Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-31 / 76. szám

Moq.c

„Együtt mégiscsak könnyebb...”

A tarnabodi példa

A termelőszövetkezetekben járva gyakorta kerül szóba az öregek helyzete, az új nyugdíjtörvény, de a kérdések között is legtöbbször ez hangzik el: megoldható-e és miként, hogy azok a szövetkezeti tagok, akik idős koruk miatt nem tudtak annyit dolgozni, hogy nyugdíjasok legyenek, az eddigi 260 forintnál több öregségi járadékot kapjanak?

Erre a kérdésre vártak, kerestek választ a termelőszövetkezetek megyei tanácskozásán, is ezt firtatták a felszólalók, köztük Gyetvai Istvánné, az apci Béke Tsz-ből, Jobbik János Kisnánáról és még jő néhányan, akik a falu öregeinek nevében emeltek szót.

Ismeretes, hogy az utóbbi időben több olyan intézkedés látott napvilágot, amely a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátottságát javítja, de a kérdezőknek, a felszólalóknak mégis azt kellett válaszolni: egyelőre a népgazdaság teherbíró képessége nem engedi meg, hogy rövid időn belül emelni lehessen a

260 forintos öregségi járulékot.

Mi tehát a megoldás?

A tarnabodi közös gazdaságban jól látták, hogy az ország kasszájából erre a célra pillanatnyilag nem várhatnak pénzt, s azt is, hogy nem lehetnek közömbösek a faluban élő, munkából kiöregedett szövetkezeti tagokkal szemben. Ezért úgy döntöttek, hogy a 260 forintos járadékot kipótolják 500 forintra a szövetkezet bevételeiből. De más termelőszövetkezetekből Is érkezett hír, hogy tüzelővel, fejadaggal, s némi készpénzzel segítik az idős, munka- képtelen szövetkezeti tagokat. Máshol az öregek napján vásárlási utalványokkal, ruha- és más hasznos juttatásokkal éreztetik velük, hogy a közösség nem feledkezik meg róluk.

Igaz, nem minderütt egyformán jut ezekre pénz, de a tarnabodi és a többi termelőszövetkezet esete azt példázza, van mód addig is segíteni az öregeken, amíg a nagy közösség, az ország pénztárából nem jut több számukra.

K. E.

„Az élet zengje az iskolát"

be

A tanár odalép a fekete

tábla elé, képleteket ír fel, magyaráz, a következő órán aztán visszakérdez. A tanuló így nehezen aktivizálható ismereteket gyűjt és nem érzi, hogy minden új tudás a mindennapokból származik és a mindennapokat segíti. Az iskolaszerű iskolából nem mindig kap elég segítséget az élethez.

Különösen ellentmondásosan jelentkezik ez a tény a falusi iskolákban. A gyermek az iskolán kívül tsz-tag apja termesztési gondjait hallgatja, maga eteti a malacot, szőlőt is tud metszeni, de az iskolában a kénsavgyárlás egyenletrendszerét fújja és a biológiában, amikor a szőlőről hallgatja a tudományos okfejtést, talán eszében sem jut, hogy a háztájiban ugyanez a növény található a „gyakorlatban”.

A társadalom igénye tovább feszíti ezt az ellentmondást, hiszen jól képzett mezőgazdasági szakemberekre van szükségünk, akik 'ár tanulmányaik elején benne éltek elméletileg és ami még fontosabb, gyakorlatilag a földművelő munkában. Nem lehet hát más feladata az általános iskolai nevelésnek, mint az oktatást összehangolni az élet igényeivel, összekap csolni a helyi viszonyokkal. a termelés konkrét megismerésével, segítésével. És ebből a munkából derekasan ki kell vennie részét a mezőgazdasági gyakorlati oktatásnak is.

E témával foglalkoztak kétnapos egri ankétjükön Borsod és Heves megye szakemberei. Keresték a gyakorlati képzést segítő módszereket.

A csütörtöki szekcióüléseken az elméletek támogatását kérték. A különböző tantárgyak szakemberei sok ötlettől jelentkeztek: A matematikus a gyerekekkel kiszámíttatja silógödör térfogatát (kis trükkel a henger köbtartalmának megoldása gyakorlati, hasznos ismeretté válik), de épp így a többi tantárgy is el- vontabb tudásanyagát átvihe- ti a mindennapok feladataiba. Mindez csak á szaktanárok összefogásán múlik — természetesen nem csökkentve egy-egy tárgy általános műveltséget nyújtó feladatait.

Még több múlik a gyakorlati órákon a gyakorlati oktatók rátermettségén. A gyakorló kerteket minél több helyen ajánlatos megszervezni, hiszen a jövő szakembere itt szerezheti meg alapismereteit, jövendő szakmáját.

A gyakorlati készség elsajátításában nagy szerep jut a szakköröknek, ahol a tanuló érzi, hogy munkája kon t- rét, hasznos: talajvizsgálatokat végez, kártevő-prognózist csinál — amelyet a helyi közös gazdaság is használni tud.

Beszámolónkban mindössze néhány témát emeltünk ki, amellyel e hasznos konferencia foglalkozott. A tárgyalt téma követelő igényű: be kell építeni az élet igényét az iskolába.

Az egri konferencia tegnap pontot tett munkája végére. A két megyében hozzálátnak a kezdeményezés megvalósításához: a mezőgazdasági

gyakorlati oktatás széles körű elmélyítéséhez.

F. P.

Miniszoknya

heiji ett

iníninadrá^?

Tegnap délelőtt a Különlegességi Női Divatszalon bemutatta tavaszi-nyáti kollekcióját. Az idei szezonban változik a ruhák jellege: a váll kiemeltebb, a le több modell lázán követi a test vonalát, lefelé trapézosan bővül. A szoknyák és kabátok hossza a testalkat és a kor függvénye.

Mivel a miniszoknyában nem könnyű illedelmesen léülni, a divattervezők űj ötlettel.: a nadrágszoknyával és ruhával jelentkeznek. Ezek főként szövetből sportul k a 1 makra készülnek, de Vannak köztük impriméből és muszlinból készült modellek is.

Ebben az idényben a főszerepet ismét a kosztüm kapta. Divat a spencerszerű klskabát, a dragonos kabát, a blézer és a slicces zakó. Újdonság: gomb helyett a fémcsat, a szoknyákra pedig láncöv.

A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat csütörtökön a Magyar Sajtó Házában sajtótájékoztatót tartott, Mann György, a kutatási osztály ve- zeője ismertette a vállalat gyártmányfejlesztési eredményeit, újdonságait.

A vállalat az idén is több új kozmetikai cikket, háztartási vegyszert hoz forgalomba. Ilyen egyebek között a „teena- gereknek” készülő kozmetikai sorozat, amelyben egyebek között pattanások elleni krémet, arcszeszt, izzadsággátló szert, a zsíros haj ápolására alkalmas

sampont kapnak a fiatalok. Ezzel egyidőben az öregedő, száraz, töredező haj gondozásához is készítenek újfajta sampont.

Külön gondot fordít a vállalat kutatógárdája a kézápolószerek válatsztékának bővítésére. Az újfajta nagyhatású mosószerek a textiliát könnyen tisztítják, ugyanakkor „harapósak” erősen igénybe veszika kézbőrt. Ezért egyrészt kézkímélő mosószert, másrészt a jelenlegiek káros hatását ellensúlyozó kézápoló krémet gyártanak.

AI iattenyésstő termelőszövetkezet lesz az adácsi Béke

jük az állatok számát. Jelenleg 176 fejőstehenünk van, számukat még az idén húsz százalékkal növeljük. Ha a számításaink beválnak, akkor ez a szám egészen 250-ig felmegy.

— Kifizetődő a sertéstenyésztés is. Hízósertéseink felét már tavaly is exportáltuk, az idén erre még nagyobb lehetőség lesz. Most száz anyakocánk van. létszámukat 125-re növeljük. A szaporulatot teljes egészében meghizlaljuk, s jelentős részét exportáljuk. Feltételeink megvannak, férőhelyeink elég korszerűek.

Az áttérés természeteses» nem megy minden változás nélkül, a termelőszövetkezet eddigi vetésszerkezetét máris módosította, átalakította ez » döntés. Csökkentik a borsó, a bab, az uborka és a cukorrépa területét. Helyette viszont kétszáz holddal növelik a takarmánygabona, s ugyancsak kétszáz holddal a lucerna és vöröshere területét, hiszen a nagyobb állatállomány jóval több takarmány igényel.

— Valóban nagyüzemi tenyésztést szeretnénk megvalósítani — folytatja Sári István. — Az elmúlt években inkább csak az állattartás volt ránk is jellemző, most szeretnénk megvalósítani a korszerűbb módszereket. Feltételeink nem rosszak, hiszen szálas takarmányból is, abrakból is megtermeljük a szükséges mennyiséget. így az átteleltetés nein jelenthet problémát. Istállóink is vannak s ha szükséges, bővítjük is.

— Ma már a közös gazdaságban megvannak a kellő alapok. Van elég erőgépünk, kellő felszerelésünk. S a meglévő alapról szeretnénk minél tovább jutni. Ennek egyik módszere a szakosítás. Most az állattenyésztésen a sor.

A termelőszövetkezet az elmúlt gazdasági év végén prémiummal együtt több mint Ötvenhárom forintot fizetett munkaegységenként. A gazdák úgy mondják, ezt csak növelni szabad, csökkenteni nem. S re- mélik, hogy az állattenyésztés újabb forintokkal növeli ezt a meglévő alapot.

K. Ié.

Az adácsi Béke Termelőszövetkezetben minden lehetőség megvan arra, hogy a szövetkezet az állattenyésztő közös gazdaságok soraiba lépjen. Hogy eddig ez nem történt meg, annak több oka van, elsősorban az, hogy a gazdák nem tartották elég kifizetőnek. A felvásárlási árak emelése azonban ösztönzően hatott a tagságra, s megszületett az elképzelés: egyik fő üzemág az állattenyésztés lesz.

Sári István termelőszövetkezeti elnök elmondja, hogy az elképzelés valóra váltásához az is hozzájárult, hogy már az elmúlt évben félmilliós többletbevételt hozott ez az üzemág. Aztán rátér az elképzelések felvázolására.

— Ügy gondoltuk, hogy már az idén jelentősen megnövelTénferegtek, nézde- géltek.

Senki sem szólt hozzájuk. Méregették őket, errefelé még szokatlan bőrkalapjukat, szivacs- kabátjukat és a foglalatot, a lapos, zöld gépkocsit, amely olyan volt, mintíta ráült volna egy óriás.

Jöttek-m-entek, nézelődtek.

Aztán egy süldőlány lépett hozzájuk.

— Keresnek valakit?

— Nem éppen.

— De maguk keresnek valakit — állította a lány. — Azt is tudom,

hogy kicsodát. Odavezessem magukat?

Mivel ők csak előőrs voltak, a többiek valami okból késtek még, hát ráálltak a kirándulásra. Gondolták, hogy majd a kültelki szőlők között zugbormérés fogadja őket, jó itallal, szivárványos, vén poharakkal.

— Menjünk — mondták a lánynak.

— Tíz forint — mondta tárgyilagos hangon a lány. — Tíz forint — és már tartotta is apró markát.

— Ilyen kicsi lánynak ennyi sok pénzt — ingerkedtek vele az idegenek.

— Pontosan ennyi jár nekem — közölte a lány. — Ez a tarifa.

Fizettek és nekivágtak. Végtelen kerítések között baktattak, nagyon sokáig és egyre a hegynek.

— Nem erre van a Rezgő-völgy? — kérdezte az egyik bőrkalapos,

— De, pontosan erre — mondta gyanakodva a lány. Ismerik ezt a

vidéket?

— No csak úgy általában.

Végre kapu nyílt, sövénykapu. Ütjük völgynek ment az aranyzöld délelőttben, egy elvadult, hatalmas kerten át. Kerek völgybe lej- tettek, amely ö’.yan volt

a dombok szívében, mint egy megszelídült kráter.

— Az ott a Rezgő — mutatott alá a lány. — Mindjárt helyben leszünk.

Sokáig kellett zörgetnie. Csak nagy késve szólt ki egy mély és nyugodalma^ női alt.

— Anna?!

— Igen.

— Egyedül jöttél?

— Nem.

Még mindig várni kellett a hajdani kis vadászlak előtt. Csend volt itt, csak a szél zúgott néha a jegenyéken át.

Aztán beléphettek.

Tiszta szemű öregasszony várta őket, szedett-vedett bútorok közt. A két kitárt ablakon át özönlött befelé a békés világosság.

— Mire kíváncsiak? — hajtotta félre a fejét, mint egy figyelő madár.

Nem értették a kérdést. Anna biztatta őket.

— Ö mindent megmond. Látja a holtaidat is.

Leghamarább a legidősebb bőrkalapos találta fel magát.

— Miből jósol a néni? Kártyából? Kávé- zaccból?

— Én nem jósolok — mondta az öregasszony szárazon. — Tényeket közlök. Hamuból. A

hamu a legtisztább anyag.

Most egy másik bőr- kalapos kérdezett.

— Mi lesz a Rezgővölgy jövője?

— Értem — biccentett a jósnő. — Maguk tehát mezőgazdászok. Maguk akarnak itt szö- lősíteni... Anna! A ha- mustálat!

Rezgeti a szürke por. ahogy időnként megrázta.

— Kérem. Rossz lapra tettek fel. Jégveréseket látok, aszályos nyarakat. Ne fogjanak hozzá.

— A néni mindig igazat mond — állította a lány. — Fogadják meg a tanácsát.

— Kár ezért az érdekes házikóért — mondta a legidősebb bőrkalapos —, de le kell bontani. Maga, nénike, a jövő héten költözik. Az új telepen kap szép lakást.

A jósasszony elszürkült. Helyette Anna kiabált.

— Kik maguk? Van éppen elég hely itt! Minek akarják elűzni a nénit? Még mások is laknak a völgyben!

Szelíden válaszoltak a bőrkalaposok.

— Nem űzünk mi el senkit sem. De hát nagy terület kell nekünk. Erőmű épül ide.

Darázs Endre j

íMmmmm 3

1967. március 31., péntek

mással, mint a brigádtagok: együtt dolgoznak és együtt örülnek. Azt hiszem, így van ez jól...

Angeli József is végighallgatta a beszélgetést. A művezetőnek mi a véleménye a „Zalkáról?”

— Munikájukat lelkiismeretesen, becsületesen, körültekintően végzik. Bármit rájuk bízhatunk ...

Nincs mit hozzátenni: gratulálunk!

K. J.

gyárban már több női szocialista brigád van, szeretnénk mi is velük tartani.

Sultis Istvánná Hort községei képviseli a brigádban. Az else perctől tagja a „Zalkának”.

— A férje mit szólt, amikor megtudta?

— örült, ö megelőzött, már évék óta szocialista brigádtag. Nagyon jól érzem magam a gyárban. Jó a hangulat, őszintén mondom, itt mindenki ismeri és tiszteli a másikat. A brigádok is úgy vannak egyAz elmúlt év márciusában a Hatvani Konzervgyár főzeléküzemében kilenc nő elhatározta, hogy brigádot alakítanak, és versenyre kelnek az első szocialista brigád címért. Egy esztendő telt él azóta, és ha a hivatalos eredményhirdetés még nem is történt meg, azt már midenki tudja, hogy a kilenc nőből kitűnő együttes lett, hogy lelkesen, becsületesen dolgoztak az esztendőn keresztül. Akár ki is mondhatjuk: megvan a szocialista brigád cím...

— Ne siessük el azért, igaz, hogy mindent megtettünk, de sohasem lehet azt élőre tudni — tiltakozik mosolyogva Fillér Károlyné brigád vezető.

— Őszintén: miért alakítottak brigádot?

— Mert együtt mégiscsak könnyebb, jobb dolgozni, mint külön-külön. Évek óta ismerjük egymást, mint idénymunkások is együtt dolgoztunk. Összetartunk, szeretjük, tiszteljük és segítjük egymást. Ügy érzem, ilyen jó összhangban a munka is jobban megy.

— Milyen eseményeket, emlékeket őriz a brigádnapló?

— Patronáljuk a lőrinci gyermekotthont. Emlékezetesen szép volt a velük töltött karácsonyi ünnepség. Gondozzuk a városban a szovjet hősök sírjait, külön műszakot vállaltunk pártunk IX. kongresszusának tiszteletére. Tapasztalatcserés látogatáson voltunk a salgótarjáni üveggyárban, brigádunkból négyen járnak pártoktatásra. A napokban volt az egyik brigádtagunk gyermekének névadója, valamennyien ott voltunk. Április 23-án lesz brigádunk névadója, Zalka Máté születésének 71. évfordulója. Szeretnénk ellátogatni szülőfalujába. Ki tudna már mindent elmondani, felsorolni. De helyt kellett állnunk a munkában is, évekig idénymunkásokként dolgoztunk itt a gyárban. Szerettünk volna véglegesen bekerülni. Sikerült. Ezt munkával kell meghálálni.

Biztosan így is történt, mert csak jót, csali szépet hallottunk a brigádról, az üzemben, az üzemen kívül egyaránt. Pedig nincs könnyű dolguk, a brigádvezetőnek például műszakonként 10—12 ezer literes üveget keli lezárnia. Tíz-tizenkétezret. Még kimondani is sok.

— Szeretjük ezt a gyárat, kenyeret, megélhetőséget ad. Sok a munka? Elvégre dolgozni jöttünk ide.

Szeretik a .brigádvezetőt, a kiváló dolgozót is. Közel száz nő mosolygott egyszerre vele. amikor a fényképezőgép elé állt.

A brigád legfiatalabb tagja Földi Erzsélet. Még kiskorú volt, amikor először lépte át az üzem küszöbét.

— Először csak idénymunkásnak vettek fel, 1963-ban véglegesítettek.

— Mondta valaki, hogy lépjen be a brigádba?

— Nem kellett azt mondani. Miért ne léptem volna be? Ismertük egymást, együtt dolgoztunk azelőtt is. Csak természetes, hogy a brigádban is együtt vagyunk. Nagyon sok élményem fűződik ehhiez a kis közösséghez.

— Meglesz a szocialista brigád cím?

— Szerintem igen. Ügy értem, megdolgoztunk éri*. A

Uj kozmetikai cikkek