Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

Ma este ősbemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Itt Campbell felügyelő, a Scotland Yardról Krimi a komédiában Borzalmas gyilkosságok so­rozata foglalkoztatja a szenzá­cióra éhes angol közvéleményt. Tizenkét gyilkosság után nyo­móé a Scotland Yard egyik legkiválóbb embere, Campbell íelügyelő. Ilyen körülmények között megérthetik a kedves olva­sók, mily izgalommal és áhí­tattal kopogtattam toliam he­gyével a híres és neves fel­ügyelő szerény szobájának aj­taján. — Come in — jött a dörgő válasz tökéletes magyarsággal pz ajtó túlsó oldaláról. Benyitottam. A felügyelő kedvenc újságjából kitekintve nézett rám vesébe látó sze­mével. Pipáját ki sem véve a szájából, csak úgy dobta a sza­vakat. — Ügy, a sajtó... Maguk is gzanzáciára vadásznak ... Egy Jds gyilkosság... Jól jönne, Ugye? — Igen — rebegtem félén­ken a nagy tekintélyű felügye­lő előtt — Ügy tudom, a fel­ügyelő úr ismeri a tetteseket — Jól ismerem. — Akkor miért nem tartóz­tatja le a gyilkosokat? — Miért, miért? Maguk mindig csak ezt kérdezik. A sajtónak talán van bizonyíté­ka? Mert nekem nincs. — De ismeri a tetteseket? — így van, de ez nagyon kevés. Látom, nem érti. Fi­gyeljen ide, elmesélem a tör­ténetet Tulajdonképpen már nyug­díjban kellene lennem, de van két befejezetlen ügyem. Har­minc éve nyomozok ebben a két ügyben és megfogadtam, addig nem megyek nyugdíjba, amíg lakat alá nem teszem a gyil­kosokat. Nagyon előkelő és na­gyon rafinált bűnözőkkel van dolgom. Jól ismerem mind a kettőt. Az egyik Anglia tekin­télyes polgára, nyugalmazott ezredes. Hatrendleli gyilkos­sággal gyanúsítható. Ugyanis hatszor nősült — természete­sen mindig gazdag nőt vezetett oltár elé — és feleségei egy­más után, rejtélyes körülmé­nyek között elhaláloztak. Hogy örökölje a vagyonukat, meg­gyilkolta őket. De nincsenek bizonyítékaim! Hiszen baleset is lehetett... — Nagyon izgalmas ügy. És a másik gyilkos? — Azt is ismerem. Előkelő, gazdag úri hölgy. Hat esetben | alaposan gyanúsítható férjgyil­kossággal. Mindig dúsgazdag férjet keresett magának és né­hány hónapi házasság után jött a baleset. De én tudom, gyil­kosság volt valamennyi! — Szörnyűség! Szinte hihe­tetlen! És most milyen tervei vannak a felügyelő úrnak? — Pszt! Csak csendben, mert itt még a díszleteknek is fü­lük van. Tervem nagyon egy­szerű: Most mind a két gyil­kos éppen özvegy. Összehozom, őket, és a többit rájuk bízom... Persze, azért én a közelben leszek és figyelek...! — Megtudhatnám talán azt is, kik vesznek részt a nyomo­zásban? — Azt elárulhatom: Ham- vay Lucy, Kulcsár Imre, Péva Ibolya, Dobos Ildikó, és Satlós Gábor. A nyomozás szálait — az író, Saul O’Hara után sza­badon — Nyilassy Judit ren­dezgeti. — És a két gyilkos? — Csiszár András és Koós Olga. Campbell felügyelő: Hege­dűs László, ősbemutató ma es­te, Egerben. A felügyelő még utánam szól: — Aztán, amit elmondtam, hétpecsétes titok. Nehogy meg. írják az újságban! Zavarná a nyomozást!... (márkusz) fl Szovjetunió és az Asszonyok című folyóirat érdekes cikksorozatot igér az 50. évforduló tiszteletére A magyar olvasók is hamar megkedvelték a Szovjetunió és az Asszonyok című folyóiratot, amely mindig érdekesen és változatosan tájékoztatja az olvasókat a Szovjetunió poli­tikai, gazdasági, kulturális és sportéletéről. A 64 oldalas Szovjetunió 32 oldalas mellék­letével és a 44 oldalas terje­delmű asszonyok négyoldalas mellékletével ismert és nép­szerű kiadványok. A szovjet ál­lam fennállásának 50. évfor­dulójára e két folyóirat min­den számában illusztrált, tar­talmas eredeti anyagokat igéi a november 7-i eseményekről a forradalom irányítóirál részvevőiről, a szovjet áliarr fél évszázados eredményeiről Ezek az értékes cikkek való­színűleg még közkedveltebbe teszik ezeket a folyóiratokat növelik előfizetőik számát Mindkét folyóirat megrendel­hető a postahivataloknál és ,? postai kézbesítőknél. Országúti találkozások Járművek su­hannak, vagy döcögnek, me­lyiknek hogy áll módjában, valamely cél fe­lé, s egyik sem tud a másiká­ról többet, mint amennyi a KRESZ szabá­lyainak betar­tásához szüksé­ges. A megye útjait járva mi is így voltunk vele egy ideig, míg az értnető kíváncsiság hirtelen témát adott, új isme­rősöket is, akik­kel, ha elme­gyünk mellet­tük, talán soha nem találko­zunk ismét .. Kik ezek az új ismerősök? Merre visa az útjuk?... Társalogva jobban Két lóerő Egy szalmakazal gurult a kí­gyózó műúton Hatvan felé, négy keréken, és két lóerővel: név szerint Lörinccel és Gyu­rival. Ezt később tudtuk meg a bakon ülő fogatostóL, Szénási Istvántól. — A Bad-pusztáről hordjuk a szalmát a hatvani Lenin Tsz- be. Ez ma már a harmadik fordulónk. A bakon ült a rakodó is, Dósa Albert. A három forduló majd­nem harminc kilométert jelent. — Két éve járok már Lőrine­ed meg Gyurival — mondja a fogatos, amire a két ló már dűl­ne is a hámba. — Hoooó!... — Jól keres? — Meg vagyok elégedve. Tel­jesítményben dolgozom a tsz- nek, s összejön a havi kétezer négy. C. B. 80—94 Csillogó Volga suhan a 3-as fő útvonalán, rendszáma CB 80—94, tulajdonosa Balogh Ist­ván, aki Hatvanban lakik. — Mióta van meg a kocsi? — Hat éve — mondja érthető büszkeséggel Balogh István. — Százötvenezer kilométer van benne, de meg sem létszák raj­ta, ugye? Ez még nem volt nagyjavításon!... A kerekek nemcsak a ma­gyar utakat ismerik. Jártak Franciaországban, Olaszország­ban, Ausztriában, Svájcban. Karambolja még nem volt, s gazdája további öt esztendőt jósol. — Nagyszerűen kibírja... Én vagyok az orvosa, a feleségem meg az ápolónője. — Most merre tart? — Gyöngyösre. Ott vaa «Sf kis dolgom. Gyalogosok Az országúton két kémény­seprő közeledett — gyalog. Gyöngyös határában találkoz­tunk velük: Kandiké Jánossal és Dudás Józseffel. — Annál a szélső háznál akartuk a kéményt sepreni, de nincs otthon senki — magya­rázzák. — Most meg a Zöldkert utcába megyünk. — ...és viszik a szeren­csét... — Vinnénk magunknak is — neveti Kandiké János — Kis­sé lenézett szakma a mienk ... kevés az utánpótlás, meg a fi­zetés. Havi 4 cser kilométer A tejszállító gépkocsit Viktor László vezeti. 14 éve dolgozik már a gyöngyösi vállalatnál, de gépkocsit sokkal régebben, 1949 óta vezet. Hozzátehetjük még, hogy 500 ezer kilométert tett meg baleset nélkül! — Tejet hozok Hevesről. Ma ez a második utam. A prog­ram mindennap ugyanaz: az el­ső út Tarnaörs, Brk, Zaránk, Tárnáméra, meg Tamazsadány, a második Heves, Boconád. Hozom a tejet a gyűjtőktől Gyöngyösre. Egyszerre 3800 li­tert. Édesapja is gépkocsivezető volt, 39 évig vezetett! Furatáé után Kissé leállt pihenni, a mo­tort hűteni Kelemen József. Pannónia motorkerékpár, fé­nyesre tisztogatva. — Egy éve járok vele, illet­ve egy éve vettem — magyaráz­za a fiatal egri munkás. A la­katosam gyár bari dolgozik. — Fúratni kellett a hengert, s most járatom ... Időnkint meg­állók, hogy pihentessem — nézi szeretettel a 250 köbcentis mo­torkerékpárt. A kerecservdi úton találkoztunk. — Meddig megy? — Demjénig, meg vissza. — Megvan már a nyári úti- program? — Még nincs, de majd meg­beszélem az illetékessel.,. Mosolyog, gázt ad, maid né­„Időnkint megállók, hogy pihentessem...“ (Kiss B. felvételei) hány másodperc múlva eltűnik a kanyarban. ★ Egy összetört Moszkvics gör­dül elő később, de jól bírja... Aztán elmegy mellette a temet­kezési vállalat kocsija. A veze­tő alkalmasint egy nagyot só­hajtott, s már vidámabban nézte a messze kígyózó utat. (kátai) KLADT—KONDRATYEV: 4 Dokumentum-* őrt énét 4. — Szíveskedjenek aláírni ezt a kis okmányt — kérte a rakodás irányításával megbí­zott komisszárt. A vonatkozó jegyzőkönyv­ben ez állt: „Átvettünk Ka- zányból való elszállításra a szovjet kormány elnöke, Le­nin parancsára és Vacetisz front-főparancsnok utasításá­ra 20 láda aranyat 1 200 000 rubel értékben”. Ezután a várakozó gépko­csikra még további nyolcvan láda aranyat rakodtak tel, s a ládák fölé több zsákot, érték­papírokat. .. Augusztus 5-én az esti órák­ban vad vihar tombolt Ka- zányban. A mennydörgések zaja összeolvadt a géppuskák kelepelésével és a lövedékek robbanásával. A harcok az éj­szaka során sem csillapodtak. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem tartható, Vacetisz front-főparancsnok, 4 VMnfi&m 1967. március 9., csütörtök aki az utolsó percekig együtt lendült szurony-rohamra a lett ezred harcosaival, paran­csot adott a visszavonulásra. Kazány és az aranykincs az ellenforradalmárok kezére ke­rült. .. Megy az arany vándorútra Kazány elfoglalása után a fehérgárdisták, szokásuk sze­rint, feldúlták a munkásne­gyedeket, gyilkolták a munká­sokat. „Halálbárkák” úsztak a Volga vizén. Rövid idővel ké­sőbb megkezdték a lakosok adóztatását, azon a címen, hogy „1916 óta nem fizettek adót”. Az sem volt véletlen, hogy az első „állami” rende­letek a bank revízióján adtak utasítást. Jóllehet az „Alkctmányozó Gyűlés” számárai képviselői meghirdették a Moszkva elle­ni hadjáratot, titokban ma­guk sem bíztak benne, hogy akár Kazányt is megtarthat­ják. Ezért minden eszközzel arra törekedtek, hogy saját céljaikra használják fel a nép aranyát. Tudták ők is, hogy nem olyan egvszerű dolog az arany evakuálása, de minckav­Fordította: Pető Miklós esetre Számára városát jelöl­ték meg a kincs őrzésének új helyéül, miután biztonságo­sabbnak vélték Kazánynál. Augusztus közepén az arany- készletet két hajóra rakodták be, saját bevallásuk szerint 657 millió rubel értékben, emel­lett behajóztak még zsákokat, hitelleveleket, platinával, ezüsttel és más értékekkel, mintegy 100 millió rubel ér­tékben. (Csak zárójelben álljon itt a párizsi „Fehér irattár” 1928. évi 2—3. számában megjelent közleményből néhány sor: „Minden ok megvan annak a feltételezésére, hogy a Kazány- ban lefoglalt arany értékét a hivatalos jelentés jóval kisebb­nek jelölte meg, miután nem voltak érdekeltek a valóságos érték nyilvánosságra hozatalá­ban. A kazányi banktisztvise­lők a városból kivitt arany­kincs értékét egymilliárd-száz- millió ’-ubelre becsülték.”) A szibériai ellenforradalmi kormány hadügyminisztere az ezekben a napokban Omszk- ba érkezett Kolcsak altenger- nagy volt. A reakció győzelmi tort ült, a nagyburzsoázia úgy vélte, közel a győzelem. De a szovjet haderő sem tétlenke­dett. 1918 októberének első napjaiban a fehérgárdistáknak ki kellett üríteniük Számárát, ahová Kazányból hajókon ér­kezett a kincs. Mielőtt az „Al- kotmányozó Gyűlés” átmene­kült Ufába, megint csak hoz­zá kellett látni az aranykész­let továbbszállításának előké­születeihez. Tehát újabb út előtt állít a nemesfémek királynője. A frontról érkező riasztó hírek hatására a fehérek vasúti sze­relvényekre rakták. Persze nem törődtek a bank-rendele- tekkél: Nem készítettek jegy­zőkönyvet a rakodásiról. A pénzügyi szakemberek nagy nehézségek árán mégis össze­állítottak valamiféle listát: eszerint Számárából 8399 lá­dában, 2468 zsákban és 18 ka­tona kenyérzsákban szállítot­ták el az aranvat Látva, hogy a nagy sietségben még kato­nai kenyérzsákoikat is felhasz­náltak e „nemes” célra, Gu- szev bankellenőr, aki nemigen rokonszenvezett az arany el­rablóival, meg is jegyezte: — Még hová nem dugják a nép pénzét ezek a gazfickók' Nemsokára már az alsónadrág­jukba fogják ráütni... — Ne morogj, öreg — lépett az idős tisztviselőhöz egy kor­mos arcú vasutas. — Inkább mond meg, hová viszik ezt a holmit!? — Ufába, de lehet, hogy Omszkba, vagy talán még messzibbre, külföldre. Minden kitelik ettől a hóhértól. (Kol- csaktól. A szerk.) — Köszönöm, papa. Ügy gondolom, nem jutnak messzi­re. A mieíhk résen vannak — mondta a vasutas, majd eltűnt a vagonok kerekei alatt. A szibériai eUenforradailrrri kormány végül is úgy határo­zott, hogy nem Ufában, hanem Omszkban helyezi „letétbe” az aranykészletet Itt az Állami Bank fiókjának pincéjében raktározták eL Kolcsak hálás az antantnak Az ellenforadalom táborá­ban 1918 • novemberében nagy volt a riadalom, a zűrzavar, bár az orosz burzsoázia, a föld- birtokosok elragadták a hatal­mat az eszerektöl és a mense- vikektől, s az antant és az amerikai imperialisták közvet­len támogatásával létrehozták Kolcsak diktatúráját. Az USA, Anglia, Franciaország, majd Japán Omszkba érkezett meg­bízottai szerencsekívánataikat fejezték ki Kolcsaiknak, s biz­tosították, hogy minden lehető segítséget megadnak néki. Mindez nem maradt hatás nélkül a . politikai és a katonai helyzetre. Mielőtt azonban az arany további sorsáról szó esne, látni kell ennek a for­dulatnak az előzményeit és ki­hatásait. Az intervenciós csapatok 1918 augusztusában jelentős se­gítséget kaptak: Vlagyivosz­tokba amerikai csapategységek érkeztek, csaknem tízezer ka­tona és tiszt. Miután biztosí­tották Kolcsak hátországának védelmét, az intervenciósok hozzáláttak nagy fehér had­seregek létrehozásához és fel­fegyverzéséhez. 1918 december 14-én Omszkban, ahol már várta Knox angol tábornok, Kolcsak első számú főnöke, megjelent vezérkarával Janin francia tábornok. Janimnak olyan felhatalmazása volt az antant főtanácsától, hogy élé­re álljon a Kolcsak -hadsereg­nek és azt a Moszkva elleni hadjárat fő erejévé tegye. Kol­csak azonban nem szándéko­zott megválni a főparancsnoki rangtól, s bár hadseregének nem egy tisztje azon a véle­ményen vol t, hogy áz admirá­lis szárazföldi hadműveletek vitelére nem alkalmas, az in­tervenciósok mégis belemen­tek, hogy maradjon. Janin kénytelen volt megelégedni a külföldi csapatok parancsnok- lásával, Kolcsak pedig a fe­hérgárdista egységek parancs­noka maradt. Az intervenciósok megbízot­tai munkához láttak és a Kol- csafc-hadsereg hamarosan meg­kapta a szükséges egyenruhá­kat és fegyvereket. A vásár­láshoz angol és amerikai (Behring, National stb.) bankok nyújtottak hitelt, nem törődve a szovjet kormány azon felhí­vásával, hogy a külföldi orosz követeléseket és hiteleket a maga számára tartja fenn. Kolcsak mindent megkapott, amit kért. Még a Kerenszkij- kormány által az USA-ban rendelt fegyvereket is, 110 millió dollár értékben. Hálából Kolcsak hajlandó volt elismerni a cári kormány és az ideiglenes burzsoá kor­mány adósságait, melyeik 16 milliárd aranyrubelre rúgtak. Emellett még felajánlotta az orosz kelet leggazdagabb terű leteinek — Ural, Szibéria, Tá vol-Kelet — kiaknázását S antant-hatalmak részére. {Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents