Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

Kapni és adni Akikké] beszélgettem, vala­mennyien fiatalok. Nagy ré­szük diák. Van, aki dolgozott, vagy dolgozik, kinek hogy ala­kult élete. Az alanyok: Körösi Sándor gimnazista, Hargitai Dénes kereskedő, Búzás Lajos igazgatóhelyettes, Székely Gá­bor gimnazista, Nagy Mária főiskolás, Bozsó István volt géplakatos. A kérdés ez volt: mit kaptak ők a társadalom­tól, s mit adnak? ... A választ nagy lélegzettel kezdte el valamennyi, s aztán ... aztán gondolkodni kellett, önkritikus egyenleget vonni a eok és a kevés között. Ez nem könnyű. — Mit kaptam és mit ad­tam? — kérdezett vissza Búzás Lajos, a 26 éves gimnáziumi igazgatóhelyettes. — Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi­ért dolgozom napi tíz-tizenkét árát, azt mondanám: hogy ha valaki, természetesen a mun­kájával, meg akarja hálálni, hogy ilyen felelős posztra ál­lították fiatal létére, még eny- myi munkát is kevesellné. Nagy Mária a rév előtt áll, harmadéves főiskolás. — Édesapám meghalt, ár­vízkárosultak voltunk. Ügy volt, hogy le sem tudok érett­ségizni Tanáraim és osztály­társaim segítettek, hogy kollé­gista maradhassak, hogy befe­jezhessem a gimnáziumot. Érettségi után másnap már a tanárképző főiskolára kerül­tem, a tanulmányi osztályra adminisztrátornak. Másodál­lásban p>edig a József Attila Kollégiumban kaptam munkát a gondnoki irodában. Minden­ki segített, hogy össze tudjam szedni magam. Felvettek a fő­iskolára, a magyar—történe­lem szakra... Félévenként rendkívüli szociális segélyt kaptam... Mit mondjak még?... Nem volt szabad többet kér­deznem. A lány szemében gyűlő könnyek úgy is sokat, nagyon sokat mondtak. ★ A megyei diákparlament legutóbbi ülésén följegyeztem a Gárdonyi Géza Gimnázium egyik tanulójának, Körösi Já­nosnak az interpellációját. Amit mondott, önmagáért be­szélt: — A tanulólétszám növeke­désével egyre nagyobb a hely­hiány a kollégiumokban. Na­gyon sok a vidéki diák. Hol szálljanak meg? Az albérlet drága. Építhetnének a váro­sunkban egy új, nagyobb kol­légiumot. Mi a társadalmi munkák alatt keresett pénzt szívesen fölajánljuk, de föl­ajánljuk munkaerőnket is az építéshez... Dokumentum-regény 1. Höttl az SS fekete egyenru­háját viselte, de megjelenésé­ben volt valami az örök civilé­ből. A fiatalember nem úgy festett, mint azok a felsőbb­rendű fajhoz tartozó katonák, akiknek fényképei a Signal és a többi képes katonaújság címlapját díszítették. Höttl egyáltalán nem hasonlított, még egyenruhában sem egy SS Sturmbannführerhez. Hát kihez hasonlított? Kís^-fetiecen hasonlított Höttlhöz. vagyis önmagához. Ö volt az az ember, aki a náci egyenruhában is megmaradt egyéniségnek, de egyéniség lé­“ HlmMsm 1967. március 19., vasárnap — Körülményeim miatt ha­mar szakmát kellett választa­nom — mondta Hargitai Dé­nes, az egri Ifjúsági Bolt fia­tal vezetője. — Tizenöt éves koromban már kereskedőta­nuló voltam. A szakmunkás bizonyítványom kitűnő volt — ezzel tartoztam is oktatóim­nak, tanáraimnak. Most a köz- gazdasági technikum esti ta­gozatán tanulok. Tavaly szep­temberben ért az a megtisztel­tetés, hogy kineveztek ide boltvezetőnek... Élből élek. de nemcsak ezért. Szeretem a mozgalmi munkát, s erre kor­látlan lehetőséget kaptam. ★ A mozgalmi munka sajátsá­gos szerepet tölt be a fiatalok­nál. Sokszor találkozom velük, s ugyanazt tapasztaltam, amit e riport főszereplőinél is: lelke­sedést a KISZ iránt, az fjúsá- gi szervezetben megtalált