Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
Tisztesség adassák Qyifáéuf Vb ... hogy ósdi, kispolgári, sőt kimondottan burzsoá beütés olyasmiről beszélni, miszerint illik válaszolni. Levélre, vagy újságcikkre. Mi az, hogy illik? Minden magabiztos, forradalmi lelkületű ember a legnagyobb undorral utasítja vissza az effajta nagyon is gyanús, sőt már nem is gyanús, kozmopolita, idealista, nonkonformista, meg minder, ewéb utalást, amely haladásunkba kívánná és merészelné becsempészni az ilyen avitt illemszabályokat. Méghogy válaszolni? Minőn, és kinek? Mert mondjuk, esetleg egy levélre, olyanra, amelyben teszem fel, a Nemzeti Bank kérdezi meg tőlünk, akarunk-e két- hárommilliót, csak úgy grátisz felvenni, hát nem mondom, egye fene ezt az illemet, ilyenkor még csak válaszol az ember. Vagy például azt is el lehet képzelni, hogy válaszol az ember és a szaktárs, a kartárs a Merkúrnak is, amely megkérdi, hogy igényt tart-e, tartunk-e gépkocsira? Sőt, alkotó módon továbbfejlesztve az echte-proli magatartást, az is elképzelhető végül is, hogy az ember válaszol a szaktársnőnek, aki valamiféle találkozót kér az emberfiától... Mondom, esetleg ilyenkor talán elképzelhető, hogy eUi azzal a fene nagy illemmel ég válaszolunk. De mi a fity-fénének kellene például válaszolni egy újságcikkre? Minek? Az újságnak az a dolga, mert úgy látszik, nincs jobb dolga, minthogy írjon, az újságíróé, hogy írogasson, pellengérre állítsa a szerinte pellengérre való hibákat — utóvégre azért kapják azt az igazán nagy pénzt. Hát csak írjanak, pellengérezzenek, a szocializmus azért még halad, ha bármit is irkáinak ezek a tolibajnokok, de kérem, ki érne rá, hogy még válaszolgasson is ezeknek. Na, az lenne csak szép világ! Meg hogy: illem. Majd pont az újsággal leszünk mi illedelmesek, majd pont egy újságcikk kedvéért hajbókolunk az átkos múltból és a nyugati átkos jelenből átplántálódott olyan burzsoá fogalmak előtt, mint illem. így aztán nem is válaszolunk. Mi: az illetékesek. Sőt, azért sem válaszolunk, mert mi vagyunk az illetékesek, s a jó ég se kérte az újságot arra, hogy ő legyen erre az illetékes. Jó, jó, ismerjük már ezt: „Hiszen azért fordulunk kérem, mi, újságírók, cikkeinkben éppen az illetékesekhez válaszért, mert ők az illetékesek, s mert azt szeretnénk, hogy az illetékesek elmondanák a véleményüket a legilletékesebbeknek: az 61- vasóknak.” Régi trükk ez, kérem, vagyunk mi már olyan dörzsölt illetékesek, hogy nem ugrunk be az ilyesminek. Az oP vasókkal takaródzni, kérem, könnyű dolog. De mi e takaró alól látjuk ám kilógni az újságíró sok futkosástól ferdére taposott sarkú cipőjének sarkát. Azt látjuk, kérem... JS azt nem látják, kérem, hogy amit megírtunk, azon segíteni kellene, mert az hiba?” Dehogynem, kedves újságíró elvtársak, dehogynem látjuk. Majd segítünk is, ha eljön annak az ideje, ha mi, mint illetékesek ezt jónak látjuk, ha megfelelően áttárgyaljuk a kérdések problematikáját, meg miegymást, de ez a mi dolgunk, s nem oz újságé. És juszt se válaszolunk. Most már csak azért se! „De kérem szépen, tisztelt illetékesek, mfért ez a ewk azért sem? Ez nem valami pontos és felelősségteljes megfogalmazás!” Először is, nem válaszolunk azért, nehogy azt higgyék az újságírók, hogy ők találták fel a spanyolviaszt, mert azt kérem, mi, az illetékesek találtuk fel, már elég régen; másodszor meg kikérjük magunknak, hogy újságírók, akik csak irkáinak, de még egy téglát nem építettek be egy házba, egy barázdát nem szántottak a téeszben, szóval, hogy ilyen emberek tartsanak nekünk kioktatást a felelősségről é* a megfogalmazásról. „Legyen szabad megjegyezni, hogy mi a magunk részéről, mint újságírók, szemrebbenés nélkül fütyülünk az önök modortalan hallgatására, de mint választó ée választható polgárok, s úgyis, mint az olvasóik előtt felelős toliforgatók, kötelességünknek érezzük a tájékoztatást: mi történt cikkünk nyomán1* Már megint kezdik, már megint oktatgatnak, ez az, amit nem lehet bírni magukban, kérem. Hát ha kötelességük, akkor tájékoztassák az olvasóikat úgy és ahogy akarják, csak bennünket hagyjanak békén azzal az állandó rögeszméjükkel, hogy válszoljunk. Válaszoljon önöknek a Mikes Kelemen, az szeretett levelezni. Értik?! „.és az újságírók elhatározták, hogy néhány illetékes szerv ée vezetője helyett közvetlenül és egyenesen Mikes Kelemenhez fordulnak válaszért Mehetnek is érte Rodostóba! O, «»berek, ne vessétek meg a legyet Legalábbis ne rögtön. S ha a légyről van szó, ne gondoljatok azonnal az augusztusi hőségben vibráló poros alföldi falu dermedt némaság gára, ahol a zajló életet a dongó, zsongó legyek siserehada jelenti. Gondoljatok inkább arra a légyre, amely- lyel a minap, saját lakásomban volt szerencsém találkozni. Csodálatos volt — Hiába, itt a tavasz, sőt a nyár is közeleg — mondtam magamban költőin, mert valahol a szoba zugában felgőgicsélt egy legyecske, vidáman, kedvesen zümmögve hirdetve, hogy: — .... zim, zum itt vagyok. Fogalmam sincs róla, hol és hogyan telelhetett át a kedves kis dupla fejű szárnyas. Lehet, hogy a kamra egyik csücskében, akkor telve van az élet boldogságával, lehet, hogy a könyvszekrényemben, ahonnan sok- sok tudást szívott magába és m’nden bizonnyal bölcs beleA LEQY nyugvást is: ha kutyára jöhet dér, semmi ok az aggodalomra, légyre is jöhet már nyár. Mindegy, hívatlan társbérlőm először az ablaküvegen kocog- tatott. megfigyelte a nyárra forduló város életét, ellenőrizte minden bizonnyal a felhők futását, az ég színét, a nap erejét, aztán néhányszor kipróbálta, hogy az üveg áthatolható-e vagy sem... Az utóbbit kissé bosszús zümmögéssel nyugtázva és csendes derűvel, könyvem leeresztve hallgattam a kedves kis oktondit, aki dupla fejjel megy az üvegnek. Aztán egy pillanatnyi csend következett. A már megszokottnak érzett dongás után valósággal idegesítő lett a csend. Hol a légy? — tettem fel magamnak az aggódó kérdést, mert e kis vacakot meghallani és megkedvelni egy pillanat műve volt. Kár volt aggódnom. A légy megvolt és ott volt máris az orrom hegyén. — Hess innen, te kis bolond — fuvóláztam a legyecskének, akinek, tetszett a tavasz végi játék, mert huss, felzsongott és huss, visz- szazsongott az orromra... — Ejnye, kis oktondi, hát még csak most ébredtél fel, s nézd, milyen nagy ez a szoba, mennyi sarka, titka van... Hess tovább — beszéltem a légy lelkére, s ez, úgy látszik, hatott, mert a döngését a szoba sarkából véltem hallani. Ám alighogy felemeltem a könyvet, jött őkegyel- me és megint elfoglalta a számára legkedvezőbb pozíciót: az orromat. — Mi, talán te is olvasni akarsz? Vagy nem bírod, ha nem foglalkoznak veled ... ? Akkor biztos nőstény légy vagy — pihegtem az orrom felé, aztán nagy lendülettel bevertem a kezem a rekamié sarkába... — Szsz... a keser- vit ennék a rohadt légynek — bőgtem el magam, de rögtön szégyenkezés fogott el, mégis ilyet mondani a nyárelő hírnökének, a kis szobai légynek. A kis szobai dög, most a változatosság kedvéért a homlokomra landolt, hogy a kezem mozdulatára átüljön az orromra, onnan a kezemre, majd vissza a homlokomra és elkezdődött a játék: én először nevettem, majd morogtam, majd káromkodtam, majd üvöltöttem, a dög légy, ez az átkozott, amely a fenének se tudott elpusztulni a tél fagyában, meg járta a zümmögés rituális táncát a homlokoméin, az orrom, vagy az éppen pihenő kezem között. — Megállj, te nyomorult... Te... te betegségterjesztő szörnyeteg, te undok fejű, bifokális szárnyas... Megállj, majd én... és kergettem most már végig a szobán, csapkodva, ütve