Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
s Árreform a gépiparban Egy asszony története A z 1968-ban életbe lépő új gazdaságirányítási rendszer fő jellemzője: a központi irányítás összekapcsolása az áru- és pénzviszonyok aktív szerepével. Ez nem csupán a szocialista árutermelés létének elismerését jelenti, hanem merőben új értelmezést is ad an- pak. A gazdasági egységek közötti viszonyok hatékonyan csakis áru- és pénzkapcsolatok formájában realizálhatók. Rendkívül megnő tehát az árak szerepe a vállalatok egymás közötti forgalmában. Olyan árak kialakítására van szükség, amelyek valóságos tartalommal bírnak, vagyis kifejezik a végzett munka mennyiségét, minőségét, fedezik a termelő vállalat ráfordításait és ezen felül természetesen minimális nyereséget is biztosítanak. Megszűnik az árak eddigi merevsége; az új rendszerben folyamatosan igazodni kell maid a termelésben végbement változásokhoz és a szükségletek új követelményeihez. Ugyanakkor azonban az árak színvonalának kialakítása — a piaci mechanizmus közvetítésével — túlnyomó részben az állam kezében marad, még abban az esetben is, ha az árak egy részénél az egyes árak konkrét nagyságát a vállalatok alkuja dönti majd el. Ezáltal válik az árrendszer a gazdasági irányítás egyik legfontosabb eszközévé. Nem véletlen tehát, hogy az új gazdasági mechanizmus kialakítása során fő feladatot jelent az árreform végrehajtása, így van ez a gépiparban is, ahol 1967. év első felében befejezik a termékek új, 1968. január 1-én induló árainak kialakítását azért, hogy hatásukat idejében figyelembe vegyék az érdekelt vállalatok, gazdasági döntéseik kialakításának. Az árreform a minisztériumi és tanácsi vállalatokra, valamint a kisipari termelőszövetkezetekre terjed ki. Az árak, illetve azok elemeinek megállapítása a termelési költségek és a kereslet-kínálat víziszonyainak figyelembevételével történik, oly módon, hogy az 1965. évi tényleges költségeket módosítják az 1968-ban várható termelési feltételeknek megfelelően, és beépítenek olyan új költségtényezőket is, mint például a vám vagy a vámforgalmi adó. A z árreform végrehajtási irányelvei biztosítják a minimális nyereség elszámolását az árakban, sőt korszerű termék vagy hiánycikk gyártása esetén a minimálisnál nagyobb nyereséghányaddal Ösztönzik a termelőt a fogyasztók igényeinek mind teljesebb kielégítésére. A reform eredményeként megvalósuló árrendszer meglehetősen laza és ugyanakkor — az árformák tekintetében — rendkívül változatos is lesz. A hiánycikkek, vagy a monopolhelyzetben levő vállalatok termékeinek árát maximalizálni fogják. A termelő és felhasználó vállalatok érdekeinek egyeztetése, az úgynevezett „támpont-árak” kialakítását teheti szükségessé. Az egyedi termékek, kooperációs alkatrészek és pótalkatrészek árait pedig egymás között, megegyezés útján alakítják majd ki a vállalatok. Végül — egészen 210 millió forint megtaka rí tás évente Á Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a MTESZ több más tagegyesületével közösen, kétnapos ankétot rendez május 16-án és 17-én a Borsodi Ércelőkészítő Mű villamos és au- tomatika-rendszeréről. A Technika Házában pénteken tartott sajtótájékoztatón az ankét rendezői elmondták, hogy a harmadik ötéves terv nek ez a legnagyobb kohászati beruházása, 355 ezer négyzetméter területen épül, gépi berendezéseinek súlya körülbelül 12 000 tonna lesz. Az ércelőkészítő mű évente körülbelül 210 millió forint megtakarítóit eredményez majd. As akta mögött as embert Borics m. Jánosné levelet írt Sírokból, hogy öregségi járadékát még mindig nem kapja rendesen és második éve húzódik ügye. Szeretne végre ahhoz a szerény ősz- szeghez hozzájutni, amelyet, úgy érzi, megérdemel, s amelyre igen nagy szüksége van, mivel nemigen tud már munkát végezni. „1960. szeptemberében hét és fél hold földdel léptem be a termelőszövetkezetbe, majd betegségem miatt egyáltalán nem tudtam dolgozni és elvonták az addig folyósított 260 forintot. A bíróság az én javamra döntött, de hiába mentem vele bárhová, senki nem intézett semmit. Végre azt mondták, fizessek be 1864.50 forintot es akkor Újra megkapom a járadékot. Ez egy éve történt, azóta se pénz, se járadék.” — igy summázta kálváriáját Borics m, (Jánosné, E panasz nyomán jártunk Sírokban, ahol Boricsné megerősítette, amit levelében írt A tsz-nél megtudtuk, hogy nem egyedüli panaszával, többen is hosszú ideje várják, hogy panaszuk elintéződjék, pontosabban, hogy megkapják az öregségi járadékot A tsz-től kezdve az SZTK-ig, a bíróságtól a rádióig, tucatnyi helyre fordultak, de sajnos olyan nehézkesen haladt az ügy, annyi jogi és egyéb baklövést kellett rendbe hozni — többek közölt tisztázni, hogy a panaszosok mikortól meddig voltak tagjai a termelőszövetkezetnek. miért szűnt meg, illetve miként újult meg tagsági joguk, — hogy egész sor ügyintézőnek, ellenőrnek adott munkát e kérdés tisztázása. És amíg tartottak a vizsgálatok, kérelmek, határozatok, felterjesztések, akták születtek, szaporodtak, addig a siroká öregek pénz nélkül voltak, hiába vártak anyagi segítségre. Ahogy most értesültünk az illetékesektől, biztatóan halad ügyük intézése, s ezúttal is közölhetjük a panaszosokkal: rövidesen megkapják öregségi járadékukat, sőt visszamenőleg is kárpótolják őket az elmaradt összegekért. Ezt jó hallani és kellemes továbbítani, de mennyivel jobb lett volna, ha már korábban is meglátják az akták, kérelmek mögött az embert. pontosabban az évek óta pénzükre váró, munka- képtelen, idős sírok! szövetkezeti tagokat. Talán akkor nem kellett volna annyi időt várni a postásra, hogy újból bekopogtasson a havi 260 forintokkal az idős emberek portájára. K. R. Felkészült az idegenforgalmi szezonra a szövetkezeti vendéglátás 14 szobás új mikrohotel, az Abrahám-hegyi pedig 20 iaház- zal bővül. Az albertirsai Romantika Csárdánál sátortábor nyílik. Gondoskodtak — a helyi árualapok fokozottabb felhasználásával — a vendégek ellá- ásáról, amelyhez mintegy 12 000 vidéki élelmiszerüzlet, többszáz idényjellegű pavilon is segítséget nyújt. A szövetkezeti áru- és anyagellátó vállalat az idén mintegy 15 000 hektoliter jó minőségű termelői bort palackoz, s öt termelői és verpeléti hárslevelű, illetve leányka — kerül az fmsz vendéglők asztalaira. Ä növekvő idegenforgalom lebonyolításában mind nagyobb szerepet betöltő szövetkezeti vendéglátóipar az idén is kellő időben felkészült a nyári főidényre. Várják a hazai és a külföldi turistákat a szövetkezeti vendégfogadók, — az országban számszerint 50, amelyekben mintegy 1000 személyt tudnak elhelyezni. Egyebek között a Balatonnál, a Velencei tónál, valamint Szatymazon és Szék- szárdon hangulatos, faházas mikro-motelekben több mint 300 vendég találhat szállást. Május végén a velencei Cápa Étterem mellett megnyílik a — Ez az öreg lopatja velünk az időt — bosz- szankodott a mester, aki harmadmagával felvállalta a tetőt —, János bácsi! Kovács János mindent hallott, mégsem mozdult. Mi nem tetszik az ácsoknak? Ha a szarufa fogyott el, mielőtt elég lett volna, nagy baj szakadt a nyakába, hirtelen honnan kerítsen. — Hol van az öreg? Hallotta, hogy Összenevetnek a mestérek az élcelődésen. — -„No, most kell előbújni” — gondolta Kovács — nevetnek. — Mondja csak, János bácsi, van magának any- nyi pénze, hogy ha nem dolgozunk, akkor is fizet? — Aki nem dolgozik, ne is egyék — nevetett az öreg. — De jó kedve van — mérgesedett meg a mester. — Hiányzik három szarufa. Ehhez mit szól? Az öreg a kalapja karimája alá nyúlt, vakar- gatta a halántékát. A mesterek nem éreztek szánalmat az öreg iránt, látták pedig, mennyire kínlódik. Ügy kell neki, minek bolondult meg vénségére. Ott van a zsúpfedelű vityilló a parton, ha el tudott benne lenni hatvan esztendőt, azt a kis időt, ami még hátra van neki, igazán kibírhatta volna. A flanc, kérem, a flanc, még ebbe is beleesett a nagyzási hóbort. Azt hitte tán, csak ráfújunk és kész? — No, mi ütött magába? Most mér nem nevet, mi? Kovács levette a kalapját, vakarta a feje búbját. Gyér haja fehér volt, mintha liszteszsákot poroltak volna ki a fején. — Megyek, szerzek valahol — mondta —, addig csináljanak, amit tudnak. — Nézze csak. öreg — nyújtotta ki a mester a karját —, most tíz óra. Fa délután kettőig nincs szarufa, keressen magának jobb bolondot. Tudja, hányán várnak ránk? Ha kettőig nem hozza — és a mester a karóráját pöccingette mutató ujjá- val. Kovács izzadságverte homlokát beletörölte az ingujjába, visszatette a kalapját és indult. „Van nekem sok jó emberem a faluban” biztatta magát. Megy majd minden, mint a karikacsapás. Kisegítik, mért ne segítenék ki? Aki csak jövőre szándékozik építkezni, igazán adhat három szarufát, egy esztendő alatt a dupláját is visszaadhatja. Megy az öreg, benyit ide, bekopog oda. Együttérző szavakat bőségesen hall. Hová lett az ő sok jó embere? Az egyik — szegről-végről rokon is — odvas, gombavirágos szarufákat mutogat, az öreg mát bele is menne az üzletbe, gondolván, potom áron hozzájut a szarufához, de amikor az árát hallja... „Akaszd rá magad” — gondolja dühösen és köszönés nélkül tovább áll. — Azért ne haragudjon — kiabál utána a messziről rokon — üzlet az üzlet. Szuszogva talpal fel a parton, az öreg házhoz. Amikor belép a kapun, hátát nekiveti a kapu oszlopának és nézi a házát. Felesége éppen kilép a konyhaajtón, hallja, hogy az embere beszél, magába beszél, mint akinek elmentek hazulról. — Mit motyogsz? — kérdezi az asszony. — Hiányzik három szarufa. Nem kaptam sehol. Hozd a kisbaltát, oszt gyere te is segíteni. A mesterek azt mondták, itthagynak, ha két órára nem viszem. Az öreg hozza a fészerből a hosszú létrát. Valamikor kazlazáshoz használta, állítja a tetőhöz. Amikor megbontja az első fát. néz utána, amint bukfencezik lefelé, s puffan az udvar kemény földjén, por párolog belőle. Mintha a múltját szaggatná, tépné. A szalmakötelek nehéz reccsenéssel szakadnak. Minden hang, amit a tető ad, emberi hangnak tűnik. — Mennyit dugdostam én ezt a tetőt — szól le dolja az asszony —, nemhogy örülne, hogy megszabadul innen. Nyáron, szárazban még haggyán, de ha esik, kín itt az élet, nyakig ér a sár, az aljból kell hordani a vizet, háton kell felcipelni a búzát, mindent... Még ilyen bolondot, örülne pedig, hogy háza lesz az új soron. — Te voltál úgy oda azért a házért — mondja az öreg. az asszonynak, aki fintorog a portól. Érzi, az ura most nagyon odavan, nem is hitte volna, hogy ilyen lélek szorult beléje. — Vén bolond — gonMár négy szarufa csontváza fehérük a tetőn. A balta odacsap, ahol csúcsba szaladnak a szarufák. — jól megcsinálta ezt az én apám. Csakhamar leperdül az első, utána a második, hegyire esik, tántorog kicsit, mint a részeg, aztán puffanva eldől. Kovács János a negyediket is leválasztja, megkapaszkodik a létrában és lök rajta. A szarufa ledől, mintha cigánykereket akarna vetni és nehéz zuhanással hull a többihez. Előgurítja a talicskát, ráerősíti a szarufákat és kicsikorog az udvarból. Régen használták a talicskát, sír alatta a ke- !rék, olyan fájdalmasan, mintha nehezére esne a mozgás. — Már éppen menni akartunk — fogadja a mester az új háznál. — Négy óra, ha nem tudná... A ház elkészült. Peckesen emeli tetejét az új soron. Az a régi ház magára hagyottan gubbaszt a dombon. Veri az eső, a szelek lekapkodják róla a maltert. Mondták már Kovács Jánosnak, bontsa le, és ami jó van benne, tegye pénzzé. Nem teszi. Hadd álljon, amíg engedi az idő. Néha felkapaszkodik hozzá a dombra, lekaszálja a dudvát az udvaron, néhol dugdos rajta. Ilyenkor beül az egyetlen szobába, egy ócska ládára, amely nem kellett az új házban, elszív egy pi- pányi dohányt, és senkinek sem mondja el, mi* re gondol... Gulyás Mihály — Nagyszerű utazás volt — emlékezik vissza. Kijevben, Kisinyovban, Odesszában jártunk Gyönyörű tájak, kedves vendéglátók, rengeteg élmény. Mindenkinek el kellene egyszer jutnia a Szovjetunióba. — Odesszában egy kolhozt is meglátogattunk. Olyan gyümölcsöst még életemben nem láttam. Sokat lehetett ott látni* még többet tanulni. Arról már nem sokat besaß* hogy ott elhatározta, ha lehet, még jobban dolgozik. S ez az elhatározás nemcsak terv maradt. Az évek, amelyeket a szövetkezetben töltött, alaposan megváltoztatták Dósánét. Talán ő maga nem is veszi észre, de a% egyszerű parasztasszonyból közösségi ember lett. Olyan, aki szívén viseli mások gondját, baját is, s nemcsak önmagáért, de a többiekért is felelősséget érez. A közös munka formáló ereje őt is alaposan átgyúrta. — Nincs semmi különös a munkámban, az életemben — mondja. Nincs semmi különös, de az egyszerű hétköznapok tele vannak mégis tartalommal. A munka, a többiekért érzett felelősség adja meg tartalmukat, S lehet ennél többet kívánni? Kaposi Levente. kellett. De aztán megszokta, s a szövetkezet vezetői sem csalódtak benne. Dósánéra mindig lehet számítani, meg az asszonyaira is — ez a vélemény alakult ki róluk. S nem véletlenül, mert nem volt olyan munka, amit ők ne végeztek volna szívesen. Még ha kevesebbet is kerestek vele. Talán éppen ez adta az ösztönzést, hogy bekapcsolódjanak a szocialista brigád-mozgalomba. Érezték, hogy ők eddig is mindent megtettek a közösségért s ezután még többet akartak tenni. Két évvel ezelőtt el is nyerték a szocialista munkacsapat címet. — Nem volt könnyű dolgunk — mondja Dósáné. — A többiek nem valami jó szemmel néztek ránk, talán irigyelték is egy kicsit a címet. De ez még inkább arra ösztönzött minket, hogy megmutassuk, nem véletlenül nyertük el a címet, hanem rengeteg munkánk van mögötte. Később arról beszél, hogy a szövetkezet vezetői értékelik, megbecsülik a munkájukat. Többször elvitték a munkacsapatot színházba, kirándulásra, ö pedig tavaly kijutott a Szovjetunióba is — jó munkája elismeréseképpen. Felhőtlen az ég, sugárzóan süt a májusi nap. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet dohánytáblájának szélén beszélgetünk Dósa Ferencnével, az egyik szocialista munkacsapat vezetőjével. Az asszonyok, kihasználva a kis szünetet, leülnek a palán- tázógépre, pihennék. — Nincs az én munkámban semmi különös — mondja Dósáné —, azt csinálom én is, mint a többiek. Reggel korán kijövünk, s dolgozunk estig. Van ilyenkor munka bőven, alig győzzük. Aztán az életére terelődik a szó. Elmondja, hogy 1960-ban alakult meg a termelőszövetkezet, s akkor rögtön belépett. Azelőtt? Ugyanolyan élete volt, mint a többi parasztasszonynak. Egyénileg gazdálkodtak, gondoskodott a családról. a ház körüli munkákat végezte. Egyformán teltek-múltak a napok, különösebb esemény nélkül. Ahogy belépett a termelőszövetkezetbe, munkacsapat- vezetőnek választották. Egy kicsit furcsa volt, hogy most már mások is tartoznak a keze alá, másokért is felelnie vállalat szempontjából, és az átmeneti állapot sajátos körülményeivel magyarázható. Ennek ellenére a Finomsze- relvénygyár közelmúltban szervezett árcsoportja jól látja el feladatát, amely — a saját ajánlati árak képzésén és a beérkező árajánlatok elbírálásán túl — a jövőben kiegészül az újítások, beruházások és az állóeszköz-fenntartási munkák műszaki előkalkulációjával. Bár a feladatok végrehajtása még folyamatban van, any- nyi máris megállapítható, hogy a gyártmányok egy részénél jelentős árváltozás következik be. Vannak olyan gyártmányok (például autókürt), amelyek ára estleg 30—40 százalékkal is magasabb lesz. Más gyártmányok ára viszont csökkenni fog a jelenlegihez képest. így például az ikerhar- sona kürt eddigi 518 forintos árával szemben 462 forintos árjavaslat született. |VI ind a növekedés, mind a csökkenés eredménye a tényleges ráfordításokat jobban tükröző termelői ár lesz, amely az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között folyamatosan igazodik majd a termelés konkrét feltételeihez és a szükséglet igényeihez. Darvast László oki. közgazdász kivételes esetben — egyes termékekre — fix árat állapíthatnak meg az árhatóságok. Az árreform végrehajtásának kezdeti szakaszáról, az ennek során szerzett első tapasztalatokról hallhatunk már az egri Finomszerelvénygyár- ban is, ahol a gazdasági szakembereket — a gazdag termék- választék és a nagy fokú kooperáció miatt — a reform komoly feladat elé állította. A z árrendezés alapja nyil- vánvalóan itt is a gyártmányok 1965. évi tényleges önköltsége. Ennek tételeit felül kell vizsgálni, nehogy az indokoltnál magasabbak legyenek. majd az 1968. január 1-i árszintnek megfelelően módosítják azokat. A felhasználásra kerülő anyagok és anyagjellegű termékek árainak változása mellett számolni kell az időközben megvalósuló szervezeti, norma- és profilváltozások, a bevezetésre kerülő műszaki, szervezési intézkedések, valamint a belépő új beruházások költségkihatásával is. Az új termelői árak kialakítását megnehezíti az, hogy a szállító vállalattól kapott anyagárak csak „tájékoztató jellegűek”, feltételek, vagyis még összeállítóik sem bíznak egészen pontosságukban. Jelenleg ez még komoly bizonytalansági tényező a felhasználó
