Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

1 „Lobogós és koszorús mozdonnyal az élen...” Krónika a százéves vaspályáról Egy arc közelről Kitüntették a csoportuezetőt tóriumról. A ..Magyarság” c képes újság 1928. február 2-i száma, amely azért érdekes, mert a Hatvan melletti Sas­halmon élő Kovács János nyu­galmazott vasúti pályaőr és felesége képét hozza, 13 élő gyermekével. A Kovács fiúk, akárcsak apjuk, vasutasok lettek mind, s egyikük, Ferenc, most is él, itt dolgozik a hat­vani vasútnál. 'Amiről a kiállítás sem vall, azokért a vallomásokért a múltba kell ásni, mélyebbre; könyvtárakban és levéltárak­RÉGI MÁJUSOK. ban kell búvárkodni, oszlopnyi újságkötetek ezernyi lapját át. böngészni, okmányokat, napló­kat, irományokat, monográfiá­kat tanulmányozni. Egy kurta hírben, a száz év egy hétköz­napi eseménymozaikjában is ott a kor lélegzete, az idők zú­gása. A MÁV Körözvények gyűjteménye (1870—71) őrzi például az apró vasutasok, a „szolgák” hőstetteit: Seres Jó­zsef ideiglenes váltóőr, éjnek idején 3 gabonatolvajjal is bí­rókra kelt és megakadályozta a fosztogatást; Gyorsa Sándor váltóőr lélekjelenléte mentette meg egy személyvonat utasait és személyzetét egy váratlan földcsuszamlás katasztrófájától stb. A „Vasút” 1880. június 6-i száma egy hatvani vasúti bal­esetről tudósít: „Kovács József vasúti málházót szerencsétlen­ség érte, amennyiben a vonat a lábát a szó szoros értelmében összezúzta. A szerencsétlent a budapesti Rókus kórházba szállították.” Az első harangzúgás a pest —hatvani vonal csendjében 1904. április 19-e estéjén a vasútak jelzőharangjai lead­ták a 7. számú jelzést: „Min­den vonatot meg kell állítani” Nyílt pályán, vagy az állomá­sokon álltak meg a szerelvé­nyek és nem mentek tovább Harminchétezer vasutas lépett sztrájkba, szociális körülmé­nyeik javítását kérték, több fi­zetést, hogv nagyobb kenyérre teljék belőle. Az idők második zúgása: 19 Amiért másfél évtizede a sztrájk eszközével is harcoltak most megvalósulhat. „Eddig a hadseregszállítóknak volt jó. legyen jó a sora ezután a munkásnak és tisztviselőnek isi” A kései jobbágyfelszaba­dítást vérbefojtják, és sok víz­nek le kell folynia a Zagyván is, amíg a szociális gondolat győz véglegesen. A harmadik zúgás — 1944. — előbb bombázórajok mora­ja. Azzal kell kezdeni mindent, mint kezdet-kezdetén, építés­sel. S a megbénult ország tes­tébe visszatér az élet, amelyet elsőbben a vasút vérkeringése táplál. .. Állok a talpfák erdeje fölött, míg körben mozdonyok füttye zuhog. Száz év. Átvo­nult itt fegyverben vagy mene­külve, bizakodva vagy búsan a magyar történelem. A rézbe­tűs, rézszámos fekete moz­dony-ős ott áll évek óta a hatvani állomás épülete előtt — múzeélis ereklye. A por és a puszta föld is más körülötte, mint az évszázad előtti. A vaspálya történetében az a száz év gyermekkornak számít. Hatvan vasútia most éli iga­zán ifjúi férfikorát. Pataky Dezső Neve: Kelemen István. Munkahelye:: az egri Finom- szerelvénygyár. Beosztása: a precíziós öntö­de csoportvezetője. — Amikor először meghal­lottam, nem akartam elhinni. UPP Aztán felhívattak a személy­zeti osztályra és hivatalosan is közölték velem. Nagyon bol­dog voltam. Örömömben a fe­leségemnek csak annyit mond­tam el az egészből, hogy Pest­re kell mennem, mert lehet, hogy kitüntetnek... A hivatalos ünnepség a Bu­dapesti Alumíndumgyár kul­túrtermében zajlott le. A ko­hó- és gépipari miniszterhe­lyettes adta át a kitüntetése­ket... — Én a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaptam. Ilyen nagy elismerésben még soha­sem részesültem. Nagyon jó érzés úgy dolgozni, hogy érté­kelik, megbecsülilí. az ember munkáját. Nagy volt az öröm a család­ban, de a precíziós öntödében is. Mióta él, sem kapott annyi gratulációt, baráti vállverege- tést, kézfogást, mint amikor hazajött Budapestről. — Ezt a kitüntetést én úgy tartom számon, hogy nem Ke­lemen István kapta, hanem a Dózsa-brigád egyik tagja. Ne vegyék szerénységnek, de így érzem. Hatan vagyunk a bri­gádban és úgy gondolom, hogy az én kitüntetésemben a töb­biek munkája is benne van. Makiáron lakik, 1952-ben került a gyárba. Segédmunkás­ként kezdte, 1959-ben lett cso­portvezető. —Sohasem hagynám el ezt a gyárat. Olyan, mintha itt szü­lettem. volna. Szeretem. A le­vegőjét, a szokásait, embei-eit. Egyszerűek, pajtások, barátok vagyunk, valamennyien. Sze­retjük, becsüljük, segítjük egy­mást. Príma kollektíva. Kétszer kapott Kiváló dolgo­zó-jelvényt és kiváló újító is. — Újításunk milliókat je­lentett a népgazdaságnak. Nem egyedül, ketten csináltuk. Mi­nimumra csökkentettük a se- lejtet az orvosi fecskendő gyártásában, 17 ezer forintot kaptunk érte. Halle, csendes ember. 20 em­ber fölött „dirigál”, de mind­egyiknek barátja is. Közösen terveznek, dolgoznak, örülnek. Nemrég Dudarom jártak. Meglátogatták Kiss Lajost, a brigád hetedik tagját, a sze­rencsétlenül járt fiatal bá­nyászt. Amikor meghallották a szomorú hírt a fiatal bányász­ról, rögtön elhatározták, hogy maguk közé fogadják és gon­doskodnak róla. ígéretükét nem felejtették el. Nemrég jött haza Bécsböi. Szétnézett egy kicsit a nagy­világban is. 4300 forintjába ke­rült, de nem sajnálta. Leg­alább már külföldön is volt. — Aki ma becsületesen, ren­desen dolgozik, az mindent el­érhet. Mert nálunk a munka mindennél többet ér. Ez az em­ber értéke... Nincs ma büszkébb ember az egri Finomszerelvénygyár- ban a „precíziós” csoportveze­tőnél. Teheti... —koós— 6 Nmímj& 196", április 30., vasárnap A Saint Louis-i határozat 1888-ba napi tíz-tizenkét órát, sőt még ennél is többet dolgoztak a munkások szerte a világon. Az Amerikai Mun­kásszövetség 1888 decemberé­ben á Missouri államban levő Saint Louis városában hatá­rozatban követelte a napi nyolcórás munkaidő törvény­be iktatását. Kitűzték a mun­kásság jogos követelése nyil­vánosságra hozatalának idő­pontját is: eszerint 1890 má­jus elsején követelik először a nyolcórás munkanapot. Párizsból jelentik Egy esztendővel később, 1889-ben. a munkásság Pá­rizsba küldte képviselőit a vi­lág minden részéből a II. In- ternacionálé ülésére. Itt mond­ták ki: „Egyszerre minden ország­ban és városban, egy és ugyanazon a napon a munkás­ság tüntetni fog a nyolcórás munkanapért, a gyermek- és ; nőmunka védelméért, az éjjeli munka eltiltásáért és egyéb követeléseiért.” J S jóváhagyták az időpontot: ü a munkástüntetés napja az »lett, amit Saint Louis-ban el­Egy évvel később Az első május elseji mun­kásfelvonulás, annak eszméje megbolygatta az uralkodó osz­tályt. Megjelent Szapáry Gyu­la gróf, miniszterelnök ren­deleté: „Aki pedig május elsején nem dolgozik, az többé nem mehet vissza a gyárba!” A miniszterelnök rendeletét kiegészítette egy alispáni kör­levél, amelyben többek között ez állt: „Ha gyülekezni, lázongani, tüntetni merészelnek, a fószol- gabírák a törvény szentségét a legerélyessebb réndszabályok- kal biztosítsák!” Ilyen körülmények között tartják meg 1891. május else­je ünnepét. A miniszterelnöki rendelet és az alispáni fenye­getés ellenére tizenötezer mun­kás vonul fél a budapesti ut­cákon. A hatalom is teljesíti ígéretét: másnap tizenötezer do'gozót zárnák ki a budapesti gyárakból. SortGz Orosházán és másutt Nem marad el a főváros mögött a vidék munkássága, agrárproletariátusa sem. A csendőrség fegyvert ragad és Békéscsabán, Szénáson, Almá­son a tüntetők közé lőnek. Orosházán volt a legkegyet­lenebb véres összeütközés a csendőrség és a földmunkások között. A Földmunkáskőr he- ltréé£éste kitűzői« fehér ^Sza­badság. Egyenlőség, Testvéri­ség” feliratú zászlót a szolga- bíró letépetté és hivatalába vi­tette. Két küldöttség ment a fehér színű zászlóért. A szolga­bíró rájuk lövetett a csend­őrökkel — halottak, sebesültek vére ömlött az orosházi utca köveire. Ady má’usa Ady Endre számos versében kiállt a munkásosztály mellett, a forradalomért. Történelmi esemény volt 1912-ben a má­jus elsejei Népszavában meg­jelent A tűz csiholója című verse, a forradalmi, bátorság­nak, a hősies helytállásnak ez a nagyszerű dicsérete. Háború előttg Szegeden 1914. május elsején Szege­den, a rendőrség tilalma elle­nére nagy tüntetés volt. A munkások gúnydalokat éne­kelve támadták meg a kivezé­nyelt rendőröket. Azt harsog­ta sok ezer szegedi munkás: Nem kell már király, Nem kell már király. Jobb lesz hogyha félre átl, Ügy ám, félre áll, Nem kell már király... A felvonuló munkásokat szétverték ugyan a rendőrök, de egy mellékutcában újra gyülekeztek, s felcsendült a dal: De azért én maradok. Aki voltam, az vagyok! Mert legszebb a zászló, A mi zászlónk, a piros3 Révész Tibw nagyon-nagyon természetes. Harmadik városunkban meg. ható ünnepséget készítenek. Évszázados jubileumot köszön­tének, kiállítást nyitnak, em­lékezve vasútjuk száz év előtti avatására. Az első ember, akivel Hat­vanban találkozom, természe­tesen — vasutas. — Mit tud a száz évről? — Semmi közelebbit — fe­leli gyanakodva. A kiállítás tablóin seregnyi fénykép. Kortörténeti doku­mentumok. Egymás mellett so­rakoznak a különböző moz­donytípusok, a legelsők és a legújabbak, otromba formájúak és kecses-karcsú áramvonala­sak. A régi indóház — egysze­rű épületek, „minőket művelt gazdák szoktak gazdasági cé­lokra építeni”. A mai menet­rend előde, melynél „a pesti idő irányadó”. I. Ferencz Jó­zsef vasútépítést engedélyező irata 1863-ból. S a hatvan- pesti vonal keresztlevele 1869- ből, mely szeript a cs. k. éjsza­ki vasút ezentúl magyar kir. államvasútnak, MÁV-nak ne­veztetik. Egyenruha az 1800-as évek végéről, csoportkép az igazgatósági tisztikarról, a hat­vani vasutas dalárdáról, fut­ballcsapatról, a Vasúti Direc­azon előnyökben részesülnek, hogy az eddiginél olcsóbb ár mellett, gyorsabban és az út­nak fele részén, Hatvantól Pes­tig vasúton utazhatnak”. Az ütemes rázás-ringás álomba merítette, s csak arra ébredt fel, mikor a kocsis kivágta az ajtót és bekiáltott: — Hatvan­ban vagyunk, az indóház előtt! Kíváncsian órájára pillantott: indultak fél ötkor, érkeztek két negyedel tizenegy után... De hol vannak már Schwarz­kopf úr „gyorskocsijai”? Hol az indóház? Hol az első sínpár megkopott vasa? Hol a réz-be­tűs „csodaszerű gőzelőfogat”, a tömzsi köményes fekete moz­dony, vígan kocogó kocsijaival, vaskos kerekeivel, amelyek alig látszottak ki vas-szoknyá­ja alól? Tudnak-e az első vas­utasokról, kik elporla'dtak, sír­juk behorpadt, fejfájuk kidőlt és irataik is elvesztek? Kerek évszázadot fordult az idő. S hogy a mai hatvan—pes­ti vonal nem az a régi éjszaki magyar vaspálya, melyen két és fél órát tartott az utazás, az csak természetes. S hogy a gyorsáruk szállítására 20 „mértföldig” nem kell 24 óra, a közönséges teherküldemény szállítása nem telik 2 álló napba hasonló távolságon, az ■BBSJRWW»ww-?:^.í?rr.-:-x 1. .Hajnalodik. Az ég gyöngy, szürke. Parányi csillagok sá­padnak a hegyek mögül ter­jedő fényességben, a kelő nap aranypermetében. Az alvó Egerben mindent beborít a csend. Aztán egyszerre vala- honnét harangszó csendül; tán valamelyik templomi béres — ki elmaradt késéig, bor mellett dicsérni az istent — téveszte órát pityókos fővel. Bizony így, mert Schwarzkopf Adolf úr kocsisai még nem pattogtat­ják ostoraikat. Márpedig a ^.kényelmesen berendezett om­nibuszok” pontosan indulnak naponként, „Egerből az Orosz- lány fogadóból fél öt órakor reggel”. A fogadó előtt magas férfi — hegyes orrú francia cipő, sötétzöld szalonkabát, fodros ing, szürke kürtőkalap — a piruló arcú szolgálónak teszi a szépet. Kurjantás: „Indulunk, uram...!” s a fér­fi a hágcsó tetejéről még bú­csút int. A kocsis helyére iga­zítja a hágcsót, s hogy fent te­rem a bakon, indítja a lova­kat trappban. Hosszú az út, órákig eltart, s bent a kocsiban az utasok elterpeszkednek a kényelmes üléseken. Egy öreg. úr apró szusszanásokkal kíséri álmát, néhányan könyvet szo­rongatnak kezükben. A zöldka­is csak természetes. Természe­tes, hogy sir Joseph White- worth, híres angol mérnök ek. ként gondolkozott: „Mindenütt közúti lóvonatú vaspályák épí­tését ajánlják, melyek nagy költségeket okoznak. Vélemé­nyem szerint ezek nem illenek korunkhoz... A mozdonyok üzleti költsége sokkal keve­sebb, mint a lótartási költsé­gek, és ezért mihamar bekö­vetkezhetnék, hogy számos magánembernek is volna jól szerkesztett közúti mozdonya” S hogy ezen most jót derülünk, bátos magas férfi újságot bön­gész. Vigyázva bontogatja a lepedőnyi Pesti Naplót. Meg­nézi a dátumát: kedd, április 2. 1867. Itt-ott beleolvas az országgyűlési tudósításba, la­poz, a második oldalon megint tudósítás, betűtenger. A har­madik oldal. „Különfélék”. No lám, egészen érdekes, amit ír­nak: ,„. .Az éjszaki magyar vaspálya megnyitása tegnap (márc. 31-én vasárnap) szép társaságban, szép sikerrel és szép idő mellett, végbe ment. A vasút lobogós és koszorús mozdonnyal élén, Pestről 9 órakor indult el, s minden ál­lomásra korábban érkezett, mint a napirend hirdette. Az egyes állomásokon a nép mo-j zsárdurrogással, zenével és ria.j dó éljenekkel fogadta a vona-j tot, s Forgách Antal gróf szí-i vességéből mindenütt felülhet- < tek a menetben részt venni ki , vánók. A főünnepély Hatvan-' ban volt, hol Janikovies pré-j post segédjeivel, teljes papi1 díszben várta a vonatot, s al­kalomszerű beszéd után a pá­lyát s a mozdonyt megáldotta és beszentelte. Hatvanból még Pásztóig haladt a vonat, ezút­tal az utolsó állomásig. Visz- szajövet Hatvanban hosszabb megállapodás, illetőleg megül ?„ pedés történt, mert itt volt a pályaudvar jövendőbeli pod .gyászszínében a 240 terítékű ebéd — s hozzátesszük, bár az olvasó régen kitalálta, hogy pezsgővel és felköszöntések­kel. .. S a felköszöntések tán még most is folynának, ha 4; órakor jelt nem adnak a visz-! szaindulásra Pest felé, hol a vonát egy negyeddel hat után szerencsésen megérkezett. . .” Aztán más úi'ágokat vett kéz­be. Az „EGER”, 1867. május 2-i számában Schwarzkopf úr hirdetésére bukkant, amely erre a kirándulásra is serken­tette: „Az utazás Eger és Hat­van között váltott lovakkal és a leggyorsabban történik, s a t. utasok, kik Pestre utaznak. vétel nélkül szünetelt a mun­ka s így a menetben részt vett mindenki, aki Újpesten gyári munkával keresi kenyerét. A Jutagyár munkásai és munkás­női nyitották meg a beláthatat­lan hosszúságú menetet, utá­na vitték a vörös táblákat az ismert felirattal, mely nyolc­órai munkát követel... A felvonulás után kinn, a Városligetben műsor is volt. A rögtönzött színpadon Balassa Bálint és Csokonai Vitéz Mi­hály versei szólaltak meg, mintegy intésül és figyelmez­tetésül.” A budapesti május elseji fel­vonulással egyidejűleg hitet tettek a forradalmi ünnep mellett vidéki városaink is. Ünnepeltek Eger, Győr, Ko­márom, Kolozsvár, Pécs, Po­zsony, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Szombathely, Temes­vár, Újvidék munkásai és munkásnői. Munkás hősök 1890. május elseje nem múlt el ártatlan munkások kiömlő vére nélkül. .Provokátorok je­lentek meg Rosicán, Szászka- bányán, Bogsán, és Aninán. Lövések dördültek él a béké­sen felvonuló dolgozókra és halottak, sebesültek maradtak a földön* határoztak: 1890. május else­je. Ellenkez’k a szabadságjogokkal A magyar reakció megretten a nemzeközi munkásosztály kö­vetelésétől. Beadványt szöve- geznek a magyar királyi bel­ügyminiszterhez. Benne ez áll többek között: „A nyolcórás munkanap el­lenkezik a szabadságjogok­kal ...” A belügyminiszter leirata alapján intézkedik a fővárosi rendőrfőkapitány: „Budapesten tilos közös nagy ünnepélyt tartani! Tilos a vörös zászló!” Az első magyar május elseje A szigorú intézkedések elle­nére a főváros különböző ke­rületeiből indulók — mintegy hatvanezer munkás és mun­kásnő —, találkoznak az Aré­na előtti réten. Fegyelmezet­ten, rendben folyik a felvonu­lás s a délutáni nagygyűlésen a szónokok hirdetik a párizsi kongresszus határozatát. Azt írja az Ethnographia cí­mű folyóirat az 1890. május el­sejei budapesti felvonulásról: „Az újpesti gyártelepeken ki­„Az éjszaki magyar vaspálya hatvani indoháza.” „Egyszerű épületek ezek, minőket művelt gazdák szoktak gazdasági célokra építeni,”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents