Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
Választás előtt irtai DARVAS JÓZSEF A felszabadulás óta képviselő vagyak. Tagja lettem már 1945-ben az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek és azóta minden „ciklusban” megválasztottak. Tehát sok választást megértem már. Az első időszakban, tíz évig, Szabolcs megyében voltam képviselő, — bár a Viharsarokból származom. 1945-ben a koalíció erőviszonyai ebbe a számomra kezdetben meglehetősen idegen megyébe parancsoltak, — de aztán megismertem és nagyon megszerettem az ottani népet. Képviselői pá!valutásom igen szép és emlékezetes élményei fűződnek oda. Ám talán mégis érthető, ha örültem, amikor az ellenforradalom utáni első választáskor hazahívtak, szűkebb pátriámba, Békés megyébe. És még jobbam örülök most, hogy — az egyéni választókerületek kialakításával —, a szülőfalumban, illetve már szülővárosomban, Orosházán jelöltek. Ügy hiszem, az öröm okát nem is kell magyaráznom. A huszonkét évi képviselőség sok tapasztalást adott. És rengeteg élményt. Sokféle élményt; — szépet is, keserveset is. Sose felejtem el a felszabadulás utáni első hónapokat, amikor a füstből és romok alól egy új reménység emelte föl az arcát. Aztán a koalíciós pártharcok idejét, a reakció megújuló rohamaival. A „fordulat éve” utáni első választást, 1949-ben, amikor a reakciós erőknek a hatalomból való kiszorítása után egy egészséges népfrontegység körvonalai látszottak kibontakozni. Majd a személyi kultusz torzításait; azt a keserves folyamatot, ahogyan egyre nőtt a szakadék az akkori hatalom és a nép között. Örökké emlékezetes és figyelmeztető marad a számomra az 1953-as tavaszi választás. Mennyi keserűséggel, ellentmondással találkoztam a nehéz életű szabolcsi falvakban! S aztán az 1956-os ellen- forradalom utáni idők, amikor a párt új politikája alapján főikről fokra megteremtődött a konszolidáció, kibontakozott a szocialista építés sok nagy eredménye, helyreállt, minden addiginál magasabb szinten, a kölcsönös bizalom vezetés és nép között... Történelem volt ez a huszonkét esztendő; és nem is akármilyen. Sikerek és kudarcok, győzelmek és átmeneti vereségek váltották egymást, — de közben, minden ellentmondáson át, mégis egyre magasabban ért országunk, néoünk élete. Most újra választás előtt állunk. A jelöltek — a képviselőjelöltek és a tanácstag- jelöltek — már hetek óta gyűlések ezrein találkoztak és találkoznak a választókkal. Választási hadjárat? Nem; _ inkább egy hatalmas, országos méretű tanácskozás. Ezeken a gyűléseken aránylag kevés szó esik az elmúlt huszonkét év tanulságairól; annál több a jelen és a jövő tennivalóiról. Mégis az,t érzi az ember — én azt éreztem minden gyűlésen, amelyen részt vettem —, hogy vajában minden kimondott szó mögött ott él ez a huszonkét év. Mindenekelőtt éppen abban, ahogyan az emberek a ma és a holnap feladatairól beszélnek. Nincsenek, vagy alig vannak nagy szavak és hangzatos ígéretek. Erre az országos tanácskozásra a felelősség- teljes realizmus a legjellemzőbb. Ha valamelyik előadó Nem véletlenül hangsúlyozza például a kongresszusi határozat, hogy a gazdasági irányítás készülő reformja nem pusztán gazdasági kérdés, hanem magával kell, hogy hozza az emberek, a tömegek még aktívabb részvételét a tervek, a döntések kiformálásában és tudatos végrehajtásában. Tehát: a szocialista demokrácia erősítését. Természetesen, a teljesség kedvéért azt is meg kell mondanunk, hogy az emberek most tapasztalható, nagyfokú közéleti érdeklődése nem véletlen dolog, s nem is önmagától teremtődött. Sok fórrá,sa van ennek. Az egyik nyilván az, hogy a felszabadulás óta eltelt idő, — minden gondjával és nehézségével, olykor tragikus eseményeivel is — nagy történelmi iskola volt a nép számára. A másik az, hogy kitágult az emberek látóköre; tudják már, hogy bármi történik a világban, az nem közömbös a mi számunkra. És mostanában bizony, különösen az amerikaiak vietnami agressziója és a kínai vezetők szovjetellenes kalan- dorsága következtében, eléggé feszült a nemzetközi légkör. De a legfontosabb mégis: a bizalom a párt politikájában. És annak a határozott tudata, hogy a bizalomnak megvan a reális fedezete; mindenekelőtt abban a programban, amely a IX. kongresszus határozataiban fogalmazódott meg. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási felhívása erre a programra épül. Ez a felhívás tömör summázata az elmúlt évek során megtett útnak és az elkövetkező évek tennivalóinak. De a tömör, néha majdnem általánosnak tetsző mondatok mögött a valóság egész bonyolultsága áll. Rengeteg munka, sok töprengés és felelősségteljes döntés. Vegyük például csak azt a tételt, amely azt mondja, hogy a munkás—paraszt szövetségre támaszkodunk. Népfrontpoliti- kánknak eddig is ez volt az alapja, — de a munkás—paraszt szövetség erősítéséért állandóan dolgozni kell. Nem véletlenül szól a kongresszusi határozat arról, hogy a parasztság életkörülményeit fokozatosan, erőnkhöz képest, közelíteni kell a bérből és fizetésből élőkéhez. S nem véletlenül történtek erre máris intézkedések, például a szövetkezeti parasztság nyugdíjáról. De ugyanígy sorra vehetnénk a választási felhívás minden egyes tételét: reális tennivalók, jogok és kötelességek, elérendő célok sorjáznak mind mögött. Ezekről szavaz majd az ország népe március 19-én. Egy nemzetépítő programról; s egyben arról is, kikre bízza az országgyűlésben, a tanácsokban e program végrehajtásának a munkáját. Miért akarnak felmondani a traktorosok? Pélyen, Kalmár János termelőszövetkezeti elnök asztalán, ott fekszenek a felmondólevelek. Traktorosok írták őket. Találomra kiveszek egyet: „Azzal a kérelemmel fordulok a vezetőséghez, hogy tsz- tagságomrói lemondok és ehhez kérem a hozzájárulásukat. Kérelmem az alábbiakban idoko- lom: ipari esztékába bejelentésemet, gépállomás! fizetést, havi szabadságot és pótszabadságot — ilyen alapon hajlandó vagyok továbbra is tsz-hen maradni. Amennyiben nem lehet, 1967. január elsejével kérem a vezetőséget, hogy a kilépésemhez szíveskedjen hozzájárulni”. is, meg más, Kisköréhez közel eső faluban is azt gondolják, hogy többet tudnának ott keresni. — Visszaélnek a helyzettel, mondja Kalmár János elnök. Nálunk minden traktoros termelőszövetkezeti tag. Nem kérhetnek ezért ipari SZTK-ellá- tást, külön szabadságot, pót- szabadságot. Minden tagnak egyenlő jogai vannak a közösben. Senki sem vindikálhat magának külön jogokat. — Különben is, nem hiszem, hogy ott, Kiskörén, korlátlanul lehetne keresni. Ott is dolgozni kell a pénzért. 0 hetjük fel, akik igazolást hoznak a termelőszövetkezettők hogy elengedik őket. De mondom, egyáltalán nincs szükségünk traktorosokra. — S ha lenne, akkor menynyit tudna egy traktoros keresni? — Nálunk ugyanazok a fizetési kategóriák vannak, mint más építkezésen. Mi sem fizetünk többet, mint máshol. Az a háromezer forintos fizetés, amit a traktoros mondott? Mi i ígértünk senkinek semmit. Ebben az évben gyakorlatilag már elegendő a munkaerőnk. — Nem mentek el a traktorosok, úgy mondják, várakozó álláspontra helyezkedtek. Megnézik, mit lehet keresni az egyesült termelőszövetkezetben — mondja Kalmár János elnök. Most tehát várnak. — Miért mondtak fel? Nézegetjük a papírlapokat, amelyen összesítették, mennyit kerestek a traktorosok, öt traktoros közül kettő közel 21 ezer forint jövedelemre tett szert, kettő mintegy tizenki- lencezerre, egy pedig tizennégy és fél ezerre. Ehhez jött még a háztáji jövedelem. A legtöbb ledolgozott munkanap 241, de van olyan is, aki csak 202 napot dolgozott az elmúlt évben. — A traktorosok kerestek legtöbbet — mondja az elnök. Kiszámoltuk, ha elmennek máshová, ott se keresnek többet. Itt meg itthon vannak, kevesebb kell a kosztra is. meg az útiköltség is megmarad. A traktorosokat megmozgatta a kiskörei építkezés. De vajon mi az igazság. Mennyit lehet ott keresni? Rásonyi Győzővel az építkezésen találkoztunk. Ö a főépítésvezető. — Az elmúlt hetekben vagy harminc traktoros járt nálam a környező falvakból. Állásügyben jöttek. Mindet el kellett küldenem, mert nincs szükség traktorosokra nálunk. Különben is csak azokat veA főépítésvezető szavaihoz fölösleges mást hozzáfűzni. Az ügy azonban tanulságul szolgálhat. Arra, hogy senki nem támaszthat jogtalan igényeket a termelőszövetkezettel szemben. Minden tagot egyforma jogok illetnek meg. Másrészt pedig egy vélt helyzettel visszaélni — emberileg mindenképpen elítélendő. Kaposi Levente Nagy Istvánnal, az egyik traktorossal beszélgetünk. Ö is felmondott. Miért? — Kevés a kereset. Ha Pély- ről kiteszem a lábam, már ötszáz forinttal többet kapok. A különélési pénz. — Most hogyan döntött, elmegy, vagy marad a termelő- szövetkezetben. — Még ezt az évet megpróbálom. — Miért? — Háit az egyesülés. Hátha jobb lesz. — Szóval, várakozó álláspontra helyezkedett? — Arra. — Ha elmenne, hol tudna elhelyezkedni? — Hát, el tudnék. A múltkor hívtak Kiskörére, a Tisza kettőhöz. Háromezret ígértek. Havonként. 3. Nagy vonzóerő a kiskörei építkezés. A traktorosok Pélyen Ne elégedjünk meg a számokkal Elkopott beszélgetésből hallottam, hogy az egyik üzemben milyen könnyű szocialista brigádban dolgozni. Évről évre csupa természetes felajánlást tesznek, vállalják például, hogy betartják a munkafegyelmet, igazolatlanul nem késnek, nem. mulasztanak s a kiszabott feladatot is mindig teljes egészében elvégzik. Mindezeken kívül pedig természetesen nem feledkeznek meg a moziról, színházról sem — már annál is inkább, mivel egy-egy jobb filmet eddig is megnéztek, s a színházba legtöbbjüknek bérlete van. Ígéreteiket újra meg újra betartják, így már a harmadik alkalommii kapták jutalmul a megtisztelő címet, nevüknek úgyszólván béreli helye van a faliújságon, rájuk hivatkoznak majd minden termelési tanácskozáson, ünnepi gyűlésen. A fennhangon, nevetve előadott „eszmefuttatás’ után valóban nem, nehéz elhinni, hogy abban az üzemben milyen egyszerű szocialista brigádban dolgozni. Legalábbis az ilyen-, féle „szocialista” brigádban. A szó igazi értelmében vett megkülönböztető rangot azonban eredetileg nyilván más brigádoknak szánták. Olyanoknak, amelyeknek tagjai szemléletükben és viselkedésükben ecry’aránt újat hoznak, többre, jobbra törekszenek s olykor egy-egy kis áldozatot is vállalnak közös terveink megvalósításáért. A legtöbb helyen szerencsére ezeket az elképzeléseket teszik magukévá — ám sajnos, még mindig nagy számmal akadnak olyan brigádok is, amelyek az említett rossz példát követik s csupán a statisztikát javítják. Ezzel viszont aligha lépünk előbbre. Márpedig mi, igenis, haladni akarunk! Mindenben jó példát mutató, szüntelenül iparkodó kis csapatokra van szükségünk. Olyanokra, amelyek tagjait nem kell biztatni a mindannyiunkért tett „plusz”-ra, önként választják az elején talán nehezebb, de a többet érőbb sikerekhez vezető utat. Ne elégedjünk meg a puszta számokkal —, ha mégoly kedvező képet is fest a statisztika! Mindig a minőséget tekintsük inkább, a maga segítségével ki-ki arra törekedjék, hogy a mozgalom tovább erősödjék, egy-egy új szocialista brigáddal valóban nyerjünk, gazdagodjunk is. (-ni) 3 üiáTCiissI és áprilisi bérfizetéseit reuslle A március 27-i, az április 4-i és a május 1-i munkaszüneti napokra való tekintettel a pénzügyminiszter, a SZOT-tal egyetértésben, szabályozta a márciusi és áprilisi bérfizetések időpontját. A március 24-én és 25-én esedékes béreket 23-án, a március 26-án és 27-én esedékes béreket 24-én fizetik ki. Az egyébként április 2-án, 3-án és 4-én járó béreket április 1-én az április 29-i, 30—i és a május i-i béreket április 28-án fizetik. A bérfizetés többi időpontja Változatlan. Nem változik az állami építőipar március 24-i '‘‘Vzlizeiési napja sem. (MTI) Mechanizmus. Népszerű, divatos sízó lett. Szinte pillanatok alatt karriert futott be. Hol van ma már értekezlet, termelósi tanácskozás, ahol ne ismételnék el többször is. Magyarországon sehol. Mert nézzük csak: Elsőoldalas cikk az egyik újságban, címe: „A vad- gazdálkodás és a mechanizmus. Részlet egy méhész szakember nyilatkozatából: „Ránk, méhészekre is különös feladatot ró az új mechanizmus”. Egy szabó ktsz vezetője mondta: „Nekünk sem mindegy, hogyan dolgozunk majd a mechanizmusban.” Egy tsz-zárszám- adáson hallottam: „Az új gazdasági mechanizmusban nekünk is előbbre kell lépnünk.” Az. egyik építőipari vállalat termelési tanácskozásán az új feladatokról beszéltek. így: „A soron következő feladatainkat, elvtársak, már a gazdasági mechanizmus irányelvei alapján kell meghatároznunk”. Pedagógus-konferencia. Az összefoglaló beszéd egy részlete: „Az új gazdasági mechanizmus megvalósításából nekünk is részt kell majd vállalnunk, kartársak!” Halászgyűlés az egyik faluban: az előadó öt perc alatt hétszer mondta ki, hogy: mechanizmus. Ugye, hogy nem kell senkit sem meggyőzni népszerűségéről. Pedig még a „nagy halak” hátra vannak. Gondoljunk csak a gyárak, üzemek, válla• • 0n mit vár a mechanizmustól? latok vezetőinek beszámolóira, értékelő és feladatmegha tározó beszédeikre. Egy fiatal technikus ismerősünk újságolta, hogy statisztikát készített egy tervtárgyaló értekezletről: 288 vonást húzott a mechanizmus szó után. Szóval, mindenkit érdekel, vannak, akiket nyugtat, re- ménykedtet, vannak, akiket izgat. Ebből indultunk ki mi is, amikor különböző végzettségű, munkakörű dolgozókat megkérdeztünk: mondják el őszintén: mit várnak az új gazdasági mechanizmusról. Az őszinte vallomások ellenében, s ígéretünkhöz híven, a neveket, a munkahelyeket nem írjuk ki. Mindössze annyit árulunk el, hogy melyik városban, községben jártunk. íme tehát a kérdés: ön mit vár a mechanizmustól? És következzenek a válaszok: K. K. 39 éves férfi, mérnök, Eger: — A műszaki gárda megfiatalítását, felfrissítését. Elszomorító, hogy egy-egy gyárnak, vállalatnak milyen gyenge, primitív műszaki szakemberei vannak. Az oklevelet, a diplomát kirakják a falra, de a szakmai tudást, a műveltséget elfelejtik mellé tenni. Nem irigység ez, nem rosszindulat Nincsenek, vagy alig vannak alkotó műszaki szakemberek. Nagyszerűen megtanultak ko- pírozni, másolni, de nincs önállóságuk, kezdeményező képességük. Ha magukra maradnak, tehetetlenek. A gazdasági mechanizmus ennek az országnak a felemelkedését jelentheti. Csak az a kérdés: lesznek-e a megvalósításhoz megfelelő műszaki szakemberek H. I 23 éves nő, adminisztrátor, Gyöngyös: — Én nem értek az ilyen dolgokhoz. Gondolom, az irodaiakat nem is érinti. B. K. 61 éves férfi, tsz-tag, Hatvan: — Hát, én megmondom őszintén, úgy ahogyan van, én jobb világot várok, mint a mai. nem azért, mintha ez nem lenne jó, mert a régihez hasonlítani sem lehet, de azért lehetne jobb is. Nekem ez a meglátásom. Cs. E. 49 éves férfi, esztergályos, Gyöngyös: — Én azt várom, hogy megszűnjön az a rettenetes pazarlás ebben az országban. Építenek egy házat, fél évre rá kiesik az ajtó belőle. Csinálnak egy iskolát, mire elkészül, kisül, hogy kicsi. Naponta olvasom az újságokban, hogy itt is sikkasztottak, ott is loptak. Rettenetesen felelőtlenül kezelik nálunk az állam pénzét. T. S. 55 éves férfi, tsz-tag, Tiszanána: — Hogy többet fizessen a tsz, mert a munkaegységenkénti húszegynéhány forint bagóra se elég. G. E. 32 éves nő, egészség- ügyi dolgozó, Gyöngyös: — Nekem mindegy, mi lesz. Kisember vagyok én ehhez. Meg nincs is időm ilyenen gondolkodni. H. B. 41 éves férfi, lakatos, Lőrinci: — Igazságosabb fizetéselosztást. Nem értem, hogy miért tömik az irodákba a pénzt. És egyáltalán mi szükség van ennyi papírmunkára. L. A. 38 éves férfi, építőipari segédmunkás, Eger: — Azt kellene egyszer megírni, hogyan osztják szét az állami lakásokat. Miért van az, hogy a kocsival szaladgáló emberek is állami lakásokban laknak. Kisírják maguknak, aztán megveszik a szép kocsit. Ezen mindenképpen változtatni kell. K. Gy. 27 éves férfi, mérnök, Gyöngyös: — Hogy jobban megfizetik a műszaki embereket és a , begyepesedett vezetők nem veszik el a lehetőségeket a fiatalok elől. D. J. 28 éves férfi, közgazdász, Hatvan: — Remélem, nem azt nézik majd, hogy hány éves az ember, hanem, hogy mit tud. Egyébként biztosra veszem, hogy emelkedik majd az élet- színvonal. V. I. 55 éves férfi, tsz-tag, Eger: — Nekem mindegy. A szőlőmet úgysem adják vissza. K. I. 27 éves férfi, esztergályos, Eger: — Remélem, nem lesz elbocsátás. Néhány helyen már ráijesztettek az emberekre. B. Gy. 50 éves férfi, nyugdíjas, Gyöngyös: — Hogy jobban megbecsülik majd ezt a rendszert. Mert én ugyan nem vittem sokra, világ- életemben szegény ember voltam, de az egyik fiam orvos, a másik mérnök. És béke lesz. A. I. 49 éves férfi, hegesztő, Eger: — Mit várok az új gazdasági mechanizmustól? Hogy legyen valóság belőle. mert gazdagabb lesz az ország és szebben élhetünk. Máskülönben miért csinálnák . .. Koós József SwűjsM3 1967. március 12., vasárnap vagy hozzászóló mégis régifajta vezércikkszólamokkal próbál hatni, vagy megelégszik a semmitmondó, nagy általánosságokkal, hallgatás rá a válasz. S ez a hallgatás egyértelmű az elutasítással. Az emberek megkívánják, hogy felnőttekként beszéljenek velük. Mondják meg, mondjuk meg világosan, hogy mi a helyzet; mit lehet és mit kell tenni, hogy előre menjen az ország dolga? Mondjuk el az eredményeket is — van mit elmondani! —, de a legteljesebb nyíltsággal beszél’ünni a problémákról is. És ne elégedjünk meg mindennek az elmondásával; hallgassuk meg őket is. Sokszor elmondottuk — és igaz —, hogy fejlett kapitalista országok formális demokráciájával szemben a mi szocialista demokráciánk magasabb rendű, mert tartalmi demokrácia. A néphatalom demokráciája. Én e tartalmi demokrácia szerves részének érzem ezt az emberekben meglevő és egyre növekvő igényt: felelős és cselekvő részesei akarnak lenni mindannak, ami ebben az országban történik. A másítani választási előkészületek külsőleg mintha alig különböznének mondjuk a négy év előttitől. Pedig én fontos különbségeket érzek. És ezek között a leglényegesebbnek nem is azt érzem, hogy az országgyűlési képviselőket nem területi listák alapján, hanem egyéni választókerületekben választják. Lényeges, persze, ez is, mert tovább szélesíti a demokratizmus kereteit és növeli a képviselők felelősségét. De az igazi különbséget én mégis abban érzem, hogy az emberekben tovább nőtt az igény a cselekvő demokratizmus iránt. Ez azonban egyáltalán nem jelentheti azt, hogy most már megnyugtassuk magunkat: minden t megtettünk a szocialista demokrácia fejlesztése terén. Ellenkezőleg: arra kell, hogy ráirányítsa a figyelmünket, milyen hatalmas erőtartalékokat szabadíthat fel az egészségesen fejlődő demokratizmus. Növeli a felelősségtudatot. Erősíti a közösségi érzést. Egyáltalán, fejleszti azokat a jellemvonásokat, amelyek a szocialista ember sajátjai. Lenin mondotta, hogy az emberek gondolkodását legjobban a forradalmi cselekvésben való részvétel formálja. Nos, a szocialista demokrácia a mi építő korszakunkban a forradalmi cselekvésnek az a kerete, amelyben a legsokoldalúbban fejlődhet az ember. Ezért fontos az, hogy a választás ne egyszerű közjogi aktus legyen, hanem a szocialista demokrácia erősítésének, fejlesztésének az alkalma. S ezért fontosak a IX. kongresszus határozatainak a demokratizmus további szélesítéséről szóló tételei.