mindenhová, ahová csak lehetett, s ahová nem lett volna szabad... Tört váza, felborult virágtartó, rongyolódó könyv, izzadt homlok, alatta megszállt arc, és végül egy diadalittaa üvöltés: — Kész... Véged van, te nyomorult... Szuszogva ültem le e nyár elejei légy teteme mellé. Ha szerény, csendes, körülményeivel reálisan számoló légy lett volna, ma is élne... De nem, szemtelen volt, arcátlan, visszaélt a vendég joggal, visszaélt a helyzetével, pusztulnia kellett. Nem, ez a légy semmiképpen sem a könyvszekrényemben telelt, ebből a légyből hiányzott a bölcsesség ... Igen, emberek, meg kell változtatni a kérésemet: vessétek meg az ilyen legyeket Gyurkó Géza A+fe 1 1&'i hogy a lakásviszonyok nem felelnek meg a követelményeknek. Megállapították még, hogy a nevelőszülők alkalmasak tisztük betöltésére, valóban elkövetnek mindent, hogy anyák helyett anyák legyenek, hogy a gondozottak számára nyugodt, biztonságos körülményeket teremtsenek. Sok házaspár szeretne gyereket — sok gyermeknek hiányzik a család otthon melege, szeretete. Sóvárgó igények nyerhetnek így kielégítést, az elhagyott gyermekek és a gyermek után vágyakozó felnőttek boldog megelégedésére. A pelikán valósággal önhú- ságból tépve neveli fiókáit. A gyermek még inkább szülője véréből és húsából való. A boldogságnak értéket igazában a gyermek adhat, akinek jövőjéért mindent megtenni nem rest az ember. A tisztességes ember. A gyermek megnyugvás. Megnyugvás, mert nem érezzük: hiába éltünk. Sokan vannak, akik gyermeket szülnek, de nem vállalnak anyaságot, félre teszik útjukból a megszült életet, elháríts va maguktól gondot és felelősséget. A kakukk természete az ily oktalanság. S a kakukktermészetű emberé. Az elhagyott fiókát felneveli más madár. Az anya hivatását is vállalják más asszonyok. Tisztesség adassék nevüknek.». Pataky Dezső gyen gyerekük. A kis Anna óvodába jár, jól ápolt, egészséges, csinosan öltöztetett kislány. Lehet törvényesen fi. L-ék gyermeke? Nem, mert élnek a vér szerinti szülők, akik tiltakoznak az örökbefogadás ellen, nem akarnak lemondani arról az emberkéről, akiről a valóságban nagyon régen lemondtak azzal, hogy nem törődtek, gondoskodtak róla. A vér szerinti szülőknél a gyermek sorsa végzetes és tragikus lenne — ezt állapította meg egy korábbi vizsgálat. A kis Anna igen zárkózott természetű — a korábbi lelki sérülések emlékei még kísértik. Lassan enged, lassan gyógyul az ártatlanul megzavart lelke. Három éve él szeretettől környezetten, s ez az idő nem volt elég, hogy a korán kapott traumát kiheverje, felejtse. A trauma vér szerinti szülei ajándéka. Miért veszik figyelembe indokolatlan tiltakozásukat?«.» Harmincegy — nevelőszülőkhöz kihelyezett — állami gondozott gyermek helyzetét vizsgálták a hatvani járás és a város népi ellenőrei. A népi ellenőrök hat gyerek elhelyezését kifogásolták, megállapítva, tek nagy részével máris tisztában vannak. Termékeikről nemcsak idehaza szólnak elismeréssel, hanem irántuk külföldről is érdeklődnek. A közelmúltban éppen Kuwaitból tudakolták, hogy elvállalnának-e egy nagyobb tételű zománcozott oszlop gyártására vonatkozó megrendelést. Zománcozott árukkal azonban egyelőre még nem foglalkoznak a petőfibányaiak — de már szóba került, s remélhetően megvalósul ennek gondolata is. Az üzem ugyanis jövőre már 6 ezer tonnás feladattal számol, s ennek megfelelően természetesen bővíti, korszerűsíti majd az oszlopgyártó részleget. A fejlesztéssel kapcsolatos tervek készítéséhez hozzá is fogtak. Ha a jelenlegi elképzelések nem változnak, úgy újabb szabadtéri szerelőteret létesítenek a szükséges felszereléssel, a mostani 24 méter hosszúságú csarnokot további 33 méteres épületrésszel toldják meg, t benne a munkák könnyítésére sínpályán mozgó darut helyeznek üzembe. A készáru továbbítására pedig — a műhelytől az iparvágányig — megvalósítják a toronydarus rakodást. S valószínű, hogy a beruházások sarán lehetőség nyílik az emlegetett zománcüzem megnyitására is. A jelenlegi 100-as létszám jövőre esetleg megduplázódik, s jövőre még többre is szaporodhat. (—ni) Mint már korábban hírül adtuk: új részleggel bővült a Mátraalji Szénbányászati Tröszt gépüzeme, vasszerkezeteket, elektromos távvezetékoszlopokat készítenek Petőfí- bányán. A jobbára bányaüzemektől felszabadult dolgozókból kovácsolt munkásgárda már az első évben 3 ezer tonna súlyú áru elkészítésére kapott megrendelést a Magyar Villamosműtől. Ennek során az ország húsz nagyobb városába szállítanak Petőflbányáról oszlopokat,' Szegedtől Szombathelyig, Pécstől Nyíregyházáig viszik a Heves megyeiek hírét. Jóllehet, a részleg dolgozóinak átképzésére alig egy hónapja kezdtek tanfolyamot, a munkátok a szükséges isméiéHúsz városba szállítanak... S a kis gondozott? Rendkívüli szeretettel veszik körül, rendesen öltöztetik, szépen járatják, jál táplált, egészséges, fejlett és értelmes. Meglátszik, hogy törődnek, sokat foglalkoznak vela — Nekünk három gyerekünk van, három testvér. Zsuzsika 5, Imre 7, Éva pedig 10 éves . i. Ügy volt, hogy az én gyermekem egyetemre ment Pestre és itt maradtunk egyedül. Bementem a gyermekvédő Intézetbe. Ott azt mondták, kaphatok egy kislányt, de csak ha a testvérét is hozom, a fiúcskát. Persze, hogy elhoztam mindkettőjüket S mert hárman voltak végeredményben testvérek, édesanyám a legkisebbik lányt kérte el, hogy együtt legyen a három testvér.». A nevelőszülők, anya és lánya egy udvarban, egy házban laknak. Két nagy szoba, s a kisebb harmadik, ahol a testvérek hálóját rendezték be. A gyermekvédelmi felügyelő minden hónapban meglátogatja a gondozottakat s hitelesen tanúsítja: a gyerekek ragaszkodnak nevelőszülőikhez, s a szülők úgy szeretik őket, hogy a sajátjukat sem szerethetnék különbül» Tömbház az új lakótelepen. A lakás korszerű, világos, tiszta. Rengeteg gyerekjáték. A kis Anna kétéves volt, mikor otthona lett K. L-ék lakása. Az idei őszön lesz első osztályos. — Mikor magunkhoz vettük, akkor még nekünk nem volt gyerekünk és semmi kilátás nem volt arra, hogy egyszer lehet Kezdettől az a szándék vezérelt hogy örökbe' fogadjuk. És született egy kislányunk i.. De nem tettünk le a gondolatról, hogy Annácska örökre a miénk legyen. Any- nyira megszerettük, mint a saját vérünkből valót Ebben az érzésben különbséget sem tudunk tenni a két gyerek között ... Kétszer Is kérvényezték, tegyék lehetővé számunkra, hogy egy állami gondozott gyereket magukhoz vehessenek, s legalább ily módon lehÉn mindig csak a mamára gondolok.» ((József A.) *. i. mind gyakrabban gondolok vissza rá.” (Szabó L.) Gyermekek. Néhány naposak, hetesek, hónaposak, vagy életkorukat már években számolhatjuk. Tán ott felejtették őket a kórházban, az utcán vagy valamelyik váróteremben, vonaton. Mindenképpen árvák, holt szülők gyermekei, vagy olyanoké, akik élnek ugyan, ám számukra mégsem léteznek. Gyermekek. Van közöttük, akiket megszületésük titán éppen anyjuk kozott egyenesen a csecsemőotthonba; vannak sokan, akiket szüleik alkoholizmusa miatt ragadtak ki az életveszélyből. Valamikor úgy mondták rájuk: lelencek. A szó megbélyegző volt, leértékelő, s a sors, amely hozzátapadt, tragikus, gyötrött és hányatott Ma másként mondjuk: állami gondozottak. Más fogalom* mint a régi volt, eleve más tartalommal. Csecsemőotthonokban, intézetekben, gyermekvárosokban, egészséges, megnyugtató körülmények között élnek. Világos, kellemes , szobák, tiszta ruha, állandó orvosi felügyelet, törődő gondoskodás. Csak a legfontosabb hiányzik. Az anya és az apa. Sok házaspár fárad azon, hogy pótolja a hiányt. Sok házaspár: nevelőszülők:.. özvegy H. J-néc — Nagyon szeretem a gyerekeket . i i A lányomnak több évi házasságából nem születhetett gyereke. Kértem a tanácsot, segítsenek, állami intézetből egy kislányt hadd vegyek magamhoz. Kimondottan a kislányhoz ragaszkodtam. Egy évet is várni kellett, de a kérésem teljesült.». Az asszony nyugdíjas, a emellett termelőszövetkezeti tag. Jól berendezett családi házat laknak. A ház kétszobás konyhás, verendás. A konyha, előszoba cementlapos, a szoba padlós — új kombinált bútorral, rádióval, televízióval. — Óvodába jár a drága, szeretjük és úgy gondoltuk, örökbe itt tartjuk... tátják-kai elszürkített, idézett szövegrész. Nyelvünk, mely a magyar nép sok évszázados alkotása, szintén „műemlék”: törődjünk ezzel a „műemlékünkkel” is! Fogalmazzunk igényesebben! Dr. Pásztor Emil datát így nem is értjük világo- : san. Valószínűleg azt akarta írni, hogy öt helyen súlyponti feladat lesz a műemlékek helyreállítása, illetőleg az ország- , nak öt helyén fordítanak erre , a célra különösen nagy összeget Nem sokkal lejjebb a berendez ige háromszoros szerepeltetése teszi egyhangúvá a kifejezésmódot: „A siklósi várban turistaszállót, vendéglátó helyet kívánnak berendezni. A helyreállítandó Máré várban szintén turistaszállót rendeznek majd be. (Az ismétlődés kikerülése végett jobb lett volna így fogalmazni: turistaszállót létesítenek, vagy turista- szálló lesz, vagy turistaszállót nyitnak meg.) Szigetvár egykori korán iskoláját vendéglátás céljára rendezik be.” — Ez az utóbib szóismétlés is elkerülhető lett volna, ha a cikk írója igényesebben, változatosabban fejezi ki magát, és például így végzi a mondatot: vendéglátás céljára hasznosítják. A cikknek egy más helyén a folytatják igealak fordul elő háromszor egymás után: „Veszprém megyében a tihanyi múzeum kőtárának fejlesztését folytatják. Várpalotán folytatják a vár ásatásait, Cseszneken szintén a vár állag- védelmét folytatják.” — Itt az első és a második folytatják-ot könnyen ki lehetett volna küszöbölni, elég megtartani a harmadikat: „Veszprém megyében a tihanyi múzeum kőtárát fejlesztik tovább. Várpalotán a vár ásatásait, Cseszneken a vár állagvédelmét folytatják.” Az így alakított szöveg hatásosabb és szebb lett volna, mint a három folyEgy budapesti napilapban olvastuk, hogy „...öt kiemelt területen súlypont lesz a műemlék-helyreállítás”, mégpedig „a budai Várnegyedben, Sopron belvárosában, Eger belvárosában és a várban, a balatoni, valamint a Dunakanyari régió területén.” — Ez bizony szószaporítás, hiszen a régió maga is azt jelenti: ,vidék, tájék, terület’. Helyesebb lett volna így fogalmazni: a balatoni, valamint a Duna-kanyari területen, vagy még egyszerűbben (hogy a terület szó se ismétlődjék): a Balaton környékén, s a Dunakanyarban. Persze, más baja is van az idézett mondatnak. Főként a ^súlyponti” része hibáztatható, vagyis amely szerint „őt kiemelt helyen súlypont lesz a műemlék-helyreállítás.” A helyreállítás ugyanis nem lehet súlypont, csak feladat vagy munka. A súlypont szó jelentése az Értelmező Szótár szerint 1. (a fizikában) ,a test tömegének középpontja’, illetőleg 2. (átvitt értelemben): tevékenységben, alkotásban .döntő fontosság, központi jelentőség’. A 2. helyen említett jelentésen belül van a súlypont főnévnek egy jelentésárnyalata is, melyet a szótár így tart számon: Valamely tevékenység vagy tevékenységi terület döntő, központi jelentőségű része, amelyben több irányú erőfeszítés egyesül. PL: Az agitáció, a gazdasági élet, a mozgalom súlypontja. A mezőgazdaság szocialista szektorát súlypontként kezeli. Nem tud azonban szótárunk a súlypont-nak olyan jelentéséről, amilyenben a műemlékvédelmi cikk szerije használta ezt a szót. MonMűemlékvédelem — nyelvi hibákkal
