Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Johnson ígéreteivel: üres kézzel távoztak a latin-amerikai államfők Punta del Este „semmi újat nem hozott” Elhalasztóitok a marathoni békemenetet Események — törő khan RÓMA: Szombaton délelőtt római la­kásán szívinfarktus következ­tében meghalt a világhírű film- komikus Toto, eredeti nevén Antonio de Curtis. Toto 1901- ben, Nápolyban született és 1930-ban lett filmszínész. Ne­vét számos nagy alakítással tette ismertté, többek között a „Rendőrök és tolvajok”, „Em­berek vagy őrmesterek”, „Ró­mai történet”, „Nápoly ara­nya”, „Mandragora” című fil­mekben. MOSZKVA: A Szovjetunió Állami Atom­energia Bizottsága és az Euró­pai Atomkutató Központ (CERN) képviselői elhatároz­ták. hogy egyezményt kötnek, amelynek értelmében a CERN szakértői részt vesznek a Szer- puhovban épülő szovjet pro­tongyorsítónál sorra kerülő kutató munkában. Júniusban vagy júliusban írják alá az egyezményt. KIEL: A nyugat-németországi Kiel városában megkezdődött há­rom volt SS-tiszt pere. Her­man Wilhelm Kundét. Her­mann Heinrichet és Franz Jó­zef Möllert azzal vádolják, hogy a második világháború idején közreműködött több mint negyvenezer lengyel zsi­dó lemészárlásában, összesen 161 tanút hallgatnak ki. NEW YORK: New Yorkban a gyarmati rendszer felszámolásának kér­désével foglalkozó húszon- négyhatalmi ENSZ-bizottság az amerikai „igazgatás” alatt le­vő csendes-óceáni szigetek problémájával foglalkozott. A vitában felszólalók elítélték az Egyesült Államokat azért, mert Guam-szigetét támaszpontul használják fel a vietnami há­ború céljaira. (MTI) 1967. április 16., vasárnap Heves tüntetések, véres ösa- szecsapások, feszültség és nyugtalanság jelezték a héten az Egyesült Államok két ve­zető politikai személyiségének külföldi útját. A kísérő jelen­ségek szinte kísértetiesen azo­nosak voltak Humphrey alel- nök nyugat-európai, illetve Johnson elnök latin-amerikai látogatásakor. A londoni Ti­mes vezércikkírója „megfogha- tatlannak” nevezte az Ameri- ka-ellenes érzelmek ilyen ará­nyú kitörését, de ha egy kissé elgondolkodott volna Washing­ton politikáján, akkor hamar találhatott volna „megfogható” magyarázatot. A két út már eleve, a pa­pírforma szerint sem ígért sok eredményt Nyugat-Európában már az sem tetszett a szövet­ségeseknek, hogy nem maga az elnök, hanem Humphrey láto­gat hozzájuk, akit a Fehér Ház időnként „politikai kifutónak” alkalmaz. Az ellentétek cso­magja elég terebélyes: viták magának az atlanti szervezet­nek a jövőjéről; gazdasági né­zeteltérések, aggodalom Viet­nam miatt; atomsorompó- ügyek. — nagyon nehéz egy washingtoni politikusnak úgy nyilatkoznia, hogy ugyanaz Párizsnak ne legyen túl sok és Bonnak túl kevés. Humphrey nem takarékoskodott a mosoly- lyal. igyekezett afféle szuper­eladó szerepében tetszelegni. Az áru viszont, amit kínált., az amerikai politika, egvre kevés­bé eléeíti ki az eddigi töí-zs- vevőközönség igényét. Külde­tésének kisebb-nagyobb kudar­cain, a tizenkilenc ágxuilövés, S a megkülönböztetett dísznom- I na sem változtatott amellyel I hazatértekor fogadták... fjíftj két a világpolitikában Nyugati gondok „Kelet csúcsán” — Egy futárgép útja Légi csata után — Genf és Budapest Alighogy hazaérkezett az al- elnök, útnak indult az elnök. Útipoggyászában ezúttal a la­tin-amerikai dossziék voltak. Ezt a kontinenst sokáig az Egyesült Államok „láthatatlan birodalmának” nevezték, biz­tos hátországának tartották. Az új világhelyzetben, a kubai for­radalom nyomán azonban meg­ingott ez a terület is. Egyre nagyobb a kölcsönös bizalmat­lanság; a latin-amerikaiak igazi gazdasági segítséget kér­nek Washingtontól, az viszont ingatagságuk miatt tesz szem­rehányásokat. Ilyen körülmé­nyek között került sor Punta del Estében („Kelet csúcsán”), az Uruguay Atlanti-óceáni partjain lévő üdülőhelyen a latin-amerikai csúcsértekezlet­re. Az 57 szálloda és 148 luxus­villa félszigetét szinte légmen­tesen lezárták, de a nyugati gondok így is betolultak Kelet csúcsára. A személyes találko­zás sem változtathat Washing­ton latin-amerikai politikájá­nak alapvető ellentmondásain. Az egyetlen megoldás az len­ne, ha feltételék nélkül segít­séget adna az országoknak, és valóban szabad mozgást enge­délyezne nekik. Ez viszont nem felelne meg az amerikai imneriali7mus érdekeinek ... Jóllehet, Punta del Estében megegyezés jött létre egy la­tin-amerikai közös piac elvei­ről — amerikai áldással —, az értekezleten Washington cí­mére intézett bírálatok, a meg­állapodásokkal kapcsolatos fenntartások jelzik, hogy John­son az USA-hoz közel álló kor­mányoknál ért el sikert, s alig­ha csökkentette a latin-ameri­kai „ellenzéket”. Ha a szemlélő az amerikai vezetők zsúfolt úti programja láttán azt hinné, hogy az Egye­sült Allamok politikájának más területein minden rendben van, — téved. Alighogy John­son leszállt Montevideóban. futárgép indult utána. A vas­utas-sztrájkot elhalasztó ok­mányt vitte aláírásra, fsak az elnök beavatkozásával lehetett megakadályozni a munkabe- szünetést. A teherautó-sofőrök így is sztrájkolnak. Sikerrel zajlott le az a tiltakozó hét. amelynek során haladó ame­rikai szervezetek ismét a viet­nami háború ePen emeltek szót. Kicsit úgv tűnik, hogy az amerikai vezetők nem azért szánták el magukat az utazá­sokra, mert minden rendben van, hanem tobbé-kevésbé igyekszenek menekülni a prob­lémák elől. Vietnam kérdésé­ben ugyanis, ahoi az amerikai nőiitikusokrak le^e1'cr-öv kel­tene termiük valamit, isméi nem történt semmi, már ti. amit a világ vár. mert e napok­ban énebb haditanács-sorozat kezdődik Washingtonban. Hol­ott a dél-vietnami partizánok számos sikeres akciója ezen a héten is újra bizonyíthatta: az Egyesült Államok továbbra sem reménykedhet katonai megoldásban. Jogos tehát a megfigyelők általános feltéte­lezése, hogy a nyugat-európai és a latin-amerikai akciók ép­pen a vietnami holtpontról szeretnék elterelni a figyelmet az elnökválasztás előtti esz­tendőben. Mozgalmas a közép-keleti helyzet is. Miután Szíria és Izrael határán több alkalom­mal határincidensek történ­tek, sőt légi csatára is sor ke­rült, a diplomaták léptek elő­térbe, s az ügy minden bizony­nyal a Biztonsági Tanács elé kerül. A két ország határán tavasszal rendszerint kiélező­dik a helyzet, mivel vita fo­lyik azon, hogy ki művelje meg a fegyverszüneti egyez­ményben kijelölt határöveze­tek földjét. A Sz'ria-ellenes provokációk azonban mégsem csupán helyi indítéknak. Da­maszkusz — Kairó mellett — ma az arab világ leghaladóbb eleme, ezért állandó célpontja a nyugati provokációknak. Ügy látszik, hogy imperialista körök az arab világ megosz­tottságát (Szaud-Arábia és Jor­dánia vezető körei mind reak- ciósabb álláspontot foglalnak cl), a dél-arábiai válságot a fel-fellángoló jemeni polgárhá­borút figyelembe véve olyan zavaros helyzetet kívánnak te­remteni, amelynek kereteiben könnyebbé válnak a Szíria-eL lenes akciók. A válságjelenségekről érke­ző hírek mellett jóleső érzés volt hallani a héten a kelet­nyugati eszmecsere néhány po­zitív megnyilvánulásáról. Ochab lengyel államfő Olasz­országban járt, Moszkvában előkészítő tárgyalások kezdőd­tek egy esetleges szovjet—an­gol barátsági szerződésről. Pá­rizsban diplomáciai párbe­széd folyt Pompidou miniszter- elnök esedékes Szovjetunió-be­li látogatásáról. Lehetőségeink­hez és eszközeinkhez képest a magyar diplomácia is kivette részét ebből a mozgásból. Bu­dapesten járt Nilsson svéd külügyminiszter és a termé­keny együttműködés szellemé­ben tanácskozott hazánk veze­tőivel. A tárgyalásokon meg­nyilvánult több nemzetközi probléma hasonló megítélése. A budapesti vendégkönyv a belga és az iraki külügymi­niszter, valamint az osztrák kormányfő érkezését jelzi a közeli hetekben. Képviselőink részt vettek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának ju­bileumi ülésszakán is, ahol Bíró József külkereskedelmi miniszter jelentős felszólalásá­ban vázolta a kelet—nyugati gazdasági együttműködés új lehetőségeit, kiemelve hazánk esetében a gazdasági mecha­nizmus reformiának jelentő­séget énnen e kapcsolatok c-ornnontiából. Természetesen Magyarország is aláfria az ülésszakról kiadott „genfi dek­larációt”, ame’vben az EGB a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fokozására szólí­tott fel, Réti Ervin ATHÉN (MTI): A parlament feloszlatása után — jelentik a hírügynök­ségek — Georgiosz Papandreu, a Centrum Unió vezetője, fel­hívást intézett a görög néphez. Papandreu ebben azzal vádolta a Kanellopulosz-kormányt, hogy az a „király kabinetje” és harcra szólította ellene a görög népet. Az AP szerint a marathon! békemenet szervezői végül is úgy döntöttek: elhalasztják a vasárnapra tervezett hagyo­mányos béketüntetést. Mint is­meretes, a Kanellopulosz-kor- mány előzőleg betiltotta a ma- rathoni békemenet megtartá­sát. A szervezők úgy határoz­tak, hogy a tüntetést a május 28-i választások utáni időre ha­lasztják. A SEATO katonai paktum szakértőinek értekezlete amerikai, angol, ausztráliai, új-zélandi, Fülöp-szigeti és thaiföldi katonai szakértők azokat az intézkedéseket vitat­ják meg, amelyek „e térség vé­delmére szükségesek a kommu­nista fenyegetés ellen”. Sajtó- értesülések szerint az Egyesült Államok a vietnami háború alakulását tárgyalja meg a paktum részvevőivel. WASHINGTON (MTT): Washingtonban megkezdő­dött a délkelet-ázsiai katonai paktum, a SEATO katonai szakértődnek 26 .értekezlete. A tanácskozás a SEATO kedden kezdődő külügyminiszteri érte­kezletének előkészítése. Az ér­tekezlet munkájában nem vesznek részt a francia 1 kato­nai szakértők, valamint Pakisz­tán képviselői sem. Franciaor­szág már korábban visszavon­ta képviselőit a SEATO kato­nai szervedből, Pakisztán pedig az utóbbi időben nem vesz részt a szervezet munkájában. A kiadott hivatalos közle­mény szerint az ülésszakon az a diákokkal szolidáris tanáro­kat is megpróbálják megfélem­líteni. Az ügyész például négy év börtönbüntetést kért Gar­cía Calvo professzor ellen, aki­nek ügye rövidesen tárgyalás­ra kerül egy polgári bíróság előtt. Az egyetemi tanárt el­bocsátották állásából, mert 1965 októberében együtt tün­tetett a diákokkal. Ugyancsak az AFP közli, hogy El Ferrolban, Franco szü­lővárosában 10 munkást őri­zetbe vettek, mert háromezer társukkal együtt tüntettek a francoista szakszervezetek he­lyi központja előtt. Ügyüket katonai bíróság tárgyalja. A spanyol kormány Franco elnökletével ülést tartott és foglalkozott a napok óta tartó diáktüntetésekkel. Az ülésen elhatározták, hogy a „rossz magaviseletű” diákokat meg­fosztják a katonai szolgálat alól való mentesség kedvez­ményétől. A kormány döntését Manuel Fraga tájékoztatásügyi miniszter ismertette az ülés után újságírókkal. Bejelentették, hogy a kedden és szerdán őrizetbe vett diákok közül hármat katonai törvény­szék elé, ötöt polgári bíróság elé állítanak, kilencet pedig megbírságolnak. Mint az AFP utal rá, a spanyol hatóságok Francóck bc§oroztatjiik a tüntető diákokat Három diákot katonai bíróság elé állítanak között. Ezek a kispolgári ve­zetők a forradalom első nap­ján a megegyezés útjára lép­tek a burzsoáziával. Támoga­tásuknak és a tömegek hiszé­kenységének köszönhető, hogy a polgári liberálisokból álló „ideiglenes kormán}'” hivatal­ba léphetett. Kettős hatalom alakult ki ily módon: a mun­kásokat és parasztokat képvi­selő szovjetek, és a burzsoá­zia hatalma. Az ideiglenes kormány csak homályos Ígére­teket tett a társadalom átala­kítására, a földosztásra, — mindezeket azonban a béke­kötésig el akarta halasztani. |U inderről a tömegek mit sem tudtak, s a forra­dalom által felszínre dobott kispolgári vezetők nem is si­ettek felvilágosítani őket. Ök amúgy sem akarták a forra­dalom továbbfejlődését: vá­gyaik netovábbja a oolgári demokrácia volt. A Pétervá- rott tartózkodó bolsevik ve­zetők véleménye megoszlott, voltak akik azonnal fegyveres felkelést akartak kirobbanta­ni az ideiglenes kormány meg­döntésére, mások kényszeríteni akarták azt a nép követelései­nek teljesítésére. A bolsevikok vezetője, Lenin hosszú emigráció után április 16-án érkezett Pétervárra. A pályaudvar előtti teret zsúfo­lásig megtöltő munkások és katonák előtt beszédet mon­dott, amelyben a nép legfon­tosabb követeléseinek megva­lósítását sürgette. Másnap ült össze a párt központi bizottsá­ga, amely előtt Lenin ismer­tette a forradalom továbbvite­lére vonatkozó terveit „A pro­letariátus feladatai a jelenlegi forradalomban” címmel felhív­ta a párt figyelmét, hogy ket­tős hatalom tartósan nem áll­hat fenn. A burzsoázia csak az alkalomra vár, hogy fel­számolja a szovjetek hatalmát. A munkásoknak és parasztok­nak éppen ezért meg keü dön­teniük az ideiglenes kormányt, de nem fegyveres felkeléssel, hanem a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó valóra váltásával. Meg kell győzni a munkásokat, parasztokat és katonákat arról, hogy az ideig­lenes kormány nem akarja igazságos, annexiómentes bé­kekötéssel befejezm a hábo­rút, hanem elődeihez hasonló­an, hódító törekvései vannak. Nem ad földet a parasztoknak, hiszen az orosz burzsoázia ezer szállal kötődik a nagy- birtokosokhoz, a bankokon keresztül maga is haszonélve­zője a nagybirtok-rendszernek. Ha viszont a szovjetem ke­zükbe veszik a hatalmat, A velejéig korhadt cári " rendszer az első világ­háború súlyos megpróbáltatá­sait, a háború során fegyver­hez jutott tömegek öntudatra ébredését nem bírta ki. A pa­raszti és munkástömegekben felhalmozódott megaláztatás, nélkülözés, keserűség elöntötte Oroszországot, s elsodorta a cári trónust. A forradalmi mozgalom sikerét könnyítette, hogy a politikai hatalomhoz nem jutott burzsoázia és a há­borúban szövetséges országok (Anglia, Franciaország és Olaszország) is a cár ellen for­dultak. Ez utóbbiak páifordu- lását az idézte elő, hogy a cár — a forradalmat megelőzen­dő — különbéke kötésére ké­szült Németországgal, ami ér­zékenyen érintette volna az antant-hatalmakat. Az orosz és a szövetséges burzsoázia azonban csak palotaforrada­lomra készült: nem akarta a cári rendszer bukását. Miklós fiát akarta trónra ültetni, s folytatni a háborút „a végső győzelemig”. A tömegek elemi erővel fel­törő mozgalma, amelyet a pet- rográdi katonaság is támoga­tott, elsöpörte a cári önkény- uralmat. 1917. február 27-én győzött a polgári demokrati­kus forradalom Oroszország­ban. Még aznap este — a bol­sevikok felhívására — megala­kult a Munkás és Katonakül- döttek Szovjetje, összetétele azonban mensevik (jobboldali szociáldemokrata) és eszer (pa­rasztpárti) többségű volt. Szo­cialista jelszavakat hangoztat­tak ezek is, és a tömegeknek még nem volt módjuk különb­séget tenni szavaik és tetteik munkás-paraszt forradalmi demokratikus diktatúra jön létre. Ez már több mint a pol­gári demokrácia, — de még nem proletárdiktatúra. Ez a hatalom demokratikus békét köthet, elkobozza a földesúri birtokokat és átadja a paraszt­ságnak. Nem iránt ulna köz­vetlenül a tőkés rendszer el­len, de — a bankok államosí­tásával és nemzeti bankban történő egyesítésével — felül­ről —, termelés és elosztás szovjetek által gyakorolt ellen­őrzésével pedig — alulról Kor­látozná a nagytőke hatalmát. T enin az ülésen javasolta a párt nevének