Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Ki és hogyan készül az új mechanizmusra ?

Elcsúszott a jéggyár!

Ha trópusi éghajlati alatt laknánk, most egy szavunk sem lehetne azért, hogy az

egri jéggyár április közepén szedi szét gépeit, s kezdi el a gépkarbantartást. De így érthetetlennek, mondhatnánk nevetségesnek tartjuk a jéggyári produkciót.

Abban persze igazuk lehet, hogy ilyen szép meleg időben mégis csak könnyebb javítgatni, biztos hogy jobb a munkakedv, a hangulat sem olyan, mint télen. Hogy a városban nincs jég? Hát akkor mi van? Igazán időben vannak. Az Alpokat még vastag hó borítja.

Ha valóban ilyen meggondolások vezették a jéggyár vezetőit, akkor gratulálunk. Az Alpokban még tényleg van hó, talán még jég is.

De félre a tréfával. Nem értjük, hogy miért áprilisban szedték szét a gépeket. Télen nem volt idő rá?

—koós—

Tavasz. Április, május. A szépség, a ezerelem, az új ruhák hónapjai. Ekkor öltöznek jel a fák, s vetkőznek le a nők, — téli ruháikból. Ekkor kezdik el a nők a fogyókúrát, hogy jól mutassanak a strandon, s a férfiak ugyan e célból sürgősen tornázni kezdenek. Ekkor vesz bennünket elő a tavaszi fáradtság nevű alkalmi betegség a munkahelyen, s ekkor vesz elő bennünket, férfiakat, a tavaszi erő, — no, m^rí már nem kell tüzelőt cipelni.

Tavasz. Hogyan lehetne ezt szebben, kóltőibb formában, szívet zengetőbben, a líra húrjait pengetve kifejezni? Hogyan: hogy mindaz benne legyen, amit itt elmondtam a tavaszról, - az is, amit hely hiányában nem tehettem. Hogyan?

Megvan! így:

Tavasz!

<-ó)

Ha a béralap nagyobb lenne

A fizetés nemcsak a besorolástól függ

• • «

„A GAZDASÁGI BIZOTTSÁG JÓVÁHAGYTA AZ IRÁNYELVEKET, AMELYEK ALAPJÁN AZ ÜJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS BEVEZETÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN 1968. JANUÁR 1-TÖL MÓDOSÍTJÁK AZ ALAPBÉR. ÉS BESOROLÁSI RENDSZEREKET.” — A HÍRT ÁPRILIS 7-EN KÖZÖLTE A HAZAI SAJTÓ. A BEJELENTÉS VISSZHANGJÁRÓL EGYIK MEGYEI GYÁRUNKBAN, BÉLAPÁTFALVÁN ÉRDEKLŐDTÜNK.

lány- és motorszerelők, a lakatosok és a kőművesek átlagosan talán 7,60-as órabért kapnak, mondani sem kell, hogy nincsenek túlságosan elkényeztetve. Különös, de hónapról hónapra kevesebbet visznek haza, mint például a klinker- vagy mészégetők, akik az utóbbi időkben ugyan egy ÉM-ren- delet értelmében szintén szakmunkás-bizonyítványt szerezhettek az előírt tanfolyam elvégzése után, ám tudásuk, végzett feladatuk ennek ellenére is indokolatlanul emeli őket amazok fölé. Tévedés né essék: nem a klinkerégetők és mészégetők díjazását sokallják, hanem a tmk dolgozóinak fizetését tartják — enyhén szólva — méltánytalannak. Elsősorban ez a jelenlegi sérelmek, gondok egyik forrása.

Mindezek mellett a gyárban szembetűnőek a nehéz fizikai munkát végző emberek bérezésének hiányosságai is. Az egészségre ártalmas körülmények között dolgozó szénkira- kók, cementzsákolók még a prémiummal is alig érik el a havi kétezer forintot, holott ugyancsak rászolgálnának a jobb keresetre. S nyilván az alkalmazotti állományban is elkelne valamiféle bérmódosítás, hiszen Bélapátfalván sem hiányoznak a kiváló technikusok, mérnökök, akik mindennapi igyekezetükért a mostaninál magasabb fizetést érdemelnének.

Az elmondottakat összegezve érthető, ha a gyárban érdeklődéssel tanulmányozták a megjelent újságcikket — amelyről ugyan ma még bővebbet nem tudnak, nem is sejtenek. Mindenesetre várják a, lehetőséget. Nem titkolják, hogy örömmel fogadnák, ha akár már holnap rendezhetnék a fizetéseket.

Jó lesz az, ha tomprjáli, csökkentik az időbéresei; és teljesítménybéresek fizetésbeli különbségét, a jelenleginél jobban díjazhatják a műszaki és gazdasági szakemberek legkiválóbbjait. Mindennek lehetőségeit azonban természetesen nemcsak a bérhatárok módosításában, hanem a rendelkezésre álló béralap nagyságában is látják. Mert a rendelet hiába biztosítja papíron a különféle összegeket, ha azok kifizetésére egy-egy gyárban, vállalatnál nem nyílik alkalom.

Gazdaságirányításunk új rendszeréről ma még többnyire csak elképzeléseink, terveink vannak, így Bélapátfalván sem tudják, hogy a jövőben konkrétan mivel számolhatnak. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ha a jelenleginél szabadabb kezet kapnak a gyár vezetői, feltétlenül mielőbb megoldást keresnek a dolgozók reálisabb, legmegfelelőbb díjazására, a szakképzettség, a rátermettség, az igyekezet szerint munkája után kinek-kinek méltó fizetséget adnak.

Győni Gyula

1967. április 16., vasárnap

felelősségérzetével rendelkezzenek. A Mátrai Hőerőmű közös intézkedési terve konkrét javaslatokat tartalmaz a leggazdaságosabb tüzelés módjára, a technológiai előírások betartására, a turbinaüzem gőzjellemzőinek kialakítására, a takarékosabb és tervszerűbb létszámgazdálkodásra és a belső ellenőrzés megteremtésére.

Fiatalos lendület az öreg gyárban

A Selypi Cementgyár főkönyvelője, számviteli és üzemgazdasági osztályvezetője és az egyik fiatal könyvelő a petőfibányai közgazdász-továbbképzőn tanul. Egy ösztöndíjas mérnökük most végez, a másik harmadéves. Üzemszervezés és gazdaságosabb termelés? Bizonyára nem véletlen, hanem tudatos nevelés eredménye, hogy az ösztöndíjasuk — a zagyvaszántói fiú a gyárban volt technológus — a Selypi Cementgyár nyersanyagrakodását és kiszállítását választotta diplomatervnek.

Török András igazgató kezdeményezésére és közvetlen irányítása mellett a selypiek befejezték a fehér és a tűzálló cement gyártási kísérleteit. Már üzemszerűen termelik, rendszeres hazai és külföldi piackutatást végeznek.

Eddig a kemencék üzemeltetésénél a nyersanyag beállítása korszerűtlen volt A keverési lehetőséget Bauer, Haraszti, Pásztor (párttitkár, főkönyvelő, főmérnök) újítása megoldotta. Az öreg gyár fiatalos lendületét jelzi, hogy jelenleg az erőmű pernyeleválasztásán, valamint a műanyagzsákok felhasználásán dolgoznak.

Gazdaságirányítási rendszerünk reformjával kapcsolatosan szinte jelmondattá vált: „Nagyabb önállóság — nagyobb felelősség”. Az önálló gondolkodás és a felelősségvállalás biztató jeleit tapasztaltuk a selypi iparmedencében. Az egyik üzemben erőteljesebb, a másikban még kissé bátortalanabb a kezdeményezés. De jő úton indultak: 1967. a felkészülés éve. Aki idejében és tervszerűen felkészül, az biztosan célba ér.

Dr. Fazekas László

gi érdekeltség értette meg a műszaki vezetőkkel, hogy új módszerekre, korszerűbb vezetésre van szükség.

Tavaly a Selypi Cukorgyár főkönyvelője, most a szakszervezeti titkár vesz részt a borsodi vezetőképző tanfolyamon. A többi vezetőt előrehaladott kora és más okok akadályozták meg a szervezett oktatásban. Most a csomagolás és a raktározás gazdaságos megoldását tanulmányozza az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikai Intézet. Ehhez adatokat szolgáltattak, véleményeket mondtak a selypiek. A beruházási előadó, a terv- és munkaügyi előadó, valamint négy számviteli és pénzügyi dolgozó részt vesz a petőfibányai közgazdász-továbbképző tanfolyamon. A Hatvani Cukorgyárral összehasonlítva. nekünk úgy tűnt, hogy az új mechanizmus előkészületi évében a selypiek hátrányos helyzetben vannak. Személyi okok miatt, vagy a sely- pieket nem kényszeríti a cukor- és a konzervgyár kettőssége? Ügy véljük, hogy a jelenlegi hátrányhoz mindkát körülmény közrejátszik.

Közös intézkedési terv

A Mátrai Hőerőműben nem találtuk otthon a főkönyvelőt. A Nehézipari Minisztérium tanfolyamot szervezett, ott tanulmányozza az új mechanizmust. A főmérnök és az szb- titkár május elején következik. A Mátrai Hőerőmű párt- bizottsága és gazdasági vezetősége közös intézkedési terv szerint dolgozik. Ebben rögzítették a legfontosabb feladatokat, megjelölték a megoldás főbb elveit és módszereit a határidőket és a végrehajtásért felelőseket is.

A maga területén mindenki arra törekszik, hogy a megszabott termelési terv teljesítésénél első helyen szerepeljen a ráfordítási költségek csökkentése. Az intézkedési terv költséghelyenkénti alapos elemzésre kötelezi az illetékes vezetőket.

Az erőműben nem megfelelő az anyaggazdálkodás: sok az igénylő, de kevés a felelősségre vonható személy. Az anyagigénylők és felhasználók közgazdasági érzékkel, helyes információkkal és a jó gazda

A gazdaságirányítás reformja nagy érdeklődést és széies körű vitát váltott ki megyénkben is. Csaknem egyöntetű vélemény alakult ki, hogy az új mechanizmus megvalósítása nemcsak a rendelet megjelenésétől függ, nem minden területen és nem egyik napról a másikra érvényesül. Vállalatainknál születtek-e már konkrét elképzelések? Érvényesül, hat-e már az új szellem, hogyan készülnek az új mechanizmusra? Legutóbb ezt vizsgáltuk megyénk egyik legfontosabb iparvidékén. a Zagyva mentén.

A Hatvani Cukorgyár igazgatója és főmérnöke részt vett a borsodi vezetőképző tanfolyamon. A főkönyvelő most tanul ott. Előadássorozatot hallgattak és az élelmiszer- iparhoz tartozó vezető beosztású szakemberek konzultáción és vitákon vesznek részt. Elméletileg, de gyakorlatilag is tisztázni kívánják a gazdaság- irányítás helyét, szerepét és összefüggéseit a gazdaságpolitikával, a terv és a piac kapcsolatát, az árrendszer és az ármechanizmus kérdéseit, a vállalati dolgozók anyagi érdekeltségét, a vezetés információs rendszerét, a párt- és a szakszervezet feladatait, valamint az egyszemélyi vezetés felelősségét az új mechanizmus időszakában. Foglalkoztak olyan kérdésekkel mint például: kibernetikai analógiák alkalmazása a vállalati vezetésben, üzemi szociológia és vezetéslélektan.

Eredmények mellett adósságok

A „Vezetés tudományát” néhány hetes tanfolyamon nem lehet megtanulni. De a Hatvani Cukorgyár három vezetője vallja, hogy a tanfolyam gondolatokat ébreszt, új módszereket ismertet. És a tanulás, az alkotó kezdeményezés nem érhet véget a tanfolyam utolsó előadásával. Kötelezettséget vállaltak, hogy a gyár egy-egy fontos problémájának megoldására — közvetlen munkatársaik bevonásával — tanulmányt készítenek és azt a tanfolyam vezetőségével megvitatják. Ám ezzel még adósak a Hatvani Cukorgyár vezetői.

A főmérnök a Cukoripari Országos Vállalat műszaki tanácsának, a főkönyvelő a számviteli bizottságnak tagja és így különböző műszaki, üzemszervezési javaslatok kidolgozásában vesznek részt. Ennek nyomán üzemükben eredményes intézkedéseket tehetnek a korszerűbb vezetésre és a gazdaságosság fokozására. A Hatvani Cukorgyárban több száz millióra tehető az állóeszközök értéke. Most kapacitásfelmérést végeznek, műveletterveket készítenek, hogy gazdaságosabban kihasználhassák a szükséges gépeket és berendezéseket, a feleslegeseket pedig értékesíthessék, vagy kiselejtezzék. A Hatvani Cukorgyár vezetői az elmúlt években is példamutatóan rövid idő alatt és gazdaságosan valósították meg a beruházásokat, most az állóeszköz-gazdálkodás javítására törekszenek.

Hátrányos helyzet a „szomszéd várban”

A hatvani, és a selypi cukorgyárat a Zagyva partjára építették. Ha a felszabadulás előtti évekre és régi uraikra gondolunk, talán nem is túlzás, ha egymással szemben álló, egymás ellen harcot vívó szomszéd várként említjük. Ma már egyre inkább együttműködnek a termeltetés és a szállítás gazdaságos megoldásában. A Selypi Cukorgyárban is elvégezték az állóeszközök új besorolását. Gépi adatfeldolgozásra térnek át és ez lehetőséget ad olyan adatok és csonortosítások kigyűjtésére, amelyekre manuális munkával nem is gondolhattak. A műszakiak egyre jobban érdeklődnek intézkedéseik gazdasági hatásai után, új műszakiközgazdasági szemlélet alakul ki. Előadások egyéni tanulás, íée nem utolsósorban az anyavagyon 66,6 százaléka tehermentes.

Különös figyelmet fordítottak az utóbbi időben is a gazdaságilag még meg nem erősödött termel Gszö vetkezetek támogatására.

Hitelük 90 százalékát elengedték. Tízmillió forintnyi állami támogatást kaptak az építkezésre, a gépállomási munkáknál, a növényvédő szerek vásárlásánál további 2.3 millió forint kedvezményben részesültek és több mint 11 mállió forint egyéb támogatást kaptak. A társadalom segítsége ezután sem marad el, hogy ezek a mostoha természeti talaj- és éghajlati körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek ie felkerüljenek a közepesek és jók sorába.

\ nagy számadás tehát ^ megtörtént, s a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezeti parasztság, élve az új lehetőségekkel, több és olcsóbb termékkel akarja ellátni a bel- és külföldi piacokat. Mind többen kapcsolódnak be a közös munkába, s bizakodással fogadják szociális helyzetünket javító kezdeményezéseket. Természetesen gondok most is adódnak, kezdve az öregségi járulék minimális összegétől, a földkérdés rendezéséig, de az utóbbi évben történt kedvező változások arra engednek következtetni, hogy a falvak népének nemcsak gazdasági, de kulturális, politikai, erkölcsi életében is további fejlődésre lehet számítani ebben az esztendőben.

, , .. K. E.

gazdasagokat segítették, a szőlőtermelőket sokkal kevésbé, ráadásul nehezítette helyzetüket, hogy a terméseredmények is gyengébbek voltak az előző évek átlagánál.

Ez évben a megye közös gazdaságai nagyobb gon do»

fordítottak a tartalékolásra: a hatvani és a füzesabonyi járás közös gazdaságai tartalékoltak legtöbbet, s legkevesebbet a Gyöngyös környékiek Már a gazdasági év nem mindenben váltotta be a reményeket, megyénk szövetkezeti parasztsága és az alkalmazottak 578 millió forintot kaptak munkájuk ellenértékeként. Ez majdnem 16 millió forinttal volt több, mint az előzó évi részesedés. Ezenkívül a tagság részesedését növelte a majdnem 40 millió forint értékű állami támogatás és a 33 millió forintnyi földjáradék. Összegezve: az egy dolgozó szövetkezeti tagra jutó részesedés így az előző évi 11 654 forintról 12 346 forintra növekedett. Akik rendszeresen dolgoztak, azok napi keresete elérte — megyei átlagban — a 67,31 forintot, amely összeg három forinttal több az előző évinél.

Miközben növekedett a szövetkezeti tagok, alkalmazottak jövedelme, a közös vagyon is gyarapodott. A hitelrendezés során kapott állami támogatást figyelembe véve, majdnem 900 millió formt értékű épülettel, géppel gyarapodtak a közös gazdaságok. És a közös

geink teljesítéséhez.

Ezeket a számokat figyelembe véve nyeri el igazi értékét az a megállapítás, hogy az időszerű mezőgazdasági munkák végzése az elmúlt évben nagyobb zökkenők nélkül ment végbe. A földeken többen dolgoztak, mint a korábbi évben és általában kétezer forinton felüli értékű zöldséget, gyümölcsöt, búzát, burgonyát termeltek egy-egy hold földön.

Igaz, voltak gyengébb eredmények is, 22 közös gazdaságban az 1300 forintos érték fölé nem tudtak emelkedni a rossz gazdálkodás, a kedvezőtlen időjárás következtében.

De mi okozott gondot ebben az időszakban?

A növénytermesztésből a tervekhez képest 90 millió forinttal kevesebb értéket termeltek a közös gazdaságok, mint azt az év elején tervezték. Ezt magyarázza az s tény, hogy ár- és belvízkárok miatt 13 ezer holdnál nagyobb szántóterület maradt vetetlenül, s a kedvezőtlen időjárás következtében a búza és a szőlő termésátlaga sok helyen csökkent.

Valamivel biztatóbban alakult a helyzet az állattenyésztésnél, ahol a bevételi tervet 28,5 százalékkal sikerült túlteljesíteni, ennek ellenére aggasztó. hogy rohamosain csökken a sertésállomány, amelynek magyarázata az árakban és a takarmányhiányban keresendő.

Az árak megyénkben elsősorban a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó közös

A falvakban ritkán tapasztalt érdeklődés mutatkozott meg a termelőszövet- tezetek zárszámadása iránt. Míg a korábbi években előfordult, hogy az érdektelenség miatt el kellett halasztani ezeket az összejöveteleket, most a szövetkezeti tagság döntő része nemcsak megjelent az elmúlt gazdasági évet értékelő tanács- íozáson, de nagy figyelemmel iallgatta a beszámolókat, s a rátákban is bátran elmondta véleményét, sok hasznos javaslatot ’téve a gazdálkodás megjavítására.

Ezen a tavaszon is sokszor érnek vissza a zárszámadási íözgyűlések eseményeire, de a végleges összesítés nemrég készült csak el, b tekintve, hogy nemcsak falun kísérték figyelemmel ezeket a tanácskozásodat, hanem a megye munkássága, értelmisége sem közömbös a termelőszövetkezetek eredményei, gondjai iránt, most közreadjuk ezek summá- sását. Nem utolsósorban azért is, mert az általános tapasztalatok közreadásával lehetővé válik, hogy azok a közös gazdaságok is jobb tapasztalatokat szerezzenek, amelyek a múlt évben „gyengélkedtek”, — így tehát ma is időszerű ez az összegezés.

Gondoljuk el, hogy hatvanezer földművelőről és családjáról van szó, akik háromszázhatvanezer katasztrális holdnyi jelenleg érvényben levő árak alapján, 1 610 000 000 forint értékű mezőgazdasági terméket adtak a megye és az ország ellátására, exportkötelezettséSikerek, gondok, tapasztalatok

Megyénk közös gazdaságainak zárszámadása

inkább, mivel tapasztalatuk szerint másutt — akár csak az ÉM Cement- és Mészipari Országos Vállalatot, a „házon belüli” tényeket tekintsük — hasonló munkákat lényegesen jobban honorálnak. Furcsa ezt tudomásul venni, megérteni, még inkább megértetni egy-egy panaszra, ’reklamációra történő válaszadás alkalmával, vagy éppenséggel a termelési tanácskozásokon. Becsületes, szorgalmas embereknek, gyakran 20—25 éves gyakorlatú szakmunkásoknak, nehéz szüntelenül csak ígérgetni a 10 forintos órabért, mivel ilyenről talán már a fiatalabbak, olykor a pályakezdők is álmodoznak, értékelvén műszakjaik gyári, népgazdasági hasznát.

Beszélgetésünk alkalmával úgy mondták, hogy hosszú évek gondja elsősorban a karbantartók bérezése. Mert most a vilTermészetesen a Bélapátfalvi Cement- és Mészműnél is olvasták a szóban forgó közleményt, s mondani sem kell, hogy örömmel értesültek a határozatról. Ugyanis, mint másutt, a Bélkő alatti gyárban is régóta szükséges már némi korrekció, amelyre azonban mindeddig nem kerülhetett sor a különféle merev rendeletek, a kötött béralap miatt.

A költséghányadnak munkabérekre engedélyezett 11 százaléka eddig úgyszólván csak a középarányos fizetést tette lehetővé, csupán az úgynevezett „tól-ig” határokon belül mozoghattak, a „plafont” legfeljebb megközelíthették. Pedig — mint a gyár vezetői elmondták — a bélapátfalvi üzemekben is sok kitűnő szakember dolgozik, olyanok, akiknek már korábban is szerettek volna többet adni. Annál is