Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
r f\ *i i Á r> lloZr AR Megjeuyxések Sándor Iván drámája egri bemutatója kapcsán Gyógyszertár a gránátalmához Sándor Iván darabjának híre bejárta a magyar sajtót, a kritikusok megtették észrevételeiket, terjedelme es hangja válogatja, de a Tiszaeszlár művészi kvalitását, Sándor Iván drámaszerkesztő és -teremtő erejét aligha kifogásolta bárki is. A majd kerek évszázados per új, dramaturgiai megfogalmazásban és, -- ha nem is a dokumentumdrámák jegyzőkönyv szerinti hitelességével, de e drámaműfaj kétségtelen precizségével és módszereivel napjainkhoz szóló tendenciozi- táseal került a színpadra Egerben is. A ISszaeszlári vérvád-per, amely annak idején felkorbácsolta az érzelmeket az akkori művelt világban, s amely elsősorban a felhördülő kultúrvi- lág nagyon is érezhető befolyása miatt, s nem utolsósorban Eötvös védői közreműködésével, felmentéssel végződött, a maga nemében alkalmas volt arra, hogy mélyen bevilágítson a múlt századvég magyar belpolitikai életébe. Aligha lehet kétsége bárkinek is, hogy Tiszaeszláran keresztül, Siófokon és Orgoványon ét vezetett az út 1944 októberéig, hogy a tiszaeszlám vér; vád-per éppen olyan „elterelő hadmozdulat” volt a kor nyomorúságát. kiszolgáltatottságát illetően, mint bármilyen látványosan megrendezett monstre per, amelynek tüzében a jobboldal akarta és akarja megsütni a maga pecsenyéjét Az előadást végigülve és nyomon követve a sorsok és periratok szálait, nem tud szabadulni az emlber attól a kegyetlen, de az emberiség történetében eajnos legtöbbször igaz gondolattól, hogy mindig és mindenkor annak volt — ha szerencsére nem is befejezetten — könnyebb dolga, aki vagy akik az emberi szellem és jellem sötétségére, erre a mesterségesen táplált rettenetes televényre építik a maguk hazugságát. Ahogyan Tisza- eszláron a hivatalos társadalom megpróbálta éppen a szellem sötétségét fegyvertársul hívni, úgy tette ezt a későbbiekben is a magyarországi fasizmus, s teszi ezt mindig és mindenütt az embertelenség társadalma. Sarf Lászlónak, esze ágában sincs elvállalni Sólymosa Eszter meggyilkolását. Hogyan is vállalhatná, hiszen csendes, dolgos és mélységesen vallásos életétől távol áll minden brutalitás. De a megdolgozott falusi közvélemény, a szellemi elmaradottság összefogása végül mégis arra készteti, hogy írásban is elvállalja azt, amit soha nem tett meg. A „hivatalos” váddal szembe tudott szegülni, de a hivatal mögé felsorakozott és társait is félelembe, rettegésbe kergető falusi közvélemény arra készteti, hogy legerősebb meggyőződéssel tegye ezt, ami a legerősebb meggyőződése ellen van. Hogyan, jut él idáig egy ember? — ezt kutatja Eötvös Károly, a védő, illetőleg Sándor Iván, a dráma írója. Nem mondja ki, de érezteti cs megérteti, hogy itt nem valamiféle egyéni, sztoikus belenyugvásról van szó, még csak arról sem, hogy értelmes, vagy értelmetlen önfeláldozása-e önmagának — a társaiért. Megfélemlített és reménytelen lelkek vergődnek a színen, akiknek a cselekedethez már nincs bátorságuk, akiknek csak arra van még és már erejük, hogy vállalják a sorsukat úgy, mintha legalább önszántukból tennék ezt. Sándor Iván drámájában Tiszaeszlár csupán keret ahhoz, hogy az üldözők és az üldözöttek viszonyát, e viszony társadalmi, politikai összefüggéseit kutassa, hogy konzekvenciákat vonjon és vonasson le a múlt századi vérvád-per kapcsán A nacionalizmus egyik kifejezési formáját ítéli és ítéltet él, azt a nacionalizmust, amelynek lángját mindig és mindenkor a feudális, tőkés osztály szította, de amelynek tüzében rendre és sorra, fajra, vallásra való tekintet nélkül a dolgozó ember perzselődött meg, égett el. Ennek az „-izmus”-nak vizsgálata, gyökereinek feltárása nemcsak a történettudomány feladata, de a művészetnek, közelebbről a drámairodalomnak is. Valamivel leszámolni csak kemény és őszinte szembenézés árán lehet; valami felett ítéletet mondani másképp, mint sokodalú elemzéssel, az egyéni és a társadalmi összefüggések vizsgálatával, elképzelhetetlen. Az már egy másik, de korántsem lényegtelen kérdés, hogy Sándor Iván Tiszaeszlára mennyiben alkalmas erre az önvizsgálatra és a tászaeszlári per jellemző, de mágis távoli eseményeibe zárva mondandóját, az mennyire alkalmas napjaink még meglevő, néha az egekig csapó nacionalista nemzeti öntudatának, máskor a nemzeti voltunk önlebecsülő mániájának elítéléséhez. Nem az előadás hibájának rovom fel, még kevésbé a színészi játéknak — mindkettő megkapó, rendezésében helyenkinf döbbenetes —, hogy Sándor Iván minden próbálkozása ellenére sokkal inkább a történelem egy megtörtént eseményének ítésze, mintsem e történet kapcsán, napjaink jogos kérdéseinek és az erre adandó egyértelmű válasznak a megfogalmazója. Ki tagadhatná, hogy az antiszemitizmus, a nacionalizmusnak e legvérmesebb megnyilvánulása, minden korban és a legtöbb országban, tudatos szelepnyitó eszköz volt az uralmon lévő kizsákmányoló osztály kezében? Ki tagadhatná, hogy eme izmus jegyében milliókat pusztítottak el, hogy a nacionalizmus retteneté legmarkánsabban éppen az antiszemitizmusban jutott kifejezésre. De rögtön idekívánkozik, hogy Tiszaeszlár történetén, az antiszemitizmus aspektusából napjaink nacionalizmusára — legalábbis hazánkban — aligha lehet már megoldásokat ösztönző gondolatokat adni. Emiatt a Ti- szaeszlár, egri bemutatóján is, sokkal inkább valamiféle történelmi dráma, vagy pontosabban egy történet drámája, mint a szocializmus viszonyai között is jogosan és okosan feltett kérdések megfogalmazója.. Érdekes és elgondolkodtató, hogy egy kitűnően megkomponált dráma, témájában már önmagában véve is izgalmas és érdekfeszítő színpadi történés, ha nem szól egyértelműen napjaink valóban aktuális elvi, politikai gondjairól — mennyit tud veszíteni hatásából. Mert Sándor Iván drámája érdekes, izgalmas, de kiindulási pontjának abszolu- tumából eredően nem tartozik a korszerű drámák közé. Nos, mindez, amit a darab láttán és hatása alatt leírtam, semmiképpen sem kinyilatkoztatás, inkább tűnődő vélemény és megfogalmazott óhaj: ha már van mivel leszámolnunk —, mert van! — magunkban és múltunkban, akkor tegyük ezt szélesebb és reálisabb alapokról, ugyanilyen őszinteséggel. Gyurkó Géza Nem vitték sírba az Egri víz titkát Az egri vízben — amelynek titkát nem vitték a sírba — tulajdonképpen nagyon kevés volt a víz. De volt benne vagy 16 féle gyógyfű és sok-sok szesz: 82 fokos volt az Egri viz. Patikában árusították, gyógyszerként használták, de itták pálinka helyett is. Egri különlegesség, idegenforgalmi érdekesség volt, de egyben jó üzlet is. 1950-ben készítették utoljára az Egri vizet, azóta nem. De miért ne lehetne ismét gyártani? Az egri bor híre mögé miért ne sorakozhatna fel a 82 fokos Egri víz? És vajon tudnánk-e gyártani, ismerjük-e az Egri víz titkát? — ezekre a kérdésekre kerestem választ. n jezsuiták kezdték Pontosan 1714-ig lehet visszavezetni ______________az Egri víz er edetét. Ebben az esztendőben nyílt a mai Széchenyi utcán az első egri gyógyszertár. Ott dolgozott két jezsuita gyógyszerész, ők állították ösz- sze, ők főzték először a gyógyhatású Egri vizet. A jezsuiták természetesen titokként őrizték az összetételét és a főzés módját is. Korabeli feljegyzések arról is tanúskodnak, hogy még a kassai testvérrendnek sem árulták el féltve őrzött találmányukat. Nem tudjuk pontosan, meddig sikerült megőrizni a hétpecsétes titkot — időben most több mint másfél századnyit lépünk, — de az biztos, hogy az 1870-es években már utánozták hamisították. Egy 1880-as évekből származó újságmellékletből megtudjuk, miként vallják magukénak az irgalmasok az Egri vizet: „Ezen ,Egri Víz’ neve alatt készült szer az Irgalmas Szerzet birtokában levő teljes hitelességű jegyzőkönyv szerint már 1766. évben, s így a Jezsuita rendnek 1773. évben történt feloszlatása előtt mór több évekkel, a Szerzet Gyógytárá- ban áruitatott, s a közönség által száz évet haladó időn túl folytonosan kedveltetvén, jótékony hatása miatt rendkívüli kelendőségnek örvend.” Számunkra már teljesen mindegy, hogyan került az Egri víz titka az irgalmasokhoz. Valószínűleg igaz lehet az egykori hír, amely arról szól, hogy a jezsuita gyógyszertár gondnokát egyszer az irgalmasok kórházában kezelték és ő hálából a gyógyításért elajándékozta a receptet ég a gyártási titkot. Tudunk egy perről is, amely egy évtizedig tartott és áthúzódott a jelen századba. A pert a volt jezsuita gyógyszertár tulajdonosa indította az Egri víz gyártási jogáért, de abban az időben már több gyógyszer- tár is versengett a titokért. Vériil 1905-ben az irgalmas- rend került ki győztesként a perek labirintusából. Az egykori gránátalmához címzett gyógyszertár most is Reggeli féldeci helyett „Hz emberiség jótevője” Ma már megmosolyogjuk azt a nagy igyekezetei, ahogyan az 1871-es keltezésű röplap ajánlja az Egri vizet. „Több mint egy századévi tapasztalat folyt osan? • igazolta, hogy az Egri víz -részint mint gyógyszer, részint mint óvszer számtalan betegségben használtatva, a szenvedő emberiség valóságos jótevője, házi orvosa és úgyszólván megmentő- jénefc tekintetik...” Aztán megtudjuk, hogy a fülzúgástól a gyomorgörcsig mi mindent gyógyít a híres Egri víz. Még gyerekeknek is ajánlják, igaz, „aránylag kisebb adagokban”. PINTE* /srw« EGÉR; FOGÓ mm Dokumentum-regény XXIX. — A lehető legjobbat — mondta Veesenmayer. — Azt, hogy a Führer olyan nagyra értékeli az ön személyét, hogy nem engedi meg nekünk a biztonsága kockáztatását. A Führer személyes kívánsága, hogy önt a védelmünkbe vegyük! — Hitler személyes kívánságának boldogan teszek eleget! — ragyogott fel Szálasi arca. Most már semmi kétsége nem volt az iránt, hogy rövidesen hatalomra jut. — Mint Magyarország felelős tényezője, egyetértek a UmisM 1967. április 23„ vasárnap Führer döntésével! — tette hozzá. Kemény Gábort megragadta a pillanat fensége. Azonnal elhatározta, hogy könyvkiadója megjelenteti majd a hatalomra jutás történetét. Ezt a nagy pillanatot ő maga fogja papírra vetni, a szemtanú hűségével, a Szálasi régi fegyver- társának lelkesedésével. — A birodalmi kormány megbízott annak közlésével — folytatta Veesenmayer —, hogy Magyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet tekinti felelős tényezőnek, minden vonatkozásban. .. A nyilas vezér arca megdí- csőülten ragyogott. Mintha hájjal kenegették volna. — A kormányzó beleegyezése. .. mondta volna a birodalmi megbízott, de Szálasi köz bevágott: — A kormányzó beleegyezését most már lehetetlen lesz megnyerni. Egy szempillantás alatt eldöntötte, hogy mivel már a nyeregben van, nem osztozik senkivel, még Horthyval sem a hatalomban. — Mégis, esetleg elképzelhető lenne, hogy... Szálasi a fejét rázta: — Most már nem! A kormányzó annyira a judeo-plu- tokrata-bolsevista érdekcim- boraság befolyása alatt álL .. — Arra gondoltunk — mondta szárazon Veesenmay ;r —, felszólítjuk Horthyt, hozzátéve, hogy egy utolsó felszólításról van szó: vagy beleegyezik a mi elképzeléseinkben, s a továbbiakban nem akadályoz bennünket, vagy pedig eltávolítjuk a helyéről. Szálasi igyekezett ezt a lehetőséget kizárni. Mit lehet tudni, ha Horthy esetleg beadja a derekát, a németek ismét engednek, s elvetik őt, helyette olyan személyt keresnek, aki megfelel a számukra, s Horthy számára sem annyira ellenszenves. S akkor ismét hoppon marad. — Véleményem szerint erre csak akkor lenne meg a lehetőség, ha mindez nem itt Budapesten, a Várban történne — mondta Szálasi. — Hívják meg Horthyt a Führerhez, a főhadiszállásra, amint az március 19-e előtt történt. Ott tegyék fel neki a szükséges kérdéseket, s ha nem ad kielégítő választ, vegyék védőőrizetbe. .. Veesenmayer utálkozott: régen szolgálta már a Führert, különböző különleges feladatokat hajtott végre Horvátországban, Olaszországban, Szlovákiában, ott is volt dolga mindenre kész, megvásárolt alakokkal, de még egyikőjük sem javasolta ennyire nyíltan, hogy vetélytársát Németországban tartóztassák le. — Nem, — válaszolta Veesenmayer. — Horthy ebbe nem egyezne bele. A klessheimi előzmények után nem lenne hajlandó elutazni a Wclfschanzéra... És közben arra gondolt, hogy tulajdonképpen ő maga sem valami szívesen megy. Höttl hallgatott. Tudta, mi lesz a módja a kormányzó kézben tartásának. S jóllehet, az elképzelések egyik sarkalatos pontja volt, miként veszik majd rá Horthyt, hogy beadja a derekát. A Sturmbannführer egy szót sem szólt az Unternehmen Mausról. Majd Win. kelmann, ha jónak látja, a főhadiszálláson javasolja: Himmler tanácsolja a Führer- nek, hogy ezt a megoldást válassza. A Führer pedig, ha megbízik Ribbentropékban, közli a tervet velük, ha nem, Veesenmayer majd megtudja, hogy ilyen akció létezett, ha majd végrehajtották. Közben Veesenmayer és Szálasi több lehetőséget is megtárgyalták annak, miképpen lehetne Horthyt úgy eltávolítani, hogy minél kisebb bonyo. dalom legyen belőle. Nem sikerült azonban megoldást találniuk. — Mindenesetre — érvelt Szálasi —, ha a kormányzó a megoldásból kiesne, ez alkotmányjogilag nem okozna nehézségeket. A magyar alkotmány szerint a nemzetet az országgyűlés képviseli, tehát ennek az akaratnyilvánításá is lehetne kérni... (Folytatjuk) a régi helyén van, korabeli a berendezése, műemlékként kezelik. Gobi Nándor, a kórházi gyógyszertár vezetője mutatja, hol állt a kis ablak, ahol hajdan kiadták a gyógyszereket, és az ajtó, amit csak 1869-ben nyitottak az utcára. A kórház pincéjében főzték, itt, a patikában pedig árusították az Egri vizet. A kora reggeli órákban ide jártak a munkába vagy a piacra igyekvő emberek és féldeci helyett megittak egy pohár Egri vizet. Az asz- szonyok egy decit, a férfiak két decit is. Persze, ez a poharas Egri víz már hígítva volt, 40—45 fokosra. — Tudnák-e ismét gyártani az Egri vizet? — Miért ne tudnánk, csak engedélyezzék. Ismerjük az ösz- szetételét és a főzés módját is. — Mi a bizonyíték arra, hogy a “recept eredeti? — Különösebb bizonyíték nincs rá, de biztos, hogy megegyezik az eredetivel. Az úgynevezett manuális, a régi receptkönyv, amibe a gyógyszerészek mindent bejegyeznék, sajnos nincs meg. 1950-ig, a gyógyszertár államosításáig főzték az Egri nos bácsi, aki tizennyolc évig főzte az Egri vizet az irgalmasok gyógyszertárának pincéjében. — El tudná-e készíteni az Egri vizet? — Miért ne tudnám. Amit 18 évig csinált az ember, azt nem lehet elfelejteni. Havonta egyszer vagy kétszer főztünk. A recept egy papírlapra volt kiírva. Én pontosan kimértem a gyógyfüveket, levittem a pincébe, beletettem az üstbe, ráöntöttem a 96 fokos szeszt és egy kis vizet is hozzá. Egy nap és egy éjszaka ázott a szeszben a 16-féle gyógyfű. Reggel aztán befűtöttünk az üst alá és délután egy órakor már jöttek is a fináncok, felnyitottuk a lepároló készüléket és desztillált vízzel 82 fokosra hígítottuk az Egri vizet. Aztán már csak csomagolni kellett. Liláskék, karcsú üvegek voltak, háromféle nagyságban, háromcentes, egydecis, meg kétdecis. — És a recept? — A!rra már nem emlékszem pontosan, de valamelyik gyógyszertárban biztosan az is megvan. Nekem a Dobó téri gyógyszertár vezetője szólt egyszer... Tóth Jánost, a Dobó téri gyógyszertár vezetőjét nem érte váratlanul a kérdés. Nyomban elém tette az Egri víz történetének leírását, a receptet, sőt még a gyártás legfrissebb kalkulációját is. — Laboratóriumunk bármikor elkezdheti a főzést, minden alapanyagunk rendelke- késre áll. — Mí-a bizonyíték atra, hogy a recept eredeti? — Legfeljebb az, hogy a régi irgalmasok gyógyszertárából való. A manuálist még nem találtuk meg, de nem is olyan fontos, hiszen ismerjük az Egri víz összetételét. Volt benne kakukkfű, menta, levendula, ánizsmag, koreandermag, szegfűszeg virágja, szerecsendió, citrom- és narancshéj és még különböző melegégövi füvek. Kanadából, Kínából, Indiából és Dél-Amerikából. Ismét gyártani kellene! Hof van a manuális ? vizet. Az irgalmasrend gyógyszertárának volt vezetőjét, Staut Zoltánt Budapesten kerestem fel. (Most a Fővárosi Gyógyszertárak Központjában dolgozik.) — Az államosításkor én mindent átadtam leltár szerint, semmit sem hoztam magammal, nem készítettem másolatot az Egri víz receptjéről, de nem olyan nagy titok az, hiszen Egerben még élnek azok az emberek, akik főzték és csomagolták az Egri vizet, ök talán többet tudnak... A Heves megyei Gyógyszertári Központ raktárában dolgozik a hatvanéves Kun JóTörzskönyvezett gyógyszer volt egykor az Egri víz, gyakran fel, is írták az egri orvosok. Aqua Agriensis — így írták a receptre latinul. A füvek, főzetek gyógyhatásút ma sem vitatjuk, de az Egri víz gyártását mégsem a gyógyítás szolgálatára sürgetjük. Elsősorban idegenforgalmi érdekesség lehetne az ízléses üvegekbe csomagolt Egri víz, amelyet sehol másutt, csuk Egerben és itt is csak egy helyen — valahol a vár környékén — lehetne vásárolni. Nem lebecsülendő szempont: el lehetne adni jó pénzért: valutáért is ... A megyei tanács elnökhelyettesi szobájában is találkoztam az Egri víz receptjével és egy régi kék üveggel is. A tanács vezetői is latolgatják az Egri víz gyártásának lehetőségeit. Csak valahol elakadt a kezdeményezés. Sürgetni kellene... Egyébként az Egri víz titkát kutatva egy kupica kóstolót is kaptam. Valóban nagyszerű ital, ízes, zamatos, fűszeres. Csak egy kicsit „gyenge”. Mindössze 70 fokos volt... Márkusz László Társadalmi munka az óvoda felújítására (Tudósítónktól): A pétervásári óvodában ezekben a napokban gyakran találhatók felnőttek is. A helyi termelőszövetkezet tagjai, az óvoda patronálói szorgoskodnak azért, hogy barátságosabbá tegyék a külső környezetet. A gödrös, kemény talajú udvart több mint húsz vontató földdel feltöltöttek, virágágyakat készítettek. Nemsokára elkészül a babaház is. Vállalta a tsz az elromlott, mechanikus játékok felújítását is. Rendbe hozzák a padokat, a belső helyiségeket. Az óvodának egyetlen problémája az étkeztetés. Az általános iskolások és gimnazisták számára főzött ebéd ugyanis nem minden szempontból megfelelő az óvodás kicsinyeknek. Most már ehhez várnak segítségéé az óvoda vezetői.
