Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
Mérlegen a színházi évad Az egri színház és közönsége Mi a siker titka? Különös- Soéppen a színházi, sikeré? S mi ■ bukás titka? Mert bukott már meg darab Egerben is, telt bázak e_ott, s aratott sikert színházi bemutató fél, sőt, negyedházzal is. Ki tagadná, hogy a siker általában a zsúfolt nézőtérrel, a bukás az ásító széksorokkal kötött örök és megbonthatatlan frigyet Ám, egy- ’ magában mégsem jelenthetnek abszolút mércét a nézőtéri zsöllye sorai: a jó színház, a korszerű és merész színház kockáztat is, igyekszik az -igények előtt is járni; felkelteni az érdeklődést, formálni a közízlést; feljebb, egyre feljebb ragadni nézőit a színházművészet végtelen magasságába törő — és bizony ezért néha ködbe is vesző — lépcsősorain. Nem véletlen, hogy e gondolatsorral, e rövid töprengéssel állítjuk mérlegre a Gárdo- Géaa Színház évadját amikor lényegében né- előadás a „Három ta- -ból tesz kétségkívül si- pontot egy művészi vitathatatlanul jelentős esztendő végére. A My fair Lady világhírű muzsikájára nyűt szét először a függöny, a Három tavasz ismert zenéjére hull le, s ami a kettő között volt: sok és szívós munka, igényes és bátor kezdeményezés, magas szintű, gondolatokat élesztő bemutatók, vitára késztető drámák, siker, de bukás Paradoxonnak tűnik, de így igaz: a színház, ha igazán színház, megbukni is mer és tud egy-egy darabjával. Azok az idők mindinkább a múltéi, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy produkció megbukjon, mert „összefogtak” a szervek, megvásárolták a jegyeket, s — színházi nyelven szólva „vattával”, gyakorlatilag államilag biztosított potyajegyek- kel töltötték meg a széksorokat. S azok az idők is elmúltak, amikor egy-egy színház műsorpolitikáját érvek helyett felülről jött diktátumokkal szabták meg, amikor egy színház vezetője, művészi gárdája kezdeményező készség, és éppen ezért kockázat nélkül is nekivághatott a megújuló színházi évadoknak. S ha ehhez hozzávesszük, hogy éppen ez a színházi évad volt Egerben az, amikor a színházak művészei, de gazdasági színvonalának emelésére éppen nálunk, illetve Miskolcon kezdték meg a színházak ösz- pzevonását, s hogy a két társulat egységének, stílusának megteremtése egybeesett a közönség megnyerésének nemes és igényes szándékával, — nem szólam kijelenteni, hogy nehéz esztendő, nehéz színházi évad volt az 1966—67-es. Egyet azonban elöljáróban leszögezhetünk. A két színház összevonása a bemutatott produkciókat illetően lényeges művészi színvonalemelést hozott, s ez idei évad 11 bemutatójából jó néhányat — például: a Harc e, szalamandrákkal, vagy a Három tavasz — gyakorlatilag be sem lehetett volna korábban mutatni sem Miskolcon, sem Egerben. Anyagi okok, de a színház, a kar létszáma miatt Bem! A Gárdonyi Színház évadján jól le lehetett mérni azt a kettős szándékot, hogy egyrészt a tudatos látványosságra törekvéssel hagyományos színházi atmoszféra teremtődjék meg a nézőtéren; másrészt bebizonyítani, hogy nemcsak kell, de lehet is új magyar drámákat találni és bemutatni. Az Egérút, a Csapda, a Római karnevál és a Tiszaeszlár, ha különböző aspektusokból és más-más műfaji megfogalmazással is, de végtére mai életünk problémáihoz kötődtek, arra kerestek, vagy legalábbis próbáltak keresni választ. A „Gondolati esték”, a szándékosan elandalító színház helyett az elgondolkodtató, a választ váró színházat kívánta megvalósítani a nézők aktív, töprengő és állást foglaló részvételével. Feltétlenül idekívánkozik a Harc a szalamandrákkal történelmi és történeti revüje, amely telitalálatként példázza: a viszonylag kis létszámú közönség még korántsem jelent művészi sikertelenséget. Ezekről a drámákról kritikai megjegyzéseinket megtettük az évad folyamán, így erre és külön most feleslegesnek érezzük a visszatérést. Az évad végén, visszatekintve és mintegy csokorba gyűjtve e provitatni, hogy az új drámák merész és igényes műsorra tűzése mennyiben emeli egy színház tekintélyét, rangját. De azt — úgy véljük — vitatni lehet és kell is, hogy az elmúlt színházi évad nem vette kellően figyelembe az éppen erre az évadra eső megváltozó körülményeket, az alkotói igény a megengedettebbnél előbbre szaladt a közönség igényénél és a kellő popularitás hiánya néhány előadás közönség- (nem művészi!), néhány másik már a rendezés és a játék alkotásbeli sikerét is veA színházi évad legsikeresebb bemutatója: a Myjair Lady, dukciőkat, annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy kevesebb több lett volna Az az érzésünk, hogy a színház művészá igényében, szándékában mintha kissé elszakadt volna a realitásoktól, többet vállalt és akart megvalósítani, mint amennyit az adott körülmények között vállalhatott volna. Nem egyszerűen arról van szó, hogy sok-e, vagy sem négy ősbemutató, s még azt sem vitatjuk, meri; naivitás lenne szélyeztette. Igen szimpatikus dolog a statisztika számait felhasználni pro- és kontra bizonyításképpen. Hiszen a Gárdonyi Színház idei megközelítően kétszáz előadását az utolsó gongig majdnem 60 ezren nézték meg Egerben. Ez más szóval annyit jelent, hogy a negy- venegynéhány ezer lakosú város minden polgárára, a csecsemőtől az aggokig, másfél színházi előadás megtekintése esik. S ha tovább visszük ezt a statisztikát, minden bizonynyal „világszínvonalon” is számottevő eredménynek igazolódna. Az érem másik oldala azonban az, hogy ebben az évadban — legalábbis úgy érezzük — mintha leszűkült volna a színházlátogatók köre, kevesebben, bár többször látogatták a színházat, s igen erős az eltolódás — ez természetesen nem helyi jelenség — a köny- nyű, vagy legalábbis a köny- nyebb műfajok irányában. A My fair Ladyt előadásonként több mint négyszáz néző tekintette meg, az ördöglovast ■'s megközelítően négyszázan, míg az egyébként kitűnő előadást hozó Kómái karnevált csak átlagosan 229-en, a Harc a szalamandrákkal című drámát pedig éppen csak 200-an. S, ha már a számoknál tartunk, a bevezető sorolt ’gazolásaként, s az iméntiéknek kissé ellentmondóan, a Campbell felügyelő utolsó esete című krimikomédiát lényegében le kellett venni a műsorról, mert megbukott. De félre a számokkal! Művészetet számokkal, adatni Icai jobbára csak illusztrálni lehet, azt megmérni és arról ítélkezni már sokkal kevésbé. Márpedig az ítélet e számok ellenében nem lehet más, mint az, hogy ellentmondásaiban is magas fokú, napjaink égető kérdéseire választ kereső, igényes és szórakoztató színilázi évad marad mögöttünk. Sok taps, sok öröm, de bosszúság is, vita és egyetértés, kezdeményezés, újszerűség és tradi- cionalizmus — egyszóval pezsgő színházi élet! A színház részt követelt magának a magyar színjátszás továbbfejlődéséből, s amit vállalt, azt teljesítette is. Még néhány előadás és utoljára megy le a függöny, utoljára csattannak tapsra a tenyerek, hogy aztán elnémuljon a szép szó a színpadon, a zsongás a nézőtéren, — az új évadig. Lehet-e többet, szebbet és biztatóbbat mondani, mint hogy ennek az évadnak alapján érdeklődéssel és szeretettel várjuk az új színházi évadot? Gyurkó Géza 4967. május 81., vasárnap L Mr. King sem milliomos Anya nekem vágja le a pulykacombot. Elém teszi a tányérra és mégsimogatja a fejem. A keze kérges és mégis olyan csodálatosan puha. Pityu csillagszórót gyújt a fenyőn. Ez a kölyök semmit sem nőtt. A karácsonyfa mellett apa áll. Szomorú és szemrehányóan néz rám. Bibi hozzálép és megcsókolja az arcál De hiszen Bibi meg apa nem ismerik egymást. Beszélgetni se tudnának. És Ibi? Ö is itt van. Fölényesen mosolyog Bibire. — Egyél, kisfiam — biztat a mama —, vegyél mellé párolt káposztát is. Vöröskáposztából csináltam, ahogy te szereted. Bibi elkapja előlem a tányért. Ibi ráüt a kezére. Apa dühösen nagyot kiált. — Ébresztő, fel! Mozgás! Mozgás! Hirtelen nem tudom, hogy hol vagyok. Agyamban furcsa képek kavarognak. Az orrom régen nem érzett otthoni illatokkal van tele. Csak lassan eszmélek. Valaki lerántja rólam a pokrócot. Izzadó testem hideg levegő csapja meg. — Ez a rohadt skót már megint úgy üvölt, mint egy állat — dünnyögi mellettem Beppo, az olasz — De egyszer beverem a pofáját, be én... Ez így megy hetek óta. Az ember hazaálmodja magát. Murdock őrmester meg felkiabálja. Mindig akkor ordít, amikor a legérdekesebb, a legszebb rész következne az álomban. Fázom. Felülök, aztán lelépek az ágyról. Beppe még mindig szitkozódik. Utálja Murdoekot. Az meg őt. Persze, Beppe húzza mindig a rövideb- bet. Murdock az erősebb. Ö az őrmester. — Egy-kettő! Egy-kettő! Egy- kettő! A barakk körül, a sárga sóderrel felhintett udvaron trap- polunk. Így megy ez minden reggel. Körbe-körbe. Hanzi, a vörös hajú nővér német, rondán szuszog mellettem. Pablo, a fürge kis guatemalai, kajánul rávigyorog. Imádja, amikor Hanzinak nehezére esik valami. — Ha a Führer ezt látná — ugratja Hanzit. — Hű... hű... hülye — nyögi fulladozva Hanzi. — Kuss! Kötelékben nem ugatunk! — ordít King tizedes. Beppe, az olasz, a skót Murdock őrmestert utálja. Én Kin- get. King magyar mint én. De megjátssza magát. Királynak hívták és most King. Pedig' nem mondta neki senki, hogy angolosítsa meg a nevét.. Ilyesmivel itt nem törődnek. Tökéletesen mindegy, hogy kinek, mi volt, vagy mi most a neve. Bár a nevet is felvarratják egy szalagon a zubbony mellzsebe fölé, de mindenütt csak a másik zseb fölötti számot mondják. Én az 5817-es vagyok. Ez a beképzelt fajankó azonban azt hiszi, ha Király helyett Kingnek hívatja magát, az jobb, meg előkelőbb. A múltkor jót röhögtünk rajta. Napos voltam és én vettem át a postát. Hát már otthonról is így címezteti magának a levelet: Mr. King. El tudom képzelni, hogy ez miket firkálhat haza. Kiskunmajsán már biztosan úgy tudja az egész falu, hogy milliomos, vagy legalább is félmilliomos lett, akit száz hollywoodi tyúk imád és minimum négy kocsija van. A barom. Tegnap magyarul szóltam hozzá a kantinban. Letolt. Azt mondta, itt nincs semmi helye semmilyen idegen nyelvnek. Majd akkor pofázzak maPana§z a gépekre — viszont panasz az emberekre Alig műit el mostanában olyan járási, vagy megyei szintű tanácskozás, ahol a szövetkezetek vezetői, küldöttei ne emeltek volna panaszt a traktorok, munkagépek minőségére. ou y^s aánuor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke azt tette szóvá, hogy vetőgépük egyetlen szezonban tönkrement, pedig súlyos összeget fizettek érte. Lukács Dezső, a boldo- gi Béke Tsz képviseletében azon háborgott, hogy vásároltak hét csővázas ekét s az első használat után úgy összevissza görbült, hogy a vas az ég minden tája felé mutat. Pedig azt remélték, hogy legalább öt-tíz évig tudják használni, hiszen az ára csak ennyi idő után térülne meg a közösségnek. A szövetkezetek nemcsak azt remélik és várják el joggal a traktoroktól, munkagépektől, hogy az árukat „megkeressék”, hogy megbízhatóan jól dolgozhassanak vele, hanem azt is, hogy némi hasznot is jelentsenek a közösség számára. De hát ez a jelek szerint ma még csak óhaj és nem valóság. Még mindig ráüti bélyegét a tsz-ek gépvásárlásaira a régi gazdasági mechanizmus, amely ismer első, másod-, harmadosztályú mezőgazdaságú termékeket, de nem ismer másod- és harmadosztályú gépeket. És ez nemcsak a minőségre vonatkozik, de a választékra is. Jo*ros panaszt említettünk az előbb a gépek minőségére, választékára. És hozzátehetnénk talán még a gépek árával kapcsolatos észrevételeket is, de tartozunk az igazságnak azzal, hogy helyt- adunk a gépek viszontpana- szának is. Mert amikor a megyei, járási összejöveteleken a gépek minőségét kifogásolják, ugyanakkor a brigádgyűléseken, a közös gazdaságok közgyűlésein joggal sorolják a panaszokat e gépek kezelőire. Szóvá teszik a határban kint hagyott tárcsák, ekék, vetőgépek sorsát, a kíméletlenül ha.itó traktorosok ballépéseit, a fedél nélküli gépek nehéz helyzetét, a határbeli utak kriminális állapotát, amelyen olyan zökkenők, sártenger fogadja a géneket, hogy valósággal kettészakadnak a pótkocsik, traktorok. Mivel néhány helyen kevés a gép, „halálig” hajszolják, s arra is mondtak példát, amikor egy 25 ezer forintért felújított traktort úgy hajtottak. hogy öt nap alatt az ócs- kavasteiepre jutott. Mi tehát a megoldás? A termelőszövetkezetek joggal igénylik a jobb minőségű, nagyobb választékú, olcsóbb gépeket, de azt hisz- szük, a megoldás kulcsát csak akkor lehet megtalálni, ha ezek a gépek jó, gondos, kímélő gazda kezébe kerülnek. S ha ez az „ítélet” salamoninak hangzik is, a gyakorlat azt bizonyítja, igaz... csak sajnos még nem jellemző. K. E. Soron kíwtil készül az ilmodent-tubus A Mátravidéki Fémművekben megkezdték az ízléses kivitelű Amodent fogkrém-tubusok gyártását. Ezt a feladatot a kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalattal kötött megállapodás alapján soron kívül vállalták a gyár dolgozói. A sürgős munkára azért került sor, mert a kozmetikai ipar által tavaly közvéleménykutatásra kibocsátott fogpaszta-újdonság forgalomba hozatala tubushiány miatt késett. A Mátravidéki Fémművek naponta hatvanezer tubust bocsát a megrendelő rendelkezésére. így minden bizonnyal remélhető, hogy a nagy érdeklődéssel várt Amodent napokon belül eljuthat a boltokba. (K) gyárul, ha erre parancsot kapok. Pablo ismét valami marhaságot mond Hanzinak. A kövér német visszakézből szájon vágja. King észreveszi. — Szakasz, állj! Vigyázz! — ordít. Megmerevedünk. — Balra át! Mintha zsinóron rántanának bennünket, úgy fordulunk arccal King felé. — 5802-es és 5820-as kilépni! Hanzi és Pablo feszesen a szakasz elé áll. King hosszan, gúnyos vigyorral nézi őket. Nyelvével jobbra-balra tologatja a rágógumit. Hanzi még mindig rondán szuszog. Ömlik róla a veríték. Pablo a hosszú szempillája alól, melegfényű barna szemeivel, gyerekes mosollyal tekint a tizedesre. King nem szereti, ha valaki mosolyog előtte. Tőlem féljen, rettegjen mindenki. _ Ügy látom, kedvetek van ve rekedni — mondja szokatlanul csendesen — Oké! Álljatok szembe egymással. Hanzi és Pablo szembefordulnak. — Üsd pofon ezt a melákol _parancsolja a tizedes Pabló. nak . Pablo csodálkozva Kingre néz. — Nem érted? — riad rá a tizedes. — Az a parancs, hogy iiss. Pablo tétován arcul legyinti Hanzit. Gyengén, csattanás sem hallatszik. — Add vissza! — utasítja King a kövér németet. Hanzi is kicsit üt. King dühbe gurul. — Ez pofon? Erősebben, nagyobbat! — kiált Hanzira. A kövér német bocsánatké- rően pillant Pablóra, de most már nagyobbat üt. Pablo viszsza. King vezényli, hogy ki következik. A két fiú egyre hevesebben üti egymást. Pablo orrából vér csöpög a sárga sóderra. Most felhasad Hanzi szemöldöke. — Disznó! — suttogja mellettem Andy Idens, a bostoni volt boxbajnok, s kiköp. A jelző és a köpés nem kétséges, hogy Kinget illeti. — Maradj veszteg — súgom —, mert téged is kiszúr ez az állat. Pablo arca merő vér. Hanzi is csúnyán fest. A barakk sarkánál Campbell kapitány bukkan fel. Ö a századparancsnokuk. Összes hajú, Clark Gable bajuszú, kisportolt alakú, sima modorú férfi. — Majd ő véget vet ennek a cirkusznak — gondolom örömmel. Campbell azonban elfordítja a fejét és szapora léptekkel elsiet a szakasz mögött. (Folytatjuk) Tartalékos tiszti találkozó Egerben Ma délelőtt Egerbak- ta határában tartalékos tiszti találkozót rendez az MHS egri városi-járási elnöksége, amelyre Egerből is különgépliocsival utaznak a részvevők. Az egrieken kívül recskiek, pétervásá- riak, egercsehiek, bélapátfal- viak vesznek részt nagyobb számban a találkozón, amelyre gazdag programot készített a rendezőség. A nagy számú éi’deklődőnek technikai bemutatót rendeznek és izgalmasnak ígérkező járó#' verseny lesi
