Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-14 / 38. szám
Sáfár Endre megy Önkiszolgáló jelölő gyűlés rossz szenet adó ki? bányákat megszüntetik vagy csökkentik a művelést, ezért bocsátották el többek között a 11 bányászt. Munkanélküliek lesznek? Hogyan illeszkednek be az új munkakörbe, milyen gondokkal küszködnek a szénbányából kikerült emberek? Sáfár Endre látszik a legtürelmetlenebbnek. Nem a munkára, inkább a körülményekre és az utazásra panaszkodik. — A szajla—terpesi elágazótól mindennap gyalogolni kell. műszak előtt és után is. mert a busz csak addig jár. — Bükkszék oda nincs mesz- szebb, mint sok helyen a falu egyik vége a másiktól — szóltam közbe. — Az igaz. de próbálná csak meg nyolcórás műszak után és esőben, szélben. Borsodnádas- don más volt. Háztól házig szállítottak és ha véletlenül késett a busz, az időbért akkor is fizették. A munkától én nem húzódtam, sem a szénbányában, sem Ózdon, a martinnál. De a recski kőbányában nem maradok. Bükkszéken a szennyvíztisztítót kezdik építeni. Ezt a pénzt ott is megkeresem, a buszra nem költők és gyalogolni sem keli. — Az építkezés nyolc-tíz hőnapnál tovább nem tarthat... — Aztán is lesz valahogy. Igaza van Sáfár Endrének? Nem kockáztat túl sokat? Nem szalasztja el a biztos megélhetést? Kétségtelen, válaszút előtt áll. ö maga határoz, majd a következő évek igazolják, hogy helyesen döntött-e. Juhász Zoltán Jasead Juhász Zoltán is bükksséki. Myolc évig M'zserfán, két évig torsod nádasdon dolgozott, mindig a szénfalnál. 35 éve«, váiár. Jól keresett, többnyire 1500 forint felett havonta. — A kőbányában nincs föld alatti pótlék és nem fizetnek hűségjutalmat. Tudom, a korábbi pénzt itt nem keresem meg. de egyelőre maradok. Holló TArinc a legidősebb köztük. 57 éves. siroki lakos. — Nvolc évet húztam le Mi- zsezfán. Az a bai. hogv csak nyolcat, a szolvé'stí időből két év hiánvzik. Pedig a korom miatt most <d mehettem volna nvugdíiha Ki is lenne az időm. ha a fogság ideiét is hozzászámítanák. mert SztaVnó mellett is bánvában dolgoztam. Csatlós voltam a Jjzenelésnél és az va«vok itt. a kőhánváhan is. Innen szeretnék már nyugdíjbe menni. Török István is ivrízsei-eáról lőtt a recski Vőhánvőha Sírokban két gvereke és felesége él. A szénbárvában bevonta megkeresett' 2900—3000 forintot. — Tudom, itt kevesebb lesz a nénz, de nem a föld alatt, hanem a «zabádban dblzezba- tom és nem 30 kilométerre, hanem csak a szomszédba tárok dolgozni. Otthon mez Veti RToritan’ ew kicsit a kőttség- vo+őcf, de a friesértem is Ve—SS 5C0 forintot bedől—nzó a báz?- inari szövetkezetnél A t-őhármánát manadoV 3300--3400 fry. ri ntot itt is meg lehet keresni. fiaiét történetével bfww’vítja Török István, hogv nem érdemes a munkahelyet cseréigshri v n-áhhan «evédmttntrás volt otthon. A Mátrnsddéki Fém- művekben 19öS-ban ment el a szénbánváha. Most az ország ír-deke (ló hozta hogv el kellett hagyni a sziénfejtést. Kellemetlen, hogy ő is a felmondási listára került. Ha megmarad a siroki gyárban, azóta már szakmát szerzett volna. Recsken 11 olyan emberrel találkoztam, akiknek felmondtak, de közülük egy sem ma- í-adt munka nélkül. Kétségtelen, az új munkakört, az alacsonyabb jövedelmet nem könnyű megszokni. De Recs ken megfelelő munkakört, tisztes megélhetést találtak, figyelemmel és megbecsüléssel fogadták őket. Mindenki maga dönt, hogy marad, vagy elmegy a kőbányából. Or. Fazekas László A gyöngyösi. 