Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

Világjáró a szállodavárosban A visontai szállodavárosbar. aligha van még egy olyan uta­zó mint Tamásy András, aki külföldi állomásait említve kapásból felsorol tucatnyi or­szágot. Korántsem azért, mint­ha a ráérős emberek közé tar­tozna. vagy éppenséggel csu­pán kirándulásokkal akarná eltölteni szabad idejét. Ez utóbbit ugyan kedvenc szóra­kozásának tartja, de a turiszti­kának inkább csak idehaza hó­dol. A határokon túl úgyszól­ván minden esetben szakta­nácsadóként ment szolgálati útlevéllel. Amikor sóvárogva hallgatom élményeit, elneveti magát s mintegy magyarázóan közbe­szúrja: egyáltalán nem érzi magát szerencsés fickónak, meglehetősen sokat fáradt kül­földi küldetéseiért. Nagy szor­galommal, kitartással tökélete­sen elsajátította még az isko­lában tanult német, francia nyelveket, s kiegészítette eze­ket az orosszal, angollal is. Ha ülföldön jár, tárgyal, tervez: a munkájának él, hivatásának, - zenvedélyének áldoz. Tizenha- odik éve gépészmérnök. Az ■Irőmű- és Hálózattervező Vál- ’ ídat hajdani tiszapalkonyai ■ elenlegi visontai kirendeltség- ezetője... Emeleti szobájában egy kis szobrocska különös emlékeket őriz: a gazdája dolgozott Vietnamban h. — Bővíteni akarták a Tan Hoa-t erőművet s ehhez kér­ték a segítségemet.. Nyolc hónapot vett igénybe a feladat megoldása, de alighogy végez­tünk vele, meg kellett változ­tatnunk eredeti elhatározásun­kat A centrálét ugyanis gyak­ran kerülgették az ellenséges repülőgépek s a bombázás ar­ról győzött meg valamennyi­ünket, hogy a telepet valahol beljebb, az őserdő sűrűjébe rejtve kellene felépíteni. .. Megrázó volt a légitámadás: megrongálódott a vízkivételi mű és a villamos kapcsolóbe­rendezés. súlyosan megsebesült az igazgató, a főmérnök — idé­zi a két évvel ezelőtti történe­tet. — Természetesen ennél kellemesebb epizódokat is hoz­tam magammal. S egy hirtelen fordulattal felszabadulásunk 20. évfordu­lójának megünnepléséről be­szél, arról, amikor Ho Si M ink vendége volt. Mondja, hogy az államfő va­lamikor restaurátor volt s ő maga is több nyelven beszélő férfinek ismerte meg. Mind­emellett hallatlanul egyszerű ember. A régi kormányzósági palota udvarán egy bambusz­kunyhóban lakott s mezítláb járt, mint a többi vietnami. A fogadásokon általában kerülte a felszolgált finomságokat, azt hangsúlyozta, hogy abból nem eszik, nem iszik, amit népe nélkülözik..; A Hanoiban rendezett nagy­gyűlésen egyébként közel há- romezemyien köszöntötték az egyetlen magyart, egyperces néma tiszteletadással adóztak nemzeti színeink, elmerünk előtt, üdvözlő szavakat tolmá­csoltak, keksszel, banánnal, ká­véval kedveskedtek a vendég­nek... Véleménye szerint ro­konszenves szorgalmas, kitartó nép a vietnami, nagy erőkifejtésre képes... Egyébként nehezen Megyei termelőszövetkezeti tanácskozás Március 22-én Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban tartják meg első ízben me­gyénk termelőszöetkezetei kül­döttválasztó tanácskozásukat. Ez alkalomból megkérdeztük Kéri István elvtársat, a tanács­kozást' előkészítő bizottság tit­kárát, mi lesz a program, ■ hogyan állnak az előkészüle­tek. — A tanácskozás nagyon fontos esemény megyénk éle­tében, hiszen a mezőgazdaság minden fontos kérdése napi­rendre kerül, másrészt itt vá­lasztják meg majd a küldöt­teket az áprilisban tartandó termelőszövetkezeti országos kongresszusra. — A tanácskozáson kik vesz­nek részt? — Részt vesz a megye ter­melőszövetkezeteit képviselő 131 küldött, köztük termelő­szövetkezeti elnökök, saakem­As egri Járásban Csaknem 40 tsz-ben tartóik meg a gépszemlét Jól haladnak az egri járás­ban is a tavaszi gépszemlék. A hét végéig csaknem 40 ter­melőszövetkezetben sorakoz­tak fel ellenőrzésre a gépek. Az ellenőrzés munkáját