Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
A megvalósulás útján egy IíGST-határozat Az Izzó gyöngyösi gyára hamarosan befejezi a gyógyszergyártó vonal gyártását Közös vállalás közös erőfeszítés Céfááuf rvk ...hogy a történelmet tanulmányozni nem éppen csak a történelemtudósok feladata. Igaz, nekik könnyebb, az ujjúkból rázzák ki az évszámokat, álmukból felkelve is felsorolják az Árpád-házi királyokat és ebéd utáni fekete helyett csak úgy pihentetönek, napról napra elmondják, hogyan zajlott le az angol polgári forradalom. S az is igaz, hogy az embernek annyi más dolga akad napjainkkal, hogy majdan ezek is történelemmé váljanak, hogy néha eszembe sem jut a történelemre gondolni, amely pedig valamikor eleink számára épp en úgy a mindennapokat jelentette. Mindez onnan jutott eszembe, hogy arról olvastam híradást a minap, hogyan és miért nincs választójoguk a svájci nőknek, pedig a politikai földrajz tankönyvei szerint ugyebár Svájc nemcsak gazdag, hanem demokratikus ország is, már- minthogy polgári demokratikus. Azt is olvastam, ha jól emlékszem, hogy egyelőre nem is „tervezik” ebben a gazdag és szép országban, hogy a nőknek is legyen választójoguk. Minek? A nő szüljön, nevelje a gyerekeit, ápolja a családi otthon melegét, s ne üsse bele kecses kis orrát a politikába. Aztán az is eszembe jutott, hogy a történelemkönyv tanulsága, de az idősebbek személye^ emlékezete szerint is, mintha valamikor — természetesen nagyon régen, mert az ilyen dolgok nálunk mindig nagyon régen történnek —, nálunk, Magyarországon sem lett volna joguk választani a nőknek, legalábbis a nők óriási többségének. Sőt, ahogy most erőltetem az emlékezetem, úgy rémlik, hogy a férfiak nagy többségének nem volt választójoga, és emiatt — ismét a történelem tanulsága szerint — mintha számos összezördülésre került volna sor a nem választó nagy többség és a választó kisebbség között. Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy a nők és férfiak nagy többségét nem lehetett megválasztani mondjuk képviselőnek, mert tényleg nem lehetett, de ez még valahogy érthető lenne. V tóvégre az egykori magyar társadalom természetes önvédelemből is igyekezett elzárkózni holmi prolik betörésétől az Országház padsoraiba. De választók sem lehettek. Nem a középkorban, nem ffl XIX. században, amely század ugyan már állítólag a nagy felvilágosodás századának is beillett, hanem a huszadik században, s annak sem ám az elején, hanem a negyedén is jóval túl Ezen meditáltam magamban, és természetesen azon iái hogy milyen természetes, mennyire magától értetődő, hogy nálunk minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár, ha szellemileg és büntetőkönyvileg egészséges, választó és választható. Nem úgy, hogy elmegy mondjuk a tanácshoz, bekopogtat az erre a célra szolgáló iroda ajtaján, hogy aztán bent elmondja, választani szeretne, tegyék ezt lehetővé számára. S e kérésre az iroda ezzel megbízott vezetője udvariasan elővenne egy nagy könyvecskét és beírná a választani akaró nevét: «— Tessék, kérem, választhat. Beírtam. Szó sincs róla. Nálunk a választójog, hogy úgy mondjam, automatikus jog. Minden magyar állampolgár olyan természetes joga, mint szidni a kereskedelmet, a minisztériumot, vagy kedvenc labdarúgó-csapatát. Nálunk nem arra keü külön intézkedés a választókorú magyar állapolgár számára, hogy választhat, hanem eljátszotta véletlenül állampolgári becsületét, arra, hogy amíg vissza nem szerzi, nem választhat, akadályoztatása miatt. Nálunk a magyar állampolgár születésével együtt „születik?1 a választói és választható joga, s ennek gyakorlásához nem szükségeltetnek olyan cenzusok, hogy egyetemi végzettség, vagy tíz gyerek, ötévi egy helyben lakás, vagy harmincéves kor... Mindez ma nálunk nagyon természetei, s