Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-23 / 70. szám
Egységben, egyetértésben tovább! A magyar nép isimét bizonyságot tett egységes állásfoglalásáról. Igaz, amikor folyt a szavazás, még nem lelhetett belátni az urnákba, a leragasztott borítékokba sem, ám a tavaszi as vasárnap kedves, családias derűje, az ünneplőbe öltözött választóik felvonulása nem volt „titkos”. Országunk lakosai, de a szavazás külföldi vendégei, megfigyelői, meg a televízió révén sok-sok adás nézői — barátaink és ellenzőink egyaránt — tapasztalhatták a nyugodt, minden hangoskodástól, üres szólamoktól mentes, meggyőző demonstrációt. A választópolgárok első pillanattól tapasztalt felelősségérzetéhez, érettségéhez méltónak bizonyult a választási kampány befejező része is, mind számszerűségben, mind külsőségeiben. A legridegebb, legközömbösebb embert is megkapta valami megilletődés, amikor a szavazóbizottság asztalánál, a személyi adatok ellenőrzése után, átnyújtották neki a szavazólapokat, s az előírásnak megfelelően elhangzott: szavazhat. Név szerint szólítottak fel minden magyar állampolgárt, számítanak arra — hiszen ez joga és kötelessége —, hogy döntsön, mit vár a közvetlen esztendőkben, a jövőben. Mi már megtanultuk, hogy minden év eredményei előbbre visznek, a távolabbi utat is egyengetik. Mit akarunk magunknak, a népnek, mit akarunk a hazának? — ez volt a kérdés. A válasz természetesen nem a lefüggönyzött fülkékben töltött rövidke pillanatok, percek alatt fogalmazódott meg. A választópolgárok a legutóbbi hetek sok érdekes, fontos eseményén, összejövetelén, gyűlésén már számba vették, ml az, amit eddig elvégeztünk. Elmondták azt is, mi az, amit ezután együttes, odaadó munkával tennünk kell. M ire szavaztunk hát? Röviden meghatározható ez: a magyar nép arra szavazott, hogy folytatódjék a párt jól bevált, népszerű politikája, a demokratikus népfrontpolitika, folytatódjék minél eredményesebben országiunk békés, szocialista építőmunkája. A 'agyar dolgozók helyesléssel fogadd ják a párt, a kormány intézkedéseit, amelyek az életszínvonal emelését, különösképpen ? gyermekes csalódok gondjainak hathatós enyhítését, a to -bbi kulturális felemelkedést, s ami nélkül elképzelhetetlen a gyorsabb előrehaladás, a helyesebb és eredményesebb gazdálkodást szolgálják. Népünk békében akar élni és dolgozni, % azt akarja, hogy békés_törekvéseink megértésre találjanak az egésE világon. Erről volt szó, amikor a szavazólapokkal „igen”-t fejezett ki a választó. Szavaztunk országos ügyeikben és szavaztunk a kisebb közösségek dolgaiban is, mert azt akarjuk, hogy virágozzék az ország, s vele városunk, megyénk, kerületünk. A szavazócédulákra már a jelölő gyűlések alapján olyan honfitársaink nevei kerültek, akik a nagy feladatokat, a parlamenttől a kis tanácsokig, véghez tudják vinni. Vasárnap, a szavazás napján, a jelölték ott voltak köztünk, a választók között, nem idegenként. Ismerjük őket jól, akár eddi® sikeres munkájukból, akár — a legtöbbjüket — közvetlenül is, a faluból, a kerületből, a körzetből. Együtt örültek a szép, napsütéses időnek, a jó hangulatnak a szavazók és a nép műiden rétegéből való jelöltek. A Hazafias Népfront újabb győzelme mindannyiunk öröme. Látszólag ugyanúgy ment minden, mint a megelőző választások idején. Pedig nem egészen így van: nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mostani választásoknak több, igen jelentős és örvendetes vonását A korábbinál sokkal nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a választópolgárok részéről, már az első szakasztól, a jelölésektől kezdve. A választók aktivitása, részvétele, szókimondása, ezernyi javaslata, a jelöltek Iránt megnyilvánult bizalom sok-sok jele valóságos kincs, amelyből meríteni lehet. Azok, akikre ez tartozik, már el is határozták, semmi se menjen veszendőbe, ami megvalósítható és jogos az emberek észrevételeiből, nemegyszer bírálataiból. P bben a megnőtt politikai érdeklődésben nyilván az volt •*-' a legfőbb ok, hogy az új választójogi törvény lehetővé tette több jelölt állítását a képviselőválasztásnál is. A képvi- salőjelöléseknél kilenc, a tanácstagoknál 686 esetben került erre sor. De ez csak a kezdet. „Ügy gondolom, a következő választáson több második és harmadik jelölt lesz, mint most volt. Ehhez még mindannyiunfcnak egy kicsit hozzá kell szoknunk” — mondta Kádár János választási beszédében. A választások jellegzetességeihez tartozik az is, hogy annyi nő került be az országgyűlés padsoraiba, hogy már ez egymaga is mutatja, milyen történelmi változásokat ért meg az ország. A friss erők bekapcsolása tovább tart: a leköszönt parlament tagjainak csak körülbelül a fele tért vissza, a többi új képviselő, főleg, mert az egyéni választókerületek bevezetésével megnőtt a helyi jelöltek szerepe és aránya. Hasonlóan messzemenően tekintetbe vették az eddigi tapasztalatokat az új tanácsok megválasztásánál is, ezeknek az összetétele is ígéretesen, szerencsésen alakult. A választások után a munkás hétköznapok várják azokat, akiket a lakosság megtisztelt bizalmával és képviseletével. A Magyar Népköztársaság jó hírneve a választások lefolyásával, s bizonyára az eredmények súlyával, tovább növekedett. Megválasztott képviselőinktől, tanácstagjainktól sok függ, hogy országunk fejlődése töretlen legyein, még több örömet szerezzen minden állampolgárunknak, aki velünk érez, velünk dolgozik. A megválasztottak számára hatalmas segítség az az erő, amelyet a magyar nép egysége, hazaszeretete, kötelességtudása kifejezett. Biztos, hogy a választók támogatására a következő nagy feladatok teljesítésében, az országépítés óriási munkájában nyugodtan lehet számítani. Vető József „Népvándorlás" a gyárkapunál Milyen bérezésre számíthatunk az új mechanizmus idején ? Az eredményes munkát jobban becsüljék és fizessék is meg* ! Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz 1966-ban 962 dolgozó lépett be, de 764 fő távozott. Ez azt jelenti, hogy a vállalat ö&z- szes munkásainak közel fele egy év alatt kicserélődött. Ha figyelembe is vesszük az építőipar sajátosságait, az ilyen nagymértékű munkaerővándorlás káros jelenség. De mielőtt továbi következtetéseket vonnánk le, nézzünk egy másik példát. Az Egri Dohánygyár 811 munkása közül tavaly 124-en mentek el. Ez alig több 15 százaléknál, pedig 1965-ben 433 fővel nőtt a létszám és a gyors fejlesztés természetes velejárója a „rostálódás” Mi okozza a két vállalatnál észlelt különbséget, kik és miért vándorolnak, bérezés és munkaerő- hullámzás tekintetében mire számíthatunk az új gazdasági mechanizmus kialakulása idején? Minden vállalatra egyformán érvényesek a Munka Törvénykönyv 1965. január 1-én életbe lépett rendelkezései, amelyek megszorításokat alkalmaztak az egészségtelen munkaerövándarlés csökkentésére. Időközben az építőiparban rendezték a béreket, tehát inkább ennek a körülménynek és nem az adminisztratív intézkedéseknek tulajdonítható, hogy az előző évekhez képest valamelyest csökkent a vándorlás. Ez tapasztalható országos méretekben és nemcsak az építő-, hanem a kohó- és gépipari, valamint a könnyűipari vállalatoknál is. A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint a kilépők 70 százaléka segéd- és betanított munkás. A kilépők fele 25 éven aluli, vagyis a Munka törvénykönyv módosításai a hosszabb munkaviszonnyal rendelkező szakmunkásokra voltak kedvező hatással. Érdekes és tanulságos lenne, ha a vállalatoknál megfigyelnék, hogy az emberek milyen indokkal hagyják ott munkahelyüket. De, erre ma még kevés helyen ügyelnek. Tegyük fel fordítva a kérdést! A munkások miért ragaszkodnak az Egri Dohánygyárhoz? Három műszakba keH Járni, de a gyerekes anyák mégis szívesen vállalnak munkát a dohánygyárban, mert a bölcsőde és a napközi otthon a műszakokhoz igazodik, itt el tudják helyezni a kicsiket. A biztonság és a gondoskodás a fő. Vajon tudják-e a szülők, a keresethez hozzászámítják-e, hogy egy- egy bölcsődei férőhelyhez az állam 525, a vállalat pedig 539 forinttal járul hozzá havonta? Sokan mondják, hogy a dohánygyárból akarnak nyugdíjba menni, mert a szakmunkást rendesen megfizetik, az igyekvő dolgozókat becsülik, tisztelik Persze, az is előny, hogy az egrieknek helyben van a gyár, buszra és vonatra nem kell iparkodni, sem költeni. Országos adatok szerint a munkahelyet változtatók 40 százaléka azzal indokolja elhatározását, hogy munkahelyéhez közelebb akar elhelyezkedni. De a tények nem egészen igazolják a kérdésekre adott válaszokat. Ugyanis a 40 százalék helyett alig egy harmada helyezkedik el közelebb lakóhelyéhez. Ez azt bizonyítja, hogy sokan hagyják ott munkahelyüket személyi okok miatt. Véleményem szerint a nagyarányú munkaerővándorlás káros a népgazdaság és a munkás számára is, viszont bizonyos mértékű — szakmánként és adottságonként eltérő mértékű cserélődés — nem tekinthető egészségtelen jelenségnek. Vajon mire számíthatunk az új gazdasági mechanizmusban és különösen annak első éveiben? Az új gazdasági mechanizmus megadja annak lehetőségét, hogy az eredményes munkát az eddiginél jobban megbecsüljék, bővebben fizessék. Ez a gyakorlat a legtöbb munkahelyen máris érvényesül, bár egyelőre nem annyira az alapbérek, inkább a különböző ösztönzők tekintetében. Most fizetik a nyereségrészesedést. Akik hosz- szabb ideje dolgoznak a vállalatnál, azok az eltöltött évek arányában többet kapnak. (Ezzel a lehetőséggel élnek az építőknél is.) A termelékenység növeléséből származó bérmegtakarítást az Egri Dohánygyárban teljes egészében a dolgozóknak juttatják. A holt munka megtakarítást is premizálják, az idén már több üzemire kiterjesztették. Abból az elgondolásból indultak ki, és ezt az Egri Dohánygyárban kalkulációval igazolják, hogy a selejt csökkentése nemcsak anyagtakarékossággal jár, hanem bérmegtakarítást is jelent. Ugyanis holt munka lenne az a ráfordítás, ami selejtbe kerül. Ha jobban vigyáznak, ha jobb minőséget gyártanak a munkások, megérdemlik a prémiumot. Az elmúlt évben 173 ezer forintot fizettek ki ilyen címen és több mint 14 ezer forintot kaptak az utolsó három hónapban. Az Egri Dohánygyárnak anyag- és bérmegtakarításban több mint egymillió forint többletnyereséget hozott az ösztönző bérezés, a dolgozók havonként átlagosan 298 forint prémiumot kaptak. Így érthető, ha a gyár és a munkások is arra törekszenek, hogy a premizálás körét már az idén tovább szélesítsék. Nem vitás, az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok nagyobb önállóságot kapnak a létszám- és bérgazdálkodásban. A jól startoló és a nye- raséges vállalat többet fizethet majd dolgozóinak. Ennek az lesz a következménye, hogy bőven válogathat a munkára jelentkezők között, a gyengébb vállalatok pedig elvesztik legjobb szakmunkásaikat és irányító műszaki dolgozóikat. Hogyan lehet ez ellen védekezni? Adminisztratív megkötésekkel aligha. Ez nem is illene be a gazdaságirányítási reform koncepciójába. De szükség van-e védekezésre? Nem népgazdasági érdek-e vajon, hogy a rátermettebb, a jobb képességű dolgozók a jobb munkahelyen dolgozzanak? A tanúsított munka és magatartás, képzettség és rátermettség szerint jobban differenciálni kell a bérekben. Ezt diktálja a népgazdaság, a vállalat és a dolgozók egyéni érdeke, ezt a lehetőséget nyújtja az új mechanizmus szelleme. Ha idejében felkészülünk rá, ha jól alkalmazzuk az új módszereket, akkor célkitűzéseinket elérjük, a népgazdaságot és életszínvonalunkat gyorsabban fejleszthetjük. Dr. Fazekas László „Nem kelless tagnak !" Ili „A füzesabonyi Szabad Nép Tsz vezetősége arra gondol, hogy megalakítja az öreg nyugdíjasok termelőszövetkezetét” — ezzel a mondattal kezdi szerkesztőségünknek írt levelét Káló András. Aztán következő soraival rögtön indokol: „fiatalokat nem vesz fel új tagnak, az én kislányom 16 éves, és szerettük volna, ha a közösben dolgozik...” A levél tanúsága szerint így érvelt a vezetőség: „Agitálják meg a nyugdíjasokat, hogy ne menjenek már dolgozni és akkor felveszik a fiatalokat is.. Protekció kell ? Kató Andrásné: „Három évig tsz-tag voltam, aztán megbetegedtem. Családi problémák is közbejöttek, hát kiléptem. A férjem vasutas, 1200 forint körül keres. Gondoltuk, a kislány belép a közösbe, mi meg besegítünk, mert az uram keresete az ötfős családnak bizony kevés.* Káló Éva: „Tavaly az állami gazdaságban kapáltam, de 500 forintnál többet alig kerestem havonta. A hanyi baromfitelepen két hétig helyettesítettem. Ősszel Kálban dolgoztam, aztán jött a sár és itt sem maradt a számomra munka. Keresni szeretnék* Káló Andrásné: „Azt mondták a vezetők, nem vesznek fel senkit, aztán a közgyűlés mégis négy ember kérelmét fogadta d. Hát már a tsz-be kerüléshez is protekció kell?” Réaxt kér a vagyonból — Ha neki nem tetszett a tsz, a lánya sem kell. Itt cseperedjen fel, aztán itthagyjon minket? — ezekkel a mondatokkal feleltek a tsz-irodában a levél panaszára. Lassú István tsz-élnök cáfolhatatlan bizonyítékkal rukkolt elő: „Tizennyolc éven alulit tagnak fel sem vehetünk, ez benne van az alapszabályban. Egyébként is a felvétel a közös belügye, amelyről csak a közgyűlés dönthet.” — Különben is hamis a levél. A termelőszövetkezet nem „nyugdíjas” gazdaság, — 45 év a tagság átlagéletkora. 1100 holdunk van, ezt a mostani tagsággal jól meg tudjuk művelni. Tavaly egyetlen felvétel sem volt. A most felvetteknek sem kellett „protekció” — 33—34 éves asszonyok voltak és nem gyerekek. Aztán legutóljára, halkabban jön a talán legfontosabb érv: „Ezt a vagyont, amit megszereztünk, megnézzük, hogy kivel osztjuk meg.. .* Előny as években A tsz-elnök: „18 év van a hátunk mögött. A mi előnyünk az években van. Mi már túljutottunk azokon a gondokon, amelyek most nehezítik az „új” közös gazdaságok munkáját. zást kizárással büntetjük; Csak a gyenge tsz-be kell hívogatni a tagokat. Végső bizonyíték: „Tudja ha az idén semmi sem teremne, akkor is tudnánk 30 forintot osztani”. Az elnök konklúziót von: „Tizennyolc év alapozta meg a mát. nem hígítjuk fel a tagságot: nem kell ide senki, el- végzük mi magunk mindent.’’ Befelé fordul a kosos? — Befelé fordult a gazdaság, tagok és vezetők? — Ismerem ezt a szót. Nem először vádolnak bennünket azzal, hogy „befelé fordulunk”, sőt azt is mondják, hogy „kulák-tsz” lettünk. Nem értek egyet ezzel. Felelősnek érzem magam a tagokért. Együtt küzdöttünk meg azért, ami ma már megvalósult. Felelős vagyok a kenyerükért, és ezért nem csinálunk olyat, ami kárukat okozná. Egyébként minden állami feladatot teljesítünk. Miért lennénk hát befelé fordulva? Talán a gazdaságunkat írig vük azok. akik ezt mondiák. Egyébként van nekem egy merész gondolatom: ha a többi tsz is megerősödik, ott. :s lesz „befelé fordulás” illetve a gazdaság érdekeinek védelme.. Túl as érdekeken, — Felveszik-e Káló Évát i* közösbe? — Nem. Jelentkezzék az Amikor még kisfiú voltam és moziba mentem, mindig az első sorba váltottam jegyet. Az első sornak sok előnye volt: nem ült előttem senki, jól lehetett látni és ha a film hőse netán segítségért kiált — pillanatok alatt fel tudtam volna rohanni a vászonra, hogy bevessem magam a vonatrablók elleni küzdelembe. És ami a legfontosabb olcsó volt a jegy. Titokban mindig kinevettem a felnőtteket, akik ugyanazt a filmet látják, mint én, csak drágábban, és sohasem értettem; mi lehet abban a jó? Tizenhárom-tizen- négy éves koromban hűtlen lettem az első sorhoz. Csak nem ülök le a visító pockok közé? Igaz, hogy drágább volt a jegy, de a tekintély se kutya és egy kamaszfiú legalább any- nyira félti a tekintélyét az áldásáétól, mint agy igazgató vagy egy főosztályvezető. Tizenöttizenhat éves koromban már nem egyedül jártam moziba, rájöttem ugyanis, hogy több szem többet lát. Azokban az években még hátrább ültem, illetve ültünk. Lehetőleg az utolsó sorba váltottam jegyet. Az utolsó sornak hetvennyolc előnye van. Az első előnye az, hogy nem ülnek a hátunk mögött és senki sem szól ránk, hogy: ne tessék összebújni, kérem!... Azt hiszem, a többi előny már nem is érdekes ... Akkoriban sok híres film látott minket, sok hires filmszínésznő gyönyörködött bennünk. Mi nem láttunk semmit. Csóko- lóztunk, és perecet ettünk. Istenem, hol vannak már azok a régi, nagy szerelmek és azok a régi perecek! A régi szerelemről nem tudok, de egy régi perecet a minap ettem meg a Szikra moziban. Teltek-múltak az évek. A sok mozibajá- rásnak az lett a vége., hogy vőlegény lettem. A menyasszonyom is imádta a mozit, akárcsak én. Gyakran jártunk moziba és mindig páholyban ültünk. Lehetőleg kétszemélyes páholyban. Olykor-oly kor lenéztem az első sorba, és meghatódtam: valaha én is ott ültem... Meghatottam gondoltam arra, hogy: de nagy utat tettem meg visszafelé! Az első sorból eljutottam a páholyba! Nyílegyenesen hátráltam a nézőtéren... Mi ez, ha nem fejlődés? Büszkén üldögéltem a páholyban, mellettem a menyasszonyom, aki konyakos meggyet evett és közben, néha, félszemmel a filmet is láthattam. Mi ez, ha nem boldogság? Az esküvő után már ismét az utolsó sorba kértem a jegyet. Megmagyaráztam ugyanis feleségemnek, hogy onnan is ugyanazt lehet látni, mint a páholyod1 Nem is kerül annyibe a jegy. és minek kuco rágjunk abban a leve gátién, szűk kalitká ban? Konyakos megg? helyett pereces megy ayet vettem. Negyedki ló meggyet és egy perecet. Remek filmeket, láttunk, és mindketten meglepetten tapasztaltuk, hogy jegyességünk óta mennyit fejlődött a nemzetközi filmgyártás. Tartalmasabbak és szórakoztató b bak lettek a filmek: most már nem lehetett nem oda figyelni. Később a tizenötödik-tizenharmadik sorban ültem a legszívesebben... Tetszik tudni, már nem volt jó a szemem, és ott kevesebb a szerelmespár is. Nem kellett minduntalan rájuk szólni, hogy: ne tessék összebújrd, kérem! Most, hogy már öreg •■agyok, öreg nyugdíjas, ismét az első sorban ülök, a srácok között, és nagyokat nevetünk, és ha a szerelmesek crókolőzni kezdenek a filmen, együtt mondom a fiúkkal: ereszted el. te! Irtó klassz! Mikes György Elvitathatatlan előnye van a füzesabonyi Szabad Nép Tsz- nek. A múlt évben 72 forintot ért egy munkaegység, csaknem 23 000 forint volt az egy tagra jutó átlagjövedelem. A vezetők örömmel sorolják a biztos alap jellemzőit: „Annyi gépünk van a területhez viszonyítva, hogy lassan teljesen kiküszöböljük a fizikai munkát. Vállra már semmit sem kell venni, gépesítettük a szállítást. Jövedelmező szeszfőzdénk, sóderbányánk. Az emberek szinte „lógva” keresik meg a száz- forintokat” — A tagok szemlélete is megváltozott. Nálunk senki sem kell hívni a munkába. Sőt, az a büntetés, ha valaki nem dolgozhat: ha egy tagot kizárunk, az sír a közgyűlésen. A munkafegyelem példás: aki igazolatlanul hiányzik, attól levonunk egy munkaegységet. A többszöri hiányanyja a tsz-be. Bár megmondom, nincs sok esélye, hogy a közgyűlés megszavazza felvételét. A ma termelőszövetkezeti mozgaloménak átlaggondjaitól eltérő problémákat találtam Füzesabonyban. Egy szempontból feltétlenül örvendetes a tény: a tsz gyökeresen megerősödött, meggazdagodott, felelősséggel kezelt közössé vált. Ugyanakkor új gond is napirendre kerül: meddig terjed a közös érdeke, védelme? A ma érdeke vajon megegyezik-e a jövőévei? A túlzott érdekvédelem nem jár-e együtt a nagyobb közösséget sértő egoizmussal? A válasz megadására nem vállalkozunk. De úgy gondolom, hogy a megoldás valahol a ma realitásából összeötvözött érdekeken túl van. Fóti Péter 1IpniiLfiiiíi 1967. március 23., csütörtök