nem­csak az érdekelt szervek, de gépcsoportvezetők is végzik, ily módon a gépszemlék tapaszta­latcsere jellegűek. A hét vé­gén Noszva jón vizsgáztak a gépek. A szemle jegyzőkönyve a gépszerelők jó munkáját rög­zítette. Kevésbé voltak a szak­emberek elégedettek például Makiár községben, ahol egyik erőgép közúti üzemeltetésre alkalmatlan volt, ezért a bi­zottság a rendszámtábla levé­telét rendelte el. Hétfőn a négy egri tsz kö­zösen vizsgáztatja gépparkját Össhomfort néíhül Az óriás építkezés árnyékában eltörpül a két fiatal tanár. Mindenhol hatalmas a sár, de az ő cipőjük tiszta. Tudják, hói kell közlekedni, ismerik az építkezést, a harmadik ötéves terv egyik legnagyobb beruházását, Visontát. Itt laknak az ipari tanulók szállásán, egy szobában ketten, amely háló és nappali, tanári és iroda is egyben. Az építke­zés forgatagában élnek, mindennap új csodára ébrednek, új­fajta géprobajokra, új épületalapzatokra, új utakra, új terv­rajzokra. Minden forrong ott, ők is. „Tudatosan jöttünk ide.” A hatalmas építkezés életet változtató energiájából akarnak megújulni és az építők, meg főleg a leendő építők tanítóivá válni. „Ez egy kicsit préri még.” Valahogy úgy is élnek, mint a prérin, mert nem összkomfortos ipari település ez, csupán annak kezdeménye. „Embriók vagyunk, majd megszületünkf — vigasztalják magukat és izmos tetterő lakozik bennük: megtervezték a szoba felfestését, berendezték maguk készítette bútorokkal, nekikezdtek a napi órarend szerinti munkának, nevelnek leendő építőipari szakmunkásokat, 15—IS éves, ott­honról elszakadt gyerekeket. S közben magukat nevelik arra, hogy megszokják, hogy itt nincs összkomfortos kénye­lem, nincs elődök által évtizedek óta begyakorlott munka­tempó, amit nekik csak át kell venniük. Ök itt úttörők, hét hónapja nevelnek, és nagy bánatukra „csupán” nevelnek, oktatni nem oktathatnak egyelőre. Nevelő tanárok. Még kevés idejük volt arra, hogy az építkezés magához egyénítse őket és még ők sem szokták meg az itteni kissé rideg életet. De minden áttérés nehéz, viszont szép és fiataloknak való. Most még csak „embrióki’, még panaszkodnak, de nemsokára meg fognak születni — az építkezés gyorsuló ütemével együtt fel­nőttekké is válnak, akik egy születő ipari órifc ugyanolyan munkásai, mint a szakmunkások, technikusok, mérnökök. (—vits) •• Öt perccel tizenkettő előtt Még öt perc és vége minden­nek. Még öt perc és befejez­tetett. Ezt az öt percet kihasz­nálni minden igaz, italszerető embernek becsületbeli köteles­sége. E gondolat többekben — szerényen megjegyezve: bennem is — akkor merült fel, amikor szombaton tizenegy óra ötvenöt perckor a green­wichi időtől délre, a szesztila­lom megkezdése előtt három­száz másodperccel, eszünkbe jutott, mielőtt megkezdődött a szesztilalom. És ittunk. Nem sokai. Nem is keveset. Csak annyit, hogy kellőképpen, magyar módon „megünnepeljük” a szesztila­lom beköszöntésének pillana­tát és kellő szeszerőt gyújtsunk arra az időre, amíg a tilalom „hivatalosan” is tilalmat je­lent. Csak egy reményünk van, s ez nem kevés: hátha vittem, vittél, vittünk haza annyi üve­get, amelyben az SOS jelzés helyet esz-o-szesz találtatik. Bízva maygar választópolgár testvéreimben, kétségeim sem lehetnek, hogy a Sándor, a Jó­zsef és a Benedek nemcsak a meleget hozza és nemcsak sza­vazni fog, de megtalálja a mód­ját, hogy egy kis pohárke. bor­ral köszöntse önmagát és kö- Pvöntse, — a választást. (—ő) 1919-ben Az első fanácsválaszíás Egerben Móricz Zstgmond is megtekintette a szavazást Magyar hibrid ssudáni fű - kitűnő takarmány A Magyar Tudományos Aka­démia martonvásári mezőgaz­dasági kutatóintézetében ne­mesített magyar hibrid szudá- ni fű nemcsak kitűnő takar­mány, hanem új papíripari alapanyag is. Szára negyven százalék cellulózt