Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
PALÓCNAP 1967 tízezer nap Cj magyar film Az új születése — legyen az bármilyen nagyszerű — mindig fájdalommal jár. Ezt a gondolatot mondja el a can- nes-1 fesztiválon díjat nyert új magyar filmünk, a Tízezer nap. Tízezer nap, 30 esztendő ez nagyjából számolva. Ennyi idős lehet Kósa Ferenc, a film rendezője, s az éveknek éppen ennyi múlását ábrázolják a balladai hangulatú, költői képsorok. Mindezt a falusi élet tükrében, bemutatva két parasztember életútját, a sorsfordulók lelkesítő mozzanatait éppen úgy, mint a buktatóik keserű fájdalmait Az évék történéseit jól ismerjük, a nincstelenségtői a földosztáson keresztül a társas gazdálkodásig, több filmünk választotta már témájául a parasztság rögös életútját emberi felemelkedését Kása filmje mégis tudott újat adni. Ha nem is tartalmában, inkább élményben és a bemutatás módszerében. Nem kritika, elismerés: cseppet sem zavart, hogy olykor nem értettem tisztán a szöveget Sára Sándor képei beszédesebbek voltak minden dialógusnál. Ez a film csodálatosan szép. festménysze- rűen megkomponált képeivel, szöveg nélkül, „némafilmként” is megállná a helyét és a nézők értenék, éreznék mindazt amit az alkotók közölni akarnak. Felejthetetlen képsorokat közvetít Sára kamerája. Ilyen egyszerűen, szinte eszköztele- nül — de ugyanakkor milyen döbbenetes erővel! — még nem ábrázolta film a magyar parasztság hajdani kiszolgáltatottságát. A szégyenletes hajnali embervásár, a testet ölő kubikolás, a sztrájktörők különös büntetése, a vásárra hajtott lovak vágtája egy-egy mozzanata csupán a látvány sokaságának. zi közönségéhez. Nem magyaráz, nem indokol, azt mutatja be, hogyan reagálnak hősei az eseményekre, egyszerűbben fogalmazva: mi a parasztság hangulata. És a hangulatnak ezeket a szikrázó változásait fejezik ki a pergő képsorok. Milyennek mutatja Kósa a parasztság hangulatát? Lélekölő, nyomasztó a múltban, amikor szegénység és babona egy úton járt. Aztán a földosztással járó bizakodás, de egyben kétkedés is. A szabadság ízét még nem mindenki értette és érezte. A szegény szegény maradt, volt ugyan földjük, de ezenkívül semmi egyebük. A harmadik szabad május elsejére azonban már beköltözött a faluba a vidámság is. Később a beszolgáltatás rontotta a hangulatot, aztán a személyi kultusz. így jutott el a film hőse, Széles István a fásultságnak abba az állapotába, hogy csendesen tudott ülni egy lócán, amíg két barátja ölte egymást. Az ellenforradalmi hangulat is eléri a falut. De ez a parasztoknak sem „forradalom”. Aztán kezd kialakulni az új élet. Az emberek elismerik: szép dolog lehet a kommunizmus, de mozdulni, kilépni abból, amiben vannak, elszakadni a saját kis földjüktől, nem akarnak. Még Széles István sem bízik a jövőben. Esőként írja alá ugyan a belépést, de a felelősséget nem vállalja: a pajtában találnak rá és levágják a kötélről. Mindez már a múlté. Azóta nagy fia van, egyetemista, mdst éppen a tengernél nyaral, s a táruló horizont előtt elmélkedik édesapja, az egyszerű parasztember történetén. így látja Kosa a parasztember hangulatát. Más kérdés, így van-e, jól látja-e a fiatal elsőfilmes rendező? A film Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját. Büszkén és őszinte örömmel fogadtuk a híradást. De úgy hiszem, semmit sem von le a nemzetközi elismerésből — de az alkotók tehetségéből sem —, ha idehaza, a mi szemünkkel nézve a film erényei mellett, az elemző kritika kereszttüzében feltárjuk majd hiányosságait is. Mert vannak hibái, sőt, buktatói is a Tízezer napnak. Mintha túl egyoldalúan vizsgálnák hőseiket a film alkotói, nagyon is érintetlenül steril az a falu, ahol élnek és mozognak a Tízezer nap szereplői. Megállt kissé az idő Kósa filmbeli falujában, csak az új malom emelkedik az apró házikók fölé. Komor, múltra riadó a hangulat Pedig a napsugár ott táncol a törpe vízmű hatalmas fémgömbjén ... Jól tudjuk, nem mindig kellemes szembenézni önmagunkkal, de a művészet, amely emberformálásra törekszik, bátran vállalja ezt Ezt teszi Kosa Ferenc Tízezer napja is. De biztosabb talajról szemlélve történelmet és történeteket, lehet, hogy kevésbé szubjektív, de ugyanakkor igazabb lett volna a film, amely persze így is érdekes, nagyszabású, de vitára késztető művészi alkotás. A népes szereplőgárdából elsősorban Molnár Tibor, Holtai János (hangja Midi Szabó Gábor) és az egri színházlátogató közönség előtt jól ismert Bűrös Gyöngyi jó játéka, hiteles emberábrázolása emelkedik ki. A film hangulatához alkalmazkodó zene Sz&.z lösy András munkája. Márkusz László Az Ipolytól a Hernádig ér „Palócország" PALÖCORSZÄG — Mikszáth jó atyafiainak bővebb hazája — az Ipolytól a Hermádig terjed. Időben a honfoglalás kori kabar törzsig kell visszavonulni, ha e vidék ős lakossait keresgéljük a múltban. Mozgalmas életet élt mindig ez a hegyes országrész, a pásztorok tanyája és a színes képzelet világa. A tatárjárás elől több törökfajta töredéknépet telepítettek ide, majd amikor a tö- rökdúlás után ismét ritkán adódott erre a lakosság, jöttek az Alföldről, a szlovák részekről, míg én XVIII. századra kialakult a mai értelemben vett palócság. A palóc nevet Szeder Fábián szerzetes használta először, 1819-ből keletkezett művében, hogy aztán Istvánffy Gyula, Pintér Sándor, Pápay Károly foglalkozzanak ezzel a sajátságos népcsoporttal. Malonyay Dezső ötkötetes magyar nép- művészeti munkájában a leg- vaskosabb kötet a palócokat mutatia be: rajzokkal, fényképekkel eleveníti fel másoknak azt a világot, amelyről Mikszáth olyan jókedvűen anekdotázott Ezt a színes, tarka, képzeletet foglalkoztató palócvilágot adja kicsiben és sűrítetten az a kiállítás, amely a múlt hónap végén nyílt meg az egri vármúzeumban, mint egy bevezetni szándékozván a tavasz nagy parádi eseményét, a ! palócnapot. A három megyére, | Borsod, Heves, Nógrádra kiterjedő palócföld népének lelkivilága, gondolkodásmódja díszítőművészetében is testet öltött. Ennek a hegyes vidéknek a lakói pásztorélettel viaskodtak. Foglalkozásuk közben fafaragásokra is maradt hasz- nosz idejük és ami formát : kölcsönözhetett a képzelet a élet használati tárgyaihoz tapad. Ezért olyan nyilvánvaló az anyag, a forma és a díszítés összhangja. De nemcsak a pásztorélet mindennapi eszközeit díszítették ékesen a palócok, hanem lakásukat is. Az évszázados palócízlés és formaszeretet beszédes tanúi ezen a kiállításon is a cifra ládák, az ágyak mintás támlái, a nyoszolya és a faragószék is. Gazdagon díszítették ruháikat, ingjeiket is. Másként hímezték a vőlegény Ingjét, más mintákat mutatott a kazári menyecske ruhája, más stili- zációkat alkalmaztak a búcsútarisznyán, az asztalterítőn, más színben tündököltek, virítottak az éladó lányok, a húszon felüli menyecskék, a harmincévesek, a fehértől a kávébarnán és a méregzöldön át egészen a feketéig, amelyet már negyven éves asszonyoknak hordani — kötelesség volt Igaz — mondja kalauzunk és szakmai eligazítónk, Bakó Ferenc néprajzkutató, az egri múzeum igazgatója — ez a vidék és a kemény pásztorélet asszonysorsa meg is törte az idevaló fehémépeket cs bizony a negyvenesztendős asz- szony már rá is szolgált a fekete viseletre. A PALÓC FALU zárt világára, a pásztoréletre, a hagyományokat őrző és továbbfejlesztő palócságra színesen rávilágít ez a kiállítási. Elnézegetjük a palócok által szőtt és hímzett ruhákat önkéntelenül is felmerül a kérdés: van-e ennek a formákban és színekben tobzódó palócdíszítésnek mai élete, amikor már mindent elönteni látszik a városiasodás és a célszerűség? Vagy csak megcsodálni való néprajzi kuriózumnak kell tekintenünk a palócföld népművészetét? Korántsem! Kerámiában, fafaragásban és festett bútorokban talán nem folytatódik ez a díszítő- művészet úgy, mint szövésben és hímzésben. A Hevesi Háziipari Szövetkezet jól ápolja a hímzés, szövés nemes és művészi hagyományait. Recsk üf'ves kezű hímző asszonyai, Mátra derecske és Bodony kitűnő szövői — de több helyen másutt is még! — művészi portékáikat az idegenforgalom és a külföld is »jól jegyzi”. GAZDAG, VIRÁGOS képzelet színei és formái láthatók a palóckiállításon az egri vármúzeumban. De mindez megelevenedik, megsokszorozódik, forgataggá növekszik maid a mai májusi vasárnapon. Párádon, ahol egybesereglenek az Ipolytól a Hernádig elterülő hegyes táj emberei Borsodból, Hevesből és Nógrádból: Ünnepnapra gyűlnek és egy álló napig érezni az összetartozást, ünnepelni a díszes ingek, pántlikás kalapok, csizmák, fokosok, ostorok, bütykösök, szekerek, lovak, duhajkodó legények, iccés üveggel mulató férfiak, bokrétás lányok hangos és táncos forgatagát, ami nemcsak szemet-lelket gyönyörködtető látvány, de tiszteletre méltó és értékes hagyomány is: a palócoknak és vendégeiknek egyaránt. Farkas András Minerva zsebkönyvek , pásztor használati tárgyainak, azt mind megvalósították a I pásztorbicskák. Ékessége ennek a hangulatos kiállításnak néhány karikásostor, gulyásbot, a kondáskürt, a vőfélybuzogány, a borotvátok Borsodból, Hevesből egy fakulacs, tányér, só- tartó, mosolyuk, szedőkanál, cukortartó, juhászkampó, bőrtarisznya, Nógrádból furulyák, ivókanalak, kígyóbot, csatlakok. Faragták a jó palócok a fán kívül a csontot is, nemegyszer ólmot is öntöttek a fa vájatába, hogy a faragvány díszét, értékét emeljék. Ezeknél a használati tárgyaknál a művészi forma nem önmagáért van, ez az alkotó tevékenység a mindennapi Az idei könyvhét újdonsága a Minerva zsebkönyvek megindulása. Ez a tetszetős formájú sorozat régi hiányt pótol tudományos népszerű irodalmunkban. Az első kötet — Petur László A Földgömb hősei című műve — a táguló látóhatár története, a föld felfedezésének, a vakmerő hódítók kalandjainak drámai, rövid krónikája Második kötetként Kontra György és Stohl Gábor remek beszámolója következik az Élet tudományáról, a biológia és az átöröklés új kutatási eredményeiről. A harmadik zsebkönyv címe: A színfalak között; a színház vonzó világába vezeti el az olvasót. Mi történik a színdarabbal, míg a nézőtér előtt szétlebben a függöny? A műtitkainak .ismertetése mellett, sommás drámatörténelem, a magyar színjátszás múltjáról szóló beszámoló, és egy rövid bábszínjátszó krónika egészíti ki a kötetet A Minerva zsebkönyvek végén érdekes, logikai feladatok találhatók. Ezek megfejtését érdekes díjakkal jutalmazza a kiadó. A nyertesek jegyzékét — esetről-esetre — közli az Élet és Tudomány, Érdekes, izgalmas film a I Tízezer nap. írói — a rendező Kósa Ferenc, Gyöngyössy Imre és Csoóri Sándor — nagyszerűen érzékeltetik, mennyire szeretik és tisztelik hőseiket, megértik fájdalmaikat, de világosan látják és mutatják is a jövő egyetlen útját Ezt az utat járja a film két hőse is, Széles István, az egykori kubikos, aki nincstelen korában a megfagyott disznóktól kért bocsánatot, mert kilopta alóluk a szalmát, hogy legalább szilveszter éjszakáján meleg legyen viskója és Bánó Fülöp, az egyszerű paraszt- ember, akiről nem többet, csak annyit tudunk, hogy kommunista. Együtt és egymás ellen is vívják ők az élet harcát, mert volt ugyan földosztás, van termelőszövetkezet, a múlt azonban nem könnyen zárható le, akarva akaratlanul tovább él bennünk, velünk együtt, és beleszól a jelenbe, befolyásolja mai cselekedeteinket is. Nagy igazsága ez Kosa filmjének és külön erénye, hogy mindezt érzelmi szálakkal fű* fUsimsőM If67. május 28., vasárnap 7. Ne szólj szám... Teher- és személygépkocsik állnak a snack-bár előtt. Sok a vendég, jól, megy a bolt. Pillanatra el vakít ja a szemem a fény, ahogy belépek. Tétován megállók az ajtóban. Bibi a pult mögött egy testes, bőrzekés sofőrnek kever citromfröccsöt. Felém pillant Bibi szemrevaló, csinos nő. Kék szemében mindig mosoly bujkál. Bőre üde. Haja barnába hajló vörös. Szája izgalmas, alakja formás. Igaza van a sofőrnek. Valóban szerencsés fickó vagyok hogy megismertem és ő engem választott. Hogy miért pont engem? Akadt volna neki jobb is. Bibi utálja az amikat Bibiana német Nümbergbe való. Alig múlt tizenhat éves, amikor ott megismerkedett egy amerikai hadnaggyal, Tom Ogdennel. A hadnagy feleségül vette. Aztán áthozta Amerikába. De itt már nem éltek jól. A hadnagy családja lenézte Bibit. Nem fogadták be maguk közé. Odgen egyre jobban a családja és barátai befolyása alá került. Egy szép napon aztán faképnél hagyta. Bibi egyedül maradt az idegen világban. Egészséges életerejével azonban felül tudott kerekedni csalódásán. Murkát kapott itt a snack-bárban. Dolgozik keményen. S mint említettem, utálja az amikat Az ablak mellé, a sarokban lévő asztalhoz ülök. Bili, Bibi főnöke lép ki a konyhából. Bili egy nagy benzintársaságtól bérli a snack-bárt. A benzinkutat a társaság üzemelteti, a snack-bárra viszont nem költenek, de az, az országban lévő többi tízezerrel együtt, a bérlők folytán mégis búsás hasznot hoz nekik. Bill a városba akar költözni. Nőnek a gyerekei, városi iskolában szeretné neveltetni őket. Tízesztendei bérlete során már összegyűjtött annyi tökét, hogy a városban egv szerényebb éttermet nyithat: Kedvel bennünket és azt mondta, átadja Bibinek és nekem a snack-bár bérletét. Ehhez azonban húszezer dollár kell. Annyi kauciót kell letenni a benzintársaságnál. Bibi és én kuporgatjuk a dollárokat. A zsoldomat minden elsején és tizenötödikén pontosan átadom Bibinek. Csak annyit tartok magamnál, hogy cigarettára jusson. Bibi sem költ A kosztot ingyen kapja, főnökéék olcsón szállást is ad. nak neki egy parányi szobácskábán. Tizenötezer dollárunk van már a bankban. Még ötezer kell. Bibi, hogy gyorsabban menjen a dolog, játszani akar a tőzsdén. Példákat mondott arról, hogyan gazdagodtak meg emberek a tőzsdei spekulációval egyik napról a másikra. En viszont arról példáztam, hogyan ment rá jóval több embernek a gatyája is a tőzsdére. Ezen összevesztünk. Bibi aztán mégiscsak nekem adott igazat, s jóváhagyta, hogy ne kockáztassuk kis vagyonkánkat Ha meglesz a húszezer, akkor átvesszük a boltot Nekem még három évem van a hadseregnél. Amíg leszerelek, addig Bibi egyedül vezeti majd az üzletet. Aztán majd beszállok én is. Bárcsak már ott tartanánk. — Mi újság Fort Braggben? — kérdi Bili. — öreg fiú, ha lehet, beszéljünk másról. — Hárítom el a kérdést. — Persze, igazad van — kap észbe Bili. Tudja ő is, amit én. A CIC nem veszi jónéven, ha Fort Bragg lakói fecsegnek, akinek eljár a sjája, azzal kíméletlenül elbánnak. Éppen ilyesmi miatt volt nemrégen nagy ramazuri. A szakaszunkban volt egy horvát. Még siheder korában beállt az usztasák közé. Aztán a francia idegenlégióba került. Onnan pedig hozzánk. Tapasztalt legény volt és mégis ráfizetett. Szabadsága idején megismerkedett egy csinos nővel. A nő etette, itatta, szerelmeskedett vele. Egyszóval alaposan az ujja köré csavarta. Egy set eg dolgot kiszedett belőle. A nő valami pacifista újságnál dolgozott. Megírta, hogy mi történik a Fort Braggben. Az elhárítok persze hamar kiszagolták, hogy kitől szerezte az értesüléseit. Letartóztatták a fiút. De nem került hadbíróság elé. Szökés közben agyonlőtték. Ezt persze senki sem hiszi el. De senki sem kiváncsiskodik. A CIC emberei hidegre tették és Kész. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ehhez tartsa magát az ember és akkor nincs baj. Bibi közben a pultnál dolgozik. Felveszi a vendégek számára fenntartott csábmoso- lyát. Jólesik itt ülni. Falatozni, kortyolni a sörből. Nézni, ahogy Bibi sürög-forog. Csal* már tíz óra lenne’ (Folytatjuk)