lehe­tőségeket. Különösen a Szé­kely Gáborral, az érettségi előtt álló gimnazistával folyta­tott beszélgetés győzött meg erről. — Megkaptam a lehetőséget a tanulásra és a mozgalmi munkára. Már az általános is­kolában elkezdtem. Aztán jött a gimnázium, számomra meg­lepetésekkel is: korlátoktól féltem, s ezek helyett lehető- ségket kaptam. ★ Bozsó István példája talán a legérdekesebb. Zsebében van a géplakatos szakma, de a fő­iskolára jelentkezett. Családja emberemlékezet óta a föld munkása, de ő az ipar egyik szakmáját tanulta meg. — Szüleim beléptek a tsz- be. Ha nincs a tsz-szervezés, talán otthon maradok, hiszen segítenem kellett volna nekik, az évszázados példák nyomán... így azonban lehetőség nyűt a továbbtanulásra. Gimnazista lettem, szakközépiskolás, és az érettségivel együtt megszerez­tem a géplakatos-szakmunkás oklevelet. Nyaranként, még a középiskolában, egyhónapos gyakorlati munkán Is vol­tunk, a jászberényi hűtőgép- gyár részére dolgoztunk. A meós meg volt elégedve... Aztán felvételt nyertem a fő­iskolára, matematika-műszaki szakra. Vajon a szokásos kérdéseket feltehetjük-e? Például: hogy miért nem maradt falun? A körülményekkel, az adott hely­zettel Is nehéz vitába szállni, de a posztot elsősorban mindig az ember választja ki magá­nak. Ezen a poszton akar az­tán törleszteni, mert adósnak érzi magát Ki, hogyan törleszt. téré teljes szívvel szolgálta az SS-t Teljes szívvel? Ez a kifejezés is helyesbí­tésre szorul. Az SS-ben hem­zsegnek azok a fiatalemberek, sőt idősebbek is, akiket meg­részegítettek a Führer és Himmler SS birodalmi vezető eszméi, s akik — legalábbis ezt gondolják — készek akár életüket is áldozni a germán faj vezetése alatt álló új Eu­rópáért. Höttlt nem ilyen fából faragták. Kiszolgálja a náci­kat. Tudja ugyan, hogy a há­ború elveszett, s a náci Né­metországra összeomlás vár, vezetőire pedig büntetés, de azt is tudja, hogy neki ebből az összeomlásból sértetlenül kell kikerülnie. A háború után is folytatódik majd a karrier­je, ami a háború alatt kezdő­dött — ebben teljesen biztos. Addig is a legjobb tudása sze­rint végzi a dolgát, mert az a véleménye, hogy be kell bizo­nyítania: ő kiváló szakember a maga területén, a hírszerzés­ben. Nem kétséges, hogy ez az az út, amelven elkerülheti majd a felelősségre vonást. Az olyan embert, akinek renikí- ' ül sok van a fejében, majd csak megvásárolja valaki a győztesek kÖ2Ül, ha a legvő- zöttek'nez tartozik is. Csöngött a telefon. — HaPő. Höttl! — Itt Peiacsevich! Szeretnék önnél, Sturmban -.führer, bú­csúlátogatást tenni... — Jöjjön — szólt Höttl •, telefonba. — Talán a legjobb, ha a holnap déli légiriadó után egy félórával ke^es fel.. Ebben az időben, 1944 szep­temberében már mindennap, úgyszólván menetrendszerűen megszólaltak a szirénák a magyar fővárosban, de • ma­BÚZÁS LAJOS: Az a felada­tom, hogy az ifjúsági munkát irányítsam a gimnáziumban. Ügy érzem, a „gitt-egylet” jel­leget sikerült egyszer s min­denkorra eltüntetni, helyette jött más, végtelenül sok és végtelenül szép feladat. Mind­emellett arra is vigyáznom kell, hogy a szakmai (tanári) pályán le ne maradjak. Sok mindent meg szeretnék való­sítani, hogy egyre többet hall­janak a Dobó Gimnáziumról... NAGY MÁRIA: Nyáron Egerbaktán „ideiglenes” óvónő voltam. Máskor kultúrmunkát végeztem ugyanebben a köz­ségben.. A balatomszabadi tá­borban nevelő voltam, szintén nyáron. Dolgoztam a siroki, és a Sírok melletti „Jeges”-dombi ásatásokon. Most szülőfalum, Jászdózsa monográfiáján mun­kálkodom; azt ígérték, hogy a jászberényi múzeum kiadja. Később? Természetesen taníta­ni akarok, nyaranként pedig régészkedni... KÖRÖSI JÁNOS: Kérem a tisztelt diákparlamentet, hogy a kollégium építésével kapcso­latos javaslatomat méltányol­ja... HARGITAI DÉNES: Amióta átvettem az Ifjúsági Boltot, nem volt leltárhiányom, pedig — önkiszolgáló bolt. Az éves for­galom itt 5 millió 200 ezer fo­rint. Ezt teljesíteni nehéz, de kell. S úgy irányítani az üzlet munkáját, hogy elégedettek legyenek a vásárlók! Nemcsak feladatom ez, hanem célom is, éppúgy, mint az ifjúsági mun­kában a jól tervezett és végre­hajtott munka. SZÉKELY GÁBOR: Szeret­ném elvégezni a közgazdasági egyetemet, aztán elhelyezkedni valamelyik vállalatnál irányí­tó-szervező munkakörben. Nagyszerű dolog lehet valamit jól megszervezni. Jól: haszno­san, eredményesen. És — ter­mészetesen — továbbra is fog­lalkozni az úttörőkkel. BOZSÖ ISTVÁN: Tanítani — bárhol. És törlesztésként: tanítványaimnak átadni mind­azt, ami tudást szereztem a szakmámban, és szerzek a fő­iskolán. ★ Apró dolgokból áű a nagy egész, s a nagy egész amikor szétosztja az „apróságokat”, minden egyes darabja felbe­csülhetetlen értékké válik az előtt, aki kapja. A jellemző? Amikor „használat után” visz- szaadja az ember, valamit még tesz hozzá, kamatot, amit há­lának is lehet nevezni. Az egész: maga a társadalom, és a kamat: függvény, a fejlődés függvénye. Rátái Gábor gyár vidéken is. Angol és ame­rikai gépek százával, ezrével repültek át. A randevúkat leg- bölcsebb volt a légiriadókhoz igazítani. — Talán... — kezdte Peja- esevich. — Nem felel meg az idő­pont? — csodálkozott Höttl. Rendkívül ritkán fordult elő, hogy ha valakit magához ren­delt, az nem ért rá. Végtére is ő volt az RSHÁ, a birodalmi bizottsági főhivatal VI-os osz­tálya, a külföldi hírszerzés teljhatalmú magyarországi megbízottja. S bár a forma kedvéért úgy mutatkozott be a nyilasoknak és más politi­kusoknak, mint egyszerű dip­lomata, Veesenmayer követ ta­nácsadója, partnereinék nem volt nehéz megállapítaniuk, hogy sokkal fontosabb, befo­lyásos emberrel állnak szem­ben. Veesenmayer Ribbentrop embere, a külügyi vonal kép­viselője. Höttl viszont Sehel- lenbergé, a Harmadik Biroda­lom kémfőnökéé, vagyis Himm- leré. Nyílt titok, hogy odakint a főhadiszálláson egyre csök­ken Ribbentrop befolyása és egyre erősödik Himmleré. Ami pedig Magyarországot illeti, Veesenmayer túlságosan tehe­tetlen volt bizonyos esetekben ahhoz, hogy a Führer ne hall­gasson inkább a legmagasabb rangú magyarországi SS- és Gestano-pamncsnokra, Win- ckelman tábornokra, illetőleg a magyar belpolitikával foglal­kozó emberére, dr. Wilhelm Höttlre. — Az időpont megfelel — készségeskedett Pejacsevich a vonal másik végén. — Azon­ban, Herr Sturmbannführer, úgy érzem, hogy a jelenteniva- lóm... — Ja, vagy úgy! — mondta Négy év krónikája Művelődésre* oktatásra: évenként 160 millió forint A művelődés: korunk, pa­rancsa. Lépést kell tartani az élet fejlődésével, mert aki le­marad, annak a feje felett átlép az idő. Társadalmunk megadja az optimális lehető­séget mindenki számára, hogy művelődjék, tanuljon, képez­ze magát, s lehetőséget bizto­sít arra is, hogy a pihenésre szánt órákat, szabad idejét ki­ki igényeinek és érdeklődésé­nek megfelelően, hasznosan és tartalmasán töltse el. A megyei tanács évenként a művelődésügy és az oktatás céljaira 100—160 millió forin­tot költ; ennek több mint . a felét az általános iskolák kap­ják. (Egy-egy általános isko­lás gyermekre évi átlagban 1800—2000 forintot áldoz ál­lamunk.) Számítanunk kell a különböző kulturális beruhá­zásokat is, amelyek az elmúlt év során 182 millió forintot tet­tek ki megyénkben — ezekből a milliókból építettünk 25 álta­lános iskolát, 3 középiskolát, összesen 217 osztályteremmel Sűrűsödik megyénkben a* iskola előtti nevelés intézmé­nyeinek, az óvodáknak és nap­közi otthonoknak hálózata. A két választás közötti időszak­ban 24 százalékkal nőtt ax óvodai férőhelyek száma, s a működő 100 óvodában több mint 3500 gyermekről gondos­kodnak. Az állam igen sok anyagi eszközt fordít a gyer­mekintézmények berendezésé­re, az orvosi kezelésre és a gyermekek kellő pedagógiai ne­velésére. Harmincöt százalék­kal több óvónő foglalkozik például most a gyermekekkel, mint a korábbi években. Jóllehet a kis létszámú ta­nyai iskolák összevonásával csökkent az általános iskolák száma, az osztálytermek száma viszont gyarapodott. 167 álta­lános iskola 925 osztálytermé­ben az 1968/67-es tanévben 44 633 gyermek tanul. Ha osztályonkénti megosztásban vizsgáljuk a létszámalakulást, azt kell megállapítanunk, hogy oz első osztályosok száma egy­re kevesebb lesz — a születés­csökkenések miatt. Az 1960/61- es tanévben például még 7452 volt az első osztályosok száma, az 1966/67-es tanévben pedig már csak 5139. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ez jelentősen befolyásolta volna az egy osztályteremre számítót általános iskolai ta­nulók számát: a megyei átlag még mindig magasan túlha­ladja az országosat e tekintet­ben. Az általános iskolák felsőbb osztályaiban az oktatás poli­technikai jellegű. Fő feladata magas fokú általános művelt­séget és politechnikai és pszichológiailag előkészíteni a tanulókat az anyagi termelés­ben való részvételre. Az álta­lános iskolát végzőknek több mint egyharmada középisko­lákban folytatja tanulmányait, s ugyanenyien választják azt az utat, hogy szakmunkásbizo­nyítványt szerezzenek. A megye 13 középiskolájá­ban megközelítően 6500-an ta­nulnak. Az utóbbi években egyre inkább új iskolatípus ho­nosodik meg középfokú okta­tási intézményeinkben — * szakközépiskola. A szakközépiskolákban a ta­nulókat a népgazdaság külön­böző ágazataiban való mun­kára készítik elő, bizonyos fo­kú szakképzettséget, de ugyan­akkor elmélti tudást is nyúj­tanak. A középiskolát végzettek felsőfokú oktatási intézmé­nyekben folytathatják tanul­mányaikat, megyénként két ilyen intézmény működik: ta­nárképző főiskola Egerben és felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum Gyöngyösön. Felsőfokú oktatási intézményeinkben két és fél ezerre tehető a hallga­tók száma, ennek 60 százaléka esti és levelező tagozatos. Nem kevés azoknak a száma; akiknek kényszerűségből félre kellett tenniük a tankönyve­ket, nem tanulhattak. Álla­munk lehetővé tette azt, hogy pótolják a korábbi mulasztá­saikat, hogy elvégezzék az ál­talános iskola hiányzó osztá­lyait, vagy megszerezzék az érettségit. Az 1966/67-es tan­évben több mint 1500 felnőtt vesz részt például az általános iskolai oktatásban; a különbö­ző középiskolákban 2834 felnőtt tanul. Társadalmi nevelésünk: rendszerében rendkívüli sze­repet tölt be az iskolán kívüli népművelés, amely a lakosság műveltségi, kulturális színvo­nalának emelését szolgálni hi­vatott. Tanácsaink évről évre jelentős összegeket áldoznak népművelési és művészeti in­tézményeink működtetésére, fenntartására — a tanácsi lá­Höttl. — Akkor akár azonnal jöhet. — Máris indulok! — Várom! A Sturmbannführer meg­nyomta a csengőt. Néhány másodperc múlva kivágódott az ajtó, s négyszögben megje­lent Doris Koch. Pompás alak­ján jól érvényesült az ugyan­csak fekete egyenruha, s an­nak sötét színe kiemelte a fe­je búbján koszorúba font ha­jának szőkeségét. A lány előírásos jelentkezés­re készült, s náci köszöntésre lendítette a karját. Főnöke azonban leintette: — Hagyja! A 89-es érkezik, értesítse az őrséget! A lány már hátraarcot akart csinálni, hogy távozzék, de Höttl egy kézmozdulattal meg­állította. megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez ele­gendő is volt ahhoz, hogy el­érje. Az intim helyzetekben is épp olyan határozott maradt, mint íróasztala mögött. A höl­gyeket nem kérdezte meg. hogy ráérnek-e, van-e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpont­ját. És aztán megmutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mind­ezzel több eredményt ért el, mint mások hosszas udvarlás­sal* ajándékokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmar­kú: mind a magánéletben, mind a hírszerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan bűn, mint valamit túlfizetni. S min­denkit azzal kell jutalmazni, ami a leg­célszerűbb. Egy olyan ügynö­köt, mint Peja- csevichet, a horvát követ­ség tanácsosát, az elszegénye­dett grófot, — pénzzel. Az olyan nőt, mint Doris, ruhák­kal, s majd ké­sőbb azzal, hogy férjhez ad­ja valamelyik beosztottjához. togatás 196t)-ban még csak 9 millió forint volt, de 1965 vé­gére már elérte a 14 milliót. Felépítettük a második ötéves tervben 19 új művelődési ott­hont, s most már csak 11 köz­ségben hiányzik a kultúra haj­léka. Könyvtárainkban évről évre több a könyv, a mindinkább gyarapodik a könyvtárak ol­vasótábora is. 271 közművelő­dési könyvtárunkban 596 000 kötet könyv között válogathat­nak az olvasók, akiknek szá­ma a 73 000 felé közeledik. Egyetlen olvasóra átlagosan 23 kölcsönzött könyv számít­ható. Beszélnünk kell népszerű művelődési intézmnéyeink’ről, a színházról, és a mozikról. Míg a színházi előadások láto­gatottsága emelkedő tenden­ciát mutat (329 előadást 113 ezren néztek végig,) addig a mozik látogatóinak száma — ebben közrejátszik a televízió rohamos elterjedése is — egy­re csökken. 1960-ban még 3 970 000 ember nézett filmet a mozikban, 1965 végén pedig már csak 2 769 000. Minden 100 lakos közül 25 rendelkezik rádióval, televíziót pedig minden negyedik csa­ládra számíthatunk, s ez az adat azt jelenti, hogy a tv- előfizetők országos ranglistá­ján az előkelő hatodik helyet foglalja el megyénk. — És kilenckor kettesben Ez az elv juttatta Höttlt már vacsorázunk! Azt a mintás fiatalon sok sikerhez, s jelen- emprimé ruhát vedd fel, tu- tős beosztáshoz. Huszonhárom dód, aminek az anyagát Pá- esztendős volt, amikor Hitler rizsből hozattam! megszállta Ausztriát, éppen A titkárnő némán bólintott akkor szerezte meg doktorátu- és kiment. A vacsorameghí- sát a bécsi jogi egyetemen, vast is úgy fogadta, mint pa- Rövidesen sikerült bekerülnie a rancsot, de hát tulajdonképpen bécsi Sicherheitsdiensthez. úgy is hangzott. Höttl mindig {Folytatjuk) A tanulás, művelődés — életszükséglet. A lehetőségek adottak a tanulásra, a műve­lődésre, s úgy hisszük, a fel­sorolt adatok hitelesen bizo­nyítják, hogy megyénk népe mind fokozottababn, igénye és érdeklődése szerint, él is eg* zel a lehetőséggel. (p. ii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents