Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-29 / 74. szám

Három este műsora Az egri csapat nem használta hí helyzeteit Diósgyőri VTK-Egri Dózsa 1:0 (0:0) Nem nehéz összeadni: két színházi közvetítés és egy film; az annyi mint három. S ha há­rom több is, mint az egy, még­is kevésnek bizonyul akkor, ha a hét vége és hét eleje televí­ziós estéit vesszük figyelembe. Természetesen nem arról van szó, hogy Shaw háromfelvoná- sos színjátéka és a Katona Jó­zsef Színház előadása nem adott volna igényes és vidám szórakozást. Komlós János „rendhagyó” filmje mát annak idején a mozikban is méltán aratott nagy sikert és szívesen megnéztük még egyszer a te­levízióban is. A „Leszállás Pá­rizsban” semmit nem mondó, de azt burleszkig fokozott szi­tuációkban harsány derűt fa­kasztva, tökéletesen beleillett a húsvéthétfő hangulatába... Nos, ha külön-külön minden esti program tetszett, akkor miért az iménti fanyar mate­matikai megjegyzés? Az önálló produkció hiánya miatt! A kétnapos ünnep és a mil­liós előfizetőtábor megérde­melte volna, hogy a Magyar Televízió legalább egy önálló televíziós produkcióval is szol­gált volna nézőinek. S itt kell rögtön megjegyezni azt is, hogy kissé érthetetlennek tűnik: a hazánkban oly népszerű labda­rúgás miért nem kap, illetőleg miért kap csak ilyen szűk teret a képernyőn. Kétségtelen, bi­zonyos konkurrenciát jelent a i klubok számára a televízió, de | úgy vélem, hogy a sok százezer vidéki televíziónéző nem je­lenthet konkurrenciát például a győri labdarúgók számára. < Az Egerben lejátszott Egri Dó- I zsa—Vasas labdarúgó-mérkő­zést a kimondottan kellemet­len idő és a televízió közvetí­tése ellenére is több mint tíz- j ezárén tekintették meg. Érdemes ezen elgondolkodni! (gyurkó) letaposott park Gyöngyösön magasba emelkednek a szebbnél szebb háztömbök és egyre több la­kásigénylő álma teljesül: új lakásba költözhet. Régi álom? Valóban az. örömmé! új­ságolta a napokban az egyik ifjú pár, hogy ők is nemrég költöztek ide. — Elégedettek a lakással? — A lakással igen, de van­nak azért észrevételeink, amiket szeretnénk nyilváno­san is elmondani, hogy min­denki tudja, de különösen az erre illetékesek, — Ugyanis az új lakásokat igyekszenek a tőlük telhető íz­lésnek és elgondolásnak meg­felelően parkosítani. Járdá­kat építenek, de nem gon­dolnak arra, hogy a parkokat meg is kell őrizni. De hogyan, amikor a járda csak egy mé­ter, esetleg húsz centivel szé­lesebb. A Verseny utca járdája is olyan keskeny, hogy két szem­be haladó gépkocsi nem fér el egymás mellett, így a jár­da melletti park mindkét ol­dalát letapossák. Hát hogyan vigyázzunk a parkra? Ilyen keskeny járdáról »55 embernek bizony sokszor le kell lépnie, mert fel sem lök­hetjük egymást. Beszélgetésünkbe egy rend­őr is bekapcsolódott és meg­jegyezte, hogy egy-egy utca­részt nem kapcsolnak össze járdával. Bizony sok esetben ez is hozzájárul a parkok le- taposásához. Jő lenne, ha as illetékes szervek Idejében felülvizsgál­nák a terveket és a keskeny járdákat megszélesítenék. — gyen es — Egy balról beívelt szabadrúgás után Berán remek fejest küldött kapura. Tamás azonban bravúrral hárított. Balról: Berán. Kiss. Szucsányi. Kovács Gy. Diósgyőr, 18 000 néző. V.: Pátri. Diósgyőr: Tamás — Kovács, Szi­geti. Kiss — Gál, Szucsányi — Oláh. Hajas. Szurgent. Sükora, Vass. Ed­ző: Szabó Pál. Eger: Pap o — Kánpáti. Kiss, Wtalűer — Tátrai, Bénán — From­mer. Sárközi. Zilahi. Kovács Gy„ Fahsselc. Edző: Szentmarjay Tibor. Hazai rohamok vezették be a mértcőzóst, a 12. percben Papp ezép védése kapta az első tapsot, majd Szurgent bombája és Vass kapás­lövése Iterülte ei az egri kaput. Ebben a játékrészben a Dózsa tá- madOsora nem tudta tartami a lab­dát. Az eéső igazán veszélyes hőér­zet a 30. percben adódott a Vasas kapujára1.. Sárközi keresztbe lőtt labdája azonban elcsúszott a csa­tárok lába előtt, a 38. percben a kitörő Seurgen* elől Tátrai az utol­só másodpercben rúgta ei * lab­dát Közvetlenül a félidő befeje­zése elolt a mérkőzés egyik leg­nagyobb helyzete maradt löhass- aájatlaiiul: gyors egri támadás vé­panaszt tett rá Himmlernél, Himmler pedig Hitlernél, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánt a magyarokkal. Pedig hát Veesenmayert igazán nem illette meg ez a vád. A sok száz politikus le­tartóztatása épp úgy az ő ne­véhez fűződött, mint a csak­nem félmillió vidéki zsidó de­portálása. Hogy a nyilasokat másképpen ítélte meg, mint Höttl, vagy annak közvetlen magyarországi elöljárója, Otto Winkelmann SS-tábornok? Végtére is ő a Führer teljha­talmú magyarországi megbí­zottja, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a lehető legjobb tudása szerint irányít­sa az országot. Márpedig ne­ki az a véleménye, hogy Hor- thyval könnyebb, mint Szála- sival. A főhadiszálláson az urak veszekednek, marják egymást. Ennek a hatalmi harcnak az eredménye volt, hogy Himmler elérte Hitler­nél, hogy őt jelentéstételre odarendelje. Szerencséjére közbejöttek az egyébként sze­rencsétlen események: a ro­mán fegyverszünet, a katonai vereségek. Visszaküldték Bu­dapestre, anélkül, hogy a Füh­rer fogadta volna őt. Akkor, augusztusban Vee- senmayer felajánlotta segítsé­gét Szálasinak, de még mindig arra kérte, hogy várjon. És aztán azt is elintézte, hogy a kormányzó fogadja őt. Mert Szálasi még arra is hajlandó lenne, hogy Horthy mellett miniszterelnökösködjék. Csak­hogy Horthy nem hajlandó ki­nevezni őt miniszterelnöknek. Veesenmaver közbenjárására ugyan fogadta őt, de ezen az augusztus végi beszélgetésen Szálasi nem ért célt Horthy- nál. A kormányzó azt magya­rázta: a háború már sajnos nem tart soká és azt tanácsol­ta, hogy a nvilasok legalább egy hónapig várjanak türe­lemmel. Veesenmayer is azt szerette volna, ha a nyilasok türelme­sebbnek mutatkoznak, de úgy átszik, nem nyugszanak. Persze lehet, másnapra, mire a nap felkel, már Szálasi lesz hatal­mon. De bocsásson meg a vi­lág, Szálasi ne nyugtalankod­jék, hanem ezt bízza rá a né­metekre. És Höttl és emberei sem erőszakoskodjanak, ha­nem vessék magukat alá a Führer teljhatalmú megbízott­ja terveinek. Végtére is még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha Horthy maradna és megmásítaná megmásítha­tatlan elhatározását. Veesenmayer meg is mond­ta a kormányzónak: nem tűr­nek fegwerszünetet. A kor­mányzó néhány szót beszélt a nehéz helyzetről, nem tagad­ta, hogy ilyen döntést hoztak, s nem is tett Ígéretet arra, hogy nem keresik a kiugrás útját. Délután, amikor összeült a minisztertanács, hiába adta elő Lakatos, hogy a kormány­zó „megmásíthatatlan elhatá­rozásáról” van szó, a minisz­terek elutasították a javasla­tot. Kivétel nélkül mindenki ez ellen szavazott, még Csatay és Hennyey is, akik pedig ma­guk is részt vettek a titkos ta­nácsosok ülésén. Este Veesenmayer, közben visszaérkezett Höttl is elége­detten állapította meg, hogy nem kell elhamarkodottan cselekedni, van idő bőven. Csak Kemény Gábor elé­gedetlenkedett. Mérgesen ma­gyarázta Kurt Hallemak: — A németek ismét becsap­tak bennünket! Meddig vár­junk még? 3. A Nemzeti Szabadkikötő és a Tengerhajózási Vállalatnak az Erzsébet-híd pesti hídfőjé­nél, az Eskü tér 3. szám alatt volt az irodája. Itt székelt vi­téz Bornemissza Félix, a m. kir. Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezér- igazgatója. A vastag perzsa­szőnyeggel borított vezérigaz­gatói szobában szívta szivar­ját. Túlságosan sok dolga nem akadt, hiszen a háború lehe­tetlenné tette a Duna-tenger- hajózást. Azért szorgalmasan bejárt az Eskü térre, minden nap ott töltött az irodájában négy-öt órát És ha már egyik szenvedélyének, a hajózásnak nem hódolhatott hódolt a má­siknak, a politikának. Sokan jártak ide azok közül a ma­gyar urak közül, akik már ré­gen látták, hogy a háború el­veszett, s tenni kellene vala­mit ellene. Csengett a telefont — Halló, Bornemissza! — Ügy tudom, ön beszél né­metül — mondta a hívó, né­met nyelven. — Természetesen — fordí­totta a vezérigazgató németre a szót — Miben állhatok szol­gálatára? — Petries vagyok! — Petries? Elnézést de nem emlék­szem. Annyi emberrel talál­kozom. És bár a memóriám... — Nem is­merhet. Gróf Pejacsevich úrtól hozok üdvözletei! — Hja. vagy úgy! Abban az amiben a kor­mányzó úr fia a gróf úrral beszélt? — Abban. Most érkeztem Budapestre. Nem találkozhat­nánk inkább személyesen? — Ja, eigentlich, jobb lenne személyesen — kapott észbe Bornemissza. _ Vigyázni kell, minden tele van német ügy­nökökkel. Könnyen lehet, hogy a telefonomat is hallgatják.. . — Én már most is ráérek — Hol van, kedves fiam? — A pályaudvarnál. Onnan telefonálok. — Melyiknél? — A pályaudvarnál. (Folytatjuk) «én FaHiszelc tisztán áELva. közvet­len ltöaelrőU elhamarkodottan fölé lőtt. Szünet útin az első eseméaiy: Szigeti durván [beterítette a kiugró Faliszeket — a másik oldalon Szucsányi bombája a felső lécet érintve hagyta ed a játékteret. Nem sokkal később pa­rázs jeleneteik adódtak a Dózsa kapuja előtt, a védelem csak ne­hezen tudott tisztázni. A játék­nak ebben a szakaszában jelentős diósgyőri fölényt láthatott a kö­zönség. s a 65. percben óldőlt a két pont sorsa is: Egy előrevágott labdára két diósgyőri csatár és két egri védő futott rá. A csatárok lettek a győztesek, Papp kétszer is bravú­rosan hárította a lövéseket, de az­tán a labda az egyik védőről Vass elé került és a csatár egy fél for­dulattal a kapu bal sarkába továb­bította: 1:0. Rögtön utána a gyors Prommer faképnél hagyta a védőket, de az­tán óriási helyzetben, négy méter­re a kapu előtt lyukat rúgott! A 70. percben Sárközi remekül. tört előre a védők között, de aztán haj­szállal mellé lőtt. Ez is helyzet volt! A 75. percben baloldali sza­badrúgás ív-elődöt* a diósgyőri ka­pu elé. a jól helyezkedő Berán nagyszerűen eltalált, léc alá tartó fejesé* Tamás nagy bravúrral ki­ütötte. A hátralévő időben elkese­redetten rohamozott az egri csa­pat. az eredmény azonban már nem változott. Mint várható volt, a Komlón is győztes Diósgyőr rohamaival indult a játék, az egriek azonban jól felkészültek a támadások visszaverésére, sikerrel lassítot­ták le a hazai csapat iramát. En­nek volt tulajdonítható, hogy a® első 45 percben a Vasas mezőny­fölényt harcolt ki ugyan, a ka­ügyben jött, zelmüket. A Dózsának több hely. zete volt mint a hazaiknak, ezért legalább az egyik pontot meg­érdemelte volna. Egyénileg Papp kitűnően védett. A hátvédhármas legjobbjának ez­úttal az olykor látványosan szere­lő Kárpáti bizonyult, de Winkler is jól őrizte szélsőjét. Kiss teljesít» ményével elégedettek lehetünk. Tátrai megbízhatóan látta el fel­adatát. Szerintünk Berán voüt a mezőny legjobbja. Elől a belsőhár­mas most is megtette a magáét, főleg az óriási területen mozgó Kovács Gy., Sárközi lendületes csatárjátékot mutatott be, de sok­szor fölöslegesein cipelte a lab­dát. Zilahi játéka halványabb volt mint a Vasas elleni mérkőzésen. A két szélsőnek kevés jó megmozdu­lása akadt, mindketten kihagytak egy-egy holtbiztos helyzetet. Fát! játékvezetőnek sok fordított ítéle­te volt. komoly hibát azonban nei* vétett. Az Egri. Dózsa szerdán Nagyba- tonyban játszik előkészületi mér­kőzést. Somody József ★ Az NB I. további eredményei: MTK—Bp. Honvéd 2:2 (1:1) Kispest, 17 OOO néző. V.: Zsolt. Újpesti Dózsa—Szombathely 6:1 (1:0) Újpest. 30 OOO néző. V.: Münez. FTC—Győr 2:1 (2:1) Győr. 20 000 néző. V.: BíróczkL Vasas—Szeged 8:0 (1:0) Fáy utca. 12 000 néző. V.: Schopp. Pécs—Komló 2:1 (1:0) Pécs, 10 000 néző. V.t Wottavm. A volt egri Kovács P. és a fehér mezes Kovács Gy. harca a lab­dáért, mögöttük Szúrgént. (Gyurkó felvételei) púra azonban nem igen tudott veszélyes lenni, s a szórványos lövéseket Papp biztos kézzel há­rította. A Dózisa gyors ellenak­ciói viszont mindig zavarba hoz­ták a Vasas védelmét, amelynek a 44. percben a szerencse is se­gítségére sietett: Faliszek száz- százalékos gólhelyzetbe került, elhamarkodott ballábas bombája azonban messze fölé szállt. Szü­net után élénkült a játék, negyed­órán keresztül Eger térfelén folyt a kemény küzdelem, s ekkor dőlt el a mérkőzés sorsa is. egy elő­revágott labda okozta zűrzavar­ban. a 65. perctől kezdve válto­zott a játék képe. az elkeseredet­tén harcoló és kitűnő erőben lé­vő egriek fokozatosan beszorí­tották ellenfelüket, s a diósgyő­riek a válogatott formában lévő Tamásnak (Berán léc alá tartó közeli fejesét például ritkán lát­ható bravúrral ültötte ki), meg a szerencsének köszönhették győ­Salgótarján— Dunaújváros 4:2 (1:1) Salgótarján, 7000 néző. V.: Somlai. Tatabánya—Csepel 4:0 (2:0) Tatabánya. 8000 néző. V.: Kasza. A bajnokság állása: 1. FTC 2. ü. Dózsa 3. Vasas 4. DVTK 5. Győr 6. Sz.-hely 7. MTK 8. Honvéd 9. D.-újváros 10. SBTC 11. Tatabánya 12. Pécs 13. Szeged 14. Komló 15. Csepel 16. Eger 4—3 4 1—3 7:10 1 4 — 1 3 1:8/ 4-------4 *; 7 * Bé lyeg-sarok A neves művészeink alkotásait bemutató Festmény-sor iránt kül­földön is rendkívül nagy érdeklő­dés mutatkozik. A Michel-kataló- gus a sor megjelenésekor a foga­zott sort 14,60. a vágottat 75, a fo­gazott blokkot 15. a vágottat 75 márkával jegyezte, a most meg­jelent pótlás a fc ■ i zott sort már 25, a vágottat pedig 100, a foga­zott blokk több mint háromszoro­sára. a levágott pedig száz márká­ra emelkedett. * A harmadik negyedév első bé­lyegúj donsága lese a második Ku­tya-sor, amelyet Nagy Zoltán Mun­kácsy-díj as grafikusművész terve­zett. A sorozat több stzínű ofset- »yomással készül. A 30 filléres uszkár, a 60 filléres coMie, az 1 fo­rintos vizsla, a 1.40 forintos fox- toerrier. a 2 forintos pumi, a 3 fo­rintos vizs&a. míg a 4 forintos pulit ábrázol. A sorozat még április hó­napban megjelenik. * Az előző évek tapasztalatai alap­ján a MABEOSZ ismét meghirdeti ;,Az évad legszebb magyar bélye­ge” pályázatot. A szakkörök által megszavazott eredményt 1967. au­gusztus 1-ig kell beküldeni a MA­BEOSZ központjába, a FTLATÉ- ETAI SZEMLE szerkesztőségének címérc. Németi V. _____b 19 6?. március 29., szerda Keskeny járda. Dokumentum-regény VIII. Már amikor először járt Ma­gyarországon 1940. januárjá­ban, kialakult benne a véle­mény, hogy ezekkel a zöldin- gesekkel, jóllehet készséggel hajlandók teljesíteni a Führer minden parancsát, nincs mit tárgyalni. Amikor 1943-ban ismét Magyarországra küld­ték, hopv felmérje az itteni helyzetet, jelentésében, amely­ben az ország megszállását ja­vasolta, azt is kifejtette: Hor- thyt meg kell hagyni a he­lyén, és elsősorban az imré- dystákra és más szélsőjobbol­dali csoportokra kell támasz­kodni, de a Szálasi-féle nyi­las mozgalmat a lehető leg­rosszabb megoldásnak tartot­ta. Ebben csak megerősítették a Magyarországon töltött hó­napok. Akármi történt is a vi­lágban, vagy az országban, Szálasi azonnal igyekezett el­jutni hozzá, s felajánlkozott. Legutoljára a román kiugrást követő napon, augusztus 24-én kora reggel volt kénytelen fo­gadni őt. Szálasi azt magya­rázta, a magyarországi helyze­tet véglegesen tisztázni kell. Azt akarta, hogy vele együtt keresse fel a kormányzót. N 2- héz volt nemet mondani neki, hiszen éppen akkor hívták ki a főhadiszállásra, mert Hötil

Next

/
Thumbnails
Contents