Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
A kere csend! névtelen levelek tanulsága ta a kezünk, holott éppen ő „felejtett el” jó kétezer forintot befizetni az elvitt tejért. — Nem lehetett volna megakadályozni, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet? — Beszéltünk Pistával, ígérte, hogy változtat, de mégse. — így válaszol a párttitkárnő és a főmezőgazdász. — Én nem nagyon árthattam magam az ügybe, mert szeg- ről-végről rokonom Pista — mondja az elnök. — Ige», ez nem volt korrekt megoldás — válaszolt ugyanerre a kérdésre Román István. — Vagy a tagság eVtt kellett volna elmondom, vagy ... esetleg Egerben. De így? Igen. így semmi esetre sem. Ez a kötélhúzás már hosszú ideje folyik Román István és a szövetkezet vezetősége, elsősorban a főmezőgazdász között. S ezeknek az ellentéteknek elbagatellizálása adott bátorságot e névtelen levelek megíráshoz, hogy a felbiztatott gazdák háta mögött indulhasson utolsó rohamra a győzelem reményében. A tagság ez eset után egyöntetűen elfogadta lemondását és egyáltalán nem tekinti őt mártírnak. Azt mondják: Ő ásta a vermet, lakja is, ha beleesett. Román István most ott kapál gat ja szőlőjét a temető melletti parcellában. — Nem elégít ki ez a munka. Itt csak a kezem jár, de az eszem nem hasznosíthatom. Pedig egész életemet a mező- gazdaságra tettem fel. Azért nagyon keserű nekem ez a lecke. HOZZÁTEHETJÜK: a saját maga által feladott lecke, amelyet a jövőben kell helyesen megválaszolnia. De addig is sok embernek szolgálhat tanulságul Román István esete. Kovács Endre : nyarat és siet? vérnyomásban volt kSSönbség. A nyárpártiák magasabb vérnyomásának valószínűleg' a jobb alkalmazkodóképességben van szerepe. Nagy melegben ugyanis a bőrereik kitágulnak, s ez vért von. el az izmoktól és a szerveiktől. A magasabb vérnyomás azonban e szerveik ellátást is kielégítően biztosítja. Ezzel megkapták ugyan annak magyarázatát, hogy a télpártiak máért nem szeretik a nyarat, azt viszont még ma sem tudják, hogy a nyárpártiak máért nem kedvelik a telet A 17S éves Marseillaise 1792. április 24-én Strasbourg polgármester vacsoráján jelen volt az egyik urászizázad parancsnoka, Claude Joseph Rouget de L’Isie mémökkapitány is, s hallgatta a forradalom eszméjét üdvözlő lelkes pohárköszöntőket. Késő este a polgármester egy sarokba vonta Rouget de Viele kapitányt, s ismerve költóz és zeneszerzői hajlamát, arra kérte, írjon egy lelkesítő dalt, mellyel fegyverbe szólíthatják a népet a zsarnokok ellen, a szabadságért. Már beköszöntött április 25-e első órája, amikor a kapitány elbúcsúzott a házigazdától, s hazatért Grand Rue 126. alatti szállására Néhány perc múlva izgatottan vetette papírra az eleő sorokat. Nemsokára készen állt az egész vers. Kopott hegedűt emelt le a szekrény tetc jéről, s égő szenvedélyességgel jegyezgette a hangjegyeket. A dal hajnalra elkészült. Július folyamán Párizsba érkeztek a vidéki önkéntesek fegyveres alakulatai — az úgynevezett föderáltak. A marseille-i önkéntesek 1792. július 30-án Párizsba való bevonulásukkor Rouget de L’Isle forradalmi dalát énekelték. Az induló, melyet a marseille-i önkéntesekről Mars eillaise-nek neveztek el, a Tuilleriákat ostromló csapatok csatadala lett, két évtizeddel később a szocialisták himnusza, és ma a Francia Köztársaság nemzeti himnusza. A Marseillaise első magyar fordítója Verseghy Ferenc volt, Martinovics forradalmi mozgalmának egyik részvevője, aki ..ManziUai enek” címmel fordította le az indulót.. A magyar munkások minden alkalmat megragadtak, hogy énekeljék a forradalmi indulót. Amikor például 1871-ben a budapesti munkások kalapjaikon gyászszalaggal vonultak végig Budapest utcáin, hogy tüntessenek a levert Párizsi Kommün eszméinek halhatatlansága mellett, ajkukról zengett — a proletár, nemzetköziséget hirdetve — a Marseillaise. Rouget de Vlsle 1836-ban. 76 éves korában, hunyt el. Élete utolsó szakasza csupa szenvedés, nyomorgóé volt. Meg járata az adósok börtönét. Elfelejtett, keserű öreg emberré vált. A haldokló ágyát zokogó öregek vették körül. Férfiak, akik vele együtt indultak 1792-ben Párizs városa ellen, hogy romba döntsék a királyságot, s akik nem lettek hűtlenek a Marseillaise dalosához. Utolsó szavai így hangzottak: „A világot megtanítottam énekelni, és most meghalok...” Sírjára a nemzeti gárda katonái az elhunyt kedvencét, Helichrysum (Gyopár)-virágot helyeztek el. A francia nép Immortale néven ismeri, ami annyit jelent: a halhatatlanság virága... (—z. —r.) Kém járás Gyöngyösön Mindenki mindent jobban tud •. • és Belphegor • •. ? A pillanat felelőssége A parancsnok és katonája A pillanatot kerestem. A3* m pillanatot, amikor dönteni ketl aa embernek, az egyes embernek, saját hatáskörében, saját felelősségére — máé érdekében. Ez e pillanat a dolgos hétköznapoké, s mivel annyi hasonló pillanat vem item is tűnik fel senkinek. F. tulajdonképpen könnyen megszokta a katonaéletet — jó- kiállású, barna fiú — sőt egy év után parancsnokai úgy látták, megérdemel egy csontcsillagot és rajparancsnoki beosztást Madarast János százados, aki nemrég vette át a század parancsnokságát, az első benyomások alapján szintén javasolta az előléptetést Teltek a hetek és hónapok. Az új parancsnok egyre jobban megismerte beosztottjait. Őszinteség?... Nehéz megkövetelni ilyen rövid együttlét után. A kép most egy foglalkozást mutat. Ott ülnek a tanteremben a katonák, szemben a századparancsnokkal. Beszélgetnek .'. Ki tud ja hogyan, a köröm- és szájfájás került szóba. Elhangzottak példák, a „járvány elleni akciók” egy-egy formájában. Egyszer csak az egyik katona — tréfás kedvű, kotyogó Cú — ezt találta mondani: — Például a verébfogás ... MmiüsM tan. ávtüfe *3, Vidám moraj az asztalok között, s a szemek titkon F-re pillanatának, aki láthatóan kényelmetlenül érzi magát, s szeme a közbeszólóra villan. Egy rövid kép csupán, amit a parancsnok egyelőre nem ért. Aztán egy másik. A kantin helyiségben vágni lehet a füstöt. Az asztaloknál már nincs hely, sokan állva isszák a sört, s — régi katcxnaszofcás szerint — harapják hozzá a nápolyit, (Nem tudom, máért jó, de — jó! Egyenruhába bújtam, kipróbáltam: ízlett. Később már nem ...) ,Az egyik asztalt több katona is körülveszi, gyönyörködő arccal. Mi történik ott? Versenyeznek. F. vezet! Ez persze meg is látszik rajta. Piros az arca, ragyog a szeme, s ahogy iszik, a sör egy része a szája mellett folyik le. Néhány versenytárs óvást jelent be e szabálytalanság miatt, de már késó: F. megnyerte a versenyt nyolc üveggel! Ováció tiszteletteljes pillantások, imbolygó léptek. F., a rajparancsok fölmegy a körletbe, s úgy érzi, nem tiszta a folyosó. Parancsol: felmosni!... Még egyszer! Katonanyelven szólva: visszaélés a beosztással. Újabb kép. Felelősségteljes szolgálatban szigorúan tiltják a katonai törvények az — italotok, m Jthonmáix állapotot” zik át esténként Belphegor. Egyik-másik iskolában felhívták a gyerekek figyelmét hogy úttörő-kötelességük a fantom felkutatása. Megszervezték a riadóláncot is arra az esetre, ha valaki rábukkan a kísértette. Az I. sz. iskola néhány buzgó diákja órákig állt lesben a volt gyógyszertár-épület pincei lejárata mellett, kövekkel felfegyverkezve, mert értesüléseik szerint a rém ott bujkált a pincében. Ok pedig nem akartak lemondani arról a dicsőségről, ami méltán megilleti azokat, akik a város lakosságát végre megszabadítanák a kísértettől. Honnan a rémhír? Néhány elszomorító esemény táplálja a rémhíreket. Az emberek egy része szeret jól ér- tesültnek látszani, ezért mindig többet tud másoknál. Egy kis kombinatív-készség, és máris fantasztikus dolgokat tudnak produkálni. A közelmúltban történj hogy Sz. F. és V. T. a Dimitrov Népkertben, fényes nappal, közvetlenül az ebéd utáni órákban erőszakot követett el egy 14 éves lányon. Bármenynyire hihetetlen is. hiszen as időpont, a déli órák ideje se- hogyse látszik alkalmasnak egy ilyen szörnyűség elkövetésére, az erőszakoskodás megtörtént. L. L., aki már többször került összeütközésbe a törvényes renddel, legutóbbi garázdasága miatt magára vonta a bűnüldöző szervek figyelmét. Amikor a lakására mentek, hogy őrizetbe vegyék, hasba szúrta magát. A sebesültet a kórházba szállították. Onnaa a társai kiszöktették később, és elvitték magukkal az esvile vendéglátó egységbe, néhány Dohár italra, a rendőrök ott találtak rájuk. Nos: ezek az események adják a kósza, burjánzó híreit alapjait Fantom, ami nincs Kétségtelen, az utóbbi n»» pok adtak némi elfoglaltságot a rendőrségnek. Nem annyira a gyorsan terjedő, az egész várost izgalomban tartó rémhírek, hanem azok a bejelentések, amik a rémhírek következtében születtek meg. Többen jelezték. V«>gy a»- rintük kinek a sawné-ye lelhető fel a Belphegor-álarr mögött. A nyomozók rrrtnd«*n bejelentést ellenőriztek, de a Fantom nem került elő. Senkt vei nem tudtak beszélni, aki látta volna Belnhegort. Ha bizonyos ideresftóp, nyug. talanság nem urVkodntc volna el Gyöngyösön az utóbbi napokban, mi sem foglalkoztunk volna ezzel a históriával. De a közvélemény megnyugtatására el kellett mondanak a valód! tényeket. Hogy mi a tanulság? Kíméljük meg egymást a fő, lösleges idófecsérléstől. G. Molnár Fame összeget, mert akkor börtönbe kerülnének, a kertésszel együtt. Arra biztatott, hogy a falu érdekében követeljem a pert, — Mást nem? — Dehogynem. A földjáradékkal, a jutalékkal, a munkaegységgel is baj volt a levél szerint, s hogy követeljem ennek tisztázását. Meg arról írt, hogy mi megy az irodában, a nőkkel kapcsolatban tett megjegyzéseket, meg hogy kinek a felmondását követeljem ... És. hogy bor, meg háromszoros munkaegység lesz ígérve azoknak az értelmes embereknek, akiket a közgyűlésről el akarnak távolítani a vezetők, így fizetve meg hallgatásukat — Mire gondolt, amikor olvasta? — Arra, hogy nem valami jellemes ember, aki ilyet tesz. Ha baja van a vezetőkkel, nem így kell azt elintézni. Azzal meg ne éljen vissza senki, hogy én el szoktam mondani a véleményem a közgyűléseken. Mert az az én véleményem. — És mi lett volna, ha mégis felszólal? — Én kerülem volna bajba, mert nem tudtam volna bizonyítani, csak fellázítottam volna a népet s lehet, hogy ölre is ment volna a tagság. DE PÓDER KÁROLYNAK sem jutott eszébe, hogy felszólaljon, ő is átadta a levelet. A közgyűlésen tehát nem kaptak helyet a rágalmazó és más kijelentések, gyanúsítgatások, s a verem, amit Román Isrtván a vezetőknek ásott, őt fogadta mélyébe. — Pedig a munkáját értette, — meditál az eset fölött Prokai Andrásné tsz-párttit- kár. — Csak azt nem állhatta, fca nem úgy ment minden, ahogyan ő elképzelte. Ezért akart vágni a vezetőségen. Pedig ; i. mennyire igazságtalan volt. azt írta rólunk, hogy korruptak vagyunk, nem tis®Ki szereti a ki a t< Egyesek inkább a teleit, má- ' (sók a nyálát kedvelik jobban. „A két tábor tetázösé nem spontán alakul ki, hanem élet- ; tani összefüggések is befolyásolják a döntést” —- állapították meg orvoskutatók. A megkérdezett egyetemi hallgatókat a fenti kérdésekre adott vá- : lasz alapján két csoporttá osztottak, majd mindegyiküknél ■ megmérték az alapanyagcserét, az anyagcserefokozódást cukorfogyasztásra. a testhőmérsékletet, a verejtékképződés mértékét és a vérnyomást. A ' vizsgálatokkal kiderült, hogy a két csoport között csupán a »OMAN ISTVÁNT nem könnyű megtalálni manapság A faluban sem nagyon mutatja magát, felesége is félve nyit ajtót az idegen előtt, ha azt véli róluk, „a Pista ügyében jöttek”. Az érdeklődőket a határba igazítja, de mire azok kiérnek, már nem találják ott a házigazdát, a kerecsendi Aranykalász Tsz volt főállat- tenyésztójét. Végre az egyik szeles, napsütéses délelőttön ott sötétlett kabátja a szőlőtőkék közöt, a;temető melletti háztáji közepén. Ingerült, ideges, amikor megtudja; mi is abban az ügyben járunk. — Szóval, a névtelen levelek miatt. — Igen. Miért írta? — Szakmai vitánk volt Lévai József főmezőgazdásszal. Nem értettük meg egymás elképzeléseit ... Hetekig tartó idegfeszültség után írtam a levelet. Sajnálatos ügy... így vélekedik Román István most, hogy kiderült: az ő kezétől származnak azok a névtelen levelek, amelyeket a falu szövetkezeti gazdái kaptak azzal a kéréssel, hogy a közgyűlésen „dobják be” az abban foglalt rágalmakat, keltsenek vele zavart és hangolják a tagságot a vezetők elten. DE MIKÉNT VÉLEKEDNEK a címzettek és akik ellen ez a háttérből sugallt „puocs” irányult? — Olyan össze-vissza írás volt. Azért címezte nekem is, mart úgymond engem „ki- tlúrtak állásomból”. És azt kérte benne, hogy sürgessek pert a közgyűlésen, meg szigorú vizsgálatot a vezetők ellen, — mondja még most is haragosan Jakab Károly. — És mit tett? — Nagyon mérges lettem ... Mit kavar engem bele? Mondja meg ő, ha valami baja van. A levelet rögtön átadtam azoknak, akiket illet: — Honnan gondolta, hogy Román István írta? — Mert mindig ugrasztottá az embereket, hol a kocsisokat, hol a fejőket..: ö meg csak hallgatott, várt. A főag- fónómússál is régóta piszkálgatják ..egymást».. De ilyet csinálni? Azt hiszem, ezzel teljesen elveszítette a tagság bizalmát — Én két levelet is kantssn —- derül most már az eseten Púder Károly, de akkor kellemetlen napokat élt át a névtelenül írt sorok miatt — Mire kérték benne? — Volt itt egy kertes*, aki becsapta a szövetkezetét. Több péinzt vett fel, mint hasznot hozott Azt írta a levői, hogy á tsz vezeti» biztos ^sárosak” és azért nem perük a hiányzó — Tudja, hogy hadbíróságra kerül? — nézett a százados a katonára. Magától pedig ugyanakkor azt kérdezte, hogy máért érzi ezt a kérdést kevésbé szigorúnak, mint ahogy szánta? ... Hosszan rézte a katonát, sokáig tartott a csend, s a katona nem tudta, hogy a parancsnok a sorsát mérlegeli. Hogy újra felidézi magában a történetet, hogy a szemében az a furcsa fény azt jelenti, megtalálta a választ: a kérdés azért hangzott önmaga előtt kevésbé meggyőzőnek, mert ezt a fiút még... ros, igen; a végső eszköz, a hadbíróság végzetes hatással is lehet egy fiatal emberre, aki alapjában véve nem az a típus... aki még újra kezdhet... Újra rápillant a katonára F. tekintete a földre szegezve, de tartása feszes, katonás Aztán felpillant, egyenesen a parancsnok szemébe. Furcsán remeg az alsó szemhéja. — Csalódnék magamban — gondolta a százados — ha nem sikerülne— De lehetetlen ... nem az a típus ... Próbáljuk meg!... Majd hangosan: — Elmehet, őrvezető És nézzen a katonáira. Amikor becsukódott az ajtó, a százados elgondolkodott. Vajon hogyan értette az utolsó mondatot? Múlik az idő, és a harmadik raj egyre többet hallat magáról. Kiváló lőeredmény, tiszta körlet, példás szolgálat, tiszta, frissen vasalt ruha ... A „verébfogásr’ pedig már régen elfelejtették. Kátai Gábor — Italos pavilonokba... Pi... italt vittünk el, meg egy kis pénzt Csak kétszer sikerült. — Szülei? — Ök... Üjabb történet, amit máskor is lehet hallani. A szülők nem sokat törődtek, hogy merre kószál az akkor még kiskorú fiú. Azt sem tudták, hogy kik a haverok. Idősebbek voltak, mint F., akik megtanították a gyereket az ital élvezetére, akik a szabadság hirdetőiként mint totemoszlopok, magasodtak előtte: ők. a „nagyok”. Oda voltak két-három napig az el- betörés után, megitták a lopott italt, elköltötték a lopott pénzt, hősnek érezték magukat, s amikor F hazatért, még csak meg sem kérdezték: merre jártál három napig? Most már ömlertok a szavak: a felszabadult őszinteség szagai. Nem barátkozik senkivel a században. A másik alegységnél szolgai egy-két civilkori „barát”, inkább azokkal járt sörözni. — Tetszik tudni, százados elvtárs, az a bajom, hogy nem tudok ellenállni, mert... men. olyan jó, amil or tiszte köd a fejem, és könnyű ... Akkor sem tudott ellenállni. És megtörténik a baj. pont a legszigorúbb szolgálatban. Az őrség nem tréfa, és a szabályztot sem a jókedv szülte. F. ögy érezte, hogy ha csak egy picit... egy egészen pi- 1 cit... Nos, a pici hatványozó- 1 dott, és az ellenőrzés észrevette. Bekerült a naplóba az egyik legnagyobb szolgálati vétség, amiért hadbíróság jár, i s ez egyáltalán nem tartozik : a katonai hétköznapok vidám i eseményei közé! Századparancsnoki iroda. — Kellett ez magának?! — Én ... nem is... — Ennyi a magyarázat, aztán ez: — Nem ■ tudok a sörnek ellenállni A barna szemben ugyanaz a 1 pillantás, mint egy régebbi foglalkozáson. Kis tűnődés után eszébe jut a századosnak. — Mondja már, mi az a „ve- rébfogás”? A válasz sokáig várat magára. A százados nem sürget. Aztán lassan-lassan kibontakozik a történet. — Én hat hónapra... szóval ... a polgári életben elítéltek ... — Mért? — A személyi lap már a százados kezében volt. de ő F-től akarta hallani a történetet. — Betörésért... Es ahol dolgoztam . .. lágerben ... Szintén volt járvány, köröm- és szájfáiás. Mondták, hogy a veréb is terjeszti, ahogy istállóról istállóra száll... és ott is volt sok istálló ... és hajtanunk kellett a verebeket.. — Hova törtek be) része még nem került elő. Vannak, akik szerint a törzstől levágott női fej a Fő téri, volt gyógyszertár-épület pincéjében hevert, ahová a banda befészkelte magát. Mert Belphegor bandát szervezett maga kóré. Továbbá: egy nőt leütöttek, megbecstelenítették, meg is taposták, és most a kórházban fekszik, súlyos operáción esett keresztül. Állapota életveszélyes. Kisebb csínytevései közé tartozik, hogy a tv-ből jól ismert jelmezében becsönget a lakásokba, és idegbajt hoz az otthon lévő asszonyokra, gyerekekre. Erről is tud mindenki, de eddig még egyetlen személy sem jelentkezett, aki szemtől szemben állt volna a, rémmel. Óvintézkedések Rendkívüli biztonsági intézkedésekkel igyekeznek védekezni a gyöngyösiek Belphe- gorral szemben. A gyerekek sötétedés után nem mehetnek ki az utcára. Ebben az időben már a csöngetésre nem nyitják ki a lakások ajtaját, csak akkor, ha az óvatos kér7 désre: ki az?, megnyugtató válasz érkezik. A déli városrészben lévő kazánházon az eddigi, kettős biztonsági zárat is kicserélték, mert a hírek szerint itt öltöMajdnem azt mondhatnánk, egyetlen beszédtéma van ma Gyöngyösön: a Belphegor-ügy. Ha két ember megáll egymással beszélgetni, az első kérdés, ami elhangzik: Hallottad, mi történt a Belphegorral? Belphegor a déli városrészben, Belphegor az I. számú Állami Általános Iskolában. Belphegor a Dimitrov Népkertben, a szabadtéri mozi elhagyatott nézőterén, azaz: mindenütt. És az a sok szörnyűség, amit már elkövetett...! Kérem, tartsanak velünk, nyomozzunk egy kicsit ebben a rémjárásban. Hátha nyakon tudjuk csípni a tettest Ugyanis, eddig még senkinek sem sikerült, pedig látták itt, látták ott, de mindenki csak a másiktól hallotta, hogy...! Miket beszélnek vkát a gyöngyösiek? «. .. yúíéSin &Í%b A gyilkos Belphegor A gyöngyösi rém, akit mindenki csak Belphegomak hív, többszörös gyilkos. Ez az eTső köztudott dolog róla. Meggyilkolt egy rendőrt, aki le akarta tartóztatni. És persze, Belphegor elmenekült. Azóta sem sikerült a nyomára akadni. De meggyilkolt egy fiatal lányt is, akinek csak a fejét találták meg a nyomozók. Az áldozat testének többi
