Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
Egy per a múlt századból Egri premier előtt A TISZAESZIÁR lámpások is föl borulnak. Jön a sötétség... A sötétségben a félelem... A félelemben az akarat már irányítható... Csak kell, aki irányítsa.Királyi főügyész: Maga szántszándékkal kívánja az ura megbüntetését? Sarf Lászióné: Az én népemet négyezer éve tanítják rá, hogy ismerje el a bűnöket, amiket soha nem követett el... Királyi főügyész: Azzal vádolta magát, hogy felindulásában megölte Solymosi Esztert... Sarf László: Én azon a napon a templomban csak az örökkévalót dicsértem. Mást nem tettem... Eötvös Károly: Ennyi a történet... Védenceim ügyét én ítélet elé bocsátom._ Királyi főügyész: őfelsége, a király nevében!... Sarf László és Sarf Lászlóné — Paláncz Ferenc és Margittay Ági. Falusi kisbíró kanyarodik ki a színpadra. Idegtépő a monokon dobpergés... — Közhírré tétetik!-. ★ Az idő: 1883. A színhely: Tiszaeszlár. A vád: Solymosi Eszter meggyilkolása. Az első számú vádlott: Sarf László. A nyomozást Béry Jó- ísef királyi vizsgálóbíró vezeti. Az indulatok és előítéletek alapján perbe fogott ártatlan emberek védője: Eötvös Károly ismert író, politikus és híres ügyvéd egy személyben. ★ Eötvös Károly: ...Hogyan hihetik, hogy itt rituális gyilkosság történt? Hogyan nyugodhatnak bele, hogy ezt higgye egy falu, egy fél ország... mail vizsgálóbíró: Nem hiszek a vérvádban.- De hát az én hitem semmi... Az én meggyőződésem az, hogy ezzel a társasággal végre és egyszer le kell számolnunk... És most elérkezett az idő... Igen, leszámolni! És ha érre a leszámolásra nem használjuk fel azt, ami Tiszaeszlárom végbemegy, akkor a történelem előtt ml leszünk felelősek! ...Mikor ideérkezett, a nép országos nyugtalanságát említette... Én ezt nem cáfolom... ön előtt ez nem titok. A kormány előtt sem... De elégedetlenség mindig volt és mindig lesz... Vihar is, amit szembe kell szegezni vele, és a viharban a legjobban felerősített A rendező: Sándor Iván első díjat nyert drámája tulajdonképpen nem a koholt tisza- eszlári véd vádról szól. A nagy per csupán kerete az írói mondanivalónak. Tiszaeszlár egy fogalom hordozója — sajnos, azóta újabb, frissebb fogalmaink is vannak. Ilyen többek között: Auschwitz... Az író és a rendezés is e gondolati drámával századunk kérdéseire keresi a választ. ★ A szereposztásból: Eötvös Károly: Némethy Ferenc Já- szai-díjas, érdemes művész. Béry József királyi vizsgálóbíró: Dariday Róbert. Sarf László: Paláncz Ferenc. Sarf Lász- lóné: Margittay Ági Jászai- díjas. Rendezte: Lendvay Ferenc Jászai-díjas. Bemutató Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban, április 20-án, csütörtökön. fm) gyár miniszterek... A vizsgálóbíró: Remélem, azt nem gondolja komolyan, hogy én hiszek a vérvád meséjében... Hogy az emberek egy- másközrt mit mondanak, azzal nekem sem időm, sem hivatásom foglalkozni... Én az eseményeket kutatom.— Eötvös Károly: Sarf László, én elhiszem, hogy ártatlan, de a fia mondta a szemébe a bűnét... Sarf László: Én végighallgattam a fiámat. Én már nem csodálkozom semmin. Nincs itt az isten, Eszláion! Sarf László: ...Én meg akarok vallani mindent... Én megöltem Solymosi Esztert... Sarf Lászlóné: ...Ennek most már mindig így muszáj lennie? Sarf László: Nem... A többieket, az ártatlanokat, kiengedik... így kell lennie... Tekintetes úr, ugye, a többieket az én vallomásom után kiengedik? Eötvös Károly: Nagy fajankó maga, Sarf László. Eötvös Károly: Azért jöttem Eszlárra, mert... itt találtam meg az életem embereit... Érezni kezdtem, hogy akárhol jártam, ugyanilyen volt mindenhol az emberi szenvedés... Az emberi öröm. Én azt hiszem, mehetek bárhova, ugyanilyen marad... Az izgatott, hogyan jut el az ember odáig, hogy a legerősebb meggyőződéssel tegye azt, ami a legerősebb meggyőződése ellen van... Azt mondta, hogy nem hisz a Térvádban. Mivel magyarázza •zt, ami itt történt? 4 Mwwsiüt, JMft. április 16., vasárnap Dokumentum-regény XXIIL S nem ismerkedett meg a kommunista tanokkal később sem, amikor különítményesei, bíróságai százával, ezrével tették el láb alól a marxistákat. Bármilyen furcsán is hangzik, az ellenforradalmi Magyarország fejének fogalma sem volt arról, hogy milyenek a forradalmárok. Legfeljebb az újságokat átfutva tájékozódott a kommunisták szándékairól. S lám, éppen ilyennek képzelte a kommunistát, mint ez a vele szemben ülő Modercin. Ha most nem 1944. szeptemberét, hanem 1944. februárját írnának, azonnal letartóztattatná ezt az embert. így azonban kénytelen végighallgatni. Micsoda tngi- komédiája a sorsnak, hogy 3 és ez az ember, ez a világfelforgató most egyaránt kénytelen a Gestapotól rettegni. A kormányzó szerencséjére a horvát kissé kifulladt a szóno* latéban. Elhallgatott. — Azt el kell ismerniük — próbál'a jobb belátásra bírni a mási* tárgyalófelet a kormányzó —, hogy a magyar nemzet mindig lovagias volt a szerv a horvát, a délszláv népek «ránt S mivel Modercin nem szólt közbe, a kormányzó bátorságot merített, hogy előhozza a kényes témát. — Amióta úgy alakult a második világháború, hogy országom kénytelen volt részt venni Jugoszlávia egy részének megszállásában, katonáim az ősi magyar katonabecsület alapján végezték ezt a terhes kötelességet. S beszélt, beszélt. Szemrebbenés nélkül letagadta, hogy az ő parancsára indult meg a honvédség Hitler oldalán Jugoszlávia ellen, amellyel kormánya nem sokkal előbb kötött örök barátsági és megnemtámadási szerződést. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar megszálió csapatok tulajdonképpen nagy szolgálatokat tettek Jugoszlávia népeinek. hiszen ahol magyar megszállók voltak, ott nem voltak németek, tehát szinte megóvták őket a kegyetlenkedésektől. — Látja, őrnagy úr — folytatta a kormányzó — újvidéken, ahogy betették oda a lábukat a németek, máris jöttek a kegyetlenkedések. Katonáimat is arra kényszerítették, hogy vegyenek részt ebben az akcióban. A parancsnokaik meg egyenesen német ügynökök voltak. Amikor parancsot adtam a megbüntetésükre, az a Feketehalmi—Czeidner. az a Grassy, az a Zóldy egyformán Németországba szökött És most visszajöttek, a megszállókkal. De higgye el, és kérem, ezt továbbítsa megbízóinak, én tulajdonképpen sokkal régebben meg voltam szállva, mint március tizenkilencedike. Már régen nem vagyok cselekvési szabadságom birtokában. Sok lépésemet azért voltam kénytelen megtenni, hogv szerencsétlen hazámat megóvjam a németek terrorjától. Remélem, megértenek bennünket. A magyar királyság egy évezrede az emberiesség alapján áll. Szomorú történelmi és földrajzi helyzetünk nyomán azonban... Modercin szótlanul hallgatta. As én asztalom... Fehér térítővel takart asztalok, ízléses szervirozás, ami már felér egy „jó étvágyat tál, párolgó tálak, az evőeszközök halk, illedelmes csendülése... Fröccs, konyak, vagy két deci tisztán ... Egy étlapot ... Fizetek!... Igen, kérem, azonnal. Az asztál Imre bácsié, Élő Imréé, az asztal 1929 óta az övé. Asztal, asztalok — sok történettel, emlékkel, a csendes szemlélő, vagy éppen a szenvedő alany emlélcével, mikor hogy... ★ — 1936 óta vagyok Egerben. Felszolgáltam a „Kéménysep- rő”-ben, ami ma már nincs meg, a Vadászkürtben, majd a mai napig a Parkban. Sok neve volt már, Korona, Táncsics ... Most Park. Azelőtt Pesten is dolgoztam, még előbb Győrben. Emlékszem, de hogy is felejthetném el..; Pesten az Arany Angyalban voltam fizető. Rém goromba volt a tulajdonos. Egy este kártyázó társaság töltötte ott az időt, snapszliztak borben. Az elszámolásnál egy üveggel letagadtak. Szólok a főnökömnek, hogy baj van. A válasza egy hatalmas pofon volt, amit tüstént visszaadtam, de már szaladtam is ..: pisztolyt rántott .:. Igazságot nem kaptam az egyesületnél, kidobtak. Aztán a Hármashatár-hegy. Később Eger. Nem szerettem a harmincas évek katonatisztjeit, bár volt belőlük elég a Kéményseprőben. Felvágó, lum- poló emberek voltak, semmibe sem néztek. Baka voltam a szemükben, akit ugratni lehet ..; Jó konyhája volt a Kéményseprőnek, azt ettünk, amit akartunk. Az első helyiségben négy asztal, a hátsó kettőben tizenhat volt. Csendes, szolid. barátságos hely, amolyan igazi egri vendéglő volt. Komoly vendégek jártak ide, főiskolai tanárok, profesz- szorok... De a legtöbb időt itt dolgoztam, a Parkban. 1958-ban már a tízéves oklevelet kaptam meg! Időnkint persze azelőtt is megfordultam itt, felszolgáltam Bárdossynak is, meg Gömbösnek is: micsoda őrizet vette körül őket! NeMesél a pincér künk is roppant vigyázni kellett mindenre. Hát ez esemény volt De más is. A földbirtokosok színésznő-ismerőseikkel töltöttek itt estéket, akkor aztán folyt a bor, a pezsgő, meg az ízléstelenség. Amikor egy időben szobapincér voltam, becsületszavamra émelygett a gyomrom, hiszen a szemem előtt játszódott le minden ... Olyasmi, amit ma „édes életként” emlegetnek. Azóta csak egyszer mentem föl az egyik szobába, de nem kiszolgálni! Négy szovjet vendég járt itt néhány éve, beszélgettünk, aztán felhívtak a szobájukba, hogy ha én kiszolgáltam őket, akkor ők is... Kínáltak vodkával, amihez alma volt a „kísérő” szokás szerint, sokat beszélgettünk, viccelődtünk, aztán megöleltek, megcsókoltak. De egy kissé elkanyarodtam az időben. Ja igen, a régiek. Itt volt például az a Szotyorí mél- tóságos, a miskolci dandárparancsnok, Ha ez megjelent!. s. Még hajnalban is zengett az épület. Volt olyan este. amikor öt-hat, vagy éppen nyolcszáz pengőt is elmulatott. Mi meg rohangáltunk, mert a pincérnek a vendég kedvében kellett mindig járni... akkor rohanni ... Aztán jött a felszabadulás, de a Kéményseprőben egy ideig még nem volt étel. Italt sóért vettünk, de sietni is kellett az eladással, mert naponta közölte a rádió az adópengő emelkedését!.: • Akik ettek, azok otthonról hozták az élelmet, mint négy rendőr is a falujukból. Egyikük azóta már őrnagy, de nem jut eszembe a neve. Aztán minden rendbejött lassan, megnyugodtak a vendégek, eltűnt a háború izgalma, idegessége, s én jártam továbbra is az asztalokat. Nem panaszkodhatok rájuk; Többnyire kultúrál tak* kedvesek, persze, hogy szeretem őket. De a legjobban az tetszik, amikor a mama hozza a kisgyerekét, s az apróság nagy komolyan rendel. Bejött egyszer egy kisfiú délben. Édes kis pofija, nagy szeme volt Azt mondja: „Imre bácsi, úgy ennék valami finomat, de nincs pénzem .;.” Hát kifizettem neki, még gyümölcsöt is kapott. A Parkban sokszor rendeztek lakodalmat Jó nézni a fiatal párt. Rendszerint csendesek, s látszik rajtuk, hogy jó, jó .., de már jobb lenne egyedül.. s Aztán szeretem a sarokban meghúzódó, sugdolózó fiatal párokat. Egyszer Miskolcról voltak itt, Egerben ismerkedtek össze valami kirándulófélék, s én szolgáltam ki őket sokszor. Tanácsokat kértek, hogy melyik a finomabb, én meg igyekeztem a kedvükbe járni. Egyszer aztán közölték, hogy összeházasodnak, és meghívtak násznagynak ;;. Persze, olyan „il- lik”-dolog volt ez, de elhiheti, hogy jólesett.:. ★ Üj teríték kerül az asztalra, tányérok, evőeszközök, szalvéták, poharak, egy üveg bor, mellette az étlap, egyelőre X nélkül... Imre bácsi beszól a konyhába: *- Kérek egy fatányérost1 Kátai Gábor Egerbe Tárják a „kazári menyecskét’ (Tudósítónktól): Mint arról már korábban hírt adtunk, a négy megyét átfogó palóchónapok programjában pásztorművészeti és népviseleti kiállítást rendeznek az egri Dobó István múzeumban. A gazdag anyagot most készítik elő szállításra a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Er. Zólyomi József múzeum- igazgató szerint az anyag egyes darabjai a pásztorfaragások remekei. ötletesség és motívumgazdagság jellemzi. Például bemutatásra kerül majd az egri Dobó István múzeumban egy fagyökérből faragott, szabálytalan alakú, művészi értékű ivóbögre. Április 20-án szállítják a kiállítás anyagát Egerbe és akkor utazik Heves megye székhelyére Kovács Arpádné is, hogy egy kazári menyecske gazdagon díszített népviseletébe öltöztesse a kiállítási bábut. Nem lehetett tudni, mit gondol. Mennyire ad hitelt Horthy szavainak, aki fehérre igyekezett festeni a feketét, mint ő? És egyáltalán, ami még előbb történt: ki vállalkozott az eiső szóra, hogy Hitler oldalán hátbatámadja Jugoszláviát? Vajon ki tetszelgett az országot szüntelenül gyarapító történelmi hős pózában? S vajon ki volt az, aki Feketehalmi—Czeidnerék felelősségre vonását előbb megakadályozta, majd, miután a hadihelyaet már rosszul alakult, s a szövetségesek felé valamilyen gesztust akart gyakorolni, elrendelte ugyan a hadbírósági tárgyalást, de egyszersmind gondoskodott róla, hogy az újvidéki tömeggyilkosok megszökhessenek? A küldött azonban minderre nem emlékeztette a kormányzót. Egy darabig nyugodtan, aztán nyugtalanabbul hallgatta fejtegetéseit. Többször is az órájára pillantott. A kormányzó is úgy vélte, böl- csebb lenne rövidebbre fogni a beszélgetést Az idő haladt, nemsokára felhangozhatnak a szirénák. Még a szokásos légiriadó előtt vissza kell érnie a Várba. Megállt, elhallgatott, s feltette a számára létfontosságú kérdést: — Kérem, meg tudná mondani nekünk, hogy mi Tito és hivei álláspontja a királyság kérdésében? Modercin most sem tagadta meg önmagát — Szó sem lehet arról, hogy Magyarország királyság legyen! — jelentette ki magabiztosan. — Nem azért harcoltunk, nem azért véreztünk, hogy a szomszédban megtűrjük a királyságot Addig nem tesszük le a fegyvert, amíg az egész világon meg nem valósítjuk a dolgozó emberek uralmát. A mi világrendünkben csak a dolgozó embereknek lesz helyük. És van erőnk, vannak fegyvereink, amelyekkel kivívhatjuk ezt Az angolok és amerikaiak jóvoltából remekül fel vagyunk fegyverkezve. De ha kell, ezekkel a fegyverekkel az angol és amerikai dolgozóknak is segítünk, hogy levethessék magukról a tőkés igát.. A kormányzó örült, hogy a nyugati hatalmakra terelődött a szó. — Az angolok politikus nemzet! — jelentette ki. — Amióta figyelem a világ eseményeit, az a véleményem, hogy az Intelligence Service tud politikát csinálni. Anglia mindig nagyhatalom marad, mert az Intelligence Service feladata magaslatán áll. A németek? Kontárok. Minden tele van német kémekkel, de a kémszolgálatuk analfabétákból áll. Éjjel-nappal ostobaságokat csinálnak. A kormányzó részletesen elbeszélt egy esetet, amikor egy német hírszerző tisztet az Intelligence Service még a csatornán tartóztatott le, mielőtt elérte volna Anglia partjait, hozzálátott volna feladata végrehajtásához. Nemhiába állt a vén tengerésztiszt kiváló anekdotázó hírében, hosz- szan, érdekesen, élvezetesen mesélte a történetet. Mindez azonban szemmel láthatóan nem nyerte meg Modercin tetszését. Üjra az óráját nézegette, aztán meglehetősen udvariatlanul közbevágott. — Azt hiszem — mondta — amit el kellett végeznünk, elvégeztük. Arról volt szó úgyebár, hogy felvegyük a kapcsolatot. Ez megtörtént. Informálni fogom dr. Ribárt tárgyalásunkról. A többit a legjobb lenne személyesen tárgyalni. A találkozó előkészítéséhez persze idő kell. Egy hónapba beletelik. Bizonyos lépéseket máris tettünk, s ha valamilyen váratlan esemény nem jön közbe, október 24-én Péterváradon találkozhatnának. Ez egy keddi napra esik.. A kormányzónak nem tetszett ez a találkozó. A küldött viselkedése azt bizonyította, hogy ezzel a vonallal hiába tárgyal. —A terminus kissé korainak tűnik — mondta a kormányzó. — Több mint egy hónap van addig — mondta Modercin; aki most ismét olyan határozottá vált, mint a beszélgetés elején. — Igen, de még nekem is jól meg kell gondolnom a dolgot — érvelt Horthy. — És mások véleményét is meg kell hallgatnom. Én demokratikus módon kormányzók... — Hogy ön mit tesz, az az ön dolga — mondta durván Modercin. — De engedje meg, alkalmazkodnia kell hozzánk. Mi most felvettük a kapcsolatot, rögzítenünk kell a helyet és az időpontot, mert többet nem kockáztathatunk, nem küldünk futárt. Vegyék végre tudomássul, ha itt valakinek el kell fogadni a másik feltételeit, azok nem mi vagyunk, hanem maguk! A kormányzó már kezdte elveszteni az önuralmát, keze. amelyet az asztalon tartott, reo megett. (Folytatjuk)
