Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-14 / 112. szám
ló eredmények az SKOV-nóI A Nagy Októberi Szociális-' ta Forradalom 50. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny első negyedévének eredményét tegnap hirdették ki ünnepélyes keretek között Gyöngyösön, a 4-es számú AKÖV vezetői. Borsányi Lajos vállalati igazgató adta át az első helyezést elért gyöngyösi üzemigazgatóságnak a vándorserlegef és a zászlót. A gyöngyösiek az első negyedévben tervüket mintegy 3 millió forinttal teljesítették túl, ami azért ig dicséretes, mert az első két hónapban még lemaradtak az esedékes tervüktől. Nagy József üzemigazgatő ígérte meg a dolgozók nevében, hogy jövőben is igyekeznek vállalásukat teljesíteni. A különböző részlegek versenyében az első helyezést érte el a MÁVAUT egri, a TEFU gyöngyösi, a taxi és a karbantartók hatvani részlege. v* A nagymama jóval tűi van a hetven éven A nagymama minden reggel, pontosabban minden késői hajnalon, esöben-fagyban, napsütésben elindul a templomba, amely legalább félóra járás a számára. Aztán elindul minden délután, sőt hétfőn és pénteken elindul még este is... — De mama, igazán nem akarunk beleszólni... Nem sok az, hogy gyakran háromszor napjában Ui elmegy a templomba? Messze van az már magának — óvatoskodnak a gyerekek, hogy meg ne sértsék hitében, de megőrizzék a sok gyaloglástól erejében. — Ugyan, gyerekeim... Nincs nekem már más szórakozásom, mint a jóistenke, meg a televízió — mondja derűsen a nagymama, aztán keresztet vet és leül a képernyő elé, hogy végigizgulja lvanhoe-t.„ (—o) A lignittől — a műanyaghoz Rózsaszentmártonban új szakmával ismerkednek A rozsai völgyben bontják a régi kötélpályát, hanyatt fekvő, hatalmas oszlopok szuny- nyadnak a vetés szélén. Benn a községi telephelyen glédába rakott bányaberendezések várnak további sorsukra, s egy idősebb férfi ráérősen nyírja az üzemépületek közötti pázsitot. Nyugovóra tért, élcsendesedett a tamaszentmártom lig- ndtfejtés, vasracsas kapu zárja az áknaszájat,. a máskor oly népes felolvasó helyiség* ben csak a magukra hagyott sárga karbidlámpák álldogálnák. Az üzemvezető — irodájában — a számvetést végzi, összeírja, hogy áthelyezett emberei mellett még mi minden ment él innét és mi maradi Nem a végét, hanem csupán a folytatását írja a .történetnek. A gazdaságtalan, rnélymű- velésű rózsaszenlmártoni bánya egykori dolgozóinak többsége ugyanis január elseje óta helyet talált magának a szomszédos Ecséd határában, Gyöngyösön, a Budapesti Mélyépítő Vállalatnál és a dunántúli bauxit mellett. A berendezés egy résziét — szállítószalagokat. b! ztosítógy ű r ükét, síneket, csilléket — pedig a Pest vidéki ásványbányászok, a salgótarjániak, az oroszlányiak meg a környékbeli termelőszövetkezetek használják. ★ Szokatlan hangok szűrődnek az egykori javítóműhelyből, a kattogó présgépek — kézelőgombok fémrészeit ontják. Uj munkakörben ügyeskedik társai mellett Szabó Imréné is, alá ezelőtt szalaggépkezelő volt az ecsédi külfejtésen. — Feladata nehezebb-, köny- nyebb-e a réginél...? — szólítom meg a rózsásáén tmártoni asszonyt. — Nehezebb, mert itt valóban dolgozom is — adja a kissé meghökkentő választ —, míg amott jóformán csak üldögéltem. Most is ÜL munkája annyiban hozott változása, hogy a présgépre meglehetősen éberen kell figyelnie s a zajt is szoknia. No és azt sem tagadja, hogy a három helyetti két műszak is könnyebbségiére van. A szomszédos helyiségben Kazi József éppen egy köszörűgép behelyezését végzi. Azt mondja, hogy számára nem sók újat hozott az. új cég, az ide telepedett Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat. A bányánál is lakatos volt, itt is az. Igazi, hogy „csak kétezer forint” körül keres — nem számítva a kiegészítő pótlékot — de máris csoportvezetői beosztással biztatják. S ez is ér valamit... Esztergagépnél hagyja félbe a munkáját a budapesti „pat- rónus”, Majkút József. Egyik alapítója a fővárosi vállalat új, rózsaszentmártoni telepének, sokat tett már eddig is azért, hogy a vidéken eddig ismeretlen szakmát megismertesse, megszerettesse a bányától idekerült dolgozókkal s küldetése még ki tudja mikor ér véget. — Most a csiszolóműhelyt szereljük s később szeretnénk egy galvanizálót, forgácsoló részleget és színesfémöntődót is berendezni. Készül már a nyí mezőgazdász-gyakornokot. Az egyik közülük felajánlotta: „Elhelyezlek én innen.” 2 A faluban azt látják, hogy a gyakornok farmernadrágban jár és régebben hangosan nevetett. A közösben azt látják, hogy tudásában kiteljesedő, egyre hasznosabb szakember dolgozik a modern pulóverben. A farmernadrág nem az „elítélés” mércéje. A közös gazdaság igényt tart munkájára, augusztusban, a gyakornoki idő letelte után is szeretnék Mezőszemerén tartani. És a lány így döntött: marad. Vajon miért? Mert a megbecsülésért, a munkáért érdemes fittye hányni a külsőségeknek, egyes szavak gonoszságának. 5 Kormos Erzsébet, a gyakornok kétszer kóstolt bele az új életbe, munkába. Havonta egyszer hazamegy Hajdúböszörménybe. A falu csiszolja őt, ha nem is mindig a legrtaszno- sabban. Alakul, kényszerül alakulni, egyetlenegyért: a munkáért, hivatásáért. A farmernadrágos lány mezőgazdasági szakemberré válik. Ezért vállalja az alakítást, az alakulást Fóti Péter 1967. május IL vasárnap gombgyártás szalagos ítása ts, Bódi Lászlóné és társai rövidesen még kényelmesebb munkát kapnak... ★ Horváth Zoltán, a telep megbízott vezetője beszéli, hogy jó hónap alatt ütötték nyélbe az elképzelést. Sokat segített a Mátraalji Szénbányászati Tröszt, hogy a meglévő üzemi épületeket mielőbb birtokba vehessék. Ahol egykor a bánya különféle irodái voltak, most hűlőkádakkal, öntőasztalokkal, keverőgépekkel. csőgyártó berendezéssel. hidraulikus préssel barátkoznak a rózsáink, a környékbeliek. „Tekintélyes” kis üzem alakult, amely máris, csupán a második negyed* év két hónapjára 750 ezer f<?-? rintos tervet kapott. — Mit készítenek a rózsásáén tmártoni műar -üzemben? — kérdem a telepvezetőt. — Egyelőre üvegszálas poly- eszter csöveket, geodéziai jelzőket, különféle gombokat, ereszcsatornákat s amint a régi javítóműhelyben is láthatta: má gyártjuk és mi is szereljük össze a kézelőgombok fémrészeit. Később polyeszter rudakat, műanyag tálcákat s még ki tudja, hogy mi mindent készítünk. A start elég jól sikerült, Majkút József, Windisch Ferenc ügyes tanítómestereknek bizonyultak, a dolgozók ma már minőségileg és meny- nyiségileg egyaránt elfogadható munkát végeznek. Vajda János igazgatónk, aki gyakran meglátogat bennünket, őszinte örömünkre, elégedett a* üzemmel. Az első termékek kiszállításra várnak a raktárban. A Budapesti Nemzetközi Vásáron találkozhatunk velük ... Gyóni Gyula Késik a cseresznye Heves megye gazdag gyümölcstermő tájain tavaszi szemlét tartottak a szakemberek. A több mint hárommillió gyümölcsfát számláló vid(?* ken izgalmas várakozás előzte meg a hideg napok után ezt az előzetes termésbecslésnek is számítható vizsgálatot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyümölcstermés állapota — kivéve a diót és barackot néhány helyen — nem ad okot aggodalomra, általában jó, néhány gyümölcsféléből kiemelkedő termés várható. A hűvös napok azonban lassították a fejlődést, huzamosabb ideig tartott a virágzás, és ennek következtében a szokottnál pár nappal később kerül piacra a korai gyümölcs. A Mátra déli. melegebb lankáin már szépen bontakozó termések láthatók a barack- és mandulafákon. A cseresznyeérés is később indult néhány nappal, de a markazi völevben már színesedik a termés. Ha az idő továbbra is kedvező marad, egy [hét múlva piacra kerül err?l |a vidékről a májusi cseresznye. nyéki borokat, gyümölcsöt lehetőleg közvetlenül a vevőhöz juttatni. És általában önállóbban gazdálkodni. Tavalyelőtt például megállapodtunk Ausztriában a Lenz-Mosercéggel, hogy szőlőműveléshez használható kis lánctalpas traktorokat adnak nekünk s mi ennek az árát oltvánnyal törlesztjük. Szövetkezetünknek rendkívül előnyös lett volna ez az üzlet, mégsem lett belőle semmi, mert azt mondták az illetékesek: ez nem a mi feladatunk. Reméljük, a szövetség már ilyen ügyben eredményesen tud majd intézkedni. Szeles János: Mindent hasznosítani .. . közösen A szomszéd községben is az összefogás lehetőségeit taglalják s azt tartják fontosnak, hogy a hasonló adottságokkal rendelkező szövetkezetek kerüljenek esv szövetségbe s lehetőleg időben létrejöjjön a társulás, hogy hasznosítani tudják a gazdasági mechanizmus reformjának lehetőségeit is. — Eddig olyan sok lehetőséget halasztottunk el — kény- szerűségből. Jártunk a Bala- tonboglári Állami Gazdaságban, ahol egyszerű gépekkel, kimustrált sörgyári berendezéssel hektó szám palackozták a dúsított mustot. Nálunk erre kiválóbb alapanyag lenne: a saszla szőlő, amelyet kénytelenek vagyunk borként is értékesíteni, holott a szomszédos tsz-ekkel összefogva 300—400 vagonnyi dúsított mustot készíthetnénk belőle. Ez dupla jövedelmet hozna. De érdemes lenne gondolkodni az egyéb melléktermékek feldolgozásáról is, a seprőről, a sző. lőmagról, amelyből közös feldolgozó üzemben hasznos termékeket állíthatnánk elő. Nemkülönben a haltenyésztés fejlesztéséről is, hogy ezeknek a melléküzemágaknak segítségével és az állattenyésztés fejlesztésével csökkenthessük az egyoldalú gazdálkodás veszélyeit, mert most 80 százalékban a szőlő az „úr” és ha nem sikerül: veszélyben a jövedelem. ★ Valamennyi megkérdezett szövetkezeti vezető egyöntetűen állította, bizonyította hasznos, érdemes lesz belépni a területi szövetségbe, sőt sürgették annak mielőbbi megalakítását, hogy ez évben megfelelő tapasztalatokat szerezve úgy vághassanak neki az 1968-as termelési évnek, hogy ott a szövetkezetek összefogásának és a gazdasági mechanizmus reformjának lehetőségeit, előnyeit maximálisan felhasználhassák a szövetkezetek és az ország javára. Kovács Endre vezetőit, tagságát miként tudnak majd boldogulni kevés szántóterületükkel, néhány tu_ catnyi tagjukkal? Bírják-e majd a versenyt, tudnak-e elég pénzt összehozni egy-egy gép vásárlására, gazdasági épület felhúzására? — Mi is szeretnénk új istállókat, szénaszárítót, lánctalpas traktort, univerzális gépet. De mindez milliókba kerül. Elképzelhető, hogy nálunk, ahol alig több mint 500 holdnyi a szántó — az is meredek domboldalakon — mennyire nehéz ennyi pénz kifizetése. Még hitellel is, — fejtegeti Sike Ágoston, a szentdomonkosi termelőszövetkezet elnöke. — Ráadásul, ha nagy nehezen meg is veszünk egy-egy nagyobb gépet, vagy felépítünk egy istállót, nem is igen tudjuk kihasználni — leg. alábbis gazdaságosan nem. Ezért úgy véljük, hogy a szövetségben ezek az apró gazdaságok egyesíthetik majd pénzüket. Közös beruházásokkal nemcsak életképesek lesznek, de bírják majd a versenyt a nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetekkel is. Bár a „közösködés” a szövetkezet tagságában némi aggodalmat váltott ki, reméljük, sikerül majd megtalálni az együttműködésnek olyan formáját, amely eloszlatja majd ezeket az aggodalmakat. Szabó György: Kinek lehet nagyobb jövedelme: a termelőnek, vagy a kereskedőnek? — Nálunk nagy várakozással néznek a területi szövetség megalakulása elé. mert azt reméljük, hogy szakmai, termelési, értékesítési tanácsok és lehetőségek felhasználásával, a szőlős termelőszövetkezetek összefogásával előbbrejutunk — így summázta az abasáriak véleményét Szabó György, a Rákóczi Tsz főmezőgazdásza, majd példákkal illusztrálta a szövetkezetek szövetkezésének lehetőségeit. — Nálunk sok esetben félmerült a kérdés, hogy kik érdemlik meg a jövedelmet, azok-e, akik a szőlőt telepítik, kapálják, szüretelik, egyszóval termelik, vagy azok akik értékesítik? Mert sajnos esetenként két-három értékesítő szerv közbeiktatásával jutott el a szőlő, a bor, a bel- és külföldi fogyasztóhoz. Természetes, a közvetítők is ragaszkodtak a maguk hasznához. Most szeretnénk összefogással ezt a túl hosszú láncot lerövidíteni, palackozóval, s más feldolgozó üzemmel a Gyöngyös köri könyvhétre állításra kerül sor Könyvművészet — otthon címmel. (MTI) A termelőszövetkezeti mozgalom kezdete óta általában az volt a jellemző, hogy emberek emberekkel szövetkeztek, közösen gazdálkodtak. Most azonban eljött az ideje annak, hogy az egyesülés, a közös összefogás előnyeit még jobban kihasználva a szövetkezetek is szövetkezzenek. Vagyis megalakuljanak a közös gazdaságok területi szövetségei, amelyekben félszáznyi termelőszövetkezet tökéletesítheti gazdálkodását, szervezheti meg jobban az értékesítést, egyesítheti gazdasági erejét. Mint minden új esetében szokás, a területi szövetségek ügyében is hallatszik óvakodó vélemény, de az esetek többségében máris a lehetőséget mérlegelik: mennyivel lehet jobban, eredményesen gazdálkodni a szövetkezetek összefogásával. Erről hallgattuk meg két hegyvidéki és két szőlős termelőszövetkezet vezetőjének véleményét. Tóth Péter: Szakosítani kell Már a megyei termelőszövetkezeti tanácskozáson szó esett arra, hogy mivel több termelőszövetkezet hasonló melléküzemágat működtet (kőbánya, fafeldolgozás, mészége- tés stb.) jó lenne összehangolni ezt a tevékenységet, hogy a piacon ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe a közös gazdaságok, hogy a szükségletnek megfelelő mennyiségű és választékú árut termeljenek. — A termelőszövetkezetek területi szövetségétől mi is ezt várnánk — csatlakozik e véleményhez Tóth Péter, a tarnaleleszi termelőszövetkezet elnöke is. — Sok álmatlan éjszakámba kerül már most is annak eldöntése, hogy a jövőben mivel foglalkozzunk, mit termeljünk. Félő, hogy akik nem megalapozottan kezdenek a fafeldolgozáshoz, mészége- téshez, azok „belefulladnak” saját árujukba, mert annyi fakanál, parketta, húsvágó deszka, sodrófa kerül a piacra, amely meghaladja az igényeket, Mi is jártunk már Debrecen környékén is, hogy piacot szerezzünk gyártmányainknak, de mindegyre nehezebb. Ezért várjuk, hogy a hasonló gondokkal küszködő termelőszövetkezetek megegyezésére jutnak majd a szövetségben: ki, miből mennyit termeljen. Sike Ágostén: A kis termelőszövetkezetek összefoghatnak Ä hegyvidéken erősen foglalkoztatja a közös gazdaságok Készülődés i Az országban mindenütt helyi előkészítő bizottságok alakultak a könyvheti programok kidolgozására, lebonyolítására. Már hagyomány, hogy az oi* szagos megnyitó ünnepséget a fővárosban, az Ady-szobornál rendezik — ezúttal május 27-én — a Liszt Ferenc téren. Ezenkívül megyei megnyitó is lesz az ország minden vidékén. Erre az eseményre Pest megyében például Nagykátán, a pártbizottság új épületében keiül sor. Baján lesz a könyvheti események Bács megyei megnyitó ünnepsége, ahova a fővárosból és az ország más részeiből is érkeznek neves írók és kitűnő irodalmi előadóművészek. Könyvparkot rendeznek be Nagykállóban a hely: Budai Nagy Antal gimnáziurr diákjai. Vas megyében minden járás jelzett valamilyer könyvheti eseményt, író—olvasó találkozót, irodalmi estet matinét, vásárt. Sárvárat nyomdatörténeti és könyvmű vészeti kiállítást mutatnak be Miskolcon a Képcsarnok Sza Ionban gyakorlati jellegű ki Minden véletlenszerűen kezdődött. Egy gimnazista lány szereti az ábrázoló geometriát, az érettségi után műszaki rajzolónak jelentkezik. Az elutaz sítás váratlanul éri. Édesapja tsz-tag, a lány szeret a szabadban lenni, megpályázza a karcagi felsőfokú mezőgazda- sági technikumot. Ez sikerül. Hát ennyi a véletlen. A raj- J zolóasztal szántófölddé, az ábrák vetésforgókká váltak. És kezdődött egy új élet, munka, amelybe nem könnyű beleszokni. Q Egy bőrönddel érkezett a fiatal lány Karcagra. Albérleti szobát egy idős hölgynél talált. A mezőgazdasági technikumban jól érezte magát, szerette a munkagéptan, a növényvédelem tantárgyakat, utálta a rét- és legelőgazdálkodást. ; Kezdte megismerni és megszereti a szakmát. A hajdani véletlen lassan életigénnyé vált. Csak az este volt kellemetlen. Az öregasszony árgus szemekkel figyelte. Nem szerette, i ha a lányt barátnői meglátogatták. Az új élet nehéz volt tehát a fiatal lánynak. 0 1 Fiatal lány érkezett Mező- szemerére. Újra albérletet keresett, berendezkedett és a kíváncsiskodók csakhamar azt is megtudták, hogy a tsz-ben lesz gyakornok. Másnap — mint azóta már annyiszor — zöld farmernadrágban, barna, vastag kötésű pulóverben, helyes kis csiz- mácskában jelentkezett munkára. b A hajdúböszörményi lányt, aki eddig városban élt, tanult, barátnője segítette az elhelyezkedésben. így érkezett Mezőszemerére; A községben érezte, hogy figyelik, beszélnek róla. Ettől kezdetben kissé megijedt. Aztán lassan hozzászokott. Ha a presszóban hangosan nevetett, másnap már hallotta, hogy kibeszélik a háta mögött Hát leszokott a hangos, „városias” nevetésről és a cukrászdát sem igen látogatta; — Mindig vidám voltam, ha az osztálytársaim meglátogatnának, nem ismernének rám — jellemezte önmagát. Ha idegen érkezik a faluba, azt nem hogy lenézik, de húzódoznak tőle. Mégis maradt a zöld farmernadrág, a vastag kötésű pulóver, • barna ctianácska. 2 A tsz-ben tehetséges, képzett főmezőgazdász dolgozik. A fiatal lány sokat tanulhat mellette Ismerkedik a közössel — azt tartja, ez az első évek feladata. Teljesen önálló munkát még nem kapott, de kezdte érezni a szervezettség összhangját. Érzi kapcsolatát az emberekkel és az egyre gyarapodó feladatokat. Idén a kis kertészet vonzza. A pletykák ellenére élete igazából a brigádvezetői megbeszélésekből, határjárásokból áll, és ez sok mindent pótol. — A férfiak talán rám jobban hallgatnak. A nagyhangú traktorosok sem káromkodnak az én jelenlétemben... B A farmernadrágos gyakornok-lánynak hétköznap estig munkát ad a közös. Utána fáradt. Vasárnap pihen, mos. A délutánt elüti, moziba megy, vagy két fiatal tanítónővel beszélget divatról, filmről. A munkaszüneti napokon találkozik az őslakó mezősze- merei fiatalokkal. Hazajönnek a különböző vidékeken dolgozók, megnézik és talán meg is mosolyogják a hajdúboszönmóRemények, várakozás, tervek
