Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

Felnőtt fiatalok Házak a homokon CoJtan vallják, hogy nem ^ könnyű a ti.zenvalaha.ny évesekkel, vagy ahogy ma di­vatos szóval emlegetik őket, a tinédzserek kel szót érteni. A tossz nyelvek szerint ennek egyik oka az, hogy a mai mo­dem, s általuk „oltárian” kedvelt gitárzene olyan fülsi­ketítőén hangos, hogy márcsak ezért sem hallják, ha hozzájuk beszélnek. A fenti állításból egyetlen részletet kell elfogad­nunk, mégpedig azt, hogy va­lóban nem könnyű a fiatalok­kal szót érteni. A kevésbé fia­talokkal sem könnyű, ha tör­ténetesen eszperantóul szólnak hozzájuk, s ők ezt a nyelvet nem ismerik. Tehát fontos az, hogy aki a fiatalokhoz kíván szólni, ve­lük egy nyelven beszéljen. A rádiónak például rendkívül ha­tásos közös nyelvet sikerült ta­lálnia, hiszen a Csak fiatalok­nak című műsor szerkesztője annyi levelet kap naponta, hogy már alig győzi elolvasni. Igaz. hogy a levélírók többsé­ge azt kéri a szerkesztőtől, hogy játssza el nekik mondjuk az Isten veled, édes Piroskám című „istentelenül” népszerű slágert, de ha így is van, az a sok tízezer levél már eleve cá­folja az ifjúság érdeklődésé­nek hiányát számon kérő meg­jegyzéseket. Ha tegyük fel, azt monda­nánk, ugyanazoknak a fiata­loknak. akik a leveleket írják, hogy „gyere, segíts, építsd ve­lünk a szocializmust”, minden bizonnyal bólogatnának, aztán ülnének tovább a helyükön, s hallgatnák megint fülükhöz szorított, s amúgy is üvöltő zsebrádiójukat. Ha viszont azt mondják nekik, „gyere, segíts csatornát ásni, vagy utat épí­teni!*’ akkor 3c — mint ahogy ezt már sok példa bizonyítja, — csákányt, szerszámot ragad­nak. Csák akkor számíthatunk tehát az ifjúság aktivitására, ha konkrét, jól érthető felada­tokat adunk nekik, olyanokat, amelyeknek célját is megma­gyarázzuk. „Szót kér a KISZ-tag”, vagy­is az ifjúság; ezzel a jelszóval indította meg tavaly mozgal­mát a KISZ központi bizott­sága. Milyen ügyekben kérlek szót az elmúlt évben a fiata­lok. Sokan mondták ki véle­ményüket a televízió táncdal­fesztiváljáról, heves nézetelté­rések tanúja lehettünk abban, hogy ki a jobb énekes, Koncz Zsuzsa vagy Kovács Kati? Ugyanazok a fiatalok, akik két táborra oszlottak az előbbi vitában, teljesen egységesen vették ki részüket azoknak az akcióknak a sorozatából, ame­lyek félreérthetetlenül elítél­ték az amerikai imperializmus vietnami háborúját. Ugyan­csak sokat vitatkoztak a fiata­lok arról, hordjanak-e a lányok miniszoknyát, vagy inkább farmernadrágot viseljenek. Az ifjúsági építőtáborokban azon­ban a miniszoknyát viselők, s a farmernadrágot kedvelők tábora egyaránt kivette a ré­szét a munkából. Számos fia­tal vett részt tevékenyen, pro­dukált szép sikereket a kong­resszusi munka versenyben is. Az elkövetkezendő hóna- ” pókban még inkább igaz, hogy szót kap az ifjúság. Nemcsak joguk, kötelességük is részt venni az országgyűlési és tanácsi választásokon, befo­lyásolhatják a szakszervezeti tisztújítást, s nem utolsósor­ban leteszik voksiukat a KISZ- választásokon is. A tinédzse­reknek nevezett fiúk és lányok nagy táborából már a 18 éve­sek is részesei lesznek közéle­tünknek. Akik már elmúltak 18 évesek, jól emlékeznek ar­ra, milyen izgalommal, meg­hatódva léptek először az ur­nák elé. Node arra is kell em­lékezniük, hogy izgalmukat, s még inkább meghatódottságu- kat micsoda erőfeszítésekkel próbálták eltitkolni. Közöm­bösségről tehát itt csak akkor lehetne beszélni, ha rosszul tennénk fel a kérdéseket, ame­lyek megválaszolására a vá­lasztások alkalmával is szót kap az ifjúság. Ha általános­ságban mondjuk ed, hogy mire kérjük szavazataikat, akkor csak a jóindulatú bólogatásig juthatunk ed. Ha viszont el­mondjuk, hogy azért éljen jo­gával például a szakszerveze­ti választásokon, mert a szak- szervezeti bizottság tagjai be­leszólhatnak abba is, öltöző és fürdő épüljön-e előbb, vagy új termelő üzemrész — akkor már valószínű, hogy ezekben a kérdésekben tevékenyen szót kér minden fiatal. V/íltozatos módszerre van 7 szükség. Sok helyütt a könnyedebb formát választják: alkotmányjogi, választójogi ve­télkedőket rendeznek. Ä KISZ emléklappal a jándékozza meg az első választókat. A napi po­litikai tevékenységben pedig kézzelfogható bizonyítékokat találhatnak a fiatalok arról, hogy érdemes harcolniok a társadalom fejlődéséért, a kö­zös ügyért A fiatalság már éleve fogé­kony az új, a haladás iránt. Ez is nagyobb közéleti aktivi­tásra ösztönzi a fiatalokat, azo­kat is, akik most járulnak elő­ször az urnák elé, s még fiata­labb társaikat is, akik csak ké­sőbb válnak majd választópol­gárrá B. Mit kell tudni a választóknak? 238 ezer szavazó az urnák előtt úgynevezett mozgó urnával. A szavazás titkosságát azonban ebben az esetben is biztosítják. A távollevők tennivalója Akik az összeírás után laíkást változtattak, azok az új lakó­helyűk szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérhe­tik a választói névjegyzékbe való felvételűket. A kérelem­hez csatolni kell a korábbi la­kóhelyük szerint illetékes ta­nács végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy a kérel­mezőt a választók névjegyzé­kébe korábban felvették. Ugyanilyen igazolást kell kér­niük és március 19-i tartózko­dási helyükön bemutatniuk a lakóhelyüktől ideiglenesen tá­vollevőknek is. Heves megyében a még nem végleges adatok szerint 238 ezer szavazó járul az urnák elé. — Fogjátok jól az ülést, ne­hogy beleessünk a sárba — szól hátra a hintó bakjáról nevetve a főmezőgazdász. Mi, városi emberek, biz’ nem érezzük magunkat a legjobban. A kocsikerék ten­gelyig süpped a sárba és mi féloldalra dőlve várjuk, hol ''ötünk ki. Az öreg kocsis megereszti a gyeplőt, a lovak rántanak egyet a hintán és a követke­ző kátyúba repítik a kocsit. A locsogó földúton különös világba indulunk. Különös életek várnak. Emberek, ma­guk szűkítette világa. A „gazdag” Csányban kü­lönleges a tanyai élet. Konzervált élet: forintokért A csányi tanyavilág léte olyan mint a királyvíz: vá­lasztóvíz területben, emberi életben. A Heves megyei köz­ségtől négy kilométerre ta­láljuk az első tanyai épületet és az utolsó ház mögött né­hány száz méterre Jászágó, Szolnok megyei település a határ. Szétszórva, saját vá­raikban, 370-en élnek, 46 család. Különleges életet, amelyben a forintokért vég­zett munka az első és az el­zárkózott pihenés a második. És elégedettek ezzel a „na­turális” életükkel. A felsza­badulás előtt 74 család élt a csányi homokon, öt család el­költözött. A 22 év alatt mind­össze hárman költöztek be a faluba. A többieknek nem kellett az új, maradtak abban az életformában, amelyben ap­juk, nagyaviuk tengette éle­tét. Vajon 1967-ben miért ra­gaszkodnak ezek az emberek a tanyához? A választ talán így lehetne megadni: konzerváltak élet­formát, gondolkodást, célt, módszert. Régi kor módsze­rét és célját. A pénz sajátsá­gos, „belterjes” hajszolása: ez a csányi tanyavilág. Az el­zártság, az elszigeteltség jó lehetőség e cél megvalósítá­sára. Ezért vállalják ezt az életet! A kocsi gyönyörű tanya fe­lé közeledik. Szép, fehér ház, nagy kékfalú istálló. Idilli kép. A házak, az istállók az udvart zöld pázsitos színpad­dá alakítják. Ha filmrendező lennék, va­lamilyen kosztümös filmet itt forgatnék. A film a múlt században játszódna... Mi újság a faluban? A díszletek valódi házak, valódi istállók. Az idill B.-ék tanyája. Az öreg gazda kicso­szog a ház elé a kocsi za­jára. — Mi újság a faluban7 — kérdi tőlünk, miközben le­kászálódunk a hintáról. Bent, a meleg konyhában bort tesz a kályhára, hadd melegedjünk a hideg, szeles út után. B. Magdolna, a házi asz- szony, 28 éves. Itt él együtt öreg szüleivel. Hatkor kel, el­látja a tehenet, a négy mala­cot, az 50 baromfit, főz, az­tán kötöget. Bekapcsolja a tranzisztoros rádiót, később a petróleumlámpát, mert a ta­nyában nincs villany. A családfő beszél. „Minden szép itt a tanyán, de legfő­képp a szabadság, a nyuga­lom. Mindig itt éltem és ez a tanya mindennel ellátott.” A lány nem cáfolja apját — Agronómus elvtárs, a csirkék ütik az istálló falát. Mit csináljak? — kérdi az öreg. — Majd megmondja a kol- legina. A 28 éves tanyai lány nem szívesen szól: „Mószháányuk van a csirkéknek...” A lány levelezőn elvégez­te a mezőgazdasági techniku­mot. Megpróbált elszakadni az öregek életétől. Aztán mégis maradt: „Mert itt min­den van.” — Ezzel a tsz-szel nem na­gyon lehet számolni — mond­ja bizonyításul. Fülembe cseng az első mondat: „Mi újság a falu­ban?” „Az ember mindig ki van téve az életnek* P. Géza agglegény. Tanyá­ja messze áll az előbbi kis te­leptől. Itt él a csányi tsz tar*” — Utálom a várost. Az ember ott mindig ki van té­ve az életnek. Pedig néha jó csendben élni. Nem nagyon figyel az új­ságíró kérdéseire, inkább a főmezőgazdászt faggatja, ho­vá mit vetnek, hogyan gaz­dálkodnak az idén. Az egyes szám harmadik személyének használata jogos, hiszen a ta­nyai agglegény tavaly egyet­len munkaegységet sem telje­sített a közösnek. Most erős- ködük, hogy érdeklődése az Hatmillió múzeumi látogató A Művelődésügyi Miniszté­ri mban elkészült az 1966. év múzeumi munkarendjének mérlege. Az ország 144 múzeu­mában 1966-ban 825 új kiállí­tást rendeztek, —' ezek között 66 állandó, 759 időszaki volt — s az év során 6 millió 86 000 látogatót fogadtak. Egy év alatt csaknem hatvan kiállítással gazdagodott a bemutatók szá­ma, s körülbelül 500 000-rel nőtt a látogatottság. Múzeumaink tárgyi gyűjte­ményes anyaga darabszám sze­rint megközelíti a 12 milliót. Ebből 1966-ban 397 000 darab volt a gyarapodás. Az elmúlt év múzeumi krónikájához tar­tozik, hogy 5373 munkanapot töltöttek a régészek az ásatá­sok színhelyén. Az idén a Nemzeti Múzeum munkatársai befejezik az esz­tergomi várásatásokat és az anyag tudományos feldolgozá­sát. Megkezdik a középkori, 10 —13 századi ásatások eddigi eredményeinek összefoglalását. Megtagadott kézfogás Szavazás 7—20 óráig A városi, a kerületi és a köz­ségi választási elnökségek a napokban választási hirdet­ményt tettek közzé. Ebben is­mertetik a választás napját, a szavazás kezdetének és befeje­zésének időpontját, a szavazó­körök sorszámát és területi be­osztását. Felhívják a választók figyelmét, hogy a szavazásnál a személyi igazolványuk be­mutatására is szükség lesz. Megkönnyíti a szavazatszedő bizottságok munkáját, ha a szavazók magukkal viszik a választókerületi bizottság érte­sítőjét. A falragaszokon meg­jelenő hirdetmény ugyanakkor a szesztilalomra vonatkozó rendelkezésről is tájékoztat. A szavazás március 19-én 7- től 20 óráig tart. A szavazat­szedő bizottság húsz óra előtt Is befejezettnek nyilváníthatja - pé :»evzékbe felvett vs fatmevujyi választó leadta a boksát. Kivételesen, ha a név- iwyzékbe felvett választók FENYVESINEK gúnyos mo­solyra húzódott a szája, ami­kor mellette a fáradtságtól még izzadó, lihegő Kovács­csal a csoportvezető kezet szorított. — Engedje meg... becsüle­tes munkát végzett... a bri­gád nevében köszönöm... Nem is tudta megállni, hogy a nehéz, kitartó munka utáni szünetben ne közölje Kováccsal a véleményét. — No, komám, most egy hó­napig ne mosd meg a man­csodat, mert Sándor csoport- vezető pacsit adott... Kész röhej! Ez a Sándor bedilizett, igazgatónak képzeli magát... Engedje meg... Aztán meg pacsi ... közben az ember a tüdejét köpi ki... Senki sem látott ilyen ne­héz munkát... Van egy csik­ked7 Kovács egy nyomott ciga­rettatárcát kerített elő a zse­béből, amelyben egy félig ki­hullott Munkás nyomorgott. Kettétörte, felét Fenyvesinek nyújtotta. Fenyvesi füstkari­kát fújt, ügyesen, egyiket a másik után. Kovács csendesen nézte. — ... A pacsi... ilyen eset­ben — folytatta Fenyvesi — mint elismerés, dicséret csak nagy emberektől érdekes. Például milyen jól hangzik, ha azt mondod: kezet fogtam a miniszterrel, vagy egy ne­ves színésszel! No, de egy Sándorral? Igaz, neki érde­ke, hogy tovább nyomd a me­lót... Lelkesít... buzdít. A te helyedben én megmond­tam volna neki: inkább ter­jesszen fel pénzjutalomra. Az valami, ez pedig olyan, mint halottnak a csók. Kovács csendesen füstöl­gőit, majd a nyelve hegyéről lepiszkált egy odaragadt do­hánymorzsát. Mayában mor­molta: — Rendes ember ez a Sán­dor. Volt a kézszorításban va­lami biztonság, keménység, elismerés. Fenyvesi rámordult. — Mit filozofálsz? A végén még bebeszéled magadnak, hogy meghatódtál Sándor pa­csijától. Jóllehet, ez be nem látható előnyökkel járhat, pél­dául beválasztanak a vezető­ségbe ... Kovács megrázta magát, összerántotta izmait és Feny­vesire nézett. — Mondd csak! Te hogyan jutottál a munkaidő végére? Meg sem izzadtál. — ÉSSZEL KOMÁM, ész­szel Előszói• nekilódultam, az tán lassítottam és itt vagyok, ahol te. — Te nekilódultál? — vá­gott közbe Kovács. — Te tu­dod, hogy mi a célunk? — Világos. Kész is lettünk. Ilyen hajrában a lemaradók­nak valaki mindig segít. Ez olyan jó, mondhatnám kelle­mes ... Az eredmény pedig csodálatos módon kijön jó­ra. Csak azt tudnám, hogy ki segített nekem. Kovács a már elégett ciga­rettát az ujja hegyével mesz- szire pöccintette. — Én. Amíg te eltűntél a munkahelyről, amíg távol voltál két órát! — Te? Te az én munkám­ban segítettél?... Kovács- kám, hát igazán nagyon jót tettél velem, ezért megérde­melsz egy baráti kézszorítást. KOVÁCS zsebre tette a ke­zét, megfordult és háttal áll­va Fenyvesinek, így válaszolt: — Ezt már megköszönte he­lyetted Sándor Veled meg csak akkor fogok kezet, ha ... miniszter leszel. Gyen es István ez évi munkájának előhírnö­ke. Mégis, miből él egy ember kint a tanyán, ha egyetlen munkaegységet sem teljesít? A kérdés nem érte váratla­nul P. Gézát. Elém rak egy kék füzetet, amelyben precí­zen vezeti bevételeit és ki­adásait. A múlt év végössze­gét is beírta az irkalapra. A kiadásokkal együtt teljes haszna megközelíti az ötezer forintot. A tsz nélkül érte él. önmagának. És hogy miből jött a har szán? A szilvafákból, ame­lyeknek pálinkája „messze földön” híres és a tanya kör­nyékének különböző termé­nyéből, bár nem is mind a háztájija. Az asztalon itt is Orionton táskarádió áll. Mellette több hetes sárgult újság, mert hát az agglegény érdeklődik a világról. Mindenről gyorsan, magabiztosan véleményt mond, legyen az gazdaság vagy politika. Idén még nem volt a községben. — A tehenemet a borjúval eladnám tizenegyezerért a tsz-nek. Hamiskásan néz, szeméből látom, hogy jó üzlet lenne... Tranzisztoros tv és Moszkvics gépkocsi ö. Balázsék a tanyavilág másik felében laknak. A csa­ládfő éppen a disznókat etet­te és örömmel újságolta, hogy a napokban 22 disznót adott el, darabját több mint 1500 forintért. Ilyen előzmény után lépünk be a jól beren­dezett szobába, ahol az asz­talon működik az IKKA-ban 11 ezer forintért vásárolt ja­pán tranzisztoros tv. A rádiót akár meg se említsük. — Nem rossz a világtól el- zárkózottan élni? — Már hogy mondhat ilyet. Az ember belepattan * Moszkvicsba, kapcsol és né­hány pillanat múlva ott van- gyok, ahol a városiak laknak. Miért lenne tehát ez gond? Villany itt sincs. — A villany bevezetésén öt gondolkozunk, nincs is mesz- sze tőlünk az utolsó oszlop. Azt mondták, hatvenezer forintért bevezetik az áramot. — Mindig itt szeretnének élni, a tanyán? — Nem, két gyerekem van — mondja a feleség —, ne­kik kell az iskola, a tovább­tanulás. Itt a tanyán megszed­jük magunkat, aztán beköltö­zünk. No, nem a községbe, vagy egy másik tanyára, ha­nem valamelyik városba. Gazdasági ugródeszka a jö­vő felé Ö. Balázsék tanyája. Anyagi gazdagság — gondolati szegénység A sárban lassan haladé hintóval három tanyát láto­gattunk meg a csányi homo­kon. Az emberek elégedettek voltak, a gazdálkodás sok pénzt hoz. Elzárkózottságuk mellett is jól, bőségben él­nek. A tanya húzóereje még mindig az istállókban, a kör­nyező kis erdőkben, a szántó­földekben, egyszóval a forin­tokban van. A csak önmagu­kért való dolgozás régi igéje kísért minden tanyai szobá­ban. Ezért nem költöztek be a tanyaiak a községbe. Nem tipikus a csányi ta­nya. Az Alföd szegény, elma­radott tanyáival éppen ellen­tétesen élik itt életüket az emberek. A dinnyés község gazdagsága érezteti hatását a tanyákon is. De alig néhá- nyuknak jut eszébe, hogy az anyagi gazdagság mekkora lemondással jár, milyen sok gondolati szegénységgel. ★ Visszafelé ballag a hintó. A kocsis küszködik a nehéz útviszonyokkal. Egy nagy kő kerül a kocsi kereke alá, az egyik ló eltépi az istrángot. Küszködünk, hogy újra elin­dulhassunk. — Nem érdemes ide kijön­ni — jegyzi meg úti társam, a másik városi ember. Mások nem kijönnek, de élnek itt. Fóti Péter Mamii viífi3 /|yci 1967. március 9., csütörtök egynegyede, vagy ennél na­gyobb része még nem szava­zott, két órával meg is hosz- szabbíthatja a szavazás befe­jezésének idejét. Mozgó urnával mennek a betegekhez A választók érkezésük sor­rendjében szavaznak. A külön­böző színű szavazólapokat a szavazatszedő bizottság elnöke adja át a szavazóiknak, ugyan­akkor a szükséges tudnivalók­ról is tájékoztatja őket. A szavazófülkében egyszerre csak egy választó tartózkod­hat, azok, akik nem tudnak ír­ni, olvasni, vagy akiket testi fogyatékosságuk akadályoz, más választójogosúlt segítségét is igénybe vehetik. Gondoskodnak arról, hogy az otthonukban fekvő betegek is élhessenek jogaikkal; a szava­zatszedő bizottság legalább két tagja keresi majd fél őket az A március 19-i képviselő- és tanácsi választások előkészü­leteinek fontos állomása volt hétfőn, amikor is országszerte megalakultak a szavazatszedő bizottságok. Heves megyében 357 testület 1785 tagja átvette megbízólevelét és letette az es­küt az illetékes tanácsok vég­rehajtó bizottságának elnöke előtt. Ezzel elérte, sőt, valami­vel meg is haladja a tizenkét­ezret a különböző választási szervekben helyet foglaló munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek száma. Százhúsz választási elnökségben ugyan­is — sok egyéb feladatuk meg­oldása mellett — hatszázan őr­ködnek a választások törvé­nyességén. A szavazatszedő bizottságok elnökből és titkárból, vala­mint három tagból állnak, s március 19-én, a választás napján lépnek hivatalba. Át­veszik a szavazáshoz szüksé­ges nyomtatványokat, leveze­tik a szavazást, gondoskodnak annak zavartalanságáról. II at százan örködnek a választások törvényességén

Next

/
Thumbnails
Contents