Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
Egy 1 Anyák napja Tömött cekkerrel siet haza, s szorongva azon töpreng: ha hazaér, a vacsorát tegye töl előbb, vagy a mosásho* lásson. S hogy majd fizetéskor a kicsinek vegyen-e áj cipőt, vagy a nagynak tegye-e félre a pénzt az áhított kerékpárra. így lehetne gyorsfényképet készíteni a mai anyáról. Régi anyák napi illusztrációk kicsinyeitől körülvett, virágok borította kotlóstyúk-ma- mája éppúgy kiment a divatból, mint melodrámák és műdalok könnyes szemű, kettétört szívű, nagybetűs Édesanyái a. Nincs fogalom, amelyről annyi „lila”, szirupos jelzőt írtak volna, mint az anyaságról. Pedig amilyen csodálatos dolog új életet adni és új embert nevelni — éppoly természetes is. Az anyák tiltakoznának a legjobban a mártírszerep kétes dicsfénye ellen. Aki látta már a pólyásgyermekével társalgó anya arcát, vagy elleste a jó étvágyú kamaszgyereke vacsorázására sandító, büszke tekintetet, — az tud valamit arról, mi az örömök öröme; A tömérdek, megmérhetetlen áldozat csaknem ugyanannyi boldogsággal egyenlítődik ki. Ahányszor ránéz, szép, nyíló értelmű, egészséges gyermekére, annyiszor örül — ■ a gyerekért hozott áldozat, lemondás, töredelem és robot is csak még kedvesebbé teszi számára azt, akiért mindezekre képes. Ez az öröm azonban spontán, s a társadalom joggal érzi úgy: Intézményesíteni is kell. Legalább egyszer egy évben Ezért találták ki s rendezik meg évről évre — orgona — és tulipánnyíláskor — i anyák napját. De ne tudjuk le tartozásunkat a kötelező csokorral! Vegyük ki néha kezükből a súlyos szatyrot, a munka nehezét, könnyítsünk az áldozatok mérlegserpenyőjén, és rakjuk meg a másikat még több örömmel. Egészen soha nem egyenlítődik ki a mérleg — de figyelemmel, szeretettel. gyöngédséggel sokat tehetünk azért, hogy az évnek akár minden napja anyák napja legyen. 1 ir. M FARKAS ANDRÁS: "—■ -f—!i— ' " h I—»1 I ... u. A gyerekek mindig szeretnek Tavasszal, még gyerekkoromban A rétre jókedvvel szaladtunk, A szél — aa ég se tudja, honnan — Csak illatot sodort. Alattunk A fű repült, szép szőnyegének Nagy rojtjain gurult az ének, S amit a két szemem belátott. Színek mintázták a világok Virágot téptünk, összekötve Fűszállal, elvittük hazára, Forró szivünk zenélt fölött« Érzelmeinknek volt az ára. Anyánknak vittük s mindeneknek. Mert a gyerekek így szeretnek. Most IS — az ég se tudja, honnan — Indítás jön, hogy rétre menjünk, Tavasz van, mint gyerekkoromban, A szél jókedvet hajt ma bennünk, Oj illatot sodor. Alattunk A fű simul, szép szőnyegének Kis rojtjain kószál az ének. Szememmel a hegyekre látok, Csúcsok mintázzák a világot. Virágot tépünk, összekötve Fűszállal, elvisszük hazára, Forró szivünk dúdol fölötte, Érzelmeinknek ez az ára: Anyámnak vinném s mindeneknek: A gyerekek mindig szeretnek. (Simon Imre tudósítónktól): A vállalat fejlesztési terve alapján a bervai gyárban a második félévben fröccsöntő gépeket helyeznek üzembe. Ami különös: éppen a kooperációs problémákat megszüntető helyi gyártás előkészítését is kooperációs nehézségek lassítják. Az üzemrészt július 1-én ugyan így is munkába állíthatnák, de a huzamosabb próbaüzemeltetésre már nem jutna idő. — Hogyan hozhatnák előbbre a fröccsöntő gépek üzembe helyezését, hogy a sorozatgyártásnál minél kevesebb akadály jelentkezzék? — Ezzel a kérdéssel foglalkozott a kétszeres szocialista D-üzemegység pártszervezete. Farkas Sándor, a munkálatokat kivitelező négyszeres szocialista tmk-üzemből, Kácsor Gábor, az anyag- és áruforgalmi főosztályról Sípos László párttitkár megbeszélték a lehetőségeket, s a dolgozók véleményeinek felhasználásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére szocialista szerződést kötöttek. A vállalat párt-végrehajtóbizottságának ülésén elismeréssel szóltak a kezdeményező szocialista szerződésről, mert így a fröccsöntő üzem biztonságos folyamú sorozatgyártásának beindítására egy hónappal korábban ..yílik lehetőség. Ko§Kont;iik a KISZ járási, városi küldöttértekezletét Kongresszusra készülnek a magyar kommunista fiatalok. Megyénkben is újjáválasztották már alapszervezeteik vezetőségeit a KISZ-esek és megválasztották azokat is, akik a városi, járási értekezleteken képviselik majd őket. Négy év után ma elsőnek a hevesi és a füzesabonyi járásban rendeznek küldöttértekezletet, hogy megvitassák az elmúlt esztendők mozgalmi munkájának eredményeit, hiányosságait, járási szinten mérlegeljék és megszabják a jövő legfontosabb tennivalóit, s nem utolsósorban megválasszák a járások új KISZ-bi- zottságait, a azokat a küldötteket, akik majd a megyei értekezleten tolmácsolják járásuk mondanivalóját minden olyan kérdésről, amely most foglalkoztatja megyénk szervezett fiatalságát. Jelentős és fontos állomáshoz érkeztek e munkában fiataljaink, hiszen általánosítani és mérlegelni lehet az alap- szervezetekben eddig elhangzott legfontosabb véleményeket, tanulságokat. Ezek közé tartozik elsősorban a fiataloknak a párt iránt érzett mélységes szeretete, a párt vezetésének további igenlése, az internacionalista szellem erősödése, a gazdasági feladatok gyors megvalósításáért érzett felelősség, — hogy csak egy-két gondolatot említsünk meg azokból, amelyek megyénk több mint 20 ezer KISZ-esének véleményét és mondanivalóját jellemezték a vezetőségek új- jáválasztásának idején ... Ma kezdődnek és a héten folytatódnak a járási, városi értekezletek. Mindnyájunk nevében kívánunk a fiataloknak hasznos, jó tanácskozást & sikert a jövő feladatainak megoldásához. Az utazás és gyarlóságai Eljutni valahová; Hatvani», Síkfőkútra Baktára, vagy Bükkszenterzsébetre és onnan visszautazni idő és pénz kérdése. Legalábbis ezt hiszik as utazni vágyók és nem mindig számolnak azzal a lehetőséggel, hogy esetenként még aa utazás minimális követelményed is nehézségekbe ütköznek, mármint az, hogy időbe, s megfelelő módon el- és visz- szajuthassanak a céljukhoz, a céljukból, A kényelmet, korszerűséget még nem is nagyon emlegetjük, hisz ezen túl is akadnak az utazásnak gyarlóságai. Mint az alábbi példák is bizonyítják. Vendégszoba, taxi, vagy hajnali vonat Azt mondják, manapság még nem lehet megkövetel ni a menetrendtől, hogy az betartassák és a buszoktól sem, hogy a menetrend szerint járjanak. Ez vonatkozik, úgy látszik, az egri helyijárat kocsijaira is, mert minap is a reggeli 7.05 perces, gépállomás felé induló helyijárat majdnem 10 percet késett és akik naivan azt remélték, hogy eljutnak véle a 7.15 órakor induló vonathoz azok mélységesen tévedtek — és itthon maradtak. Mikor ez ügyben zokszavat ejtették, a következő tanácsot kapták: Induljanak el gyalog, vagy menjenek a hajnali vonattal, fogadjanak taxit... ha van. Vagy igényeljék a vasútállomás vendégszobáját, de ne számítsanak a menetrend szerinti helyi járatra, mert még mindig nem sikerült megoldani, hogy a menetrendek és buszok indulása stimmeljen. A baktaiak kérése Jó néhány szervhez már eljuttatták az egerbaktaiak az utazással kapcsolatos észrevételeiket, kéréseiket, de mint mondják, érdemben választ még nem kaptak, ezért újból megismétlik a kérést: jó lenne, ha este is közlekednének a buszok Egerbaktára, ha meghosszabbítanák a vonatokhoz érkező és induló baktai úti helyijárat útvonalát a faluig. Így egyrészt a községben tanító pedagógusok és más dolgozók este is visszajuthatnának Egerbe, másrészt a szórakozni vágyó színház- és mozilátogató baktaiak hazajuthatnának, mert legközelebb csak hajnal 5.20 órakor van „csatlakozás” a megyeszékhely és községük között. A várarozás negyedik órájában Nem irigyeljük az egerbaktaiakat, akik este 6-tól hajnal 5-ig várhatnak buszra, de azt a csoportot sem, amely vasárAz igazgató aláírta aa aktát, Csömöri átvette, majd előbb az íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlságosan szolgálatkész, alázatos, szervilis. — Észrevettem. Meg kell nevelni. Kincs, hogy menynyit hajlong. — Megpróbálok vele okosan beszélni. Az igazgató helyettese még aznap elővette Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabiztosabb, önérzetesebb. — Igyekezni fogok, tisztelettel — hangzott az alázatos válasz. — Ne tisztelettel igyekezzék. Maga, mint megfigyeltem. jól dolgozik, ne érezze magát annyira aládoch* — Köszönettel megfogadom a tanácsát — mondta, és mélyen meghajolt. A helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből, és fel akarta adni. Szinte közelharcfejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel kabátját. — Értse meg, Csömöri kartárs, manapság már nem segítik fel a helyettesekre a kabátot! Ez megalázó! — Igenis — válaszolta Csömöri, és újbál tiszteletteljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót. Egy hét múlva az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na. hogy haladsz Csömöri nevelésével? — Nehezen. Annyi eredményt elértem, hogy a napi tizenöt—húsz „tisztelettel” már nyolc—tízre csökkent. — Csak így tovább. Nevelés dolga az egész! Ettől kezdve Kisteleiéi majd mindennap beszélői tett Csömörivel, aki lassan- lassan kezdett leszokni alázatosságáról. Igaz, még elég gyakran meg feledkezett magáról, és ha ő volt a telefonnál, amikor valakit a készülékhez kértek, kicsúszott a száján: — Igenis, küldöm tisztelettel. Egyszer kifakadt a csoportvezetője: — Te engem ne tisztelettel kérj a telefonhoz! Megértetted? — Megértettem, Balogh kartárs kérem szépen — hangzott a válasz. Kisteleki lassan boldogult Csömörivel. Hónapoklcal később az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na. mi a helyzet Csömörivel? — Állandóan foglalkozom a nevelésével. — És? — Mély tisztelettel meg kell neked mondanom, kérlek alázattal, hogy véglegesen nem lehet őt megnevelni.*. Palásti László nap Síkfőkútra indult túrára autóbusszal. Előzőleg érdeklődtek: mikor kapnak délután járatot visszafelé? Mire a forgalmi irodában közölték, hogy válogathatnak az autóbuszokban: egy óra, két óra utón is visszajöhetnek Egerbe. A bükki sétáról lélekszakadva rohant a buszmegállóhoz a csoport, hogy a két óra utáni autóbuszt elérje. Eljött az indulási Idő, aztán eltelt egy óra... még egy... aztán a harmadik Í6. A negyedik órában a közelben teheneket legeltető atyafi megszólította a türelmetlen álldogálókat. — Aztán mondják, milyen ügyben cövekelődnek itt már négy órája? — Az autóbuszt várjuk, a két óra 15-öst. — Ilyen nincs, kérem — világosította fel a várakozókat. — Este fél hétnél hamarabb maguk aligha jutnak be Egerbe. Hatvanba eljutni... ... legalább olyan nehéz, mint a fenti példa esetében Síkfő- kútról vasárnap délután Egerbe utazni. Mert ugyanis, aki reggel 6.55 órás budapesti autóbuszt elszalasztja, az várhat nyugodtan délutón fél négyig, míg Hatvanba autóbuszt kap. de akkor is csak verpeléti kerülővel, ami majd háromórás zötyögést jelent. Esetleg némi üggyel-bajjal — pontosabban gyöngyösi átszállással — eljuthat a megye egyik városából a másikba. Legfeljebb meghurcolják egy kicsit Atkár, Csány környékén, de végül is azzal a boldog tudattal szállhat le estefelé a buszról, hogy azért még sincs lehetetlen az utazásnál, mert íme, eljutott Egertől Hatvanig. Mondja erre a panaszokat unó olvasó: miért nem megy akkor vonattal? Mert az sincs. Ugyanis, aki nem éri el a 7.15 órai reggeli vonatot, az szintén várhat délutánig csatlakozásra. Ügy látó szik, minden közlekedési vállalat ügyesen hangolja össze a „holt időket”, nehogy busz- hiány esetén vonattal —, vagy fordítva — mégis eljuthasson a földi halandó a megye egyik városából a másikba. K. E. Mpnítirnn 3 Ujj] 1967. május 7, vasárnap