tartalmaz. A belőle előállított papír mi­nősége megegyezik azzal, amit búzaszalmából készítettek. Előnye viszont, hogy amíg egy hektáron termett búza szalmá­jából csak tizenhat mázsa cel­lulózt nyernek, addig a hibrid szudáni fű negyven mázsát szolgáltat egy hektárról. A kutatók kidolgozták a felhasz­nálás technológiáját is. 1967, március 19„ vasárnap Tizenöt éven keresztül Munkával bizonyítottak állása óta minden évben túl­teljesítette tervét. KÉTSZERESEN is értékesek ezek az eredmények, ha figye­lembe vesszük a vállalat mű­szaki technikai felszerelését. Az igazsághoz tartozik: ezen a téren nem sok eredményt ho­zott az eltelt 15 év. — Talán nevetségesnék hat, de így igaz. A három Wippon- kocsinkat darabonként 510 fo­rintért vettük a mátyásföldi bontótelepről. A Hoffer-mun- kagépünket kilónként négy fo­rintéit az egri gépállomástól. Dolgozóinknak köszönhető, hogy ezek a kimustrált, agyon­hajszolt, ócskavasnak eladott gépek újra életre keltek. Évek óta terven felül dolgozunk, nyereséggel zárjuk az eszten­dőt. Nem tehetünk róla, hogy ilyen primitív körülmények között kell dolgoznunk. Nem rajtunk múlik, hogy egy hely­ben állunk... Az elmúlt év munkáját ér­tékelő termelési tanácskozáson zsúfolásig megtelt a művelődé­si ház nagyterme. A dolgozók örömmel hallgatták az igaz­gatói beszámolót. — Sikeres esztendő volt 1966. Éves tervünket 110,5 száza­lékra teljesítettük. A jó mun­kának megvan az eredménye: közel háromheti nyereségrésze­sedést fizetünk ki a dolgozóké­nak. Háromszor nyerték el az él­üzem címet, háromszor kap­tak miniszteri dicsérő okleve­let, a megyei pártbizottság, a megyei tanács zászlója is a jó munkát, az elismerést bizo­nyítja. — örülünk, s reméljük, hogy a következő másfél év­tized végén újabb sikerekről, eredményekről adhatunk majd számot. Mindent megteszünk, hogy így legyen . EDDIG IS MEGTETTEK. Munkával bizonyítottak tizen­öt éven keresztül... Koós József dolgoztunk, ■ dolgozunk, hogy egyesek viccesen MEGYÉVILL helyett „országvill-re keresz­telték nevünket TÁLÁN NEM IS tévednek a viccelök. Mert ha megnézzük, hogy merre jártak, s mit csi­náltak az elmúlt évek alatt akár a névcsere jogosságát ia felvehetnénk. — Vállalatunk végezte a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt sa- jőszentpétéri, edelényi szénbá­nyáinak villanyszerelését dol­goztunk Béréntén, Sajóbábony- baa, Visomtón, Gyöngyösön, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál. Az Ércbányászati Kutató és Feltáró Vállalat any- nyira elégedett volt a gyön­gyöse roszi ércbányában végzett munkánkkal, hogy a Dunántúl­ra is elvitte embereinket Most a Fehér megyei Pátkán és a Veszprém megyei Eplényben is a mi embereink végzik a vil­lanyszerelési munkálatokat. De dolgozunk a fővárosban is. A Csepeli Autógyár egészen ko­moly feladatot bízott ránk. Legutóbb, amikor ott jártam, az igazgató éppen „iskoláztat­ta” a beruházáson dolgozó vállalatokat. Egyedül velünk volt megelégedve. Jóleső érzés, hogy dolgozóink bármerre járnak, bármilyen feladatot kapnak, munkájukat becsülete­sen elvégzik, soha, semmiféle kifogás nem merült fel mun­kájuk. viselkedésük ellen. Jó ilyen közösséget, ilyen kollek­tívát vezetni. Nem véletlen az, hogy vállalatunk 15 éves fenn­TI ZENÖT ÉVES a Heves megyei Tanács Villanyszerelő < Vállalat A másfél évtized ese­ményeiről, krónikáiról Deli István igazgatóval beszélget­tünk. — 1952-ben alakult vállala­tunk, s a falusi lakások vil- ; lanyszerelését kaptuk felada­túl. Ma már szinte mosolyog az ember, ha belelapoz a vállalat krónikáit őrző jelentésekbe, > beszámolókba. — Valóban így van. 1952-ben : 1 865 000 forint volt vállala- ‘ tunk terve, 1965-ben már 35 millió. 1953-ban mindössze hármunknak volt a vállalatnál villanyszerelő segédlevele, ma már van két mérnökünk, a je­lenlegi főmérnök a vállalat 1 ösztöndíjával tanult egyetemen, és szinte valamennyi vezető be­osztású dolgozónknak techni- : kumi végzettsége van. Sohasem Szerettünk idegen toliakkal ékeskedni, inkább lehetőséget adtunk dolgozóinknak a tanu­lásra, s jóleső érzés, hogy vál­lalatunk törzsgárdája itt ta­nulta meg szakmáját. Hat évvel ezelőtt a tanácsi villanyszerelő vállalatokat be­olvasztották az építőiparba. A 19 megyei vállalat közül mid- össze egynek hagyták meg ön­állóságát. — Az Országos Tervhivatal nem javasolta, hogy megszűn­jön vállalatunk. Önállóak ma­radtunk és egyre nagyobb, egyre bonyolultabb megrende­léseket kaptunk. Annyifelé dálytalanul folyt A választók különösen a délelőtti órák­ban keresték fel a szavazóhe­lyiségeket. A bizottságok elnö­kei este 8 órakor berekesztet­ték a választást. A választás eredménye — tekintettel ar­ra, hogy Eger kispolgári és kle­rikális város, igen szép volt. 10 475 proletár szavazott a ta­nácskormányra. Ennek egy­ötöde nő volt Az Országos Ta­nácsba Egerből Lájer Dezső került. A megválasztott ta­nácstagok április 10-én ünne­pélyes fogadalmat tettek, a fo­gadalom így hangzott: „Fogad­juk mi, mint munkások, kato­nák és földművesek tanácsa, hogy a Forradalmi Kormány­zótanácshoz hűek leszünk ... rendelkezéseinek, intézkedései­nek mindenkor és mindenben feltétlenül alávetjük magun­kat és mindenben a legszigo­rúbb titoktartásra kötelezzük magunkat. Fogadjuk, becsület szavunkra!” A fogadalom letétele után a 60 tagból álló tanács 15 tagból álló intéző bizottságot a vá­lasztás után új ügyrendet ve­zetett be. A cél az volt, hogy a közigazgatás minél egysze­rűbb legyen. A régi rendben megevökeresedett bürokráciát igyekeztek kiküszöbölni. A megválasztott tanács a Tanács- köztársaság egész ideje alatt híven szolgálta a dolgozók ügyét. Rászolgált a választók bizalmára. Szecska Károly vazó bedobta a piros szavazó­cédulát a lepecsételt kis falá­dikába. Rendbontás sehol sem fordult elő. Addig a választá­soknál sohasem látott fejken­dős nénik, munkában megrok­kant öreg emberek, fiatal lá­nyok, katonák járultak most az úmák elé. A katonák eddig, mint a kizsákmányoló kapita­lista uralom érdekeit képvise­lő emberek, szuronyokkal áll­tak a választóhelyiségek körül, most, mint a Vörös Hadsereg katonái, a proletárok érdekeit képviselték. Voltak olyanok, akik most láttak választást éle­tükben először. Rendkívüli eseménye volt az egri választásnak Móricz Zsig- mond látogatása. Móricz Zsig- mond, akit az Egri Üjság a „legillusztrisabb proletáríró­nak” nevez, végigjárta vala­mennyi szavazóhelyiséget, ér­deklődött a választások mene­téről. ígérte, hogy a választás eseményeiről beszámol majd a Vilásszabadság című folyó­iratban. A választás valamennyi sza- vaza tszedő bizottság előtt aka­tanácsba. Egerben, mived la­kóinak száma 30 ezer körül mozgott, 60 tanácstagot jelöl­hettek. 1919. április 8-a — a vá­lasztás napja — ünnep volt Eger város életében. Már a ko­ra reggeli órákban rendkívül népesek voltak az egri utcák. Nagy csoportok vonultak fel mindenfelé. Reggel 8 órakor már szinte mozogni sem lehe­tett a szavazóhelyiségek körül. Most a korabeli tudósítások alapján, nézzük meg a válasz­tás lefolyását például a 4. szá­mú választási bizottságival, amely a Városháza épületében volt. Itt a szavazatszedő bi­zottság elnöke Vályi István volt. Ehhez a választási bi­zottsághoz tartozott a város I., II., III., IX. negyede. A vá­lasztást pontosan reggel 8 órakor Vályi István elnök nyi­totta meg. A választókat tízesével bo­csátották a bizottságok elé. Mi­után a szavazó igazolta válasz­tási jogosultságát, bevezették a nevét és korát a választási lajstromba. Ezek után a sza­A Tanácsköztársaság kikiál­tása után alig pár héttel, áp­rilis 7—8-án zajlottak le ha­zánkban az első tanácsválasz­tások, ékkor választott először a dolgozó nép olyan képviselő­ket, akik valóban az 6 érde­keiket szolgálták. Az Egri Üjság április 7-i számában lelkes hangú válasz­tási felhívással fordul Eger né­péhez: „Eger város népe! Ipari és földművelő munkások! Munkás asszonyok! Elvtársak! Elérkezett az első ütközet nap­ja, amikor összemérjük fegy­vereinket azokkal, akik eddig csak mindig a dolgozók véré­nek kiszipolyozásából élték. Holnap az úmák elé megyünk, hogy szavazatainkkal megvá­lasszuk azt a tanácsot, amely­nek munkájától függ váro­sunk és országunk sorsa. Ami­lyen városi tanácsot válasz­tunk, olyan lesz az országos tanács is. Feltétlenül várunk bennete­ket, hogy jöjjetek mindnyá­jan szavazni, hogy megmutas­suk, hogy hogyan akarják azt, hogy boldogok legyünk!... Munkások, Elvtársak! Mind­nyájan tegyétek meg kötelessé­geteket, jöjjetek el a szava­zásra, hogy győzelmünk biztos legyen. — Világ proletárjai, egyesüljetek!” A Forradalmi Kormányzóta­nács rendelete értelmében azokban a városokban, ahol 25 ezernél több lakos volt, min­den 500 lakos után egy tanács­tagot választhattak a városi elvi és gyakorlati útravalóval látja el a küldötteket. — Hány küldöttet választa­nak az országos kongresszus­ra? — Megyénk közös gazdasá­gait 26 küldött képviseli majd az országos kongresszuson. — Mi kap még helyet a ta­nácskozás programjában? — Ez alkalomból kitünteté­seket nyújtanak át a megye termelőszövetkezeti mozgal­mában élen járó dolgozóknak. Szeretnénk a tanácskozást mi­nél ünnepélyesebbé tenni. Ép­pen ezért a színház előcsarno­kában kiállítás reprezentálja majd megyénk termelőszövet­kezeti mozgalmának fejlődését, s a számok tükrében mutatja be a termelésben, a gazdálko­dásban elért eredményeket — fejezte be Kéri István. ffc. D berek, termelőszövetkezeti ta­gok. A meghívott vendégek között pedig a párt, tanács, a KISZ, más társadalmi, vala­mint gazdasági és kulturális szervek képviselői. — Mi less a tanácskozás programja? — Tamás László elvtársnak, a megyei pártbizottság titká­rának, a megyei előkészítő bi­zottság tagjának megnyitó sza­vai után megválasztják a mandátumvizsgáló és jelölő bizottság elnökeit és tagjait. Ezután Molek Jenő, a Heves megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke beszámol a ter­melőszövetkezetek működése, gazdálkodása szabályozásá­nak időszerű kérdéseiről. A beszámolót vita követi, ahol a felszólalók elmondhatják vé­leményeiket. Remélhetően a tanácskozás anyaga sokrétű barátkozik a fehérekkel, kelle­metlen tapasztalatai vannak a franciákról. Akii azonban megszeret, azért akár az életét is feláldozza. Meséli, hogy valahol ölbe kapott egy kisgyereket, — aki­nek az édesapja megkönnyez­te az esetet, bizonygatta: az ő fiát még nem simogatta ide­gen. S ezért később szüntele­nül a kedvébe igyekezett jár­ni. — Melyik barátjára gondol legtöbbet? — Le-re, a harminceszten­dös orvosra, aki meggyógyí­tott, Chinh mérnökre és a bá­jos színésznőre, An-ra __ — Hogy boldogult a vietnami nyelvvel? — Nem tartom könnyűnek, alig jutottam tovább a „pötyö- gésnél”... Érdekes, hogy a hangsúly mennyire változtatja a fogalmakat Például a „nam” szó jelentheti a déli égtájat a bambuszlécet az évet egyen­lő lehet öttel, de mondhatjuk akkor is, ha rúaki, valami nehezen gyógyul, vagy éppen fekszünk, lustán fekszünk (he- verészünk), esetleg ujjal szét­nyomunk valamit — Más érdekességet Is ho­zott? — Néhány csomag füstöl ö- pálicikát is hoztam. Odaklnn a lakásokat Illatosítják velük s Buddhának kedveskednek... A vietnami füstnek kesernyés, szomorkás illata van, hosszú szenvedés emlékét juttatja az ember eszébe. Figyelje csak! S búcsúzás előtt meggyújt egy pálcát.* Gyón! Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents