Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
Idegenforgalmi öngól Bizonyos, hogy jó szándékkal tör a labdára az a védőjátékos is, aki nagy igyekezetében saját kapujába küldi a labdát. De az öngól is gólnak számít, el lehet veszíteni vele a mérkőzést, bármilyen jó szándék is vezérelte a kritikus mozdulatot. És az öngólt nem egykönnyen bocsátja meg a közönség. A sportpályán persze legfeljebb pont- veszteséggel vagy rosszabb gólaránnyal jár a saját hálóba küldött labda, de az élet más területén gyakran súlyosabbak a következmények. Nem a labdarúgó-mérkőzések balfogásairól szólunk itt e sorok között, hanem arról: hogyan lőtt öngólt az idegen- forgalom hálójába a Heves megyei Vendéglátóipari Vállalat. Nem is egyet, mindjárt kettőt is egyszerre. Először 1962-ben nyűt meg Egerben az Ifjúsági Étterem. Azért írjuk, hogy először, mert azóta többször bezárt és újra kinyitott Közben berendezést éa nevet is váltott, de a „Széchenyi” sem hozott semmi újat Ma már nem köny- nyű utánaszámolni, mennyit költött rá eddig a vállalat Legutóbb közel egymilliót 1965. december 1-én zárták b* a Széchenyi Éttermet. Ezután jó hosszú építkezés következett, több mint egy esztendeig tartott. De a város lakói és az ideérkező turisták tízezrei ezt is kiböjtölték. Végre ez év februárjában ismét kinyitott az étterem. És kiderült, hogy rosszabb lett, mint volt. Persze, csodákat senki sem várt, de kellemes, barátságos éttermet azt igen! Mit kaptunk helyette? Négy fal, egy magas mennyezet, asztalok és székek — ez a II. osztályú étterem Eger belvárosában! Százharminc vendég egy teremben! Az ember úgy érzi magát a barátságtalan falak között, mint egy negyedosztályú vasúti restiben, szinte hallani véli a vonatok dübörgését és a megafon rekedt hangját De nemcsak a vendég érzi rosszul és kényelmetlenül magát ebben az étteremben, hanem a pincérek, szakácsok, egyszóval a személyzet is. Mert igaz ugyan, hogy nem szénnel, hanem a gazdaságosabb és tisztább gázzal fűtik a tűzhelyet, az is igaz, hogy öltözőkkel és mosdókkal bővült a személyzeti rész, de ugyanakkor néhány intézkedés és tervezési hiányosság lerontja az étterem dolgozóinak örömét is. Minden szakember előtt érthetetlen például, miért került a konyhába a söntéspult? A 40— 50 fokos hőséget árasztó tűzhelytől alig két méterre áll most az üvegekkel és poharakkal megpakolt pult, s hűtés helyett a konyha gőze fűti az italokat. Nem beszélve arról, hogy így a pincéreknek jóformán helyük sem maradt felsorakozni az ételekért Ezek után nem szorul bővebb indokolásra véleményünk summázása: nagyon drága így nekünk ez a Széchenyi Étterem, sajnáljuk érte azt az egymillió forintot. Tudjuk, gyakran az anyagiak hiánya szab gátat a fantáziának, a nagyvonalú tervezésnek, de ugyanakkor meggyőződéssel valljuk: nem mindig pénzkérdés az ízlés, a hozzáértés és az ötletesség. Bizonyítják ezt a földművesszövetkezetek egyszerű falusi házakban berendezett és átalakított színvonalas és hangulatos éttermei, presszód. És mi lett a n. osztályú Széchenyi Étteremből, több mint egy évig tartó átalakítás után? öngól/ És most lehet újrakezdeni . .. 2. A második öngól az egri Vadászkürt. Ha lehet mondani, ez még csúnyább, mint az első... Év elején nem kis büszkeséggel nyugtáztuk a hírt: idegenforgalmi megye lettünk, s nagy lendülettel készültünk a szezonra. Egymást érték az értekezletek, tanácskozások arról, hogyan készüljön Eger városa a várható nagy Idegen- forgalomra,. hogyan lehetne javítani a honiak és a vendégek ellátását A készülődés teljesen indokolt, hiszen 1967 a nemzetközi idegenforgalom esztendeje. A Vadászkürt — Eger egyik legnépszerűbb IL osztályú étterme — pedig a szezonra bezárta kapuit. Az ok: átalakítás. Másutt mindenütt szezonra kicsinosítva nyitnak a vendéglők, Egerben sajnos, lakatot tettek a bejáratra. S a lakat még most is érintetlen, még az építők sem nyitották ki, pedg június 30-ára vállalták az átalakítást. Jóllehet, késíekedneSt az építők — még a szezon végére sem végeznek az átalaldtással — mégsem az építőpari vállalatot, inkább a vendéglátó ve- ■ zetőit hibáztatjuk ezért az idegenforgalmi öngólért. Az ilyen intézkedés — a 210 férőhelyes, teraszos Vadászkürt bezárása — egyformán nélkülözi az idegenforgalmi szemléletet, de a gazdasági érdekeket is. Jó lenne a jövőben időben megakadályozni az ilyen elhamarkodott döntéseket. Az önállóság a vezetés hasznos módszere, de élni tudni keli vele! És elgondolkoztató az a helytelen gyakorlat is, amely szerint például a Vadászkürt átalakításához mindenkitől engedélyt vagy véleményt kellett kérni — (gázművek, vízművek, ÉMÁSZ, KÖJÁL, építési osztály) — csak éppen a legilletékesebbektől, a tanácstól és az idegenforgalmi szakemberektől nem. Mindezt azért említjük ilyen hangsúllyal, mert a város lakói, vagy az ide érkező turisták, akik sort állnak a zsúfolt vendéglők előtt, vagy ha már asztalhoz jutottak, a türelmetlen körbenállöik gyűrűjében kapkodják be az ebédet — nemcsak vasárnap, egyszerű hétköznap is! — nem a vendéglátópari vállalatot emlegetik, hanem magáról a városról mondanak véleményt Ez volt a második öngól. Sajnos, az újrakezdéshez már nincs idő... ★ De legalább előzzük meg a harmadik öngólt. Mert az is kialakulóban van. Az építőipari vállalat vezetői nem véletlenül halogatják a Vadász- kürt átalakítását. Elkészült te avkíj».'..hogy meg kellene próbálni: csúzlival eljutni a Holdra. Sok ember húzná, egy nem engedné el, s az jutna el erre a sápadt fényű égitestre. Már hallom az ellenvetést: milyen naivitás ez megint. Korunk utóvégre a korszerű technika, a rakéta, az atomenergia kora, <s nem a régi, a primitív elképzelések időszaka. Még ilyet írni és mondani, hogy csúzlival a Hóidra, amikor a technika, ugyebár, rohamléptekkel halad előre?! Hát ami igaz, az igaz, sokszor elmondjuk, hirdetjük is, hogy egész életünket forradalmasítja a technika, s különösen forradalmasítja az ipar, a mezőgazdaság termelését; ilyen viszonyok között valóban botorság lenne csúzlival próbálkozni... Nos, hát természetesen vicc az egész, de a tréfa csak félig tréfa, már ami a Holdra jutást illeti feltétlenül, de ami a korszerű elképzelések korszerűtlen megvalósítását illeti, már korántsem az. Mert ugye mindenki felkapja a fejét és o legkevesebb, hogy jóindulatú mosollyal nyugtázza gyermekkori emlékeit, ha Verne ágyúgolyó-rakétájáról hall, de korántsem kapja már fel a fejét, ha arról esik szó, hogy sokan nem, vagy alig értik, a korszerű technika még korszerűbb gépeinek működését é$ annak elveit. Annyit természetesen mindenki tud, hogy légpárnás köszörűvel felesleges kenyeret szeletelni, nem arra való, de már a szomszéd gépen dolgozó szakmunkásnak alig van fogalma arról, hogy voltaképpen mire is való. A minap volt szerencsém találkozni egy árokásó géppel és kezelőjével is. A gép nagyszerű, korszerű, úgy szeletelte a földkarajokat* mint éles kés a vajat, de vezetőjének nem volt különösebben fogalma arról — néhány általános technikai és vezetési tudnivalón kívül —, hogy voltaképpen mire képes ez a gép, milyen sebességgel halad, mennyi az óránkénti teljesítménye és így tovább. Ekkor jutott eszembe ez a vicc a csúzlival: érmék az embernek, és még mennyi másnak, a kezében csúzlivá degradálódik a legkorszerűbb automata is, és így aztán bizony dehogy is jut el a „Holdra”, nemhogy még a csillagokba. Nálunk hovatovább már kőtelező társadalmi illemszabály bölcs arccal, kellő fontoskodással beszélni arról, hogy mennyire jutottunk el. illetőleg mennyire nem jutottunk még el a korszerű technika bevezetésében, a modem, nagy teljesítményű, világszínvonalat jelentő gépek alkalmazásában. Néha bizony fejcsóválva háborgunk is, hogy no lám, meg no csak, bezzeg ott, meg amott már milyen gépekkel készítik a fuszeklit, míg nálunk ugyebár az uránhasádást is bicskával csinálják ... De arról már úgy látszik nem illik beszélni, hogy egy fenét sem érnek a legmodernebb gépek sem, ha a legavittabb tudatlansággal állunk melléjük és eléjük, hogy szappanbuborék a legkorszerűbb technológia is, ha nincs hozzá m.eg a kellő és korszerű tudás, szakmai biztonság és akarat. A technikai hogy úgy mondjam, mechanikai előrehaladását illik és kell is nálunk bíráló szavakkal illetni, mert ehhez mindenki ért, de legalábbis úgy tesz, mintha értene. A technika szellemi, emberi vonatkozásait azonban csak „konkrétan” illik és kell feszegetni, amennyiben ez és ez a művezető, vagy főmérnök* avagy igazgató, egy tökkelütött fajankó, akinek fogalma sincs TAKNTOSOK Heten ülnek a vádlottak padján. Az első sorban négyen foglalnak helyet: Kovács Ferenc, Agócs Tibor s a két fiatalkorú, K. I. és O. L. Ők négyen a múlt év október közepétől letartóztatottak. Á második sorban: Gazdag Oszkár, a fiatalkorú I. D. és Gyimesi Béla. Valamennyien csányiak. Haverok. Egy múlt közülük 20 éves, egy most tapossa, a többiek életkora 16 és 18 év között váltakozik. Pelyhes arcú serdülők. Taknyosok. A vád: összeesküvésre irányuló előkészület (Kovács Ferenc, Agócs Tibor, K. I., O. L.) és a feljelentési kötelezettség elmulasztása (Gazdag Oszkár, L D., Gyimesi Béla). A történet kezdete — csavargás. Minden szabad idejük ezzel telt el. Egyaránt szerették a harcos, kalandos filmeket, s az életnek is a kalandos oldalát keresték. Kovácsot iskoláztatni akarták szülei, legyen belőle tanult ember, de nem törte magát, többet járt a gimnázium mellé, sokat hiányzott, két osztály után a „tanulást” abbahagyta. O. L-t viszont a gimnázium igazgatósága tanácsolta el temérdek igazolatlan hiányzása miatt. Szüleit ez az esemény annyira felbőszítette, hogy a fiút otthonról is elzavarták. Könnyen egymásra találtak ők heten. Szüleik egyiküket sem ellenőrizték, hol, merre járnak, mit csinálnak. Szabadjára voltak engedve, s a csavargás immár kollektív programmá válhatott. Legszívesebben a hatvani autóbuszmegállónál, vagy a vasútállomáson ódöngtek, leszólítgatták a lányokat. A főnök tervei Kovács utóbb megúnta a céltalan csavargásokat, lányok leszólítgatását. Komoly tervek foglalkoztatták: csoportot kell szervezni és átlépni a határt, Nyugatra szökni. Egy ízben a kompánia több tagját elhívta a lakásukra, s ott előrukkolt terveivel. Kevesen vagyunk ennyien, mondta, be kell szervezni másokat is. ha valami komolyat akarunk. Külön-külön is sokat beszélt a csavargó cimborákkal, hogy a gondolatnak megnyerje yalamennyiüket. Később szélesítette tervei ismertetését: fegyvere kell szerezni, meg gépkocsit A főnöki terv szerint előbb a csányi rendőrségi irodába kell behatolni, s ha a fegyvert megszerezték, lefegyverezik a csányi munkásőrséget is, aztán a takarmánykeverő üzemből megszerzik a járművet. Az akciö időpontját módosítani kellett A fegyvenszerzésj akció időpontját Kovács főnök október 14-re tűzte ki. Egy nem várt komplikáció azonban ezt a tervet keresztülhúzta: többen bejelentették, hogy nem vállalják a „bulit”, kiszállnak. S a főnök, nehogy terve kútba essen azzal, hogy felderítik, mire készülnek: előbbre hozta az akció kezdetét. A csányi körzeti megbízott irodahelyiségébe négyen törtek be, katonai szuronnyal, baltával, feszítővassal és konyhakéssel felszerelve. Míg ketten az ajtó felfeszítésével bajlódtak, a másik két suttyó őrködött — egyikük, Agócs, a rendőrséggel szembeni magánlakás ajtaja elé állt, kábellal a kezében, ha kilép valaki, leüti. Bent az irodában a főnök és társa, O. L. felfeszítette az íróasztalt, a kétajtós szekrényt, de idegességükben, izgalmukban — szerencsére — nem akadtak a fegyverekre. Az irodából üres kézzel léptek ki, még vitatkoztak azon, ellopják-e a teherautót, aztán letettek róla, mondván, mar abból is elég baj lehet, amit eddig tettek. Kovács és O. L. a tett elkövetése után a Mátrába szökött, s ott rejtőzködtek el. A hatóság egy nap leforgása alatt nyakon csípte a fegyverre vágyó betörőket Szükséges tanulság Hagyjuk a meghökkentő história jogi vonatkozásait, annak vizsgálatát elvégzi majd a bíróság. Elég tanulságos számunkra, ha emberi oldaláról elemezzük: ami történt, hogyan és miért történhetett így!? A 18 éves Kovács és Agócs, s a két fiatalkorú, 16 éves K. I. és O L fegyvert akartak szerezni; h^gy október 23-án, az ellenforradalom tízéves fordulóján az általuk várt fegyveres megmozdulásokban maguk is részt vegyenek, aztán Nyugatra szökjenek. tTer- vezték egy katonai raktár megtámadását is!) Gyerekes, komolytalan tervük volt? Feltétlenül! Hozzá is fogtak a terv megvalósításához; s ezt már nem gyerekes és komolytalan módon tették, inkább nagyon is tudatosan. Ám nemcsak ez a tény, ami meg kell, hogy döbbentse, hökkentse az embert. A 16 éves O. L. egyik — kislányhoz írott — levelében olvastam: „Mindent október 23-a dönt el...” Ez üti mellbe az embert! Miért írta le, hogyan írhatta le ezt a mondatot? Egyáltalában mit tudott ez a süvölvény gyerekember október 23-ról? Mit tudhatott?! Mit érthetett abból, ami tíz évvel ezelőtt történt?! Hiszen nem volt több, mint kis tak- nyos hatéves, aki nevének betűit se ismerte még. És Kovács? ö 1956. októberében csak nyolcéves volt, altit éppenhogy megtanítottak írni, olvasni, számolni keveset A tárgyalóteremben ott ültek az összeesküvésre való előkészülettel vádolt fiúk szülei is. Időnként felnyújtották a kezüket és „szót kértek”. Nem kellett megkérdeznem tőlük: beszéltek-e egyszer is csemetéiknek arról, mi is történt valójában 1956. október 23-án? Nem kellett kérdeznem: el- mondták-e egyszer is az igazságot, kik rendeztek véres tobzódást, kik gyilkoltak halomra olyan becsületes, dolgos, szorgalmas embereket, kommunistákat és pártonkívülieket, mint amilyenek ők maguk is? Nem kellett kérdeznem, mert kérdés nélkül is világosan érződött a válaszuk: nem tettek semmit gyermekeik felvilágosítására. Mert ha megteszik, ami kötelességük lett volna, dehogy is kerülnek fiaik bíróság elé, megbilincselten a vádlottak padjára. Itt nem szabad szépíteni: elsőképpen a szülői mulasztás okolható a történtekért! ... Heten ülnek a vádlottak padján. Négyen október közepétől letartóztatottak. Egy elmúlt közülük húszéves, egy most tapossa, azt az időt, a többiek életkora 16 és 18 év között váltakozik. Pelyhes arcú süvölvények. Taknyosok. A vád, amit maguk ellen idéztek, igen súlyos. Pataky Dezső ugyanis a Széchenyi, a Bajcsy- Zsilinszki és a Marx Károly utcák által határolt tömb rendezési terve, amelyet jónak tartanak a megye és a város vezetői, sőt még a szigorú műemléki szempontok s. Az építkezést még ebben az évben megkezdik. A terv szerint kétszintes épületet emelnének a Vadászikürt helyén, mintegy 25 százalékkal bővítenék az éttermet, korszerűsítenék a konyhát, az emeleten pedig helyet kapna a vendéglátóipari vállalat központja. Szimpatikus elképzelés. A foltozgatásokra már sokat ráfizettünk. Legalább azt a félmilliót spóroljuk meg, amit most a Vadászkürt konyhájának átalakítására (nem bővítésére!) szánt a vállalat. Igaz, a szimpatikus terv megvalósítása jóval többe kerül, de legalább megéri! Még akkor is, ha várni kell rá egy-két esztendőt... Márkusz László semmihez, de mégis az, ami... Nem arról beszélek én, hogy általában a mi szakmunkás- gárdánk nem érti a dolgát, még csak arról sem, mert méltatlan és igaztalan lenne, hogy a mi majdani szakmunkás-gárdánkat rosszul nevelik, nem lesz belőlük csak munkás, dt „szak” az már nem. Szó sincs róla, bár minden bizonnyal e viszonylatban is lehetne, ha nem is valami gigantikus, de amolyan kis gyermekcsúzliról viccelődni. De arról — egyébként ez a véleményem — beszélni és szólni kell, hogy a technika fejlődésével váló lépéstartás, mintha kissé bicegős lenne nálunk. Arról is feltétlenül beszélni kell, hogy sokan úg\ képzelik el a legeslegújabb kor legeslegújabb technikáját, hogy az csak a gépeken, a még újabb, sőt az annál is újabb gépeken s nem velük együtt, a meg újaíb és annál is újabb ismeretek megszerzésén és használatán múlna. Valóban vicc volt: jussunk el csúzlival a Holdba; valóban tréfa, hogy az emberiség legkorszerűbb álmát az emberiséj bibliai múltú energiahordozójával valósítjuk meg. De tréfa-e valóban? Nem találkoztunk még soha és sehol korszerű, nagy teljesítményű gépekkel, amelyeket egyszerűen nem tudnak kihasználni, mert nem tudnak használni? Az ember feje állítólag nem azért találtatott fel, hogy legyen mivel kalapot hordani, hanem hogy legyen mivel gondolkodni: ha csúzlival nem megy — mert nem megy —, akkoi mivel, hogyan sikerül? Rakétával? Nagyszerű. Csakhogy a rakétához hónapokon, éveken keresztül nevelt és kinevelt szakemberek szükségesek. És minden újabb rakétához a régi szakemberek számára is megújított tudásra.,, És erről van szó... juk ie a tanulságot! (Hogyan használjuk helyesen a hasonló hangzású szavakat ?) A napokban arról beszélt egy gyűlés szónoka, hogy ezután „hosszabb tartalmú kurzusok” szervezését is kívánatosnak tartja. Az idézett +öre- dékes szövegből is kiderül, hogy a felszólaló nem a tartalmát akarja megváltoztatni a kurzusoknak (tanfolyamoknak), hanem tartamát, időtartamát, azt szeretné tehát, ha a tanfolyamok hosszabb ideig tartanának. A tévedésre: a tartam szónak a tortalom kifejezéssel való felcserélésére az adott alapot, hogy a két szó hangalakja egymáshoz hasonló. Aki ebből a szempontból megfigyeli a mindennapi beszélt nyelvet, rövid idő alatt sok effajta szótévesztést fedezhet fel benne. Nekünk pl. ilyen mondat ütötte meg a fülünket: „Szombat este bált tartanak a Park Szálló összes helységében.” Éz azért helytelen, mert a helység községet, települést jelent, .terem’ jelentérben nem ez, hapern a helyiség szó állhat. Sokan nem ismerik az egyelőre (Jelenleg, most, pillanatnyilag’ értelmű) határozószót, helyette az egyenlőre rágós főnevet mondják, pedig azt csak .egyformára’ (egyforma nagyságúra, egyforma simára, stb.) jelentésben használhatjuk helyesen. Pl. így: A kitermelt fákat egyenlőre darabolták fel, de még járhatatlan az út, ezért egyelőre nem szállítják el az erdőből. Soroljunk még fel néhány hasonló — és gyakran előforduló — esetet! A különböző ,egymástól eltérő’, a különféle ,többféle, sokféle’ dolgot jelent; a termék szót ipari, mezőgazdasági cikkre is mondjuk, az utóbbira Ugyan csak jelzős szókapcsolatokban : mezőgazdasági termék, a termény viszont önmagában, jelző nélkül is csak a növénytermesztés eredménye íehet. Bizonycs hasonló hangzású szavak pontos használatával finomabb különbségek kifejezésére is vao lehetőségünk; aki igényesen besziél, az a szive szót csak személyekkel kap csolatban (pl.: Nem szíveli ; bölcseikedő embereket), ; szívlel szót pedig tárgyakká; jelenségekkel kapcsolatbal mondja. (Pl.: Szívleld meg ez a tanácsot!) Milyen tanulságot /.eredményt’) szűrhetünk le ebből ; néhány példából? Az anya gunk tanúsága (.tanúskodása bizonyítása’) szerint — ha a: igényesebb, írott nyelvnek ner is — a beszélt nyelvnek gyako ri tévedése az, hogy a hason! hangzású szavakat egymás he lyett használja, ezért vigyáz zunk velük jobban, hiszen e a hiba súlyos értelmi zava rókát okozhat. Raisz Rózsa főiskolai tanársegéc IwiüsM 5 1267. április vásárnál
