Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-20 / 117. szám

Megnyílt az 1967. évi Budapesti Nemzetközi Vásár Bíró József külkereskedelmi miniszter üdvözölte az ünnepélye, megnyitó részvevőit. (Bozsán Endre felvétele) Pénteken reggel ünnepélyesen megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár. , A főbejárattal szemben, a főtér árbocsorára a hivatalos részvevők, illetve egyéni kiállítókkal képviselt 34 ország nem­zeti lobogóját vonták fel. Az érkező vendégeket a főtéren álló könnyűipari pavi­lonban dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Droppa Gusztáv, a Magyar Vásár- és Kiállitásrendező Iroda igazgat tója és dr. Vitéz András, a BNV igazgatója üdvözölte. A megnyitó ünnepségen megjelent Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Apró Antal és dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyette­sei, Kiss Árpád, dr. Korom Mihály, dr. Lévárdi Ferenc, Nagy Józsefné és Vályi Péter, a kormány tagjai és számos más közéleti személyiség. Ott voltak a megnyitón a BNV alkal­mából Budapestre érkezett külföldi államférfiak, továbbá a diplomáciai testület több vezetője és tagja. A vásárt dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter nyitot­ta meg. Bevezetőben üdvözölte az Elnöki Tanács és a kormány megjelent tagjait, a külföldi országok kormányainak a meg­nyitón részt vevő tagjait, a diplomáciai testület képvise­lőit, a vendégeket Külön üd­vözölte a BNV-n első ízben részt vevő Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, a Ka­meruni Köztársaság és a Mal- gas Köztársaság kiállítóit és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának esztendejében legrégibb és leg­nagyobb kiállítónk, a Szovjet­unió képviselőit. A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron kiállított áruk — mon­dotta többek között — sokol­dalúan bizonyítják, hogy a nemzetközi munkamegosztás szélesedése szorosan összefügg a tudomány, a technika és az ipar rohamos fejlődésével. A termelők és a felhaszná­lók mind nehezebben tekint­hetik át a piacot — ez az egyik oka annak, hogy a nemzetközi vásárok és szakkiállítások fon­tossága és száma növekszik. Mind többen igénylik ugyanis, hogy időről időre olyan fóru­mot teremtsenek, amely átfogó képet nyújt az érdeklődő szak­embereknek, közönségnek a hazai és a külföldi piac fej­lődéséről. Magyarországon a Budapesti Nemzetközi Vásár az egyik fórum, ahol a népgazdaság szakemberei, műszaki és keres­kedelmi életünk képviselői közvetlen kapcsolatba kerül­hetnek a külföldi kiállító cé­gekkel és megismerhetik azok termékeit. A Magyar Népköz- társaság, amely az öt világrész szinte valamennyi országával kereskedelmi kapcsolatban áll, megbecsült partner. Ezt többek között bizonyítja az is, hogy — hosszú lejáratú megállapo­dások rendszerében, a kölcsö­nös bizalom, a kölcsönös elő­nyök és egyenjogúság alapján — mind több országgal keres­kedünk. Növekszik az ipari kooperáció és az együttműkö­dés a harmadik országok pia­cain is. Ügy gondolom, hogy ez a nemzetközi találkozó tág lehetőségeket kínál a kapcso­latok továbbfejlesztésére. A jövőben az iparral szoro­san együttműködő külkereske­delem munkájában kétségtele­nül fokozódó szerep jut a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárnak. 'A, nagy önállóság, a piac sze­repének növekedő» olyan ha­tással lesz a termelő és külke­reskedelmi tevékenységet foly­tató vállalatok munkájára, amely továbbfejleszti a nem­zetközi gazdasági és kereske­delmi kapcsolatainkat Az 4j gazdaságirányítási rendszer feltételei között megnövekszik a Budapesti Nemzetközi Vá­sár jelentősége a belföldi piac szempontjából is, mert hasz­nos eszköze lesz a piackutatás­nak, a felhasználó, fogyasztói igények felmérésének. Befejezési még egyszer üd­vözölte a vendégeket és a kiál­lítókat majd annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár, híven a hagyományos feladatához, az idén is beváltja a hozzá fűzött reményeket Ez­után az 1967. évi Budapesti Nemzetközi Vásárt megnyitot­ta. Beszéde után a vendégek körsétára indultak a vásár­városban. (MTI) A megye legfiatalabb vasútállomásán A Nagyútról futó síneknek helyet adó bevágás partján — mintegy ellensúlyozván a körü­lötte lévő roppant méreteket, arányokat — két, kisebbfajta épület. Az első, afféle barakk, a másik gondosabban készített, rangosabb, erre került a tábla is: „Visonta Kombinát". A me­gye legfiatalabb vasútállomá­sa. S nemcsak a legfiatalabb, hanem valószínű, hogy a leg­kisebbek közé is tartozik: az itt dolgozók közül mindössze négyen viselik a MÁV egyen­ruháját, a kirendeltség veze­tője, meg a három forgalmi szolgálattevő. Ennyien vannak a vasutasok. A többiek — jól­lehet, hogy mindennapi mun­kájukat ugyancsak a sínek, vagonok adják — „civilek”: az Erőmű Beruházási Vállalat tolatószemélyzete... A tizenkét és fél kilométer hosszúságú acélpályán érkezik részleteiben a majdani kombi, nát: különféle építési anyagok­kal, külföldi és hazai gépal­katrészekkel telt súlyos szerelvényeket fogad újra meg újra a mini-ál. lomás. Gyóni László MÁV-fÖintézö, a visontai kirendeltség vezető­je azt mondja, hogy tavaly augusztusban költöztek a vi­sontai határba, akkor „népesí­tették be" a szolgálati helyet Nagy időt tehát még nem emle­gethet csupán mozgalmas hóna­pokat amelyekre talán mi sem jellemzőbb mint az eddigi mintegy 13 ezer súlyvagonos forgalom... Volt olyan nap is, amikor 300 rakott kocsi gurult az állomás vágányára, három géppel rendezték a küldemé­nyeket s mégis alig győzték a munkát. A legtöbb feladatot eddig az április hozta: nem kevesebb mint kétezer-négy­száz vagon súlyú áruval kel­lett megbirkózniuk. Persze, a következő időszak sem jelen­tett kevesebb gondot, hiszen csupán május első hét napján 1400 vagonnyi anyagot kap­tak... Nem véletlenül lett „határ­vonal” május hetedik napja, ugyanis 9-én vágányzárat ka­pott a vonal. Az ősz óta meg­süllyedt, nagy összeggel épített vasúti pályát nem lehetett már tovább használni, sürgősen el kellett kezdeni a javítását. Mint a beruházás területén másutt, a kis állomáson sem nyilatkoznak szívesen a tör­téntekről. Szűkszavúan csak annyit árulnak el, hogy a hi­bák a talajmechanikai vizsgá­latokban gyökereznek, végső soron ez okozta a tetemes pótköltséget, a pálya helyreállításra fordí­tandó kiadásokat s azt a több százezer forintos pénzösszeget, amelybe a vasúti küldemények Ludasról való gépkocsis fuva­rozása kerül... A vágányzár első szakasza egyébként 26-án ér véget s utána másik két lépcsőben folytatódik a javítás az összesen mintegy 3,5 kilo­méteres pályán. A munkákat az ÉM Betonútépítő Vállalat emberei és gépei végzik két műszakban, erős iramban: mentik ami menthető... A vasutasokat természetesen most sem küldték kényszerpi­henőre, nap nap után munkát adnak számukra az anyagvo­natok, amelyekkel az állomá­son felhalmozott sódert továb­bítják, a pályaépítőket szolgál­ják ki. A vágányzár és az ál­lomás között URH-s összeköt­tetést létesítettek a munka összehangolására, így egy per­cig sem áll meg biz élet az acélpárokon. A főnök huszonhárom esz­tendővel ezelőtt Gyöngyösön kezdte a szolgálatát, egy évti­zedet a mátraalji városban töltött, egy másikat pedig a hevesi állomáson. Visontára a vámosgyörki árupénztárból ke_ rült s most csak amolyan „másodkapitány” ezen a kiren­deltségen, a nagyúti állomás­főnök — a főnöke... Ám még a nyáron újra „igazi” főnők lesz ó is, mért a „szomszéd­ban” már befejezéshez közele­dik a tulajdonképpeni, állandó állomásépület, amelyhez nem­csak korszerű integra-dominó váltóállító berendezés s a szük­séges más felszerelés, az „elő­írt” szolgálati helyiségek tar­toznak, hanem egy rangosabb státusz Is. Egyelőre ilyenféle a megye legfiatalabb vasútállomása, a legközelebbi jövőről ennyit tudhatunk meg. És a későbbi időszakról? Nos, már arról is elárulhatunk valamit: jövőre villamosítják a Nagyúttól jövő pályát, s megindítják végre a személyforgalmat is... (—ni) A Dimitrov Tsz a gyöngyösi piacon Egyre több a friss zöldáru a gyöngyösi piacon, amelynek tekintélyes részét a Dimitrov Tsz szállítja. A sárga, úgyne­vezett János-napi retekből most szedtek le húszezer cso­mót Ebből tízezret az fmsz vesz át, a többi a város la­kosságának napi igényét elé­gíti ki, illetve jut még belőle a Békebontók karmestere A KARMESTER KEZDET­BEN nem volt a helyzet ura. Leült a két téglából összera­kott ülőkére és hallgatott Gondolkozott Aztán tamás- kodva megkérdezte* „Miért jött közénk?" Kezdeti félszegsége felen­gedett amint elövette a „par­titúrát”, a kis vörös fedeles noteszt Ebbe írta szálkás be­tűkkel a panaszt, ebbe gyűj­tötte össze sérelmeit — Hát kezdjük azzal, hogy egy év óta, amióta egyesül­tünk, semmi sem történt a tagság érdekében. Kértük, hogy pontosan jegyezzék a munkaegységet hagyjanak fát az új telepítésű szőlőben, hogy legalább az élelmünk és az italunk ne forrjon fel a tűző napon. Ne vigyék a a gépkocsik méretlenül a gyümölcsöt Szóval, ezt mer­tem elmondani a közgyűlé­sen. A karmester kezdte vissza­nyerni szokott megabiztossá­gát Nem tudom hogyan, de néhány pillanat alatt íölém kerekedett Felállt és a tég­láról lenézett a gödörben ál­ló újságíróra. Ez is tetszett a karmesternek. — No, ide figyeljen, 1600 tagja van a tsz-nek. Minden nyolc főre jut egy küldött A gyűlésen eltöltött időért más­fél egységet írnak jóvá. Ez, vagy 35 ezer forintjába kerül a közösnek, dolgozzunk meg hát érte. Az persze egyesek­nek nem tetszik, ha mi is beleszólunk a dolgokba. Ha beszélőkre nincs szükség, töltsék meg a gyűlést némák­kal. Vagy nekünk kössék be a szánkat, kössék le a bal kezünket, a jobbal akkor is meg tudjuk szavazni a hatá­rozatot. A karmester fenn állt a téglán, körülötte lassan meg­álltak a talicskák. A fitmka- mera hiányzott középről, hogy körben lefilme2ze a szinte végszóra monológot mondó parasztembereket. A főszereplő még mindig a kar­mester volt E pillanatban in­kább vezető énekeinek tűnt, aki a kórust csak arra tartja, hogy vezérszólamához a mé­lyebb vagy magasabb han­gú kíséretet adj éle — AZ ELNÖKNEK LEG­JOBBAN az fájt hogy meg­tudtam a bankhitelt. Ebből fizette az egységet hiába ta­gadja, én tudom. És a karmester most ép>p- úgy mint az előbb, hirtelen váltott pozíciót Lelépett a mélyedésbe, szembe került a többiekkel: a karral. — Emlékszel, tavaly szep­temberben? ;.. Ott voltál, amikor a Pistával beszél­tem?.;. Mondjad csak, mit mondott nekünk a Jóska?... Kije a dinnyésnek a fuvaro­ZÓ?;s. A karmester 15 pere alatt visszatalált a helyére. Eldob­ta a partitúrát Nincs már szükség a hangjára, csupán az alaphangot üti meg, s a többiek már fújják is a dal­lamot Mint a görög tragé­diák kórusa, úgy válasznlgat- nak a társak. Csak kérdezni kell tudni, csak ügyesen kell feltenni a kérdést, hiszen minden kérdés rejti magában a feleletet — Velem voltál te ak­kor? ..; Mondta ezt a bri­gádvezető?. .: Hallottátok, hogy felszólítottak, ismétel­jem meg ezt a közgyűlésen ÍS? A KÓRUS JÖL DOLGO­ZIK. Nem mondhatom, hogy hazug hangon válaszol, leg­feljebb azt, hogy hamisan. Nem a hamisság igényével „énekelnek”, csupán a nem­egyszer hamisan feltett kér­dés alaphangját követik. Mintha betanították volna a kórust. Igen, betanították. Ezerszer vitatkoztak együtt már erről, egymás bolondí­tották a témával. A „pró­bák” alatt szokott össze ez a pár tagú kórus. A karmester győzött, dia­dalmas. A kórus helyette bi- ■ooyított. ________,____ — Pedig nemcsak „Petőfi- eek”, hanem „Dózsások” is vannak a brigádban, — fo­kozza a diadalt. —■ Kik a Dózsások? — Hát ő, meg ő, meg ő — mondja a karmester, a né­ma kórustagokra mutatva. Ök hallgattak, de ezzel csak kisebb hangerejűvé tették a kórust, de nem bontották meg egységét A karmester Ilyen tapasz­talatok birtokában próbálta a közgyűlésen — éppen a legpontosabban, a terveket kijelölőn — megbontani a hangulatot. Az eredmény? Nem találta meg a támogató kórust Hiszen amibe beleka­paszkodott az egységbonás céljából, az a legtöbb eset­ben nem volt alapos. A fák maradtak az út szélén, a hi­telt nem a zárszámadásra, hanem a kukoricára kapták. Szinte felszólalásának min­den pontját cáfolja, vagy mó­dosítja a közös. A karmester nem talált támogató kórusra, de nem is találta szemben magát az el­lenhangokkal sem. Próbálta az egységet bomlasztani, részigazságok felnagyításá­val, nagy összefüggések isme­rete nélkül ítélkezéssel és nem kis rosszindulattal; MOLNÁR ANDOR, a kar­mester elhamarkodta a kar­mesteri pálcával való bein- tést. A felszínes háborgók úgy látszik, nem találnak társakra Verpeléten. Nincs kit dalra vinnie, szembefor­dultak vele a társak, akiket „kórusba” hívott. Hárman-négyen „dalod­nak” a gödör mellett. El kell hogy enyésszen az ostoba rosszindulat hangja, mert nincsenek rajtuk kívül olya­nok, akik bekapcsolódnak „énekükbe.” Verpeléten társak nélkül maradnak azok a karmeste­rek, akik nem a közös nyel­vén akarnak énekelni. Fóti Péter fővárosba is, az ottani saját elárusítóhelyeikre. A tsz szerződést kötött a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat három konyhájával, amelynek alap­ján egész évben ellátja ezeket zöldfélékkel, összesen mintegy kétszázezer forint összegben szállít friss árut az üzemi konyháknak a Dimitrov Tsz. De nemcsak a retekből visz­nek a piacra, hanem főzőhagy- mából is 30 ezer csomót, fejes salátából tízezret Jelentkez­tek már az idei friss zöldség­gel, petrezselyemmel. A hóna­pos retekből pedig az utolsó darabokat szedik fel. Lesz elegendő paradicsom és paprika a nyáron, mivel 70 hold paradicsomot termelnek, paprikával pedig tíz holdat ül­tetnek be. Számításuk szerint a palánták kiültetését a jövő hét elejére befejezik. Most már csak 3 hold paprika hiányzik a tervből. Aztán következik a karalábé. Büszkén újságolják, hogy az idei uborkával néhány napon belül jelentkeznek a piacon. Virágtermesztésük szintén jelentős. Még a Kertészeti és Köztisztasági Üzemnek is szál­lítottak 210 cserép Kálát. Saját virágüzletükben vágott és cse­repes virág állandóan kapha­tó. Ha összevetjük azt a terve­zett termelési értéket, amit a kertészetből akarnak biztosíta­ni a tsz évi teljes termelési ér­tékével, azt állapíthatjuk meg, hogy a tizenegymilliós összeg­nek több mint a negyed ré­szét adja majd a kertészet. Ebből az derül ki, hogy a tsz kertészeti üzemága lényeges hányaddal járul hozzá a közös gazdaság bevételéhez. A gyöngyösiek nagyon élénk érdeklődéssel figyelik a Di­mitrov Tsz kertészeti eredmé­nyeit, hiszen nekik sem kö­zömbös, hogy ez a tsz mennyi és milyen zöldáruval segíti a lakosság ellátását. (—ár) Megbízás grafikusművészeknek honvédelmi témák feldolgozására A hazafias nevelés segíté­sére, a hazaszeretet, a honvé­delmi eszme propagálására 20 grafikusművésznek adott meg­bízást a Honvédelmi Miniszté­rium politikai főcsoportfőnök­sége. Pénteken délelőtt munkaér­tekezletet tartott a Honvédel­mi Minisztériumban a politi­kai főcsoportfőnökség, a Kép­csarnok Vállalat igazgatósága és a megbízásokban érdekelt grafikusművészek kollektívá­ja. Dr. Műnk Károly alezredes ismertette a megbízások lénye­gét, célját és tematikáját. El­mondta azt is, hogy ez az ígé­retes vállalkozás korábbi jó ta­pasztalatok alapján született, ugyanis a Magyar írók Szövet­ségével már régebbi keletű az olyan együttműködés, hogy meghatározott hazafias, hon­védelmi témákra meghívásos pályázatot írnak ki. Az idén került sor a harmadik ilyen akcióra, ezekben a hetekben már javában gyűlnek a kéz­iratok. Körülbelül ötven író, költő — közöttük Hegedűs Gé­za, Karinthy Ferenc, Örkény István, Molnár Géza, Simon István, Baranyi Ferenc, Kucz- ka Péter, Zelk Zoltán, Soóis Zoltán — vett, illetve vesz részt az irodalmi pályázatokon. Most a képzőművészektől olyan kvalitásos alkotásokat várnak, amelyek az ábrázoló művészet eszközeivel bemutat­ják, miképpen őrzi, védelmezi néphadseregünk az országot, hogyan vigyázza a szocialista építés rendjét. (MTI) Mmmön 3 1967. május 20., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents