Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Arany János nyelvművészete (A költő születésének 150. évfordulója alkalmából) Ezekben a napokban ünnepeljük legnagyobb epikus költőnk, Arany János születésének százötvenedik évfordulóját. Országszerte megemlékeznek most a költőről, de szólnunk kell róla mint nyelvmü- vészről is. Nincs még egy költőnk, áld annyi szót használt volna műveiben, mint ő; a prózaírók közül is csak Jókai vetekszik vele a szókincs gazdagsága tekintetében. Sok-sok érdekes szólással, népi kifejezéssel és egyéni leleménnyel gazdagította irodalmi nyelvünket. Költészetének egyik legalaposabb ismerője, Riedl Frigyes 1887-ben így értékeli nyelvművészetét: „Művész sohse volt korlátlanabb ura művészete eszközének, mint Arany a magyar nyelvnek. Magyar nyelvalakok, melyek századok óta föld alá voltak temetve, vagy csak a nép száján élve, magyar költeményben még sohasem fordultak elő, egyszerre csak költői szárnyra kelnek, színt öltenek, hangoznak és felragyognak. Arany a magyar nyelv legnagyobb ismerője. .. ” Milyen érzékletesen jeleníti meg Toldi Miklós bolyongását, akit rossz-szívű bátyja elzaklatott hazulról: „Nyakán ült a búja, Oldalát kikezdte annak sarkantyúja, S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég. Szíve a mellében akkép hánykolódók” (Toldi: IV. 2.). Szinte magunk előtt látjuk a történet hősét, s izgatottan kísérjük figyelemmel minden lépését, minden gondolatát. „Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén” — jegyzi meg a költő Miklósról. Lehetne-e szemléletesebben mondani ezt’ És milyen változatos mondat- fcrmákat alkalmaz! Kérdés, felkiáltás, kijelentés stb. köpeti egymást: „Merre menjen? Űrihez fogjon? uramfia! NinVagy gondoljunk a Buda halála hatodik énekére (Rege a csoda-szarvasról)! Feledhetetlen ott a naplementének költői rajza: „Már a nap is lemenőben, Tűzet rakott a felhőben. ..” Meg a hajnal képe: „Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja...” S oly szép a párhuzamos szerkesztésű, többször visszatérő versszak Hunorról és Magyarról: Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Méltán mondotta Aranyról Gyulai Pál, hogy „a képzelet magas röptét s a szív érzéseit” egyesítette műveiben, és „a magyar nyelvművészet felülmúlhatatlan mestere” volt. Dr. Pásztor Emil ... hogy ami már megvan, arról teljesen felesleges beszélni. És az is a véleményem, hogyha mégis beszélünk róla, akkor is csak a szigorú lekicsinylés hangján, a fölényes és unott kéz- legyintés tónusában, a fitymálás módszerével szabad szólni, így sikkes, így divatos, s ami fő, nem esünk annak a látszatába, mintha hasra esnénk néhány, alig 10—20 milliót jelentő intézkedés előtt. Ezek után teljesen természetesnek és helyénvalónak tekintem, hogy mondtuk a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszerről így vélekedjenek egyesek, — most már: — Nem mondom, szép dolog... De ezt úgy felfújni... Igaza van, nem szabad felfújni, hogy amióta a világ világ, először ebben az országban már számolásra érdemes pénzt, azaz hogy nyugdíjat kap az idős parasztember. Nem nagy dolog, nem tízezreket kap havonta, csupán néhány száz forintot, mi az egy államnak, pláne ha szocialista... Természetesnek és helyénvalónak tekintem ama megjegyzést is a gyermekes anyák védelméről szóló törvény kapcsán, hogy: — Nem mondom, szép dolog, de azzal a néhány száz forinttal nem kell úgy odalenni. Nem is. Hat darab százasért igazán nem lehet Ford Tau- nust vásárolni, ennyi pénzért még a Balatonra sem érdemes elmenni kétheti szakszervezeti beutalóval. Ennyi pénzért legfeljebb otthon maradni érdemes annak, aki úgy érzi, hogy jobb, ha együtt van a gyerekével, amíg az kicsi. Különben is, mi az a néhány piros hasú az államnak, különösen, ha ez az állam ráadásul még szocialista is. Vagy minek arról beszélni, hogy a társadalom egyik rétegének, mondjuk, átlagosan húsz forinttal nőtt a reáljövedelme, amikor, kérem, arról kellene beszélni, hogy egy másik rétegének nyolc forinttal csökkent, de erről nem beszélnek kérem szépen, csak arról beszélnek, hogy szövetkezeti tagok nyugdíja, meg a gyermekes anyák, meg OTP-hitélakció, meg egyéb olyan kézenfekvő dolog, hogy nem is tudja az ember, miért írnak és beszélnek erről. Nahát! Mindezekkel én a legteljesebb mértékben egyetértek, illetőleg egyetértenék, ha ugyanezek legalább azt megengednék, hogy arról lehessen beszélni, miszerint történt egy s más szóra sem érdemes dolog ebben az országban az elmúlt néhány esztendő alatt. Vagy azt lehetne legalább elmondani, hogy igazuk van, nem is jó, nem is helyes dolog, ha Kovácsék élet- színvonala nyolc forinttal esett, ha százzal, még helytelenebb, de azért nem az éhbér szintjéről csúszott lejjebb, hanem egy olyan életszínvonal-szintről, amelyet tegnapelőtt óhajtottunk, tegnap tudomásul vettünk és ma már keveslünk. Tudom sajnos azonban, hogy jobb, úri szocialista társaságban ilyenről éppenúgy nem illik beszélni, mert modorú»- lanság, sőt iztelenség, mint ahogy Lord Nemtudomkinek a kaszinójában a pénzről. Meri bizony sokan ilyen „úriembereid1 lettek, bocsánat a kifejezésért, de szocialista újgazdagok, annak sokkal több anyagi jelével, mint igazi szellemi igényével Hát, könyörgöm: nincs igazuk7 Nálunk — bizony ez még így van, s egyelőre így is marad *» a családos embereknek takarékoskodniuk kell, hogy nagyobb igényeiket kielégítsék. Takarékoskodni kell, lehet, de erről beszélni uram bocsá', illetlenség. Az asszony nagyon szép és finom anyagból drága ruhát csináltatott. Természetes az öröm és a barátnők irigysége, hiszen a nők egy része nem a ruha szépségéért, hanem barátnőik megzöldülő arcáért öltözködik. Mindegei, a ruha szép, drága, dolgozni kellett és illett is érte. De erről beszélni? Hogyan gondolhatunk ilyet... Ki beszél arról, hogy megszerzett kisebb-nagyobb javait munkává l. néha bizony nem is kevéssel és becsületessel kereste meg. Nem, erről nem illik beszélni, mert a jobb társaság — esztergályos, szövetkezeti brigádvezető, mérnök, vagy éppen adminisztrátor — etikettjével ez nem fér össze. Nos, azt hiszem, hogy napjainkban, mintha országot intézkedések ügyében is, országos sikerek és eredmények ügyében is lábra kapott volna holmi angol kastélyból a szocialista társadalom egyes rétegei közé betört etikett. Lord Nagy, alá lordsága nélkül egyébként becsületes marós — fitymál, unott arccal legyint... Sir Kiss, aki szorgosan és sokat dolgozik, hasznos tagja a társadalomnak, ha leveti könyökvédőjét, fölényesen legyint, mert szegényparaszt apja otthonában már mint gyermeket, az asztal körül kergették, ha nem vágott unott arcot azon az eredményen, hogy cipőt kapott télire. Mehet iskolába. Egészen a negyedik elemiig. Hát igy vagyunk. Már fitymálni is tudjuk saját munkánk eredményért Ez igen. Ha ezt nekem valaki csak tíz évvel ezelőtt is mondja, akkor elsikoltottam volna magam: hohó, akkor már Kánaánban leszünk __ Pedig nem vagyunk ott, • má r lekicsinyeljük javainkat. Mi lesz itt a komumnizmusban? Egyébként az a véleményem, hogy bízom azért társadalmamban, addigra erőt vesz magán és megtanulja: nem szégyen, ha számon tartjuk munkánk sikereit. Legyenek azok kicsik, vagy nagyok. Különösen, ha nagyok és emberségesek. Miután ebben az esztendőlen is aktuálissá vált a pályaválasztás a fiatalok részére és miutáni ebben az esztendőben sem a fiatalok, hanem a szülők választják ki csemetéjük számára, hogy mi szeressenek lenni, körkérdést intéztem néhány szülőhöz a pályaválasztást illetően. Pacolai Edmond bütyök-esztergályos: Az én fiam ugyan még csak első általánosba jár, de feltétlenül kibernetikust nevelek belőle, ha beledöglik is. Hogy mire alapítom tervemet? Kérem, ez a gyerek kész matematikai zseni. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi háromszor hónom, és azt mondta, hogy tizenegy... Pályaválasztás, óh! Na„ mit szól hozzá? Hatéves, és csak egyet tévedett... Burbulya Lóránt tsz-állatteny észtő: — Az én lányomból, kérem tisztelettel, nem lesz olyan buta paraszt, amilyen én lettem, kérem Mert ugye, az én időmben... De most? Na ugye ... Szóval, orvos lesz a szentemből, vagy kozmetikus. Ahhoz is van neki hivatása. Latinul ugyan nem tud, de majd megtanulja, hiszen szép pálya ám az orvosság... Fehér köpeny, meg sok vénz és alig kell ott valamit dolgozni, nem úgy, mint nekem, amikor eljön az ellési idő... De ■ kozmetikusság sem rossz. Nem tudom pontosan mi az, de azt mondják, hogy városi foglalkozás ... Hát honnan tudnám én, jó uiam, állattenyésztő létemre, hogy mire való a kozmetikusság .., Nekem eddig még nem kellett... Szóval így: orvos vagy kozmetikus, punktum... Dr. Csemcsegi Káz- mér orvosprofesszor, a biológia, a hidrológia és a biogenetika kandidátusa... — Kérem, nekem két fiam és egy lányom van. Az egyik fiúból biológus, a má- másikból hidrológus. a lányomból érthetően biogenetikus lesz. így létrehozunk majd egy tudományos alkotói közösséget, az ember tanulmányozására mélyvízi viszonyok közepette. A három gyerekkel éppen tegnap közöltem, amint a tejbegrízi ették... Igen, egy-, kettő- és háromévesek még, de a táplálkozásuk alaposságán lemérhető a tudományos alapossághoz való vonzódásuk ... Toll Elemér újságíró: — Nézd, kérlek, neked bizalmasan megmondom, hogy a srácból újságírót vagy esetleg minisz tért akarok nevelni De kérlek, tudod, nehogy ezt megírd. Ha megírod, írd azt, hogy... hogy... igen, hogy az lesz, ami képessége alapján lehet, de szításén venném, ha a munkás- osztály sorait... Vagy ... Mégse, ne ezt írd, most a mezőgazdaság van ugyebár a dolgok homlokterében. Tehát azt írd, kérlek, hogy növénytermesztési brigádvezetőt szeretnék nevelni belőle ... Több más embert is megkérdeztem, a vélemények alapján megnyugodva állapíthatom meg, hogyha minden szülő álma teljesülni fog, néhány év, esetleg évtized múltán, Hegyeshalomnál vagy Záhonynál kitehetik a táblát: Magyar Tudományos Akadémia. .. Csak ki fogja a cipőmet megtalpalni? (egri) csen hő lelkének hová fordulnia” (IV, 7). Kevés szóval is sokat tud mondani, csodálatos tömörséggel és szinte minden érzékszervünket foglalkoztatva önti formába mondanivalóját. Toldi nagy erejét így jellemzi: „Jaj-keserves annak, aki jut kezébe, Meghalt anyjának is visszarí ölébe” (I, 12). A bátyja által gyilkosságba hajszolt fiúhoz e szavakkal fordul: „Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!” (III, 7). De vessünk néhány pillantást más műveire is! „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja” — így vezeti be Arany Szondi két apródjának történetét. Milyen szemléletes ez a megdöbbentő kép! Itt minden szónak ereje, varázsa van. És mily nagyszerű a folytatás is az ellentétek megragadó költőiségével: „Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom. Tetején lobogós hadi kopja." A számos kínálkozó példa közül még a Buda halála-ból idézek. Megparancsolja a hunok ifjabb királya, hordozzák körül az országban a véres kardot, és gyűljön hadba mindenki Buda szállásán. Utolérhetetlen művésziséggel írja le Arany a hadi hír terjedését (IV, 2—3): S indul az ádáz kard, mintha tüzes villám; Karikáit a hír hányja, mikép hullám; Adja tovább a jelt, ki belátja távol: Viszi lovas ember, az is lóhalálból. Mint rengetegen fut zaja robbanásnak, Veti tovább erdő. bérc, öböl egymásnak, Itt elhal, odább még csak azután gerjedTanyára tanyáról a hír szava terjed. tel, a kétségbeesett lakáskere- sők gondjaival, és „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon még szívességet is tesznek, ha mondjuk a két albérlőhöz egy harmadik társat „nyomnak be” — természetesen ez a szívesség a harmadiknak szól. S ki engedheti meg magának, hogy egyedül lakjék — mondjuk 600 forintért. Ha többen laknak, legfeljebb csak 300-at kell fizetni, annak ellenére, hogy az 1960/3. sz. rendelet 7. paragrafusa kimondja: az albérleti díj 150 forintnál nem lehet magasabb Egerben, s ebben a díjban minden szolgáltatást adni kell. (Csupán Budapesten lehet kérni 250 forintot.) ... Jó, elfogadom többek érvelését, hogy 150 forintért nem adna ki senki szobát, de hát valami határt kellene már szabni a szobaárak állandó emelkedésének, mert hovatovább én is elhatározom, hogy foglalkozásomat főbérlővé változtatom, és szobámat hét albérlőnek kiadom, á 300 forintért — mert a 2100 forint már jó fizetés. (Én meg kiköltözöm a konyhába — erre is sok példa akadt már.) S akkor én leszek a kétezer emberbarát egyike, mért jót tettem hét embertársammaL Berkovits György év után l «lényekért ti en tgyá rban maradéküan elvégzése mellett sikeresen oldották meg a különleges építőanyagok, a tűzálló, bauxit és injektáló ce- mentféleségek előállítását is, felére csökkentették a balesetek miatt kiesett munkanapok számát, a selypi dolgozók egész évi becsületes, szorgalmas munkával bizonyították újra, hogy méltók régi hírnevükre. A gyári munkaverseny különféle kategóriáiban a ce- mentoldal, Liptai István műszakja, illetve Szemkó József brigádja szerezte meg az elsőséget. Évek óta tartó dicséretes igyekezete elismeréseként zöldkoszorús jelvényre javasolták a Béke szocialista brigádot, míg a tavalyi munka legjobbjainak, a Szikra, Felszabadulás, Gagarin, Alkotmány, József Attila, Kossuth, valamint az Ifjúsági szocialista brigádok tagjait okleveles kitüntetésre terjesztették elő. A cementgyáriak az idén tovább akarják folytatni kitűnő szereplésüket, úgy iparkodnak, hogg építési munkájuk mellett az előírt 65 ezer tonnás cement-feladatot és a 72 millió forintos termelési értéket adósság nélkül teljesíthessék, sőt még többet is adhassanak. Ez utóbbira máris megvannak a felajánlások. Munkversenyük- ben 1000 tonna belföldi és 200 tonna exportra kerülő cementtel toldják meg szállítási tervüket. Javítják termékeik minőségét, 1 százalékkal növelik az egyéni termelési értéket, további egytized százalékkal csökkentik az előirányzott költségszintet, erősítik a fegyelmet, harcolnak a balesetek ellen... (B. I.) Sikeres újabb ered a Selypi Cer (Tudósítónktól): A közelmúltban értékelték a Selypi Cementgyár tavalyi eredményeit s üzemi tanácskozásokon számoltak be arról, hogy a termelési érték 6 527 000 forinttal haladta túl az eredetileg tervezett összeget és a költségszint javításával 10 millió 573 ezer forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Az összesített őrlési feladatok : ba, mosókonyhába, amit szobá- ' nak neveztek, s annyit kértek ' érte, mint az új lakótelepen egy gázfűtéses, fürdőszobás, . második emeleti szobáért. Egy 5 szoba ára általában 400—600 . forint. Igaz, van 300 forintos ) is, de 1500-as is. Hol a felső ha- i tár? Ki ellenőrzi az árakat, s „ azt, hogy ezért milyen szolgál- i tatást kap a lakó? Elfelejtett rendelet Senki. Legalábbis ezt tudtam meg azokon a hivatalos . helyeken, ahol úgy gondoltam, ‘ illetékeseket találok. Kiderült, hogy az albérlet csak a főbér- ; lőre tartozik. Bár adózni kel- . lene utána, de az adócsoport- j nál csak elnézően mosolyogtak: , ugyan, ki fizet ez után adót? ' Nem is érdemes utána menni. Ki tudja azt, hogy ki tart albérlőt? A rendőrségen tudják, mert ; be kell jelentkezni. Egerben . körülbelül kétezer lehet az al- ' bérlők száma. A lakosság öt | százaléka. Nagy szám ez. Tudják a főbérlők is, hogy sok az . albérlő, illetve sok a lakás- ’ kereső. A konjunktúrát kihasználják, sokan csúnyán visszaélnek a sanyarú lakáshelyzetgyek tovább, hogy olyannak sem néznek, aki harmad- vagy negyedmagával szeretne egy szobában lakni. Máshol kedves asszony fogad, az albérleti viszonyokhoz képest meglepően alacsony — 200 forint, plusz fűtés, plusz 10 forint villanyszámla — áron kínálja a kis szoba egyik ágyát. A másik kettőnek már van tulajdonosa. (így a szoba ára több mint 600 Ft.) Ismeretlen szobatárs Egyre több hirdetés jelenik meg, hogy „lakótársat keresek”. Ez most a divat az albérlet frontján. Hogy a leendő bérlők még soha nem látták egymást, az nem akadály, majd megismerkednek. Van is erre egy közmondás: „Az ember lakva ismeri meg a másikat”. Nap mint nap megtörténik — a gyakorisága miatt most már nem is olyan furcsa eset —, hogy reggel még egyedül ébred az albérlő, este már ketten térnék nyugovóra egy ismeretlen, hirtelen lett szobatárssal ... ... Lakott egy szobában két 25—26 éves értelmiségi fiatalember hosszú hónapokon át. Egyik este meglepve vették tudomásul, hogy az üres sez-. Ionra bérlő telepedett, — egy tizenhat éves gimnazista. Eddig a szoba 600 forint volt, most, hogy többen lakják, hirtelen 900 forintra emelkedett az értéke. Hallottam, hogy egy nagy szobában öt főiskolás lány lakik együtt. Fejenként 300 forintot fizetnek, a fűtésért még külön. Egynek-egynek 350 forintjába került így a szoba, — illetve az ágy. Ráadásul a fő- bérlő még rajtuk keresztül is közlekedik. Az egyik lány dicsérte a ház asszonyát, hogy milyen kedves, barátságos. Hát 1750 forintért én is az lennék — emberbarát. Aztán vittek nyári konyháKik? A hirdető hivatalos, kék színű, üvegezett utcai táblái szerint (három van Egerben) az albérlők: „...dolgozó férfi lakótársat keresek...” vagy „... két tanulólány lakótársat keresek...” A szegény albérlő biztosan magányát szeretné megosztani valakivel, mert fél egyedül, vagy szereti a társaságot — hinné az a sajnálatra méltó ember, aki még nem lakott albérletben. Ellátogattam néhány címre, mindenhol a főbérlő fogadott (s nem az albérlő, akinek nevében hirdetett), bevezetett albérlője szobájába és felajánlott egy-egy szabad ágyat, valamint ecse- . telte, hogy leendő szobatársam megbízható, rendes fiú (lány hirdetésére sajnos nem mellette), akivel öröm együtt lakni. üres ágy A szimpatikus néni a ház hátsó részébe vezet. Rámutat egy ágyra, amely 250 forint, plusz 75 forint fűtés, plusz egy 23 éves fiatalember, akinek szintén van egy ugyanolyan ágya. Persze, szekrény is, lavór is, szőnyeg is van — meg betonpadló, és a fal hatalmas, vizes foltját eltakaró papír. De ami igaz, az igaz, a szoba a jobbak közé tartozik azokhoz képest, amiket láttam. Ugyanebben az utcában máshol idősnek találnak a két 16 éves fiúhoz, akik már a szobában laknak. Egy harmadik hasonló korút keresnek, „mert van még egy üres ágy”. S ez miért is álljon kihasználatlanul. Egy másflc városrészben, gyanakvó asszony rósnyire nyitja a kaput, a cipómtól a kalapomig szigorúan végignéz, aztán „most nem aktuális, mert a házat eladjuk1 szavakkal gyorsan eltűnik. A hirdetésre gondolok: „három, négy, öt tanulófiú részére szoba kiadó”. Szomorúan veszem tudomásul, hogy már nem néznek tanulónak, de vidáman meLakótársat keresnek