41-es városi tanácsi választókerület lakóinak egy részét bizonyára kellemetlenül érintette a hír: a jelölő gyűlést az utcájuktól mintegy negyedórányi járásra lévő Indusztria-telepen tartják meg. A csípős hidegben, este egy negyedórát sétáin! oda és ugyan annyit sétálni vissza — nem valami kecsegtető dolog. Bizonyára jó néhány családban megszületett a döntés: menjen a család feje, a férfi, ő jobban kibírja a nem kívánt .sétát”. Aztán jött a meglepetés. A jelölő gyűlés kezdési időpontja előtt autó állt meg a Vasutas utca sarkán. A népnevelők az agitátorok bekopogtattak a házakba, és szíves szóval invitálták a választókat: _ Itt az antő, tessék beszállni. Az elvtársakat el- szállítluk a jelölő gyűlés srínhelvére, maid a gyűlés befeieztével vslamennviüket ugvanivv haza is hozzuk. Ré szletezzük, müven sikere vuii a felhívásnak? Persze, szó sincs arról, hogy ebből az esetből most gyakorlatot akarjunk csinálni. Túlzás lenne minden jelölő gyűlésre autón szállítani a választókat. Különösen ott. ahol csak a „szomszédba” kell menni. A most említett — hadd nevezzük így — önkiszolgáló módszer a gyöngyösi esetben indokolt volt. TJwanls a választókerület két egymástól távol eső házcsoportot ölel fel. Akár az egyik részben, akár a másikban tart iák meg a jelölő gvűiést: jó nébánv embernek kellett volna gyalogolnia másáéi kilométert. A választási elnökség fi- gvclmrsséee azonban említésre méltó. Arra is alkalmas. hoev kifelezze azt a légkört. amelyben készülünk az országgyűlési, a tanácsi vá- laszt.ásekra, Fzzej a ló köz- linnrr'allal is magyarázható, miért «yílyínnl mez olyan nagy í«i"W(Més a választások Iránt. Tá árzás egeket » tényeket megállapítani. <*> Február elsején 11 ember jelentkezett a recski kőbányában. A járást ismerték, a vállalat központjában és fel a hegy tetejére is, hiszen hatan 5 írokiak, öten pedig Bükkszéken laknak. Tavaly még mindnyájan szénbányában dolgoztaik. Mizserfára és Borsod nádasára jártak. Nem ők lettek hűtlenek a szénfejtéshez. Szerették azt a munkát és jól kerestek, de a drágán termelő és Bányászok — válaszú! előtt Az egyik megy, a másik marad Ivádi János ugyan veterán nyugdíjas, de még mindig dolgozik, a Hazafias Népfront Tsz párttitkára. Most is ott találkoztunk vele a területi párt- alapszervezet helyiségében: az agitátorok eligazításában vett részt — Hogyan fogadják az agitátorokat? — Tegnap a mi tsz-ünktól voltak kint tízen a jelölő gyűléseket előkészíteni. Kérdeztem tőlük: no, emberek, milyen a hangulat? Azt válaszolták, mindenütt szívesen fogadták Stet. Nem is hitték volna, hogy ennyire érdeklődik a lakosság a választások iránt — Mikor szavazott János bácsi először? — Amikor annyi év után hazajöttem, 1950-ben, otthon a falumban, Ivádon. Nem is tudom én azt elmondani magának, milyen érzés volt az. — Elér- zékenyedik, a hangja is fátyolos lesz, küzd az érzéseivel. — Végre arra szavazhattam, amiért éltem. Mielőtt kivándoroltam Kanadába, itthon nem adtak szavazati jogot mert feketelistán voltam. Kint sem, öt év elteltével sem, mert tudták, hogy kommunista vagyok. Tudja, milyen volt az, amikor ötven ben a feleségemmel egvütt elsőnek leszavaztam... ? Hát, ezért mondom én: a nép húsából, véréből legyen a mi jelöltünk! 6. Molnár Ferene — Otthon, Markazon talán a fiataloknak van a legtöbb gondjuk. Nemcsak úgy értem, hogy szeretnénk többet szórakozni kulturált körülmények között. Ez is fontos. De az én példámból kiindulva: a fiatalok közül sokan szerelnének építkezni. Hová kell mennünk, hogyan kell ehhez hozzáfogni: ebben segítsen a tanácstagunk. Hogy minden hivatalos dolgot gyorsan el tudjunk intézni. Nekünk semmi tapasztalatunk nincs. — Milyen érzés először szavazni? — Nagyon jó. Ebből is érzem, hogy már felnőtt vagyok, már az én véleményemre is figyelnek. És persze: felelősség. Egy rendhagyó eset Azért más Ivádi János esete, mint az átlag szavazópolgáré, mert ő már felnőtt fejjel, túl a negyvenedik életévén szavazott először, itthon, 1950-ben. De előbb az ö igényét i* hallgassuk meg. — Én nem tudok mást mondani: a nép húsából, véréből legyen a mi jelöltünk. Szeresse az embereket, szívesen legyen az emberek között, merje megmondani az igazságot, a szocializmusért éljen, mindiga párt és a kormány határozatainak a végrehajtását segíti a. Tudja már maga, hogyan goa- iolom! Közvélemény-kutatást végeztünk, ha nem is széles körben, ha nem is egy adott személyt illetően, de kiváncsiak voltunk rá, milyen igényeket támasztanak a választók az őket képviselő személlyel szemben. A kép, amit kaptunk, nem lesz teljes, nem is lehet az. De néhány jellemző dologra csak felhívja a figyelmet Most a gyöngyösi választóké a szó. A kerületben lakjon Füleld Lászlómé a 27-es választókerületben lakik. Gyöngyösnek ezt a részét Kálváriadombnak ismerik városszerte. De nem az OTP-sorházak, környéke ez, hanem a régi városrész. Olyan szűk. dombra épült kis utcákkal, hogy az erre a környékre tévedt kíváncsiskodó ugyancsak szaporán szedi a lélegzetet mire felkapaszkodik a tetőre. Apró kis házak könyökölnek rá a keskeny járdára. Közöttük nem egy akad olyan, amelyik már új, modem külsőt kapott De a tenyérnyi nagyságú ablakok is szép számmal hunyorognak rá a járókelőre. Átalakulását éli es a városrész, mint ahogy lakói maguk is: jó részük már az üzemek dolgozója — vagy ipari üzemé, vagy a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemé. — Hogy milyen legyen az, aki az ét dekeinket képviseli az államhatalmi szervben? — ismétli meg a kérdést elgondolkodva Füleki Lászlómé. — Szerintem a legfontosabb, hogy ott lakjon a választói között Csak így ismerheti igazán a kerületét, annak minden gondját Csak így tudja teljes szivvel képviselni választóit. Ebből következik: törődjék a kerületével. — Mi a kerület legfőbb gondja most? — A csatornázás. Nincs szennyvízleveaető csatornánk. Ezt kell sürgősen megépíteni. — Hirtelen felemeli a kezét, mint akinek eszébe jutott még valami. — Persze, az is fontos, hogy a tanácstagunk művelt ember legyen. Ezt az előbb elfelejtettem mondani. Elffultr szavaz Az Eger—Gyöngyös vidéki Háziipari Szövetkezet gyöngyösi részlegében dolgozik Szent- miklósi Attiláné. Sokadmagával csinálja a perzsaszőnyegeket. Markazon lakik, nemrég ment férjhez. A korát még nincs miért titkolnia. — Tizenkilenc éves vagyok, most szavazok először. — Milyen ember legyen az, akit szívesen jelöl tanácstagnak? — Olyan, aki bele tud illeszkedni a körzet életébe. Olyan, aki mindenben példát tud mutatni. Nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is, és az élet minden területén. Erkölcsileg legyen kifogástalan. Az emberek nézzenek fel rá. — Milyen segítséget várnak a tanácstagtól? Ki képviseljen? A választók véleményé u felöltről Az erdők mélyén a szarvas a legértékesebb vad. Éves kilövési tervük 33 trófeás vad, 150 ezer forint értékben. Vadhúsból is hatvan mázsát kell értékesíteniük. Szarvasból mintegy ezret tartanak számon, amiből golyóérett legfeljebb húsz. Muflonból háromszáz van, de golyóérett csak tíz. Az idei rekordot egy kilenc és fél kilós szarvasagancs tartja. Értéke harmincezer forint. Egy német vadász büszke zsákmánya lett. A bérelt vadászterületen lőtte. ★ Lehet, hogy az elmondottak alapján szegényebbek lettünk egy ábrándképpel: ami a havas erdőre és a fejszecsatto- gásra vonatkozott; de talán gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: az erdőgazdaságban is tervszerű üzemi élet folyik. (gmf.) ügyeletünk alatt i Tízéves tervet készítettek, i amelynek alapján a munká- 1 jukat végzik: a magtermelés- : tői kezdve a fakitermelésig. Mert az erdőtelepítés, a fel- - újítás is az ő gondjuk. i Éri sxázhúsxmiUió forint Ábből a termelési értékből, amit egész éven át adniuk kell, a kisebb rész származik a fakitermelésből: 45 millió forint. Ennek az összegnek majdnem a négyszeresét pedig más forrásokból kell előteremteniük. — Ilyenkor, télen a fejszecsapásoktól hangos az erdő? _ — A kitermelés zöme csakugyan a téli hónapokra esik — halljuk a választ a főkönyvelőtől —, de a fejsze helvett a motoros fűrészt használják a munkások. Minden szakmának megvan a sajátos kifejezési eszköze. Az erdészek tehát így mondják: természetes újulat. Köznapi nyelven a zsenge hajtásokat értjük az előbbi kifejezés alatt, a kitermelt fa összetörné ezeket, ha a hótakaró nem fogná fel a súlyát. A gépek használatával ösz- szefüggésben halljuk a másik kifejezést: közelítés. Azt jelenti, hogy a kitermelt fát az utak mellé hordják össze. Ezt a munkát negyed részben már szintén gépekkel végzik. Csőrlővel felszerelt traktorokat használnak hozzá. Bútorfa él parkettléc Saját üzemeikben dolgozzák fel a fa egy részét. Bútorfa és parkettlécet készítenek. Gyöngyös, Recsk, Mátra- mindszent, Mátraballa, Szarvaskő, Erdőkövesd és 1 Pásztó évente 25 millió forint ! értékben állít elő „fagyártmá• nyokat”, ahogy erdésznyelven mondják. Exportra is szállíta1 nak belőle. Ott van aztán ■ még a fűrészrönk, a bányafa, ’ a szőlőkaró: ezek Is a ’ termékeik közé tartoznak. És • még nem említettük a tűzifát. Évente harmincezer köbmé- tért szállítanak belőle.- A közelben a sástói kőbá- nya környékén zúgtak aznap- a motoros fűrészek, de ezt. a r munkahelyet csak úgy mellé- késén említették meg. Fallós- kúton már más a helvzet. Ott *. komolv kitermelés folyik. Fő- B leg tölgyet fognak fűrészéi i, alá. 2.5 ezer köbméter mennyiségben. A sándorréti erdészetit he-» tarin-ó váriv"-vvf>n pedit kétezer köbmétert termelne! I ki. Ha téli erdőt látunk, kirajzolódik előttünk képzeletünkben a kép: kékfényű fejsze csapódik a fába, hópamacsok válnak el a gallyakról, kucs- más, bekecses férfiak karja lendíti magasba a baltát — vágják a fát. Mindez olyan romantikus és megható. Csak éppen hamis elképzelés. A valóságot az a beszélgetés tárta ki előttünk, amit a Mátrai Állami Erdőgazdaság mát- rafüredi központjában folytattunk Kovács Béla főkönyvelővel. Később Molnár László főmérnök csatlakozott hozzánk. ' .4 Tiszától a esek határig Hogy mekkora területet öle) fel az erdőgazdaság, legköny- nyebben úgy sejtethetjük meg, ha elmondjuk, a Tiszától a cseh határig, a Tárnától a Zagyva völgyéig, összesen hatvanezer hektáron gazdálkodnak. Hét termelő üzemük van. egy keskenyvágányú vasútat használnak, és egy műszaki erdészetet is fenntartanak Recsken, amely tulajdonképpen valamiféle javítóműhely szerepét tölti be a gazdaságban. Szorosan véve 43 ezer hektáron gazdálkodnak, a többi * csak szakigazgatásilag áll felBalta-e még a balta ? Kitermelés és felújítás a Mátrai Állami Erdőgazdaság területén Elsőként jelentkezni a piacokon Paradicsomból kilencmillió forintos bevételt Tárnak Keséden mosolyodik el —, azt hiszem, bőven megéri a fáradságot Az ecsédiek szeretnek dolgozni. Alighogy egyesült a két termelőszövetkezet, máris jelentkeztek az asszonyok, a férfiak a munkára. — Munkaerőnk van bőven — mondja az üzemágvezető —, el tudjuk végezni a szükséges munkákat. A paradicsomtermesztés azonkívül, hogy jól jövedelmez, azért is kedvező, mert ötszáz asszonynak tudunk munkát adni. A közös és az egyéni érdekek találkoznak egymással. AZ ECSÉDIEK HOZZÁKEZDTEK a tavaszi előkészületekhez. Gördülnek a szekerek, serénykednek az emberek a tizenöt holdnyi területen, a hollandi ágyak körül. A közmondást: ki korán kel, aranyat lel — itt mindenki jól értelmezi. Tudják az emberek, minél előbb jelenik' meg a paradicsom a piacon, annál többet kapnak érte. Tudják s nem sajnálják a korai fáradságot. Kilencmillió forint paradicsomból — hatalmas ösz- szeg. Az ecsédiek szorgalmát, szakértelmét ismerve azonban egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek. Kapnsi Levente fimlirSg 3 1967. február 14., kedf —Szeretnénk. Minél előbb kerül a piacra a friss, jó minőségű paradicsom, annál többet kapunk érte. Aztán arról beszélgetünk, hogy az idén már ötszáz ka- tasztrális holdra növekszik a paradicsomterület. Mintegy háromszáz hold termése külföldi országokba kerül. — ITT, ECSÉDEN, mindig szép, jók minőségű paradicsom termett Az emberek szeretnek vele foglalkozni, nem sajnálják az időt és a munkál. Ha viszont szép is és korán jelenik meg a termés, akkor érdemes minél többet külföldre szállítani belőle. Az exportminőség átvételi ára elég megás, s minél több a bevétel, annál többet tudunk majd év végén fizetni — mondja az üzemágvezető. Az ecsédi paradicsom tehat nemcsak belföldön, de külföldi országokban is dicséri a falubeliek szakértelmét. jó munkáját. Különösen azNDK- ban. mert nagyobb része odakerül. — A fennmaradó kétszáz hold termését a konzervgyárban dolgozzák fel — folytatja • Tánezos Laios. Holdanként ál- ■ taláhan minteev 130 mázsás • terméssel számolunk. Ha az i ötszáz hold termését kiloeraiy- : ménként csak 1.40 forintért ’ adiuk el, a paradicsomból i származó bevétel akkor if mpnh niad ja a kilencmillió to • rintot. mm Nem kis bevétel ez — A CSONTKEMÉNNYÉ fagyott utakon egymás után gördülnek a trágyával megrakott szekerek a hollandi ágyak felé. Időnként ugyan kisüt a nap, olvadni kezd, de ez sem akadályozza a munkát Ecsé- den az Egyetértés Termelőszövetkezetben már megkezdődtek a tavaszi előkészületek. Az egyesült közös gazdaság tagjai a tél folyamán szorgalmasan építették a hollandi ágyakat, most a trágyát szállítják ki s várják az ágyakhoz szükséges kereteket. Tdn- ezos Lajossal, a kertészeti üzemág vezetőjével beszélgettünk a tavaszi tervekről. — Az egyesülés előtt mindkét termelőszövetkezet foglalkozott paradicsomtermesztéssel s nem is rosszul. Az ecsédi paradicsom mindig az elsők között jelent meg a piacon — mondia — s jó árat kaptunk érte. Most közösen is megpróbálkozunk a paradicsommal s reméljük, még eredményesebben. — Hány hollandi ágy készült el a télen? — Hetvenhat ágyat készítettünk s ebbe mindbe paradicsompalánta kerül. Egyenként mintegy tizennyolc-húszezer. Április első napjaiban ültetjük a palántákat az ágyakba, majd három hét utár ki a szabad földbe. Addigra kifejlődnek, megerősödnek. — Ismét az elsők között je- , lenlkeznek a piacon?
