Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

Egy új A vegyipar világméretű ás szédületes ütemű karrierjét ta­lán ez a szakkifejezés fejezi ki a legsűrítetteb tömörséggel: kemizálás. A szó arra a hatás­ra utal, amit a vegyipar a gazdasági élet minden más te­rületére, valamennyi iparágra, a mezőgazdaságra és a közle­kedésre gyakorol; újjáformál­va hagyományos gyártástech­nológiákat. s új termékek ez­reinek előállítását „ihletve”. A technikai csodákban oly ki­fogyhatatlan vegyipar egyik legjelentősebb — és „kemizá- lási” hatását tekintve is leg­számottevőbb — ága: a mű­anyaggyártás. Ma már aligha szorul külö­nösebb bizonyításra, hogy a „mű”-kifejezés e korszerű alapanyag nevében, korántsem valamilyen jobb híján hasz­nált pótanyagot sejtet, ellen­kezőleg: a műanyagok egész sor tulajdonsága kedvezőbb a hagyományos anyagokénál, például a fémekénél. Világ­szerte terjed az az alkalmazá­iparág sz si mód is, hogy egyesítik a műanyagok és a fémek kedve­ző tulajdonságait: a lemez­gyártásban például műanyag­bevonatú termékeket állítanak elő, s a kombináció olcsóbb és hosszabb élettartamú mint a drága saválló acélok, a fel­használási lehetőségek rendkí­vül széles skálája indokolja, hogy a műanyagok termelése világméretekben már megelő­zött egész sor hagyományos alapanyagot; térfogatban szá­mítva a világ műanyag-gyártá­sa például 2,5-szöröse a szí­nesfémekének. Nálunk is, csakúgy m!nt a fejlett iparral rendelkező or­szágokban, a vegyipar egyik leggyorsabban fejlődő ága _ a műanya” «vártás. Az elmúlt évtizedet — a korszerű ma­gyar műanyagtermelés mega­lapozásának időszakát — átte­kintve a második ötéves terv befejezői évéig, a következő adatok jelzik a fejlődés üte­mét és arányait: A műanyagipar fejlődése 1950. 1960. 1965. Szocialista ipar 100 266 383 Vegyipar 100 239 928 Műanyagipar 100 607 1445 Különösen emlékezetes idő­szak az utóbbi öt esztendő a hazai műanyaggyártás ma még meglehetősen fiatal tör­ténelmében. A műanyaggyár­tás és feldolgozás kapta ebben az időszakban a vegyipari be­ruházások 14,3 százalékát, s ebből üzembe helyezték a Borsodi Vegyi Kombinát évi 6000 tonna kapacitású, világ- színvonalon működő PVC- gyárát, rekonstruálták a mű­anyagfeldolgozás legfontosabo üzemét: a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalatot. Mindemellett a műanyag- gyártásban és a népgazdasági felhasználásban, szakértői becslések szerint elmaradá­sunk még mintegy tíz évre te­hető; ezekben a mutatókban jelenleg világátlagszámok . .att vagyunk. (A műanyagtermelés _egy főre számított — világ­adata: megközelítően 6 kilo­gramm, nálunk, 1965. évi adat szerint, a műanyagfelhaszná­lás egy főre jutó átlag 5 kilo­gramm volt, ebből azonban csak 3 kilogrammot fedezett a hazai termelés, a különbözet behozatalból származik). Ha az iménti számokhoz egy alapvető gazdaságföldrajzi tényt is kapcsolunk — azt ugyanis, hogy hazánk nyers­anyagokban szegény ország, viszont rendelkezik a műanya­got előállító petrolkémia olyan fontos anyagaival, mint az olaj és a földgáz —, akkor nem szükséges tovább indokol­ni, miért kérült annyira elő­kelő helyre a műanyagipar fejlesztése a jelen és a közel­jövő feladatainak rangsorában. A harmadik ötéves terv elő­irányzatai szerint az 1965. évi, összesen mintegy 30 000 tonná­nyi műanyagtermelés több mint a háromszorosára, évi 100 000 tonnára bővül. Szem­léletesen jelzi a termelés gyors emelkedését a tervidőszak két legfontosabb műanyagterméké­nek növekedési grafikonja: PVC-ből a jelenlegi mintegy 6500 tonnáról 30 000 tonnára, poletilénből pedig — amely új termék nálunk —, évi 24 ezer tonnára emelkedik 1970- ig a termelés. Emellett egész sor más műanyagtermék — különböző ragasztók, gyanták stb. — gyártása is számottevő­en növekszik. Érdemes, csupán címszavak­ban összegezve, megemlíteni az előttünk álló néhány év műanyagberuházási program­ját is. A tervek szerint 1968­"I L f ban kell üzembe lépni a Bor­sodi Vegyi Kombinát PVC- termelését többszörösére nőve. lő üzembővítésnek; 1970-ben fejeződik be a Tiszai Vegyi Kombinát polietilén gyárának beruházása; Debrecenben jö­vőre készül el a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat új, kezdetben évi 5000 tonna teljesítőképességű feldolgozó, üzeme; 1969-ben a Tisza Ci­pőgyár új műtalp-gyártó ka­pacitása láthat munkához; 1968-ban az Országos Bőripari Vállalat pécsi gyáregységében kezd termelni az új rostmű- bőr-részleg. A kapacitásbővítés e vázla­tos öszegezéséből is kitűnik, hogy az alapanyag-termelés gyors fejlesztésével párhuza­mosan bővül a műanyagok hazai feldolgozása is. A mű­anyagipar fejlesztésének mégis pillanatnyilag ez az egyik problématikus pontja. A fel­dolgozás ugyanis rendkívül szétaprózott és korszerűtlen nálunk; jellemző, hogy jelen­leg mintegy 120 vállalat és szövetkezet dolgoz fel az or­szágban különböző műanyago­kat. Fontos tehát, hogy az évek múltán mind bőségeseb­ben rendelkezésre álló mű­anyagokat megfelelő feldolgo­zó-kapacitás „fogadja”. A je­lentős beruházások tényleges megtérülésének ez szinte a leg. fontosabb feltétele, elvégre az értékes műanyag csak korsze­rű technológiával előállított késztermék formájában „ka­matozhat” a népgazdaságnak. Figyelembe kell venni a kö­zeljövő tervezésénél azt is, hogy nemcsak a feldolgozói­part, de az egész népgazdasá­got — nem utolsósorban: a la­kossági fogyasztókat — célsze­rű időben felkészíteni a mű­anyagok rohamos térhódításá­ra. a sajátos alkalmazási mód­szerek " megismerésére. Ez, egyebek között, azt feltételezi, hogy a hazai alapanyaggyártás bővítésével, jelentős mennyisé­gű importanyag is érkezik az országba — nem csupán a szükségletek kielégítésére, ha­nem szinte az új „tantárgy”: a műanyagfelhasználás „megta­nulásának” lehetőségét bizto­sítva. Így, ilyen harmonikus tervezési előkészületekkel 1970-ben, a hazai alapanyagok tömeges „piacra lépésekor” felkészülten fogadhatjuk a ne­hezen várt újdonságokat! Tábori András A szakszervezet új vezetőségétől kérték... Régi felszólalások nyomában Befejeződtek a szakszerve­zeti választások, a bizalmat kapott vezetők, aktivisták munkához láttak megyeszerte. Legtöbbjük programja a jelö­lő gyűléseken elhangzott pa­naszok kivizsgálásával, a leg­hasznosabb javaslatok megva­lósításával kezdődött. Lefűzött, dossziékba zárt jegyzőkönyvekben tallóztunk a napokban, régi felszólalások válaszait kerestük Lőrinciben, Selypen és Visonta határában, íme közülük néhány: A MÁTRA VIDÉKI HŐERŐMŰBEN Gregus Mihály, a szállítóüzem dolgozója ismerős ügyet fesze­getett, nevezetesen azt, hogy a korrózió miatti fémlerakódás több helyütt észrevehetően szű­kíti a vízvezetékek kereszt- metszetét, néhol pedig teljesen eltörni, s mindez igen sok bosz- szúságot okoz valamennyiük­nek például a fürdőkben, kü­lönösen a délutáni műszakvál­tások alkalmával. A sok em­ber sietne, ám a csordogáló vagy éppenséggel elakadt víz visszatartja igyekezetében. Vajon meddig? — kérdezte tü­relmetlenül. Szb-ülésen foglalkoztak a kérdéssel, amelyre nem sokkal elhangzása után máris annyit tudtak felelni, hogy egy tisztí­tási módszer alapján a hálózat rendszeres kompresszorozásá­hoz kezdtek, s főként az emlí­tett időpont táján két szivaty- tyú segítségével biztosítják a szükséges vízmennyiséget. Legalábbis azt, amire a jelen­legi adottságok mellett lehető­ség van. Természetesen csupán átmeneti megoldásról van szó, ugyanis már foglalkoznak egy nagyobb hidrológiai rekonst­rukció, beruházás megvalósí­tásának gondolatával. A hő­erőműben tudniillik nemcsak a víz mennyisége, hanem an­nak minősége eílen is vannak kifogások, a magas mangán- tartalom miatt kevésbé alkal­mas étkezési célokra. Üj ivó­vízmű létesítése került hát előtérbe, s ennek tervezése folyamatban van. Mások többi mellett az éj­szakai egészségügyi szolgálat hiányát kifogásolták. Akkora területen, mint a hőerőmű, úgyszólván a legnagyobb elő­vigyázatosság mellett is adód­hat egy-egy váratlan baleset, sőt nagyobb szerencsétlenség is, s ehhez pedig elengedhe­tetlen a gyors segítségnyújtás. Szakképzett emberekre lenne szükség a második, harmadik műszakban is, s valószínű, hogy erre nyílna mód, hiszen nappal ketten-hárman dolgoz­nak az üzemi orvos rendelő­jében — fejtegették a hozzá­szólásokban. A szakszervezet ezt a kérést is tolmácsolta az érintettek­nek, s válaszol gyorsan meg­született a határozat: az egyik dolgozó tanfolyamon sajátítsa el a kötelező egészségügyi is­mereteket, hogy alkalmassá váljék az ügyeletes munkakö­rére. A kijelölt személy már tanul, készül feladatára. A SF.LYPI CEMENTGYÁRBAN inkább a bizalmi választások során mondták el a tagok ké­réseiket az új tisztségviselők­nek. Amint Fekete Dezső szb- titkár említette, többnyire az egészségesebb munkahelyek kialakításáról esett szó. Egyes helyeken még mindig elvisel­hetetlenül nagy a por. másutt pedig a gáz is próbára teszi az emberi akaraterőt, teljesítő- képességet. Nem tagadták, hogy mindannyian félnek a szilikózistól, kímélik a légző­rendszerüket, szerveiket, ennél­fogva igenis fontosnak tartják panaszuk mielöbi orvoslását. — Milyen intézkedés tör­tént? — A nyersoldali nagyjavítás során a munkák közé iktattuk a törőberendezés portalanítá­sát s azt el is végeztük. S ter­mészetesen nem hagytuk fi­gyelmen kívül a keverőpadot sem, de ennek egészségesebbé tételére egyelőre még várni kell. A gáztalanításra ugyanis több elképzelés is született az elmúlt időkben, így nyilván ki kell kísérleteznünk közülük a legjobbat, s ezt a módszert aztán megvalósítjuk. — Mikor? — Ügy iparkodunk, hogy minél eiőbb sor kerüljön rá... VISONTÁN az ÉM 22. számú Állami Épí­tőipari Vállalatnál Húszak Pálnak csupán azt a felszóla­lást idéztük, amelyik tudtul adta, hogy bizonyos rendelle­nesség következtében anyagi­lag sokan megkárosodnák, nem kevesebb, mint 54 ember várja például különélési díjá­nak rendezését. Annak idején talán ez volt a legidőszerűbb, legjogosabb panasz, mivel akkor már nem kevés pénz forgott kockán, volt, akinél félezer forint hiányzott a családi spórkasz- szából. Az szb-titkár most azt mondta, hogy a gyűlés óta el­intézték az ügyet, orvosolták a sérelmet. Gyorsan összeírták az érdekeltek nevét, s a levelét eljuttatták a vállalat budapesti központjába. Válaszképpen: utólag ki-ki megkapta járan­dóságát. Ha ilyen egyszerűen lehetett reagálni, ha minden különö­sebb vita nélkül kinek-kinek megadták jogos követelését, önkéntelenül is előtör az em­berből a kíváncsiság. Vajon korábban miért nem fizethet­tek? — Kétoldali hanyagság volt az oka — magyarázta a titkár. — Egyrészt többen elmulasz­tották a különélési díjak fize­téséhez szükséges tanácsi iga­zolások beszerzését, másrészt pedig a központi irodában sem követték elég éberen, ru­galmasan, hogy a sok munka­hely között ki hová került. Nem törődtek azzal: voltakép­pen kit is illet meg a fizetési pótlék. Végül is azonban sike­rült tisztáznunk a tévedése­ket... Jólesett értesülni arról, hogy a „súlyosabb” kérések­re, javaslatokra általában vá­laszoltak. Akkor lenne azon­ban igazán teljes az öröm, ha a kisebb észrevételekkel is tö­rődnének mindenütt, itt is. ott is teljes megelégedésre képvi­selnék a dolgozók érdekeit, nem hagynának kétséeek kö­zött senkit. Ez még nagyobb tekintélyt hozna a szakszerve­zetnek. Gyóni Gyula pet, s hazatérésük után tájé­koztatják megbízásukról állam- hatalmi szerveinket. így tettek: Tóth Lászlóné („A márkák ez­rei sem pótolják a nyugodt életet.”), dr. Hackl hajós, Bi­ce hoff Péter és mások. S akik teljesen eladták önmagukat az imperialista titkosszolgálatok­nak? Van idejük, hogy gon­dolkozzanak börtöncelláikban: érdemes volt-e havi 200 már­káért? Rézdrótok, vegyiwdigők, va­saló a titkosírás előhívására: Holczmeister János „használati tárgyai”. Az apát az NSZK kémszervezetének ügynökei szervezték be, az apa pedig beszervezte a fiát. Parányi hártyapapír, kém­utasítással, elfér egy zsebtü­kör hátlapjában: Tófalvi János „tízparancsolata”. Mikrópont-olvasó: Drixler Jakab böngészte vele a kapott kémutasításokat. Fényképen egy gépkocsi bel­seje, a kémjelentések rejtek­helyével: a remek Opel Polyvás Istváné volt, a kémdíjakból vette. Teleppel és árammal működ­tethető rádió adó-vevő: a Cso­ma-házaspár ténykedésének bűnjele. S egy friss kémper, amely­nek szereplőire — dr. E gedy Elemér, Asbóth László, dr. Egedy Lehel — mindannyian emlékezhetünk. Szomszédjuk­ban a kémkerítő vitéz Taby Árpád, a kivénhedt fasiszta, majd „a szabadság bajnokai”: a Szabad Európa Rádió ma­gyar szekciójának vezérkara. És melletük áldozataik, a bá- rándi „Titkos Elleforradalmi Ifjú Szervezet”, a „Fekete Nyíl” tagjai. Fiatalkorúak mind. Rendszeresen hallgatták Oseke Laci bácsi „Teneager- 'arty”-ját. „ Robbantsunk itlaj rezeteket l ” Idézet egy kémper vádiratá­tól: Tertyánszky Pál és társai i rendszer megdöntésére szer- ezkedtek. 1963 őszén fegyver- ’erzésre és robbantásra ellen- éges csoportot hoztak létre... \z volt az egyik tervük, hogy a Százhalombattánál felrob­bantják a Barátság kőolajve­zetéket. A lexikon egy lápjá­nál« fotókópiája, két címszó­val: nitrogéntrioxid, nitrogli- cerin. A fontosabb részeket megjelölték tintával. Ónozó András csoportját nemcsak ellenséges tervek, de anyagi gondok te foglalkoztat­ták. Vettek egy ócska présgé­pet az Ecserin és berendezked­tek a pénzgyártásra. Forrasz- tólámoát és öntőkanalat a Kis­motor- és Gépgyárból loptak. Önozó „szerelmese” volt a ho­rogkeresztnek. Április 4-e éj­szakáján telemázolta az egyik remíz villamoskocsijainak ab­lakait, s az újpesti hidat is. Aztán felgyújtotta a gyári rak­tárai Róxsa-lova^ok Nem tudni, hogy reverendá­juk, vagy a lelkűk volt-e fe­ketébb. Szidták a rendszert hibáit ócsárolták, emlegettél«, egyházi fennhatóságé iskolákat kívántak, keresztényi sizocia- lista (?!) társadalmat. Üj színt vittek az idealista nevelésbe: a magukhoz édesgetett fiata­lokat közös túrákra, kirándu-. lásokra vitték, s az erdők zöld­iében celebrálták szent' miséi­ket. A Rózsa-lovagok ennél to­vább mentek. Rózsa Elemér és társai, a feloszlatott jezsuita rend vezetői, az ún. „Világ- szolidarizmus” programja alapján igyekeztek „erjedést” indítani az emberek : között. Legfőbb céljuknak azt tekin­tették, hogy a szellemileg átla* gon felüli fejlettséggel ren­delkező fiatalokból elitet ne­veljenek, akik rendszerválto­zás esetén a vezetői posztokat betölthetik. Szórós kapcsalatot építettek ki nyugati jezsuita szerzetesekkel, tőlük kaptak biztatást és ellenséges propa­gandaanyagot bőséggel mind­addig, amíg igazságszolgálta­tásunk ökle le nem sújtott rá­juk — kiszabva kinek-kinek méltósága szerint az érdemlett büntetést. Kiállítás. A tálak mentés tablók, a tablókon és a vitri­nekben — ügynökök, kémek, diverzánsok, hazaárulók és összeesküvésre szervezkedöu ellenséges tevékenységének néma dokumentumai. A né­mává és tehetetlenné tett el­lenség terjedelmes biinlajstro- ma. Akik nem tanulnak dics­telen sorsukból, azok is kiállí­tási anyaggá válnak sorra mind... Pataky Dezső 1967. április 23., vasárnap konypölöskei presszóban, ital­boltban a rokoni látogatásra érkezett disszidens, Torma Ti­bor. „Akkor menj vissza, Heil-ezzél ott, ahonnét jöttél!” — mondták neki. Utána kito­loncolták az országból. Egy országot, 200 márkáért! Nemcsak hozzánk érkeznék külföldi turisták, de évenként egyre több magyar utazik a nyugati országokba is. Becsü­letes szándékkal utaznak, vilá­got látni, megismerni más 'né­pek életét, kultúráját. A kém­szervezetek kivetik hálójukat a magyar turistákra, s a háló­jukban mindig fennakad vala­ki. Aki az ügynök szerepét vál­lalja, megtanítják a kémkedés „tudományára)”, bánni min­denféle fegyverrel, okmányt hamisítani, rejtjelesen írni, iránytűvel tájékozódni, embe­reket fecsegésre bírni. Nem kevés azoknak a száma, akik csak színleg vállalják a szere­fényképezőgéppel is megörö- ! kíthető sok minden — festői táj, műemlék, városnegyedek, katonai és gazdasági objektu­mok, járművek stb. Utóbbiak leginkább kémalbumok szá­mára praktikusak. Hogy a kü­lönös érdeklődésű, szenvedé­lyesen agitáló és fényképező „turisták” egy-kettőre rajta­veszítenek? Ez igen gyakori est. Mert jóllehet könnyebb és kényelmesebb a „behatolás”, mint régebben, de a kémtevé­kenység — még turista-útle­véllel is — kockázatos maradt Dr. Zenker Joachim Nyugat- Németországból kerekedett fel, hogy hozzánk látogasson. Nem jött üres kézzel, „ajándékot” is hozott. Fasiszta propaganda­anyagokkal tömte tele autója csomagtartóját. Igazán nem ő tehet róla, hogy az ajándéka senkinek sem kellett. Már a határsorompótól visszaküldték. Dawid William és Henri Pachanovszky is hozott magá­val „ajándékot”. Pakkjukat magyar nyelvű fasiszta és fé!- fasiszta sajtótermékekből állí­tották össze (Irodalmi Üjság, Üj Hungária, Szittyakürt, Nem- , zetőr, Apostoli Hit stb.) A győ­ri autójavítóban megváltak et­től a tehertől. Meg kellett vál- ’ niuk a magyar tájaktól is. C. L. angol és L. H. luxem- . burgi turisták a nyugati élet- ; formáról zengtek dicshimnu- . szokat és disszidálásra csábí- . tottak. Mindkettőjüket kiutasí- . tották az országból. Viszont a . nyugatnémet Walter Wil- r prechtnek és Rosemarie Thiele- . nek egy ideig maradniuk kel- i lett — ők embercsempészettel . próbálkoztak — s a magyaros . vendéglátással börtöneinkben i ismerkedtek. s „Nálunk a köszönés most is s Heil Hitler!” — mondta és jobb f karját is magasba lökte a ba­Ki állítás. „Védjük szocialista államunk biztonságát!” A falak mentén tablók. A tablókon — ügynökök, kémek, diverzán- sok, hazaárulók és összeeskü­vők ellenséges tevékenységé­nek dokumentumai. Üvegvitri­nekbe zárva az elkobzott, le­foglalt kémeszközük: fényképe­zőgépre szerelt teleobjektív, majd méternyi; karórába épí­tett mini-fényképezőgép; mik- rópont-olvasó; tranzisztoros rá­dióvevő és -leadó; indigók, réz­drótok, vegyszerek, különleges golyóstollak, a titkosírás kellé­kei; rejtjelkulcsok; szarvas­agancs markolatú rugós kés. Csupa beszédes tárgyak... Párul járt „turisták” ...Örállás, valahol a nyugati határ mentén. Éjszaka. Repü­lőgép zúgása a magasból. Né­hány másodperc és az n.-i ha­tárőrség ügyeletese jelentést továbbít: „Ellenséges gép lég­terünkben... fényjelzés nélkül. Felkészülni... a szállítmány’ fogadására...” ...Rendkívüli jelentés a ha­tárőrségnek, a hadsereg és a rendőrség D-körzeti egységei­nek: „Ausztria irányából... az aknazáron át... Ismeretlen- Minden gyanús személyt iga­zoltatni. Vigyázat, kém!” __ Nincs aknazár, és az ejtőer­nyős ugrás is felesleges koc­kázat. Egy kém törött lábbal, rándult bokával?! Cseppet sem derűs állapot. De — elkerül­hető. Könnyebb és kényelme­sebb például vonatok párnás kocsijaiban utazni, vagy autó­val suhanni, vagy mondjuk ki­szállni a KLM gépéből Feri­hegyen — egyszerű turista­útlevéllel a zsebben. Hogy nem illik visszaélni á vendég­látással? Az ügynök-illemtan ilyesmit nem tilt. A turista­utazás nagyszerűen felhasznál­ható hírszerzésre, alkalom az uszításra, izgatásra, ellenséges propaganda terjesztésére; s az sem utolsó dolog, hogy Terjedelmes bűnlajstrom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents