Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
A felemás hatvani szolgáltatás Sok a ruha, de ki mossa? Micsoda fogás! (Foto: Kiss Béla) n fZend ető" a birkahodáívban Özvegyen, négy gyerekkel... Galambszürke hajú, törékeny termetű, halk csendes szavú asszony özv. Pozsonyi Sándor- né. Az élet, a sors korán megváltoztatta a haja színét, kikezdte egészségét, lehalkította, megtompította hangját. Kevesen hallották pa- naszolkodni, kevesen látták sírni, pedig jócskán kijutott a küzdelemből, a megpróbáltatásból a galambszürke hajú dohánygyári asz- szonynak. — 1954-ben meghalt a férjem, özvegyen maradtam négy gyerekkel. A legnagyobb 11, a legkisebb két és fél éves volt. Nehéz, nagyon nehéz volt. Senkire sem támaszkodhattam senkim sem volt. A gyerekek ruhát, kenyeret kértek. Minden nap hosszú volt, mindegyik nehezebb, mint a másik. A nőtanács fogta pártomat, így kerültem ide az Egri Dohánygyárba. Nagyon nagy segítség volt, azt csak én tudom, hogy mit ért. 1954. április 26-án jöttem be először. Azóta mindennap itt vagyok, azóta mindennap dolgozom. 1080 forint a fizetésem, ehhez jön még hozzá az 510 forint családi pótlék. Szerencsére. Ennyi az egész, egy fillérrel sem több. Ennyiből neveltem fel a négy gyereket. Ennyiből éltünk öten... Messziről jöv&ek a gondolatok, nehéz, delmes esztendők emlékei elevenednek meg. Halkan, csendben, tompán. Így szokta meg, már csak így tud bánni a szavakkal... — Azért az én gyerekeim soha sem nélkülöztek. Nem azt mondom, hogy ők jártak a legszebb ruhában, hogy nekik volt a legtöbb zsebpénzük, de amire szükségük volt, azért valahogy mindig előteremtettem. A legnagyobb fiam most nősült meg. Ezért csináltattam meg a hajamat is. Különben csak egyszerű, sima hajat hordok. Az egyik lányom most érettségizik. Jól tanul a kedves, 4,8-es átlaga van. Tanárnő szeretne lenni, kémia szakos tanárnő. Ide, a főiskolára készül. Azt mondja, nem baj, ha nem veszik fel, elmegy dolgozni, aztán egy év múlva ismét megpróbálja. De azért mégiscsak úgy lenne jó, ha sikerülne. Legalább nem zökkenne ki a tanulásból. Majd meglátjuk. Csak attól félek, hogy meglepődik a felvételin. A kisebbik lányom is iskolába jár. Már harmadéves, a közgazdasági technikumot végzi. Ö is jó tanuló. 4-es rendű. Azt mondja, nem tanul tovább, ezt befejezi és dolgozni megy. Jaj, el ne felejtsem. Az a fiam is tanul, amelyik most nősüli. A gimnáziumot végzi levelezőn. Megszépült egy pillanatra a galambszürke hajú, halk szavú dohánygyári asszony. A büszkeség, a felcsapó boldogság, a szarkalábas arcát is pírba hozta. Ebből volt kevés az 51 esztendő alatt. Csak néha egy-egy pillanat... — A legkisebb fiam már nem olyan, mint a többi. Dádogostanulának adtam, de most kimaradt az iskolából. Nem tudok mit csinálni vele. Már mindent elkövettem. Azt mondja, nem tanul, ide szeretne jönni, a Dohánygyárba. Jó gyerek ő is, de még sem olyan, mint a többi. De hát az ujjunk sem egyforma Nagyszerű asszony özvegy Pozsonyi Sándor* né, nagyszerű ember, nagyszerű édesanya A négy gyerek tudja csak igazán, hogy milyen asszony ő... — Jól érzem magamat itt, a gyárban, szeretnek, megbecsülnek, csak akkor rossz, ha egyedül vagyok. Gondolkodok és kicsit mindig szomorú vagyok. Ha hazamegyek, főzök, takarítok, szeretek olvasni, néha-néha elmegyek a gyerekekkel moziba vagy színházba. Várom haza őket, beszélgetünk, meg aztán mindennap történik valami... Ma biztosan ünnep lesz a Koháry utca 25- ben. Ma biztosan virágot kap özvegy Pozsonyi Sándorné. Ezúttal küldjük mi is— Kofa József Az állatorvosnak ez legalább olyan siker, mint az eredményes gyógyítás. Az emberek tanácsadója A kezdetekben nemcsak a mostoha körülményekkel kellett birkóznia, de gyakran az emberekkel is. Az állattenyésztésben meggyökeresedett babonákat legyőzni nem kis feladat És talán még nehezebb volt a helytelen nézetek helyébe új, tudományos módszereket ültetni. Ha valamilyen fertőző betegség felütötte a fejét az állatok között, az állatorvosnak a jószágok gyógyítása mellett az emberekkel is sokat kellett beszélnie, hogy ők is menjenek el védőoltásra. Az emberek tanácsadója is az állatorvos* A vesztegzárban — A 17 év legnehezebb élménye? A száj- és körömfájás vesztegzárában végzett munka. Emlékszem, szombaton délután volt amikor Tiszaná- nára rendeltek. Már ott dolgozott a kápolnai orvos, és mire este lett, hét kollégával együtt készültünk a „bevetésre”. Vasárnap reggelre már tizenhármán voltunk. Mégis, ahogy terjedt a betegség, úgy látszott mintha egyre kevesebben lennénk. Bár mi ugyanannyian maradtunk, de egyre több állatt jutott egy- egy orvosra. Oltottunk, gyógyítottunk, éjszakába nyúló munkanapokon. Ez volt a legnehezebb, de legszebb emlékem is, mert az én körzetembe már nem jutott el a kór. És ezt ott, Tiszanánán értük el. Bicska—szike Egy kisbárány felbukik, társai szétugrálnak mellőle és mire a juhászok odaérnek, már az állat tetemét találják a földön. Reggel motoron étkezik a tenki Béke Tsz-be Dr. Juhász Sándor körzeti orvos. Leveszi a fejéről a bukósisakot és az idős gondozóval a todály felé indul. Az állatok izgatott me- kegése már távolról hallatszik. A műtőasztal a föld, a szike a bicska. Kezdődik a boncolás, a kimúlás okának megállapítása. Most még feszült a légkör, ahogy az orvos az első metszést megteszi, de aztán megnyugodnak a kedélyek: egészséges a szív, a máj, a lép. A béltraktus megcsavarodása okozta a pusztulást. Egyedi baleset — nincsen veszélyben a többi állat. A gondozói szobában kimo- sakszik az orvos. Nyugalmat hozott a közös gazdaságba. május T* vasárnap rossz helyzeten. Jellemző, hogy például a föd.rísz ktsz-nek, amelynek hálózata megfelelő létszámban és befogadóképességben egyaránt, Űj-Hatvan- ban nincs megfelelő hálózata. A kor szava a szelektálás A híradástechnikai készülékeket is messzire kell cipeljék az új-hatvanak, mert a GEL- KÁ-nak itt nincs felvevőhelye. Különben a GELKA kitűnően dolgozik és a régebbi sok panasz, hogy „hol javíttassam a tv-t?” ma már a múlté. De „hol javíttassam a kocsimat?” Hatvanban 200 magánszemélygépkocsi és 360 motor- kerékpár van. Ehhez egy műszerész „tartozik” — nincs autószerviz. Gyöngyösre vagy Pestre kell felmenni a kocsival, ha komolyabb javításira kerül sor. — És mit nem tud még az ember ezeken kívül megcsináltatni Hatvaniban? — kérdeztük Cserkuti Istvántól. — Orvosi műszereket, például még az egyszerűbb eszközök élesítését sem, mert köszörűs nincs. Vasesztergályos sincs. Sehol nem javítanak pvc-t é más műanyagokat, va- lamnt ékszereket sem. Nem vállalnak műstopolásL — S a legutóbbi időszakban milyen új szolgáltatásokkal gyarapodott a város? — Boy-szolgálattal és golyós- tolltöltéssel. Igen, ez már a kor szava és követelménye, mint ahogy az is, hogy az utóbbi években kihalt a városban a kádár, a takács, a mézeskalácsos és a puskaműves. De a kor, az új életforma követelménye sajnos még nem minden szolgáltatásban tört utat magának — ezért felemás Hatvanban a szolgáltató ipar még akkor is, ha a ktsz-ek megkapják a váróétól a területet és összefognak egy ú. közös irodaház építésére. Berkovits György csupán hatot, 65-b«n nyolcat épített fel a szövetkezet. Ehhez az is hozzájárul, hogy drágábban épít, mint a maszek vállalkozó. Részlegeinek nagy része tehát nem a város építőipari szolgáltatásának színvonalát emeli, hanem Egerét s, Gyöngyösét is, a hatvani járásét is, sőt Budapestre is dolgozik. Az építőparban kevés a magánkisiparos is. Nincs utánpótlás ezekben a szakmákban Hatvanban sem. Három építőanyagiparos, öt asztalos, 11 kőműves, két ács, három szobafestő van. Ez bizony kevés. Üj iparengedélyt meg nincs kinek kiadni. Hol az utánpótlás? A kisiparosok pedig lassan elöregednek. A városban működőnek a 70 százaléka 50 éven felüli. S azokban a szakmákban is, ahol jelenleg kielégítő a helyzet — szabó, cipész, kárpitos, sütő és szikvízgyártó kisiparos, x>alanúnt fényképész — túlnyomórészt már öregek dolgoznák. A kiöregedést jól mutatja egy adat: tíz év alatt a magánkisiparosok száma Iliről 136-ra csökkent. Cserkuti István ipari főelőadó szobájában Hatvan térképén zászlócskák jelzik a javító-szolgáltató ipar területi elhelyezkedését. Egyes szakmákban bizony nagyon egyenetlenül osztódnak el a kisiparosok. Különösen Üj-Haivanban nehéz helyzet van, ahol csupán egy szolgáltatóház segítene a — Hova utazol ezzel az Óriási csomaggal? — Pestre. — Hány hétre? — Csak beadom ezt a cso- wnó ruhát a Patyolatba, aztán indulok vissza. — Mi az, hát szennyest viszel? — Hát igen, szennyest, mert Hatvanban nincs mosoda. Terveztek egyet az új lakótelepre, de aztán inkább az egri monda bővítésére használtak fel a pénzt Csupán egy Patyolatfelvevő hely van, innen a ruhát Egerbe viszik kimosni Pedig a lakosság igénye Ugyanúgy változik, mint ahogy változnak munkakörülményeik, lakásviszonyaik, egyszóval az életforma. S ma már ez az életforma Hatvanban —, amely ipari város és a selypi medence városi központja — megköveteli a magasabb színvonalú szolgáltatást. Gond az építkezés Ebben a városban már valóban városi nívóra emelkedett néhány szolgáltatás, főleg a ktsz-ek jóvoltából. Bármilyen ruhanemű készítését és javítását a háziipari és a cipész ktez kitűnően ellátja. Vagyis: sok a ruha, de ki mossa? Viszont gond az építkezés. Persze Hatvan nem egyedülálló ebből a szempontból,, Igaz, hogy van építő és javító ktsz — vasas, asztalos, festő, kőműves, ács, bádogos, vízvezeték- szerelő, parkettás, cserépkályhás, órás és háztartási kúsgép- javitó részleggel — viszont ez a szövetkezet nemcsak a hatvaniaké. Ugyanis, ha * házépítést nézzük, akkor a városban évenként felépülő 80—90 új magánhátz közül 1964-ben szőr csak faragás nélküli bútorokat terveztünk, de olyan nagy a keresletük a faragott barokk bútoroknak, hogy úgy láttuk, érdemes vele foglalkozni. Az eredmények az igazgatót igazolják. Alig egy év alatt az egri barokk bútorok meghódították Ausztriát, Svájcot, Franciaországot, Amerikát. Egyetlenegy kifogás, reklamáció sem érkezett még a vásárlóktól. A Minőségi Ellenőrzési Részvénytársaság, az átvevő cég is mindössze kétszer talált kisebb hibát a bútorokon. — Italszekrényt, ovál asztalt és különböző komódot készítünk. — Miért csak Nyugatra? — Egy italszekrény ára 5600, az oválasztalé pedig 3600 forint. A rendkívül nagy munkaigényesség, a művészi kivitel és természetesen a kereslet nagyon megemeli az árát. — A hazaiak nem keresik? — Még nem, de szerintem rövidesen vásárolják itthon ér a többi szocialista országban is. Az életszínvonnal emelkedésével nemcsak kocsit és m;V luxuscikket, hanem barokk é reneszánsz bútorokat is vásárolnak majd. A május 1-i felvonuláson sokan megnézték és nagyon tetszett. Egészen biztosra veszem, hogy néhány év múlva itthon is divatbajön. — Akkor van jövője? — Kétszeresen is. Egyrészt mert igénylik, másrészt akár nagyobb üzemi szinten is érdemes lenne gyártani. Tudvalévő, hogy Magyarország nagyon szegény fából. Nos, a barokk bútorokhoz nagyon kevés fa kell. Az ára pedig sokszorosan behozza a fa és a ráfordított munka értékét. Nekünk az volt a célunk, hogy kis helyen, kevés anyaggal nagyobb munkaerőt foglalkoztassunk. Ügy érezzük, sikerült és megérte. .. AUSZTRIÁBAN, Svájcban, Franciaországban, Amerikában már híre, neve van az egri barokk bútornak. Reméljük, a külföldi sikert hazai követi... 2L i, TÁLÁN FURCSÁNAK hangzik, de így van.: a Heves megyei Bútoripari Vállalat barokk és reneszánsz bútorait Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, sőt még Amerikában is jobban ismerik mint Egerben. Egyszerű a magyarázata: ezek a bútorok exportra, egészen pontosan csak nyugati exportra készülnek. Az ötlet, a kezdeményezés, hogy Egerben barokk és reneszánsz bútorokat gyártsanak, Kormos Pálnak, a Heves megyei Bútoripari Vállalat igazgatójának köszönhető. Régi szerelmese, s kiváló szakértője a bútoriparnak, sokfelé járt, érdeklődött, s egy személyben vállalva a kockázatot, 1966-ban a vállalata megkezdte a barokk és a reneszánsz bútorok gyártását... — Egyszer Pesten járva felkerestem az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalatot, s megkérdeztem, hogy érdekelnék-e őket a mi barokk és reneszánsz bútoraink. Bíztató választ kaptam, így 1965-ben hozzákezdünk az elképzelés megvalósításához. BATOR ÉS KOCKÁZATOS vállalkozás volt. Nagyobb beruházására nem volt lehetőség, a faszobrász szakmának sohasem volt hagyománya Egerben. A nyugati megrendelők rendkívül magas minőségi mércét állítottak... —• Néhány dolgozónkat fel- küldtünk Pestre, hogy ismerkedjenek meg a szakmával, próbáljanak valamit ellesni a rendkívüli igényes munkát, nagy gyakorlati és elméleti tu. dást igénylő mesterségből. Később szerződtettünk egy fa- szcbrászt is és a faszobrász szakmát is beindítottuk az iparitanuló-iskolában. Elég sok bait, problémát kellett megoldanunk, míg végre hozzákezdhettünk a munkához. ElőAusztriától Amerikáig híre van fiz egri barokk bútornak szönt, motorkerékpárra pattan, így jár ellenőrizni, gyógyítani, megelőző munkát végezni. — A legtöbb munkát éppen a tavasz két hónapja, az április és a május adja. Két hónap alatt több mint félezer állatot kell beoltanom: a szarvasmarhától a lóig. Juhász doktor 17 éve végzi munkáját e három községben. Mindegyik közös gazdaság születésénél bábáskodott, és megelőző munkájával párhuzamosan erősödött meg a három tsz állattenyésztése. — Emlékszem a kezdetekre, — vallja —, — a zsúfolt, egészségtelen istállókra. Sok gümőkór-fertőzött tehén terjesztette a kórt Órákat, napokat vitáztunk a gazdaság vezetőivel, hogyan szervezzük meg az elkülönítő istállókat. És ma már szinte mindenütt korszerű az állattartás. A legelőről hazafelé terelik az állatokat Csendes az este, a por is egyenletesen kavarog a jószágok fölött Aztán valahol elöl megbomlik a rend. Egy kisbárány felbukik, társai szétugranak mellőle, s mire a juhászok odaérnek, már az állat tetemét találják a földön. A gondozók között fokozódik az izgalom: nem valami fertőző betegség okozta-e a gyors kimúlást? Nincs-e veszélyben az egész nyáj? Éjszaka az állatokat figyelik az emberek és az utat, jön-e az állatorvos, hogy fed- , oldja az izgalmakat? , Tízezer injekció Télen, rossz időben Erdőte- ek, Tenk és Tarnabod közsé- lek között, gépkocsin siet négylábú betegeihez a körzet állatorvosa, Dr. Juhász Sándor. Mihelyt a tavasz bekö- I
