Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

a Két nyolcadik osztályból ősz- szesen ketten akartaik mező- gazdasági szakmunkás-kép­zettséget szerezni. Bizony, ez nem sok. És ennek a kettő­nek sem lett volna helye? A két osztályfőnök együtte­is olyan fekete az az ördög, amilyennek megfestették azon az említett nevelőtestületi ta­nácskozáson. Mert a valóság­ban a tsz-ek sokkal több szakmunkást fogadnának be, mint amennyi pillanatnyilag jelentkezik. A másik: a ba­romfitenyésztők létszáma be­telt. És bár szűcsi, Karácsond, Vécs, Kisnána, Vámosgyörk egyik fontos üzemága a ba­romfitenyésztés, ezekben a tsz-ekben elegendő munkaerő áll a rendelkezésre. De nemcsak ez az egyetlen szakma létezik a közös gaz­daságokban. Lehet még válo­gatni, úgy is mondhatnánk: tetszés szerint Még az állat- tenyésztésre leszűkítve is. És azt sem árt figyelembe venni, hogy a szocializmus viszonyai között sem' tudunk mindenkinek „terülj asztal­kám” megoldást biztosítani. Ma már a mezőgazdaság sem tekinthető az utolsó mentsvár­nak. Egvre inkább a jól kép­zett szakemberek vonzó mun­katerületévé lesz. Erre pedig időben kell felkészülni, még úgy is, hogy a pályaválasztás­nál a rokon szakterületek le­hetőségére kell gondolniuk a fiataloknak. (g. molnár) Ifjúsági találkozó Gyöngyösön Nagygyűlés, névadó, sport, rajzverseny, vetélkedő, szabadtéri előadás a programban Ifjúsági találkozót rendez má­jus 1-én a gyöngyösi járási KISZ-bizottság. A járás fiatal­jai Gyöngyösön, a Dimitrov Népkertben gyülekeznek, ahol délelőtt 10 órakor kezdődik a nagygyűlés. Az MSZMP Gyöngyösi Járá­sa Bizottságának zászlaját ve­szik át a KISZ-esek, majd az If­jú Gárda tartja meg névadó ünnepségét. A KISZ-es ifiveze- tők fogadalomtételével zárul a nagygyűlés. Délután 13 órakor kerül sor a KISZ-es labdarúgó-bajnokság döntőjére a sporttelepen. Az úttörők rajzversenyét és tréfás vetélkedőjét pedig a Köztár­saság téren rendezik meg Az ifjúsági találkozót a KISZ-kb VIT-díjas, kiváló együttes címet viselő rajkóze­nekara fejezi be a szabadtéri színpadon. Műsorukon magyar nóták és népdalok szerepelnek. Az elő­adás 15 árakor kezdődik. ■en sem tudott azonban egy tanulónál többet mondani. Bandi Zsuzsanna neve került al& A Járási tanács mezőgazda­Nem kellünk a tss-nek ? Az egyik tantestületi érte­kezleten, Gyöngyösön szóba került a pályaválasztás kérdé­se. Hóra mehetnek az általá­nos iskolát végzett fiatalok, közülük hányán akarnak a termelőszövetkezetben dolgoz­ni? Es ekkor, elég Indulatos Szavakkal bélyegezték meg a bsz-vezetők magatartását, ami­nek következménye volt, hogy a mezőgazdasági szakmunkás­nak jelentkező fiatalokat « város, de a járás egyetlen tsz- e sem volt hajlandó szerződ­tetni. Kettő hősiül egy A visszautasítás nem az idén történt, hanem még a tavaly végzett osztály két tag­ja volt a szenvedő alanya. — Kik jelentkeznek mező­gazdasági szakmunkásnak? — Ma már van érdeklődés a fiatalok körében, ami azzal is lemérhető, hogy ezt a pá­lyát jelölik meg első helyen a jelentkezési lapon. Itt van például Molnár Piroska Gyöngyöspatáról. Most félév­kor is, a VII. osztály végén is 4,8 volt az átlag eredménye. Igaz, ő még a kivétel, mert a többség 3-as körüli bizonyít­vánnyal jön. — Hogyan fogadják a tsz-ek a jelentkezéseket? — Vegyük a gyöngyösi Di­mitrov Tsz-t. összesen tizen­három fiatalt szerződtet most. Ezek közül az egyik Egerből küldte el a jelentkezési lap­ját, dísznövény-kertész akar lenni. De Vécsett is négy fia­tallal kötnek szerződést. Van­nak, persze, olyanok is, akik húzódoznak a szakmunkások számának növelésétől. Azok­ról az alacsonyabb beosztás­ban lévő, szakképzettség nél­küli vezetőkről van szó, akik a jövőjüket féltik. A tanulság Kettős tanulsága van ennek a történetnek. Az egyik; nem aági osztályán sem tudtak többrőL Handl Zsuzsannát otthon találtuk meg. — Eddig a Sütőipari Válla­latnál dolgoztam hatórás munkakörben. De három mű­szakra kellene járnom, és ezt nem vállaltam. Egyelőre mun­ka nélkül vagyok. Tizenöt éves, a három mű- fg»lr még nem neki való. — Tavaly baromfitenyésztő­nek jelentkeztem, de nem volt hely. Kijött egy bácsi a tanácstól, aztán vele bemen­tünk az irodájára. Onnan te­lefonált a keltetőállomásokra, de egyik sem tudott fogadni. — Más szakterületre nem |s gondolt? — Kertészetbe mehettem volna, de nekem csak a ba­romfitenyésztéshez lenne ked­vem. Most aztán semmi nincs. Se baromfitenyésztés, sem más állás. Kevés a jelenthexő Hogyan is állunk, a Jelent­kezésekkel, hogyan fogadják a szakmunkás-kérelmeket a tsz-ek? Erre kértünk választ Umhauser Károlytól, a járási tanács mezőgazdaság osztá­lyának oktatási és propagan- da-előadójátóL — Tervünk szerint az Idén negyvenhárom szakmunkást kellene szerződtetnünk. Eddig csak huszonhat jelentkezőnk van. Gyöngyösről a IV. számú általános iskolákból van két- két jelentkezőnk. A többi a járásból való. Baromfinevelés — világszínvonalon Ma már egyre többet lehet hallani a szihalmi Rimamente termelőszövetkezet baromfi- tenyésztő szocialista brigádjá­ról. Tanácskozásokon, érte­kezleteken gyakran kerülnek szóba, mindenhol dicsérik jó munkájukat. Pár évvel ezelőtt, 1881-ben kezdődött. A termelőszövetke­zet vezetősége elhatározta, hogy megpróbálkoznak a ba­romfitenyésztéssel. De ho­gyan? Se ólak, se állatok, se pedig hozzáértő szakemberek. Az elképzelés mégis megvaló­sult. A szövetkezet minden tagja adott egy tyúkot — ez volt az alap. Padlásokon, kü­lönböző ólakban helyezték el őket s két asszony, Ferenc* Istvánná és Idős Simon Antal- né kezdett hozzá a tenyésztés­hez. Naponta végigjárták a százfelé elhelyezett ólakat, amelyekbe becsurgott az eső. a hó, a szél majdnem elvitte tetejüket. — így kezdődött — mondja Ferencz Istvánná, a baromfi- tenyésztő brigád vezetője. — Nehéz volt, s akkor még ál­modni sem mertünk arról, hogy világszínvonal. s A nehéz körülmények kö­zött elért sikerek láttán a kö­zös gazdaság elhatározta, hogy korszerű nevelőtelepet létesít Az építkezés megindult, de nem valami biztatóan. Már kezdetben lehetett látni, hogy sok probléma akad majd az épülettel. A szellőzőberende­zés nem volt megfelelő, kevés ventillátort szereltek feL Az épület elkészülte után meg­kezdődött a szaladgálás, hogy a hibákat javítsák ki az épí­tők. Hosszas húzavona után ez megtörtént, s megkezdőd­hetett a munka. Ferencz István nénak ekkor az a gondolata támadt, hogy jó lenne, ha a baromfi tenyész. tő asszonyok szocialista bri­gádot alakítanának. — Az újságokban gyakran olvastam ekkoriban a szocia­lista brigádokról, ez adta az ötletet A brigád megalakult s a hét asszony hozzálátott hogy a szép terveket valóra váltsa. Nem ment könnyen, hiszen többnyire idős asszonyok vol­tak, túl az ötvenedik éven. Az is igaz, hogy a termelőszö­vetkezet vezetősége sem adott sok segítséget. — Mégis sikerült, —• mond­ja Ferencz Istvánné — ösz- szeforrott kis kollektíva ala­kult ki. A brigád 1966-ban elnyerte a szocialista címet. Nem vélet­lenül, hiszen az eredmények kiemelkedőek voltak. Egy ki­logramm hús előállításához csak 2,76 kilogramm takar­mányt használtak fel, az el- hullási százalék mindössze 1,7 volt és 1,38 kilogrammos át­lagsúlyban adták át a barom­fi kát — Ez már világszínvonal — mondták a szakemberek, nem kis elismerésseL A brigád Jellemzéséhez azonban még az is hozzátar­tozik, hogy öten elvégezték a szakmunkás-tanfolyamot, rendszeresen járnak a politi­kai oktatásokra s egyik bri­gádtagnak még a háztájiját is megművelték, amikor az be­teg volt S ma? — teheti fel bárki a kérdést. Hogyan alakul a bri­gád munkája? Tudnak-e még az előzőeknél többet tenni? Tudnak. Tenyésztői munká­juk mellett az idén azt is vál­lalták, hogy szabad idejükben hatszáz négyszögöl cukorré­pa, háromszáz négyszögöl nap­raforgó és kétezer négyszögöl kukorica területet is megmű­velnek. ★ Egy brigád életét, munká­ját nehéz összefoglalni. Külö­nösen egy olyan brigádét, amelyik az átlagosnál többet tesz a közös gazdaság, az em­berek boldogulásáért. Példá­juk azonban azt bizonyítja, hogy lelkesedéssel összefogás­sal közepes körülmények kö­zött is el lehet érni azt, ami számukra a legnagyobb a vi­lágszínvonalon termelni. Kaposl Levente ... hogy egy tulipán Í3 lehet jelkép és figyelmeztetés. Igen, egyetlen szál, derékba tört és az országút porában heverő tu­lipán is figyelmeztetheti például a drámaírókat, a költőket, a filmrendezőket: az is lehet téma, ami állítólag nem téma. Azt a bizonyos tulipánt, amely derékba törten ott hevert a végtelenbe kígyózó országút porában, a sofőr szépen felvette, végighordta fél Magyarországon és aztán kedvesen átnyúj­totta asszonyának. Mit ér egy derékba tört, bizony kicsit kó- kadt, az út fáradalmaitól is meggyötört tulipánszálacskat Egyébként nekem is az volt a véleményem, hogy még fityiszt sem... Nos, olyan sokat tényleg nem ért, csak egy mosolyt, egy köszönetét és kész. Az igaz viszont, hogy a fél országon áthurcolt tulipánban és az érte elmosolygott köszönömben több mint harminc esz­tendei házasság rejtőzött szerényen, csendben, minden hival­kodás nélkül: benne volt sok-sok szenvedés, de közösen vál­lalva és megküzdve, benne sok-sok apróbb-nagyobb öröm, de közösen szerezve és közösen örülve. Azt is szokták mondani — * egyébként nekem is ez a vé­leményem —, hogy minden ember életéből lehetne egy re­gényt írni, csak ki olvasná azt el... Erről az életről is lehetne regényt írni, s még sok más, harminc, negyven, vagy éppen ötven évet szürkén leélt házaspár, fér) és feleség életéről le­hetne forgatókönyvet készíteni film számára, — de ugye, ki nézné meg? Azt a bágyadt, ványadt kis tulipánt nézve azonban még­is az jutott eszembe: lám ez jelkép és figyelmeztetés, vagy legalábbis lehetne az. Miért nem állítunk igazi és szép emlé­ket a „szürke” házasságoknak? Azoknak az évtizedes, együtt küzdő, szenvedő és szerető pároknak, akik a nagy világégés kataklizmájából elsősorban talán csak azért tudtak új életre kelni, mert szürkén, minden drámaiságtól mentesen, egysze­rűen csak éltek, dolgoztak egymás mellett, egymásért, —m s a társadalomért. Juhász Gyula a szőkeségben véli Annáját felfedezni, én a szürkeségben vélem mindig és mindenütt felfedezni azt a szerelmet vagy szeretetet (?), amely valóban minden nemzet támasza és talpköve, amelynek csendben, lassan duruzsoló kis tűzhelyéből nem kipattannak, csak egyszerűen ki- és felnőnek a gyerekek. És nem is szürke ám egy ilyen élet. És nem ií igaz, hogy ne lehetne találni bennük drámaiságot, tragiku­mot, avagy derűt, komikumot Ó, ők nem Rómeók és Júliák, nem Trisztánok és Izoldák, nem a végzet asszonya az egyik és nem Ivanhoe a másik. Az asszonyok, ezek a talán kissé korán öregedő asszonyok, nem mérget kevernek, mint Lucretia Borgia, hanem rántást, annyi rántást, hogy heggyé állna már össze. Nem Pénelopé szövő­székén dolgoznak, hogy amit nappal szőttek, éjjel szétfejtsék, hanem zoknit stoppolnak éjjel, hogy a gyerekek azt nappal szétugrálják, — s te jó ég, mennyi öltést fűztek össze, talán az egyenlítőt is körülémé. És a férjek nem osztottak karddal és ököllel igazságot, legfeljebb egy igazságtalan háborúban halált és nekik is osztottak egy életre szóló szenvedést; nem yachtot vezetnek Kalifornia kék ege alatt, hanem legfeljebb autót, ha kell éjjel, nappal, vagy traktort, esetleg gyárat... Hát ha ilyen szürkék az évek, $ ilyen szürkék az érvek, mit akarok akkor én témát és tanácsot adni íróknak, költők­nek, vagy akár a festőknek? Hol van itt az érdekes, a meg­kapó, a magával ragadó? Az emberek nem a maguk szürke­ségét akarják viszontlátni, hanem a különöst, amely más. mint ők, áz izgalmas, drámai sorsot, amely más, mint az övé­ké, olyan világot és olyan szituációt, amelyről csak álmodoz­tak és álmodoznak, de ahová soha el nem jutottak, amilyenbe soha nem kerültek... Egyébként az a véleményem, hogy ez nem igaz, vagy legalábbis így nem igaz. A „szürke” életek vannak többség­ben és a szürkeség fátylát fellebbentve, mondjuk egy letört tulipán varázsvesszejével megérintve, e szürke sorsokat, cso­dálatos és drámai világ tárul fel. Néma, kitartó, váll a vállhoz vetett küzdelem, ahol ugyan kevesebb a forró csók, s kevés a szerelmes szó, de több, sokkal több az egymásért való tett; ahol a nászágyat illetlenség lenne premier plánba hozni, de az ágyat, ahol szuszogó és egymás kezét fogó álomban alsza­nak egy szerény nap után és egy szerény nap előtt, — nos, ebben az álomországban már lenne mit keresnie a félvevő­gépnek is. Szürke kis emberek, szürke kis szerelmek? Igen. De e szürkeségben újra látom őket, mindazokat, akik voltak, akik lesznek, a harminc-, az ötvenéves házasokat, akik hangyaszor­galommal serénykedik össze a maguk és az ország holnapját. Velük nincs dolga a válóperes bírónak, nincs dolguk a statisz­tikusoknak, a demográfusoknak és az íróknak. Ok szürkékl Pedig milyen fényesek! Igaz, kis tulipán? A magyar nyelv Örömmel vettük tudomásul, hogy Budapesten megrendezték a magyar nyelv hetét. Az el­hangzott előadások a társada­lom minden rétegét érdekel­hették. Valójában már társa­dalmi igény hozta létre ezt az előadássorozatot Lemérjük az eredményt is. A közvélemény nagyon is természetesnek tart­ja, hogy a magyar nyelvű is­meretterjesztés, az igényesebb anyanyelvi műveltségért vállalt nyelvművelő munka kilépett az iskola falai közül és a szűk szakmai körből. Társadalmunk dolgozó tömegei igénylik az anyanyelv tudatos ismeretét, mert nagyon jól tudják azt is, hogy az anyanyelv, a magyar nyelv tudatos ismerete is egyik feltétele az általános műveltség elsajátításának, a világos, érthető és logikus gon­dolatközlésnek. a műveltebb és emberibb szóbeli és írásbe­li érintkezésnek, és annak is, hogv művelt és ízléssel válo­gató olvasóivá vállunk az igazi irodalmi alkotásoknak is. Az idegon nvelvek ió magtanuiá- sésának isméi csak el-feliéte- le ar anvanvelv ió ismerete. A mnmtfrr h^tff egyút­tal .alkalom és órűev volt ar­il te,' hogy számba vegyük az anyanyelvi ismeretterjesztés és a szélesebb körű nyelvmű­velő munka eredményeit, ■ ugyanakkor felelősséggel tár­juk föl a hibákat, a legidősze­rűbb és a legfontosabb teendő­ket Nem véletlen, hogy az újab­ban megjelent közérdekű nyelvészeti írásoknak olyan nagy a keletük és hatásuk ha­zánkban. Az utóbbi időben megjelent ilyen jellegű kiad­ványok (pl. „Miről vallanak a magyar szavak?” — „A nevek világa” — „Magyar szólások és közmondások” — „Helyesírási Tanácsadó Szótár” — „A nyelvről — felnőtteknek” stb.) Tianok alatt gazdára találtak. Ma már mindenki becsülete­sen törekszik arra, hogy szó­beli és írásbeli megnvilatkozá- seiben no vétsen nyelvhelyes­ségi hibákat. A oondolat. a be­széd és az írás termeimére ne­velődik a társadalom minden rétege. ezér+ szíves fiwelem- mei olvassák haUzatiák azo- v©+ p nveiyművélő cikkeket, el őnőí eeVe+é pTPeivek a +őnekvó°Kez edr*ak tanácsot, imemáih'siá ismereteket P« s7t kór-őezné valaki mi a JetotVvntocpVK és a Teziőőc*re­rűbb feladat ma, a válaszunk hete ez: Rá kell nevelnünk az em­bereket a szép magyar beszéd tiszteletére, a kiejtésben je­lentkező lazulások kerülésé­re, a jobb helyesírás megtanu­lására, a helyes szóhasználat, szómegválasztás elérésére. A legfontosabb feladat nyelvi világosságra, a közérthetőség­re, a fogalmazásbeli tisztaságra nevelni magunkat. Ma talán a leggyakoribb hibánk éppen az, hogy felesleges nyelvi formák­kal terheljük beszédünket, írásunkat, s rabjai vagyunk a nyelvi bonyolultságnak, nehe­zen szabadulunk a nyelvi kli­séktől, az agyonhasznált, elkop­tatott hangzatos közhelyektől, frázisoktól. A magyar nyelv hete — eredménye mutatkozik meg majd abban is, hogv kevesebb lesz a nvelvrontó hirdetés ki­rakatainkban. szebben és ér­telmesebben hangzik fel aj­kunkról a magvar szó a felszó­lalások alkalmával, s általá­ban minden megnvilatkozá- sunkhpn nemcsak arra lesz gondunk, hogy mit mondunk, hpnom arra is, hogy hogyan mondtuk. PR. B ÁTTÖR .TÖ7REF tansz/SWezető főisk tanár, a nyelvtudományok kandidátusa Kedves olvasóim, nem kell különösebben járatosnak lenni a Btk paragrafusai­ban ahhoz, hogy bárki pilla­natokon belül meg ne tudná állapítani, aki ezt a dalt énekli és vallja, hogy azt mondja: „Szeretnék május éjszakáján letépni mindent orgonát...” nos, az garázda egy ember. Már igen régen tűnődöm azon, hogy egy ember lelkét mi indíthatja arra, hogy pont május éj­szakáján, amikor szelíden hunyorognak a csillagok, lágyan simogat a szél, ami­kor népesedési statisztikánk javításán fáradozik dolgozó népüiik fáradni oly szíve­sen tudó rétege, hogy május éjszakáján valaki csak úgy nekiessék az orgonáknak, má$u eitfántborjú a* anyjá­nak, és elkezdje tépni? Min­det. Minden orgonát és min­denütt. Nem értem. De tegyük fel, hogy ezt még meg lehet érteni. Az illető csalódott szerelmében, aki pont május éjszakáján hogyta ott egy másikkal, aki az orgona helyett más virágot helyezett előtér­be... Vagy pont május első éjszakája előtti napon tud­ta meg, nem kapta meg az útlevelet Becsuánaföldön élő nagynéniéhez, avagy egészen egyszerűen házi bu­li volt a felette levő lakás­ban és már nem bírta to­vább, őrjöngve kirohant és dühében nekiesett az orgo­náknak. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hegy az il­latő valóban garázda jeliem és szellem, akinek az orgo­nabokrok hűse helyett mondjuk az orgonasípokhoz hasonló rácsok hüsében a helye... De hogy ezt kiénekelje, te- lekomyikálja a várost, hogy szemrebbenés nélkül, büsz­kén és dalosán közölje, oly hányaveti felelőtlenséggel, mint aki biztos, hogy szó sem lehet felelősségre vo­násról, — nos, ez az, amit egyszerűen nem értek. Em­lékszem, hogy amikor még fontosnak tartottam, hogy pont május éjszakáján sze­ressek és ezt orgonával is igazoljam, milyen félve, mennyire óvatosan loptam le azt a csokornak való kis illatos, fehér, meg lila izét, amit átnyújthattam szívem hölgyének, hogy ezzel is je­lezzem: szeretném, ha bir­tokosa lehetnék. Azóta már régen én vagyok az ő birto­ka, s lehet, hogy ezért is ide­gesít ez a május éjszakai orgonatépés ... (egri) NwÜsUgs 186X április 30,, vasárnar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents