Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

* ® Rég elcsendesedik, sőt fele­désbe is megy már a kritikusi vihar, amelyet Fábri Zoltán új filmje kavart, amikor ai. em­berek még mindig emlékeznek arra a művészi élményre, amelyet az Utószezon nyújtott és arra a morális igazságra, amelyet oly szuggesztív erővel sugallt ez a film. Bizonyára kritikusai, sőt né- *ői közül is többen szemére vetik majd, hogy túl bátran nyúlt a filmművészet eddigi vívmányaihoz, hogy képsorai­ban itt-ott felfedezhető a nagy kortárs Fellini is. Csakhogy Fábri saját mondanivalójának szolgálatába állítja ezeket a formai elemeket. A felkiáltó­jelként figyelmeztető állóképe­ket éppenúgy, mint a lassítá­sokat, a burleszk-szerű gyor­sításokat és a különböző hang­hatásokat is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a tudomány és a művészet olyan kút •melyből mindenki meríthet mkinek megfelelő „pohara' eszköze van e merítéshez Fábri Zoltánnak van ilye, eszköze, van ilyen művészete __ ezt igazolja az Utószezon te . Maga a történet nagyon egy Bzerű. Egy Balaton menti sör­issza nyugdíjasok asztaltársa­sága megtréfálja egyik társu kát, Kerekest Egy telefonhí­vással a megyei rendőrkapi­tányságra idézik. Csakhogy tű! jól sikerült ez a tráfa. Kere­kesben megindul a lelkiisme- retfurdalás zaklatott folyama­ta. Ezekben a napokban adnak hírt az újságok az Eichmann- perről, és tovább keresik, ku­tatják az egykori bűntársakat A per és a telefonhívás igv együtt rádöbbenti Kerekes' arra, hogy évtizedekkel ezelőt 6 is elkövetett valamit, és megindul a bűntudat kálvári­ája. Kerekes, a szelid tekintetű csendes gyógyszerész, igazán nem hasonlítható Eichmann- hoz, ártatlan ő, legalábbis a paragrafusok szerint. Annyit mondott mindössze 1944 félel­metes napjaiban: „hacsa k” De e „hacsak” nyomán a ked­ves, szimpatikus patikus-csa­lád gázkamrában végezte. A film alkotói most nem a gyilkosok felelősségét kutatják, kamerájuk figyelme a kis em­berek, az egyszerű emberek felé fordul és az „ártatlan bű­nösök” felelősségét kutatja. Mert a „hacsak”-ok sokasága az „ártatlan bűnösök”, vagy a ^szófián tűrök” tömegei nél­kül nem pusztíthatott volna oly vandál módon a fasiz­mus. . . . _ Fábri legjobb filmjei, közöt­tük a Hannibál tanár úrnak gondolatmenetét követi az Utószezonban, amelynek címe jelenthet balatoni nyárutót, de átvitt értelemben inkább a fa- sizmus bűneinek, utószezonját. Mert a fasizmus, az emberte­lenség mint méreg tovább él a lelkekben, csak alkalmas idő. megfelelő légkör kell és máris kipattan. Sokatmondóan pél­dázza mindezt az extábornok Dezső úr katonásdija, amikor váratlanul régi beosztottjával találkozik. Azonnal parancsol és a szállodai liftes, mint ka- tona engedelmeskedik. Mint bátor sebész, úgy nyi- togatja a rendező századunk legfájóbb sebeit. Jól tudja, fáj­ni fog az operáció, de egyben gyógyulást, s jobb közérzetet is hoz. Ezért a szókimondó igaz­ság és gondolati gazdagság eb­ben az új magyar filmben Bátran sugallja az első hallás­ra látszólag elfogadhatatlan tételt, miszerint mindenki vág­hat gyilkossá. A múltat és jelent keverő képsorok bizonyítanak is. A fasizmus, a terror megteremti a félelem és az árulás légkö­rét. és ebben a közegben kony- nyen gyilkossá válhat mé<7 a legszelídebb, legjobb érzésű ember is — akár egy ..hacsak ’ erejéig, de még az egyszerit közönyös hallgatással is. Es amikor az embertelenség, a fásultság, vagy a közöny el­len hadakozik a film. lényegé­ben a fasizmus pszichológiai utóhatásának vizsgálatával til­takozik az erőszak ellen Az ellen a társadalmi helyzet el­len emel szót. amelv az em berben rejlő legrosszabb tulaj­donságokat hozza felszínre S UTÓSZEZON í j magyar Ilim milyen nagyszerűen kapcsolja a múlt bűneit napjaink lesel­kedő tragédiájával. Aggódó fi­gyelmeztetés a vörös hajú nő alakja, aki szinte ámokfutó- ként szegődik társul az évtize­des bűnöket kutató Kerekes­hez. Megtudjuk, mi okozta a nő tragédiáját: 17 éves fia fehérvérűségben halt meg... Ami a gondolatok képi megfogalmazást illeti, nagyon is indokolt ez a sokszínűség a különböző, sőt ellentétes mű­fajok kavalkádja. Visszaidézni a negyedszázadnyi időt, annak bor-7-imoit ma már ilv csö­vében kér halált az egyetlen „hacsak”-ért, míg másnap ba­rátságáról és tiszteletéről biz­tosítja Kerekest. Nagy film, érdekes film az Utószezon. Lehet vitatni egyes jeleneteit, krimibe illő vágá­sait, de ezzel együtt jelentős alkotása Fábri munkásságának, de az egyetemes filmművé­szetnek is. S amíg ülünk a nézőtér sötét­jében, s megelevenedik előt­tünk Kerekes kálváriája, vele együtt mi is megjárjuk az ön­vizsgálat kínzó gyötrelmeit, s V»*iplÁ s;7jr>t.o VOLQ 3, teszk formában is lehet. Már csak azért is, mert groteszk maga az élet is. Hát nem kü­lönös például a megbocsátás igazsága: Läufer úr, akinek családja a gázkamrákban pusz­tult el, egy asztaltársaságban sörözik, tréfálkozik azokkal az emberekkel, akik annak idején a maguk posztján tet­tek egyet s mást a fasizmus „malmára”. De hát ez az élet: egy féltekén, egy társadalom­ban kell élniük egykori üldö­zőknek, „szótlanoknak” és ül­dözötteknek is. Az élet megy tovább; a gyűlöletben nem le­het élni... Vagy nem a végletekig gro­teszk például a nagy tárgya­lási jelenet, ahol dürrenmatti mintára ítélkeznek Kerekes fe­lett. A borgőzös éjszakai órák­ban a vádat képviselő Läufer úr az ártatlan áldozatok ne­gondolat: vajon a mi életünk­nek nem volt ilyen, vagy ehhez hasonló „hacsak^-ja? Vagy nem fedezhető fel napjaink közönye? Rónai György Esti gyors cí­mű regényének alapötletéből Szász Péter írta a forgatóköny­vet. A színészek oly magas fo­kú művészettel játszották sze­repeiket, ahogy azt Fábri dik­tálta. Különösen Páger Antal Kerekese és Kőműves Sándor Läufer úr alakítása nyújtott kimagasló művészi teljesít­ményt, de művészetük legja­vát nyújtották a film többi sze­replői is. Illés György, az ope­ratőr, méltó társa volt a ren­dező művészetének, s képeivel kifejezte az alkotók gondola­tait. Tetszett Fényes Szabolcs hangulatot teremtő zenéje, az elektronikus gépzene is. Márkusz László Öregek között EGER, HAJDÚ-HEGY. Szo­ciális otthon. Hatvan lépcsőfok vezet a hegyről le az udvarra. Az udvaron százados fenyők, törpe puszpángbokrok és na­pon sütkérező öregek. Nyolc­vanhét öreg. — A nagykabáttól a cipő­krémig, a fogkeféig mindent megkapnak itt — mondja Ke­rek Kálmánná, az intézet gond­noka. — Van nagy kertünk, szőlőnk, amit az öregek gon­doznak. Innen teszünk el téli­re is. Van hizlaldánk. Minden két hétben disznótort ülünk. Tavaly például huszonnyolc sertést vágtunk. Ez mind nincs a költségvetésben. Es van televízió, könyvek, magnó, rádió, megtalálható minden képeslap, újság. Akit nem fáraszt a járás, kimehet a moziba, színházba. Mert pénz is van. A nyugdíjat kézhez kapják 400 forint híján, eny- nyit kell fizetniük, hogy min­denük biztosítva legyen. S akinek nincs nyugdíja, az is kap zsebpénzt, havonta tizen­nyolc forintot. Az étkezdében rend, a há­lókban is rend, s általában mindenütt. Bottal koppanó lép­tek, halk csosszanások, ame­lyektől az ember csendesebbre fogja a hangját Még a gond­noknő is. — Van nem egy öreg, aki öt­száz forint nyugdíjat kap. Né­gyet befizet, aztán ami még megmarad, azért jön a lánya és viszi. Volt olyan is, aki a havi tizennyolc forintját gyűjtögette össze, apránként s ez vándo­rolt a „látogató” zsebébe, öre­gek... csak egyetlen jó szót kapjanak, azért mindent meg­bocsátanak. Alacsony, ráncos arcú néni­ké. A szeme sarkában szarka­lábak mélyülnék. — Mit mondjak, kedves? Jó itt Mindenünk megvan. Az is­ten is megverne, ha panaszkod­nék. Teszünk-veszünk, külön­ben elunnánk magunkat. Én a konyhán segítek; egy kis krumplipucolás, zöldségtisztí­tás, lábatlankodás. Ott vagyok a terítésnél is, délben. Aztán a mosogatás... Olvasok is. Új­ságot, könyvet... Beszélgetünk, emlékezünk... Kicsit marjuk is egymást Kopottak, elnyűttek már a mi idegeink. SZÉP ARCÚ ASSZONY a másik. Varrogat, hímezget. Cso­daszép darabok kerülnek ki a keze alól. — Az én u'raim gazdasági fő­tanácsos volt valamikor. Én hat nyelvet beszélek. Küldenek a rokonok külföldi új­ságokat és azt olvasgatom. Azt mondják rám szurkálózva, hogy nagysága, „naccsága” Pe­dig olyan egyformák vagyunk. Mmd öregek vagyunk ... «i«fre?íde^ arc> minduntalan elfátyolosodo szürke szem gaz- dája mondja: ~ . Nekem az kell, hogy sze- vetni tudjak valakit. Ha nem tudok kit szeretni, már nem is élek„. Azt kértem a gond- noknotol, ha meghalok, a sí- romra tegyenek néhány szál szegfut. Az én kedves uramtól mindig szegfűvirágot kaptam. Sokat eszükbe van: „ha meg­halok. ..” Egy ismerősöm me­sélte, hogy szociális otthon öregjei között nézte végig a televízió közvetítését a tokiói olimpia megnyitó ünnepségé­ről. Feszülten figyelték a szín- P°mpás, tarka felvonulást. Amikor javában folyt az ün­nepség, felsóhajtott az egyik öreg: — Istenem, milyen szép te­metés ...! A SZOCIÁLIS OTTHONBAN a nyolcvanhét öreg átlagélet- kora hetvenöt év... öregek' Sokszor gondolnak a temetésre.' Gondolnak a fiatalok is. El­mondtak egy esetet erre. A teáhF. aki édesanyját intézet­rakta, átadott a gondnok- egy takarékbetétkönyvet is. „Hogy tudják miből elte­metni .. .r Díszesen. Különbül mint a többit. Detet harangoznak. Az öregek ^an becsoszognak az étkező- terembe. Bőséges ebédet fo- ^^tak. ízlik a toros ká­~ ,**« sincs pa­^ ki v vJTenCSké,4s’ adas°­S’tSr. €reehet’ameny­vafámap például reggeliztek kávéházi votaCr1:-.ebédre raguleves iával Papnkas. ^^ke oreótész­ä ffVWí s reRSera thétkózi naP kosztja reggeli tea, vagdalthús; ebéd­lucsikoskáposzta-leves, lekváros gömböc, alma; vacsora: tejes­kávé, vajas kenyér. J makaosabhak, megvannak^ ^alakult rigolyáik. Torzsal- ”aponta ke!1 igazságot kS2T\Nem mondhatom sen­kinek, hogy ennek és ennék V*n Igaza- Nehéz, n hér De kedveskedők és ra­gaszkodók is. Mikor technüm- mi vizsgáimra készültem tél®, az egyik öreg a ho alól hala szott ki egy négylevelű lóherét és hozta nekem, hogy legyen szerencsém. Az egyik szobában, aranyo­zott, nehéz keretben, csodala­tos szépségű asszony. Olasz mester festette. Akit abrázol, Nádler Herbertné, Piroska né­ni, most nyolcvanegy eves. _ OTT ÉLTÜNK LEÁNY­FALUN. Ismertem Móricz Zsig- mondot. A szomszédja voltunk. Nagyon kedves, közvetlen em­ber volt. Nemegyszer láttám, mikor kora reggel ingiujban kapált villája kertjében. Én el­olvastam minden regényét. Huncutkodó férfi volt. Egyszer megdicsérte a szememet. Na­gyon szép fekete szemem volt fnnékem fiatal koromban. Most már sokat könnyezem.. • Az otthon legidősebb lakója Pásztor Kálmánná. Kilencven- két éves. _ Sok bánata volt, mamoka. __Annyi gondom volt, bú­sulni nem maradt időm. __Volt-e sok öröme? _ Keveset látott engemet orvos. Fürge, eleven anyóka. Mesé­lik, hogy a télen leesett a lép­csőről. Harmincöt lépcsőfokot gurult. Aztán talpra állt és visszament a retiküljéért, ami fentmaradt a huszadik lépcső­fokon. Megröntgenezték, orvos vizsgálta. Nem történt semmi különösebb baja a horzsolá­sokon kívül. Ballagok át az udvaron. Egy öregasszony, akár valami temp­lomi szobor, fáradtan mondja: — Van itt, fiam, minden... Televízió is. Csakhogy ebben a korban bennünket már nem nagyon érdekel... Hetven után az ember már csak egy dologra vágyik: örülni a gyerekeknek, a családnak, az unokáknak. A többi? Minden elmúlt, önzők lettünk vénségünkre... ENNEK AZ ÖREGASSZONY­NAK az önzését az összes hoz­zátartozók közül egyedül az ál­lam nézi el. Csak hát: még a magas állami költségvetésből sem lehet a nyolcvanhét öreg­embernek kiutalni a gyerme­kek. unokák körében keletkező meleget; a magas költségvetés­ből sem lehet kiutalni a csa­lád melegét. Ilyen tétel nem szerepel a költségvetésben. Biztosan nem, mert ha volna, haladéktalanul kiutalnák. Pataky Dezső KLADT—KONDRATYEV: M l® Dokumentum-történet 4 Hmúism 1867. március 5., vasárnap 1918-ban az ellenforra­dalmárok a kezükbe kapa­rintották Szovjet-Oroszor- szág aranytartalékát. Le­nin parancsot adott az arany visszaszerzésére. Ez súlyos harcok uán sikerült is. Acsinszktól Kazányig az Aranyvonat őrzésével és az arany biztonságba helyezé­sével a „Harmadik Inter- nacionálé” hadosztály 1. nemzetközi ezredét bízták meg amelynek parancsno­ka Varga István volt, ko­misszárja Mihályi Kálmán. Az ezred magva egykori magyar hadifoglyokból állt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után nem akadt olyan nap. hogy az ellenforradalom — nyíltan vagy álcázva - ne lépett volna fel a munkás—paraszt hatalom el­len Sötét összeesküvések szá­lait szövöeették a kapitalisták mes n földcserék az imoeria- listákkal szövetkezve dédelget­ték mohó reményeiket: újra az ország uraivá válnak s el­nyomták a dolgozó népet. 1918 március közepén Murmanszk­ban, április 5-én Vlagyivosz­tokban szálltak partra az an­gol, francia, japán és amerikai imperialisták első egységei. Nyílt fegyveres intervenció volt ez, agresszió, s az orosz burzsoá-földesúri ellenforrada­lomra támaszkodott. 1. Összeesküvés a Volgánál Mindez persze nem ment megfelelő előkészítés nélkül. A részletes terveket 1918 áprili­sában egy moszkvai illegális találkozón dolgozták ki. A francia katonai misszió veze­tője ebben az időszakban La- vergne tábornok volt. Itt, a misszió épületében találkozott a házigazdával Lockhart, az is­mert angol felderítő, Corbeille francia vezérkari ezredes, to­vábbá Ino'ztrancev tábornok és Sziromintnyikov ezredes, az il­legális fehérgárdista mozga­lom megbízot+ai. s végül Kon sin kapitány, a szibériai ellen- forradalmárok küldötte. Viharos viták közepette egy éjszakán át folyt a tanácsko­Fordrtotta: Pető Miklós zás. A következő tervet fogad­ták el: a csehszlovák ellenfor­radalmi hadtestnek birtokba kell vennie a szibériai vasút­vonal mentén fekvő legfonto­sabb csomópontokat, elfoglal­ni az Uralt és a Volga men­tét, s előretörnie a Felső-Vol- gához; itt az eszerek egyidejű­leg huszonhárom városban fel­kelést robbantanak ki. Az el­lenforradalmi egységek ezután — Arhangelszk elfoglalását kö­vetően — felveszik az érintke­zést az ország belseje felé tö­rő angol—francia csapatokkal. Május 25-én megindult az akció. Másfél hónap leforgása alatt az ellenforradalmárok kezére került Novonyikola- ievszk (a mai Novoszibirszkl. Penza Qmszk Számára. Ufa. Miután ez megtörtént tevé­kenységük súlypontját a Vol- aa-mellékre helyezték át. Időközben Moszkvában el­rendelték az általános mozgó­sítást. A kommunista párt. fel­hívására a munkások és a pa­rasztok fegyvert ragadtak. (Pravda: „A munkásforrada­lom, miként októberben, újra mozgósítja erőit...”) Július 6-án kirobbant Moszk­vában az eszerek lázadása, s ugyanezen a napon más váro­sokban is szovjetellenes meg­mozdulásokra került sor. Eze­ket a Szavinkov vezetése alatt álló illegális fehérgárdista szer­vezet irányította, melyet segí­tőtársai — Lockhart és Nou- lance francia követ — láttak el pénzzel, fegyverekkel. Az egész Szovjet-Qroszorszá- got ellenforradalmi felkelések pásztázták. Lenin elrendelte, hogy minden erőt az ellenség szétverésére kell összpontosíta­ni. Kazánéban, a veszélyezte­tett szibériai vidéken —, ahol a csehszlovák hadtest szoros szövetségben harcolt az ango­lokkal, amerikaiakkal, japá­nokkal és franciákkal — a Vö­rös Hadsereg főhadiszállást lé­tesített. A nemrégen még bé­kés életet élő hátországi város hirtelen a frontövezetbe került. Két fontos oka volt annak, hogy Kazány annyira felkeltet­te az ellenség érdeklődését. 4z egyik, hogy birtoklása megnyi­totta volna az utat Moszkva fe­lé, a másik: a városi bank hű­vös pincéje rejtette Szovjet- Oroszország aranytartalékát. ... A kazányi Kreml fölött szürke viharfelhők úsztak. A város utcáin önkéntes munkás­egységek masíroztak. De míg folyt a védelmi előkészület, Trockij „kádere”: M. A. Mu- ravjov (egyébként baloldali eszer) az ottani csapatok főpa­rancsnoka, a fronton már azon törte a fejét, hogyan lehetne az arany- és drágakőkészletet megkaparintani, s vele átállni a szovjet hatalom elleni erők­höz. Persze, az arany ... Királyok és fejedelmek, földesurak és papok, gyárosok és kereskedők, tábornokok, minden rangú-ren­dű hódítók mocskos keze nyúlt ki utána századokon át: farkas- törvények szerint élve csak egy hatalmat ismertek, a gaz­dagság, a pénz hatalmát. És itt, a kazányi bankpince szekré­nyeiben most nem kis értéket őrizték: több mint egymillióid rubel értékű aranyat, nemes­fémet. drágakövet, valutát és értékpapírt. Még 1915-ben, amikor a német hadsereg be­tört a Baltikumba s már-már Petrográdot fenyegette, ide irá­nyították a fővárosból az első, 526 zsák aranyat, hogy minél távolabb legyen a háború frontjaitól. Kazányra kedvező földrajzi helyzeté miatt esett a választás: egyrészt a Volga partján feküdt, másrészt köz vetlen vasúti összeköttetési volt az ország központi részé vei. J_„L_ (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents