Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
ÉLET ÉS ERKÖLCS SZOKVÁNYOS ESET A tárgyalóteremben, a bírói pulpitus előtt ketten állanak, egymástól távolabb húzódva. A nő, nem lehet több 24—25 évestől, jó alakú, csinos, szépen öltözött, bamásszőke. A férfi megtermett, vállas, 30 körüli. Egykori házastársak. Fél éve sincs, hogy elváltak törvényesen. A bíró ismerősük, ő tárgyalta bontóperüket is. Mielőtt a tanúkat szólítanák, kérdést intéz a felekhez: — Nem békültek-e ki időközben? A férfi és a nő pillanatra zavarba jönnek a szokatlan kérdés hallatán, aztán mindketten válaszolnak. — Nincs kivel...! A válasz a legszokványosabb, s a bíró jól tudja, hogy éppen Itt ragadt rájuk ez a „nincs kivel”, itt tanulták meg a bíróságon, bontóperük során. Azt is jól tudja, ezek ketten itt másra is gondolnak: „szerencsére könnyen megúsztuk!” Fáradtan sóhajt és beszól ittat- ja a tanúkat, szokott módon figyelmezteti őket az igazmondás kötelességére, „mert a hamis tanúzást a törvény szigorúan büntetni rendeli”. Két tanú van csak, a peres felek szülői: két anya. A per tárgya — egy unoka... Az eset szokványos, a polgári peres bíró több száz hasonlóra emlékszik, amelyben azóta döntött, hogy bíróvá kinevezték. ...A bontóper során a gyereket az anyának ítélte oda a bíróság. Az anya dolgozni járt, a mert óvodába nem vették fel gyermekét, egy fiatal leányt fogadott mellé. Akárkit nem kapott, a gyermekvédő intézettől ajánlották ismerősök az egyik tizenöt éves gondozottat, B az anya örült annak is. A volt férj panaszt tett a hatóságoknál, hogy az a lány mu- lyás, szellemileg csökkent értékű, s ennél fogva a gyermek feletti felügyeletre nem éppen 3 legalkalmasabb. Később mégis megnyugodott, de aztán a volt feleség megbetegedett, beutalták szanatóriumba, s a gyereket az asszony szülei vették magukhoz, akik N. községben laknak. Amikor a férfi erről tudomást szerzett, elutazott anyjához Gy-be, s együtt indultak a falun levő kicsiért. Az n-i nagyszülőket nem találták odahaza, kint dolgoztak a határban, répát egyeltek, s a gyerek is ott volt velük, a tábla szélén játszadozott. „Elviszszük Bandikát — mondta a gy-i nagyszülő. — Én éppúgy a nagymamája vagyok, mint a nászasszony és nálam sem lesz rosszabb helyen”. Az n-i nagyszülők nem is ellenkeztek, gondolván, miért ne lehetne az unoka a másik nagymamánál, hiszen nekik sok a munkájuk, nem nagyon tudnak a kicsivel törődni, s tán lassan az anyja is felépül, hazajöhet a szanatóriumból... Vagy egy hónap múlva a gy-i nagymama levelet irt N-be, hogy ne is gondoljanak arra, miszerint visz- szavihetik tőle az unokáját, mert a kicsi annyira ragaszkodik őhozzá s nem is vágyik vissza abba a poros faluba. Az nni nagyszülőket meglepte, kétségbeejtette a furcsa levél, s mindketten, nagymama, nagypapa, sietve utaztak Gyre, megtudni, mi történt. Az n-i nagymamának majd a szíve szakadt meg fájdalmában, amikor unokája meg sem akarta ismerni, a kapott édességet pedig a földhöz vágta, összetaposta, mert ahhoz a nagymami piszkos kézzel nyúlt, őt megfertőzi és kórházba vi* szik és tűvel szurkálják majd a popóját, ami nagyon fog fájni A nagymama elnyomva fájdalmát, kedveskedve, szépen beszélt unokájához, elújságolta, hogy a Marosának kisbocija született, meg sok új traktor jött, és arra majd ő is felülhet, kormányozhat. A gyerek dacosan rázta a fejét: nem megyek soha, soha hozzátok, mert ti parasztok vagytok, nem vigyáztok rám és ellopnak majd a cigányok... ! Az egyik nagymama tehát úgy édesgette magához az unokát, hogy a másikra sértő megjegyzéseket tett, kígyót-békát kitalált, elhitetve a kis emberkévéi, hogy az a másik nagymama milyen rossz, gonosz, satöbbi, satöbbi. Ennyi állt a gyerek édesanyja, a felperes beadványában, azzal a kérelemmel a bíróság felé, hogy állítsák helyre az „eredeti” állapotot, mármint azt,, hogy kapja vissza volt férje anyjától a gyermeket, akit a törvény neki ítélt oda. Először a peres feleket hallgatja meg a bíróság. Az anya kétségbeesetten követeli gyermekét. Az apa, a volt férj azt kéri a bíróságtól, törvényesítse a „beállt helyzetet”, hagyják a gyermeket az ő anyjánál, .mert volt felesége alkalmatlan a kicsi felnevelésére, mert ugye, beteges, bármikor visz*>ÁV'7r/' ét Mte&tdnZ Á státus és a többiek... (Az idegen származású szavak, nevek ejtéséről) Az állás, megállás, állapot, társadalmi helyzet, rang jelentésváltozatokkal bíró latin státus szó igen régen bekerült nyelvhasználatunkba. Ma is nagyon gyakran élünk vele. Pontos fogalmi tártaiméi: áltálában jól ismerik azok, akik ajkukra vagy tollúkra veszik. A kinevezett, rendszeresített alkalmazottak, munkatársak létszámát éppen úgy megnevezik vele, mint a költségvetésben megszabott, kulcs, számok szerint csoportosított állományt, illetőleg költségvetési helyet. A státus szó ejtésében azonban sok a bizonytalanság. A következő ejtésváltozatokat halljuk a leggyakrabban: státus, státusz, sztátusz. Melyik a helyes ejtés? A szó eredeti latinos ejtése: sztátusz. Szavunk azonban ma már a közismert, a magyarrá vált jövevényszavak csoportját gazdagítja, tehát ejtését is ehhez kell igazítanunk. Ismeretes az a szabály, hogy a közismert idegen neveket, szavakat, illetőleg az idegen^ eredetű, de jövevényekké vált, s gyakran használt neveket magyaros alakban kell ejtenünk. Sokan nem követik ezt a szabályt. Ezért gyakran halljuk g következő változatokat: Da- •Sus—Dáriusz, metropolis— metropolisz, Salome—Szalomé, Mars—Marsz, Fallstaff—Fall- sztaff stb. A változatok közül az s-ező ejtésűek a helyesek. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy sokan modorosán, s talán egy kicsit latinos műveltségüket is fitogtatóan latinosán, sz-ezve ejtik a következő szavakat: spekuláció, spekulál, strand, stabil, stáció, stóla, steril, stréber stb. A helyes ejtés következtében az s-ezés, ezért a státus szó ejtése is magyarul csak státus! A szó így ejtésében is bekerült azoknak a magyarrá vált latin szavaknak a családjába, amelyeknek ejtésében ma már senki sem téved az sz-ező ejtésre. Ilyen latin eredetű szavakra gondolunk: juss, sors, virtus, fiskális, protestáns, textus, kázus, stúdium, jurátus, terminus, skála stb., stb. Ha egy idegen szó nem vált közkeletűvé, jövevényszóvá, akkor természetesen az eredeti idegen kiejtésben hangoztatjuk, ezért ejtjük sz-ező formában pl. az agresszió, ag- resszor, szituáció, szituált ugyancsak latin eredetű szavakat. DR. BAKOS JÓZSEF tanszékvezető főiskolai tanár. a nyelvészeti tudományok kandidátusa. nagyon szeret és az is szerette őt, halkan elsírja magát. A gy-i nagymama fennköl- ten, gúnyos mosollyal szemléli a jelenetet. A bíró berekeszti a tárgyalást, mindenki elhagyja a termet. Zárt tanácskozás, aztán ítélethirdetés: a bíróság el utasítja az apa gyerekelhelyezési keresetét! Tárgyalás után a tanácsvezető bíróra várakozom. — Szokványos eset, szerencsére — mondja. — A volt házastársak egymással versengve, egymást túllicitálva akarják gondozni a gyereket, rivalizál egymással a két nagymama is. Arról kívántunk bizonyságot szerezni: hol, kinól kaphat a gyerek korrektebb, helyesebb nevelést. Megnyugtatóan sikerült felderíteni: hol nevelnék a gyerekbe félelmet, gyűlölködést vagy szeretetek Megszokott dolog, mint ez esetben is, hogy a család széthullása után a nagymama vállalja a nevelőszülő szerepét. Eltöprenghetünk azon, hogy ez a nagymama korosztály már felnevelt egy nemzedéket, többkevesebb hibával. Az élőibbi ábra szerint — több hibával. Vajon felismerik-e a hibákat, beismerik-e tévedésüket, s a második nemzedéket, az unokákat már másként nevelik? Nyílt kérdés ez, amire nem válaszolhatunk szokványosán.« Pataky Dezső Megépítette az Atlanti-óceánon átívelő új hidat, amelyért Nobel- és ENSZ-díjat kapott... Ezután rögtön hozzálátott egy olyan számítógép megszerkesztéséhez, amely egymilliomod másodperc alatt kiszámolja, hogy a kofák miért adják drágábban egy standdal odább a csirkét, — ezért megkapta a Vevők Örökös Vándordíját... A következő szerény kis találmánya nyomán lehetővé vált, hogy megfelelő antenna segítségével a mosógéppel is lehessen fogni a lwldszondák televíziós adásait, — ezért az Űrhajózás Egyszerűsítéséért alapított díjat ítélték oda a számára.„ Ekkor mondta a tőle megszokott szerénységgel az egyik kőművesnek: „Ha nagyot üt a vésőre, átlyukadnak a falak, mert ezek egy modern ház modern falai..." — Mit ért maga az ilyesmihez? — intette le a kövek műves mestere és korántsem szerényen elküldte a holdszonda után.« í—<55 C* ... hogy kevés kell a boldogsághoz, mindössze annyi, amewy- nyi bosszúságot tudunk szerezni embertársainknak. Hiába, nincs annál nagyobb öröm, ha látjuk és érezzük, a másikat most majd megüti a guta, majd szétpattan a dühtől, mert sikerült egy kellemes és ügyes fricskát elhelyezni embertársunk orrán. A mozijegy pénzbe kerül, a színházjegy is, a televízió is 50 forint havonta, nem beszélve az áramfogyasztásról, s bizony igazat kell adnom azoknak, akik azt mondják, hogy azért a pénzért ráadásul még nem is biztos, hogy jól szórakoznak, hogy a film, vagy a műsor után megelégedettek lesznek. Mennyivel olcsóbb és mennyivel más az, ha mondjuk ott állunk a pult mögött, s a fiz deka parízerbe belemérünk két véget is, hadd üsse meg a guta otthon a kedves vevőt, amikor látja, hogy mit kapott a pénzéért. Nem nagy ügy, lényegében filléres bosszúság, de nagyon jóízű kis bosszantás. És az is mennyivel olcsóbb, ha a kedves vevő az egymásra pakolt áru legeslegaljáról óhajt vásárolni, annak ellenére, hogy a tetején ugyanazt találja, sőt még ráadásul fitymálva kijelenti, hogy meggondolta, már nem is kell... Pompás dolog az is, ha az ügyfelet elküldjük a város másik végén levő hivatalba, hadd mozogjon, hadd túrázzék egy kicsit, jót is tesz az ám az egészségének, s úgyis elég, ha ott tudja meg, teljesen feleslegesen átlózta a várost... Vissza kell jönnie, mert itt intézik az ügyét. Egy pompás ebédhez valamelyik vendéglőben kimondottan jól jön ha negyedórát kell könyörögni egy szelet kenyérért, vagy ha a pincér derűs és megelégedett arccal félóra után húzza ki kedvenc ételünket az étlapról, mondván „Kedves vendég, az imént elfelejtettem mondani, hogy ez, kérem, már elfogyott”. Soroljam, ne soroljam? Nem hiszem, hogy akadna olyan ember, aki ne tudná a maga tapasztalataiból végtelenbe nyúlóan kiegészíteni a sort, ne tudna fölösen is elmondani annyi apró bosszúságot, amit nyugodtan el lehetne kerülni, ha... Igen: ha udvariasabban, emberibben, jobbszándékúan viseltetnénk egymás iránt. Mert az igazán nem az ország pénzügyi és gazdasági helyzetétől függ, hogy a sajt beszáradt végét csomagolják-e be a kedves vevőnek... S végtére az udvarias jó szándék sem lenne hiánycikk, amiért az ipart, vagy a kereskedelmet lehetne és kellene okolni. Emberi nemtörődömség, meggondolatlanság, kicsike rosszindulat és közömbösség mixelödik össze egy-egy ilye* kis bosszúságban, amely valóban nem nagy, nem országos és még egy ember életében sem tragikus ügy. De ügy, mert megkeseredik tőle a szánk, mert megkeserítjük ezzel egymás életét. Nem hiszem, hogy készült volna, de azt hiszem, hogy nem is lehetne készíteni arról statisztikát, hogy ezek a kis tüszúrások milyen arányban képviseltetnek a megnövekedett idegnyugtató-forgalomban, milyen százalékban részesed- . nek abban, hogy gyakran idegesebbek, bosszúsabbak, ingerlékenyebbek vagyunk a kelleténél. Egyébként az a véleményem, hogyha mégis sikerülne valamiféle reprenzentatív felmérést végezni, meghökkentő és megdöbbentő lenne az arány, elgondolkodtató, hogyan őröljük egymás idegeit a kis bosszantások apró, de durván kemény kavicsszemeivel. S ez ellen bizony nem lehet rendeleteket hozni, ez ellen nem segítenek a határozatok, az ipari üzemek profiljainak megváltoztatása, ezen még a gazdasági mechanizmus sem tud segíteni, csak — mi magunk. A recept egyébként egyszerű, nem is új, csak mindig és rendre elfelejtjük, a régi és bölcs latin közmondást lehetne citálni: ma nekem, holnap neked; azazhogy: ma én vagyok az ügyfeled, holnap fe leszel nekem, itt én vagyok...a vevő. de ott már én leszek az eladó... Egyszóval, hogy kölcsönöse» ki vagyunk egymásnak szolgáltatva, pontosabban egymásra vagyunk utalva, miután emberi és éppen ezért szocialista társadalomban élünk. Higgyük el, hogy ha talán valamivel drágább is a mozi, vagy a televízió, mégis az az igazán olcsó szórakozás és nem a mások bosszantása és higgyük el azt is, hogy megértő kedvességért cserébe megértő kedvességet kaphatunk. S végtére ez sem drága, ez sem költséges, de kölcsönösen és valóban „szórakoztató” — magunk, valamennyiünk hasznára. Azzal kezdtem, hogy kevés kell a boldogsághoz, mindössze annyi, amennyi bosszúságot tudunk szerezni embertársainknak. Nos, azzal fejezem be, hogy kevés kell a boldogsághoz, mindössze annyi, amennyi kedvességgel jobb közérzetet tudunk szerezni embertársainknak. Nem új, nem frissen feltalált, de bevált recept ez! Cgy pedagógiailag képzett alga tűnődése Tudom, hogy kegyetlenül nyelvficamí- tó szó az, hogy pedagógiailag, — de mit tehetek, ha igenis éppen pedagógiailag érzem magam képzettnek. Ez onnan van, hogy újságjaink és a televízió mindent elkövet, hogy a szülők és ezek között az atyák megfelelő képzettséggel próbálják olyanná nevelni gyermekeiket, mint amilyenné őket nevelni annak idején az atyaúristennek sem sikerült. Rendszeres újságolvasó és televíziónéző ember lévén, természetes, hogy pedagógiai képzettségem, legalábbis ami a gyermeknevelést illeti, megfelelő fokot ért el és ezek után nyíltan és bátran zavartam el a minap is másodszülöttemet, amikor megjelent a képernyőn: „18 éven aluli nézőinknek nem ajánljuk —- Nézd. fiam, oda van írva, hogy 18 éven aluliaknak nem ajánlják a szakértő bácsik, meg nénik, te jóval alatta vagy még a tizennyolcnak, így hát mars a másik szobába ..: Úgysem értenéd, miről van szó .;. — Megérteném én, apu! — jegyezte meg a fiam kellő magabiztossággal ... — Akkor meg pláne mars! — vágtam el megfelelő pedagógiai szigorral a vitát, s csupán egy óra múlva kezdtem el irigyelni a fiamat és oktatni saját magam, miért nem hagytam, hogy végignézze ez a gyerek, hiszen ő megértette volna. Én nem! A filmben különben — ezt atyai szavamra mondom — az ég egy világon semmi olyan nem volt, amit egy tizennyolc éven aluli gyermek meg ne nézhetett volna, még egy nyomorult csók sem csattant, így inkább azt kellett volna írni a film elé, hogy: —' ... „nézőinknek ajánljuk. Így minden vita nélkül helyet foglalt apa és fia a képernyő előtt és közösen állapították meg, hogy a félmeztelen néni nagyon jó nő, ezt az a bácsi is rém jól tudja, aki az ágyon szeretett volna ezért erről még alaposabban meggyőződni. Éppen ezért nem is elégedett meg fél dolgokkal, így a fél- meztelenséggel sem. .♦df.'1 nem ajánljuk.?.” Másnap olyan filmet pergetett a televízió, amelynek mottója az volt, hogy tíz éven aluli nézőinknek nem Miután egy pedagógiailag jól képzett atya és egy pedagógiailag még képzendő gyermek között ilyentén kialakult a teljes és gyümölcsöző egyetértés, a gyermek aludni, az apja tűnődni tért. Távol álljon tőlem — utóvégre a fiúból is végire férfi lesz —, hogy pislogó pironko- dással próbáljam lehazudni, hogy a férfi és a nő között szemmel látható különbségek is akadnak. Azt is tudomásul veszem, hogy egy film szerelem nélkül majdnem olyan, mint egy paprikás csirke paprika nélkül. Egy dolog azonban elgondolkodtat: vajon úgy gondolják azok a szakember bácsik és nénik, hogy az unalom nem való tizennyolc éven aluliaknak, míg a félmeztelen szerelem bimbói igen hasznosak a biológiai oktatás szempontjából is, a tizenegy vagy tizenhárom évesek számára? Mert, ha így gondolják, akkor valahogyan és valami módon tovább kell tűnődnöm, de most már azon, hogy valóban képzett vagy képzetlen atya vagyok-e — természetesen pedagógiailag!? (egri) szakerülhet a szanatóriumba. Örül volt félesége betegségének, mert abtaa a betegségbe belekapaszkodhat, azzal a betegséggel érvelhet. Beszólítják az első tanút, a férfi anyját. Termetes asszonyság, kikent-kifent, kalappal a fején, retiküllel. Elmúlt ötven éves. Pipiskedő mozgással jön a terembe, méltóságot erőltetve magára. Uraskodó rossz színész. Kategorikusan kijelenti: — A gyereket senkinék nem adom, mert százszorta jobb helye van nálam, mint az anyjánál vagy a nagyanyjánál lenne. A bíró emlékezteti, hogy eredetileg is az anyjának ítélte a bíróság a gyereket. — A bíróság akkor nem tudta, hogy rosszul ítélkezik — mondja. — Nem ismerték a valóságos körülményeket. — Milyen körülményekre gondol? — Arra, hogy ez a nő — s az anyára mutat — túl fiatal. Elsősorban a maga fiatalságával törődik és nem a gyermeke sorsával Tiltakozás, veszekedés, aminek a bíró vet véget. A második tanú az n-i nagymama. Egyszerű asszony, öltözéke után inkább hihetnék városinak, mint falusi tszr-tag- nak. Riadtan néz körül a tárgyalóteremben, szemében mérhetetlen aggódás. Amikor arról beszél, hogyan vadították el tőle az unokáját, akit pedig