éppen ezért sokan, különösen a fiatalabbak közül, nem is nagyon értik, vagy pontosabban érzik, miért is kell a történelemkönyvet tanúnak hívni ahhoz, hogy bebizonyítsuk, nem mindig volt ez igy, nem mindig volt ez természetes és magától értetődő. Korhely kortesek, fokosok, csalások, sztrájkok, véres utcai tüntetések immáron nálunk az egykori történelem fényeinek muzeális dokumentumai jelentik csupán. De ha a történelmet nem éppen csak a történelem tudósai óhajtják tanulmányozni, hanem néha mi magunk, laikusok is belelapozunk, ha másba nem. emlékeinkbe, akkor azért elgondolkodhatunk: mi ily korban élünk... ELSÖ VÁLASZTÁS <— De kislányom »épviselőt választasz! azt hittem, hogy az idén még (Mészáros András rajza' „idegen nevek kiejtését rögzítő szótár” szerkesztését és kiadatását. Kodály az egri konferencián többször hallatta szavát, s kérte, hogy szélesebb társadalmi alapon intézményesen gondoskodjanak az illetékesek a magyar beszédkultúra és beszéd- nevelés kérdéseivel, hiszen az ezzel való foglalkozás nemzeti művelődésünk szempontjából is igen fontos. A nyelvművelő Kodály Zoltán Egerben következetesen hirdette azt is, hogy a kellemesen hangzó, a dallamos nyelv alkalmasabb a nyelvig szerep teljesítésére, mint a színtelen, fakó, kenetlen, rozsdás hangokba belevesző ízetlen beszéd. Kodály óhaja volt az is az egri konferencián, hogy az élet minden területén a helyes és szép magyar beszéd és előadás nagyobb tiszteletére neveljük magunkat és embertársainkat egyaránt. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Kodály javaslatára indulnak meg az egyetemi, főiskolai, ejtési versenyek is. Egy-egy ejtési verseny nyomában újra meg újra elevenedik a helyes magyar kiejtés problematikája és a romlás elleni természetes küzdelem szükségességének hangoztatása. Kodály hatására a beszéd vizsgálata elmélyült, s mindinkább hangot kapott az az óhaj is, hogy a beszéd- készség fejlesztését szélesebb társadalmi alapon kell szorgalmaznunk. Mi egriek külön is büszkék vagyunk arra, hogy itt Egerben, az egri kiejtési konferencián érett be Kodály sok-sok tanítása, s itteni közreműködésével született meg az a határozat, amelyben megjelö' ték a szakemberek, mit tartanak sürgősnek a helyes k1 ejtés ápolása, oktatása terén. Kodály javaslata nyer megvalósítást abban a határozatban is. amely előírja „egy, a helyes kiejtés fontos kérdéseivel foglalkozó, szemléltető anyagokkal kísért kézikönyv" megjelentetését, az nak kiképzésében a helyes magyar kiejtés az eddiginél nagyobb figyelemben részesüljön, s minden tanintézetbe! elegendő idő is jusson a tiszti magyar beszéd ápolására.” Kodály tanításai lassan hódítottak tért, s valójában csak napjainkban váltjuk valóra tanításait és óhajait. A csak füllel hallható magyartalanságokra, idegenszerűségekre Kodály tanításai nyomán nagyobb érzékenységgel reagálnak már a nyelvművelő szakirodalom képviselői és a magyar szakos tanárok is. Különösen jelentős volt Kodály egyik rádióelőadása, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelv zenei, hangzási tényezőinek a közlésben is igen nagy szerepük van, s éppen ezért ezeknek a hangzási tényezőknek ápolása is fontos feladatunk. Ma is időszerű ez a tétel: „A magyar «ejtést is tanulni kell. még a született magyarnak is. Ha rém csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik.” (Vessünk gátat kiejtésünk romlásának!) Nemcsak a zene barátai, értői és szakemberei fogadták megrendüléssel Kodály halálának hírét, a magyar nyelvművelő szakirodalom is sokat veszített benne. A szépen szólásnak, a helyes magyar beszédnek szélesebb társadalmi alapokon, s tudományos igénnyel Kodály teremtett kultuszt. Már az 1930-as években felhívta a figyelmet a magyar kiejtés romlására. (A magyar kiejtés romlása Bp. 1937.) Az