Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

Nevel az anya is? SZÜLÖK TEMÄJA EZ, oly gyakori, hogy néha már nem is tulajdonítunk nagyobb jelen­tőséget ennek — s csupán azért, mert a megoldás még késik a megnyugtató válaszaival együtt. Természetesen az idő mindent megold, valamikor jobb lesz, mint ahogy most is jobb, mint „azelőtt” — a jelennek azon­ban kevés vigasz ez, gond an­nál inkább... Igen, az időről van szó,, arról az időről, amit az anya a gyermekének szen­telhet. Lehet általánosítani., le­het egyedi esetekről is beszél­ni. Az utóbbi azért is jobb, mert a gondolatok elvitázhat- mak, keresve a jobb megoldást, cáfolva a szürke képeket, vagy éppen a túlzottan rózsaszínűe­ket. Három anya mesélt az ^időről”. — Tizennégy esztendős fiam van, én az egri Ságvári. böl­csődében dolgozom — mondta Varga Jánosáé. — Amíg ő is ^bölcsődéé” volt, és amíg az alsóbb osztályokat járta, kevés baj volt vele. Lassan azonban itt a kamasz kor, jobban kell vigyázni rá. — Barátok?... — Jaj, nem úgy gondoltam. Inkább a tanulás. Nyolcadikos. Év elején a régi lelkesedése kis­sé lelohadt, ez meglátszik a jegyein. Most kezdi újra össze­szedni magát. Az a szerencse, hogy nem csavarog, otthon ül, és szenvedélye a rádiózás. A férjemmel úgy látjuk, hogy komolyan veszi — elek­troműszerész akar lenni — s amiben tudunk, segítünk neki. Készített már detektoros rá­diót, aztán egy telepest is, most a kocsinkba is akar szerelni egyet... Én magam váltott műszakban dolgozom, egyik hé­ten délelőtt, másikon meg dél­után. Ha délelőttös vagyok, fél háromtól már tudom vé­gezni az otthoni munkát. Ilyenkar együtt vagyunk. Ki­kérdezem a leckét, megnézem az ellenőrzőjét, beszélgetünk, megmutatja, hogy mit szerelt ... Ha délutáné® vagyok, a férjem időnkint „hazaugrik”, vagy be­néz hozzá a szomszédunk. Min­den második hetem az övé. ★ MINDKETTŐ FIÜ; az egyik hét, a másik tizenegy eszten­dős. Édesanyjuk, Pásztor Emii­vé, egész napját neveléssel töl­ti: egyrészt a gimnáziumban mások gyerekeit a latin, és a Buchentvald s»ól ma hoxsánk ! 22 évvel ezelőtt, 1945. április 11-én szabadították fel magu­kat a buchenwaldi koncentrá­ciós tábor foglyai. Ez a nap a koncentrációs táborok felsza­badulási ünnepe. Megemléke­zik róla az antifasiszta és de­mokratikus gondolkodású em­beriség szerte a világon. zt a haláltábort Hitler parancsá­ra szervezték 1934-ben. Ide de­portálták a fasizmus legvesze­delmesebbnek tartott ellenségeit. Már magának a tábor helyének kijelölése perverz gondolat volt. Buchenwald mindössze hét kilométerre fek­szik Weimártól, a német Athéntől, ahol egy­koron Goethe, Schiller, Herder és Wieland tevékenykedett, s ahol az 1918-as német forra­dalom megszövegezte a Német Köztársaság alkotmányát. Hitler éppen a weimári demok­ráciát lökte — jelképesen — Buchenwald poklába. Buchenwaldban 1944-ig több mint 55 ezer foglyot végeztek ki, közöttük Thdlmannt, a tár­sadalmi haladás kiváló német képviselőjét. Halálával óriási csapást mértek a Német Kom­munista Pártra. De a buchenwaldiak — né­metek és más nemzetiségűek — nem csügged­tek. Tudták: a fasizmusnak buknia kell, hiába vannak kezdeti sikerei. Illegálisan felkészül­tek tehát a felszabadulás nagy napjára, s a szövetséges csapatok közeledésekor megrohan­ták és lefegyverezték SS-őreiket. Felkelésüket három német, egy francia és egy szovjet kom* battáns vezette. Hőstettük örök tanulságokkal szolgál. Figyelmeztet: A fasizmus elleni harcot fel­adni soha nem szabad. Emlékeztet: Hitler „villámháborúja” miatt hat éven át kétmil­liárd ember élt halálos rettegésben. Százmillió katona ölte egymást a frontokon. Elpusztult 50 millió ember az ütközetekben, a koncent­rációs táborokban, a tönkrebombázott váro­sokban és falvakban. Ismeretlen a rokkantak, idegbajosak és lelkibetegek száma, és felmér­hetetlen az anyagi kár. Tény továbbá: A fasiz­mus győzelme évezredekkel vetette volna visz- sza az emberi morált. Sajnos, gyűlöletes szelleme még nem tűnt el a földről. Üjra szervezkedik a bonni állam­ban. Kihívóan pöffeszkedik Spanyolországban és Portugáliában. Mozgolódnak ámokfutói Olaszországban, Angliában, az Egyesült Álla­mokban. És mint politikai lepratelepek, Rho­desia, Dél-Afrika apartheid-zónáiban, külön­féle katonai juntáié karmaiban sokfelé lé­teznek. Fasizmus tombol, vagy lappang ott, ahöl vi­rulnak az imperialista cselszövések, politikai gyilkosságok és puccsok. Mit jelent Buchenwaldra emlékezni? A béke követelését jelenti, a népek szabad­ságának és testvériségének zászlaja alatt. Az a 11 alakból álló buchenwaldi szoborcsoport a harangtorony előtt óriási felkiáltójel. Em­beriség, vigyázzl F. M. Dokumentum-regény XVII. Winkelmann bosszús arcot vágott. Mit leckézteti őt ez az alak? Krumholz, az adjutánsa viszont úgy lógott Skorzeny minden szaván, mint gyümölcs a fán. Dr. Höttl unott képet vágott. Arckifejezése ezúttal elárulta valódi érzelmeit. Un­ta az egészet. Különben is éhes volt, alig várta, hogy asz­talhoz üljenek. Winkelmanné remek háziasszony, s különben is, az Obergruppenführer első dolga volt, hogy jó magyar szakácsot szerezzen magának. Nem vitás, Skorzeny tisztele­tére valamilyen különlegesség kerül az asztalra. Höttl pedig szeretett jól enni. Egy tisztiszolga jelent meg a teraszon. Feszes vigyázzban jelentette: — Tálalva van! Méltóztassa- nak asztalhoz fáradni! 1967. április 9., vasárnap Winkelmanné karját nyúj­totta Skorzenynek. Ügy vonul­tak be az ebédlőbe, a bieder- meyer bútorok közé. A pincén teendőket két tisztiszolga vé­gezte. Körbehordták a leveses- tálat — Húsleves magyarosan, májgaluskával! — jelentette be Winkelmanné. — Vegyen csak, Skorzeny, ne kéresse magát. Ilyen erős férfinak en­nie kell..; A Führer kedves Strum- bannführere szinültig rakta a tányérját. Aztán megvárta, hogy a többiek is vegyenek. A háziasszony kanálmerítése ad­ta meg a jelet, hogy el lehet kezdeni az evést. — Hogy ízlik? — érdeklő­dött Hildegard asszony. — Asszonyom, ez pompás. Mintha azonban egy kissé erős lenne... Winkelmann örült, hogy leg­alább ebben ő lehet fölény­ben. — Remélem, Sturmbannfüh­rer, egészséges a gyomra — mondta. — Én már egészen megszoktam, hogy ezek a ma­gyarok mindent paprikával főznek. Zöldpaprikát főznek bele a húslevesbe. Azt mond­ják, attól lesz íze. A mi né­met étkeinket általában ízte­lennek tartják... — Pedig velünk főzték a levest, velünk fogják megenni! — mondta Skorzeny. S ezzel máris átterelődött a beszélge­tés a látogatás valódi céljára Hiszen nem azért kereste fel Otto Winkelmannt a gellérthe­gyi villájában, hogv evönyör- ködjék a Vide. Jenőtől és Pe- rényi Istvántól elorzott villa berendezésében, s a vagyoni érő kénekben, vagy megbeszél je. miként tekinti meg majd a háború után a drezdai képtá rat Hildegard asszony unoka- hugának társasáéiban, hanem hogy beszámoljon Winkelman- nak az eddig végzettekről, s tovább tájékozódjék a magyar- országi helyzetről. paprikáscsirke volt galuskával — végén tartottak, amikor Skorzeny befejezte az előké­születek elbeszélését. Egyálta­lán nem feszélyezte, hogy szolgálati titokról van szó, s egy asszony van a társaság­ban, hiszen Winkelmanné asz- szony férje állásánál és rend­fokozatánál fogva amúgy is sok mindenről tudhat. Hiszen itt él férjével ebben a Bérc utcai villában, amely egyben lakásuk és férje hivatala is. Nem vitás, hogy Hildegard asszonytól egy szó sem szivá­rog majd ki. Egyébként kivel beszélhetne? Legfeljebb né­hány tiszti asszonnyal jön össze néhanapján — más tár­sasága nincs. A megszállók szolgálaton kívül nem érint­keznek magyarokkal. Hildegard asszony szótlanul hallgatta Skorzeny elbeszélé­sét, s a férfiak sem szóltak közbe. A háziasszony azonban továbbra is figyelmes maradt: amikor a Sturmbannführer tányérja kiürült, intett a tisz­tiszolgának, hogy ismét kínál­ják. Skorzeny teleszedte a tá­nyérját: — Remek étel, remek or­szág! — mondta. — A háború hatodik évében is valóságos tejjel-mézzel folyó Kánaán! Winkelmann bólintott — ő komolyan hitte, hogy Magyar- ország végig kivonta magát az új Európáért folyó háború szükségeltette erőfeszítések­ből, s hogy a magyarok most is dőzsölnek, nem húzzák olyan szorosra a nadrágszíjat, mint a németek. Hisz az 5 asztaluk mindig tele volt a legfinomabb csemegékkel. Fo­galma sem volt arról, hogy a lakosság hogyan él. Höttl pe­dig nem szólt közbe. Ö jól tudta: az emberek éheznek. Két tucatnyi jelentés is fe­küdt az asztalán arról, hogy nincs kenyér, nincs semmi a világon, s ez milyen elégedet­lenséget szüL (Folytatjuk) nők egyre-másra követbe el a hibákat (és ez a munka-egység pénzértékének csökkenésén igencsak lemérhető), utópiákat akart megvalósítani, sem a tsz adottságait, lehetőségeit, sem a tagok véleményét nem volt hajlandó figyelembe venni. Az ügy ellentéte is helyet kap a műsorban: egy eddig igen ke­vés sikert elért tsz (a diósje- női) két-három év alatt ho­gyan erősödött meg az ösztön­zők helyes megválasztása, az adott gazdasági viszonyok messzemenő figyelembevétele és azok kihasználása, a tagok­nak a vezetésbe történt bevo­nása útján; Egy másik példát is láthatunk a tsz-ek mellék­üzemi tevékenységének lehető­ségeit kihasználókról. Szegko- vácsak jelentkeztek a maglód! tsz-ben és könnyűszerrel elhi­tették a vezetőséggel, hogy ez a tevékenység a tsz számára majd milyen jövedelmező lesz. A rendőrségi vizsgálat most van folyamatban, mivel a szeg- kovácsműhely csak a szegková­csoknak volt jövedelmező ... A TV IRODALMI KLUBJA (Csütörtök, 20.20). Angol—ame­rikai irodalom. — Az elmúlt években témakörök szerint foglalkoztunk a magyar és a világirodalommal klubestéin­ken — mondja a műsor össze­állítója és vezetője, Ungvári Tamás. — Ebben az évben a nemzeti irodalmak a csoporto­sítás alapjai, ezúttal a XX? századi élő angol—amerikai irodalom. Arthur Miller Bűn­beesés után című drámájának egy részletét mutatjuk be, va­lamint John Osborne egyik drámájának, Graham Green Havannai emberünk című re­gényének és az amerikai Ed­ward AI bee Amerikai álom cí­mű egyfelvonásosának egy-egy részletét Az angol szerzőktől inkább a patetikus hangvételű alkotások közül válogattunk; míg az amerikai irodalomból a fiatalabb írók művei közül. Az állandó tagokkal megren­dezésre kerülő vetélkedő most is izgalmas küzdelmet ígér; hiszen az év végén nem keve»; sebb, mint 25 ezer forintot kap az első helyezést elérő négy-. tagú csoport, amelyekből kül-. földi utazást vagy más egye­bet tervezhetnek a csoportok tagjai. HOSSZÚ KÉZ (Vasárnap, 20.20). Magyarul beszélő angol film. A Scotland Yard érdekes nyomozását kísérhetjük figye­lemmel, az aprólékos, minden­re kiterjedő munkát, amelyek végül áz eleinte reinénytelenül kevés adatot szolgáltat» bűn­cselekmény-sorozat elkövetőjét juttatják a rács mögé. a. Gy. lémájáról beszélgetnek. Sokan közülük keszon-munkások- nak mennek a technikum el­végzése után, mások MÄ- VAUT-kalauznak, vagy éppen ipari tanulónak. Ez az állam­nak egyébként 10—12 ezer fo­rintjába kerül, hiszen e tech­nikumok célja, hogy tanult fia­tal munkaerőket adjanak a mezőgazdaság számára. A ven­dégek: egy tsz- és egy állami gazdaság képviselője, két isko­laigazgató, valamint a Föld­művelésügyi Minisztérium me­zőgazdasági osztályának veze­tője beszélgetnek. A pápai helyszínről pedig a technikum most kezdő és most végző diák­jait szólaltatják meg a tv-sek, hogy az általuk felvetett érve­ke, kérdéseket is megvitathas­sák. FALUSI DOLGOKRÓL (Szerda, 19.25). Az adás ezúttal kizárólag filmriportokból áll. Elsőként egy érdekes tanulsá­gokat mutató tsz-elnök-levál- tás körülményeit ismerhetjük meg. A tagság nélkül, csak a saját feje után tevékenykedő — egyébként jóhiszemű — el­„SZÄZAK KALLÓDNAK EL.,(Kedd, 17.40). Két hely­színről közvetíti ezt a műsorát a televízió — a stúdióból és Pápáról. Mezőgazdasági tech­nikumot végzett fiatalok prob­:t a Tudósító „Szülői gondok és feladatok a felső tagozatba lépő gyerme­kek nevelésében”, dr. Kovács Vendel docens „A családi élet tervszerű irányítása” és dr. Nagy Andor adjunktus „A te­levízió a családban” címmel az otthon és a tanulás proble­matikáival foglalkoztak. Taksás Imre hatvani nép­művelési felügyelő népműve­lési írása, dr. Csicsai József, a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei Bizottságának titkára a szakszervezeti mun­káról írott cikke és dr. Vajon Imre főiskolai adjunktus „Az egri Népkert madarai”-róil szó­ló írása gazdagította a folyó­irat legújabb számát. zászlóalj számára alkalmas­nak tartott. Összegyűjtötte őket az udvaron és rövid be­szédet mondott nekik: — Kétségtelenül hallották már nevemet tisztjeiktől és valószínűleg sokan emlékeznek önök közül az olasz ügyre. De ne gondolják, hogy csupán egy másik kalandra viszem most magukat. Komoly és ta­lán véres ügy lesz, nagyon sok forog kockán. Önök és én együtt fogjuk teljesíteni kötelességünket. Nincs válasz­tásunk, minthogy Németor­szág végső győzelméig harcol­junk minden rendelkezésünk­re álló eszközzel, megtesszük majd azt, amit a Führer pa­rancsol! Skorzeny másnap Becsbe autózott, hogy szemügyre ve­gye azt az SS ejtőernyős zászló- alját, amelyet Himmler bo­csátott a ren­delkezésére. Mind a tisztek, mind a legény­ség megnyerte Skorzeny tet­szését. De úgy tűnt, ennél az egységnél iga­zán nem túlsá­gosan szilárd a fegyelem. Ke­mény kézben kell tartania ezeket az SS-eket, mert hajlamosak a saját fejük után cselekedni. Skorzeny pedig semmiképpen sem akarta veszélyeztetni az akció sikerét. Hogy milyen lesz majd az akció? Arról fo­galma sem volt. Egyelőre csak azt döntötte el, hogy Foelker- samot átküldi Kleemann tá­bornokhoz, a hadtestparancs­nokhoz. Foelkersam feladata, hogy kidolgozza: hogyan és milyen katonai egységek ve­gyék körül biztosítékként a fővárost. Már a második fogás — Skorzeny előző este érkezett Magyarországra. Gépkocsikkal jött Kari Radl Hauptsturmfüh- rer társaságában. Az éjszakát egy pilisi villában töltötte, ahol dr. Wolf néven ismerték. Skorzeny inkább gúnyból, mint elővigyázatosságból vá­lasztotta álnevét, hiszen olyan jellegzetes alakkal, mint ő, nehéz inkognitót felvenni. A fényképei alapján az egész vi­lágon ismerték — miért ne ismernék hát Magyarországon, ahol a lapok épp úgy dicsőí­tették, mint a Völkischer Beo­bachter, a Das Reich és a hit­leri birodalom többi újságja? Négy napig tartott, hogy a führeri parancs után a Sturm­bannführer elindult Magyar- országra. A Jodl által rendel­kezésére bocsátott repülőgé­pen először Wienerneustadtba repült, a régi katonai akadé­miát kereste fel. Amennyire hidegen hagyta ennek a Bérc utcai villának a berendezése olyan érdeklődéssel haladt a régi — még Mária Terézia idejében épült — katonai is­kola folyosóin. Érdeklődéssel szémlélte a folyosók falán a volt parancsnokokról készült festményeket, s őszinte, tiszte­lettel üdvözölte a jelenlegi parancsnokot. Az 6 segítségé­vel választotta ki azokat az embereket, akiket a rendelke­zésére bocsátott különleges az egész nap a munkával, s öt óra után kerülök csak haza — mondta Dombrády Aurélné, az egri Bizományi Áruház pénz­tárosa. — Aztán a nevezetes második műszak, tele házi munkával, mosás, vasalás, ta­karítás, vacsorakészítés... Van egy tizenhat éves és egy tizenhárom éves lánya, meg egy fiú, szintén tizenhárom esz. tendőe. ikertestvére a kisebbik lánynak. A kicsik napközisek, a lány otthon tanul, ö, és a ki­sebbik jó tornász, a fiút azon­ban a modem technika vívmá­nyai érdeklik. — Ha az este nyolc órától ki­lenc óráig terjedő időszakot a nevelésre fordított időnek le­het nevezni egy háromgyerme­kes anya esetében: hétköznap csupán ennyire futja. A heti „elmaradást” vasárnap próbá­lom pótolni, de ez is végtelenül kevés. Mit tegyek? ... ★ AZT HISZEM, az olvasó nem teszi föl a kérdést, miért csak három anyával beszéltem? ... Egyediek is, tipikusak is az esetek, amelyekről itt szó volt, önmagukban is rengeteg kér­dést tesznek fiöl. Vagy inkább kóróst... ? Talán így jobb is. És segítsé­get várnak. Mert: neved az iskola, nevel az élet, nevel a közösség, de szeretne nevelni — az anya Kátai Gábor yamába lépet temi adjunktus a felnőttokta­tás világnézeti kérdéseiről és Tamás Istvánná selypi tanárnő a kémiatanítás világnézeti problémáiról írt cikket. Dienes Tibomé egri, Kies Jó­zseffé hevesi, Béky Loránd eg­ri gyakorló iskolai tanár, Fe­jes János, a Gyöngyösi Járási Tanács művelődési osztályve­zetője és Kristóf László, az Eg­ri Gyermekváros általános is­kolájának igazgatója a tudo­mányos pedagógia tárgyköré­ből jelentették meg írásaikat A tanárképző főiskola neve­léstudományi tanszékének munkatársai a ,JSzülők Iskolá­ja” rovatban publikálták: dr. Somos Lajos tanszékvezető magyar nyelv szeretetére, más­részt otthon a saját fiait, min­denre, ami szükséges az élet­ben ahhoz, hogy ezt mondják: jólnevelt gyerekek. — A rájuk fordított idő rend­szerint délután négytől este nyolcig tart. Ezután követke­zik a különböző házi munka. A kicsivel nincs baj tanulás dol­gában, neki inkább mesélni kell. A nagyobbat viszont ki­kérdezem. Mindketten szeretik az irodalmat, így aztán felol­vasok nekik. A tv-ben megy az „Ivanhoe”-sorozat. Elővettem a regényt, és felolvastam nékik. Az ügyes-bajos dolgokkal való foglalkozás külön napirend; a beszélgetést persze össze lehet kapcsolni a házi munkával is, plédéül vasalok, s közben me­sélünk egymásnak. Természe­tesen ebből az időből futja ar­ra is, hogy bevonjam őket a házi munkába: a neveléshez ez is hozzátartozik, épp úgy, mint a reggeli „szertartás”, az idő­beni fölkelés, hogy ne kelljen kapkodni... — Ennyi idő elég? — Sajnos nem, s van úgy, hogy ennyire sem futja, amitor például dolgozatokat kell javí­taná ... Ilyenkor aztán — „bé­lyegezzetek, gyerekek”. A szü­lő mindig kevesli a nevelés „rendelkezésére álló” Időt. De nemcsak ő, a gyerekek is; igénylik a velük való foglal­kozást. ★ — REGGEL HATTOL HÉ­TIG látom őket, aztán elmegy Hatodik évfo! Megjelent a Tudósító — a Heves megyei Tanács vb mű­velődésügyi osztályának, a Pe­dagógus Szakszervezet megyei területi bizottságának és az Egri Tanárképző Főiskolának a folyóirata, öt éve adták ki először ezt a pedagógiai, nép­művelési folyóiratot és most lépett ezzel, az 1967. évi első számmal a 6. évfolyamába. Az oktatás-nevelés tárgykö­rében Ferenczfalvy Kálmánná gyöngyösi iskolaigazgató az if­júsági szervezetek szerepéről, dr. Tóth Imre pétervásári gim­náziumi tanár az irodalomtör­téneti tanítás történelmi ma­terialista szempontjairól, dr. Merényi László budapesti egye-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents