső követkztetése: „A történelmi pillanat bátorságot és leleményességet követel. Felhívunk minden jóakaratai embert, hogy politikai meggyőződésre, pártra, nemzetiségi®, vallásra való tekintet nélkül vesse latba befolyását és tegyen meg mindent közös célunk, eléréséért: a békéért. Ha túltesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, hatalmas erőt hozhatunk létre, amely didalmaskodhat a háború fölött, szabaddá teheti az utat a tartó« békéhez és a népek jólétéhez."

]Yf a nagyobb a történelmi felelősség, mint 26 évvel ezelőtt, mert borzalmasabbak a pusztító fegyverek. Minden szocialista ország tudatában van ennek. Ezért az agresszor, mielőtt határoz, ne feledje: a szocialista országok gazdasági, politikai és védelmi együttműködése rendkívüli méretekben megerősödött. A klasszikus igazságot bizonyította a Nagy Honvédő Háború győzelme is: a régi és az új küzdelmében mindig az új marad fel&L Az újat pedig a mi eszméink képviselik!

r. m.

Nem szabad engedni, hogy kihunyjon a láng

letet. A lendületet, a kedvet és

ő vigyáz arra, hogy az elhatározást gyorsan kövesse a tett mert hiszen a fiatalok hamar

elkedvetlenednek a közömbösség, a bürokrácia, a halogatás láttán*

Ha tudtam volna, milyen kellemetlenségben lesz részem, nem ülök fel a MAv- AXJT autóbuszra, inkább gyalog megyek a közeli községbe a névnapi murira.

A busz, mint mindig, ezúttal is tele volt. Gömbölyűre tömött aktatáskát nyomott az oldalamba a mellettem álló utas, és amikor egy gödörnél nagyot zökkent a kocsi, az előttem álló nagy darab férfi egyensúlyát vesztve hátralépett, éppen a lábamra. Száz kiló lehetett, úgyhogy a fájdalomtól felszisszentem. Ösz- tönszerűen igyekeztem öt eltolni magamtól, nehogy újra a lábamra lépjen. Dühösen rám kiáltott:

— Hogy merészel engem lökdösni? Ha kényelmesebben akar utazni, menjen autón vagy helikopteren.

Nem vagyok türelmes ember és most nagyon mérges lettem. Rálép a lábamra és még ő pirít rám? „Alaposan lehordom” — gondoltam. Pillantásom péklapát nagyságú tenyerére esett. Elhatároztam, taktikát változtatok és a gúny fegyverével harcolok ellene. De nem volt időm ezt a láthatatlan fegyvert igénybe venni, mert a százkilós újabb támadásával megelőzött.

— Az ilyen alakok akadályozzák a szocialista közlekedés fejlődését! — mondta mély meggyőződéssel.

Tátva maradt a szám. Rálépett a lábamra és ezzel én akadályozom a közlekedés színvonalának felfelé ívelését? A méregtől megjött a. hangom.

— Bocsásson meg, hogy a lábamra lépett — mondtam. Sajnos, nem értette meg, mit akarok ezzel mondani, mert

így válaszolt:

— Maga azt hiszi, hogy önkritikával elintézheti ezt az ügyet? Majd én megtáncoltatom magát!

Az autóbusz közben menet- rendszerű sebességgel közeledett a másik község, utazásom célja felé. A járási tanácsház előtt akartam leszáll- ni. Az volt közelebb barátom házához, ahol az ünnepséget

tartották. A körülöttem állók nem tudták, mi történt, az én halk, gúnyos hangomat sem hallották a motorzúgás miatt, csak annak voltak szemtanúi, hogy egy tagbaszakadt utas erélyes hangon lehord engem. Egy nénike, aki az ablaknál ült, rám mutatott és így szólt a szomszédjához: „A szeme sem áll jól neki!”

Ennek a fele se tréfa — gondoltam és elhatároztam, hogy a község első megállójánál, a postánál leszállók és

— Igaza van — szólalt meg

valaki.

— A nézése is gonosz — hallatszott ismét a nénike hangja.

— Csengessük le az autóbuszt és igazoltassuk! — mondta egy borízű hang.

Közben az autóbusz a postához ért, a kocsi megállt, én az ajtóhoz vergődtem. Miközben a lépcsőre tettem a lábam. egy utas felháborodottan mondta:

— Miért engedik leezállni ezt a zsebtolvajt?

onnan gyalog teszem meg a hátralevő utat.

A százkilós, aki nyilván azt hitte, hogy előle menekülök, még hangosabban kiáltozott: — Az ilyeneket le kellene csukatni! Már utazni sem tud miattuk a tisztességes, ember.

Gyorsan leugrottam, mert úgy éreztem, a következő megállóig könnyen veszedelmes bűnözővé fejlődnék és talán életfogytiglani alett meg sem úsznám ezt a ke landot. '

Palásti T Ásy.in |

(

No«, itt a tubusüzem KISZ- szervezeténél nagyon kevés ilyen elkedvetlenedéare akadt ok és Margó most azt szeretné, hogy a jövőben még kevesebb legyen, de ne esek itt, máshol sem.

— Mit tud ezért tenni?

— Rendkívül megtisztel tété* ért, részt vehetek a KISZkongresszuson és ott szeretném elmondani, mi a magamkora- beli, üzemben dolgozó, de falun lakó fiatalok véleménye, problémája, kérése.

— Mert biztos sok v®n..«

— Igen. Szeretném, ha nemcsak a mi üzemünkben, de máshol is komolyan vennék a fiatalokat. Elismernék munkájukat, többre vágyásukat és jobban számítanának a véleményünkre.

— És otthon?

— Tamászéntmérlán lakom,

így hát az ottani fiatalok sorsa sem közömbös számomra. Nincs szórakozási lehetőség a számunkra. A pártházban van ugyan televízió, de ritkán kapcsolják be. Nem tudunk hol klubdélutánt és más összejövetelt tartani. A társadalmi munkánkat se túl sokra becsülik a faluban. Szeretnénk elérni, hogy komolyabban vegyék igyekezetünket a pártszervezetnél is, a tanácsnál is.

Mert bizony a sorozatos viss- szautasítások, a közömbösség és a 1 etetések Kovács Margit társait kezdik itt elkedvetleníteni.

Pedig 6 azt szeretné, hogy

sohase hunyjon ki a fiatalok tettvágya, ezért akar síkra- szállni a kongresszuson, ezért dolgozott eddig is az ifjúsági mozgalomban és ennek szeretné következő éveit is szentelni.

Minden bizonnyal ezért gondoltak rá, amikor kongresszusi küldöttnek választották a gyár fiataljai.

(Kovács)

Mwüsm 3

1967. június 22, csfitörtOT

Egyszerű, nem? Legalábbis Kovács Margit, a Mátravidéki Fémművek tubusüzemének szervező titkára ezt tartja az Ifjúsági munka alfajának és ómegájának.

— A srácok és a lányok szívesen benne vannak a munkában. Jó ötleteket dobnak fel, amikor KISZ-gyűléseket tartunk Szeretnek kirándulni, szórakozni, vitatkozni s általában együtt lenni. Ilyenkor mondom: Gyerekek „társadalmizzunk”, verjünk össze egy kis pénzt a közös rendezvényekre.

S a fiatalok „benne vannak a társadalmizásban”. Műszak után válogatják a selejtes munkadarabokat, s ha kell, fél műszakkal is többet dolgoznak, hogy legyen közös pénz klubdélutánra, kirándulásra, Debrecenbe, Lillafüredre, a Duna-k^nyarba.

És a íélszáznyi ifjú kommunistának Margó adja a lendüfoA rózsaszentmártoni Rákó- 9Zi Termelőszövetkezet 1961 tavaszán kezdett építtetni eg% 30 vagonos műtrágyaraktárt. idáig majdnem 300 ezer forintba került az építkezés, de a raktár mindmáig nem készült el, holott átadási határideje 1966. november 30-án lett volna. Az épület a nagy költség ellenére nem felel meg céljának, inkább fürdőhöz hasonlít, olyan vizes. Most bírósági tárgyalások sorozata várható, hogy megállapítsák, lel a hibás, mert azt manapság még nem tudni. Egy biztos: mindennek a termelőszövetkezet tagsága látja kárát”.

Ezt olvastuk tudósítóink felháborodott hangú levelében, amely —, mint a Rózsaszent- mártonban történt látogatásunk is bizonyítja — hűen adja vissza a szövetkezeti tagság hangulatát. Amikor kimentünk a tanyára az említett épülethez, szinte egymás szavába vágva

A gyöngyösiek éves 30 millió forintos tervéből 8-at gépkocsijavítással teljesítenek. Ügy vallják, hogy nem fizettek rá az új profilra, már annál is inkáb, mivel bevezetése, meghonosítása nem igényelt különösebb beruházást, csupán a szerelőgárda létszámát növelték egy kissé. No, és természetesen „megfizették az isko- lapénzt” .—

Beruházást emlegetnek, légprés-szerszámok beszerzéséről, lemezhajlító gép készítéséről beszélnek s láthatóan is befejezéshez közeledik egy lábas szín fényez&nű hellyé való átalakítása.

Az autójavításéi profil nem

erősödik vajon a többi munkák rovására? — vethetjük fel önkéntelenül is a kérdést.

Azt mondják Gyöngyösön, hogy a gondjaikra bízott, mintegy félezer mezőgazdasági gép javítását, karbantartását ezután is kifogástalanul elvégzik. Az új profilt nem sínylik meg sem Heves, sem pedig Szolpok megye U—28-as, UE— 28-as és T—28-as traktorai, nem lesz baj a hálózati villamos szerelésekkel, 40 kombájnjuk felkészülten várja az aratást, a tervezett 93 ezer holdra szóló gépmunkát becsülettel elvégzik.

Ha pedig valóban így lesz — csak dicsérni lehet a Gyöngyösi Mezőgazdasági Gépjavító Állomás profilbővítését, „új” szolgáltatását. —

(íryóni)

Megszűnt a „holt szezon**

Autójavítás — a gépállomáson