Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
Csak forintokkal? A művezető közömbösen hallgatta a brigád versenyvállalását. Nem szólt se jót, se rosszat, de arcáról szavak nélkül is leolvashatták a gondolatot: annyit beszélnék az új gazdasági mechanizmusról... Bizessék őt meg jól, adjanak több pénzt a munkásoknak, aztán rendben lesz itt minden. Különben is. a propagandából néki már elege van. Fizessenek többet? De miből? A számlát könnyű benyújtani ... Azzal, hogy majd 1968-ra fordítjuk a naptár lapját és elérkezik az új mechanizmus ideje, nem lesz itt Kánaán. Nem! Az új gazdasági mechanizmus csak a gyorsabb fejlődés lehetőségeit teremti meg, arra készülnünk kell, a felső vezetőknek, az igazgatónak és a művezetőnek is, hogy majd idejében élni tudjunk a lehetőségekkel. Lemondhatunk-e a munka versenyről ? Mi annak szerepe, jelentősége ma és hogyan alakul az új mechanizmusban? A Szakszervezetek Heves me. gyei Tanácsa a közelmúltban vizsgálatot végzett és ennek során megállapították, hogy a munkaverseny forintban számított eredménye a Mátraalji Szénbányászati Trösztnél 6 millió, a Fi nomszerelvénygyár - ban 5,4, a Bélapátfalvi Cementgyárban 2,5, az Elektromechanikai Vállalatnál 2,1, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál 2,3 millió forint volt 1986-ban. A vizsgált 13 vállalatnál az 1967-es vállalások összege 15 százalékkal több a tavalyinál. A IX. kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny vállalásainak több mint 80 százaléka a költségszint csökkentésére, a minőség javítására és az export fokozására törekedett A legnagyobb eredményeket elért és most a pártbizottság vándor- zászlójával kitüntetett vállalatok vezetői, az április 4-i ünnepségeken és a nyereségrészesedés kiosztásakor is hangsúlyozták, hogy elsőbbségüket jórészt a szocialista munkaversenynek köszönhetik. Lemondhatunk-e éppen az idén a szocialista miunkaver- seny lendítő erejéről, a forintokban kalkulált milliókról és a szervezett munka embert for_ máló erejéről? Éppen most mondjunk le olyan előnyökről, amelyekkel tartalékokat gyűjthetünk és a kedvező startot biztosíthatjuk 1968-ra? Nem, ez meggondolatlan dőreség, rövidlátás és vétkes könnyelműség lenne. Persze, a munkaverseny egyszerűbb és jóval áttekinthetőbb volt akkor, amikor a vállalat és a művezető anyagi érdekeltsége szinte kizárólag a tervek mennyiségi teljesítésétől függött. Akkor bezzeg hangos szóval, túlórák és jutalom ígéretével biztatták a munkásokat a versenyre. De kinek váltak javára az ezer százalékos teljesítmények és a milliárdos értékre szaporodó készletek? Nyilvánvaló, hogy az új mechanizmus időszakában, sőt az előkészület évében is, a politikai és a gazdasági vezetőknek egyaránt, nagyobb szakszerűséggel és nagyobb felelősséggel kell figyelemmel kísérni a népgazdaság helyzetét és a gazdasági élet főbb folyamatait. Nyilvánvaló és itt tényekkel, adatokkal nem is kell bizonyítani, hogy a munkaverseny eddig is nagymértékben előbbre juttatta szocialista cxr- szágépítésünket. Pártunk IX. kongresszusa és a SZOT határozatai világosan mutatják, hogy a pártnak és a szakszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is közreműködni abban, hogy a termelés gazdaságosabb legyen, a termelékenység magasabb szintre emelkedjék, a tényleges szükségletre és jó árut termeljünk, mert csak így lehetséges, hogy több jusson a dolgozóknak. Vagyis magunknak kell előteremteni a forintokat ahhoz, hogy a dolgozók jövedelme emelkedjék és jwvíüiansük a munkafeltételeket. lényeges tartalmi fejlődést ért el a szocialista munkaverseny. Több mint 13 ezer ember példája bizonyítja, hogy munkában és közösségben edződik, formálódik az ember, kedvezően alakul a szocialista öntudat. Megyénkben már több mint 11 ezer jelvénnyel, illetve oklevéllel kitüntetett kiváló dolgozó él. Igazságos és észszerű követelmény, hogy növekedjék a munka becsülete, erkölcsi és anyagi elismerés kövesse a jó és a köz számára hasznos munkát A termelő üzemek többsége rohammunka nélkül, idejében befejezte 1966. évi tervét és korábban megkapták idei feladataikat, a kapacitás, a rendelés- állomány kedvezőbben alakul. A IX. kongresszus után bizakodó, jó a hangulat és a szak- szervezeti választások során nőtt az aktivitás. Tehát nem szabad lemondani, hanem fokozottabb mértékben építeni kell a munkaversenyre. A siker biztosítására a vezetők — az igazgatótól a művezetőig, a párt-, a tömegszervezeti és a gazdasági vezetők — az eddiginél jobban és érthetőbben magyarázzák meg az új Elegendő-e, ha csak a vezetők látják a célt? A helyes; a jó utasítások, vagy az új mechanizmus önmagában mindent megold? Vajon mindegy, hogyan, mikor, milyen téker- vényes, buktatókkal tűzdelt, vagy sima, egyenes úton érjük el közös céljainkat? Nálunk nem üres fikció, hanem elsődleges és reális követelmény, hogy a dolgozó tömegeket bevonjuk a vezetésibe, A gazdálkodás, a szocialista emberré nevelés nagy gondjait csak közösen oldhatjuk meg. Az eddiginél is jobban kell támaszkodnunk az üzemi kollektívára. EH kell érnünk, hogy a dolgozók magük is jobban érdekeltek legyenek a gazdaságosabb termelésben, a korszerű technika elsajátításában, a művelődésben és következetesebben éljenek a demokratikus jogokkal, másrészt érezzék és vállalják a felelősséget is. Ez gyorsabb előrehaladásiunk egyik legfontosabb előfeltétele. Nos, mindehhez nagyobb önállóságot, több anyagi lehetőséget és jobb kedvet ad a gazdaságirányítási rendszer reformja. Heves megyében 1966-ban 1252 brigád 13 307 tagja küzdött a szocialista brigád cím megtartásáért Nyugodtan mondhatjuk, hogy nálunk tömegjélemség lett és követelményeket, a minőségi mutatókat. Értessék meg a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek összefüggéseit az anyagi és az erkölcsi ösztönzés bővebb lehetőségeit jobban használják ki a munkaverseny szélesítésére és hatékonyságának növelésére. A személyes példa se hiányozzék: a műszakiak és a gazdasági vezetők nagyobb mértékben vegyenek részt a komplex brigádokban. Éppen az új mechanizmus követelményei jelzik, sőt egyre inkább követelik, hogy a vezetők mire tegyenek vállalásokat, mit hogyan kezdeményezzenek! A versenyfelelősök tapasztalatcseréjére, a munkaverseny gyakoribb értékelésére, a nyilvánosság biztosítására, a jobb és az eredményesebb propagandára az eddiginél nagyobb szükség és több lehetőség nyílik. Ha idejében összefogunk, ha a többség akarja, az idei munkaverseny az eddigieknél is nagyobb eredményeket hoz. Ezzel ünnepelhetjük méltóan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Dr. Fazekas László Statisztika — a kirakatban A Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatósága jó ötlet megvalósításaként kirakatot rendezett be a Szakszervezeti Székház egri, dr. Sándor Imre utcai szárnyán. Itt időről időre kiállítja a KSH gondozásában megjelent kiadványokat. Jelenleg — egyebek mellett — a társadalmi rétegeződést a képzettség és kereset ösz- szefüggését, a különféle idegenforgalmi adatokat, a megyénk, járások, városok, gazdasági körzetek, a magyar mezőgazdaság érdekesebb adatait ismertető könyveket láthatják az utcai járókelők, érdeklődők, a nemzetközi statisztikai évkönyv illetve a hazai havi közlemények mellett. A bemutató olyan kiadványokra is felhívja a figyelmet, amelyekről eddig sokan nem tudtak. Az árusítást végző megyei igazgatóság sok érdekes, fontos tudnivaló eljuttat azokhoz, akik munkájukban hasznosíthatják. Tegnap végre megtudtam, hogy kit tekinthetünk ma valóban polihisztornak. — Látod azt a férfit? — Igen — mert tényleg láttam, akit mutatott. .. — Nos, öregem, az egy polihisztor. Jobban megnéztem. Azonkívül, hogy kissé roskatag egyéniségnek véltem, a polihisztor- ságnak semmi jelét nem vettem észre rajta. __ Ne csodálkozz, ez az ember polihisztor... Ne m is lehet más. Ha engem kirúgnának az állásomból, főhetne a fejem, míg másikat találnék, tudniillik én értek a szakmámhoz. Ez azonban már vagy harminc munkahelyen, vagy negyven szakmában dolgozott. Most átmenetileg a naplopást gyakorolja, de becsületemre, a jövő héten már megint lesz munkahelye és új szakmája is. Hát nem polihisztor? Megnéztem jobban az embert, utóvégre korunkban oly ritkán lehet látni igazi polihisztort. (—ó) Tettek kövessék az ígéreteket ÜGY KÉT ÉVVEL EZELŐTT adtuk fcírül először lapunkban, hogy a KISZ VL kongresszusán meghirdetett lakásépítő akció keretében Egerben is épülnek KISZ-lakások. Rá néhány hónapra megírtuk, hogy már megvan a telek, elkészültek a tervek, és rövidesen sor kerül az ünnepélyes kapavágásra is, amely elindítja az építkezési munkálatokat. Sok szép nyilatkozatot is közreadtunk, mert ha valamiből, hát nyilatkozatokból igazán nem volt hiány... Aztán nagy csend következett Teltek, mentek a hónapok, az építkezésnek nyoma sem volt, sőt olyan hírek hallatszottak az akcióról, hogy veszélyben forog az élete is, mert a nyilatkozatokból semmi sem valósult meg, a megígért telek is elúszott, az építkezés költségivei is problémák lettek és a kivitelező vállalatok sem törték magukat a szerződés megkötéséért. Közben az ország más városaiban szépen gyarapodtak a KISZ-lakások, Gyöngyösön pedig ünnepélyes keretek között költöztek az akcióban épített új lakásukba a fiatalok. A KISZ lakásépítő akciót nem kell különösebben népszerűsíteni. Jó, okos dolog, olcsóbban, könnyebben juthatnak lakásokhoz a fiatalok. Ahol persze épülnek. Budapesten. Debrecenben, Győrben, Szegeden — Gyöngyösön —- már hagyományai vannak, Egerben semmi. ÉRTELMETLEN, FÖLÖSLEGES lenne most a felelősségre vonás, a felelősök keresése. Egyrészt, mert ezzel még nem épülnének a lakások, másrészt az eddig is lelkes, dolgozó fiatalok az utóbbi hónapokban ismét munkához láttak, s mindent elkövettek, hogy végre lakások legyenek az elképzelésből, az érvekből, a vágyakból. Ne kiabáljuk el, de úgy tűnik, hogy munkájukat végre siker koronázza. Kovács Jánostól, az egri városi KISZ-bi- zottség titkárától legalábbis ilyen információt kaptunk. — Az eltelt három hónap alatt előbbre jutott az akció, mint 1965-ben és 66-ban. Most már valóban van telkünk, a Puky Miklós utcában épül fel a 36 lakás. Az akció és a fiatalok nevében ezúttal is szere- nénk köszönetét mondani az A munkát segítse a szaktudás! Vannak-e a mezőgazdaságban olyan tartalékok, amelyek feltárása, ésszerű felhasználása újabb eredményeket szülhet? A mezőgazdasági szakemberek bizonyára egyből megadnák a választ a kérdésre: természetesen. S bizonyára sorolnák s, hol mit lehetne tenni, mi az, ami eddig elkerülte a figyelmet. Az egyik mezőgazdasági tanácskozáson érdekes adat hangzott el. Az előadó elmondotta, hogy nemrégen a ME- DOSZ közvélemény-kutatást rendezett. Négyezer képzett mezőgazdásznak tették fel a kérdést, mire fordítja naponta az idejét. A válaszok meglepőek és váratlanok voltak. Kiderült, hogy a szakemberek idejüknek mindössze 35 százalékát fordítják olyan munkára, amelyhez magasabb fokú képzettség szükséges. A többi időt és energiát olyan munka köti le, amit sokkal kisebb képzettségű ember Is kitűnően el tud látni. A kérdés önkéntelenül felmerül — vajon nem pazarlás ez? S hozzá rögtön egy számadat Hazánkban államunk mintegy háromszázezer forinttal járul hozzá egy mérnök, s mintegy százhúsz ezer forinttal egy technikus képzéséhez. A szakemberképzés tehát jelentős anyagi áldozatot követei. S a drága pénzen kiképzett szakember idejének mindössze 35 százalékát tölti magasabb szintű, gazdaságirányító munkával. A mezőgazdaságban vannak még tartalékok, de a legfőbb tartalék talán a szakemberek eddig hasznosan fel nem használt idejében rejlik. Hiszen, ha a képzett mezőgazdász valóban minden idejét irányító, elemző munkára fordítja, az eredmények megkétszereződhetnek. Ennek a tartaléknak a fel- használása magukon a szakembereken múlik. S ha a szaktudás valóban a gazdaságirányító, elemző munkát szolgálja — hamarosan lemérhető lesz újabb forintokban, (kaposi) Kongresssusi készülődés ^termelőszövetkezeti mozgalmunk nagy M fontosságú, ünnepi eseményére kerül sor a közeli napokban: április 20-án a Parlamentben összeül a termelőszövetkezetek L országos kongresszusa. A kongresszus több hónapos előkészítés után kezdi meg munkáját. Az év elején 3184 termelőszövetkezet, 249 tszcs, valamint számos szakszövetkezet és halászati tsz tagsága küldöttgyűléseken vitatta meg a socialista átszervezés óta eltelt időszak tanulságait, a gazdálkodás helyi eredményeit és fogyatékosságait és a közeljövő feladatait. A gyűlések jó alkalmat jelentettek arra, hogy az emberek megbeszéljék és összehangolják azokat a tennivalókat, amelyek a vállalatszerű gazdálkodás kialakításában a szövetkezeti közösségekre hárulnak. Emellett mindenütt megválasztották a küldötteket a megyei tsz-tanács- kozásokra, amelyek március végével valamennyi megyében lezajlottak. A megyei tanácskozáson a küldöttek és a meghívottak nyílt szákimondással arról beszéltek a legtöbbet, hogy a növekvő önállóság viszonyai között miként kell megfelelően élni a nagyobb lehetőségekkel, s mi az, amire a kongresszustól vár konkrét választ a szövetkezeti parasztság. Itt került sor a kongresz- szusi küldöttek megválasztására: 2200 termelőszövetkezeti tagra jut egy kongresszusi küldött. A termelőszövetkezeti csoportok 24, a szakszövetkezetek 15, a htsz-ek egy küldöttet választhattak a kongresszusra, amelyen a szövetkezeteknek összesen 520 választott képviselője vesz rész. A küldötteknek mintegy fele tsz-elnök, mintegy 30 százaléka brigádvezető és tisztség nélküli szövetkezeti gazda, 20 százaléka különböző beosztásban dolgozó szakember. A küldöttek mellett részt vesznek a kongresszuson — meghívottként — a szövetkezeti mozgalom ma már többnyira nyugdíjas veteránjai, akik a maguk területén a nagyüzemi gazdálkodás úttörői voltak, a munkásságukkal országos hírnevet, nagy társadalmi megbecsülést szereztek. Az I. országos termelőszövetkezeti kongresszuson — amelynek munkájában részt vesznek többen pártunk és kormányunk vezetői közül — két beszámoló hangzói el. Ebinek alapján a részvevők megvitatják a szocialista átalakulás óta eltelt évek mérlegét« a közös gazdaságok működésének legidőszerűbb kérdéseit, valamint az új szövetkezeti és földjogi törvény irányelveit. Ezt követően sor kerül a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi termelőszövetkezeti szövetségek működési feltételeinek megtárgyalására. A kongresszus választja meg az országos tanácsot, amely eddig is működött, tagjait azonban a kormány nevezte ki, most viszont választással kerülnek be a testületbe az afcra leginkább méltó szövetkezeti emberek. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának 101 tagja lesz. Feladata ellátni a termelőszövetkezetek központi érdekképviseletét. Emellett javaslatokat tehet a közös gazdálkodás további fejlesztését célzó intézkedésekre az illetékes állami szerveknek, s irány- mutatással szolgálhat a területi tsz-szövetsé- gek számára. Kezdeményezheti szakmai tanfolyamok, tapasztalatcserék megrendezését, segíti a szövetkereti versenymozgalom terjesztését, részt vesz azok értékelésében. Olyan társadalmi vezető testület lesz, amely nincs alárendelve miniszteriális szerveknek, a minisztériumokkal támadt vitás ügyek esetében a kormánynak van döntési joga. A kongresszus napirendjéhez tartozik továbbá a tsz-szövetségek mintaalapszabályának a megvitatása és elfogadása. Mint láthatjuk, a kongresszus a fejlődő közéleti demokratizmus jegyében ül össze és folytatja majd munkáját. Az ott hozott határozatok, a közösen kialakított állásfoglalások nagy kihatással lesznek termelőszövetkezeti mozgalmunk, a közös gazdálkodás alakulására, a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére. A közeli napokban összeülő kongresszus, amelyet a jövőben négyévenként rendeznek meg, a IX. pártkongresszuson elfogadott határozatok szellemében ülésezik majd, s készíti elő a tsz-eknek az új gazdasági mechanizmusra való áttérését. Ilyenformán új fejezetet nyit a közös gazdálkodás hazai történetében. A parlamenti tanácskozás szép, ünnepi aktusának ígérkezik egyébként, hogy ez alkalommal kerül sor a pártkongresszusi munkaversenyben a legjobb eredményt elért tsz-ek meg jutalmazására, s mintegy 150 szövetkezeti gazda kitüntetésére. K. L Egri Városi Tanácsnak, ! kedvezményes áron bocsá rendelkezésünkre a telket, t segítség ez, mert jelent csökkenti az építkezés kö gedt Egy időben arról is szó hogy állítólag a győri és a < receni tanácsok ingyen ai telket a fiataloknak. — Sajnos erre nincs let ség. Törvény írja elő, ho; telekért mindenhol és min< kinek fizetnie kell. — Mennyibe kerül egy kás? — Körülbelül 125 ezer rint. 25—30 ezer forintot előre befizetniük az építte nek. — Minden fiatalnak meg a szükséges összeg? — Átlagban igen. Ahog köszönet illeti a városi ti csőt, ugyanúgy megilleti OTP-t is. Maximális kölcsönnel, más kedvezményes juttatás kai segítenek a fiatalokon. — Melyik vállalat lesz kivitelező? — A Heves megyei Tan Építőipari és Épületsze Vállalat. Szerencsés találko mert jelenleg éppen a telk mellett dolgoznak és így nr spóroljuk a felvonulási kői get. Egyébként a vállalatna érdeke, hogy az akció meg lósuljon, mert a fiatal do zói közül többen is be vannak az építtetők között, lönben a vállalat vezetői igazi, őszintén segíteni akar ra találtunk, mindent élkö nek, hogy a tervekből valc legyen. — Kész a terv, megvár pénz, a kivitelező. Elmélet tehát semmi akadálya, h megkezdődjék a gyakorlat — Most már csak a forrni gok vannak hátra és rövi sen elkezdődhet az építi.c. A kivitelező vállalat vezető határozott ígéretet kaptt hogy 1967. júniusában 18 kásnak már lerakják az a! jait. A városi KlSZ-bizott és az építtetőkből alakult romtagú intéző-bizottság n dent elkövet majd, hogy megkezdett munka zökke mentesen, folyamatosan m jen. Az esetleges anyagidén kát, vagy hasonló probléi kát más profilú üzemek, i lalatok KISZ-fiataljainak gítségével azonnal megoldj Nagyon szeretnénk, ha az é) kezéssel kapcsolatban álló r mek, vállalatok, intézmén; egységesen zöld utat biztos: nának terveink megvalósitá hoz. Mert nemcsak 36 lakás van szó, hanem egy mozgalc ról... HAT EZ MÁR VALA! Nem kételkedünk, s remélj hogy néhány hónap múlva s kit sem kell majd szaván £ ni. Tettek kövessék az igére két. Már éppen ideje... Koós Józse rMfflSÍitJSfft. 1967. április 9., vásárnál