meg­változtatását: a szociáldemok­rata jelzőnek kommunistával történő felváltását. Ugyanezt az elnevezést javasolta Lenin a nemzetközi munkásmozga­lom forradalmi erői számára. Ezen a gyűlésen beszélt Lenin először a kommunista tnter- nacionálé megalakulásánál! szükségességéről. A központi bizottság heves vita után elfogadta Lenin té­ziseit az elkövetkező időszak stratégiájáról és taktikájáról, amelynek sikere a szocialista forradalom békés győzelmét eredményezte volna /'k%zor- szágban. A mensevikek és eszerek azonban elárulták osz­tályostársaik érdekeit, s az uralkodó osztályok szolgálatá­ba szegődtek. Így a burzsoázia 1917. nyarán nyugodtan rájuk bízhatta a kormányt, hogy ők végezzék el a legal ábbvaló munkát, amelyet magát szo­cialistának nevező párt vég­rehajthat: a forradalom erői elleni támadást. 1 gy Oroszországban nem valósulhatott meg a forradalom békés győzelme. A zseniális terv azonban, ame­lyet Lenin 1917. áprilisában kidolgozott, ma is alapját ké­pezi a modem proletár-straté­giának és taktikának. Lenin a demokráciáért folyó harcot nem a szocializmusért folyó küzdelem akadályának, ha­nem feltételének tekintette. Elsőnek mutatott rá. hogy ko­runkban már nem a félfeudá­lis elemek, hanem a monopol­tőkések képezik a demokrácia legfőbb akadályát. Ezért fonó­dik egybe a monopoltőke meg­fékezéséért folytatott harc m demokrácia kivívásáért, meg­védéséért és kiterjesztéséért vívott küzdelemmel. Ezért minden a demokrácia felé tett lépés — lépést jelent a szoci­alizmus felé is. Ez az Áprilisi tézisek mának szóló legfőbi* mondanivalója. Csonka Rózsa Mire tanítanak az ötvenéves „Áprilisi tézisek”? Johnson elnök azt hangoz­tatta, hogy a latin-amerikai államoknak „össze kell fog- niok, egymást kell segélyez­niük”. Dél-amerikai körök a: nban a konferenciára rea­gálva azt hangoztatták, hogy az ilyesfajta program csak akkor lehetséges, ha Washing­ton lemond a kontinens gaz­dasági kiaknázásáról, s kéáz politikájának gyökeres átala­kítására. A latin-amerikai saj­tó egy része rámutat: az Egye­sült Államok milliárdokat for­dít havonta a vietnami hábo­rú folytatására, de a dél-ame­rikai kontinens számára fő­ként csak hangzatos ígéretei vannak. WASHINGTON (MTI): Washingtoni politikai meg­figyelők általában elégedetle­nül nyilatkoznak a latin-ame­rikai államfők most véget ért csúcstalálkozójáról. Bár John­son elnök búcsúnyilatkozatá­ban azt hangoztatta, hogy az értekezlet „eredményes mun­kát végzett”, a tulajdonképpe­ni mérleg vajmi kevés sikert tud kimutatni. A szakértők mindenekelőtt rámutatnak, hogy a washingtoni erőfeszíté­sek ellenére Punta del Este­ben szó sem volt egyetemes­ségről: Bolívia eleve nem vett részt az értekezleten, Ecuador elnöke, Arosemena pedig nem volt hajlandó aláírni a Wa­shington által előkészített zá­róközleményt, mivel elégedet­len volt Johnson ígéreteivel. Leoni — Venezuela és Bala- guer — Dominika elnöke, a tanácskozás befejeztével leszö­gezte, hogy Punta del Este gya­korlatilag „semmi újat nem hozott”. A dél-amérikai államfők, akik a közös piac elfogadása fejében nagyobb segélyt vár­tak problémáik megoldásához az Egyesült Államoktól, gya­korlatilag üres kézzel távoz­tak. Johnson csak általános ígéreteket adott arra vonatko­zóan, hogy az USA az 1970— 85 között kialakítandó közös piacot támogatni fogja. Az el­nök azonban a határozott kö­vetelések ellenére sem ígérte meg, hogy az USA felülvizs­gálja a latin-amerikai nyers­anyagokért és más terméke­kért fizetett árakat és nem ígért vámkedvezményeket sem. NEW YORK: Michael Comay, Izrael ál­landó ENSZ-képviselöje a Biz­tonsági Tanács elnökéhez inté­zett levelében azzal vádolja Szíriát, hogy szabotálja a ha­tárkérdésről folytatandó tár­gyalásokat és tárgyalások he­lyett inkább a harcot választ­ja.

Next

/
Thumbnails
Contents