Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-26 / 97. szám

1/ * v * r * II ** t Konspiráció nélkül ' .&r. 6««n<Sdi György közűeke- ÍBési és posilaügyi miniszter a közelmúltban arról tájékoztat­ta a sajtó képviselőit, hogy a tárca 1967. július 1-től kétféle elszámolást közöl a szállíttató vállalatokkal. Az egyik tétel a (szállításért járó dijat, a másik pedig azt az összeget tartal­mazza, amelyet ugyanazért a ráállításért 1968. január 1-től, bz új tarifa szerint kell majd fizetni. Jó ez a módszer? Nem okoz «agy fejtörést a válasz. Feltét­lenül jó. Így legalább kalku­lálhatnak a szállító vállalatok ügyfelei, megtervezhetik, hogy a jövőben hogyan alakítsák szállításaikat, mit tegyenek a felesleges költségek elkerülé­se érdekében. Jó ez a módszer B szállító vállalatoknak is, mert ügyfeleik időben fel tud­nak készülni az új helyzet fo­gadására, sok bonyodalmat el­kerülhetnek, tisztázhatják az esetleges félreértéseket, egyez­tethetik elképzeléseiket. Most, amikor a gazdaságirá­nyítás új rendjére való átté­rést készítjük elő, amikor már készülnek és sorra megjelen­nek majd a konkrét rendelke­zések, amikor megnövekszik a Vállalati önállóság, s ezzel együtt az önálló döntések, el­határozások száma is, feltétle­nül szükséges, hogy a válla­latok, intézetek konspiráció nélkül dolgozzanak együtt. Még az olyan esetekben is szükséges a tájékoztatás, mint amilyent a Magyar Hajó- és Darugyár ka­pott az egyik kooperációs partnerétól. A szóban forgó vállalat közölte, hogy szállított termékei áránál már ebben az esztendőben, 1,9-szeres szorzót alkalmaz. Ha a hajógyárnál? megfelel az új ár, ezekkel szá­mol a jövőben, míg ha nem, akkor új partner után néz — még van ideje hozzá. Még inkább szükséges a köl­csönös tájékoztatás a gyártási együttműködést érintő változ­tatásokról. Előrelátható, hogy sok vállalat számos terméké­nek gyártását abbahagyja és korszerűbb gyártmányokat ál­lít helyükre. Bajt okozhat, ha vele együttműködő üzemek csak késve szereznének tudo­mást az ilyen lépésekről. A beszüntetendő gyártmányhoz ugyanis már nem kell rendel­ni anyagot, gépeket, berende­zéseket, míg az új gyártásához időben meg kell tenni minden­fajta előkészületet. Még látszólag kisebb jelen­tőségű ügyekben is szükséges, sort elengedhetetlen az időben történő kölcsönös tájékoztat ás. Például, ha égy vállalat, vagy üzem olyan terméket állít elő, amelyet egy másik valamilyen termékébe beépít, s ezen vala­milyen technológiai változta­tást hajtanak végre, a kötelező előírásokon túl is meg kell ten­ni a megfelelő intézkedéseket. Ha ezt elmulasztják —, sajnos számos példa bizonyítja — sú­lyos kihatásai lehetnek az eset­nék. Számos vállalat illetékeseit megkérdeztük, mit tettek a kölcsönös tájékoztatás meg­kezdése és rendszeresítése ér­dekében. A válaszok többnyire lehangolok. Ma még szinte egybehangzóan valamiféle fel­sőbb intézkedésekre várnak, e tárgyban is. Pedig erre, — legjobb tudomásunk szerint — nem terveznek és nem is szük­séges külön intézkedést kiad­ni. Csupán azt kell mérlegre tenni, hogy a társadalmi mun­kamegosztás további szélese­dése az új gazdaságirányítás keretei között elengedhetet- lené teszi a rendszeres és köl­csönös tájékoztatásokat. Hányszor halljuk: ..majd 1968. január 1-től másként lesz.” Nem lesz másként, ha már most nem dolgozunk új módon. Ez alatt persze, sok mindent lehet és kell is érte­ni, de egyik nagyon fontos és nélkülözhetetlen láncszeme az új mechanizmus előkészítésé­nek, hogy haladéktalanul el­kezdődik és rendszeressé válik a vállalatok és intézmények egymás közötti kölcsönös tájé­koztatása. Azért is szükség van erre, hogy sehol se kényszerül­jenek feltalálni, amit már egyszer feltalálták és min­denütt tudjanak arról, hogy milyen újdonságokat lehet fel­használni jelenleg és a közel­jövőben a gyártás fejlesztésé­hez, akár új alkatrészekről, akár új módszerekről van szó. Társadalmi szükséglét diktál­ja ezt az igényt, tehát intéz­ményesen is elő kell segíteni érvényesülését. Farkas István I hatvani járásban tovább erősödött a szakszervezeti mozgalom Az «többi években, de kfllö- Inösen az MSZMP Központi Bizottságának gazdaságirányí­tási rendszerünk átfogó re­formjára hozott határozata, a párt IX. kongresszusa óta a hatvani járásban is nagyobb érdeklődést, aktivitást tapasz­talunk a társadalmi, politikai életben. Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban egyre több szó esik a szakszer- vezeték növekvő önállóságá­tól, feladatairól, ezzel együtt növekvő felelősségéről. Most, hogy a szakszervezeti szervek éjt áválasztását befejeztük — érni fontos & nagy jelentőségű állomása volt a szakszervezeti mozgalom fejlődésének — bi- Kakodással állapíthatjuk meg, hogy a szakszervezeti szer­vek, a szervezett dolgozókra támaszkodva képesek lesznek ttz új helyzetből adódó fel­adataik jó végrehajtására. Nőtt a tagság aktivitása Minden alapszervesetnél a kiadott SZOT-határozat, as »bban foglalt irányelveknek megfelelően történt a válasz­tás. Az előkészítés, a szerveze­ti, káderelőkészítési munka jó felvégzése párosult a jó politi­kai előkészítéssel, amelynek következtében a szakszervezeti tagság aktívan részt vett « munkában és nagy felelősség- vérzettel, sokoldalúan értékeb 'ték a szakszervezeti mozga­lom fejlődését, a szakszervezeti (szervek tevékenységét. A szakszervezeti bizottságok kétéves munkájuk eredményé- tői, fogyatékosságairól adtak számot a vezetőségválasztó taggyűléseken, küldöttértekez­leteken. Ezekre a beszámolók­ra jellemző, hogy önkritikus módon értékelték a beszámo­lási időszakban végzett tevé­kenységet, ugyanakkor bírál­ják azokat a fogyatékosságo­kat, amelyek gátolták a ma- fgyobb ütemű fejlődést. Több helyen bírálták a gazdasági •vezetés munkáját, és ezt ósz- Szefüggésbe hozták új gazda­ságirányítási rendszerünk be­vezetésével, a vállalati önál­lósággal, ezzel együtt a szak- szervezeti önállóság és fele­lősség növekedésével. Konkré­tan elemezték a szakszerveze­ti aktivisták, különösen a bi- feaimiak munkáját. Nem ma­„Szükség ssülte9újítások — Nálunk, a szükség szüli az újításokat... Ez a kicsit meghökkentő­nek tűnő mondatot Dinnyés László, a verpeléti Dózsa Ter­melőszövetkezet gépműhelyé­nek vezetője mondta beszél­getésünk kezdetén. Aztán ma- gyarázólag hozzátette: ha a termelőszövetkezetben valami gépesítési probléma felmerül, igyekeznek helyben, . minél gyorsabban megtalálni a meg­egy éjszakát vetít igénybe. Vi­szont már mind a kettő dol­gozik s ez mindannyiunknak örömet jelent. Trágyamarkoló - selejttraktorral A trágyarakodás nem kis gondot jelent a termelőszö­vetkezetekben. Ä verpelétiek ezt is ötletesen megoldották. radt el az őszinte segítő bírá­lat, az előre mutatás a jobb munka érdekében. I három főkérdés A beszámolókat mindenütt élénk vita követte, amelyre a korábbi választásokhoz viszo­nyítva jellemző volt, hogy a felszólalók nagyobb politikai látókörrel, a szakszervezeti mozgalmat közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkoztak. Az elhangzott problémákat három fő kérdés köré lehet csoporto­sítani : egyrészt a termeléssel összefüggő feladatok, másrészt a szakszervezet belső életével való foglalkozás, továbbá a dolgozók élet- és munkakörül­ményeivel, szociális ellátottsá­gával összefüggő érdekvédel­mi feladatok. A felsőbb szak- szervezeti szervek által nyúj­tott segítség elismerése mellett, többen bírálták is munkáju­kat. Különösen a bizalmiak tették szóvá, hogy a felsőbb szakszervezeti szervek gyor­sabban és hatékonyabban tájé­koztassák az alsóbb szerveket a határozatokról, intézkedések­ről, egészen a bizalmi hálózat­ig. Ezek a tájékoztatók a szak- szervezeti, vagy gazdasági fel­adatokon túlmenően politikai oldalról is adjanak tájékozta­tást. Jók a tapasztalatok a SZOT határozatainak a szakszerveze­ti demokrácia szélesítéséretett in tézkedéseivél kapcsolatban is, A szavazás során alaposan megvitatták a jelölő bizottsá­gok által beterjesztett javas­latokat, elfogadták a jelölte­ket, vagy más jelöltre tettek javaslatot. A jelölő bizottságok jó munkáját tükrözi, hogy a javasolt 668 személyből mind­össze négy személyt nem vá-. lasztottak meg, ugyanis a sze­mélyekre vonatkozó elképeze- léseket szinte minden szerve­zett dolgozóval a taggyűlést megelőzően már megbeszélték. Előlegezett bizalom A választás nem volt kis munka, hiszen a hatvani já­rásban a szakszervezeti tag­ság több mint tízezer tő részé­re előlegezte bizalmát, hogy a különböző funkciókban képvi­seljék érdekeiket, dolgozza­nak pártunk IX. kongresszu­sán hozott határozatainak vég­rehajtásáért, harmadik ötéves tervünk megvalósításáért. G 35-ös traktorra szerelt markolószerkezet. oldást. A mezőgazdaságban ' nincs idő a sok várakozásra, minden nap kiesést jelent Olyan kiesést, ami bizony fo­rintokban is jelentkezik. : Spárga fedő eke A magyarázat után érthető volt, hogy a közös gazdaság gépműhelyének dolgozói az el­múlt időben több újítást kí­sérleteztek ki. Többek között a spárgafedő éltét. A termelőszövetkezetnek hatvan hold spárgaterülete van. Az értékes növény most fordul termőre s ilyenkor bak­hátas művelést igényel. De hogyan tudnának bakhátakat kialakítani? Kézi erővel lehe­tetlen munka ez, gép pedig nincs ehhez az egész ország­ban. Az idő sürget, hiszen az idén korábban beköszöntött a tavasz. A műhely dolgozói, élükön Nagy József technikus­sal, hozzáfogtak a kísérletezés­hez. S nem eredménytelenül, mert megszületett a spárgafe­dő eke, amely ki tudja alakí­tani a bakbátakat. Látszatra nem bonyolult szerkezet — két, szilárd vázra szerelt mó­dosított eke alakítja ki a bak­hátat, hátrább egy kis szerke­zet simítja le s képezi ki víz­szintesre a tetejét. ■— Nem volt egyszerű mun­ka — mondja Dinnyés László. ' — A két eke elkészítése nem Házilag készített eke, spárga Az elképzelést egy kiselejte­zett G 35-ös traktor adta. Gon­dot okozott ugyanis, hogy a Zetor K 25-ös traktorhoz gyár­tott szervestrágya-markoló üzem közben megemeli a könnyű erőgépet. Másrészt le­köt egy olyan traktort, amit máshol hasznosabban lehet al­kalmazni. Ezért egy kiselejte­zett „körmösre” rászerelték * hidraulika-szivattyút, . elforJ díthatóvá tették az ülést,, így. a traktor alkalrnássá vált a markoló üzemeltetésére, 'S hogy a teher fel né billenthes­se a gépet, á két első kerékét betonnal töltötték ki. A haszon kettős:'egy kise­lejtezett traktor újra munká­ba állt, másrészt egy univer­zális erőgép; felszabadult. Lehetne sorolni tovább aa újításokat, hiszen akad még belőlük. A gépműhely például házi magtisztító berendezést. konstruált. A nagyon össze­tört paradicsomot egy présbe rakják, ami különválasztja a magot, a levet és az egyéb hulladékokat. Ugyancsak házi. lag készítették el. a pótkocsik­ra szerelhető oldalmerevitóket ' V ' ' *V'. . : ’ • SS. -■ , . .... Nemcsak a pénsea múlik „A . ' szűk rég szüli az újítá- sokat”.; ■ — mondta a gép­műhely veze­tője. Ehhez azonban hoz­zátehetjük, hogy nemcsak a szükség ját­szik közre eb­ben a munká­ban. hanem egy kis társa­ság találé­konysága, ., jó munkája is. Kis anyagi ál­dozattal, egy közepesen fel­szerelt mű­helyben sok mindent meg lehet valósi ta. ni, ha van hoz. Zá képzelőerő. A verpelétiek úgy. gondolják* hogy az új­donságokra fedéséhez. nem lehet várJ ni, hanem meg kell csinálni. S ebben a vo­natkozásban sok mindent ta­nulhat tőlük a többi termelő­szövetkezet is. S az sem lenne haszonta­lan, ha megnéznék a szövet­kezetek, mit lehet egymástól — ezúttal a verpelétiektől — tanulni. Kaposi Levente A kis hírlap megírta, nem h az ügy súlya miatt, inkább ta­nulságként: a karbantartás cso­portvezetője elemeit néhány doboz festéket; kertvárosban lakik, jön a tavasz, milyen szép a frissen mázolt kerítés. Az esetre rájöttek, az ügyből fe­gyelmi lett. A tudósítás és tt morál úgy hasonlított az ilyen jellegű cikkekre, mint egyik doboz festék a másikra. A gyár csoportvezetői is sí- olvasták és csóválták a fejüket. Helytelenítették az írást, nem azért, mintha az esetet maguk is nem ítélték volna el. A fe­gyelmi határozat különben sem volt valami szigorú. Egész más volt a baj. A csoportvezetők összedugták a fejüket és meg­állapították: mi lesz a csoport­vezetői tekintéllyel a cikk meg­jelenése után? Aknd-e még dolgozó ezután a gyárban, aki végrehajtja egyetlen csoportve­zető utasítását? Küldöttséget választottak, há­rom csoportvezető felkereste e szerkesztőt, hogy tudomására hozzák nemtetszésüket. Kifej­tették: az ilyen elhamarkodott írásoknak a munkafegyelem issza meg a levét. Az is bolond, aki ezek után még vállalja a. csoportveze tőséget. Míg a küldöttség tagjai be­széltek, a szerkesztőnek melege lett. Gondolkodott az ügyön és kissé megingott önbizalommal némileg igazat adott nekik. Nyomban közölte velük, hogy igyekszik jóvátenni a történte­ket. A szerkesztő elment a gyár­egységvezetőhöz, és segítségét kérte az újságcikkel megsértett csoportvezetői tekintély helyre- állításához. A gyáregységvezető megértő ember volt, és Ígéretet tett, hogy a legközelebbi terme­lési értekezletek alaposan vte#­mossa a művezető fejét. Szerin­te ugyanis az illetékes műve­zető nem gyakorol megfelelő ellenőrzést, ezért fordulhat elő, hogy lopják a festéket. A termelési értekezleten ter­mészetesen jelen voltak a mű­vezetők, végighallgatták a fej­mosást, és megmosott fejüket csóválták. Másnap felkeresték a vezért és közölték vele, hogy a gyórr egységvezető rombolja a művezetők tekintélyét. Vajon a jövőben ákad-e olyan csoport- vezető, aki hallgat arra, amit egy művezető mond? A vezér szórakozottan hall­gatta a panaszt, de magában már eldöntötte, bizonyos mér­tékig igazat ad a művezetőknek. A legközelebbi gyáregységve- zetöi értekezleten kifejtette, nem tartja helyénvalónak az ügy ilyen elintézési módját. A líráló megjegyzéseket mondják el lehetőleg mennél szűkebb körben. A termelési értekezlet nem arra szolgál, hogy azon oktalanul rombolják a műveze­tők tekintélyét. A gyár egységvezetők végig­hallgatták a vezért és jelenlé­tében nem merték csóválni a fejüket. Az értekezlet után azonban összeültek egy söröző­ben ahol annál szorgalmasab­baitt csóváltak. Jáüeiux. » vezé­ren és rajtuk kivüt más nem vett részt az értekezleten, még­is attól tartottak, hogy az eset kiszivárog, híre kel és ez súlyo­san csorbíhatja majd a gyár­egységvezetői tekintélyt. Elha­tározták, hogy levelet írnak az országos lapnak, amelyben ki­fejtik: helytelenítik a vezér magatartását. Hogyan kíván­hatják tőlük, hogy rendet tart­sanak a gyárban, emeljék a ter­melékenységet, előkészítsék az új mechanizmust, ha a vezér ilyen meggondolatlanul csor­bítja a gyáregységvezetők te­kintélyét. A lap igazat adott a gyáregy­ségvezetőknek, feltárta az ese­tet és megírta, hogy ilyen eset­ben mi a helyes vezérigazgatói eljárás. Semmi esetre sem az, hogy a vezér maga alatt vágja a fát és csorbítja a gyáregység- vezetők tekintélyéi. A legkeve­sebb amit el lehet várni egy vezetőtől, hogy legalább vezet­ni tanuljon meg. A vezérek elolvasták a cikket és az utolsó mondatnál már nyúltak a telefonért. Egymást hívták és a telefon-konzultá­ciók után, elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a mi­nisztériumba. Nem azért, mint­ha nem értenének elvileg egyet nd wem éá* m egy peseta tud vezetni. Elvileg az ügy ed­dig rendben lenne, a cikk konkréten és ebben a formában mégis árt a tekintélyünknek és élesen felvetődik a kérdés: ho­gyan lesz a jövőben tekintélye a vezérnek a gyáregységvezetők előtt? A minisztérium közvetítette a panaszt. A nagy lap főszer­kesztőjének melege lett és be­látta. hogy az ügy minden já szándéka ellenére is túllőtt c célon. Közölte a minisztérium­mal: helyreállítja a sértett ve­zérek megcsorbult tekintélyét és lapjában megjelentet egy el­vi cikket, amelyben minden név, vagy kategória megjelölése nélkül, sötét színekkel és mély realitással kifejti, hogytót- vajlás miért üldözendő és a tóié vajókat súlyosan meg kell bűné tetni. A cikk megjelent, nagy félé tűnést keltett, a sok-sok. olvasó között temnészetesen elolvas­ták a tolvajok is és csóválták a fejüket. Elvben egyetértettek a törvénnyel, amely a tóivá j- lást bünteti, de a cikket ebben a lwnkrét formájában a maguk szempontjából elfogadhatatlan­nak tartották. Elhatározták, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordulnak védelemért, meri végtére nein lopják ők a tekin­télyüket és hogyan merészel majd egy ilyen cikk után egyetlen vállalat vagy munka­ügyi osztály vállalkozni arrá,t hogy őket munkába állítsa. Márpedig mi lesz az igazságé szolgáltatással, ha ők muitím nélkül maradnak? Kerekes Imee mk mm® ss* Az elmúlt időszak eredmé­nyei, a választás sikeres vég­rehajtása, az előttünk álló na­gyobb és bonyolultabb felada­tok alapján egyaránt elisme­rést érdemelnek a szakszerve­zetekben dolgozó kommunis­ták, a pártonkívül aktivisták azért az odaadó, áldozatos munkáért, amellyel segítették a szakszervezeti mozgalom to­vábbá erősítését, gazdasági, társadalmi, politikai eredmé­nyeink növelését. Morvái László, az MSZMP hatvani járási titkára

Next

/
Thumbnails
Contents