egyetemes magyar beszédneveles szempontjából is nagy jelentőségű volt annak hangoztatása, hogy „nálunk semmi beszédkultúra, semmi oktatás nincs, sőt a hangzóbeszéd alaptörvényei sincsenek tisztázva”. A magyar kiejtést, a szép magyar neszédet veszély fenyegeti. Kodály nem véletlenül javasolta, nogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő 3i- sottsága foglalkozzék alaposabban a magyar beszéd hangilakjával is, és kezdődjék meg a helyes magyar kiejtés szakszerű elméleti vizsgálata, s •akjuk le egy modern magyar leszédtudomány fundamentumát is. Kodály azt hirdette, hogy a .elves magyar kiejtés, a szép ■ ■agyar beszéd az iskola mun- i újában is kerüljön az első i lelyre; „Mindenrendű oktató- ( A nyelvművelő Kodály Zoltán derűd tói a maga posztján. Az osztályvezetők elsorolták azt is, saját területükön milyen intézkedéseket foganatosítanak a feladatok végrehajtásának biztosítására. Kitűnt, hogy a párt-vb még időben tűzte napirendjére az idei tervek által megszabott követelmények teljesítésének kérdését, a közös eszmecsere előnyösen mozgatta meg a dolgozók önérzetét, erősítette meg elhatározásukat. Bebizonyította, hogy a feszített terv végrehajtása lehetséges. Csak helyeselni lehet azt a végsó következtetést, hogy a vállalat képes a nagyobb feladatok megoldására, jövője Is csak úgy biztosított, ha fejlődéséhez minden belső erőt maximálisan igénybe vesznek, mozgósítanak. A KÖZÖS VÁLLALÁS megnyugtató eredményekkel zárul, ha a közös felelősség késztet mindenkit a cselekvésre, a munkára. (gmf) tartott vb-ülés végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kitűzött célokat el lehet érni, de ehhez az eddigieknél nagyobb összeszedettség, fegyelmezettség, felelősségvállalás szükséges. MERT RENDELKEZNEK még olyan lehetőségekkel, amiket a múltban nem aknáztak ki teljesen. Csak felsoroljuk: a program szerinti építkezés, az anyaggazdálkodás pontosságának fokozása, a munkaidő intenzív kihasználásának emelése, a hiányzások miatt kiesett munkaidő mértékének csökkentése, a műszaki irányítás, ellenőrzés minőségi szintjének növelése, a munkaverseny hatékonyságának lendítőereje és így tovább. Fölöslegesnek tartjuk most azokat a részletkérdéseket felemlíteni. amiket a tanácskozáson az elhatározások során jelöltek meg a párt-vb tagjai és a meghívott vezetők. Ezek a vállalat mindennapi gondjait képezik A lényeg az: egyönte- i tűén úgv ítélték meg a saját j helyzetüket, hogy az nem ad 1 okot a kishitűségre, de igényli a felelősség vállalását, minÖNELÉGÜLTEK vagyunk-e vagy a pesszimizmus lett úrrá rajtunk: ez a kérdés vonul végig azon a tanácskozáson, amit az EM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat párt- bizottságának végrehajtó bizottsága szervezett. Erre az ülésre hivatalosak voltak a vb tagjain kívül az osztályvezetők is. Olyan vállalati ldsparlament volt ez, vagy még inkább: kormánytanács, ahol a pártszervezet irányításával tudtak véleményt mondani mindazok a felelős beosztásban lévő szakemberek. akiknek munkájától is függ. milyen eredményekkel lehet az idei évet befejezni. Mert arról van szó, hogy a vállalat eléggé feszített tervet alakított ki, kapott. és még :'gv sem tudnak mindenben megfelelni a megye érdekében szükséges beruházások megvalósításának Az önelégültség miatt nyújtóztak ilyen magasra? Innen származik az előbb leírt kérdés első része. Míg a második része: a túlzottnak tűnő feladatok miatt érdemes-e már most. az év elején pesszimizmusba esni. Nos, a meghívottakkal megsekre, hogy ez Egyesült Izzó gyártását ütemezni tudja. A KGST-tagországok még nem tisztázták teljesen a gyártó vonallal kapcsolatos igényt Egyre több küldöttség keresi fel azonban az Izzót és a gyógyszergyárakat hogy az elkészült gépeket üzemelés közben tekintsék meg. Az eddigi vélemények alapján várható, hogy hamarosan befutnak a rendelések a gyártó vonal gépeire és 1968-ban már ezeknek a gépeknek a sorozatgyártásán fog dolgozni a gyár. Második komoly sikernek tekinti a félvezető és gépgyár — az ampullagyártó gép kialakítása után — ezeknek a gyógyszeripari gépeknek a gyártását Bonyolultságát tekintve a gépsor valóban komoly teljesítmény. Bátran felvehetik ezek a gépek a versenyt teljesítmény és minőség, mind az esztétikai külső szempontjából a hasonló gépekkel. Etáért a munkáért csak dicséret illetheti a gyár műszaki dolgozóit és az üzemi kollektíva minden tagját Kerek Ferenc szükség van az igények sürgős felmérésére és a megrendeléA próbaüzem során behelyezik a mosótálcákat az ampullamosó gépbe. A több mint egymillió forint értékű gépet — amely a legyártott ampullák vegyi tisztítását végzi — a szerszámüzem kollektívája készítette el. (Adamik Miklós felvétele) folyt az Izzó újpesti és gyöngyösi gyáraiban a gyártó vonal kialakítására. Elsőrendű követelmény volt a gyártó vonal gépeivel szemben, hogy világszínvonalon álló teljesítményt nyújtsanak, és a minimálisra csökkentsék a kézi munkaerő felhasználását a gyártás során. 1965. végére már befejeződött a műszaki előkészítés és készen álltak a gyártó vonal gépeinek tervei. Alapelve ennek a gyártó vonalnak, hogy folyamatos rendszerbe foglalja a folyadékos ampullák gyártását a töltésre való előkészítéstől a csomagolásig. A munkafolyamat valamennyi részét automata gépek végzik és kézi munkaerő csupán az egyes gépek közötti átvitelénél szükséges. A gyöngyösi félvezető és gépgyár kísérlett üzemében a fejlesztési tervnek megfelelően folyik a munka. 1966-ban készültek el az első géptípusok, az ampullaberakó, ampullaátfordító, ampullatöltő és am- pullamoeó gép prototípusai. Ezeket a gépeket már a múlt évben kiszállították, részben a Kőbányai Gyógysze. árugyárba, részben a Chlncnnba, ahol elkezdődött a gépek próbaüzeme. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gépek teljesítményei elérik a világ- színvonalat A vonal teljes befejezésére 1967-ben kerül sor, amikor elkészül a sterilizáló alagút is. Ebben az évben pedig már több olyan hazai rendelésnek is eleget tesz a félvezető és gépgyár, amit a gyógyszeripar rendelt Lényegében ez még csak az első lépés a hazai gépigény kielégítése terén. Ezért Nagymértékű növekedés jellemezte világszerte az elmúlt évtizedben a hatásos gyógyszerek felhasználásával kapcsolatos igényt. Elsősorban azért, mert egy sereg ország lépett az önálló fejlődés útjára, és ezzel előtérbe került az egészségügyi problémák megoldása is. Másrészt jelentős eredményt ért el az orvostudomány és legtöbb betegségre új gyógyszereket kísérleteztek ki. Magyarország ezen a területen élenjáró szerepet foglal el, mert a hazai igény kielégítése mellett több gyógyszertípusból a népi demokratikus országok szükségletét is kielégíti. Ezen felül évek óta egyre emelkedő nyugati exportot bonyolít le. 1963-ban — a KGST bukaresti ülésén — a gyógyszeripari szakbizottság tárgyalta a gyógyszeripar helyzetét és ennek további nagyarányú fejlődését írták elő. Ebinél a fej- 1 lesztósnéi azonban elsősorban a gyógyszeripari géppark sürgős fejlesztése, új modem géptípusok kifejlesztése merült 1 fel. Az ülésen ezért határozat is született; ki kell fejleszteni : a folyadékos ampullák automatikus gyártására szolgáló gyógyszergyártó vonalat, az el- ' következő 3—5 évben ezek ' prototípusait le kell gyártaná és fokozatosan ilyen sorokkal ‘ kell ellátni a népi demokratikus országok gyógyszeriparát. Az elvi döntések után a kl- J fejlesztés feladatát a magyar ; ipar, ezen belül pedig az Egyesült Izzó kapta, mint : nemzetközileg elismert, vá- j kuumtechnikai gépeket is gyártó vállalat. 1964—65-ben már i nagyarányú tervezőmunka :
