Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-29 / 74. szám

Munka es forint Világssínvonal ű eredmény * Ergometrin mesterséges úton Világszínvonalú eredmény született a Kőbányai Gyógy- szerárugyárban. A vállalat mikrobiológiai kutatólabora­tóriuma, biokémia III. számú üzeme, növényüzeme és a Gyógyszerkutató Intézet az er- gometrin injekció — e fontos vérzéscsillapító gyógyszer — alapanyagának mesterséges úton való előállítására keresett módszert. Ezt a hatóanyagot eddig magából az anyarozsból termelték ki. A kutatók az anyarozsból kitenyésztett és besugárzott radioaktív gomba­telepek közül keresték meg azt az egyedet, amely megbíz­ható folyamatossággal „gyárt­ja” az ergometrint. A gyár most már gombák által ter­melt gyógyszeralapanyag nagyüzemi gyártására rendez­kedik be. A felelőtlenség áldozata Húsvéthétfőn beteghez hív­ták a felnémeti körzeti or­vost. A beteg egy tízéves kis­fiú volt. Eszméleten kívül, mozdulatlanul feküdt az ágyon, mészfehér arccal, a szeme felakadva. Az orvos megvizsgálta, diagnózisa rö­vid volt: alkoholmérgezés! Nem sokka] később a mentő­autó szirénázva száguldott a kis beteggel a kórház felé. Nem nehéz kitalálni, mi történhetett a 10 éves gyerek­kel. Húsvéthétfő volt és lo- csolkodás. Mint a hozzá ha­sonló korúak, ő is elment lo- csolkodni, s felelőtlen felnőt­tek beletukmálták az italt, „leitatták”, így került aztán súlyos állapotba. (A fiú szü­lei rendes, becsületes embe­rek, a gyerek otthon nem juthatott italhoz.) Nem lehet egyszerűen na­pirendre térni az eset felett Ami történt, felháborító lel- ketlenség. Szinte elképesztő, hogy léteznek emberek, fel­nőttek, akik nem gondolnak a lehetséges következmények­re, a súlyos egészségrontásra, felesleges életveszélybe ta­szítanak tapasztalatlan gye­rekeket azzal, hogy a kezük­be adják a borral, pálinkával vagy likőrrel teletöltött poha­rat. „No, ennyi igazán nem árt meg!” — mondják moso­lyogva az egyik helyen és ezt mondják a másik, a harma­dik helyen i9, hová a kis to- csoikodó betér. Nem tudom, önök megszámolták-e, hány gyerek járt tántorogva áz ut­cán húsvét hétfőjén? Nagyon sokan vannak a felelőtlen fel­nőttek. A felnémeti kisfiút is megmérgezték az alkohollal. Felelőtlen felnőttek? Bű­nös emberek! Törvény előtt kellene felelősségre vonni va- lamennyiüket, azokat, akik alkohollal tele poharat ad­nak a gyermekek kezébe, akik írásra nógatják a kis tapasztalatlanokat. (kyd) VISOXTA* a szocialista üzemrész címért harcolunk... V*' Szagos lett as utca, merre... merre... merre jártunk, mert locsoltam, locsoltál, lo­csoltunk: igazi népi, nemzeti egységbe forrt férfitársadalmunk, locsolóüveggel a kezében. Éppen ezért jutott eszembe a következő egy­szeri, ám megkapóan nagyszerű javaslat. Mi lenne, ha nagy kérdéseink vitájában, a különböző nézetek, felfogások egyeztetésére minden magyar állampolgár kezébe kölnis­üveget nyomnánk. Az illatos vitának — eskü­szöm — telje* egység lenne az eredménye. ★ Nem tudom, mi történt: eltűntek a beigli- vicoek. Beigli van, vicc nincs. Hiába, tele szájjal nem illik még viccet sem = beszélni, (—ét A GyOngyitei Agrwnechani- kai Kitas tavaly 17 400 000 ta­nai össztermelési értéket ért el, ami több mint hárommil­lió forintos túlteljesítést jelen­tett az éves tervhez viszonyít­va Ennek a jelentős mértékű teljesítésnek az okai felöl ér­deklőtünk a ktsz vezetőségé­nél. Mindenekelőtt azt tudtok meg, hogy a ktsz dolgozói a kongresszusi verseny lendüle­tét használták ki. A szocialis­ta brigádok vetélkedése már az előző években « hatásos vonzóerőnek bizonyult, tavaly pedig szinte az összes dolgo­zókat átfogta a közös célok el­érésére való törekvésben. Az eredmény nem is maradt eL Már a IX. kongresszus tisz­teletére vállalt közel másfél milliós felajánlásuk is általá­nos figyelmet keltett, de arra aligha lehetett gondolná, hogy a végső eredmény ennek a két­szeresére szökik fel. Igaz, a munkaverseny mindenkit meg­mozgatott A harmadik műsza­kot is bevezették átmenetileg, mert az importpótló mezőgaz­dasági gépalkatrészre nagy szükség volt. Közel 60 ezer da­rab szelepet gyártottak a K— 25-ös traktorok részére. Hogy milyen lelkiismeretes munká­kat végeztek a ktsz dolgozói, bizonyíték erre a kifogástalan minőségben elkészített trak­tor szelep: egy 6em volt kö­zöttük hibás, kifogásolható. Az egy főre eső termelési ér­ték egy év alatt 12 ezer forint­tal növekedett meg, 1966. vé­gére elérte a 166 ezer forintot. A költségeket csökkentette az újítások által elért megtakarí­tás, ami közel 200 ezer forintra tehető. Érdemes megemlíteni, hogy a hűtőgépek javítása egy év alatt majdnem 800 ezer forint termelési értéknövekedést ho­zott magával, ami szintén több­letként volt elkönyvelhető. A vendéglátó, az élelmiszer kis­kereskedelmi és a Csemege vállalattal már a hűtő- és flagy- laltgépek karbantartására kö­töttek szerződést. Hiába keresünk tehát muta­tós magyarázatot a jelentős túlteljesítésre, a ktsz ilyet nem tud adni. Dolgoztak, becsülete­— Részlegünk 1960. óta dol­gozik együtt, de a tulajdon­képpeni kutatás 1961-ben in­dult az északi akna körüli te­rület vízszint-süllyesztésével. Hazai tapasztalatokkal nem rendelkeztünk, de az NDK-ból és a Szovjetunióból megkap­tuk a szükséges műszaki se­gítséget. Segített a Bányaipa­ri Kutató Intézet, a tröszt, ki­alakult az úgynevezett kom­binált víztelenítés. Ennek az a_lényege, hogy kutakkal, szű­rőkkel és vágatokkal víztelení­tünk egy időben — mondja Fekete Sándor üzemrészleg­vezető. — Volt gyakorlati haszna a kombinált víztelenítésnek? — Mégpedig igen jelentős.. 1 Elértük, hogy a korábban 3,5 atmoszféra nyomású víz 0,1—0,4 atmoszféra nyomásra szelídült Bevált tehát ez a módszer, csak... nagyon drá­ga! — Olcsóbb módszer is len­ne? — Állandóan keressük az újat, az olcsóbbat, a jobbat, és komoly laboratóriumi kísérle­teket végzünk. -Nem könnyű munkáról van szó. ötven százalékkal olcsóbb lesz a víztelenítés. A megta­karítás összegét hirtelen meg sem tudnám mondani. És itt jön a szocialista brigádok hat- ványozottabb feladata. Az em­lített feladatot nem tudnám végrehajtani összeforrott, jól képzett, egyet akaró gárda nélkül. — Az emberek vállalták a többletmunkát...? — Igen. Feladatban nem lesz hiány! Ebben az évben 1 300 000 forintot kell megta­karítanunk, hogy részlegünk gazdaságos legyen. Ez éppé» 17 százaléka a beruházási összegünknek. — Eddig Diósgyőrben javít­tattuk a szivattyúkat, termé­szetesen borsos áron. A közel- múlban szocialista szerződést kötöttünk a diósgyőri üzen szívattyúfelújító részlegeivel, hogy alkatrészeket adnak a házi javításhoz, és mi is fel­használjuk a régi alkatrésze­ket. Eddig ebben az évben 3f darabot javítottunk meg ezzefl a módszerrel. Még 100 darab van, de ezt is megjavítjuk év végére. így elérjük, hogy a diósgyőri árhoz viszonyítva csupán a műhelynél 600 ezer forintot takarítunk meg. És ahogy telt az idő 1961. óta, a tanítványokból lassan tanárok lettek. Ma már az NDK-ban és Lengyelországban is felhasználják a visontai víz­védelmi tapasztalatokat, kísér­leti eredményeket. De sokan felkeresik őket az ország kü­lönböző vidékeiről, üzemeitől tanácsért. Naponta 15 ezer köbméter vizet emelnek ki a föld alól. A múlt évben kie­melt vízmennyiség meghalad­ta a 4,5 millió köbmétert. A műszaki fejlődést segítette az újítómozgalom. A részlegveze­tő, Fekete Sándor is többszö­rös újító, de méltán említhet­jük Kecskés Sándor és Tőzsér Balázs nevét is. Ez a gazdaság! év nehéz lesz, mert sokat vállaltak. Egy akarattal vállalták! Az akarat és bizakodás a siker biztosíté­ka. Laciik János VALAMELYIK REGGEL — mesélte Kovács az egyik társaságban — kivételesen, mert elfogyott a borotvakré­mem, vagy a zsilettpengém, nem tudom már amelyik — borbélyhoz mentem. A sza- kállműtét sietős volt és fe­liér köpenyes fiatalember buzgalmáé igyekezetében bo­rotvájával megvágta az ar­com. Zavart, mentegetőző igyekezettel állította el a vér­zést ... És ekkor eszembe ju­tott egy régi történet. Zárkatársaimat — a sunyi tekintetű cingár házmestert, a kétméteres, busafejű hajó­gyári segédmunkást, és a be­tanított gépkezelővé deklasz- szálódott hajdani főhadna­gyot — azelőtt nem ismertem, sohasem láttam, de az eny­hén szólva kényszerű együtt- lét hamar összehozott ben­nünket. Az első nap kínos sandasággal tett el: ki lehet, mit csinált, miért van itt — a másik? Éreztem magamon a kutató, mérlegelő pillantá­sokat, mint ahogy én is ku­tató, mérlegelő pillantásokkal figyeltem a többieket, ahogy tehetetlenül tettek-vettek, su­ta ismeretlenséggel ismerked­tek a vaspántos ajtó és a ve­le szemben lévő rácsos ablak közé zárt, két méteres széles­ségű, fehér falú térrel, a le­töri uett szalmazsákokkal, a pokrócokkal, a négylábú szé­ken elhelyezett alumínium lavórral, az egyajtós szűrke faliszek fénnyel, és a kira­Szabályzatttú, 0®r A BORBÉLY cseppet sem vigasztaló kör­nyezet ... Odakint ragyogott a tavasz közeledtető napfény; a kikeletre készültek a rétek, rügyek, madarak — minden és mindenki, csak mi ültünk a hüsön, bámulva egymást és az ablakrácsot, amelynek tudatától még úgy sem sza­badulhattunk, ha hátat for­dítottunk neki, mert akkor árnyékát láttuk a szemközti falon reggeltől estig, — lévén kényszerű lakosztályunk dé­li fekvésű ... Azután nyugo­vóra tértünk a szalmazsáko­kon és ez a keleti kényelmet teljesen nélkülöző helyzet feloldotta az egymás iránti tartózkodást, s reggelre kel­vén mindannyian tudtuk egy­másról, hogy merő félreértés, hogy itt vagyunk és holnap, vagy holnapután a börtönpa­rancsnoknak kegyesen meg­bocsátva, az őrszemélyzet lelkes éljenzése közepette és fehér ruhás hajadonok kar­ján, az ez alkalomra külön felállított díszkapu alatt — el­hagyjuk e szomorú és komor épületet, hogy soha többé ide vissza ne térjünk. De hát nem jött bocsána­tunkért senki, az őrszemély­zet sem volt valami lelkes, ennek következtében elma­radtak a fehér ruhás hajado­nok is a díszkapuval együtt. Hát, Istenem,*» MÜLTAK AZ ÓRAK, a na­pok egymás után, A hatodik napon már elég szépen néztünk ki... Hol volt a nadrágom vasalt éle? Zakóm szép ívű váll tömése? És serkent arcomon a sza­káll, sűrűn, szókén-szürkén. És kegyetlenül viszketegen! Az átkozott szakáll... Micso­da kínokat okozott. Hersegve vakaróztam és minél jobban véstem körmömet az arcom­ba, államba, annál inkább viszketett. Egy éjszaka két­szer is, háromszor is arra éb­redtem, hogy vakarózom. A többiek hogyan birták? ... Megváltás volt — a hetedik napon — az a közlés, hogy „mindenki készüljön fel bo­rotválkozásra ! ” — Egyszerre négy őrizetes megy! Sem egymás között, sem a borotválást végrehajtó elítéltekkel beszélgetni tilos! Csend! Rend! Figyelem! Min­denki megértette!! Igen! Vég­rehajtani! Istennek hála! Vagy a pa­rancsnoknak. Teljesen mind­egy volt számomra — bár az utóbbi intézkedésének na­gyobb volt a valószínűsége — csak megszabadulhassak át­kozott arcszőrzetemtől. A HARMADIK MENET­BEN kerültünk sorra, mi né­gyen. Én a második székre ültem, amely mellett egy jó nagy darab, bizalomgerjesz­tőén jóképű, csíkos ruhás el­ítélt volt a borbélymester. A beszélgetés szigorúan tilos volt. — Mikor hoztak be? — kér­dezte főiem hajolva, alig mozgó szájjal, de érthetően, miközben vastag habot ke­vert az arcomon. A felügyelő félig háttal állt, másfelé fi­gyelt. — Egy hete. — Előzetes, vagy őrizetes? — Őrizetes. — Pol, vagy köz? Felhúztam a vállam. — Nyugi. Ez nem rossz hely. Inkább itt, mint... — és egy másik börtönt emlí­tett, majd kanosaiul hozzá­tette: — Ha már muszáj... — És te? — ' rtem vissza. — Pol vagy köz? A felügyelő íe.ei „ „ézett, majd elhaladt előttünk, ezért az emberem nem tu­dott mindjárt válaszolni. A borotva fenéséhez kezdett, csattogtatta, majd húzni kezdte a szőrzetet a képemen, s felelt: — Köztörvényes. — Mennyi? — Tizenöt, — Hónap? — A francot. Év! Jézus! Tizenöt esztendő! Egy ma született csecsemő már-már érett kamassza ser­dül ennyi idő alatt. Hiszen tizenöt év múlva roggyanlt térdű öreg lesz ebből az em­berből. Kihűltén bámultál« csíkos sapkás fejét. — Miért kaptad? — kérdez­tem úgy, hogy én is alig hal­lottam saját hangomat A borotva széles pengéjéről nagy gonddal törölte le a ha­bot, utána fent egy kicsit, megvizsgálta a kést, újra fö­leim hajolt. — Tizenöt évet. Ember­ölés ... Jézus Mária! Emberölés!... Kinek a kezében vagyok? — Na... Mit kapkodod a fejed. Vigyázz, nem akarlak megvágni. Azután szépen Iemoeta an arcom, betimsózta — mint szülőfalum öreg borbélynie». tere tette egykoron — és csak azt nem kérdezte meg, hogy szeszt, pudert parancsolok-e? NEM SOKKAL EZUTÁN őrizetemet megszüntették és azóta is — mennyi ideje is eb­nek? nagyon sok éve már — akárhányszor megsérti a bo­rotva az arcom, mindig eszembe jut az én borbélyom, a tizenöt évre elítélt gyilkos, aki vigyázott rám, hogy meg ne sértsen a borotvával. Furcsa asszociáció. Dér Ferenc Nmüsiw, 3 1967. március 29.. szerűd A visontai külszíni bánya- vízvédelmi részlegénél már a múlt év végén felvetődött, hogy versenyt indítanak a szo­cialista üzemrész megszerzé­séért. Nézzük meg közelebbről, milyen utat tett meg ez a részleg és a jövőben milyen gazdasági feladatokat kell megoldaniuk. az irányszámokat is túl lehet, lépni, vagy csökkenteni, ha a legfontosabb szempontnak, az eredményességnek kedvez. Az egyéni ötletek, újítások tág te­ret kapnak. A szabad kezet adó szerződés feltételeinek teljesí­tése vagy túlteljesítése jelent­kezik a forintokban is. Azok a tagok, akik havonta bérük 80 százalékát vették fel, év vé­gén minden ledolgozott 100 fo­rint után 87,50 forint eredmé­nyességi díjat kaptak. Akik fi­zetésüket havonta teljes egé­szében felvették — erre is voll mód — azokat egyhavi bérük­nek megfelelő nyereségrészese­déssel jutalmazták. A sikeres munka gazdagította az egyes tagokat is —. bár talán nem egyenlően. Az ipari bérezésihez köze­” lítő módszer nemcsak a biztonságot növeli, hanem egy­szerűsíti a nyilvántartást is. Mint általában az újtól, a munka forintjainak új rend­szerétől is idegenkedtek a ta­gok. Ma már egyetértenek ez­zel az újszerű bérezéssel. Az új gazdasági mechaniz­musban még inkább tükrö­ződnie kell a munkának a fo­rintokban. Minél közvetleneb­bül kell hatnia az elvégzett feladatoknak a jövedelemre. A bérezésnek nem elsősorban a forintok elosztását kell se­gítenie, hanem a gazdasági eredményeket, hiszen a mun­ka díjazása, ha közvetve is, de vsszahat a gazdálkodás si­kereire. Tsz-eámk keresik az új meg­oldásokat. A gyöngyöshalásziák így kísérleteznek. Az évek bi­zonyítanak majd. F. P. I jobb gazdasági eredményeket szolgálja. A régebbi módsze­rekkel ugyanis elégedetlenek. A munkaegység-könyv — így tartják a gyöngyöshalásziak — már túlhaladott, a túlzott rész­letesség gátolja a nagyvonalú tervezést. Kötöttségei az érde­keltség elvét sem szolgálják. Értékei nem mindig tükrözik precízen a végzett munka ne­hézségét és eredményességét. A tagok kiismerték lehetősé­geit, sőt visszaélnek szabályai­val Tapasztalták, hogy reg­gelente a szerszámok előtt a munkaegység-könyvet vették elő a tagok és azokra a terü­letekre, ahol a munkáért töb­bet ígért a könyv, oda csapa­tostul jöttek — megnehezítve más termelési ágak munkáját. A gyongyö6halászá Győze­n lem Tsz-ben — mint megyénk más közös gazdasá­gaiban is — már régebben ke­resték a munka díjazásának új módszereit A solti Vörö6 Szikra Termelőszövetkezet pél­dája nyomán a kevés mutató­számos. nagyobb önállóságot nyújtó munkanormás, garantált bérezést kísérletképpen egy-két termelési ágban már 1965-be» bevezették. A múlt évben már az új rendszer szerint díjazták az egész munkát Takarékos, ugyanakkor bő­kezű ez az új bérezési módszer. Alapja a kétoldalú munkaszer­ződés, amely kötelezettséget és előnyt nyújt tagnak, vezetőnek, A munkaszerződés mindössze néhány mutatót ír elő az adott termelési ágnak, amelyek kő- sül a legfontosabb az ered­ményesség. A mutatók nem kötik meg a részmunkákat, sőt A munka szüld a forintot " ugyanakkor a forint ér­tékmérője a munkának. A szervezés, a hozzáértés, a szor­galom, a gazdaságosság végső soron ot tükröződik a közös vagyonban, az év végi mérle­gek számaiban, az osztott egy­ségben. A munka forintjairól beszéljünk: a munka értéké­ről. „Takarékoskodni mindazzal, ami erősíti a forintot” — azt mondják a gyöngyöshalásziak, ez a titka fejlődésüknek, ez eredményezte megerősödésü­ket. Takarékoskodnak minden olyan foglalatossággal, amely nem hatásosan termeli az ér­téket. Ügy is spórolnak, hogy gyorsabb, eredményesebb gé­pekkel helyettesítik az emberi munkát. Nem rettegnek attól, hogy a tagak mnmkaalkalorn nélkül maradnak. A gépek ókét gazdagítják, az emberi munka ity módon nagyobb hatásfokú­vá, könnyebbé válik és farm- tokban is gazdagabb, mintha izzadva napi 12 órán ág kevés­bé eredményesen termelnének. fia a jó munkának forintok - ban jelentkezik: az értéke, Győngyöshalástzon nem dobá­lóznak a pénzzel, bizonyít ja ezt 63,48 forintos munkaegységük. Nem aprózzák el a feladatot ét a rászabott forintokat, szi­gorúbban mérlegelnek, többet kívánnak az egységért A ve­zetők azt mondják: ez a mun­kafegyelem alapja. A kis egy­ségnyi munkának és az érte já­ró „miniatűr” forintnak — le- ryen bármennyi az átlagjöve­delem — nem lehet igazi te­kintélye, húzóereje. ÜJ bérezési módszerük a sen, lelkiismeretesen, erejtifc- höz mérten. És ez önmagában is sokat mond. Bebizonyítot­ták, hogy a jói szervezett mun­kaverseny mindenkit mozgósí­tani képes. Az általuk készí­tett mezőgazdasági gépalkatré­szek fontos népgazdasági érde­keket szolgáltak, jelentős igényeket elégítettek ki. A Gyöngyösi Agromechani- kai Ktsz dolgozói tehát jól zárták a tavalyi évet minden szempontból. Nyugodtan mond­hatjuk: megerősödtek szerve­zetileg is, mert olyan tapasz­talatokat gyűjtöttek, amelyek idei feladatuk teljesítéséhez adnak segítséget. Ügy mondták ezt a ktsz vezetői, hogy az el­múlt évben tulajdonképpen az idei munkájuk alapjait rakták le. Az üzemszervezés, a műhe­lyek munkájának összehango­lása ebben az évben remélhe­tőleg újabb sikereket hoz majd. (gmf) Hárommillióvá! főbb A KylagyM Agprameehanikai Ktw sikeres anwkAJa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents