Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
Szépen szólnak a harsonák, de hangjuk nem hallatszik messzire Nyáridőben már kétszer szólaltak meg a harsonák, hogy jelezzék Eger város kulturális programjának kezdetét. Két esztendeje még szerény próbálkozás volt csupán az .^Augusztusi váresték’’ műsora, de 1966-ban már színvonalasabb és gazdagabb lehetőséget nyűj. tott közönségének az Egri nyár programja. Idén már május közepe táján megszólalnak a harsonák, hogy hirdessék a szeptemberig tartó Egri nyár sokoldalú rendezvényeit ✓ Bár e cikknek nem feladata értékelni az elmúlt esztendők programját mégis előjáróban az elismerés hangján kell szólni azokról a lelkes népművelőkről, kulturmunkásokról, akik kimozdították a város kulturális életét a nyári semmittevésből és tehetségük, de nem utolsósorban lehetőségük szerint igyekeztek szépet, nemeset és egyben szórakoztatót nyújtani. Nem mond ellent az elismerő szavaknak, ha a továbbiakban a város híréhez, idegenforgalmi rangjához méltó nyári program lehetőségeit kutatjuk. .,, hogy érdemes legyen Egerbe jönni Bár, őszinte lelkesedés fűtötte a nyári műsorok szerkesztőit szervezőit, de programjukkal mégsem tudták szolgálni az idegenforgalom céljait. A harsonák hangja, a hangversenyek zenéie, vagy a kamarajellegű váresték szűk pódiuma nem hangzott túl a városon. Sőt még a város lakóinak is csupán egy nagyon szűk rétege — talán a szervezés hibájából! — volt részese a nyáresti műsoroknak. Szigorú bizonyíték erre a közel 150 ezer forintos költséggel megrendezett Egri nyár néhány ezer forintos bevétele. A közelmúltban fogadta el az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága az idei Egri nyár műsortervezetét. Az egyik vitázó népművelési szakember fgy mondott véleményt: „Szép és jó az idei program, megfelel Egernek, a járási jogú városnak, de nem méltó Eger múltjához, híréhez és az ország egvik legnagyobb idegen- forgalmú városához”. E tömör megállapítás igazságait csak támogatni és bizonyítani lehet, vitatni aligha... Az utóbbi időben különböző fórumokon egyre gyakrabban hangzik el a jogos Igény: Egerben is lehetne kezdeni valamit, olyan nyári rendezvényeket, amikért érdemes ideutazni, belföldről, de még külföldről is. Ha évekkel ezelőtt kezdjük, ma már hagyománya van éppen úgy, mint a többi. Egertől kisebb és főleg hírben szegényebb városok nyári műsorainak. Lehet, hogy többen lokál- patriótának kiáltanak, — vállalom, sőt nem restellem elmondani, hogy így nyár kezdetén keserű szájízzel nézegetem más városok csalogató plakátjait, forgatom az ízléses meghívókat, amelyek gazdag, színes programjaikkal, Szegedre, Székesfehérvárra. Sopronba, Szombathelyre, vagy Gyulára invitálják a közönséget. Igaz, Eger városának nincs szüksége külön hívó szóra, hisz történelmi múltja és jó bora így is százezreket vonz falai közé. Mindez persze csak fél igazság, sőt látszat és kényelemre csalogató is egyszerre. Az „Egerbe úgyis jönnek” elmélet nem maradandó! A többi város fölzárkózik, hírt és nevet szerez, sőt meg is előzheti Eger idegenforgalmi rangját. De itt a másik oldal, ami Ugyancsak nem kerülheti ei a figyelmünket: a város híre, több százezres idegenforgalma egyben kötelez is. Az öröklött emlékek és a bor mellé adni kell valami mást is, színvonalas kulturális szórakozást, művészi élményt. ... a hősi múlt ma is hazaszeretetre nevel Nem vitás, könnyebb megfogalmazni a jogos igényt, mint választ adni arra a kérdésre: mi legyen az a művészi élmény és hol található Egerben bemutatásra alkalmas terület? A kérdés egyértelmű megválaszolásra nem vállalkozha- tom. Hozzáértő szakemberek alkotó vitája adjon rá feleletet. De engedtessék meg néhány gondolat, meditációképpen. yNines szükségünk lemásolni más városok programját. Nem varázsolhatjuk Egerbe a szegediek Dóm terét, itt nincs hagyományuk a szüreti játékoknak, s a palócnapot is kár lenne kimozdítani eredeti, pa- rádi környezetéből. De van Egernek történelmi múltja, a város neve széles e hazában — sőt a határokon túl is — szinte összeforrott a hősi nelyt- állás, a hazaszeretet fogalmává1Ezt <t napjainkban is nagyon időszerű érzést és gondolatot kellene az egri nyári program középpontjába állüa- ni. A hősi múlt ma is hazaszeretetre nevel. Miért mondanánk le e nagyszerű lehetőségről. ..? Elsősorban Gárdonyira gondolok, az Egri csillagokra. Igaz, a legutóbbi színházi feldolgozás nem alkalmas szabadtérre, az első, a Szinetár- féle, — amit 1952-ben műkedvelők játszottak nagy sikerrel Egerben — már látványosabb, bár helyenként vitatható. De jöhetne egy újabb átdolgozás, hiszen Gárdonyi remekműve formálható, alakítható és szakavatott iró kezében alkalmas lehet szabadtéri bemutatásra is. Eger város tanácsa pályázatot is hirdethetne az Egri csillagok látványos, színpadi átdolgozására, vagy esetleg Gárdonyi más művének feldolgozására. Lehetne pályázatot hirdetni új magyar drámára is, olyanra, amely Eger hősi múltjából merítené témáját és a mához szóló mondandóját. Szóba jöhet természetesen Tinódi, Balassi is, de lehet tovább búvárkodni a történelemben és irodalomban egyaránt. Zeneszerzők is kutatják a jó témát: miért ne lehetne kísérletezni például az Egri csillagok operai feldolgozásával? A helytállás és a hazaszeretet témaköréhez persze más művek is csatlakozhatnak, nemcsak színpadiak, hanem hangversenyek és a balett is. És hogy egy produkció milyen modern és korszerű, azt elsősorban a feldolgozás módja s maga a rendezés dönti el. ... a vár önmagát kínálja Nem könnyű a felelet a „hol’’ kérdésre sem. Igaz, az egri vár önmagát kínája. A püspöki palota előtti tér jó színpadi lehetőséget és minlegv ezres nézőteret adhat, de jól zárható a Dobó tér és számításba jöhet talán még a stadion is. (A Székesegyház előtt évente ácsolják a színpadot, szerelik a világítást, hurcolják a székeket, padokat. Ezen a költségen talán már egy állandó színpad és nézőtér is építhető.) A nagyszabású nyári rendezvényekhez természetesen sok pénz kell. ki kell mozdulni a műkedvelői szintről, hivatásos rendezők, színészek, szakemberek kellenek. De az anyagi gondokon segíthetne az összefogás és lehet számítani a bevételre is, hiszen az Egri csillagokat nemcsak a várcs és a környék lakói néznék meg, jönnének különvonatok másfelől is, sőt a regény híre után ítélve, számíthatunk külföldi vendégek népes csoportjára is. ügy érzem, Eger város tartozik önmagának és vendégeinek egy nagyszabású nyári rendezvény-sorozattal, amely továbbra is viselhetné az Eari nyár címet. Persze, mindehhez okos, körültekintő tervezés, pénz és idő kell. Érdemes megaondolni... Hogy mesz- szebbre is szóljon az egri harsonák hangja... Márkus? László Mandrago r a Ártatlan és jókedvű emberi gonoszkodás az, ahogyan az ember vélt, vagy jogos fölényében bízva az ostobaságot kineveti. Írói bölcsesség Macchiavellinél, hogy ennek a kinevetendő emberi ostobaságnak olyan őszinte fogalmasását adja, amelyből a firenzei reneszánszról majdnem mindent megtudunk. Többek között azt, hogy az álszent képmutatás mennyire csak az arc izommunkája és a játszott erény, vagy hitbéli meggyőződés mögött hogyan szőhette cseleit a célratörés. Ki tudná ezt jobban, mint Macchiavelli, aki megfordult a francia királynál, Cesare Borgia udvarában és Miksa német császárnál, hogy a pápai udvart ne is említsük. Ez a művelt firenzei polgár kitűnő szemű megfigyelő a reneszánsz komoly gyermeke, aki a szélsőségekben túlzásokat lát, az ostobaságot célba veszd, s közben elmondja kendőzetlen véleményét Callimaco, Timoteo atya és Ligurio, a sima nyelvű falánk ingyenélő szavaival. Olasz—francia film A gazdag firenzei polgár fel- szarvazásának, a felszarvazta- tás okainak szinte mértani pontosságú térképét adja színpadi művében, amelyben a társadalmi fokozatok, a rangokat kifejező ruhák sallangjain félül kineveti a ruhák hordozóit, ezt az egész emberi színjátékot is, mert a felszarvazott ügyvéd, Lucrezia anyja, a pénzéhes szerzetes jellemük színe helyett, fonákját, a ruha bélését mutatják meg nekünk. E borsosán fűszerezett, jókedvűen frivol játékban nem is az az érdekes, hogy Lucrezia ágyába belopják-e az igazi szerelmet, hanem az, ahogyan és az, hogy kiken keresztül teljesül be minden. A kitűnő olasz filmrendező, Lattuada a reneszánsz Firenze épületeit, utcáit használja színtérül, de csak azért, hogy a sorozatos párbeszédek közben képi pihentetést adjon. Macchiavelli darabjában minden cselekmény párbeszédek adogatása közben zajlik. Az ügyvéd beszélget a semmirekellő Ligurioval, Timoteo atya ' Hallásjavító szemüveget készített Gyarmati Imre ceglédi órásmester. Lengyel és magyar készülék alkatrészeiből állított össze olyan miniatűr szerkezetet, amely n szemüveg szárában elfér, s a hangszóró a szemüveg szárából közvetlenül a fülbe vezethető. (MTI Foto — Bereth Ferenc felvétele) megfontolja a dolgokat Ligurioval, Callimaco tervezgeti a szerelmet Ligurioval. Csak Lucrezia marad nyilatkozás! lehetőség nélkül, ö a tét, őt kell meggyőzni mindannak az ellenkezőjéről, amit a házban* az utcán, a templomban eddig hirdették. Lattuada ezeket a párbeszédeket. ezeket a körmönfont bibliai idézetekkel, olykor latin halandzsákkal is megtűzdelt párbeszédeket úgy adja a nézőnek ajándékul, hogy a szövegre jóformán oda se kell figyelnünk, mert a hősök arcáról minden pontosan leolvasható. Az élveteg ügyvéd jellemrajza. pipogyaságának egész változatossága, hiszékenysége* élvetegsége, tehetetlensége* magtalan volta lejátszódik abban az egyetlen jelenetben* amikor Ligurio masszírozza az ügyvéd nyakát. A pénzsóvár Timoteo atya tanácsadása —■* ahogyan az saját testének meg- ostorozásával befejeződik —telitalálat egy olyan emberről* akinek a ruhája és cselekedetei keresztbe indokolják egymást. S mindezt képben és játékban kapjuk ezen a filmen, ahol a felszabadult életöröm diadalát ünnepli Macchiavelli a reneszánszból, és az olasz rendező a mai Európából. Itt-ott úgy érezzük, hogy Macchiavelli szövege csak ürügy a rendezőnél arra. hogy a test szépségét, a formák, ruhák, épületek művészi harmóniáját képsorba fogja össze. Az olasz-francia filmben Rosanna Schiaffino szépség* köré Philippe Leroy. Romolt» Valii, Jean-Claude Brialy tartják a keretet és Toto, aki nem játszik többé. Furcsa érzés látni az ő eleven és senki máséval össze nem téveszthető játékát, látni őt, aki nemrég búcsúzott el valamennyi szerepétől és földi önmagától is. Timoteo atya alakjában nagyszerű jellemábrázolási készségről bizonyít és arról, hogy tehetségét és egyéniségét mélyebb, a komikumon túl elogndolkodta- tóbb feladatokra is lehetett kamatoztatni. Farkas András fimúsrn 1967. május 7., vasárnap Dokumentum-regény XL. Jóllehet, a személygépkocsitartást már a háború elején, vagy hat esztendővel előbb korlátozták, s ezeket a korlátozásokat folyton szigorították, a vezérigazgató mindvégig megtarthatta autóját, sőt sofőrjét is. A gépkocsivezetőjét, mint nélkülözhetetlent felmentették a katonai szolgálat álól. Mindig volt bőségesen benzinje, akármilyen nagy kincsnek is számított. A vezérigazgató pompás összeköttetései ezen a téren is megtették a hatásukat. Höttl rendkívül derűs hangulatban hallgatta meg Petries beszámolóját. Saját kezűleg töltött neki a francia címkéjű konyakosüvegjéből. — Igyon — mondta. — Úgy sem sokáig ihatunk ilyet. Hogy úgy mondjam, a beszerzési forrás, — legalábbis a számunkra — eldugult... A 8230-as nem mulasztotta el, hogy a Führer iránti hűségének. a győzelembe vetett tántoríthatatlan hitének kifejezést ne adjon. — A vezér kijelentette — mondta —, bogy rövidesen jön a nagy fordulat a háború menetében. Bevetjük a csoda- fegyvereket! Höttl gúnyosan mosolygott. — Barátom, maga most ne a csodafegyverekkel legyen elfoglalva. Beszéljünk inkább azokról a fegyverekről, amelyek a mi rendelkezésünkre állnak... Koccintott a két ügynökkel, aztán a telefonhoz lépett. — Kapcsolja, kérem, Skor- zeny Sturmbannführert! — utasította a telefonközpontot. — Ha nincs az irodájában, a föld alól is kerítse elő. Visszahelyezte a kagylót. — Elmehetnek — engedte útjára a két ügynököt. — Be- rani, gondoskodjék a barátjáról. A maga szobájában lakik majd. Ha majd szükségem lesz magukra, hívatni fogom ... A telefonközpontosnak szerencséje volt, Skorzenyt az irodájában találta. Kapcsolta Höttlnek. — Halló, Ottó? — kezdte a beszélgetést a kémfőnök. — Kérem, keressen fel, amilyen hamar csak tud. Az akciót befejezzük. Várom! A helyére tette a hallgatót. S miközben Skorzenyt várta, aprólékosan áttanulmányozta az asztalán fekvő megbízólevelet. Az Ivan A. Sibl alezredes, született 1912. III. 15-én, „a 10. partizántörzs politikai bizto- sá”-nak nevére szólt. „A jelenlegi magyar kormánnyal a tárgyalások folytatása lehetetlen, mert az politikájával és magatartásával bebizonyította Németországhoz való feltétlen odaadását. A tárgyalások létrejöttéhez az szükséges, hogy egy új kormány kerüljön hatalomra, olyan, amelyet a nép támogat és amelyik lojálisán teljesíti mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a megállapodásban magára vállalna. A főparancsnokság kész arra, hogy az előzetes megállapodás létrejötte után közvetítsen a vörös hadsereg főparancsnokságával, hogy sor kerüljön az ellenségeskedések megszüntetésére addig, amíg nem jön létre végleges egyezmény. Mindezt azonban csak akkor, ha a magyar fél eleget tesz az egyezmény összes feltételeinek. A főparancsnokság a maga részéről biztosíthatja a magyar felet, hogy Magyarország területén — megállapodás esetén — a szövetségesek részéről nem fogják bántani a talán heverő nagyítót, s azzal vizsgáltatta az okmány alatt lévő pecsétet. Csaknem tökéletes a hamisítvány, Belgrád- ban a Gestapónál a bélyegző szakemberek jól megcsinálták a jugoszláv legfelsőbb partizánparancsnokság pecsétjének hű másolatát. Milyen kár, hogy a játszmát már be kell fejezni, hiszen ezen az alapon még sokáig tárgyalhatnánk, talán még a partizántáborba is bejuttathatnánk ügynökeinket. De most már nincs idő várakozásra, a fiatal Horthyt le kell tartóztatni. Az események sürgetnek. Höttlnek értesülései voltak arról, hogy a kormányzó fegyverszünetet kötött, s annak közeli bejelentését tervezi. Talán már másnap proklamálja a fegyverszünetet. Mindenesetre, ha már ez elkerülhetetlen, akkor a legjobb, ha minél előbb megtörténik, mielőtt még Horthyék megfelelő előkészüjelenlegi társadalmi és állami berendezkedést, valamint a törvényes rendet.” Igen, ez már ügyes szövegnek látszott. Nem afféle han- dabandázás, mint amivel Modoréin próbálkozott. Annyira „vörös”, amennyire kell, de annyi engedményt tesz Horthy- nak, amennyit ő el akar érni. Megígéri, hogy a kormányzó a helyén maradhat, csak a kormány kicseréléséhez ragaszkodik. A kémfőnök felvette az őszieteket tennének a végrehajtás biztosítására. Ha a kormányzó fia az ő kezükbe kerül, akkor ezzel már ők irányíthatják az események menetét. Kezükben a szelep, amellyel szabályozhatnak. Skorzeny lépett a szobába. Ismét civil ruhát viselt — bármennyire is szerette az egyenruhát, jobbnak látta, ha Magyarországon inkább csak civilben mutatkozik. Höttltől maga a kormányzó is értesült arról, hogy ő Magyarországra érkezett. Skorzeny úgy gondolta, Horthy ebből következtetett arra, milyen sorsot szántak neki a németek. Csakhogy Höttlnek a Várban dolgozó ügynökei azt is jelentették, hogy a kormányzó biztonságban tudja magát. Eszébe nem jutott védelemről a szokásosnál biztonságosabb módon gondoskodni. Höttl először Skorzenyt ia megkínálta egy kis konyakkal* — Ez igen! — csettintett a kétméteres véreb. — Az ember szinte érzi, hogyan árad szét az ereiben az erő! — Hát kedves Skorzeny — mondta Höttl — az erejére szükség lesz. Holnap reggel kilenckor megkezdődik a tánc! — Végre! — ragyogott fel Skorzeny arca. — Unalmas volt már a tétlenség. — Nos — mondta Höttl — az eddigi találkozókra a kormányzó fiát mindig néhány testőr kísérte. Minden bizonynyal ezúttal is fegyveres kísérettel megy a találkozóra, ami az Eskü tér 8. szám alatt lesz.. * — A Bornemissza-irodában — bólintott Skorzeny. — terepet már jól szemügyre vettem ... — És? — Minden nehézség nélkül végrehajtható a dolog. Elhelyezek néhány embert a ház előtti parkban. Ennyi az egész. Egy emberem a telefonfülkében lesz. onnan tart kapcsolatot majd a parancsnoksággal* ha erősítésre lenne szükség. De nem lesz ... — Az az érdekünk — mondta Höttl, — hogy az egész ügy lehetőleg lövöldözés nélkül menjen végbe. — Igyekszünk majd így megoldani — mondta Skorzeny. — A kormányzó fiát p*- dig személyesen fogom let» tóztatní... Höttl megrázta a fejét* (Folytatjuk)
