Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
ftLAG PROLETÁRJAI, BGTISCUETBt! In: 99 flBét XVIIL évfolyam, 93. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA 1967. április 21., péntek Történelmi lépés a magvar parasztság életében: Megkezdte munkáját a termelőszövetkezetek 1. országos kongresszusa A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének feltételei — Új fermelszővetkezeti törvény szükséges Csütörtökön a Parlament kongresszusi termében megkezdte munkáját a termelőszövetkezetek I. Országos kongresszusa. A hajdani felsőház fényárban úszó üléstermében összeült tanácskozáson mintegy félezer küldött képviseli a tei nelőszövetkezetek több mint egymilliós tagságát. A küldöttek és a nagy számú meghívott vendég 9 órakor foglalták el helyüket az ülésteremben. Az elnökség tagja volt Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, Dobi István, az Elnöki Tanács tagja, dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Hunya István, a MEDOS2 elnöke, div Nagy Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Rácz Gyula, a szövetkezeti mozgalom veteránja, Barkóczi Pál, á füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja, Bertalan Istvánná, a pusztaszabolcsi Mező Imre Termelőszövetkezet főkönyvelője, B. Fúró Sándor, a fülöpi Búzakalász Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, Fischer Ferenc, a belvárdgyulai Közös Üt Termelőszövetkezet elnöke, Hegedűs Jánosné, a kunszentmártoni Búzakalász Termelőszövetkezet tagja, Madarász Lajos, az ácsi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, Vass Lajos, a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke. A kongresszus küldötteit és a meghívott vendégeket Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke köszöntötte, majd Dobi István megnyitotta a kongresszust. mutató politikája nyomán kibontakozott termelőszövetkezeti fejlődés fontos forrása és semmivel sem pótolható alkotórésze nemzetünk társadalmi gazdasági és kulturális fel- emelkedésének. Dobi István beszéde után az elnöklő Szabó István javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét. Eszerint meghallgatják és megvitatják a szövetkezeti mozgalom helyzetéről és továbbfejlődésének alapvető kérdéseiről, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a termelőszövetkezetek területi szövetségei működésének irányelveiről szóló beszámolókat. Ezt követően megválasztják a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát és a tanács tisztség- viselőit. Ugyancsak az elnök indítványára a küldöttek öttagú mandátumvizsgáló, kilenctagú jelölő, öttagú szavazatsziedő ős- héttagú szerkesztő bizottságot választottak. Ezután dr. Dí- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Tépett a szónoki emelvényre. Dr. Dimény Imre beszéde Dobi libán beszéde Dobi István üdvözli a küldötteket. Tisztelt kongresszus! A magyar termelőszövetkezetek immár két évtizedes történelmi jelentőségű útjának döntő állomásához érkeztünk, összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának javaslatára a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa. A termelőszövetkezeti mozgalom egykori úttörőivel, rendíthetetlen veteránjaival és mai élenjáróival együtt a magyar falvakban szinte napról napra többen látják és vallják: a szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezeti életforma megvalósításáért és fejlesztéséért érdemes dolgozni, fáradni, küzdeni. A szövetkezeti élet kialakult új formái Termelőszövetkezeteink eddigi fejlődésük során nagy eredményeket értek el. De gyorsabb előrehaladásunkat a termelőszövetkezeti úton több tényező gátolja. Még vannak gyenge termelőszövetkezeteink a termelőszövetkezetek egy részében a gazdálkodási lehetőségeket még nem eléggé használják ki, nem mindenütt érvényesül kellően a szövetkezeti demokrácia, és még korlátozott a termelőszövetkezetek önállósága. E nehézségek és hibák nem utolsósorban a gazdaságirányítás korábban kialakult rendszeréből is fakadnak. Megszüntetésük nemcsak a termelőszövetkezeti mozgalom érdeke, hanem országos feladat és társadalmi ügy is. Ezért kongresszusunknak megkülönböztetett figyelemben kell részesítenie a gazdaságirányítási reformnak a IX. pártkongresszus határozataiban megfogalmazott céljaiból és alapelveiből fakadó termelőszövetkezeti feladatokat. (Foto: Bozsán Endre) Új törvényre van szükség, amely törvényesíti' a szövetkezeti élet kialakult új formáit és eljárásait, s teret nyit a további fejlődésnek. Az új törvény elvéinek megvitatása a kongresszus másik fontos feladata. A kongresszusnak meg kell adtatnia a földhasználat és a földtulajdon egységének, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának problémáit is. Tanácskozásunk minden bizonnyal tükrözni fogja azt, hogy a termelőszövetkezetekben már nem a földmagántulajdon a biztos megélhetés és a társadalmi helyzet alapja, hanem sokkal inkább a közös nagygazdaságokban végzett és igazságos, szocialista elvek szerint elismert munka. Kongresszusunk dönteni fog a termelőszövetkezetek társadalmi képviseleti szerveinek létrehozásáról. Hassa át és lelkesítse kongresszusunk minden részvevőjének ununk*' az a szilárd meggyőződés, hogy a párt előreA kongresszus — egymilliós szövetkezeti parasztságunk demokratikusan megválasztott küldötteinek tanácskozása — az első olyan alkalom, amikor a nagyüzemi társasgazdálkodás útján biztosan haladó magyar parasztság intézményes formában, kongresszusi keretek között — hallatja szavát — mondotta bevezetésül dr. Dimény Imre. — A kongresz- szusnak lehetősége van arra is. hogy ha szükségesnek tartja, ajánlást tegyen a törvény- hozás szerveinek a szövetkezeti mozgalmat érintő új törvények megalkotására, i'letve régiek visszavonására, vagy megváltoztatására. Történelmünk folyamán soha nem volt még példa arra, hogy a magyar parasztság ilyen közvetlen módon bekapcsolódjék fontos törvérvek előkészítésébe. Pártunk és munkásosztályunk tanácsára és ösztönzésire a parasztság a kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemekké történő átszervezését választotta megoldásként. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a választás nem volt könnyű, nem ment viták, összeütközések nélkül. Parasztságunkban, de mondjuk meg őszintén, másokban is, volt aggodalom a szövetkezetekkel szemben. Mindeme nehézségek fölött győzött azonban a józan megfontolás: 1961-re a magyar parasztság — a munkásosztály aktív segítségével — uralkodóvá tette hazánkban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fő formáját, a termelő- szövetkezeteket —• A termelőszövetkezetek árutermelése az utóbbi hat évben több mint 40 százalékkal növekedett. Ez tette lehetővé, hogy bár egves cikk kből időnként ellátási zavaraink is voltak, számottevően tovább növekedjék hazánkban az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás. A fejlődésre jellemző, hogy az 1958. évihez mérten több mint kétszeresére növelhettük élelmiszer-exportunkat. A mező- gazdaság —• mint a népgazdaság fontos deviza termelő ágazata — pótolhatatlan és fonfOS ÓS prrAo-r helyZ£tőnek alakuláséban. A miniszter a következőkben áttekintést, adott a kongresszust megelőző köz.evűtosek és megyei tanácskozások tapasztalatairól. Ezeken a tanácskozásokon, mint hangsúlyozta, általában nagyra értékelték a gazdaságirányítás reformjának előkészítéseként, hozott intézkedéseket: a termelő- szövetkezetek számára biztosított nagyobb önállóságot, a mezőgazdasági árszínvonal elmaradottságának felszámolására irányuló lépéseket, a tevékenységi kör kiszélesítésének új lehetőségeit és egyebeket. Rámutattak viszont a tanácskozásokon arra is, hogy bizonyos körülmények ma már gátolják a szövetkezetek fei- Iődését. — Mindenütt kifejezésre juttatták többek között azt, hogy szövetkezeti parasztságunknak ú.i termelőszövetkezeti törvényre van szüksége. Az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet ugyanis — főképpen a gazdaságirányítás reformja szellemében tett ős teendő intézkedések következtében —nem felel meg a meg- válto-’i-'tt körülményeknek. — Újra kell szabályoznunk a tagsági viszonyra vonatkozó előírásokat. Nincs szükség arra. hogy tagként tartsanak nyílván a szövetkezetek olyan személyeket is, akik valaha beléptek ugyan a szövetkezetbe, de rendszeres munkát nem végeznek ott és sokan közülük csak a tagsági viszony előnyeire tartanak számot Helyesnek tartják a szövetkezeti gazdák, hogy az ilyen személyeket törölni lehessen a tagság névsorából. Lényegében hasonló okok miatt javasolták a pártoló tagság intézményének megszüntetését is. — Mindenütt szinte egyhangúlag foglaltak állást amellett is, hogy határozottabban kell megfogalmazni a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. Á szövetkezetek tagjai a szövetkezet tulajdonosai, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. Magától értetődik azonban, hogy a jogokra csak az tarthat igényt és csak olyan mértékben. aki és amilyen mértékben teljesíti kötelességeit. Ezek a kötelességek elsősorban is a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, illetve arra, hogy minden tag ereiéhez mérten vegyen részt a közös munkában. De uevnoúry kHertednek a kötelezettségek a közös vagyon védelmére, s általában a szövetkezet tevékenysége iránti felelősségre is. A jüv«íi?en I« szükségünk van a háztáji gazdaságokra — A kongresszust előkészítő tanácskozásokon sok szó esett arról, hogy rendezni kell a termelőszövetkezeti alkalmazottak helyzetét. Ez az igény abból fakad, hogy korábban feszültség támadt a szövetkezeti tagok és alkalmazottak között. A feszültség oka az, hogy az alkalmazottak általában kedvezőbb munka díjazási feltéteteket, s o'lá’is és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezeteit tulajdonosai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális ellátásban a tagok javára bekövetkeztek, jelentékenyen hozzájárultak ennek a feszültségnek a feloldásához. Lehetővé válik, hogv — az alkalmazottak szerzett tógáinak sérelme nélkül — fokozatosan megszűnjön a tagok és az alkalma. 7ottak helyzetében kialakult feszültség. — Általános kívánság, hogv az új helyzetnek megfelóen kell meghatározni a termelőszövetkezeti vezetés szabálvajt és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlések szerepe az alapvető dönté. sek meghozatalában, mód nyíl. jék a vezetőség feladat- és ha• áskörének megfelelő reiv-’ sére is. Ezt úgy kell megoldanunk^ hoev alanot adjon a vezető testületek munkájána . to. vábbfejlesztésére, a tagság jogainak fokozottabb érvényesülésére. — Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy új szabálvok életbe “‘''*A’='4vél hatékor«—-htom szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politikánknak. A javaslatok áb- ból indulnak ki, s ez feltétlenül helyes, hogy a jövőben is szükségünk van a háztáji gazdaságokra. Javasoljuk, hogy az eddigiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettségét, jogosult legyen legalább 800, legfel lebb pedig 1600 négyszögöl háztáji földre. Igazságosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tagként dolgozó asszonyok, akik becsülettel elvégzik a rájuk hárulé feladatokat a közös gazdaságban, — ha a férjük máshol (Fotztmtíu • 2.
